Egy édes kis tündér csak mosolyog,
Nem érti miért, szíve hevesen dobog.
Olyan szépnek látja az egész világot,
Felhők közt jár, úszik a boldogságtól.

Szeme a semmibe néz, ábrándozik.
A szép kis kerek arca is elpirosodik.
Az ajka megnyílik, halkan suttogja :
Oh igen, Érzem, szerelmes vagyok.

Most már ért a kis tündér is mindent,
Milyen szép szívének ez a szerelem.
Ha meglátja Őt, kiért a szíve dobban,
Ez oly szép életében, a kamaszkorban.