Szép és csodás a szerelem,de nem nekem való,
A szívem becsapták, taposták már sokan, ez fájó
Eldobták összetörték,szét hullt az már darabokra,
S már nincs ember a földön akiben megbízhatna.

Már nem hiszek semmiben, nem merek szeretni,
De az én hibám, sok mit én másoknak tudok adni,
Megfojtom, lélegezni sem hagyom mert imádom,
Túl sok a szerelmem tudom ,mit adok magamból.

De olyan ember nincs aki mind ezt viszonozza,
Hisz én ezeket soha senkitől nem kapom vissza,
Mert ahogy szeretek, úgy senki nem tud engem
Éppen ezért eldobom, nem kell már a szerelem.

Elzárkózom szobámba, már nem látom szemed,
S én csitítom szívem szerelembe többet ne essen,
Érzések nélkül élem tovább hitvány, sötét életem,
Kerülj el engem messzire,te fájó önző szerelem.