A félelem újra
hatalommá vált,
testem ostorozza,
lelkem hangosan kiált,
rettegek a mától,
félek a holnaptól,
rémes gondolatok űznek,
előtörnek a tegnapok,
körülvesznek a fekete
felhők

mint démonok,
de ott van,
szívemben a fény,
mit lángra gyújtok,
érzem a ragyogást,
érzem a tűz melegét,
szeretteim vesznek körül
nincs veszély,
de miért félek ?
miért rettegek ?
oh nem, nem hagyom,
ez csak a képzelet,
nem adom újra a
lelkem,
nem zuhanok a
szakadékba,
erő, és idő kellet,
míg feljutottam
a magasba.