Kékell a Küküllő,
talán a nevét is
kékellő színéről
kapta ez a szép víz.
Kikeleti kék ég,
nyárelői árnyak
összeszoktak szépen,
és nevévé váltak.
Vagy az örök fűzfák
lombja közt üdülő
legelső rigónak
füttye a Küküllő.
Kékellő Küküllő,
kökényszemű tündér.
Szívemhez, nyelvemhez
hozzáédesültél.
Járhatok akárhol,
minden folyóparton
a te nyárelői
susogásod hallom.