Két öreg anyóka, talpig feketébe,
Mennek az ösvényen, talpig feketébe.

Egyiknek fia volt, másiknak lánya volt.
Egyik maga a Nap, másik maga a Hold.

Szemük, mint a patak medre, olyan száraz.
Hosszú hallgatásra hallgatás a válasz.

Kapaszkodnak csöndben, amerre az ösvény.
Hitte volna-é ezt emberi keresztény.

Olyan szófogadó drága jó legény volt.
Olyan szófogadó drága jó leány volt.

Megrontotta szegényt a te rossz leányod.
Megrontotta szegényt a te ördög fiad.

Már az unokám is legényszámba menne.
Már az unokám is férjhez készülődne.

Az egyiknél kapa, ásó a másiknál.
Pihegve fújják ki magukat a sírnál.

Húsz esztendő óta szótlanul leszólják,
Az egyik a szegfűt, a másik a rózsát.

Neki csak lánya volt, de nekem fiam volt.
Neki csak fia volt, de nekem lányom volt.

Húsz esztendő óta várják s tán halálig,
Mikor ad igazat egyiknek a másik.