Az én két fáradt asszonykezem
Hogy milyen lágy, amikor simogat,
Mily enyhén tárul, amikor ad.
Terajtad ösmerte meg.
Köszönöm neked a két kezemet!

Szemem, a bágyadt, bús tükröző
Áldott csoda ez! sorsodba nézett,
S megtanulta, hogy tiszta szövétnek,
Betlehemcsillag, égi vezér.
Áldjon meg az Isten a két szememért!

Mindig azt hittem, rút vagyok,
Csak durva vágyra hangoló,
Szívet bájolni nem tudó.
Te megszerettél, s rám igézted
Ezt a halk, esteli szépséget.

Oly csúnya volt, mit eddig éltem.
Kevert, pocsékló, fél, törött!
Most a multam is rendbe jött,
Ahogy tenéked elmeséltem.
Mert láttad sorsom, megszerettem.

Nemes, szent csordultig hited
Aranykelyhét felém kínáltad,
Szerelmed grálborát ajánltad,
Most már, míg élek, szent leszek,
Felmagasztaltál, fent leszek,
Végig "te színed előtt" járva.
Ó hála, hála, hála, hála!