FERBIT – Ferencesek és barátaik két keréken – 4. és 5. nap


Szerencsére nem kellett korán kelni, csak nyolc órakor fújtunk ébresztőt, rövid tornával köszöntöttük a napot. Reggeli után tettünk egy tiszteletkört Gyimesfelsőlokon, mivel a túravezetőnk, Bonaventura ott született, ott nőtt fel. Az utcán csengettünk, nevettünk, hogy mindenki hallja, hogy ott megyünk el. Integettek, köszöntek sokan nekünk, jó utat kívántak.

Gyimesből már nem volt olyan hosszú az út, csak egy emelkedő nehezítette meg dolgunkat. Kibírtuk. Mint a többit is. És tekertünk tovább egy finom ebéd után, ami a gyimesi tetőn csillapította éhségünket.

Somlyón a haragok hangja fogadott bennünket, Tamás József segédpüspök köszöntött. Ő maga tartotta a szentmisét a Szent Antal kápolnában. Ahogy utunk végére értünk, kellemes dallam volt fülünknek az ő kedves hangja, biztató szavai még néhány csepp erőt öntöttek tagjainkba, amelyek már elég fáradtak voltak, hallgattuk szavait, amelyekkel dicsért minket, dicsérte azt, hogy ekkora utat megtettünk, kitartottunk egymás mellett.

Vasárnap délben Böjte Csaba testvér a Role együttes segítségével Kájoni misével ajándékozott meg minket.

Csaba testvér prédikációjában arról szólt, hogy a FerBit útja hasonlít a Damokos Kázmér életútjára, ugyanis Damokos Kázmér Szovátán született, mi pedig onnan indítottuk útjára a harmadik ferences biciklitúránkat, továbbá Csíksomlyón fekszik örök nyugalomban, mi pedig ugyanott pihenhettünk meg a túránk után a kedves ferences testvérek vendégszeretetében. Csaba testvér összekapcsolta a Kázmér testvér építő jellegű életútját a mi túránkkal. Mi lelkiekben gazdagodtunk azáltal, hogy egy ilyen életút nyomán végigkövethettük végül az ő tevékenységét.

A mise után Csaba testvér velünk együtt ebédelt, egy utolsó útravalót adott nekünk: a következő biciklitúránkig való kitartást kérte Istenünktől.

Végezetül köszöneteinket fejeztük ki egymásnak, a csapatnak, Bonaventurának, aki megszervezte megint a túrát, azoknak, akik segítettek bennünket, akik mellettünk voltak, bíztattak és egy korty vizet adtak a hágón felfele. Leghálásabbak az Úrnak lehetünk mégis, hiszen megteremtette mindazt, ami a biciklitúrán elengedhetetlen: a természetet. „Jó az Úrban bizakodni, jó az Úr. Remélj és bízz benne, jó az Úr.”

A harmadik ferences biciklitúra az „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.” jelmondatra épült újra, témája pedig a szövetség volt. Isten szövetséget kötött velünk is, ugyanúgy, ahogyan a választott népével. Őket negyven napon át vezette az Ígéret földje fele, mi pedig ennek tizedrészét töltöttük kerékpáros zarándoklatunkkal. Isten bebizonyította jelenlétét, végig ott volt mellettünk, minden egyes személynek vigyázott a biciklijére. Nem hullatott égi mannát, de nyújtott nyugalmat, árnyékot nekünk, amikor arra volt szükségünk, fölsegítette azt, aki elesett és továbbengedte útján. Megbizonyosodhattunk arról, hogy tényleg nagyon jó mindaz, amit az Úr alkotott, rácsodálkozhattunk a természet szépségeire, hallgattuk a madarak csiripelését, hűsített a patak csobogása az út mellett, a fák kellemes árnyékkal vonták be pihenőhelyeinket, és az eső is csak akkor zúdult a nyakunkba, amikor már jól esett egy kis égi zuhany elcsigázott testünkön.

Bodó Réka Kata

FERBIT – Ferencesek és barátaik két keréken – 3. nap


Gyergyószentmiklóson nem a derűs napsütés ébresztett, hanem az egyik csapat. Korán reggel, hat órakor. Az időjárásra nem is számíthattunk, mert a köd képtelen bárkit is kiugrasztani az ágyból. Reggeli torna és ima mind csak ködben történtek. Bonaventura olyan időt kért, amilyent megérdemlünk, mások kizárólag kellemeset.

Másokat hallgatott meg az Úr, másfél órával indulásunk után már sokan kezdtek megszabadulni a melegítőktől és fölösleges blúzoktól: a köd felszakadozott, napsütötte dombok között gurult el a rengeteg kerék. Útközben vidám és kedves emberekkel találkoztunk, akik, ha szükséges volt, beengedtek a saját kertjükbe is, megkérdezték, hogy merre tartunk és kérték Istent, hogy segítsen utunkon.

Dánfalván ínycsiklandozó illatok fogadtak: finom krumplitokányt kaptunk ebédre. Megint csak beszélgettünk, nevetgéltünk ebéd közben. Erről nem tudtunk leszokni még.

Ebéd után még mindig hosszú út állt előttünk, ami közben megkaptuk Bonaventura kérésére a megérdemelt időt: nyakon zúdított hirtelen egy jó kiadós eső. Esőkabáttal, vagy csak az egyszerű biciklis ruházatunkkal, vizes hajjal, alig látva a szemünkbe folyó esőcseppel tekertünk tovább megállíthatatlanul. Ezt látván az Úr, elzárta az égbolt hatalmas csapját, elállt az eső és kerékpározhattunk tovább, hogy közelebb érjünk célunkhoz, vagy csupán azért, hogy megszáradjon rajtunk minden ruhadarab. Mindkettő beteljesült.

A gyimesi tető előtt még tartottunk egy nagy pihenőt, Balla Imre volt soros a bíztatásban. Arra hívta fel a figyelmünket, hogy utunk alatt milyen könnyedén megláthatjuk Istent társainkban. Arra kért, hogy ne csak utunk célja, Gyimesfelsőlok legyen szemünk előtt, hanem az is, hogy meglássuk, megláttassuk Istent magunk között.

A hágó megkínzott bennünket. Nem volt olyannyira hosszú, mint az előző napi, de a fáradtság jelei már nyilvánvalóan látszottak, lassan haladtunk, de nem volt okunk panaszkodni: mindannyian felértünk a tetőre, ahol a csodás látvány mellett egy szentmise közben közelebb kerültünk újra Istenünkhöz. Az is igaz, hogy fizikailag is segítettünk közelebb kerülni: dombon, magasan tartottuk a misét. Két bicikli , egy gitártok és néhány FerBit-es blúz szolgált oltárul a természet ezen pontján.

Gurultunk! A tetőről kénytelenek voltunk lejönni, hiszen a szállásunk nem ott fent volt. Gyimesfelsőlokon vártak minket az Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium bentlakásában szállásoltak el, itt kaptunk vacsorát is, ami megint csak kiadós, ízletes volt. Vacsora után várt ránk a beszélgetés, nevetés és végül az ágyba bújás is. Bár reggel nem kell olyan szörnyen korán kelnünk, mindenki elég hamar takaró alá került. A magyarázat csak annyi, hogy szükségünk van egy nagy pihenésre.

Bodó Réka Kata

FERBIT – Ferencesek és barátaik két keréken – 2. nap


Nem volt nehéz felkelni. Kellemes napsütésben tartottunk egy kis mozgást, amit reggeli tornának neveztek el. A reggeli adott kellő erőt, hogy bele merjük vetni magunk a kerékpározás „veszedelmeibe”.

Elindultunk. Parajdig semmi gondba nem ütköztünk, de utána! Utána egyre csak emelkedett az út és nem akarta hagyni, hogy kicsit pihenjünk. Nehezen tekertünk felfele, de mindannyian kitartóan nyomkodtuk a pedálokat. Mindenki segített társain, akik lemaradtak, akiknek már nem volt annyi erejük, igyekeztünk megkötni azt a szövetséget, amiről előző nap volt szó. Rendületlenül haladtunk. Talán csak egy hegytető volt az, aminek sikerült végül megállítania bennünket. Azt hihettük, hogy kimerültünk, pedig csak elfáradtunk kicsit: túl hosszú volt a hágó. Viszont a füves domboldalon már pihenhettünk, kifújtuk lábainkból a fáradtságot.

Hugó testvér adott útravalót nekünk. Arról beszélt, hogy zúgolódás helyett inkább kérjünk, ha már kaptunk, akkor legyünk képesek megköszönni is és végül mindezekért legyünk hálásak Urunknak. Az árnyékban ülve, állva, guggolva hűsítőként hatottak szavai, amelyek igazi energiabombák voltak számunkra.

A tetőről már csak a lejtő jöhetett… Vidáman indultunk lefele, ki gyorsabban, ki lassabban, merészségtől függött ez. Finoman lágy hűvösség fogadott minket, erdő között haladtunk, a patak kedvesen csobogott az út mellett. Isten teremtette természetünk befogadott bennünket, átölelt szépségével és lenyűgözött alkalmazkodásával: szükségünk volt a hűvösségre és megadta azt nekünk.

Borzonton vártak ránk. Egy kedves pap bácsi fogadott, betessékelt minket az Isten Országának nevezett területre. Onnan egy közeli kis kápolnához mentünk szentmisét tartani, a szabad ég alatt sebtében összetákolt oltár körül, a fűben ültünk és csüngtünk Tibor testvér szavain. Újra előkerült a szövetség mint téma, bár most egy másik megközelítésről hallhattunk, tudhattunk meg részleteket.

Már majdnem megérkeztünk a célhoz, amikor kezdett szemerkélni az eső. Mégis szerencsénk volt. Akárhogyan is az eső – Isten áldása, most sem ért utol. Kikerült, elszaladt, elmenekült. Nem, a jóságos Istenünk nem szeretné, hogy tüdőgyulladás miatt lemondjunk majd a jövő évi túránkról. Szerencsésen, többnyire szárazon (mivel azért locsolás csak volt) érkeztünk meg Gyergyószentmiklósra, a katolikus templomhoz. Miután hont foglaltunk, ízletes vacsorát fogyaszthattunk el, majd egy esti imával próbáltuk berekeszteni a napot. Nem kell hangsúlyozni: sikertelenül. Előtérbe kerültek a fotelek a szállás előterében, mások inkább körbesétálták a várost, ami csendes volt és tiszta levegővel fogadott.

Az álmaink után majd újabb útra kelünk. Várnak a Gyimesek!

Bodó Réka Kata

FERBIT – Ferencesek és barátaik két keréken – 1. nap
2010. július 14.

A „nulladik” napon sokan érkeztünk Szovátára. A névsoron 78 személy neve szerepel. A statisztika: harminchárom csíkszeredai és tizenkilenc Csíkszereda környéki, kilenc székelyudvarhelyi és környéki érkezett meg, akik meg sem csíkszeredaiak, sem udvarhelyiek, azok kézdivásárhelyiek, gyimesiek, gyergyóiak, magyarországiak.

Néhány – szám szerint öt – csíkszeredai fiú a nyakába vette az utat, vagyis nekivágott a Hargitának még a reggel. Útjuk nem volt hosszú, és azt mondták, hogy nem is volt nehéz. Szerencséjükre Isten áldása, az eső nem hullott rájuk.

Székelyudvarhelyen már három személlyel többen folytatták az utat, és már én is ott voltam köztük. A barangolást nevetés kísérte, meg a napsütés, ami Parajd határáig nem is akart szűnni. A nyolc vidám fejünk találkozott még másik öttel a Kalonda-tetőn, onnan együtt gurultunk az első állomásra, ahol már vártak bennünket. Mivel kerékpárral érkeztünk meg, mindannyian kaptunk egy-egy kis csokoládét, ami pótolta múló energiánkat. Erőnk fogyóban volt, de annál jobb volt mindannyiunknak a kedélye, nevetve regisztráltunk és vetettük magukat az ismerkedős játékokba. Természetesen alig pár név ragadt ránk, talán csak azok, amelyeket már a tavaly is meg kellett jegyeznünk.

A játékok után jöhetett a szentmise, Károly testvér és Tibor testvér tolmácsolták az Úr igéjét. Károly testvér bíztatott, hogy ne féljünk, szövetkezzünk egymással, osszuk meg gondolatainkat egymással, és ne tartsunk attól, hogy figyelmeztessük egymást arról, ha megbántódtunk. Csodaszép énekekkel és imával köszöntük meg Istenünknek, hogy összegyűlhettünk, egészségesen indulhatunk útnak.

Mise után várt a meleg vacsora. Bár azt valljuk, hogy magyar ember, amíg eszik, nem beszél, mi mégis beszélgetéssel fűszereztük az estebédünket. Mindenkinek volt mondanivalója, már nekifogtunk megosztani egymással gondolatainkat, történeteinket, alapvető tulajdonságainkat. Voltak olyan asztalok, ahol már ismerték egymást az ott ülők, viszont olyan asztal is akadt, ahol már kevésbé talált az ember ismerős arcokat, de ez se volt akadály: került közös téma.

A vacsora befejeztével egy érdekes játékban vettünk részt: hosszú pufuleckígyót kellett kirakni csapatonként úgy, hogy a pufuleceknek a végét össze kellett ragasztanunk. Izgalommal estünk neki ragasztani, illesztgettük a darabkákat egymáshoz. Végül volt ott kacskaringós, hosszú, vizes, gyorsan kirakott kígyó is. Ügyes csapatmunkára volt szükségünk, igyekeztünk segíteni egymásnak a munkában.

Estefele esti imával búcsúztunk a naptól. Ima után zuhanyzás és lefekvés várta volna a társaságot, de, ahogy a fiatalok között szokás, senki sem feküdt le, mindenki megtalálta a neki való elfoglaltságot és eltöltötte az estéjét. Most már csak a csütörtöki biciklizés vár ránk, remélhetőleg zökkenő- és esőmentesen.

Bodó Réka Kata

A székely történelmi zászlók bemutatása előtt az Ezer Székely Leány Napján Csíkszeredában.

Böjte Csaba és munkatársai médiatáborba hívnak Csíksomlyóra

Július 19-24 között sor kerül a tavasszal Déván már megrendezett médiatábor folytatására, ezúttal Csíksomlyó a helyszín. A helyek száma 30, ebből 20 hely van fenntartva a Szent Ferenc Alapítvány fiataljainak, és van még 10 szabad hely, azoknak a székelyföldi középiskolásoknak, akik nem az alapítvány intézeteibe járnak.

Ezek a középiskolás diákok úgy pályázhatnak, ha írnak egy pályaművet, egy beszámolót arról, hogy az elmúlt tanévben mit kaptak a látogatóktól, támogatóktól, önkéntesektől és nem utolsó sorban a nevelőktől, tanároktól, Istentől. Mik azok a dolgok, amelyekért köszönetet mondhatnak?

A beszámoló terjedelme 1 gépelt oldal legyen, amit e-mail-ben kell elküldeni a következő címre: andreapente@freemail.hu

A pályaművek beérkezési határideje: július 15.

Az idő rövid, munkára fel! Megéri, mert ez nem egy szokványos tábor lesz! Talán életed nagy útkereszteződésénél állsz. Előzetesben csak annyit, hogy kortárs magyar újságírás nagyjaival is fogtok találkozni.

szeretettel, Csaba t.

Magyarosí Árpád halálának 1 éves évfordulójára nagy szomorúsággal:
Fiatal lelked megkapta a szabadságot,
hol nincsenek határok,
s szárnyalhat a lélek!

Véred az idegen földet
pecsételte meg,hogy
ne kelljen megismerned a börtönt.

Mocskos vörös bőrű indián
még az emlékedtől is retteg,
neved kiejteni sem lehet.

Azt a nevet,melyet egekbe
emelt Istenünk,hogy a lelked
szárnyalhasson a magasban,
s lészen belőled LEGENDA!

Pedig nem így akartad!
Csupán Ember szerettél
volna lenni, HÚS-VÉR,
ki szeret,szenved,s remél.

Ne akarj kereszteden könnyíteni!

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már! - sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor elindult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Miért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távoli mennyei hazába.
A mennyi város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek. - mondja magában.
De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb! - sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
S eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján , hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
Mit tettem! - kiált kétségbeesetten.
Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.

Rálépek én is! Reménykedni kezd.
Az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts! Így sikolt, és felébred.
Még a Földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!

A kislányom szavalta az Adósunk Európa c. verset a megemlékezésen:

Szeretettel: Évi - Székelyföld - Sepsiszentgyörgy

Romániai magyar vezetők: nem lesz tömeges kivándorlás


A kettős állampolgárság törvénye nemzeti rehabilitációs gesztus, óriási szimbolikus jelentősége van, de kérdés, hányan fogják igényelni a magyar állampolgárságot; nem kell tartani tömeges kivándorlástól – fogalmazta meg véleményét egy kolozsvári fórumon Takács Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megbízott ügyvezető elnöke és Kelemen Hunor művelődési miniszter.

A kolozsvári Szabadság és az erdélyi Krónika szerint a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely szervezte fórumon Kelemen Hunor megállapította: a kettős állampolgárság felajánlása rehabilitációs szándékú gesztus, pozitív üzenet a határon túli magyar közösségek számára, amelyben a kultúrnemzethez való visszacsatolás lehetősége rejlik.

Ugyanakkor nem tart attól, hogy tömegesen vándorolnak majd ki Magyarországra az erdélyi magyarok, amint lehetőségük nyílik a magyar állampolgárság megszerzésére. A magyar gazdaságnak már nincs meg az az elszívó ereje mint korábban – hangsúlyozta Kelemen Hunor. Takács Csaba a 2005-2006-ra vonatkozó szociológiai felmérésekre hivatkozott, amelyek szerint a kettős állampolgárság megszerzése esetében a 25 és 45 év közötti, munka- és nemzőképes fiatalok mintegy 80 százaléka nem hagyná el szülőföldjét.

Az erdélyi Krónika által megszólaltatott Tőkés László európai parlamenti képviselő úgy fogalmazott: „Európai polgárok és magyar nemzetpolgárok lehetünk egyazon időben". Trianont minden határon túlra szakadt magyar család megszenvedte, s most megtörtént a jelképes jóvátétel, amelyet remélhetőleg ennek a sebnek a begyógyítása követi egy egységes Kárpát-medencei nemzetpolitika alapján – mondta.

Üdvözli a kezdeményezést Biró Rozália, Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármestere. „A december 5-i sikertelen népszavazás okozta sebet, amelyet magunkban hordunk, pont ilyen és hasonló döntésekkel, mindennapi együttműködéssel és kölcsönös felelősségvállalással lehet begyógyítani" – mondta, jelezve, hogy maga is igényelni fogja a magyar állampolgárságot.

Így kíván tenni Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke is, aki fontos gesztusnak nevezte a törvényt, amely szerinte valamelyest oldja a 2004. december 5-i sérelmeket. Úgy véli, ez jó alap lehet az újrakezdéshez. Kifejtette: a magyar állampolgárságot nem azért kérik majd az erdélyi magyarok, hogy elhagyják szülőföldjüket, sem az ottani társadalmi juttatásokért, hanem azért, mert ez nekik kijár. A Hargita megyei közgyűlés elnöke ugyanakkor bízik abban, hogy a magyarországiak is hamarosan meggyőződnek arról: a határaikon túl élő magyarság nem akarja elvenni munkahelyeiket.

Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke szerint a jelenlegi magyar kormány, amelynek sok tagját régről ismerik, olyan partnere lehet Erdélynek, Székelyföldnek, amely nemcsak a kettős állampolgárságot szavatolja, hanem a székelyföldi területi autonómia kivívásában is komoly támogató hátországot jelenthet.

Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei önkormányzat elnöke, úgy érzi: a törvénnyel nem egy többletjogot kapott, hanem visszakapta azt, ami neki jár. „Nem én döntöttem a határok átrajzolásáról, ezt a nagyhatalmak tették" – fogalmazott. Szerinte a jogorvoslással az anyaországi politikum lényegében megerősítette a határon túlra szakadtakban az együvé tartozás érzését.

Csehi Árpád Szabolcs, a Szatmár megyei önkormányzat elnöke szerint nem lenne jó, ha a magyarok tömegesen vándorolnának ki Erdélyből, és hazát cserélnének az új állampolgárságukat felhasználva".

Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is fontos üzenetnek tartja a törvényt. „Ezek után el lehet gondolkodni a folytatásról is, az összes többi jogosultságról is egyeztetni kell mindazt, amit a magyar állampolgárság hoz magával" – tette hozzá.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke is örömének adott hangot, szerinte a törvény elfogadása által az anyaország és a határon túli magyarság viszonya is rendeződhet.

"Amennyiben lehetséges, a csángómagyarok többsége igényelni fogja a magyar állampolgárságot, még akkor is, ha Moldva soha nem tartozott a történelmi Magyarországhoz" – vélekedett Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyar Szövetség elnöke. Szerinte ugyanakkor a budapesti döntés nagyon jó alkalmat kínál a csángók identitástudatának erősítésére.

Tőkés László felszólította a román belügyminisztert:

VESSEN véget AZ etnikai gyűlöletnek!



Románia kellős közepén, Székelyföldön egy 700.000-es lélekszámú székely-magyar közösség él. Még a legvadabb időszakban, a „Ceauşescu érában” sem sikerült az etnikai arányokat oly mértékben fellazítani, hogy a tömbmagyar vidék lakóinak identitása, kultúrája veszélybe kerüljön – márpedig erre a véres kezű diktátor nem sajnálta a fáradságot.

A diktatúra bukása után – amint erre számtalan alkalommal felhívtuk a nemzetközi közösség figyelmét – tovább folytatódott a demokratikus álca alatti többségi „homogenizáció”, az etnikai arányok megváltoztatása, a nemzeti kisebbségek megfélemlítési kísérlete.

Az ortodox expanzión túlmenően a nemzetállami törekvéseket dédelgető mindenkori államhatalom bevett gyakorlataként említhetjük Székelyföld militarizálását (túlzott mértékben telepítettek katonai egységeket a nagyobb magyar városok közelébe), valamint az állami erőszakszervezetek fölös mértékű megerősítését.

Az állampolgárok biztonságát megvédeni hivatott testület tagjai között elenyésző számban találunk olyanokat, akik magyar nemzetiségűek vagy ismerik a magyar nyelvet (Romániában csak az idén nyitották meg a Rendőrakadémia kapuit a magyar nemzetiségű fiatalok előtt; – mostantól évenként tizenöt helyet biztosítanak a magyar fiatalok számára Bukarestben.).

A Románia más vidékeiről idevezényelt karhatalmisták számára veszélyességi pótlékot biztosítanak – miközben az etnikai indíttatású, magyarok ellen irányuló atrocitások száma az utóbbi időben aggasztó módon elszaporodott. Ezeket nem ritkán a katonaság, a rendőrség és a csendőrség kötelékében szolgáló személyek, vagy azok családtagjai követik el.

A legutóbbi „magyarverések” kronológiája a következő:



2009. novemberében hajnali 3 óra körül az egyik kézdivásárhelyi (Târgu Secuiesc) pizza-étterem közelében levő parkolóban hat román fiatal súlyosan bántalmazott egy 22 éves berecki magyar fiatalt, aki szerencsétlenségére éppen akkor lépett ki telefonálni. Miután megszólították, hogy ne beszéljen telefonján magyarul, a támadók földre tiporták és összerugdosták, eltörték az egyik karját, és bal tenyerébe szúrtak. (Ezt megelőzően ismeretlen tettesek több alkalommal is megrongálták a környéken található helységnévtáblákat, festékszóróval lefújták Kézdivásárhely, illetve a hozzá tartozó települések magyar feliratait.)



2010. április 5-én súlyosan bántalmaztak több magyar fiatalt, akik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Szeben megyei rendezvényén vettek részt Szászmedgyesen (Mediaş). Az ifjúsági összejövetelnek otthont adó medgyesi székházban 20 óra körül több ismeretlen jelent meg, akik a szervezők többszöri felszólítása ellenére sem voltak hajlandók távozni, mi több, verbálisan és tettlegesen is bántalmazták a magyar fiatalokat. Két súlyosan sérült magyar fiatalt mentővel kellett kórházba szállítani. A támadók jelentős anyagi károkat is okoztak, bútorokat rongáltak meg, üvegtárgyakat törtek össze.



2010. április 23-án, a Szent György-napok egyik éjszakáján két szórakozó gidófalvi fiatalembert vertek el a csendőrök Sepsiszentgyörgyön (Sfântu Gheorghe). Egy szóváltásba beavatkozó csendőrjárőr a fiatalokat leütötte, földre teperték, majd a járőrkocsi felé tuszkolták őket. Személyi tárgyaikat elvették, majd a csendőrségre szállították őket, ahol tovább folytatták az ütlegelést. Ott már öten estek nekik, leütötték, hajuknál fogva felemelték, és tovább verték őket. Negyedóra után bármiféle jegyzőkönyvfelvétel nélkül szélnek eresztették őket.



Legutóbb, 2010. május 15-én, szombaton hajnalban ugyancsak a székelyföldi Kézdivásárhelyen ismeretlen személyek hat marosvásárhelyi fiatalt – köztük három újságírót – bántalmaztak, mert magyarul beszéltek. Egy tízfős csoport provokált ki tömegverekedést. A megtámadott fiatalok szerint a támadók azt kiabálták, hogy ne beszéljenek magyarul. Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének ügyvezető elnöke arra kérte a sajtót, figyeljen oda az esetre, mert az egyik támadó egy román katonatiszt fia, ezért szerinte a hatóságok el akarják tussolni az ügyet, és egyszerű utcai verekedésként kezelik azt.



Felszólítjuk a román kormányt, kiemelten Vasile Blaga belügyminisztert, hogy a magyar nemzetiségű román állampolgárok adólejeiből is fenntartott állami erőszakszervezetek körében haladéktalanul vessen véget az etnikai gyűlöletnek. A történelmi Székelyföld sem nem gyarmat, sem pedig nem terroristafészek, hogy szükségesnek és indokoltnak lássék ilyen mértékű ellenséges érzület azok részéről, akik az állampolgárok védelmére és biztonságára esküdtek fel.

Ugyanakkor felszólítjuk az illetékes hatóságokat, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül járjanak el az erőszakos cselekmények elkövetőivel szemben. Az erőszak csak erőszakot szül – márpedig a jelenlegi áldatlan gazdasági helyzetben,az állampolgárok elkeseredettségét kihasználva a szélsőségesek könnyűszerrel teret nyerhetnek.

Idén márciusban emlékeztünk meg Marosvásárhelyen a húsz évvel ezelőtti „Fekete Március” szomorú eseményeiről, amikor is román embereket uszítottak a békés magyar tüntetőkre.

Ne hagyjuk, hogy az etnikai konfliktusok újból lángra kapjanak!



Felkérjük a nemzetközi közvéleményt, hogy gyakoroljon nyomást a román kormányra az ügyek gyors kivizsgálása érdekében, hogy az egységesülő Európában ne cipeljük tovább terhes történelmi örökségünket, az etnikai szembenállásra és gyűlöletre épített nacionálkommunista állami és társadalmi gyakorlatot.


Strasbourg, 2010. május 19.

Tőkés László
EP-képviselő

Továbbította: Frigyesy Ágnes

Pünkösd

Jöjj Szentlélek

 

Jöjj Szentlélek, mennyekből,

Hószín galamb Istentől,

Áldott égi szeretet,

Töltsd be árva szívemet!

 

Ó, Szentlélek, drága fény,

Téged bírni vágylak én!

Jöjj, foglalj el teljesen

E csodás szép ünnepen!

 

Szép tavasznak reggelén

Tündököljön hit, remény:

Hogy te ápolsz engemet,

S mennybe viszed lelkemet!

     

Somogyi Imre

"Tudom, hogy minden szép ami természetes..." -
Magyarosi Árpád Fiúka utolsó írása

Imádtam gyermekként a patakban lenni, annyira csodáltam azt a világot ami folyton sodródott. Varázslatos volt mindent, különösen a víz csillogása, csobogása. Esténként, fülemben a patak dallamával feküdtem, reggel azzal ébredtem. Őszinte csodálattal tartottam markomban a kifogott apró halakat. Télen is a patakban voltam, baltámmal vágtam a lékeket, nehogy ne kapjanak levegőt a halacskáim... Azonban leginkább az volt szép, ha tiszta, átlátszó, vékony volt a jég a víz felszínén! Én könnyű kis testemmel azon elhasaltam, s kerestem izgatottan az életet alatta(m). Láttam már pár patakot, folyót... szép Székelyföldön...s határain, Erdélyben, Magyarországon, távolabb is... de nékem a legszebb mégis az a patak, amit úgy neveznek sokan otthon, hogy "Szováta vize"... ott fogtam ki az első halakat kézzel, bottal, hálóval... ott építettünk gátat, abból ittunk, az volt a szent kenete minden egyes napnak. Van is egy mondás, mely szerint az egy Isten előbb Székelyföldet teremté meg, s mikor látá, hogy az mennyire szép, akkor megteremté köré az egész világot. Egy ókori görög költő szerint (Anakreón) "az Istenek a nőknek fegyverül adták a szépséget"... a magyar lányokkal lehetett a legkegyesebb... mert az Ő szépségük máshoz nem igen fogható! Láttam már pár nemzet lányait, s nem firtatom egyiknek sem szépségét, hiszen mondják is... "minden szép ami természetes"... de a magyar lányok tényleg a legszebbek a világon! Úgy gondolom, a szépséget közvetlenül a környezetünk határozza meg amiben élünk... s hogy értsd -mire gondolok- azért a legszebbek a mi lányaink, mert a mi hazánk is a legszebb a világon. Lehet, elfogult vagyok... kicsit... talán nagyon is, de pár fokkal jobban szeretem az otthonit mindennél! Ha nem így lenne, nem akarnék hazamenni, megelégednék más patakokkal, más hegyekkel, más levegővel, s más lányokkal is... s más nyelven próbálnám dicsérni mások szépségét... ó nem, ez egy rossz álom lenne... nekem az otthoni kell, mert nekem annál semmi sem szebb a világon. Azok a szemek úgy csillognak, mint a patak, s a testek oly kacéran mozognak, mint az ügyes kis halak... ha be is hunyom szemeim, a te képed -te szépség- mégis bennem marad! Maradok továbbra is őszinte magamhoz, nemhiába dicsérem a napot ...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html
http://magyarosiarpadfiuka.blogspot.com


254. hozzászólás Létrehozva: 2010-05-05 02:45

TóthMari

Hozzászólások: 2 Erdélyhez írván

Ha azt kiáltom Erdély,
Ne kapd fel fejed…
Nem vagy még szabad,
de talán még lehetsz!

Ha azt mondom véged,
Ne hunyd le szemed,
Lesznek még kik, azt mondják,
Életemnek te adsz értelmet!

Ha azt mondom, győztünk,
Borítsd díszbe magad,
S álld meg mindazokat,
Kiknek vére testedre tapadt!

Most csak azt mondom Erdély…
Emeld csak fel a fejed,
Fiad vagyok, s meghalok,
Ha szabad csak ez áron lehetsz!
1999.09.20. Bp.

(Magyarosi Árpád Fiúkát kivégezték a bolíviai Santa Cruzban 2009. április 16-án)
253. hozzászólás Létrehozva: 2010-04-08 23:35

Ili

Hozzászólások: 483 Negyvennyolcas huszárszobor érkezik Székelyföldre

Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely, valamint tizenhat magyarországi település állíthat ki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 162. évfordulójára készített budapesti huszárszobor kiállítás 18 életnagyságú szobrából egyet-egyet – erről született megállapodás tegnap délután Budapesten, a Miniszterelnöki Hivatal felhívására beérkezett jelentkezések elbírálása után.

Az 1848–49-ben a szabadságért harcoló egyik huszárezred díszes egyenruhájában pompázó, teljes egészében korhű, valamint életnagyságú szobrok egyikét már biztos, hogy a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban tekinthetik majd meg az érdeklődök, de hogy Székelyudvarhelyen pontosan hol lesz a huszárszobor, arról a Kormányszóvivői Iroda szerint később születik megállapodás.

A Március 15. – Közös Tavaszunk elnevezésű központi ünnepi programsorozat részeként bemutatott huszárszobor-kiállítást március 9-e és 19-e között több százezren tekintették meg Budapest kilenc forgalmas pontján. Az érdeklődők a helyszíneket végigjárva megismerhették az 1848-ban harcoló Császár, Hunyadi, Székely, Nádor, Mátyás, Attila és a többi huszárezred díszes egyenruháját, a szobrok talapzatán pedig az adott huszárezred történetéről, a szabadságharcban betöltött szerepéről olvashattak magyar és angol nyelven.

A Miniszterelnöki Hivatal szándéka kezdettől fogva az volt, hogy a köztéri kiállítást követően a szobrok egész évben megtekinthetőek legyenek. Ennek érdekében felhívást tett közzé a történelmi kötődésű vagy a huszárhagyomány-őrzés terén kiemelkedő munkát végző magyarországi és határon túli településeknek a 18 életnagyságú huszárszobor tartós kiállítására. A felhívásra április 2-án, déli tizenkét óráig 21 hazai és határon túli település jelentkezett.

A szobrok sorsáról háromtagú szakmai bírálóbizottság döntött a települések történelmi és a huszárhagyományokhoz való kötődése alapján, az ünnepélyes bejelentésre és az adományozásról szóló oklevelek átadására pedig tegnap került sor a magyar Parlamentben. Fontos azonban, hogy a huszárszobrok az oklevelek átadását követően is a Magyar Állam tulajdonában maradnak, valamint hogy Budapestről az adott településre történő szállításáról és a huszárszobrok későbbiekben szükséges karbantartásáról a településeknek kell gondoskodniuk.

252. hozzászólás Létrehozva: 2010-03-24 14:46

Peti

Hozzászólások: 58 Tamási Áron: Jussomat ne vitassátok


Édes testvéreim, mind, akik vagytok erdélyi szomorúságban, álljatok közel hozzám, adjátok a kezeteket és legyetek jók, mert nagyon fáj a szívem.

Így. Nézzetek a szemembe, s ha látjátok benne a tenger sok fájdalmat, akkor hallgassátok meg szavamat szeretettel. Aki pedig mégsem akar ügyet vetni rám, azt erővel kényszerítem, mert közös keserűség az én mondanivalóm. Veletek együtt Erdélynek szótalan fájdalmában születtem, de azok közül való vagyok, akik testüknek melegét odaadják Hargita füvének.

Jussomat ne vitassátok, mert az én szavam a székelyek bajától nyerte hatalmát. Inkább fájjon nektek is a szó, és az igazságot, amit itt mondok, bajban, örömben panasz nélkül hordozzátok. És ne rejtsétek el a szívetek, mert én Istennek meghagyása szerint a vállaimon hozom elétek egy kicsi népnek a terhét. Mert én reszketve és fanatikusan keresem a világ szívének ajtaját, és egy jó szóért, amit adtok a székelynek, leborulok előttetek. Ó, hallgassátok meg mind, akik bánatosak vagy jókedvűek vagytok, mert én barázdáról barázdára jártam és sírással szedtem ki a rögök alól a fájdalmat, hogy dolgos fajomnak és minden éhezőnek kenyeret tudjon teremteni a föld. Én a szántóvetők kezét megcsókoltam és nem lettem megalázott tőle, hanem erős és jó mindenekfelett. Aki közületek velem együtt ezt megcselekszi, megáldja, és örömét megtartja az Isten.

Soha el ne felejtsétek, hogy hátatok megett gondokkal, bajjal megrakodva, árvasághoz hozzászokva, félmillió székely áll, kiknek térden állva kéne napestig hálálkodnotok: mert ők sok száz esztendeje nap nap után csodát cselekszenek: hőségben, zivatarban, jó és rossz időben, örökké kezükben tartják a munkát, és félelmetes hittel termésre kényszerítik a sovány földet. Olyan árván, szegényen és számba se véve, mint a székely, még csodaképpen sem élhetne senki. És mégis a világ jószándéka nélkül hajlik meg munkában a háta. És mégis tele van rakva nagy bűnökkel ellene az idő. És mégis minden igazság szégyenére lehajthatatlan fejjel állotok előtte, vagy elmentek mellett és jóságát meg nem köszönitek….

Hát nincsenek áldott, igaz emberek, akik ne hagynák tovább nőni a történelem szörnyű bűnét? Hát nincsen, aki jutalmat javasoljon olyan embernek, aki előbb másnak ad a kevés kenyérből, aki idők óta megvédi a mások házát, gyermekét és minden kincsét? Mert a székely tüzéhez hívja az idegent és saját melegét is odaadná.

És kérdem én: hát állanátok-e az ítélet elé?

Én a félmillió székely fájdalmának a tetejébe állok. De amit onnan mondok, értelmét örökre eltegyétek és rajta éjjel-nappal gondolkozzatok.

Vigyázzatok, mert a kenyereteknek a fele a földben marad, ha bűnötök miatt szántás közben elesik a székely. Vigyázzatok, mert nem marad sas a sziklán, virág a réten, jóakarat a földben, ha mulasztásotok miatt hite, ereje meggyengül e négy vármegyének. Azért ismét mondom: gondolkozzék, akinek hatalma van, hajoljon meg az úr, és verje a mellét a vétkező ember, mert máris könnyel, verejtékkel és saját vérével gyógyítja a székely az ő meghasadt szívét. És vigyázzatok még egyszer, mert ha kinek-kinek érdeme szerint nem fizettek, jutalmatokért sírni fogtok, és erőtök elvész a számonkérés idején.

Aki pedig magyar, annak kétszer szólok, hogy míg a világ, megérje szavammal.

Én az éhes emberért dolgoztam, amikor az apám ekéje elől kosárba szedtem a köveket. Jutalmam az volt, hogy sok igazságra magamtól rájöttem. Láttam, mikor a madár leszáll a földre és megcsókolja a virágot. Láttam sok szótalan székelyt, akik mind kereszttel a hátukon szántják a földet. Láttam hajnalonkint a Küküllőbe hullott három csillagot, amit a szívükből kiszakasztva, a hunok küldenek nekünk az égből.

De kérdem: hányan vagytok, akik áhítattal állotok meg a virágot csókoló madár előtt, akik levennétek a szántó-vető székely válláról a keresztet, akik éhesen is megőriznétek a Küküllőbe hullott három csillagot? Hányan vagytok, akik sírásom miatt elszomorodtok, akik kezemet szeretettel megfogjátok? És hányan vagytok, akik engemet, egy erős hitű, csodálatosan jó és fájdalmas faj gyermekét visszaöleltek?

Akárhányan, de szálljon rátok minden áldás. Hajnalonkint szebbé váljon az álmotok és szemetekkel lássátok a virág nyílását, hogy annál több kedvetek legyen. Minden jókkal együtt a búzával annyi öröm nőjön nektek, hogy azzal megérjétek esztendőről esztendőre.

És rátok bízom az itt maradó kincseket: a virágot csókoló madarat, a szántó-vető embert s a Küküllőbe hullott három csillagot. És ezeknek a mélyén az erdélyi szépséget, a magyar jóságot és a történelem erejét.

És újra könyörgök nektek: adjátok a kezeteket, mert nagyon fáj a szívem. Csak arra kérlek, hogy ne bántsátok a székely embert, hanem szeretettel vezessétek a jövőbe, mert ha ezt teszitek, Isten előtt mondom, hogy örömötek nagy lesz a jutalmazás idején.

Végezetül mutatom nektek a szívemet és megölellek mindegyiket.

És elmegyek szomorúan, mint a madár ősszel.







Áldás a magyarra!


Lesz itt még jobb világ!
Én hallom az idők szavát!


Likasztják már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia.
s ki mint vetett, azonképpen arat.

251. hozzászólás Létrehozva: 2010-03-07 09:36

Ili

Hozzászólások: 483 Hazaérkezett Gábor Áron ágyúja






Hóesésben cipelik az ,,édes" terhet Délután három órára várható az ágyúcső érkezése ― ebben maradtunk még tegnap délelőtt. Három óra előtt tíz perccel jelez a telefon, hogy üzenet érkezett: „Sinaian van meg csak az agyu." Még? Nézőpont kérdése, én azt mondanám: már! S míg várakozunk a múzeum előcsarnokában, egyre az újabb hírek: Kökösnél vannak. „Tán egyet próbálnak" ― jegyzi meg valaki a várakozók közül. Kik nem túl számosan, negyedszáznyian talán, s zömük fotós, tévés. Keserű szájízt hagy eme érdektelenség. Hogy a rossz idő, a bizonytalan időpont? Talán.

Négy óra öt perckor megérkezik az autó. Semmi csinnadratta, semmi felhajtás, nincs díszfogadás, a politikusok is másutt. Nagy faládában az ágyúcső ― most jól fog az a kevés érdeklődő. Éppen tizennégyen cipelik, így is alig bírják, s négyszer leteszik, míg a múzeum ajtajáig elérnek. Ki viszi ezt majd ki? ― kérdezem a lihegő, izzadó, de felettébb büszke ládacipelőket elnézve. A románok ― válaszol a múzeumigazgató, de rögvest hozzá is teszi: reméli, most már senki. Mert az igaz ugyan, hogy csak kölcsönbe kapta a Székely Nemzeti Múzeum az ágyúcsövet, de hát minek visszavinni a bukaresti múzeum pincéjébe, ha itt kíváncsiak rá az emberek? Mert háromhetesre szabott itthonléte alatt a hatalmas látogatottsággal kellene bizonyítanunk, hogy igenis, a Székely Nemzeti Múzeumban a helye. Örökre és végérvényesen.






A Lovagteremben egymagában az ágyúszekér. Utolsó erőfeszítés, a legnagyobb: rátenni a csövet a helyére. Honnan közel negyven esztendeje hiányzik. Hórukk egyszer, még egyszer ― és megvan. Nagy-nagy megelégedéssel állják körül a ládacipelők az immár és újra egyesült ágyúrészeket ― és vezényszó, előzetes egyeztetés nélkül rázendítenek: Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva. Fá­radozásukért pohárka pálinka a jutalom ― s a lelki elégtétel. Mert a székely embert bizony valami belülről bizsergeti ilyenkor. És úgy simogatják az ágyúcsövet, mint gyereküket. Fehér festékkel négyjegyű szám, a mi leltári számunk még rajta van, a bukarestiek a cső belsejébe fogatott kis lemezkén tüntették fel saját iktatószámukat. A hozzáértők a cső alsó felét tapogatják, valóban ki van fúrva, lőni vele már nem lehetne, annál is inkább, hogy egy golyót is beleszorítottak ― de ki is akarná ma használni az ágyút? Nekünk így is többet ér mindenféle fegyvernél.

Erre bizonyság, hogy miután magára maradt az ágyú, hogy barátkozzék régi-új környezetével, egy hölgy látogatta meg, s a cső végére elhelyezett két szál tulipánt: egy pirosat meg egy fehéret.
250. hozzászólás Létrehozva: 2010-01-13 08:39

Évi

Hozzászólások: 74 AZ UTOLSÓ TÁLTOS
-
Magyar monda, Wass Albert nyomán
-
Badacsony vén hegyén, a Balaton kék vize fölötti bazaltszikláinak üregeiben, barlangjaiban sok-sok száz évvel ezelőtt itt rejtőzködtek az Öreg Ősten utolsó hűséges szolgái és ide menekült az utolsó magyar táltos is. Sok éven keresztül élt itt barlangokban, bújdokolva a papok és német-bizánci lovagok elől. Rejtekhelye feltáratlan maradt és az Öreg Ősten hű szolgájára senki sem talált rá.
A táltos már nagyon megöregedett, elhatározta, hogy elhagyja Badacsony hegyének hű védelmét és a nyugati gyepük világát elhagyva biztonságos helyre megy.
Egy szép, napsütéses téli reggel elhagyta búvóhelyét és elindult, át a Balaton vastag jegén, gyalog, nyugodtan, békésen. Tarisznya vállán, őseitől örökölt módon elkészített szárított hús és pogácsa, tűzgyújtó szerszáma. A hóna alatt vitte kincsét, amit élete árán sem adna, cserzett bőrbe csomagolva.
A tihanyi apátság őrszeme a tó jegén meglátta a magas szikár öregembert és riadóztatta a zsoldosokat. Szemük előtt lebegett a veszprémi Gerhard úr által kihirdetett vérdíj.
A tihanyi zsoldosok állig fegyverzetben, csörömpölve eredtek az öreg táltos nyomába.
Az öreg hallotta, de nem fordult hátra. Ha táltos lován lenne, akkor nem érnék utol! De az öreg nem gyorsított, nem fordult meg, csak ment és ment a saját nyugodt, biztos tempójában. Tudta, hogy élete Isten kezében van és nem ember szándékában.
A távolság csak csökkent és csökkent az üldöző zsoldosok és az öreg táltos között. Az Öreg Ősten nem hagyta cserben hűséges szolgáját, hatalmas recsegéssel, ropogással beszakította a Balaton jegét a zsoldosok alatt, kik mind odavesztek. Az öreg biztos léptekkel ment tovább! „Hála néked és áldás, vizeknek Ura!” mormogta.
A nép hálából emlékezik az Öreg Táltosra, a jég ma is sokszor megreped, és ezt azóta rianásnak nevezik.
Aznap halászok adtak szállást, ételt, de az öregnek tovább kellett mennie, Keletnek. Tavaszra az Alföldet is elérte, ott a pusztai népek, testvérként vendégelték meg. Marasztalták, de az öregnek tovább kellett mennie, Keletnek. Szíve húzta, csak húzta.
Elérte Erdély hegyeit. Melegség öntötte el, de lábai és teste nem bírta, összeesett. Egy kunyhóban tért magához. Egy asszony hajolt fölé.
- Ki vagy te, asszony? – kérdezte az öreg táltos.
- Látó vagyok, népünket gyógyítom, anyámtól tanultam – felelte a rimaasszony.
Az öreg féltette az asszonyt, mert úgy tudta, boszorkánynak kiáltják és elégetik. De a rimaasszony megnyugtatta :
- Régen nem, Kálmán király törvénybe iktatta, hogy boszorkányok nincsenek!
Az öreg megnyugodott, majd hozzátette :
- Áldja őt a Magyarok Istene!
Az öreg táltos békében maradhatott így a rimaasszonynál tavaszig.
De az öregnek mennie kellett, át Erdélyen, a Maros völgyén. Ment patak partján, hegygerincen, míg nem a hegyek és a fák az Égig nem értek. Ez Székelyföld! Az öreg táltos hazaért!
Az öreg táltos pár évig élt a székelyek között. Észre sem vette, hogy ősi hitét, vallását ismerik a Székelyek, akik nem felejtenek és hittérítő kereszténység nem térítette el őket. Őrzők voltak ők. Ősi szokás szerint bocsánatot kértek a fától mikor kivágták, s állattól mikor elejtették. Áldomást ittak, az első loccsantást az Anyaföld kapta, a tüzet földdel oltották el. Ismerték őstörténetünket, megőrizték rovásírásunkat. Vasárnaponként lementek fa templomaikba hogy a szeretet vallása szerint hallgassák Jézus cselekedeteit. Az Öreg Őstenük mindannyiukat egyformán szereti.
Az öreg táltos érezte, hogy hívja magához az Öreg Ősten. Kiválasztotta a Székelyek közül a legrátermettebbet, a legbölcsebbet, a legbátrabbat.
Felvitte a Székelység legmagasabb hegyére, minél közelebb Őstenéhez. Alattuk a fenyvesek, patakok, rónák, a dolgos magyar népek. Lábuk ősi földön, fejük az Égben. Ketten voltak, az Öreg Őstenen kívül senki sem hallotta szavaikat, senki sem láthatta őket.
Az öreg táltos lassú, nehézkes mozdulatokkal kicsomagolta a cserzett bőrbe tekert titokzatos tárgyat. Nem szólt, némán, nyugodtan tette. Egy kardot vett elő, markolata aranyból, pengéje fényes mint a nap. Ősi rovásírás rajta.
- Isten kardja! – kiáltott fel a Székely, ki ismerte a rovásokat.
- Géza fejedelem úr óta őrizzük, sok elődöm életével fizetett érte, de rejtekhelyét nem árultuk el.
Az öreg Táltos átadta Isten kardját a Székelynek, azzal, hogy minden évben egyszer a magas hegyre vigye fel, ott bontsa ki, tisztogassa meg és csavarja tiszta ruhába, hogy ha pedig az ő ideje is lejár, gondoskodjon új őrzőről.
A Székely átvette a kardot, fejet hajtott, és így szólt:
- Esküszöm az élő Egyistenre, a napra, a holdra, a vizekre, a szelekre a szent földre, hogy Isten Kardját életem árán is megőrzöm. Földanya ne fogadja be testemet, Vízapa lökjön ki magából, lelkem legyen átkozott, ha esküm megszegem.
Így volt ez évszázadokon át. A Székely nép azóta sokat szenvedett, de Isten kardjának gondját viselik. Esküjüket őrzőről őrzőre elmondják, pontosan úgy, ahogy azt az első őrző székely tette.
Isten kardja ma is ott van náluk, az utolsó Táltos akaratának eleget téve. Egy székely, ismeretlenül, névtelenül egy évben egyszer eltűnik székelység legmagasabb hegyén, hogy eleget tegyen fogadalmuknak.
Minden őrző tudja az utolsó táltos búcsúszavait : „Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti győzelemre megint a Hunok és Magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint”.
249. hozzászólás Létrehozva: 2010-01-10 18:02

Ati

Hozzászólások: 112 A magyar összefogás összehangolt cselekvést jelent – EMNT-közlemény

K Ö Z L E M É NY

A magyar összefogás közös célokért való összehangolt cselekvést jelent
– az EMNT bővített elnökségi ülésének határozatai –

Szombaton, 2010. január 9-én Marosvásárhelyen tartotta idei első – bővített – ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnöksége.

Az Elnökség meghallgatta az EMNT küldöttségének beszámolóját az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) január 8-i tanácskozásáról, értékelte az EMEF működését és vitát folyatott a 2008 tavaszán elkezdett Erdélyi Magyar Összefogás politikájának hatékonyságáról. Ezzel kapcsolatban az Elnökség álláspontja a következő:

Az Összefogás egyeztetett és összehangolt politikai cselekvést feltételez közösen vallott célok érdekében. Ebben az értelemben a Magyar Összefogás politikai programja eredményes volt a 2009-es EP-választásokon és elfogadhatóan működött a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen nyilvánosságra hozott Székely Memorandum kidolgozása során.

A továbbiakban az RMDSZ a magyar államelnökjelölt kiválasztásánál, majd az államelnök-választással, illetve a kormánykoalíciós tárgyalásokkal kapcsolatos összes döntését kizárólag pártpolitikai szempontok szerint hozta meg, letérve ezzel a Magyar Összefogás nemzetpolitikai távlatosságú útjáról.

Az EMEF létrehozása fontos eredménye a múlt évi együttműködésnek, és ha az ennek keretében kialakított megegyezés közös politikai cselekvéshez is vezet, az EMEF valóban műhelye marad az Összefogásnak. Ennek hiányában azonban csupán a kölcsönös tájékoztatás színtere marad, amely fontos ugyan, de nem jelen összefogást. Az elmúlt hónapok történései és az EMEF legutóbbi ülésén elhangzottak azt mutatják, hogy az RMDSZ vezetői a Magyar Összefogás politikai programjának ellehetetlenítésével az EMEF intézményét egyszerű konzultációs keretté akarják visszaminősíteni.

Mindezek alapján az Elnökség a következő határozatokat hozza:

·Folytatja munkáját az EMEF keretében, további erőfeszítéseket téve annak érdekében, hogy az EMEF ne csupán a kölcsönös tájékoztatás kerete legyen, hanem ezen túl, az összehangolt cselekvést jelentő összefogásé is, hiszen közösségként való megmaradásunk garanciáját, a különböző közösségi autonómia-formák megvalósítását csak magyar összefogással érhetjük el.

·Felhatalmazza küldötteit, hogy az EMEF soron következő februári ülésén ismételten tegyék világossá tárgyalópartnereiknek azokat az elveket és célokat, amelynek mentén az EMNT a Magyar Összefogás politikai programját elképzeli:

o a demokratikus rendszerváltás folytatása – a kisebbségpolitikában is
o a kulturális autonómia közjogi kereteinek törvény általi szavatolása
o alkotmányos és közigazgatási reform – a decentralizáció, szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvei alapján és ennek keretében az autonóm közigazgatási formák, kiemelten a Székelyföld sajátos jogállásának biztosítása
o oktatási autonómia – ennek keretében állami finanszírozású magyar egyetem
o anyanyelvünk regionális hivatalos nyelvi státusának kivívása
o az erdélyi magyar közszolgálati média továbbfejlesztése, önálló televízió csatorna létrehozása
o egységes és méltányos erdélyi magyar támogatáspolitika kialakítása

Az EMNT számára tehát a Magyar Összefogás ezen célok érdekében jelent közösen egyeztetett cselekvést a rendelkezésünkre álló összes demokratikus – kormányzati, önkormányzati, külpolitikai, civil-politikai és mozgalmi – eszköz összehangolt felhasználásával.

·Szükségesnek tartja az együttműködés és az összefogás kiszélesítését az erdélyi magyar közélet többi szereplőjével is, ennek érdekében további egyeztetést kezdeményez a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) és a Magyar Polgári Párttal (MPP), első szakaszban ezek megyei-széki szerveződéseivel. Ugyanakkor szorosabbra fogja együttműködését eddigi partnereivel, a Magyar Ifjúsági Tanáccsal, az Erdélyi Magyar Ifjakkal és a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségével.

·A továbblépés elengedhetetlen feltételének tekinti azt, hogy az RMDSZ és az MPP választott önkormányzati tisztségviselői kézjegyükkel ellássák a Csíkszeredában, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen elfogadott Székely Memorandumot.

·Kezdeményezi a márciusi – második – székelyföldi önkormányzati nagygyűlés közös szervezőbizottságának mielőbbi létrehozását az összes érdekelt politikai szereplő bevonásával

·Felszólítja az EMEF eddig megalakult szakbizottságait, hogy haladéktalanul kezdjék el vagy folytassák a munkát saját szakterületükön. Kiemelten fontos és időszerű az autonómia-bizottságban kialakítandó, közösen támogatható álláspont – a kormányprogramban is szereplő – a kisebbségek jogállására vonatkozó törvénytervezet oly módon történő módosítására, hogy az megteremtse a kulturális autonómia közjogi kereteit.

Az Elnökség további határozatai:

·Az ülésen meghívottként résztvevő Dávid László, a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorának előterjesztése alapján, prioritásként határozza meg egy egységes erdélyi magyar felsőoktatási stratégia megalkotását és megbízza az EMNT oktatási szakbizottságát ennek kidolgozásával. Az oktatási bizottság további kiemelt feladata az új oktatási törvénytervezettel kapcsolatos magyar álláspont kialakítása és a tervezet közvitájában való cselekvő részvétel.

·Az EMNT újjáalakuló ülésének határozatai értelmében, megbízza a kolozsvári központi iroda keretében létrehozott szervezési igazgatóságot az egész Erdélyre kiterjedő átfogó szervezeti háló kiépítésének koordinálásával, illetve a szakbizottságokban zajló munka összehangolásával.

·Külön határozatban üdvözli az erdélyi magyar történelmi egyházak átvilágítással és a közelmúlt-kutatással megbízott kutatócsoportjai, illetve bizottságai Szakmai Egyeztető Fóruma létrehozásának szándékát.

Tőkés László
elnök, EP-képviselő


Toró T. Tibor
ügyvezető elnök


248. hozzászólás Létrehozva: 2010-01-01 22:35

Linda

Hozzászólások: 158 Csaba testvér beszámolója a 2009-es évről

2009 nagy ajándéka és gyümölcse a csíksomlyói ház. A házat sikerült a 2008-ban felajánlott egy százalékokból befejezni, felújítani, berendezni. Szeptembertől ezt a házat Szent István tiszteletére 50 gyermek lakja. A hajdani hadiárvaház újból életre kelt, 9-12-es nagyfiúk, nagylányok népesítették be.

2009 nagy ajándéka volt a szárhegyi otthon is, mely az ausztráliai magyarok segítségével születhetett meg. Sikerült megvásárolnunk egy háromszintes épületet, melyet a nyár folyamán felújítottunk. Igazából ez az összefogásnak, a szolidaritásnak, a szeretetnek a nagy csodája. Ilyen nagy csoda a kolozsvári diákok otthona. Az előző otthon kicsinek bizonyult, ám ekkor egy tanítónő felajánlotta a kertes családi házát, felújítottuk, és az ősz folyamán már be is költözhetett 20 nagylány, akik 21. századi körülmények között lakhatnak, tanulhatnak.

Istennek legyen hála a szalontai új házunkért is, ahol volt kaszárnyát adományoztak nekünk, öt különálló épületet, az idén is sikerült egyik házat felújítani egy amerikai házaspár segítségével, és már 80 gyerek lakik szalontai otthonunkban. A nyár folyamán elkészült a petrozsényi ház utolsó szintje is. Több házon kisebb javításokat kellett végezni, és újabb napközi otthonokat is beindítottunk.

Most kézzelfogható dolgokról, épületekről beszéltem, mert nagyon nehéz elmondani, hogy hány szentgyónás hangzott el gyermekeink szájából, hányan voltak elsőáldozók. Már több mint kétezer gyerekkel imádkozom nap mint nap együtt. Adja az Isten, hogy ne keseredjünk el, s a nehézségek láttán ne egymásban keressük a hibát.


247. hozzászólás Létrehozva: 2009-12-30 22:55

Ili

Hozzászólások: 483 Áldott békés boldog új évet a 2010 évre



Adjon Isten minden szépet
Irigyeknek békességet.
Adjon Isten minden jót
Hazug szájba igaz szót!

Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget.
Tollat író kezébe,
Pulyát asszony ölébe.

Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak.
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.

Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret.
Fegyvereknek nyugalmat,
Szolid szónak hatalmat.

Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet.
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is eleget.

Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra.
Vándoroknak fogadót.
Adjon Isten minden jót!

.....ezt kívánom minden kedves barátomnak, ismerősömnek sok-sok szeretettel
Péter János,alelnök Kézdiszeki Székely Tanács
Kézdivásárhely
Székelyföld
246. hozzászólás Létrehozva: 2009-12-18 12:24

Ili

Hozzászólások: 483 Magyar karácsony az égben

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki.

De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt.

Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt.

Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.

Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán!

Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. ,,Pro libertate", suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar ,,Mennyből az angyal..." De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót.

Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.

Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamennyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.

Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt. ,,Hát te minek bújtál oda?" - kérdezte tőle mosolyogva. ,,Restellem magamat" - vallotta be a szeplős. - ,,Elfelejtettem volt azt a csengőt, lássa." ,,Oh, hát te voltál az!" - nevetett az Úr. ,,Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?" ,,Katika a nevem s Budapestről jöttem - felelte a vézna, szeplős kicsi angyal - november negyedikén, Uram.

Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet. ,,Isten hozott, Katika" - mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. ,,Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?" ,,Küldtem, Uram" - felelte Katika, s elpirult a szeplői alatt. ,,Aztán mit küldtél?" - kíváncsiskodott az Úr Jézus. ,,Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?" A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. ,,Nem imádságot küldtem" - vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. ,,Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?" ,,Kenyeret" - felelte szepegve Katika. ,,Szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is" - tette hozzá bizalmasan. ,,S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már..."

Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból.

Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. ,,Jól tetted, Katika", mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, ,,sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a Földön. Kenyeret."

Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. ,,Ne sírj, nagymama!" - kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot - ,,Apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!"

Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött!

Wass Albert

245. hozzászólás Létrehozva: 2009-12-09 07:43

Évi

Hozzászólások: 74 Nyílt levél Háromszék magyar politikusaihoz

Tisztelt képviselőink!

A választási láz hevében feledésbe merülni látszik a 2009 december 1-i sepsiszentgyörgyi cirkusz. Önök azzal vannak elfoglalva, hogy épp melyik román párttal kössenek holtomiglan-holtodiglant, amiről mindenki tudja, hogy jó ha egy hetet tart… A román politikusok magasról tesznek ránk és Önökre. De térjünk vissza arra a témára, amiről külön-külön beszéltem úgy az RMDSZ, mint az MPP képviselőivel – mindeddig eredménytelenül.

Nézzük a tényeket: idén nyáron Gyergyószentmiklóson rendezett „spontán tüntetést” a Noua Dreapta nevű, köztudottan vasgárdista eszméket valló, elvakultan magyarellenes csürhe valamilyen mondvacsinált okkal és az ottani MPP-s vezetés karba tett kézzel végignézte, sőt utólag nyugodtan hátradőlve konstatálta: elmentek, vége! Ez volt a teszt, hogy lehet, szabad nekik. Vérszemet kapva hónapokig tervezgették és nyilvánosan bejelentették: december elsején Sepsiszentgyörgyön fognak „ünnepelni”. Ez volt a második lépés, az újabb teszt, hogy meddig mehetnek el. Az Önök részéről annyit érzékeltünk, hogy elhatárolódtak, a polgármesterünk kiutasította őket a városból, ami ugyan fellépésnek számít, de utólag visszanézve körülbelül annyit ért, mint hótt lón a patkó… Jöttek vagy százötvenen, részeg randalírozással hosszan ordítoztak a városon, aztán mikor úgy hozta az úri jókedvük, leléptek. Mi meg örüljünk, hogy elmentek, ugye tisztelt RMDSZ-es vezetés?

Az interneten a legnagyobb videó megosztón egyre-másra rakják fel a sepsiszentgyörgyi „sikeres megmozdulásuk” bizonyítékait, nyíltan bozgoroznak és szervezik a következő, ezúttal Csíkszeredában esedékes duhajkodásukat. Szándékukban áll rendszeresíteni a székelyföldi „kiruccanásokat”, ez jó viccnek, érdekes időtöltésnek látszik náluk… Megtehetik, mert senki nem tesz semmit ellenük!

Amint tudjuk, december elsején a Magyar Gárda Székely Szakasza egy koszorút szeretett volna letenni a kolozsvári Mátyás Király szoborhoz és megemlékezni a Székely Hadosztály megalakulásáról. Arról a Székely Hadosztályról, amely 1918 december 1-én alakult a románok ellen és amelynek tudtommal egész Erdély területén nincs egyetlen emlékműve sem! Szégyen!!! Mi, sepsiszentgyörgyiek évek óta szorgalmazzuk ezt, de eddig mindig süket fülekre találunk. Nos, a Magyar Gárda tagjait elhurcolták és csendzavarásért (!!!) büntették meg 50.000 új lejre (500 millió régi lej). Ezzel szemben a Sepsiszentgyörgy békés lakosságára rárontó, minősíthetetlen módon viselkedő csürhe rendőri felvezetéssel, hangos bozgorozással randalírozhatott – büntetlenül. A főszervező, Lacatusu, a mai napig eszi a székely kenyeret, felmarkolja a mi adónkból származó fizetését és röhög a markába – megúszta! Ő is! Önöknek nem az lenne a kötelességük, hogy kivizsgálást kezdeményezzenek azok ellen, akik egy békés kisváros lakosságát megtámadták??? Az önvédelem Istentől kapott jogunk, sőt kötelességünk! Önök a demokratikusan megválasztott képviselőink. Ennyit nem várhatunk el Önöktől? Hogy tegyék a dolgukat???

Tisztelt magyar képviselőink!

Én, mint választópolgár minden egyes szavazáskor ott vagyok az urnáknál és igyekszem a Nemzetünk számára legmegfelelőbb képviseletet biztosítani. Nekem gyerekeim vannak és ebből kifolyólag kötelességem. Önök minden kampánykor megígérik nekünk a Fiastyúkot csibéstől. Aztán sikeresen elérik a céljukat és ahelyett, hogy annak a közösségnek az érdekeit szolgálnák, amely bizalmat szavazott Önöknek, egymásnak esnek és arra fordítják az energiájukat, hogy egymást ütik-vágják, mi pedig itt vagyunk kitéve sovinista támadásoknak, mert Önök épp egymással háborúznak!

Ezúton követelem, hogy mielőbb indítsanak kivizsgálást Lacatusu és az összes ideszállított futball-huligán ellen, valamint követelem, hogy fejenként annyi büntetést kapjanak, mint a Magyar Gárda tagjai! Amennyiben a közeljövőben nem indul meg a kivizsgálás és az eljárás, úgy aláírásokat fogok gyűjteni és a Jobbik Magyarországért Mozgalom Európai Parlamenti képviselőjéhez, Szegedi Csanádhoz fogok fordulni segítségért, hogy emelje fel a szavát értünk, mert nekünk nincs se helyi, se Európai Parlamenti képviseletünk.

Tisztelt képviselőink!

A Noua Dreapta állami támogatással, nagyromániás szervezésben taposhatott a mi önérzetünkön! Amennyiben Önök nem teszik a dolgukat, úgy azt mondom: hallgatólagos magyar beleegyezéssel. Mert bűnösök közt cinkos, aki néma!!!

Sepsiszentgyörgy, Sántha Éva
2009. december 9.


244. hozzászólás Létrehozva: 2009-12-05 00:41

Évi

Hozzászólások: 74 Kérlek szavazzatok (belátásotok szerint), de ha lehet Csaba testvér alapítványára. Az Ő szavaival élve, "jó lenne, ha az otthonok decemberi gázszámláját valaki kifizetné".

Szavazzatok a Dévai Szent Ferenc Alapítványra (Böjte Csaba alapítványa)

http://www.complex.hu/tamogatas_2009_karacsony.php?w=svo&c=iQmxG9b7zD7ZxmYaF9

Én már szavaztam.
Kérlek küld tovább!

Isten Áldásával Ili

243. hozzászólás Létrehozva: 2009-11-18 16:23

Évi

Hozzászólások: 74 Egy szívességet kérek tőletek, remélem nem utasítjátok vissza: egy családi barátunk, a komollói református lelkész, Balla Barni kisfia bejutott a Duna TV által szervezett mesemondó-verseny döntőjébe. Ennek a kicsi székely palántának ez a lehetőség mérföldkő lehet az életében, ami nem minden nap adatik meg egy Székelyföldön élő gyerek számára.

Nagyon szépen kérlek Titeket, segítsetek Bulcsúnak és terjesszétek a felhívást! Előre es köszönöm, Isten fizesse a támogatásotokat!

HAJRÁ, BULCSÚ!!!!!!! :)

November 18-án, szerdán, kevéssel a déli harangszó után egy rövid portréfilmet közvetít róla a Duna TV, majd 17:30-tól (Erdélyben 18.30) ő lesz az Esti mese egyik mesemondója. A mesét a DunaII Autonómia csatorna 18:40-kor (Erdélyben 19.40) megismétli.

Azt, hogy ki juthat be a döntőbe, a versenyzők által elmondott mesét követően a közönség szavazatai alapján döntik el. Ha hallgatóink közül bárki úgy gondolja, hogy Bulcsúnak ott a helye az utolsó fordulóban is, nem kell egyebet tennie, mint a 06-20-999-6866-as (NEM emelt, hanem alapdíjas!) telefonszámra szerda 18 és csütörtök 12 óra között elküld egy SMS-t, „BULCSÚ” szöveggel.

Mi biztos segítünk az ifjú mesemondónak!
242. hozzászólás Létrehozva: 2009-11-06 00:50

Ati

Hozzászólások: 112 "Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog.
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul,
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull,
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe.
El innen rablók, ez az én hazám!"

Sajó Sándor 1919
241. hozzászólás Létrehozva: 2009-10-31 10:32

Zsoly

Hozzászólások: 3 Elozmény: ( Ili @ 2009-10-31 09:46)
Kedves Zsoly!

Szeretettel köszöntelek, és remélem nem fogod megbánni. Gondolom megnézted az oldalt és látod milyen szellemiségben próbáljuk egymást segíteni imáinkkal és tudásunk továbbadásával. Igyekszünk felhívni egymás figyelmét a keresztény ember számára fontos és elkerülhetetlen dolgokra, eseményekre.

Isten Áldásával Ili
Kedves Ili!!

Köszönöm a szép szavakat.
Ezért most, megajándékozlak egy szép imádsággal. Remélem mindenkinek tetszeni fog.


Könyörgés Magyarország Újjászületéséért

Könyörgünk Hozzád Boldogasszony, Magyarok
Nagyasszonya, Segíts minket Nemzetünk
Újjászületéséhez. Asszonyunk, Hold
Úrasszonya, Babba Mária, Fény-Krisztusunk
Szent Anyja, Imádkozzál Érettünk, emberi
gyarlósággal élő gyermekeidért, nemzetünkért,
és azért, hogy a Magyar Újjászületéssel
elvégezhessük Küldetésünket, az Istenszülő
ránk ruházott feladatát, a Magyarok Isten
akarata szerint.

Úgy legyen!


Minden kérés után mondjuk:

.... add nekünk az erő, a megvilágosodás és a kitartás kegyelmét a Magyar Újjászületéshez!

1. Magyarok Nagyasszonya, a virágok szépségében élő reménység, tedd hígmagyarságunk helyére mélymagyarságunkat

2. Magyarok Nagyasszonya, virágok öröme, szüntesd meg azokat a falakat, amelyek elválasztják egymástól a magyar embereket ...

3. Magyarok Nagyasszonya, akinek sírjánál magasabb a föld az égnél, tedd a Teremtő akaratát gyökereinket elhagyni csábító szabad akaratunk helyére ...

4. Magyarok Nagyasszonya, lelkek megnyugtatója, irányítsa mindig a Lélek a mi Szellemünket, ami testünkkel végrehajtatja a Nap Isten parancsát ...

.... add nekünk az erő, a megvilágosodás és a kitartás kegyelmét a Magyar Újjászületéshez!

5. Magyarok Nagyasszonya, jófüveivel gyógyító, gátold meg, hogy a Sátán lelki, szellemi és testi mérgeivel pusztítsa nemzetedet

6. Magyarok Nagyasszonya, világnak jövendő megvilágosítója, add mindannyiunknak az isteni Fény útmutatását ...

7. Magyarok Nagyasszonya, tengernek hajnali szép csillaga, vezess minket biztos kezű kormányosként a Krisztusi útra ...

8. Magyarok Nagyasszonya, Krisztusnak, az Igazság Napjának anyja, segíts, hogy követhessük Fény-Fiadat ...

9. Magyarok Nagyasszonya, Isten áldott szántóföldje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse fakad, tedd termővé a Magyar Újjászületésre lelkünket, szellemünket ...

10. Magyarok Nagyasszonya, akinek szívét és lelkét a fájdalom tőrje hétszer járta át, gyógyítsd be egymáson vágott sebeinket és őrizz meg bennünket a testvérharagtól ...

11. Magyarok Nagyasszonya, táltos királyunk, Szent László védelmezője, tedd minden magyar ember pajzsává ősi Magyar Vallásunkat ...

12. Magyarok Nagyasszonya, hazánk örökös Királyné asszonya, tedd a magyarságot ismét a Szent Korona népévé

13. Magyarok Nagyasszonya, halottak megszabadítója, engedd hozzánk őseink szellemeit, hogy sugallataikkal segítsenek bennünket az igazságért és szabadságért folytatott küzdelmünkben ...

14. Magyarok Nagyasszonya, magyarok oltalmazója, védd meg nemzetedet a betolakodó idegenszívűek ármányai ellen ...

15. Magyarok Nagyasszonya, a Szent Koronával minket az Isten-szülő munkájának részesévé emelő, tégy méltóvá, alkalmassá és alázatossá bennünket szent feladatunkhoz ...

.... add nekünk az erő, a megvilágosodás és a kitartás kegyelmét a Magyar Újjászületéshez!

16. Magyarok Nagyasszonya, a Hold Úrasszonya, Babba Maria, légy vigyázónk az Istenszülő kegyelméből végzett feladatunkban ...

17. Magyarok Nagyasszonya, aki önmagunk üdvözülésére az Úristent dicsérni, szolgálni tanítasz, segíts bennünket, hogy méltóak legyünk Fény-Krisztus befogadására ...

18. Magyarok Nagyasszonya, szeplőtelen, életadó Boldoganya, védd meg magzatainkat a Sátán magyarságirtásától ...

19. Magyarok Nagyasszonya, asszonyi sors megdicsőítője, állítsd vissza a legszentebb emberi közösség, a család egységét, védd meg a Sátán szétzüllesztő ármányától ...

20. Magyarok Nagyasszonya, másokat szolgálva magát fölemésztő Szenteltgyertya Tűz szülője, engedd, hogy Fény-Fiad követőiként személyünket alárendeljük a Magyar Újjászületésnek ...

21. Magyarok Nagyasszonya, teljes Szentháromság eleven temploma, tedd bennünk a Lélek, a Szellem és a Test Szentháromságát szerves egységgé ...

22. Magyarok Nagyasszonya, Testfogadó Boldogasszony, adj a magyar anyáknak egészséges, Magyar Vallású gyermekeket, akik részesei lesznek az Újjászületett Magyarországnak ...

23. Magyarok Nagyasszonya, Életmag Kedd Asszonya, adj a magyar földnek egészséges, bő termést, szórd élet-virágaidat a MAGok közé, hogy mindörökké virágozzék az Újjászülető Magyarország ...


Magyarok Nagyasszonya, Babba Maria, könyörögj Teremtőnkhöz, a Nap Istenhez nemzetedért, Magyarország Újjászületéséért!

Úgy legyen!
240. hozzászólás Létrehozva: 2009-10-31 09:46

Ili

Hozzászólások: 483 Kedves Zsoly!

Szeretettel köszöntelek, és remélem nem fogod megbánni. Gondolom megnézted az oldalt és látod milyen szellemiségben próbáljuk egymást segíteni imáinkkal és tudásunk továbbadásával. Igyekszünk felhívni egymás figyelmét a keresztény ember számára fontos és elkerülhetetlen dolgokra, eseményekre.

Isten Áldásával Ili
239. hozzászólás Létrehozva: 2009-10-31 09:36

Zsoly

Hozzászólások: 3 Noua Dreapta: "Sepsiszentgyörgy mindig román föld volt"
A gyergyószentmiklósi jogsértő rendezvényhez hasonlóra készül a Noua Dreapta nevű szélsőséges szervezet Sepsiszentgyörgyön.
Gribek Dániel, p, 2009/10/30 - 19:33


A gyergyószentmiklósi jogsértő cselekményhez hasonlóra készül a román Noua Dreapta nevű szélsőséges szervezet Sepsiszentgyörgyön.

A szervezet honlapján 2009.december 1-re toboroznak közönséget egy, a gyergyószentmiklósi provokatív felvonulásukhoz hasonló eseményhez. Mint ismert, nemrégiben Gyergyószentmiklós főterén masíroztak a szervezet tagjai, egy soha meg nem történt tragédia ellen tiltakozva. A soviniszták nem állítottak kevesebbet, mint, hogy 58 románt fejeztek le a magyarok 1940-ben Gyergyóban. Nem csoda, hogy a helyi román pap a masírozást megelőző koszorúzás után saját kezűleg takarította el a történelemhamisítás céljából odacipelt koszorút a templomkertből. Nemzettársai részéről le is lett hülyézve. Megemlékezésként feltüntetett provokációjukról nem tettek hivatalos bejelentést, így gyülekezési engedéllyel sem rendelkeztek. Úgy tűnik, ez volt a teszt a helyiek tiltakozásának felmérésére.

Jelenleg,mint írják, mindazokra számítanak, akiknek elegük van a magyarok „ szeparatista törekvéseiből”, és számítanak minden „büszke román” részvételére. A szervezet honlapján olvasható felhívás szerint azért látogatnak el Sepsiszentgyörgyre, hogy nyomatékosítsák: Sepsiszentgyörgy mindig román föld volt és az is marad.

Sepsiszentgyörgy, Kovászna megye székhelye, Marosvásárhely után a Székelyföld második legnagyobb városa. Lakosságának alig több mint 20%-át adják a románok.

Ezek viszont számos civil szervezetet, egyesületet működtetnek, általában arra alapozva , hogy a helyi magyarság elnyomja őket. Tavaly körülbelül 1500 fő gyűlt össze 1918 december 1-ét, a „Nagy Egyesülést” megünnepelni. Ez a nap 1990 óta nemzeti ünnep a jelenlegi Romániában. Az erdélyi magyarság számára viszont ez a nap a történelmi Magyarország felbomlását és a kisebbségi lét kezdetét jelképezi. December elseje alkalmából az erdélyi magyarságot az utóbbi évek folyamán számos gyalázkodó támadás érte a román soviniszta erők részéről.

(Nemzeti Hírmondó)
238. hozzászólás Létrehozva: 2009-10-31 09:34

Zsoly

Hozzászólások: 3 Sziasztok!!
Most csatlakoztam , erre az oldalra. Remélem nem fogom megbánni.

Orbán Balázs-székelyföldi iró, tudós, polihisztor,1829-1890


"...mert Háromszék nemcsak az összes Székelyföldet, hanem az annyi nagyszerű vidéket felmutató erdélyi résznek is kétségtelenül legszebb pontját képezi , és ha Háromszék természeti szépségben ritkija párját, ha tájfüzérének nagyszerűsége által kiemelkedik: erkölcsi becsben méginkább túlszárnyalja honunk minden más vidékét..."

-----------------------------------------------------------------------------

" És éppen ezen véghatárainkon fekvő legérdekesebb terület, a szép Székelyföld az, mely legkevésbé ismert, melyről önmagunk is legkevesebbet tudunk."

------------------------------------------------------------------------------

"Udvarhelyszék székely anya-széknek neveztetik azért, mert régente a székelyek főkapitánya legtöbbször itten lakott, izz tartottak a székelynemzeti gyűlések, s a perek az egész székelyföldről ide fellebeztettek."

-------------------------------------------------------------------------------

"Sepsiszentgyörgy az 1848-49-i forradalom alatt is volt harc és dulatás szinhelye, de egyszersmind Szentgyörgy volt a forradalom legdicsőbb és legmagasztosabb jelenetének szinhelye is, mert itten tartott 1848.nov.12-én azon székgyűlés , melyben Háromszék kimondotta az önvédelem határozatát..."

-------------------------------------------------------------------------------

"....Kézdivásárhely Háromszék Párizsa, Háromszék szive volt, honnan mint központból terjed el a lelkesedés, a szabadságérzet és a hallatlan hősiesség, mert polgárai elsők az anyagok előteremtésében és feldolgozásában, elsők a hősök között..."

----------------------------------------------------------------------------------

"...Marosszék nem egyszer volt küzdtere a szabadságnak, fedezve a Székelyföldet oly támadások ellen, melynek kivülről jöttek, de védve oly hatalmi túlkapások ellen is, melyek elnyomással fenyegették a székelység ős szabadságát. Ama küzdelmek a nemzet életét, emezek a székely ős alkotmányát védték, kik ott és itt elvérzettek..."

237. hozzászólás Létrehozva: 2009-09-22 12:21

Ili

Hozzászólások: 483 Szabolcs testvér felszentelte a Csíksomlyói házunkat.

Kedves Testvérek!

Istennek hála Szabolcs testvér felszentelte, amint a csatolt képeken is látszik a Csíksomlyói házunkat. Szent István alapította ezer évvel ezelőtt lelki nagycsaládunkat a Főegyházmegyénket, és éppen ezért hálából, a jubileumi év emlékére, alapítványunk legnagyobb otthonát, nagy királyunk tiszteletére, szenteltük.

Mikor a közel negyven gyerekünket megláttam a kegytemplom szentélyében szépen felöltözve székely, meg csángó ruhákba, akkor igen nagy apai büszkeség töltötte el a szívemet. A kollégák és a gyermekek mind elvégezték a szentgyónásukat és így mindannyian áldozhattak a szentmisében, nekem ennél nagyobb ajándékot nem is adhattak volna.

Ez a ház hívatott összefogni, és bevégezni a nevelési munkánkat, hisz a kisebb házainkból a szépen felnőtt gyerekek, ide jönnek, hogy tanulmányaikat a felsőbb osztályokban bevégezzék, vagy akár a főiskolával, egyetemmel megkoronázzák.
Isten áldja meg a Szent István Királyunkról elnevezett gyermekvédelmi otthonunkat, és mindazokat kik gyermekeinknek adták adójuk egy illetve két százalékát, valamint azoknak, kik tavaly a Budapesti Sportarénában a "Nemadom" fel együttes által szervezett koncertre jegyet vásároltak, és így lehetővé tették a ház megszületését. Imádkozom azokért is, kik a jövőben hozzá fognak járulni e ház fenntartásához, működtetéséhez.

Szeretettel, Csaba t.


236. hozzászólás Létrehozva: 2009-09-10 00:39

Ati

Hozzászólások: 112 Csaba testvér: A gyermeket az alázatos szülői szeretet menti meg.

Kedves Munkatársaim!

Tudom, hogy ti is, akárcsak én, naponta értesültök mindenféle lehúzó, szomorú hírről. Gazdasági világválság van, hogy hatalmas mindenre kiterjedő krízis szorongatja a világot. Meg a politikusok így..., hogy az emberek úgy...., egyszóval nagyon pogány lett a világ.... stb..

Ez mind igaz, de mégis azt mondom nektek, hogy itt az új tanév, és én nagyon szeretném ha új szívvel, új lelkesedéssel neki is állnánk a szép, nemes nevelői munkánknak, ennek a hatalmas Isten adta lehetőségnek, a 2009-2010-es tanévnek.
Szeretném ebben az évben a mi Urunk Jézus Krisztus nagy követőjét zent Istvánt magunk elé állítani példaképként.

Krisztus Urunk hihetetlen optimizmussal, életerővel mindig bizakodva előre nézett. Számára az a sötét ókor, a maga rengeteg háborújával, rabszolga piacaival nem kilátástalan szörnyű idő, hanem szent kegyelmi idő, olyan idő mely alkalmas a szeretetre, a jóságra, a világ megváltására. Jézus mindenkiben bízik, az öreg Nikodémusnak sem mondja azt, hogy neked a vonat már elment, te megrögzött, vén farizeus, hanem hiszi, hogy ez az ember is, akárcsak Zakeus, Mária Magdolna és oly sokan mások kikkel találkozott, képes ujjá születni és tökéletessé válni, olyan tökéletes lenni, akár a Mennyei Atya. Jézus elindul, szervez, hívja az embereket, tanítványokat, apostolokat választ, feladatokat ad, küldi társait. Aranyat, ezüstöt ne vigyetek magatokkal, de vigasztaljátok meg a szomorúakat, gyógyítsátok meg a betegeket, menjetek, veletek vagyok a világ végéig. Célja az egész világ megszentelése, jobbá tétele. Hitével, munkájával, összefogással képes abból a pogány világból egy új világot teremteni.

Ugyanezt a hatalmas optimizmust látom Szent István királyban is. Nagy királyunk hiszi, hogy összefogással, bölcs döntésekkel lehetséges a kalandozó, háborúskodó népének mentalitását, életformáját kereszténnyé tenni, megváltoztatni. Vármegyéket szervez, püspökségeket alapít, parancsba adja, hogy az emberek telepedjenek le és minden tíz falu építsen egy templomot, hol figyelmesen, bölcs tanításokat hallgathatnak és együtt imádkozhatnak a szeretet Istenéhez. Milyen nagy ez a Kárpát medence, és ő hihetetlen erővel, nem egy-két falut akar jobbá, tisztábbá, szentebbé tenni, hanem az egész országot. Utazik, szervez, intelmeket ír, törvényeket hoz, biztat, bátorít. Nyomában rend, fegyelem, összefogás, jókedvű alkotó munka, egy új világ bontakozik ki. Szeretné e szép Kárpát medencét egy békés, boldog, fejlődő, mindenki számára otthont jelentő országgá tenni. Egy tündérkertté, olyanná, amilyennek a jó Isten jókedvében megálmodta. Persze érzi a korlátait, emberi határait, de nem megy át siránkozó, nyafogó tragikus hős szerepbe. Jézus példájára ő is társakat keres, embereket szólít meg, kér fel, hogy segítsenek ország alapító nagy munkájában. Munkatársait nem csak a közvetlen rokoni, baráti köréből választja, hanem mindenki felé nyitott. Az országán átutazó Szent Gellértet is akárcsak oly sok más embert megszólítja, felkéri, hogy segítsen az Isten által rábízott hatalmas munka elvégzésében. Gellért kérésére megváltoztatja élet célját és marad, neveli királyának a fiát, Szent Imrét, majd ő lesz a mai temesvári egyházmegye első püspöke. Tudjuk a történelemből, hogy kézműveseket, papokat, szerzeteseket, katonákat, mindenféle rangú, rendű embereket neveltetett és hívott, fogadott be az országába, hogy békében, szeretetben egy új világ szülessen itt a Kárpát medencében.

Kedves Munkatársaim!

Nagyon szeretném, hogy ebben az évben a 1010 évvel ezelőtt megkoronázott nagy királyunk lelkesítő, szervező munkája lebegne szemünk előtt. Szeretném ha ezt az évet Szent Istvánnak szentelnénk. Azt szeretném, hogy az ő példájára, mi se keseredjünk el a világunkban, környezetünkben vonagló sok gyűlölködéstől, panaszkodástól, siránkozástól, hanem Istenben bízó lélekkel álmodjunk egy szorgalmas munkából születő, békés, boldog, új kort, és azt kacagó gyermekeinkkel kezdjük el csendben felépíteni. Hiszem, hogy a jó Istenben kapaszkodva, nekünk, a csendben építkező, gyermekeinket jóra, szépre intő, a természetben nagyokat kiránduló, a becsületes munkától fáradtan pihenni térő egyszerű embereknek lesz igazunk. A világunkat nem a sok acsarkodás, parttalan vitatkozás menti meg, hanem a gyermeket a porból felemelő alázatos szülői szeretet, a kacagva kimondott jó szó, a kétkezi munkánk által megszentelt ősi föld. Pogány ez a világ? Sötétség van körülöttünk? Nem tudom, de azt tudom, hogy nem szabad hagyjuk, hogy ez a sötétség, elkeseredett pogányság legyőzzön bennünket. Arra biztatlak, hogy Jézus Krisztus és az ő Szent Követőjének, István Királynak nyomába lépve induljunk el, fogjunk össze és szenteljük meg ezt a világot.
Ebben a hitben, e szent meggyőződésben, újítottuk fel a csíksomlyói hajdani ferences gimnáziumot, melyben az elmúlt években gyermekvédelmi központ volt, és melyet a csíki Magán javak miután visszakapott a román államtól, 100 évre átadott az alapítványunknak. A célunk az, hogy a Székelyföld bajba lévő gyermekei számára otthont teremtsünk, kollégiumot alapítsunk, honnan Csíkszeredába iskolába járhatnak a fiatalok. Munkánkat, álmainkat Szent István hathatós mennyei védelmébe ajánljuk. Házunkat szeretnénk szeptember 20-án Szent István tiszteletére felszentelni.

Házszentelő, tanév nyitó ünnepségünkre 2009 szeptember 20-án, 10,30 perckor kezdődő szentmisénkre, a csíksomlyói Kegytemplomban nagy szeretettel várunk.

Kisebb testvéri szeretettel,

Csaba testvér


235. hozzászólás Létrehozva: 2009-08-31 12:23

Manó

Hozzászólások: 173 Szeptember 13-án vasárnap este 6 órakkor Csíkszeredában a Szent Kereszt Plébánia Milleneumi templomának altemplomában a Mailáth teremben tartok előadást Meddőség és keresztény megoldások címmel, melyre minden érdeklődőt szeretettel várok.
Az előadás végén dedikálom a könyvem.
234. hozzászólás Létrehozva: 2009-08-13 23:32

Ili

Hozzászólások: 483 Erdélyben járt barátom tapasztalatait kérdezve ezt a verset küldte válaszul.

Nem az én asztalom!

Mesélte jó apám, hogy az Ő korában
Még élő szeretet volt a rokonságban.
Ha valahol zűrök, bajok keletkeztek
Összesereglettek, mint testben a sejtek,
A nem kívánt gócot eltávolítani.
S együttes erővel, sebet gyógyítani.

Kommendáltak, boronáltak, intettek, neveltek,
Sőt túl buzgóságból még akkor is nyüzsögtek
Ha elhárult a baj, újra volt békesség
S működésre már nem volt semmi szükség.
De ők továbbra is őrködtek, strázsáltak
Árnyékként szüntelen nyomdokunkban jártak.

Ha ma közölünk valakit nagy baj ér
Nem mozdul a rokon, sem az édes testvér.
"Nem kell beleszólni, bajt hozol magadra,
S ha beleavatkozol, okot adsz haragra!
Ez az ő dolguk, elég saját bajom
Őszintén fájlalom, de nem az én asztalom."

Mit szolnál ahhoz, ha elér majd a halál
Örök bírád elé, szellemed oda áll,
S számodra e fontos, sorsdöntő órán
Mikor örök léted ügye forog kockán.
Krisztus azt mondaná, nagyon sajnálom,
A te üdvösséged nem az ÉN ASZTALOM!!!

Cserniczky Gábor
233. hozzászólás Létrehozva: 2009-08-06 23:08

Marika

Hozzászólások: 155 Memento! Emlékezzél! Emlékezzünk!

Szentmisét mutatott be hétfő délután a nagyváradi római katolikus székesegyházban Mahajduda János tisztelendő az 1949-ben történt mezőbikácsi (Bicaciu) cséplőgépmunkás-lázadás áldozatainak lelki üdvéért.

A dél-bihari, mezőbikácsi (Bicaciu) cséplőgépmunkás-lázadás 60. évfordulóján tartott szentmise celebrálójaként Fodor József általános püspöki helynököt harangozták be a buzgó hívek anélkül, hogy ezt vele is egyeztették volna, hiszen a vikárius előre betervezett jegyes-felkészítővel volt abban az órában elfoglalva. Így aztán a bazilika káplánja, Mahajduda János misézett és szólt a maroknyi jelenlévőhöz., ő ráadásul bikácsi származású.

Kupán Árpád történelemtanárnak a Mezőbikácsi hősök és áldozatok a 20. század első felének tragikus sodrában című dolgozatából idézett a tisztelendő. „Memento! Emlékezzél! Emlékezzünk!” – kezdte. Vannak örvendetes emlékek, valamint elszomorítók is. Az utóbbiak közé sorolható az 1949. augusztus 2-án történt mezőbikácsi tragédia. Abban az évben a kommunista hatalom szovjet típusú kollektivizálásra törekedett. Kisajátította a gazdák földbirtokait, emellett magas terménybeszolgáltatási hányadot rótt ki a parasztságra. A kommunisták elrendelték, hogy a mezőgazdasági munkákat végző szegényparasztok az addig terményben kapott járandóságukat híg pénzben kapják meg, ami jóval kevesebb volt, mint a nekik járó termény valós értéke. Nem lehetett kenyeret venni, a családok otthon sütöttek, ha volt lisztjük. Az embertelen intézkedések, a retorziók, az alja népségből verbuvált aktivisták és milicisták agresszív grasszálása, a törvényes eljárások nélküli büntetések, meg és elhurcolások gyakorisága volt az oka a cséplőgépmunkás-lázadásnak. A sanyarú sorsú falusiak napi húsz órát dolgoztak, hogy étel legyen az asztalukon, azonban mindent elvettek tőlük. Valósággal éheztek. S amikor ellen próbáltak állni, fegy

http://magyarosiarpadfiuka.blogspot.com

Erdélyhez írván

Ha azt kiáltom Erdély,
Ne kapd fel fejed…
Nem vagy még szabad,
de talán még lehetsz!

Ha azt mondom véged,
Ne hunyd le szemed,
Lesznek még kik, azt mondják,
Életemnek te adsz értelmet!

Ha azt mondom, győztünk,
Borítsd díszbe magad,
S álld meg mindazokat,
Kiknek vére testedre tapadt!

Most csak azt mondom Erdély…
Emeld csak fel a fejed,
Fiad vagyok, s meghalok,
Ha szabad csak ez áron lehetsz!
1999.09.20. Bp.

(Magyarosi Árpád Fiúkát kivégezték a bolíviai Santa Cruzban 2009. április 16-án)

Negyvennyolcas huszárszobor érkezik Székelyföldre

Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely, valamint tizenhat magyarországi település állíthat ki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 162. évfordulójára készített budapesti huszárszobor kiállítás 18 életnagyságú szobrából egyet-egyet – erről született megállapodás tegnap délután Budapesten, a Miniszterelnöki Hivatal felhívására beérkezett jelentkezések elbírálása után.

Az 1848–49-ben a szabadságért harcoló egyik huszárezred díszes egyenruhájában pompázó, teljes egészében korhű, valamint életnagyságú szobrok egyikét már biztos, hogy a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban tekinthetik majd meg az érdeklődök, de hogy Székelyudvarhelyen pontosan hol lesz a huszárszobor, arról a Kormányszóvivői Iroda szerint később születik megállapodás.

A Március 15. – Közös Tavaszunk elnevezésű központi ünnepi programsorozat részeként bemutatott huszárszobor-kiállítást március 9-e és 19-e között több százezren tekintették meg Budapest kilenc forgalmas pontján. Az érdeklődők a helyszíneket végigjárva megismerhették az 1848-ban harcoló Császár, Hunyadi, Székely, Nádor, Mátyás, Attila és a többi huszárezred díszes egyenruháját, a szobrok talapzatán pedig az adott huszárezred történetéről, a szabadságharcban betöltött szerepéről olvashattak magyar és angol nyelven.

A Miniszterelnöki Hivatal szándéka kezdettől fogva az volt, hogy a köztéri kiállítást követően a szobrok egész évben megtekinthetőek legyenek. Ennek érdekében felhívást tett közzé a történelmi kötődésű vagy a huszárhagyomány-őrzés terén kiemelkedő munkát végző magyarországi és határon túli településeknek a 18 életnagyságú huszárszobor tartós kiállítására. A felhívásra április 2-án, déli tizenkét óráig 21 hazai és határon túli település jelentkezett.

A szobrok sorsáról háromtagú szakmai bírálóbizottság döntött a települések történelmi és a huszárhagyományokhoz való kötődése alapján, az ünnepélyes bejelentésre és az adományozásról szóló oklevelek átadására pedig tegnap került sor a magyar Parlamentben. Fontos azonban, hogy a huszárszobrok az oklevelek átadását követően is a Magyar Állam tulajdonában maradnak, valamint hogy Budapestről az adott településre történő szállításáról és a huszárszobrok későbbiekben szükséges karbantartásáról a településeknek kell gondoskodniuk.

Tamási Áron: Jussomat ne vitassátok


Édes testvéreim, mind, akik vagytok erdélyi szomorúságban, álljatok közel hozzám, adjátok a kezeteket és legyetek jók, mert nagyon fáj a szívem.

Így. Nézzetek a szemembe, s ha látjátok benne a tenger sok fájdalmat, akkor hallgassátok meg szavamat szeretettel. Aki pedig mégsem akar ügyet vetni rám, azt erővel kényszerítem, mert közös keserűség az én mondanivalóm. Veletek együtt Erdélynek szótalan fájdalmában születtem, de azok közül való vagyok, akik testüknek melegét odaadják Hargita füvének.

Jussomat ne vitassátok, mert az én szavam a székelyek bajától nyerte hatalmát. Inkább fájjon nektek is a szó, és az igazságot, amit itt mondok, bajban, örömben panasz nélkül hordozzátok. És ne rejtsétek el a szívetek, mert én Istennek meghagyása szerint a vállaimon hozom elétek egy kicsi népnek a terhét. Mert én reszketve és fanatikusan keresem a világ szívének ajtaját, és egy jó szóért, amit adtok a székelynek, leborulok előttetek. Ó, hallgassátok meg mind, akik bánatosak vagy jókedvűek vagytok, mert én barázdáról barázdára jártam és sírással szedtem ki a rögök alól a fájdalmat, hogy dolgos fajomnak és minden éhezőnek kenyeret tudjon teremteni a föld. Én a szántóvetők kezét megcsókoltam és nem lettem megalázott tőle, hanem erős és jó mindenekfelett. Aki közületek velem együtt ezt megcselekszi, megáldja, és örömét megtartja az Isten.

Soha el ne felejtsétek, hogy hátatok megett gondokkal, bajjal megrakodva, árvasághoz hozzászokva, félmillió székely áll, kiknek térden állva kéne napestig hálálkodnotok: mert ők sok száz esztendeje nap nap után csodát cselekszenek: hőségben, zivatarban, jó és rossz időben, örökké kezükben tartják a munkát, és félelmetes hittel termésre kényszerítik a sovány földet. Olyan árván, szegényen és számba se véve, mint a székely, még csodaképpen sem élhetne senki. És mégis a világ jószándéka nélkül hajlik meg munkában a háta. És mégis tele van rakva nagy bűnökkel ellene az idő. És mégis minden igazság szégyenére lehajthatatlan fejjel állotok előtte, vagy elmentek mellett és jóságát meg nem köszönitek….

Hát nincsenek áldott, igaz emberek, akik ne hagynák tovább nőni a történelem szörnyű bűnét? Hát nincsen, aki jutalmat javasoljon olyan embernek, aki előbb másnak ad a kevés kenyérből, aki idők óta megvédi a mások házát, gyermekét és minden kincsét? Mert a székely tüzéhez hívja az idegent és saját melegét is odaadná.

És kérdem én: hát állanátok-e az ítélet elé?

Én a félmillió székely fájdalmának a tetejébe állok. De amit onnan mondok, értelmét örökre eltegyétek és rajta éjjel-nappal gondolkozzatok.

Vigyázzatok, mert a kenyereteknek a fele a földben marad, ha bűnötök miatt szántás közben elesik a székely. Vigyázzatok, mert nem marad sas a sziklán, virág a réten, jóakarat a földben, ha mulasztásotok miatt hite, ereje meggyengül e négy vármegyének. Azért ismét mondom: gondolkozzék, akinek hatalma van, hajoljon meg az úr, és verje a mellét a vétkező ember, mert máris könnyel, verejtékkel és saját vérével gyógyítja a székely az ő meghasadt szívét. És vigyázzatok még egyszer, mert ha kinek-kinek érdeme szerint nem fizettek, jutalmatokért sírni fogtok, és erőtök elvész a számonkérés idején.

Aki pedig magyar, annak kétszer szólok, hogy míg a világ, megérje szavammal.

Én az éhes emberért dolgoztam, amikor az apám ekéje elől kosárba szedtem a köveket. Jutalmam az volt, hogy sok igazságra magamtól rájöttem. Láttam, mikor a madár leszáll a földre és megcsókolja a virágot. Láttam sok szótalan székelyt, akik mind kereszttel a hátukon szántják a földet. Láttam hajnalonkint a Küküllőbe hullott három csillagot, amit a szívükből kiszakasztva, a hunok küldenek nekünk az égből.

De kérdem: hányan vagytok, akik áhítattal állotok meg a virágot csókoló madár előtt, akik levennétek a szántó-vető székely válláról a keresztet, akik éhesen is megőriznétek a Küküllőbe hullott három csillagot? Hányan vagytok, akik sírásom miatt elszomorodtok, akik kezemet szeretettel megfogjátok? És hányan vagytok, akik engemet, egy erős hitű, csodálatosan jó és fájdalmas faj gyermekét visszaöleltek?

Akárhányan, de szálljon rátok minden áldás. Hajnalonkint szebbé váljon az álmotok és szemetekkel lássátok a virág nyílását, hogy annál több kedvetek legyen. Minden jókkal együtt a búzával annyi öröm nőjön nektek, hogy azzal megérjétek esztendőről esztendőre.

És rátok bízom az itt maradó kincseket: a virágot csókoló madarat, a szántó-vető embert s a Küküllőbe hullott három csillagot. És ezeknek a mélyén az erdélyi szépséget, a magyar jóságot és a történelem erejét.

És újra könyörgök nektek: adjátok a kezeteket, mert nagyon fáj a szívem. Csak arra kérlek, hogy ne bántsátok a székely embert, hanem szeretettel vezessétek a jövőbe, mert ha ezt teszitek, Isten előtt mondom, hogy örömötek nagy lesz a jutalmazás idején.

Végezetül mutatom nektek a szívemet és megölellek mindegyiket.

És elmegyek szomorúan, mint a madár ősszel.







Áldás a magyarra!


Lesz itt még jobb világ!
Én hallom az idők szavát!


Likasztják már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia.
s ki mint vetett, azonképpen arat.

Hazaérkezett Gábor Áron ágyúja

Hóesésben cipelik az ,,édes" terhet Délután három órára várható az ágyúcső érkezése ― ebben maradtunk még tegnap délelőtt. Három óra előtt tíz perccel jelez a telefon, hogy üzenet érkezett: „Sinaian van meg csak az agyu." Még? Nézőpont kérdése, én azt mondanám: már! S míg várakozunk a múzeum előcsarnokában, egyre az újabb hírek: Kökösnél vannak. „Tán egyet próbálnak" ― jegyzi meg valaki a várakozók közül. Kik nem túl számosan, negyedszáznyian talán, s zömük fotós, tévés. Keserű szájízt hagy eme érdektelenség. Hogy a rossz idő, a bizonytalan időpont? Talán.

Négy óra öt perckor megérkezik az autó. Semmi csinnadratta, semmi felhajtás, nincs díszfogadás, a politikusok is másutt. Nagy faládában az ágyúcső ― most jól fog az a kevés érdeklődő. Éppen tizennégyen cipelik, így is alig bírják, s négyszer leteszik, míg a múzeum ajtajáig elérnek. Ki viszi ezt majd ki? ― kérdezem a lihegő, izzadó, de felettébb büszke ládacipelőket elnézve. A románok ― válaszol a múzeumigazgató, de rögvest hozzá is teszi: reméli, most már senki. Mert az igaz ugyan, hogy csak kölcsönbe kapta a Székely Nemzeti Múzeum az ágyúcsövet, de hát minek visszavinni a bukaresti múzeum pincéjébe, ha itt kíváncsiak rá az emberek? Mert háromhetesre szabott itthonléte alatt a hatalmas látogatottsággal kellene bizonyítanunk, hogy igenis, a Székely Nemzeti Múzeumban a helye. Örökre és végérvényesen.

A Lovagteremben egymagában az ágyúszekér. Utolsó erőfeszítés, a legnagyobb: rátenni a csövet a helyére. Honnan közel negyven esztendeje hiányzik. Hórukk egyszer, még egyszer ― és megvan. Nagy-nagy megelégedéssel állják körül a ládacipelők az immár és újra egyesült ágyúrészeket ― és vezényszó, előzetes egyeztetés nélkül rázendítenek: Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva. Fá­radozásukért pohárka pálinka a jutalom ― s a lelki elégtétel. Mert a székely embert bizony valami belülről bizsergeti ilyenkor. És úgy simogatják az ágyúcsövet, mint gyereküket. Fehér festékkel négyjegyű szám, a mi leltári számunk még rajta van, a bukarestiek a cső belsejébe fogatott kis lemezkén tüntették fel saját iktatószámukat. A hozzáértők a cső alsó felét tapogatják, valóban ki van fúrva, lőni vele már nem lehetne, annál is inkább, hogy egy golyót is beleszorítottak ― de ki is akarná ma használni az ágyút? Nekünk így is többet ér mindenféle fegyvernél.

Erre bizonyság, hogy miután magára maradt az ágyú, hogy barátkozzék régi-új környezetével, egy hölgy látogatta meg, s a cső végére elhelyezett két szál tulipánt: egy pirosat meg egy fehéret.

AZ UTOLSÓ TÁLTOS
-
Magyar monda, Wass Albert nyomán
-
Badacsony vén hegyén, a Balaton kék vize fölötti bazaltszikláinak üregeiben, barlangjaiban sok-sok száz évvel ezelőtt itt rejtőzködtek az Öreg Ősten utolsó hűséges szolgái és ide menekült az utolsó magyar táltos is. Sok éven keresztül élt itt barlangokban, bújdokolva a papok és német-bizánci lovagok elől. Rejtekhelye feltáratlan maradt és az Öreg Ősten hű szolgájára senki sem talált rá.
A táltos már nagyon megöregedett, elhatározta, hogy elhagyja Badacsony hegyének hű védelmét és a nyugati gyepük világát elhagyva biztonságos helyre megy.
Egy szép, napsütéses téli reggel elhagyta búvóhelyét és elindult, át a Balaton vastag jegén, gyalog, nyugodtan, békésen. Tarisznya vállán, őseitől örökölt módon elkészített szárított hús és pogácsa, tűzgyújtó szerszáma. A hóna alatt vitte kincsét, amit élete árán sem adna, cserzett bőrbe csomagolva.
A tihanyi apátság őrszeme a tó jegén meglátta a magas szikár öregembert és riadóztatta a zsoldosokat. Szemük előtt lebegett a veszprémi Gerhard úr által kihirdetett vérdíj.
A tihanyi zsoldosok állig fegyverzetben, csörömpölve eredtek az öreg táltos nyomába.
Az öreg hallotta, de nem fordult hátra. Ha táltos lován lenne, akkor nem érnék utol! De az öreg nem gyorsított, nem fordult meg, csak ment és ment a saját nyugodt, biztos tempójában. Tudta, hogy élete Isten kezében van és nem ember szándékában.
A távolság csak csökkent és csökkent az üldöző zsoldosok és az öreg táltos között. Az Öreg Ősten nem hagyta cserben hűséges szolgáját, hatalmas recsegéssel, ropogással beszakította a Balaton jegét a zsoldosok alatt, kik mind odavesztek. Az öreg biztos léptekkel ment tovább! „Hála néked és áldás, vizeknek Ura!” mormogta.
A nép hálából emlékezik az Öreg Táltosra, a jég ma is sokszor megreped, és ezt azóta rianásnak nevezik.
Aznap halászok adtak szállást, ételt, de az öregnek tovább kellett mennie, Keletnek. Tavaszra az Alföldet is elérte, ott a pusztai népek, testvérként vendégelték meg. Marasztalták, de az öregnek tovább kellett mennie, Keletnek. Szíve húzta, csak húzta.
Elérte Erdély hegyeit. Melegség öntötte el, de lábai és teste nem bírta, összeesett. Egy kunyhóban tért magához. Egy asszony hajolt fölé.
- Ki vagy te, asszony? – kérdezte az öreg táltos.
- Látó vagyok, népünket gyógyítom, anyámtól tanultam – felelte a rimaasszony.
Az öreg féltette az asszonyt, mert úgy tudta, boszorkánynak kiáltják és elégetik. De a rimaasszony megnyugtatta :
- Régen nem, Kálmán király törvénybe iktatta, hogy boszorkányok nincsenek!
Az öreg megnyugodott, majd hozzátette :
- Áldja őt a Magyarok Istene!
Az öreg táltos békében maradhatott így a rimaasszonynál tavaszig.
De az öregnek mennie kellett, át Erdélyen, a Maros völgyén. Ment patak partján, hegygerincen, míg nem a hegyek és a fák az Égig nem értek. Ez Székelyföld! Az öreg táltos hazaért!
Az öreg táltos pár évig élt a székelyek között. Észre sem vette, hogy ősi hitét, vallását ismerik a Székelyek, akik nem felejtenek és hittérítő kereszténység nem térítette el őket. Őrzők voltak ők. Ősi szokás szerint bocsánatot kértek a fától mikor kivágták, s állattól mikor elejtették. Áldomást ittak, az első loccsantást az Anyaföld kapta, a tüzet földdel oltották el. Ismerték őstörténetünket, megőrizték rovásírásunkat. Vasárnaponként lementek fa templomaikba hogy a szeretet vallása szerint hallgassák Jézus cselekedeteit. Az Öreg Őstenük mindannyiukat egyformán szereti.
Az öreg táltos érezte, hogy hívja magához az Öreg Ősten. Kiválasztotta a Székelyek közül a legrátermettebbet, a legbölcsebbet, a legbátrabbat.
Felvitte a Székelység legmagasabb hegyére, minél közelebb Őstenéhez. Alattuk a fenyvesek, patakok, rónák, a dolgos magyar népek. Lábuk ősi földön, fejük az Égben. Ketten voltak, az Öreg Őstenen kívül senki sem hallotta szavaikat, senki sem láthatta őket.
Az öreg táltos lassú, nehézkes mozdulatokkal kicsomagolta a cserzett bőrbe tekert titokzatos tárgyat. Nem szólt, némán, nyugodtan tette. Egy kardot vett elő, markolata aranyból, pengéje fényes mint a nap. Ősi rovásírás rajta.
- Isten kardja! – kiáltott fel a Székely, ki ismerte a rovásokat.
- Géza fejedelem úr óta őrizzük, sok elődöm életével fizetett érte, de rejtekhelyét nem árultuk el.
Az öreg Táltos átadta Isten kardját a Székelynek, azzal, hogy minden évben egyszer a magas hegyre vigye fel, ott bontsa ki, tisztogassa meg és csavarja tiszta ruhába, hogy ha pedig az ő ideje is lejár, gondoskodjon új őrzőről.
A Székely átvette a kardot, fejet hajtott, és így szólt:
- Esküszöm az élő Egyistenre, a napra, a holdra, a vizekre, a szelekre a szent földre, hogy Isten Kardját életem árán is megőrzöm. Földanya ne fogadja be testemet, Vízapa lökjön ki magából, lelkem legyen átkozott, ha esküm megszegem.
Így volt ez évszázadokon át. A Székely nép azóta sokat szenvedett, de Isten kardjának gondját viselik. Esküjüket őrzőről őrzőre elmondják, pontosan úgy, ahogy azt az első őrző székely tette.
Isten kardja ma is ott van náluk, az utolsó Táltos akaratának eleget téve. Egy székely, ismeretlenül, névtelenül egy évben egyszer eltűnik székelység legmagasabb hegyén, hogy eleget tegyen fogadalmuknak.
Minden őrző tudja az utolsó táltos búcsúszavait : „Isten kardja csak akkor csillog majd újra és vezeti győzelemre megint a Hunok és Magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint”.

A magyar összefogás összehangolt cselekvést jelent – EMNT-közlemény

K Ö Z L E M É NY

A magyar összefogás közös célokért való összehangolt cselekvést jelent
– az EMNT bővített elnökségi ülésének határozatai –

Szombaton, 2010. január 9-én Marosvásárhelyen tartotta idei első – bővített – ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnöksége.

Az Elnökség meghallgatta az EMNT küldöttségének beszámolóját az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) január 8-i tanácskozásáról, értékelte az EMEF működését és vitát folyatott a 2008 tavaszán elkezdett Erdélyi Magyar Összefogás politikájának hatékonyságáról. Ezzel kapcsolatban az Elnökség álláspontja a következő:

Az Összefogás egyeztetett és összehangolt politikai cselekvést feltételez közösen vallott célok érdekében. Ebben az értelemben a Magyar Összefogás politikai programja eredményes volt a 2009-es EP-választásokon és elfogadhatóan működött a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen nyilvánosságra hozott Székely Memorandum kidolgozása során.

A továbbiakban az RMDSZ a magyar államelnökjelölt kiválasztásánál, majd az államelnök-választással, illetve a kormánykoalíciós tárgyalásokkal kapcsolatos összes döntését kizárólag pártpolitikai szempontok szerint hozta meg, letérve ezzel a Magyar Összefogás nemzetpolitikai távlatosságú útjáról.

Az EMEF létrehozása fontos eredménye a múlt évi együttműködésnek, és ha az ennek keretében kialakított megegyezés közös politikai cselekvéshez is vezet, az EMEF valóban műhelye marad az Összefogásnak. Ennek hiányában azonban csupán a kölcsönös tájékoztatás színtere marad, amely fontos ugyan, de nem jelen összefogást. Az elmúlt hónapok történései és az EMEF legutóbbi ülésén elhangzottak azt mutatják, hogy az RMDSZ vezetői a Magyar Összefogás politikai programjának ellehetetlenítésével az EMEF intézményét egyszerű konzultációs keretté akarják visszaminősíteni.

Mindezek alapján az Elnökség a következő határozatokat hozza:

·Folytatja munkáját az EMEF keretében, további erőfeszítéseket téve annak érdekében, hogy az EMEF ne csupán a kölcsönös tájékoztatás kerete legyen, hanem ezen túl, az összehangolt cselekvést jelentő összefogásé is, hiszen közösségként való megmaradásunk garanciáját, a különböző közösségi autonómia-formák megvalósítását csak magyar összefogással érhetjük el.

·Felhatalmazza küldötteit, hogy az EMEF soron következő februári ülésén ismételten tegyék világossá tárgyalópartnereiknek azokat az elveket és célokat, amelynek mentén az EMNT a Magyar Összefogás politikai programját elképzeli:

o a demokratikus rendszerváltás folytatása – a kisebbségpolitikában is
o a kulturális autonómia közjogi kereteinek törvény általi szavatolása
o alkotmányos és közigazgatási reform – a decentralizáció, szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvei alapján és ennek keretében az autonóm közigazgatási formák, kiemelten a Székelyföld sajátos jogállásának biztosítása
o oktatási autonómia – ennek keretében állami finanszírozású magyar egyetem
o anyanyelvünk regionális hivatalos nyelvi státusának kivívása
o az erdélyi magyar közszolgálati média továbbfejlesztése, önálló televízió csatorna létrehozása
o egységes és méltányos erdélyi magyar támogatáspolitika kialakítása

Az EMNT számára tehát a Magyar Összefogás ezen célok érdekében jelent közösen egyeztetett cselekvést a rendelkezésünkre álló összes demokratikus – kormányzati, önkormányzati, külpolitikai, civil-politikai és mozgalmi – eszköz összehangolt felhasználásával.

·Szükségesnek tartja az együttműködés és az összefogás kiszélesítését az erdélyi magyar közélet többi szereplőjével is, ennek érdekében további egyeztetést kezdeményez a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) és a Magyar Polgári Párttal (MPP), első szakaszban ezek megyei-széki szerveződéseivel. Ugyanakkor szorosabbra fogja együttműködését eddigi partnereivel, a Magyar Ifjúsági Tanáccsal, az Erdélyi Magyar Ifjakkal és a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségével.

·A továbblépés elengedhetetlen feltételének tekinti azt, hogy az RMDSZ és az MPP választott önkormányzati tisztségviselői kézjegyükkel ellássák a Csíkszeredában, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen elfogadott Székely Memorandumot.

·Kezdeményezi a márciusi – második – székelyföldi önkormányzati nagygyűlés közös szervezőbizottságának mielőbbi létrehozását az összes érdekelt politikai szereplő bevonásával

·Felszólítja az EMEF eddig megalakult szakbizottságait, hogy haladéktalanul kezdjék el vagy folytassák a munkát saját szakterületükön. Kiemelten fontos és időszerű az autonómia-bizottságban kialakítandó, közösen támogatható álláspont – a kormányprogramban is szereplő – a kisebbségek jogállására vonatkozó törvénytervezet oly módon történő módosítására, hogy az megteremtse a kulturális autonómia közjogi kereteit.

Az Elnökség további határozatai:

·Az ülésen meghívottként résztvevő Dávid László, a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorának előterjesztése alapján, prioritásként határozza meg egy egységes erdélyi magyar felsőoktatási stratégia megalkotását és megbízza az EMNT oktatási szakbizottságát ennek kidolgozásával. Az oktatási bizottság további kiemelt feladata az új oktatási törvénytervezettel kapcsolatos magyar álláspont kialakítása és a tervezet közvitájában való cselekvő részvétel.

·Az EMNT újjáalakuló ülésének határozatai értelmében, megbízza a kolozsvári központi iroda keretében létrehozott szervezési igazgatóságot az egész Erdélyre kiterjedő átfogó szervezeti háló kiépítésének koordinálásával, illetve a szakbizottságokban zajló munka összehangolásával.

·Külön határozatban üdvözli az erdélyi magyar történelmi egyházak átvilágítással és a közelmúlt-kutatással megbízott kutatócsoportjai, illetve bizottságai Szakmai Egyeztető Fóruma létrehozásának szándékát.

Tőkés László
elnök, EP-képviselő


Toró T. Tibor
ügyvezető elnök

Csaba testvér beszámolója a 2009-es évről

2009 nagy ajándéka és gyümölcse a csíksomlyói ház. A házat sikerült a 2008-ban felajánlott egy százalékokból befejezni, felújítani, berendezni. Szeptembertől ezt a házat Szent István tiszteletére 50 gyermek lakja. A hajdani hadiárvaház újból életre kelt, 9-12-es nagyfiúk, nagylányok népesítették be.

2009 nagy ajándéka volt a szárhegyi otthon is, mely az ausztráliai magyarok segítségével születhetett meg. Sikerült megvásárolnunk egy háromszintes épületet, melyet a nyár folyamán felújítottunk. Igazából ez az összefogásnak, a szolidaritásnak, a szeretetnek a nagy csodája. Ilyen nagy csoda a kolozsvári diákok otthona. Az előző otthon kicsinek bizonyult, ám ekkor egy tanítónő felajánlotta a kertes családi házát, felújítottuk, és az ősz folyamán már be is költözhetett 20 nagylány, akik 21. századi körülmények között lakhatnak, tanulhatnak.

Istennek legyen hála a szalontai új házunkért is, ahol volt kaszárnyát adományoztak nekünk, öt különálló épületet, az idén is sikerült egyik házat felújítani egy amerikai házaspár segítségével, és már 80 gyerek lakik szalontai otthonunkban. A nyár folyamán elkészült a petrozsényi ház utolsó szintje is. Több házon kisebb javításokat kellett végezni, és újabb napközi otthonokat is beindítottunk.

Most kézzelfogható dolgokról, épületekről beszéltem, mert nagyon nehéz elmondani, hogy hány szentgyónás hangzott el gyermekeink szájából, hányan voltak elsőáldozók. Már több mint kétezer gyerekkel imádkozom nap mint nap együtt. Adja az Isten, hogy ne keseredjünk el, s a nehézségek láttán ne egymásban keressük a hibát.

Áldott békés boldog új évet a 2010 évre



Adjon Isten minden szépet
Irigyeknek békességet.
Adjon Isten minden jót
Hazug szájba igaz szót!

Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget.
Tollat író kezébe,
Pulyát asszony ölébe.

Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak.
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.

Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret.
Fegyvereknek nyugalmat,
Szolid szónak hatalmat.

Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet.
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is eleget.

Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra.
Vándoroknak fogadót.
Adjon Isten minden jót!

.....ezt kívánom minden kedves barátomnak, ismerősömnek sok-sok szeretettel
Péter János,alelnök Kézdiszeki Székely Tanács
Kézdivásárhely
Székelyföld

Magyar karácsony az égben

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki.

De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt.

Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt.

Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.

Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán!

Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. ,,Pro libertate", suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar ,,Mennyből az angyal..." De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót.

Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.

Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamennyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.

Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt. ,,Hát te minek bújtál oda?" - kérdezte tőle mosolyogva. ,,Restellem magamat" - vallotta be a szeplős. - ,,Elfelejtettem volt azt a csengőt, lássa." ,,Oh, hát te voltál az!" - nevetett az Úr. ,,Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?" ,,Katika a nevem s Budapestről jöttem - felelte a vézna, szeplős kicsi angyal - november negyedikén, Uram.

Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet. ,,Isten hozott, Katika" - mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. ,,Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?" ,,Küldtem, Uram" - felelte Katika, s elpirult a szeplői alatt. ,,Aztán mit küldtél?" - kíváncsiskodott az Úr Jézus. ,,Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?" A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. ,,Nem imádságot küldtem" - vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. ,,Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?" ,,Kenyeret" - felelte szepegve Katika. ,,Szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is" - tette hozzá bizalmasan. ,,S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már..."

Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból.

Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. ,,Jól tetted, Katika", mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, ,,sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a Földön. Kenyeret."

Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. ,,Ne sírj, nagymama!" - kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot - ,,Apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!"

Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött!

Wass Albert

Nyílt levél Háromszék magyar politikusaihoz

Tisztelt képviselőink!

A választási láz hevében feledésbe merülni látszik a 2009 december 1-i sepsiszentgyörgyi cirkusz. Önök azzal vannak elfoglalva, hogy épp melyik román párttal kössenek holtomiglan-holtodiglant, amiről mindenki tudja, hogy jó ha egy hetet tart… A román politikusok magasról tesznek ránk és Önökre. De térjünk vissza arra a témára, amiről külön-külön beszéltem úgy az RMDSZ, mint az MPP képviselőivel – mindeddig eredménytelenül.

Nézzük a tényeket: idén nyáron Gyergyószentmiklóson rendezett „spontán tüntetést” a Noua Dreapta nevű, köztudottan vasgárdista eszméket valló, elvakultan magyarellenes csürhe valamilyen mondvacsinált okkal és az ottani MPP-s vezetés karba tett kézzel végignézte, sőt utólag nyugodtan hátradőlve konstatálta: elmentek, vége! Ez volt a teszt, hogy lehet, szabad nekik. Vérszemet kapva hónapokig tervezgették és nyilvánosan bejelentették: december elsején Sepsiszentgyörgyön fognak „ünnepelni”. Ez volt a második lépés, az újabb teszt, hogy meddig mehetnek el. Az Önök részéről annyit érzékeltünk, hogy elhatárolódtak, a polgármesterünk kiutasította őket a városból, ami ugyan fellépésnek számít, de utólag visszanézve körülbelül annyit ért, mint hótt lón a patkó… Jöttek vagy százötvenen, részeg randalírozással hosszan ordítoztak a városon, aztán mikor úgy hozta az úri jókedvük, leléptek. Mi meg örüljünk, hogy elmentek, ugye tisztelt RMDSZ-es vezetés?

Az interneten a legnagyobb videó megosztón egyre-másra rakják fel a sepsiszentgyörgyi „sikeres megmozdulásuk” bizonyítékait, nyíltan bozgoroznak és szervezik a következő, ezúttal Csíkszeredában esedékes duhajkodásukat. Szándékukban áll rendszeresíteni a székelyföldi „kiruccanásokat”, ez jó viccnek, érdekes időtöltésnek látszik náluk… Megtehetik, mert senki nem tesz semmit ellenük!

Amint tudjuk, december elsején a Magyar Gárda Székely Szakasza egy koszorút szeretett volna letenni a kolozsvári Mátyás Király szoborhoz és megemlékezni a Székely Hadosztály megalakulásáról. Arról a Székely Hadosztályról, amely 1918 december 1-én alakult a románok ellen és amelynek tudtommal egész Erdély területén nincs egyetlen emlékműve sem! Szégyen!!! Mi, sepsiszentgyörgyiek évek óta szorgalmazzuk ezt, de eddig mindig süket fülekre találunk. Nos, a Magyar Gárda tagjait elhurcolták és csendzavarásért (!!!) büntették meg 50.000 új lejre (500 millió régi lej). Ezzel szemben a Sepsiszentgyörgy békés lakosságára rárontó, minősíthetetlen módon viselkedő csürhe rendőri felvezetéssel, hangos bozgorozással randalírozhatott – büntetlenül. A főszervező, Lacatusu, a mai napig eszi a székely kenyeret, felmarkolja a mi adónkból származó fizetését és röhög a markába – megúszta! Ő is! Önöknek nem az lenne a kötelességük, hogy kivizsgálást kezdeményezzenek azok ellen, akik egy békés kisváros lakosságát megtámadták??? Az önvédelem Istentől kapott jogunk, sőt kötelességünk! Önök a demokratikusan megválasztott képviselőink. Ennyit nem várhatunk el Önöktől? Hogy tegyék a dolgukat???

Tisztelt magyar képviselőink!

Én, mint választópolgár minden egyes szavazáskor ott vagyok az urnáknál és igyekszem a Nemzetünk számára legmegfelelőbb képviseletet biztosítani. Nekem gyerekeim vannak és ebből kifolyólag kötelességem. Önök minden kampánykor megígérik nekünk a Fiastyúkot csibéstől. Aztán sikeresen elérik a céljukat és ahelyett, hogy annak a közösségnek az érdekeit szolgálnák, amely bizalmat szavazott Önöknek, egymásnak esnek és arra fordítják az energiájukat, hogy egymást ütik-vágják, mi pedig itt vagyunk kitéve sovinista támadásoknak, mert Önök épp egymással háborúznak!

Ezúton követelem, hogy mielőbb indítsanak kivizsgálást Lacatusu és az összes ideszállított futball-huligán ellen, valamint követelem, hogy fejenként annyi büntetést kapjanak, mint a Magyar Gárda tagjai! Amennyiben a közeljövőben nem indul meg a kivizsgálás és az eljárás, úgy aláírásokat fogok gyűjteni és a Jobbik Magyarországért Mozgalom Európai Parlamenti képviselőjéhez, Szegedi Csanádhoz fogok fordulni segítségért, hogy emelje fel a szavát értünk, mert nekünk nincs se helyi, se Európai Parlamenti képviseletünk.

Tisztelt képviselőink!

A Noua Dreapta állami támogatással, nagyromániás szervezésben taposhatott a mi önérzetünkön! Amennyiben Önök nem teszik a dolgukat, úgy azt mondom: hallgatólagos magyar beleegyezéssel. Mert bűnösök közt cinkos, aki néma!!!

Sepsiszentgyörgy, Sántha Éva
2009. december 9.

Kérlek szavazzatok (belátásotok szerint), de ha lehet Csaba testvér alapítványára. Az Ő szavaival élve, "jó lenne, ha az otthonok decemberi gázszámláját valaki kifizetné".

Szavazzatok a Dévai Szent Ferenc Alapítványra (Böjte Csaba alapítványa)

http://www.complex.hu/tamogatas_2009_karacsony.php?w=svo&c=iQmxG9b7zD7ZxmYaF9

Én már szavaztam.
Kérlek küld tovább!

Isten Áldásával Ili

Egy szívességet kérek tőletek, remélem nem utasítjátok vissza: egy családi barátunk, a komollói református lelkész, Balla Barni kisfia bejutott a Duna TV által szervezett mesemondó-verseny döntőjébe. Ennek a kicsi székely palántának ez a lehetőség mérföldkő lehet az életében, ami nem minden nap adatik meg egy Székelyföldön élő gyerek számára.

Nagyon szépen kérlek Titeket, segítsetek Bulcsúnak és terjesszétek a felhívást! Előre es köszönöm, Isten fizesse a támogatásotokat!

HAJRÁ, BULCSÚ!!!!!!! :)

November 18-án, szerdán, kevéssel a déli harangszó után egy rövid portréfilmet közvetít róla a Duna TV, majd 17:30-tól (Erdélyben 18.30) ő lesz az Esti mese egyik mesemondója. A mesét a DunaII Autonómia csatorna 18:40-kor (Erdélyben 19.40) megismétli.

Azt, hogy ki juthat be a döntőbe, a versenyzők által elmondott mesét követően a közönség szavazatai alapján döntik el. Ha hallgatóink közül bárki úgy gondolja, hogy Bulcsúnak ott a helye az utolsó fordulóban is, nem kell egyebet tennie, mint a 06-20-999-6866-as (NEM emelt, hanem alapdíjas!) telefonszámra szerda 18 és csütörtök 12 óra között elküld egy SMS-t, „BULCSÚ” szöveggel.

Mi biztos segítünk az ifjú mesemondónak!

"Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog.
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul,
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull,
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe.
El innen rablók, ez az én hazám!"

Sajó Sándor 1919

	Elozmény: ( Ili @ 2009-10-31 09:46)
	Kedves Zsoly! Szeretettel köszöntelek, és remélem nem fogod megbánni. Gondolom megnézted az oldalt és látod milyen szellemiségben próbáljuk egymást segíteni imáinkkal és tudásunk továbbadásával. Igyekszünk felhívni egymás figyelmét a keresztény ember számára fontos és elkerülhetetlen dolgokra, eseményekre. Isten Áldásával Ili

Kedves Ili!!

Köszönöm a szép szavakat.
Ezért most, megajándékozlak egy szép imádsággal. Remélem mindenkinek tetszeni fog.


Könyörgés Magyarország Újjászületéséért

Könyörgünk Hozzád Boldogasszony, Magyarok
Nagyasszonya, Segíts minket Nemzetünk
Újjászületéséhez. Asszonyunk, Hold
Úrasszonya, Babba Mária, Fény-Krisztusunk
Szent Anyja, Imádkozzál Érettünk, emberi
gyarlósággal élő gyermekeidért, nemzetünkért,
és azért, hogy a Magyar Újjászületéssel
elvégezhessük Küldetésünket, az Istenszülő
ránk ruházott feladatát, a Magyarok Isten
akarata szerint.

Úgy legyen!


Minden kérés után mondjuk:

.... add nekünk az erő, a megvilágosodás és a kitartás kegyelmét a Magyar Újjászületéshez!

1. Magyarok Nagyasszonya, a virágok szépségében élő reménység, tedd hígmagyarságunk helyére mélymagyarságunkat

2. Magyarok Nagyasszonya, virágok öröme, szüntesd meg azokat a falakat, amelyek elválasztják egymástól a magyar embereket ...

3. Magyarok Nagyasszonya, akinek sírjánál magasabb a föld az égnél, tedd a Teremtő akaratát gyökereinket elhagyni csábító szabad akaratunk helyére ...

4. Magyarok Nagyasszonya, lelkek megnyugtatója, irányítsa mindig a Lélek a mi Szellemünket, ami testünkkel végrehajtatja a Nap Isten parancsát ...

.... add nekünk az erő, a megvilágosodás és a kitartás kegyelmét a Magyar Újjászületéshez!

5. Magyarok Nagyasszonya, jófüveivel gyógyító, gátold meg, hogy a Sátán lelki, szellemi és testi mérgeivel pusztítsa nemzetedet

6. Magyarok Nagyasszonya, világnak jövendő megvilágosítója, add mindannyiunknak az isteni Fény útmutatását ...

7. Magyarok Nagyasszonya, tengernek hajnali szép csillaga, vezess minket biztos kezű kormányosként a Krisztusi útra ...

8. Magyarok Nagyasszonya, Krisztusnak, az Igazság Napjának anyja, segíts, hogy követhessük Fény-Fiadat ...

9. Magyarok Nagyasszonya, Isten áldott szántóföldje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse fakad, tedd termővé a Magyar Újjászületésre lelkünket, szellemünket ...

10. Magyarok Nagyasszonya, akinek szívét és lelkét a fájdalom tőrje hétszer járta át, gyógyítsd be egymáson vágott sebeinket és őrizz meg bennünket a testvérharagtól ...

11. Magyarok Nagyasszonya, táltos királyunk, Szent László védelmezője, tedd minden magyar ember pajzsává ősi Magyar Vallásunkat ...

12. Magyarok Nagyasszonya, hazánk örökös Királyné asszonya, tedd a magyarságot ismét a Szent Korona népévé

13. Magyarok Nagyasszonya, halottak megszabadítója, engedd hozzánk őseink szellemeit, hogy sugallataikkal segítsenek bennünket az igazságért és szabadságért folytatott küzdelmünkben ...

14. Magyarok Nagyasszonya, magyarok oltalmazója, védd meg nemzetedet a betolakodó idegenszívűek ármányai ellen ...

15. Magyarok Nagyasszonya, a Szent Koronával minket az Isten-szülő munkájának részesévé emelő, tégy méltóvá, alkalmassá és alázatossá bennünket szent feladatunkhoz ...

.... add nekünk az erő, a megvilágosodás és a kitartás kegyelmét a Magyar Újjászületéshez!

16. Magyarok Nagyasszonya, a Hold Úrasszonya, Babba Maria, légy vigyázónk az Istenszülő kegyelméből végzett feladatunkban ...

17. Magyarok Nagyasszonya, aki önmagunk üdvözülésére az Úristent dicsérni, szolgálni tanítasz, segíts bennünket, hogy méltóak legyünk Fény-Krisztus befogadására ...

18. Magyarok Nagyasszonya, szeplőtelen, életadó Boldoganya, védd meg magzatainkat a Sátán magyarságirtásától ...

19. Magyarok Nagyasszonya, asszonyi sors megdicsőítője, állítsd vissza a legszentebb emberi közösség, a család egységét, védd meg a Sátán szétzüllesztő ármányától ...

20. Magyarok Nagyasszonya, másokat szolgálva magát fölemésztő Szenteltgyertya Tűz szülője, engedd, hogy Fény-Fiad követőiként személyünket alárendeljük a Magyar Újjászületésnek ...

21. Magyarok Nagyasszonya, teljes Szentháromság eleven temploma, tedd bennünk a Lélek, a Szellem és a Test Szentháromságát szerves egységgé ...

22. Magyarok Nagyasszonya, Testfogadó Boldogasszony, adj a magyar anyáknak egészséges, Magyar Vallású gyermekeket, akik részesei lesznek az Újjászületett Magyarországnak ...

23. Magyarok Nagyasszonya, Életmag Kedd Asszonya, adj a magyar földnek egészséges, bő termést, szórd élet-virágaidat a MAGok közé, hogy mindörökké virágozzék az Újjászülető Magyarország ...


Magyarok Nagyasszonya, Babba Maria, könyörögj Teremtőnkhöz, a Nap Istenhez nemzetedért, Magyarország Újjászületéséért!

Úgy legyen!

Kedves Zsoly!

Szeretettel köszöntelek, és remélem nem fogod megbánni. Gondolom megnézted az oldalt és látod milyen szellemiségben próbáljuk egymást segíteni imáinkkal és tudásunk továbbadásával. Igyekszünk felhívni egymás figyelmét a keresztény ember számára fontos és elkerülhetetlen dolgokra, eseményekre.

Isten Áldásával Ili

Noua Dreapta: "Sepsiszentgyörgy mindig román föld volt"
A gyergyószentmiklósi jogsértő rendezvényhez hasonlóra készül a Noua Dreapta nevű szélsőséges szervezet Sepsiszentgyörgyön.
Gribek Dániel, p, 2009/10/30 - 19:33


A gyergyószentmiklósi jogsértő cselekményhez hasonlóra készül a román Noua Dreapta nevű szélsőséges szervezet Sepsiszentgyörgyön.

A szervezet honlapján 2009.december 1-re toboroznak közönséget egy, a gyergyószentmiklósi provokatív felvonulásukhoz hasonló eseményhez. Mint ismert, nemrégiben Gyergyószentmiklós főterén masíroztak a szervezet tagjai, egy soha meg nem történt tragédia ellen tiltakozva. A soviniszták nem állítottak kevesebbet, mint, hogy 58 románt fejeztek le a magyarok 1940-ben Gyergyóban. Nem csoda, hogy a helyi román pap a masírozást megelőző koszorúzás után saját kezűleg takarította el a történelemhamisítás céljából odacipelt koszorút a templomkertből. Nemzettársai részéről le is lett hülyézve. Megemlékezésként feltüntetett provokációjukról nem tettek hivatalos bejelentést, így gyülekezési engedéllyel sem rendelkeztek. Úgy tűnik, ez volt a teszt a helyiek tiltakozásának felmérésére.

Jelenleg,mint írják, mindazokra számítanak, akiknek elegük van a magyarok „ szeparatista törekvéseiből”, és számítanak minden „büszke román” részvételére. A szervezet honlapján olvasható felhívás szerint azért látogatnak el Sepsiszentgyörgyre, hogy nyomatékosítsák: Sepsiszentgyörgy mindig román föld volt és az is marad.

Sepsiszentgyörgy, Kovászna megye székhelye, Marosvásárhely után a Székelyföld második legnagyobb városa. Lakosságának alig több mint 20%-át adják a románok.

Ezek viszont számos civil szervezetet, egyesületet működtetnek, általában arra alapozva , hogy a helyi magyarság elnyomja őket. Tavaly körülbelül 1500 fő gyűlt össze 1918 december 1-ét, a „Nagy Egyesülést” megünnepelni. Ez a nap 1990 óta nemzeti ünnep a jelenlegi Romániában. Az erdélyi magyarság számára viszont ez a nap a történelmi Magyarország felbomlását és a kisebbségi lét kezdetét jelképezi. December elseje alkalmából az erdélyi magyarságot az utóbbi évek folyamán számos gyalázkodó támadás érte a román soviniszta erők részéről.

(Nemzeti Hírmondó)