Elozmény: ( Lotti @ 2009-01-30 22:21)
	Kedves Evi! Örömmel olvastam Csaba királyfi legendáját, köszönöm, hogy feltetted! Békés hétvégét kívánok!

Szia, Isten hozott közénk! :) Nagyon szívesen tettem, örülök, hogy tetszik. Hoztam a Csodaszarvas legendáját es, ezek az ősi legendák nagyon szépek, lélekemelőek tudnak lenni... :)

Csodaszarvas.

Hol volt, hol nem volt, messze napkelet felé volt egyszer egy híres-nevezetes fejedelem, akit Nimródnak hívtak. Száz gulyása, ezer csikósa, tömérdek nyája, ménese volt ennek a fejedelemnek. De ő nem azokra volt büszke, hanem két fiára. Hunornak hívták az öregebbiket, Magyarnak a fiatalabbikat. Egyformán derék, jó növésu legény volt mind a kettő. Sas a szemük, villám a kezük. Nagy vadászember volt Nimród, s akármerre űzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte a két fia. Mondta is neki a felesége, Enéh királynő: - Nem jó vége lesz annak, uram királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.
- Ahogy az Östen akarja - felelt mosolyogva az öreg fejedelem. - Én már csak annak örülök, hogy nem kell már azokat félteni a vadállattól se, mert azzal is elbánnak.
Késobb a fiúk apjuk nélkül is elmentek vadászni. Egyszer éppen apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel. Ötven deli levente kísérte Hunort, ötven nyalka legény Magyart. Sok madarat halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan vadat leterített. A két testvér már éppen hazafelé készülődött, mikor hirtelen egy gímszarvas bukkant fel előttük. De olyan ám, amilyent még sohase láttak. Fehér a szőre, mint a hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két szarva pedig egymásba fonódva olyan, mint a koszorú.

- Ezt már csak nem hagyjuk itt! - kiáltott Hunor, lovára pattanva.
- Legjobb volna elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak! - Azzal felszökött paripájára Magyar is. Hajrá, száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron keresztül, hegyről le, hegyre fel, surubol tisztásra, mezőről berekbe.

Reggeltől napszállatig nyomában voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már úgy volt, hogy mindjárt elfogják, nagyot szökkent a gyönyörű állat, s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp elveszett a szemük elől. A daliák egymásra néztek.

- Szeretném tudni, bátyám, hová kerültünk - szólalt meg Magyar.

Körülnéztek, s csudaszép tájékot láttak maguk körül. Selyem a füve a legelőknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdőben seregestül az őz, nyüzsög a folyóban a hal.

- Hej, öcsém, szeretnék én itt sátrat verni! - sóhajtott Hunor.

- De megszakadna apánk, anyánk szíve, ha többé nem látnának bennünket - felelte Magyar.

- De látnak ám! - fordította hazafelé Hunor a lova fejét. - Szüleinkhez hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk!
Haza is ment a két testvér az öregekhez. Nimród fejedelem helyben is hagyta szándékukat, csak Enéh királyné sopánkodott:

- Jaj, édes gyerekeim, mi lesz belőletek azon a vadon helyen? Ki főz nektek ebédet, ki mossa ki gyolcsruhátokat?

- Majd csak ád az isten arra is valakit - bíztatta az öreg fejedelem a feleségét. Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel visszatértek a szigetre, már messziről vidám muzsikaszó és ének fogadta őket. Egy szomszéd fejedelemnek, Dul királynak a két lánya mulatott, mind a kettő ötven-ötven lánypajtásával. Táncoltak, bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok a szélben.
Hunor és Magyar összenéztek a vitézekkel.

- No, fiúk, lesz már, aki főzzön, mosson ránk! Ebből lesz csak nagy lakodalom!

Úgy is lett! Közibük vágtattak, minden legény a nyergébe kapott egy lányt, és azt mondta neki:

- Én az urad leszek, te a feleségem. Ásó-kapa válasszon el bennünket egymástól.

Hunornak és Magyarnak a két királylány jutott. A helyet pedig megfelezték egymással. Napnyugati fele jutott Hunor népének, s azok voltak a hunok. A keleti fele jutott Magyar leventének, s ezeknek utódjait nevezték magyaroknak. Az országot Szittyaországnak. Ez a szép monda pedig szálljon tovább is szájról szájra.

Kedves Evi!
Örömmel olvastam Csaba királyfi legendáját, köszönöm, hogy feltetted!
Békés hétvégét kívánok!

Barbinyó, egy ideje döbbenten figyelem az itt zajló vitát, és most már nem tudom megállni, hogy ne csak olvassak, hanem írjak is.

Úgy érzem, hogy te magad provokáltad ki a leírt sorokat. Ne csodáld, ha végül tényleg ellened és a liberális álláspontod ellen szóltak! Ez egy keresztény honlap, keresztény fóruma. Hogyan írhatsz egy ilyen oldalon olyat, hogy "Csak az álszent keresztényektől mentsen meg a Jó Isten!" Ez felháborító! Te ezek szerint tökéletesen gyakorlod a keresztény hited, tökéletesen neveled a gyermekeid, és nincsenek hibáid!

A legfontosabb észrevételem, hogy ez a fórum nem arról szól, amibe belebonyolódtál, hanem arról, hogy a Magyarországtól igazságtalan és aljas módon elszakított testvéreinkkel, akik nem románok (!) hanem magyarok, tarthassuk a kapcsolatot.

És végül: Ili megjegyzése, miszerint "Ennek a Lánynak nem csak a szíve a nyelve is a helyén van!" egy teljesen más hozzászólásra volt reagálás. Senki nem beszélt rólad.

Remélem, ez tényleg a végszó, ha pedig törölni akarod magad, akkor valahogy jelezd az admin felé.

Lotti

	Elozmény: ( lihum @ 2009-01-30 12:05)
	Szia Ilike!Köszönöm a segítségedet! Végre! Most már ide tudok ülni a szabadidőmben és köszönthetlek benneteket! Este majd a Laci segít képeket föltenni,mert még kuka vagyok sok mindenhez.Puszi! Marika

Szia, Marika! Isten hozott! :)

Barbinyó, gyűlölködj nyugodtan, köss bele mindenkibe, viseljed magad, ha ez neked jó! :) Engem nem zavar, csak tudod forgalommal szemben haladsz... Csak úgy mondom, ha nem vetted volna észre... :)))))))

(Ismerem ezt a típust, a helyesírásba szokott az ilyen belekötni... Látom ez nem jött most össze, de még próbálkozz! MÁSHOL! Ez az ÉN fórumom!!!)

Szebb jövőt!

	Elozmény: ( @ )

Szia Ilike!Köszönöm a segítségedet! Végre! Most már ide tudok ülni a szabadidőmben és köszönthetlek benneteket! Este majd a Laci segít képeket föltenni,mert még kuka vagyok sok mindenhez.Puszi! Marika

Elozmény: ( Evi @ 2009-01-20 22:42)

Szép estét! Na álljon meg a verekedés! Az utóbbi pár napban figyelemmel kísértem a kialakult vitát, de nem szóltam bele. Eredetileg ez a fórumtéma egészen más céllal indult, nevezetesen azért, hogy ha netán valakit érdekelne a „határon túli” (és itt megjegyzem: rettenetesen megalázónak tartom ezt a jelzőt!) magyarok sorsa, akkor annak legyen lehetősége itt beszélni, kibeszélni, vitázni, akármi. Amikor az anyaság téma merült fel, nem állítottam le, mert végső soron a Nemzetünk megmaradásának egyik fő pillérje, ami nélkülözhetetlen, tehát igenis van köze az eredeti témához. Ám most már azt mondom: ELÉG VOLT!!! Aki ennyi cinizmussal beszél az Anyaságról, a Családról, az menjen SZDSZ-es honatyákat imádni, „valósítsa meg önmagát” akárhol, de ne terjesszen idióta liberális baromságokat, ami a Nemzetünk rohasztását szolgálja!!! Még jó, hogy nem állsz bálványozni a homoszexualitást, vagy örvendezni a zsidók általi megszállásunknak! Ez felháborító, undorító, erkölcstelen és minden Magyar Anyára nézve sértő, amit mindannyiunk nevében kikérek magamnak! Tudod, én vagyok annyira „középkori” felfogású, hogy – bár MUSZÁJ (mondom, hogy muszáj!) eljárnom dolgozni, de ha tehetném, inkább itthon maradnék és azt csinálnám, amiért Isten a Nőt, az Anyát, a Feleséget teremtette: ellátnám a családomat, akiket imádok! Sajnos nem tehetem, de megkaptam Istentől azt a lehetőséget, hogy a férjemmel ketten vezethetjük a céget. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 24-ből 24-et együtt vagyunk. Amikor ebbe belevágtunk, minden vészmadár azt huhogta körülöttünk, hogy max. egy éven belül el fogunk válni... Hát nem így lett! Köszönjük jól vagyunk és egyikünk sem igyekszik „szabadulni” a másiktól, a családtól, vagy a felelősségtől. Együtt visszük reggel a gyerekeket iskolába, óvódába, együtt rohangászunk ügyeket intézni, együtt dolgozunk és itthon együtt kavarjuk a betont, vágjuk a fát, építkezünk, takarítunk vagy főzünk, ami épp soron van. Tudod miért? Mert béke és szeretet uralkodik a családunkban, nekem nincs egyetlen barátnőm se, akivel eljárogatnék bárhová, nem járok szomszédolni és nem azért, mert nem hagyja a férjem, hanem mert nincs rá se szükségem, se hajlandóságom, se időm. Egyetlen barátom van: a Társam, aki mindig, mindenben mellettem van. Nem eltart, s nem én tartom el. EGYÜTT tartjuk el a családot – ha érted mire gondolok... De ha Isten úgy rendelte volna, hogy nem kéne eljárnom munkába, akkor sem érezném egy percig se, hogy eltartanak engem, mert az Anyaság 24 órás szolgálat, ahol nincs munkaidő vége, nincs hétvége, nincs szabadság! Nem könnyű szülői segítség nélkül, de szívesen teszem, mert szeretem a családomat! Sose kívánkoztam eljárni szórakozni, mert nekem annál jobb szórakozásom sehol senkivel nem lenne, mint mikor a gyerekeimmel mászkálhatok a szőnyegen, vagy láthatom a csillogó kis szemüket, amikor a hajnalban készített édességet eléjük teszem. „Kritizálod, hogy nem alkalmazkodunk a kor és a társadalom haladásához”??? Milyen alapon kritizálod épp te??? Gondolj rólam, amit akarsz! Mondj bármit, nem érdekel! Sajnálom a gyerekeidet, ha te 3 kisgyerek mellől elkívánkozol, menekülni szeretnél... :( Nincs jogom kritizálni téged, nem es akarlak. Szíved joga „megvalósítani önmagad”, az én anyám es ezt tette... Hetente egyszer láttuk, mert sűrű társadalmi életet élt és mellette dolgozott... Hogy oda ne rohanjak! Csak tudnám, hogy az ilyen nő (?) minek vállal gyereket?!... Viszont neked sincs jogod az itt fórumozóknak nekipattanni a nagyerős emancipált szövegeddel, utána pedig vérig sértődni, mert nem hajbókolunk neked! Hogy egy (sajnos még életben lévő) klasszikust idézzek: „El lehet menni! Itt lehet minket hagyni!” Oszt jónapot!

Köszönöm a véleményed, nagyon meghatódtam! Az is rendkívül meghatott, ahogyan erre bólogat mindenki, holott szerintem a keresztény értékrend nem attól az, hogy azt mondod, hanem hogy gyakorlod. Ez nem azt jelenti, hogy imákat mormolsz és templomba jársz. Ettől a fenti nyelvhasználattól a Te viselkedésed épp úgy "felháborító, undorító, erkölcstelen" - téged idéztelek.
A homoszexualitás és zsidómegszállás iránti örömködés fogalmam sincs hogyan jutott eszedbe, de szerintem ezzel a köpködéssel és kifakadással magad becsmérelted.. Semmi ilyesmiről nem volt szó, nem vagyok liberális, de ha az lennék, sem számítana. Ha ez a hithű kereszténység, amit Te képviselsz, szégyellheted magad, még az édesanyáddal sem vagy elégedett! Az övön aluli ütésektől megkönnyebbülve kijelented, hogy dolgozol, mert muszáj.. JA! A férjed mellett napi 24 órán át, így már minden világos! Én sem szeretem a munkát, csak nekem is muszáj lenne már, ezt írtam, nem azt, hogy nem szeretek itthon lenni, persze, hogy szeretek. Könnyű az otthon töltött időt magasztalni munka mellől.. Így már érthető, hogy mennyire álszent vagy és ha céget vezetsz, azt is megértem, hogy miért beszélsz ennyire magas lóról! GRATULÁLOK!!
Ilinek külön köszönet, amiért ebben a mocskolódásban támogat, valóban helyén van a nyelved.. az eszedben már nem vagyok ennyire biztos!
(ez a tieidhez képest egy nagyon kedves megjegyzés volt!!!)
Ili, sajnos nem sikerült törölni a regisztrációmat, így nem bírtam megállni, hogy ne reagáljak újból. Sajnálom!
Csak az álszent keresztényektől mentsen meg a Jó Isten!

Vérrel kell felírni!
Bálintné Miklós Éva

Vérrel kell felírni
A magasságos égre:
Magyar hazánk nem lesz soha
Mások büszkesége.

Nem hagyhatjuk soha,
Hogy elvesszen a magyar,
Árpád vére bennünk folyik,
És most szólni akar.

Csaba vezér egy jelre vár,
A hadak útján járva,
Egy táltos dala elér hozzá:
'Jöhetsz nemsokára!'

Vissza Csaba, vissza!
Bajban van a magyar!
Székelyország felett
Tombol szörnyű vihar!

Ébredjen fel bennünk
Az ősök szilaj vére,
Adjon erőt nekünk,
Hogy megérthessük végre:

Vérrel kell felírnunk
A magasságos égre:
Ősi földünk nem maradhat
Soha mocskos kézbe!

Sajnos nincs, Ilikém! :( De hoztam egy legendát, ami nekem nagyon kedves... Fogadd szeretettel:

A hadak útja.


Ha a fej meghal, utána vész a test is. Attila után széthullott roppant birodalma. A meghódított népek fellázadtak, a hun utódok egymás ellen fordították a fegyvert. Véres csatákban elhullottak Attila fiai. Csak egy maradt közülük életben, a legkisebb, legkedvesebb: Csaba vezér. Mikor a felszabadult rab népek megosztoztak Attila országán, Csaba vezér összegyűjtötte a megmaradt hunokat, és azt mondta nekik:

- Messze, messze, ahol a nap támad, Szittyaország földjén élnek a mi jó rokonaink, magyar testvéreink. Ha akarjátok, elvezetlek oda, s együtt jövünk vissza, újra elfoglalni Attila apánk országát.

Föl is kerekedett erre a hun sereg, mindössze néhány ezer vitéz asszonyostúl, gyerekestül, de Erdély havas hegyeinél nem jutottak tovább. Ott a Réka-patak partján megállottak, és Csaba megfelezte a hun csapatokat.

- Egyik fele velem jön Szittyaországba, hírt vinni a testvéreknek, másik fele itt marad a magas bércek közt, és visszavár bennünket.

Azokat, akik ott maradtak, megtanította kőből, fából házat építeni a sátor helyett, s azt mondta nekik:

Meddig a tűz hideg nem lesz,
meddig a folyó le nem foly,
meddig télre tavasz derül,
meddig égből jön az áldás,
addig, jó népem, itt székelj!

És lett e nép neve székely. S hogy nagyobb kedvük legyen a sok ellenség közt itt maradni, megígérte nekik Csaba vezér, hogy hadával tüstént visszafordul segítségükre, ha azt üzenik, hogy bajban vannak.

- Üzenhettek tűzzel, vízzel, hírmondótok lehet a levegő vagy akár maga földanyánk is.

Alig lovagoltak el Csabáék egynapi járóföldre, rettentő szél zúgatta körülöttük az erdőt, hozta az üzenetet a levegő:

- Vissza, Csaba, vissza, bajban van a székely!

Rögtön visszafordultak a hunok, s mind levágták az ellenséget.

Aztán újra megindultak Szittyaország felé. El is mentek jó darabon: megáradt folyó állta útjukat. Víz hozta az üzenetet:

- Vissza, Csaba, vissza, bajban van a székely!

Harmadszorra már hetedhét országon túl jártak, mikor jeges förgeteg zúdult rájuk rettenetes égzengéssel, villámlással. Égi tűz hozott üzenetet.

Visszafordultak, megint megmentették a székely véreiket az ellenségtől. Azután már akadály nélkül elérkeztek Szittyaországba.

A magyarok nagy szeretettel fogadták a hun testvéreket. Megosztották velük sátraikat, kenyerüket, meghallgatták hírmondásukat Attila örökéről, és végre azt mondták nekik:

- Most még gyengék vagyunk arra, hogy átvegyünk akkora örökséget. Sokasodnunk kell még arra. Maradjatok nálunk addig, azután majd együtt induljunk!

Le is telepedtek Csabáék a magyarok közt. Szépen meg is öregedtek, szemüket is lehunyták örök álomra, s a magyarok eltemették őket szép zöld hantok alá, lovastul, kardostul.

Ott aludtak aztán száz meg száz esztendeig háborítatlanul. Akkor megint ellenség fogta körül a székelyeket Erdélyben. Még nagyobb, még hatalmasabb, mint azelőtt. Egy álló hétig harcolt a székely, de hiába! Sok volt az ellenség!

Sötét éjszakán utolsó csatájukat vívták. Reszketett, dobogott lábuk alatt a föld a nagy viaskodásban, s a székelyek öregjei sóhajtoztak:

- Hej, Csaba apánk, most már te sem segítsz meg bennünket!

Bizony, most is megsegítette.

Székely lábak dobogása végigszaladt hetedhét ország földjén, s megrezzentette a halott hunokat a zöld halmok alatt.

- Ébredj, Csaba, ébredj, bajban van a székely!

Abban a pillanatban Erdélyország fölött nagy csörgés-csattogás támadt az égboltozaton. Zabla csörgött, kard csattogott, Csaba vezér ragyogó lovasai tűntek föl az égen a csillagok között.

- Ne hagyd magad, székely! Itt vannak Csabáék! Égbeli halottak segítik az élőt! - Új erőre kaptak a székelyek.

Az ellenséget pedig megvette a rémület. Elhányta fegyverét, futott esze nélkül, ki merre látott. Egek országútján robogó lelkekkel ki tudna csatázni?

A székelyek megszabadultak. Csaba vitézei pedig visszatértek a zöld halom alá azon az úton, amelyiken jöttek. Az a fényes fehér út azonban, amit paripáik patkói tapostak, megmaradt az égen, s ma is ott világít. A Tejút az, amelyet a székely ember ma is Hadak útjának hív. Megláthatjátok az égen minden este, ha fölnéztek rá.

Szia Gyöngyvirágom!

Széllyes Sándor-tól nem találok több verset. Neked van? Ha igen küldjél.

Puszi Isten Áldásával Ili

Érvényesülés!?

Egy magyar ismerősöm román iskolába akarja adni a gyermekét, hogy ÉRVÉNYESÜLJÖN A GYEREK!

Nem álltam le vele vitázni, egyszerűen csak elkezdtem ízlelgetni ezt a szót: érvényesülés?
Életünk céltáblájának a legbelső körébe mi van írva? Mit céloztunk meg, és mire állítóm rá gyermekem életét?
Egyből éreztem, hogy nem merném ezt az önmagában valóban fontos dolgot, ezt az értéket életem központi céljává tenni. Nem szabad, és nem is lehet a mi életünk legbensőbb körébe az írva, hogy ÉRVÉNYESÜLÉS. És az sem jó, ha a gyermekem életét egyedül e köré az érték köré építem fel.
Érvényesülés?! Számomra a lelki szellemi tisztaság, egyensúly, boldogság sokkal értékesebb mint az, hogy Érvényesüljek. És azt hiszem, hogy valahol itt van a gond. Nekem nagyon jó beállni egy hosszú sorba, abba a sorba, melyben őseim is annak idején elindultak, és melybe remélem, hogy a lelki gyerekeim is be fognak állni. Átvenni, azt, mit Isten nevében, verejtékes munkával elődeim szépen, megfogalmaztak, és szentül kimondtak, megépítettek, alkottak igaz szeretettel, bátor hősiességgel. Szeretném tovább vinni, Szent Pál szeretet himnuszát, Szent Ágostonnak, Istenben való csendes megnyugvását, Árpád vezér, mindenkit befogadó vérszerződését, Szent Ferencnek e szép világ iránti alázatos szeretetét, Kis Szent Teréz játékos kis útját, Márton Áronnak az öt és népét letaposó emberek iránti bátor emberségét. Igen szeretném ezeket és még sok sok más előttem járt embernek az értékét féltő szeretettel két kezembe venni, szívembe zárni, és talán néhány morzsácskával gazdagítva tovább adni, felkínálni gyermekeinknek.
Érvényesülés!? Ennek a szónak olyan verejték szaga van, rólam szól, én meg nem szeretnék magamról szólni, ahogy a gyertya is, bár ég, de a fény nem az övé, hordozza, léte értelmet általa kap, de a láng melyet kapott és hordoz, kialszik ha nem adja tovább. A fény az érték, a csoda, mely látóvá tesz. A fény udvara, a hordozót természetesen láthatóvá, fontossá teszi, de mivel látja, hogy nem ö a fény alázatossá is. Milyen pillanatok alatt tud minden halomra dőlni, és ezt a történelem hányszor bebizonyította....
Biztos, hogy szeretném felszínre hozni a bennem lévő értékeket, szeretném megfogalmazni gondolataimat, azt ahogyan én látom ezt a szép világot, szeretném felnevelni a rám bízott gyerekeket, nekik szép értékes otthont teremteni, építeni, kőből, fából, eszméből, igéből, őseimtől kapott igaz értékekből, de valahogy alázatosan, kisebb testvéri szeretettel, elveszve mint gyenge szál a virág kelyhe alatt.

Szeretettel, cs. t.

déva, 2009 január 15.

Széllyes Sándor: Székely Karácsony



Hóba temetkezett csíki havasokon,

Áron - egymagában - fenn a Madarason…

- Uram, - fohászkodik - Fiad megszületett,

Karácsony este van…Hogyha megteheted,

Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot,

Jutass nekünk is egy kicsi boldogságot.

- Hallottalak, Áron, de nem mondtad kinek?

- A népemnek, Uram, szegény székelyeknek.

Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Te Áron!

Jókedvemben kaptál…legyen úgy…nem bánom…

De még mielőtt a kérést teljesítem,

Valamit meg kéne magyarázni nekem:

Én a székelyekről hallottam eleget,

Mondtak már rólatok hideget, meleget…

Tudom - hívők vagytok -, sokat imádkoztok,

De szidásomban is világelsők vagytok.

Hallom, magatokat székelynek valljátok,

S kiválasztott népem neveit hordjátok:

Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,

Az egész Biblia - vissza Ábrahámig…

Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,

Hogy Csicsó - Názáreth, s Ditró - Jeruzsálem.

Aztán - ha jól értem - magyar a beszéded,

S mégis a székelyek boldogságát kéred…

Miféle náció, ha a nyelve magyar?

- Ó, Uram, - szólt Áron - a székely is magyar,

Csak egy kicsivel több. Igaz, hogy nem sokkal,

De több! Legalább úgy három vagy négy fokkal.

Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázzban,

Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,

Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,

S szelíd korholással szólt az Úr hangja:

- Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:

Ez a “kicsivel több” megmagyaráz mindent.

Én megértettelek, és most érts meg te is:

Kicsit ezért több a szenvedésetek is.

A napokban olvastam az alábbi történetet:

"Székelyföld nyomot hagyott bennem, és ahogy telik az idő, az emlékezetemben fel-felvillan egy történés, rám tör egy érzés, amit érdemesnek tartok leírni.

A korábban már említett juhásznál voltunk "fennebb, az erdő között", amikor megértettem az örömét a földművelő-állattenyésztő életmódnak. Annak a tevékenységnek, amit én korábban egyenlőtlen harcnak tartottam a természet törvényeivel szemben, hiszen ember nem győzedelmeskedhet sem a természet tombolása, sem egy hirtelen jött betegség felett, mely az egész nyájat veszélyeztetheti. Nem is értettem hát, hogy lehet ilyen bizonytalanságban dolgozni napkeltétől napnyugtáig, nem ismerve ünnepet, vasárnapot, nyári vakációt. Közben az ember keze kérges lesz a fizikai megterheléstől, körmei koszosak, és azt gondoltam, szellemileg sem lehet kielégítő a mezőgazdasági munka.

Nos, ma is azt gondolom, képtelen lennék így keresni a kenyeremet, de valamit megértettem az életmódjukból. A juhász, bár kérges tenyerével kissé szögletesen hadonászott előadása közben, ugyanazokról a gazdasági folyamatokról beszélt, melyekről a kétdiplomás, doktorált közgazdaságtan-tanárom. Ért ahhoz, miképpen lehet üzletet csinálni, értékesíteni a magacsinálta termékeit, és ért a termékek előállításához is, a képen látható juhsajt elkészítéséhez. Nagy szeretettel beszélt állatairól is, de nem úgy, ahogyan kiüresedett életű, csalódott emberek beszélnek ölebeikről, mint utolsó reménységükről... Azt mondta: "Kutyát műteni, amíg van puska is?! Az emberre meg nincs pénz? Amelyik beteg, az elpusztul, ha szenved, lelövöm, az erős meg ellik újakat. Ez a természet rendje." Ugyanakkor, ha kérdezték tőle, a háromszáz birka közül hogyan különbözteti meg a sajátjait és a másik gazdáét, akiével együtt legelnek, csak annyit válaszolt: "Az ember megismeri azokat, nincs egyik se megjelölve."

Hát, így szerette a juhász az állatokat, és elfogadva a természet rendjét azt mondta, "nehéz élet ez, de nagyon szeretem". És akkor ott elhittem neki."

Ilikém, nem tudom mennyire értettek a szép szóból, de senki egy árva kukkot se írt azóta azon a fórumon... Pedig azelőtt nagyon sűrű volt a látogatottság, rakták kegyetlenül a magyarokat! Úgy látszik mégse akkora legények, ha valaki szembeszökik velük, pedig egyedül voltam, ők meg sokkal többen...

Jó éjt nektek! Puszilom az aranyos Babátokat! :)

Elozmény: ( Evi @ 2009-01-19 11:21)

Sziasztok! Nem voltam pár napig gépközelben, csak most látom hogy belemélyedtetek ebbe az anyaság-témába... Én nem szeretném ismételni magam, már régebben leírtam mit szeretnék és az én szememben mi lenne az ideális család-modell - de sajnos nem megvalósítható, ezért gürizek tovább és továbbra is szeretnék a legtökéletesebb Édesanya, Feleség, Háziasszony lenni - annak ellenére, hogy a cég nélkülem nem működik, tehát teszem a dolgom és igyekszem minden téren megfelelni... Más téma: Nem tudom mennyire észleltétek azt az óriási hisztit, ami a román sajtóban és hírportálokon Toroczkai erdélyi körútját övezi... Egyik (nagyon sovinista) román honlapra regisztráltam és próbáltam megmagyarázni a sok ordítozó "honfitársamnak", hogy alaptalan az őrjöngésük... Meglátjuk mennyire sikerült, minden esetre ide bemásolom (magyarra fordítva) a szöveget, kíváncsi vagyok a véleményetekre! ""Sziasztok! A román nyelv nem az anyanyelvem, ezért előre is elnézést kérek, amiért valószínűleg nyelvtani hibákat fogok ejteni – mégis románul írok, mert a cél az, hogy megértsetek. Székelyföldön élek és erre büszke vagyok. Nagyon sok román ismerősöm, kollégám, szomszédom van és őszintén mondom: soha nem volt velük bajom azért, mert ők egy másik nemzethez tartoznak. Valószínűleg azért, mert én elfogadom azt a tényt, hogy nekik mások a hagyományaik, a szokásaik, az ünnepeik, és amikor hozzájuk szólok, elsősorban az embert látom bennük, s csak azután választom ki a nyelvet, amit használok. Nekem könnyebb lenne magyarul beszélni, de tiszteletben tartom a velem szemben álló embert és az ő anyanyelvén szólok hozzá, hogy megértsen. Volt olyan eset is, amikor én románul szóltam egy emberhez, de ő (tudván, hogy magyar vagyok) magyarul válaszolt – ez egy olyan gesztus, amit méltányolni tudok, mert viszonozva érzem azt a tiszteletet, amit a részemről megkapott. A románok és a magyarok közötti konfliktusok a politikusok által vannak felduzzasztva és mi (hétköznapi emberek) okosabbak kéne legyünk annál, hogy ebbe a csapdába essünk. Hogy őszinte legyek, én nem értem ezt a hisztériát a 64 vármegyével kapcsolatosan, ami az utóbbi időkben megy a román újságokban és a hírportálokon. Miért fáj valakinek, ha a magyarok történelmi emlékműveket látogatnak meg és megemlékeznek a hősökről, akik életüket adták a Nemzetért? Nektek, románoknak mi veszítenivalótok van, ha a székelyföldi polgármesteri hivatalok homlokzatán ott van kitűzve a román és az uniós zászló mellé a mi zászlónk, a Székely zászló? Milyen károtok származik abból, ha a magyarok megülik a történelmük emléknapjait? Semmi! Gyertek képzeljünk el egy helyzetet (adja Isten, hogy sose kelljen megtapasztaljátok): egy reggel arra ébredtek, hogy Franciaországban (lásd a Trianoni Békeszerződést – 1920 jún.4) pár politikus úgy döntött, hogy ma reggeltől nem létezik Románia a mostani formájában és ti, közemberek kötelesek vagytok kicserélni az irataitokat, mert mától kezdve többé nem vagytok román állampolgárok. Te, aki Aradon élsz, mától kezdve magyar vagy, az öcséd Iasi-ban orosz, a szüleid ukránok, stb. És mától kezdve nincs jogod használni az anyanyelvedet, felejtsd el a hagyományaidat, köteles vagy úgy beszélni, élni, gondolkozni, mint egy magyar, orosz, vagy ukrán. Mi történik ebben a helyzetben? Egyetlen éjszaka alatt átváltozol magyarrá, orosszá, vagy ukránná? Ugye, hogy nem? Minél nagyobb a nyomás, annál erősebben tartod magad és csakazértse leszel az, amivé formálni akarnak a politikusok... Mert Isten így alkotta meg az embert: ami kötelező, azt elutasítja és ellenáll... Ez csak egy példa volt, de folytathatnám: ha elveszed valakinek a gyerekét, mert neked nincs gyereked, ez a gyerek téged sose fog elfogadni, mint szülőt, ha te erre erőszakkal kényszeríted! Neki vannak szülei, s ő ezt tudja! Ellenkezőleg: mielőbb szabadulni szeretne az erőszaktól és visszakívánkozik az igazi családjához. De ha kedves, türelmes vagy hozzá, hagyod kibontakozni, sokkal könnyebben tud alkalmazkodni az új helyzethez és legalább tisztelni fog téged (ha szeretni nem is), amiért megkönnyíted a beilleszkedést... Észre kéne vegyük végre, hogy (akár tetszik, akár nem) mi egymás mellett kell éljünk – nemzetiségtől függetlenül. Mi lenne, ha megpróbálnánk megismerni és elfogadni egymás nemzeti értékeit, hagyományait, szokásait és elfogadjuk azt a tényt, hogy ha a másik ünnepel ma, az nem kötelező érvényű rám nézve, de tisztelettel viseltetem iránta és békén hagyom?! Miért esik nehezetekre átköszönni a magyar szomszédnak: „Kellemes Húsvéti ünnepeket!”, holott a ti ünnepetek 2-3 héttel eltolódik? Miért nem vagyunk képesek előtérbe helyezni az emberséget és a tiszteletet egymás iránt, ahelyett hogy dührohamot kapjunk, csak mert láttam a szomszédot egy szál virággal a kezében elmenni egy történelmi megemlékezésre? Mindannyian át voltunk verve gyerekkorunk óta, mert nem volt jogunk tudni az igazi történelmet! Most viszont itt az internet és lehet tájékozódni, mielőtt ilyen ökörséget írna valaki, idézem: „A székely himnusz szövege arról szól, hogy Csaba királyfi visszatér és a lova csöpög az oláh vértől...” Aki ilyen hülyeségeket ír, az önmagát minősíti és inkább hallgatna, akkor okosabb maradna... Ha akarjátok, én nagyon szívesen lefordítom a Székely himnusz szövegét, hogy értsétek – ez is része az általános műveltségnek!  Jóemberek! Elsősorban azt kellene végre megérteni, hogy csak a politikusoknak van nyernivalójuk azon, hogy nemzeteket ugrasztanak össze! Azokról a politikusokról beszélek, akik épp úgy élősködnek a ti nyakatokon is, mint a miénken.. A politikusok hatalomért és vagyonért folytatott háborújának az áldozatai vagyunk mi, közemberek! Elnézést, amiért hosszúra sikerült az írásom, remélem megértettetek. Lehet engem szidni, vagy bozgorozni, nem zavar... Ha őszinték vagytok magatokhoz, úgyis tudjátok, hogy igazam van... Remélve egyszer megtanulunk civilizáltan viselkedni más nemzetekkel szemben, üdvözöllek és szép napot kívánok mindannyiatoknak!""

Szia Gyöngyvirágom!

Egy barátom olvasta a fórumodat! A véleménye az alábbi volt.

"Ennek a Lánynak nem csak a szíve a nyelve is a helyén van!"

Puszillak benneteket. Isten Áldásával Ili

	Elozmény: ( Ili @ 2009-01-20 23:10)
	Szia Gyöngyvirágom! Nem tudod a Pünkösdi búcsúra kész lesz, hogy tervezik? "Árpád-kori körkápolna újjáépítésébe kezdtek a Gyimesi hágón" -102. hozzászólás-

Szia, Ilike!

Nem tudom, én es Marika hozzászólásából értesültem erről. Ha valamit megtudok, értesítelek!

Puszi: Évi

Szia Gyöngyvirágom!

Nem tudod a Pünkösdi búcsúra kész lesz, hogy tervezik?

"Árpád-kori körkápolna újjáépítésébe kezdtek a Gyimesi hágón"

-102. hozzászólás-

Elozmény: ( Barbinyó @ 2009-01-20 20:00)

Nem gúnyoltam ki a hagyományos értékrendet, én pusztán azt "kritizáltam", hogy nem alkalmazkodtok a kor és társadalom haladásához! Azt sem mondtam, hogy az egész napom pihenéssel töltöm, de tényleg sok a magyarázkodásból, pláne, hogy értelmetlen. Andrea rettentő fölényesen írsz nekem és nem igazán értem az okát! Természetesen vettem az adást, nincs helyem köztetek. A férjeiteken élősködni és a Biblia tanítására hivatkozni nagyon szép és becsületes dolog, ugye? Köszönöm, hogy itt lehettem! Szeretettel: Barbi

Szép estét!

Na álljon meg a verekedés! Az utóbbi pár napban figyelemmel kísértem a kialakult vitát, de nem szóltam bele. Eredetileg ez a fórumtéma egészen más céllal indult, nevezetesen azért, hogy ha netán valakit érdekelne a „határon túli” (és itt megjegyzem: rettenetesen megalázónak tartom ezt a jelzőt!) magyarok sorsa, akkor annak legyen lehetősége itt beszélni, kibeszélni, vitázni, akármi. Amikor az anyaság téma merült fel, nem állítottam le, mert végső soron a Nemzetünk megmaradásának egyik fő pillérje, ami nélkülözhetetlen, tehát igenis van köze az eredeti témához. Ám most már azt mondom: ELÉG VOLT!!! Aki ennyi cinizmussal beszél az Anyaságról, a Családról, az menjen SZDSZ-es honatyákat imádni, „valósítsa meg önmagát” akárhol, de ne terjesszen idióta liberális baromságokat, ami a Nemzetünk rohasztását szolgálja!!! Még jó, hogy nem állsz bálványozni a homoszexualitást, vagy örvendezni a zsidók általi megszállásunknak! Ez felháborító, undorító, erkölcstelen és minden Magyar Anyára nézve sértő, amit mindannyiunk nevében kikérek magamnak!
Tudod, én vagyok annyira „középkori” felfogású, hogy – bár MUSZÁJ (mondom, hogy muszáj!) eljárnom dolgozni, de ha tehetném, inkább itthon maradnék és azt csinálnám, amiért Isten a Nőt, az Anyát, a Feleséget teremtette: ellátnám a családomat, akiket imádok! Sajnos nem tehetem, de megkaptam Istentől azt a lehetőséget, hogy a férjemmel ketten vezethetjük a céget. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 24-ből 24-et együtt vagyunk. Amikor ebbe belevágtunk, minden vészmadár azt huhogta körülöttünk, hogy max. egy éven belül el fogunk válni... Hát nem így lett! Köszönjük jól vagyunk és egyikünk sem igyekszik „szabadulni” a másiktól, a családtól, vagy a felelősségtől. Együtt visszük reggel a gyerekeket iskolába, óvódába, együtt rohangászunk ügyeket intézni, együtt dolgozunk és itthon együtt kavarjuk a betont, vágjuk a fát, építkezünk, takarítunk vagy főzünk, ami épp soron van. Tudod miért? Mert béke és szeretet uralkodik a családunkban, nekem nincs egyetlen barátnőm se, akivel eljárogatnék bárhová, nem járok szomszédolni és nem azért, mert nem hagyja a férjem, hanem mert nincs rá se szükségem, se hajlandóságom, se időm. Egyetlen barátom van: a Társam, aki mindig, mindenben mellettem van. Nem eltart, s nem én tartom el. EGYÜTT tartjuk el a családot – ha érted mire gondolok...
De ha Isten úgy rendelte volna, hogy nem kéne eljárnom munkába, akkor sem érezném egy percig se, hogy eltartanak engem, mert az Anyaság 24 órás szolgálat, ahol nincs munkaidő vége, nincs hétvége, nincs szabadság! Nem könnyű szülői segítség nélkül, de szívesen teszem, mert szeretem a családomat! Sose kívánkoztam eljárni szórakozni, mert nekem annál jobb szórakozásom sehol senkivel nem lenne, mint mikor a gyerekeimmel mászkálhatok a szőnyegen, vagy láthatom a csillogó kis szemüket, amikor a hajnalban készített édességet eléjük teszem.
„Kritizálod, hogy nem alkalmazkodunk a kor és a társadalom haladásához”??? Milyen alapon kritizálod épp te???
Gondolj rólam, amit akarsz! Mondj bármit, nem érdekel! Sajnálom a gyerekeidet, ha te 3 kisgyerek mellől elkívánkozol, menekülni szeretnél... :( Nincs jogom kritizálni téged, nem es akarlak. Szíved joga „megvalósítani önmagad”, az én anyám es ezt tette... Hetente egyszer láttuk, mert sűrű társadalmi életet élt és mellette dolgozott... Hogy oda ne rohanjak! Csak tudnám, hogy az ilyen nő (?) minek vállal gyereket?!...
Viszont neked sincs jogod az itt fórumozóknak nekipattanni a nagyerős emancipált szövegeddel, utána pedig vérig sértődni, mert nem hajbókolunk neked! Hogy egy (sajnos még életben lévő) klasszikust idézzek: „El lehet menni! Itt lehet minket hagyni!”

Oszt jónapot!

Kedves Barbi!

Nem akar téged senki elűzni. De ha keresztény fórumra jössz, te sem gondoltad, hogy liberális eszmékkel fogsz találkozni.
Ami a kor társadalmi haladásához való alkalmazkodást illeti, nos jól látod a helyzetet. Ami engem illet én nem kívánok hozzá alkalmazkodni.
Megmaradok a keresztény értékrendnél.
Férjem soha nem tartott el.

Nem gúnyoltam ki a hagyományos értékrendet, én pusztán azt "kritizáltam", hogy nem alkalmazkodtok a kor és társadalom haladásához!
Azt sem mondtam, hogy az egész napom pihenéssel töltöm, de tényleg sok a magyarázkodásból, pláne, hogy értelmetlen.
Andrea rettentő fölényesen írsz nekem és nem igazán értem az okát!
Természetesen vettem az adást, nincs helyem köztetek.
A férjeiteken élősködni és a Biblia tanítására hivatkozni nagyon szép és becsületes dolog, ugye? Köszönöm, hogy itt lehettem! Szeretettel: Barbi

"Az asszony engedelmeskedjen férjének akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az Egyháznak: Ő ugyanis Testének megváltója, tehát ahogy az Egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszony is mindenben.
Férfiak! Szeressétek feleségeteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben az (élet) igéje által tisztára mosva megszentelje." (Ef 5,21-27)
Aki igazán szereti Jézust, az tud alázatos lenni és engedelmeskedni házastársa irányában is. A házasság kegyelmi rendjében a házasság feje Jézus.
A modern kor embere megkérdőjelezheti, hogy nem vezet-e a nők elnyomásához a férjük iránti engedelmességre való felszólítás. Az utóbbi évtizedekben a nők folyamatosan az egyenjoguságért harcoltak, a házasságban a szerepek már-már felcserélődtek. A nők ennek ellenére nem boldogok.
Bármely oldalról is közelítjük meg a Szentírásnak azon mondatát, hogy a nő engedelmeskedjen férjének, azt kell mondanunk, hogy igaza van.
Kívánatos, hogy valakire több essék a felelősségből, valakire pedig az engedelmességből.
A férfi az által lesz férfi, hogy felelőséget visel, a nő pedig az által válik nővé, ha jó segítőtársnak bizonyul.
Az asszony engedelmessége a hálaadás és gyönyörködés az Úrban. Engedelmességének lényege és tartalma a szeretet.
A modern nő is akkor válik boldoggá, ha Krisztusban fel tud nézni a férjére.
"Férfiak! Szeressétek feleségeteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat." (Ef. 5,25)
Ez a szeretet nem elnyomó, kizsákmányoló, hanem áldozatvállaló szeretet. A férj nem azáltal válik fővé, hogy parancsol.
A férj hivatása, hogy szeresse feleségét.
Azok a férjek, akik meg szeretnének felelni ezen feladatoknak minden nap odamennek Jézushoz: a szeretet kútfejéhez, bűnbánatot tartanak, de legfőképpen mernek tanulni Jézustól.
Nagyon könnyűvé tennék a férfiak feleségeiknek az engedelmességet, ha szeretnék őket. Ha a férj mer utolsó lenni ( "Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó, és mindenki szolgája."Mk 9,35), meri haragját legyűrni, leckéztető kedvét félretenni, ha nem értelmezi félre a "főség" kiváltságát, mely nem jelenti azt , hogy zsarnokoskodhat, akkor megvalósítja azt, ahogyan az Úr elképzelte és megáldotta a férfi és a nő házasságát.

Elozmény: ( Barbinyó @ 2009-01-20 09:05)

Ki és miért vonja kétségbe a nőiességemet??? A feladatok megosztása nem a szerepek felcserélését jelenti. A társadalom jelenlegi normáihoz alkalmazkodni, munkába járni egy nőnek már bűn? Amiért végül meg kell bűnhődni?! Ez csak valami tréfa, ugye? Addig a pontig, amíg csak nem egyezik az "ideális családról" kialakított képünk, meg kell hogy értselek benneteket, hiszen Ti azt én pedig a magam verzióját érzem megfelelőnek! Az egyik legszebb dolog az életben, hogy minden ember különböző, más fizikai adottságokkal, eltérő lelki tartalommal. Ez a néhány hozzászólás teljesen egyértelműen igazolja, hogy nem találkozik sehol a mi álláspontunk és már fel is adtam, hogy erről bárkit meggyőzzek. Azt is kezdem feladni, hogy megértessem veletek, hogy a mai világ és az álom-család között nagyon nagy a távolság, én nem tudom más rovására pihenéssel tölteni az időmet. Nem ezt láttam a szüleimtől, ezt tanultam, meg lehet kövezni érte! DE! Jakab utolsó idézete vagy abszolút nem passzol ide, vagy annyira durva és bántó, ha ezt rám értette, amit nem tudok szó nélkül hagyni!! Nagyon kedves és összetartó közösség vagytok, ahogy Ili is írta, de talán hiba volt azt hinnem, hogy lehet hatni rátok, hogy empatikusabbak legyetek és akarjátok más szemével is látni az ilyen alapvető témákat. Tévedtem, azt kívánom Nektek, annál nagyobb bűnt, mint én, senki ne kövessen el ebben a világban! :)))

Jaj,Barbi én már tényleg azt hittem,hogy lezártuk ezt az egészet,de nem állom meg,hogy ne írjak megint.
Az empátia kifejezést más esetekben szoktuk használni!
De ha már ide alkalmazzuk,akkor felhívom a figyelmedet,hogy te kezdted azt,hogy kigúnyoltad,kritizáltad a hagyományos értékrendet! Aztán amikor jöttünk a magunk meglátásaival,akkor megsértődtél.
És még mindig ott tartasz,hogy te nem tudod más rovására pihenéssel tölteni az idődet...
1.Miért gondolod azt,hogy aki nem jár el munkahelyre dolgozni,az nem csinál semmit???? Vagy vegyem ezt úgy,hogy mindenki magából indul ki és te otthon csak pihensz?
2.Azt nem ismered el,hogy ha magára vagy másokra hagyod a gyerekeidet,az az ő rovásukra megy,nem ezt nem ismered el,ha a fene fenét eszik se,-de azt akarod bebizonyítani,hogy az urad rovására megy,ha te nem fogsz dolgozni.
Most én kérdezek vissza,hogy ez csak tréfa,ugye?
Rájöttem,hogy nagyon is tudod és érted te,hogy mi miről beszélünk,csak úgy teszel,mintha nem értenéd.
Ezt a meddő vitát ezennel én is befejezettnek tekintem.

2008 pünkösdjén én is ott voltam Gyimesbükkön az ünnepélyes szentmisén és az őrház átadásán. Nem lehet elmondani milyen érzésvolt látni amint a mozdony begördült az őrház elé. Mi csak sírtunk. Remélem az idén is eljutok, nem csak a Csíksomlyói búcsúra, hanem Gyimesbükki kápolnába a szentmisére is.

Árpád-kori körkápolna újjáépítésébe kezdtek a Gyimesi hágón

A legendák közül, ami leginkább meggyökeredzett a gyimesi csángók körében, az a Szent László legendavilág. Ennek az a magyarázata, hogy Szent László Erdély védőszentje volt, a székelyek védőszentjükként tisztelték. A középkorban a székelyföldi templomok északi falán megfestették a hozzá kapcsolódó történeteket. A Szent László legendák továbbélésének egy egészen konkrét tárgyi objektum is alapot szolgáltatott: a Csíkból Gyimesbe átvezető hágó közelében, az ún. Szép-havas tetején egészen a XIX. századig létezett a Szent Lászlókápolna, ahol intenzív vallásos élet zajlott. A moldvai csángók csíksomlyói búcsújárások alkalmával mindig útba ejtették ezt a bizonyos kápolnát. A múlt század harmincas éveiben a kápolna falai szemtanú elmondása alapján még mellmagasságig értek.

Orbán Balázs így ír erről:
A gyimesi szorosba vezető út régen e hegytetőkön vonult el; veszélyes út, hol gyakran elfagytak az útasok s éhes farkasok által üldöztettek; még most is rémtörténeteket beszélnek az öregek e vészes útról; ...A régi útnak elgyepesedett vonalát követve a Réczéd és Laposhavas lankáján egy óra alatt a Széphavas tetejére értünk, hol egy másik kápolnának látszanak még jelentékeny romjai. Ez 26 lépés hosszu, 8 lépés széles épület volt, félkör apsisu szentélye a hajó széleségével bir, illetőleg annak minden megszakadás nélküli folytatása, nyugatra néző homlokzata még 7 láb magasságban fennáll, más oldalain is a 3 láb vastag falak még 4–5 láb magasan állva, daczolnak az idővel. Ennyi maradvány van e szent romokból, melyek még alig egy század előtt bucsujárók áhitatos énekeit viszhangozták, melyek a honkivüli magyaroknak a honban levőkkel való összeköttetésének, testvéri találkozásának voltak minden évben felkeresett gyülpontjai; azon szent palládium, mely a hontól elszakadtakat e haza szeretetében, az őshazához való ragaszkodásban megtartá, mely a vallás szent malasztjával, a hit erős kötelékével fűzé e hazához künn levő, idegen földre települt testvéreinket; mert ezen – a Szent Lélek tiszteletére szentelt kápolnához gyült össze pünkösdkor minden évben a kilencz moldovai székely (csángó) falu lakossága, fehér öltönyben, arany himzett fehér zászlókkal, s énekelve. „Zeng az erdő, zúg a levele Mária örömére” jöttek ide, hol a csíki testvérekkel találkozva, zászlóikat összeérintve, mentek Csík-Somlyóra bucsura, visszatértökkor pedig az egész nép és deákság elkisérte idáig, hol miséztek, mulattak, s jövő évre találkozást adva egymásnak, érzékenyen búcsúztak el a távozó rokonoktól. ...Szép és meghatók voltak a testvériség ünnepei és üdvösek, mert a nemzetiségnek voltak védvei, de 1744-ben a veszteglő intézetek felállitásakor betiltatott a moldovai csángók kijárása; ekként kiméletlen kezekkel tépetett szét azon szent kötelék, mely idegen földön lévő testvéreinket egybefüzé a hazával, és a szentély, a hazafiasság ez őrtornya, összeomlott feledett rommá változott át, azzal egyszersmind elszakittattak tőlünk a haza emlőin oly szeretettel csüngő testvéreink; de a mostoha idők ne feledtessék el őket, ne, mert a végveszélytől megmenteni, s a szeretet kötelékével ujból e hazához csatolni parancsolja az észszerü kötelesség érzete mellett a hazának intőszava is." (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása - XV. Szépvíz és környéke )

„A rom köveit később a bükklokai románok szállították el, a kápolna bútorzatát és szent kellékeit Szépvízen őrzik” tudhatjuk meg Gál Péter Józseftől.

Kápolna már nincs, de a hagyomány megmaradt

A múlt század kilencvenes éveinek eleje óta Berszán Lajos, Gyimesfelsőlok plébánosa, a táltoskirály napján a kápolna romnál évente szentmisét celebrál. A kétezres évek elejétől pedig a Magyar Hagyomány Műhelye és a csatlakozó zarándokok tartanak itt litániát minden pünkösdhétfőn: a Szent Lélekhez, Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz, a Boldogasszonyhoz könyörögve, a nemzet sorsának jobbulásáért.

Megalapították a Szép-havas Egyesületet

Magyarországi és erdélyi magyarok együtt arra az elhatározásra jutottak, hogy közös összefogással újjáépítik a kápolnát. A munkák összefogására Gergely István (Tiszti), Molnár V. József, Hargitay Abdrás (Budakeszi) és Szabó Mihály (Budakeszi) Széphavas névvel, csíkszeredai bejegyzéssel egyesületet alapított. Az egyesület céljaként: „A gyimesvölgyi szakrális népi hagyományok gyűjtését, megőrzésének támogatását, az ezekkel kapcsolatos tárgyi emlékek, épületek megóvását, újjáépítését” jelölte meg. Jelenleg a romok régészeti feltárása folyik a Csíkszeredai Múzeum régészének és Gergely István „csibészeinek” a segítségével.

A pénzadományok gyűjtésére a Budakeszi Kultúra Alapítvány „Szent László Kápolna, Széphavas” névvel külön számlát nyitott:

Magyarországon használható számlaszám:
OTP 11742348 - 20016629

Külföldről ide várnak adományokat:
OTP Bank NyRt. Budapest, Nádor u. 16.
IBAN: HU15 1174 2348 2001 6629 0000 0000
Swift-kód: OTPVHUHB
forrás: vallasihirek.hu

Ki és miért vonja kétségbe a nőiességemet??? A feladatok megosztása nem a szerepek felcserélését jelenti. A társadalom jelenlegi normáihoz alkalmazkodni, munkába járni egy nőnek már bűn? Amiért végül meg kell bűnhődni?!
Ez csak valami tréfa, ugye?
Addig a pontig, amíg csak nem egyezik az "ideális családról" kialakított képünk, meg kell hogy értselek benneteket, hiszen Ti azt én pedig a magam verzióját érzem megfelelőnek! Az egyik legszebb dolog az életben, hogy minden ember különböző, más fizikai adottságokkal, eltérő lelki tartalommal.
Ez a néhány hozzászólás teljesen egyértelműen igazolja, hogy nem találkozik sehol a mi álláspontunk és már fel is adtam, hogy erről bárkit meggyőzzek.
Azt is kezdem feladni, hogy megértessem veletek, hogy a mai világ és az álom-család között nagyon nagy a távolság, én nem tudom más rovására pihenéssel tölteni az időmet. Nem ezt láttam a szüleimtől, ezt tanultam, meg lehet kövezni érte!
DE! Jakab utolsó idézete vagy abszolút nem passzol ide, vagy annyira durva és bántó, ha ezt rám értette, amit nem tudok szó nélkül hagyni!!
Nagyon kedves és összetartó közösség vagytok, ahogy Ili is írta, de talán hiba volt azt hinnem, hogy lehet hatni rátok, hogy empatikusabbak legyetek és akarjátok más szemével is látni az ilyen alapvető témákat.
Tévedtem, azt kívánom Nektek, annál nagyobb bűnt, mint én, senki ne kövessen el ebben a világban! :)))

Elozmény: ( Manó @ 2009-01-19 21:00)

Kedves Barbi! Elolvastam hozzászólásaid, és én is reagálnék rá, de nem kizárólag neked szánom. Most, hogy az ún. férjuralom-központú társadalom a végét járja, olyan mintha a nőuralom venné kezdetét. Általánosságban beszélek, de természetesen tisztelet a kivételnek. Nem menti fel a feleséget az otthoni munka elvégzése alól a nemek egyenjogusítása. Lehet-e az otthon meleg és puha fészek, ha abban nem az asszony lelke él? A modern ember elvesztette az otthon boldog érzését: a házastársak nem érzik otthonosan magukat, lassan idegenekké válnak, és az egyedüllét érzésének feloldására barátokkal, barátnőkkel veszik körbe magukat (itt arra gondolok, amikor valaki túlzásba viszi, azt, hogy eljár barátokkal szórakozni, miközben házastársát nem viszi magával, mert hát kell egy nap amikor csak a haverokkal van.) Amikor unatkozni kezdenek a házastársak, nincs mit mondaniuk egymásnak, ez már a házasság krízisét jelenti. Amikor egy nő el kezd gondolkodni azon, hogyan is valósítsa meg önmagát... Nos, én úgy gondolom, hogy az egész házasság arról szól, hogy én a férjemhez képest, vagyok nő, ő meg hozzám képest, férfi. Ő úgy lesz férfi, hogy engedem, hogy az legyen, és én általa leszek nővé. El sem tudnám képzelni, hogy máshol és másképp valósítsam meg önmagam. Én attól vagyok olyan amilyen, mert ő a párom, és ő általam olyan amilyen. Ez életünk végéig tart, nem leszünk nővé egyetlen nap alatt.

"Isten az embert férfinek és nőnek teremtette" megszabva - a teremtésben - mindkettőjük feladatát. Ebből fakadnak többek közt a szemmel látható testi eltérések férfi és nő között. Az ember nem Isten! Ezért nem veheti semmibe a Teremtő szándékát !! -büntetlenül-
Minden bűn, egyben foglalata a büntetésnek. Isten ugyan irgalmas, de igazságos is.

Elozmény: ( Marika @ 2009-01-16 16:20)

Kedves Barbinyó! És Minden fiatalasszony! Először is lenne egy kérdésem "Mit jelent számodra a boldogság?" Én már nem vagyok egy tini, de álmaim vágyaim nekem is vannak.De reálisak és az élet értelmével is tisztába vagyok. Ez amit leírtál a női egyenjogúság kiharcolásához nagyon jó kortes beszéd lenne. (ami nem létezik)Mert ez szép selyempapírba csomagolt kizsákmányolása a nőknek. Mert ha eljársz dolgozni és családod van a munka otthon megvár és nem több, hanem kevesebb időd lesz mindenre. Az pedig hogy egy férfinak mi ad feltöltődést , tudnék mesélni. Egy biztos nem egy nyúzott feleség.Ha annyira sok időd marad akkor fordíthatsz magadra is többet. Olvashatsz művelődhetsz lehetsz újdonság a családnak, férjnek. Ha valakit otthon egy kiegyensúlyozott család vár szívesen dolgozik érte.Sajnos a család értéke kezd leértékelődni és azért tartunk ott ahol. Nem tudom hol dolgozol de alkotni elég kevés helyen lehet. Maximum a főnöknek bólogatni, vagy robotolni. Nem tudom mekkorák a gyerekeid de aki 3 gyerek mellől elmenni készül dolgozni az csoda. Nem hiszem hogy marad energiája még többre ha jól csinálja.Kikapcsolódni, alkotni akkor tudnál ha mindent nagyon jól csinálsz lestarpáltad a gyerekeidet és egy nyugodt otthon van körülötted. Persze nem tudom milyen segítséged van mert akkor más. De az élet és a család élete nem erről szól. Ez amit írsz a szinglik zászlajára illik. Vagy annak a nőnek aki rosszul választott az életben és már százszor megbánt mindent. Aki elvan keseredve mert nem tud megbirkózni azzal amit a feladattal amit választott.A mai fiatal asszonyoknak azt kellene megtanulni, hogy a családi felelősség mellett és a családon belül érvényesüljön és alkosson maradandót. Sok családdal volt kapcsolatom munkám során, sok családi tragédiát is láttam. A magára, óvodára, iskolára hagyott gyerekek mindig bajba kerülnek és utána sajnálni kell a szülőt mondván éjjel nappal dolgozik, mindent megadott és még is mi lett ebből a gyerekből? Igen de amikor kellett volna nem volt mellette! És ezen van a hangsúly. MELLETTE! A férj se kódorog el és a feleség sem ha mellette van a másik.Az ANYASÁG az egy szakma, komoly felelőségteljes munka. Ezt mindenki önként vállalja nem kötelező, de ha ezt vállaljuk tudni kell a legnagyobb, legnehezebb és ma nálunk a legkevésbé értékelt feladatra vállalkoztunk. Nem véletlen, hogy vannak országok ahol a 3 vagy annál több gyermeket felnevelő nőt úgy számítják mint aki teljes munkaidőben dolgozik. Nálunk is bevezethetnék. Miért legyen előnybe az aki nem szül gyereket, nem vezet családot, csak a maga boldogulására gondolva éli le az életét. Természetesen vannak családok ahol valamilyen oknál fogva nem születnek gyermekek, de ott általában a nő is és férfi is azt hiszem az életét is adná egy kisgyermekért csak mindig vele lehessen. Lehet megkövezni!!! Szeretettel Marika Boldog házasságból, felnőtt gyermekekkel.

Ritkán írok, sűrűbben olvasok. Nagyon jó, hogy itt is vagy Marika!!
szeretettel: gyuri

Elozmény: ( Barbinyó @ 2009-01-19 09:53)

Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a begépelt - nem rövid! - szöveg elveszett! Nem tudom összeszedni, miket írtam, egy biztos: Nem folytatom az önvédelmi írogatást, mint egy bűnöző! Ha úgyis csak a negatívumokat emelitek ki és nem akartok megérteni, akkor csak feleslegesen jártatnám a számat! Természetesen nektek mindenben igazatok van, én 30 évesen nem tudhatok annyit, mint akinek 25 éves a gyermeke. A hozzáállásom miatt nyilván sem a gyermekeim, sem én nem vagyunk boldogok, esélyünk sincs rá, Ti már csak tudjátok! De mondok én valamit: Anno a nagymamám négy gyermeket nevelt, állatokat tartott, földet művelt. Kemencében sütötte a kenyeret, kendert font és vásznat szőtt. Közben - mint egy mellesleg - főzött és mosott, és hogy ki ne felejtsem, a főzéshez állatot vágott, a vizet pedig a kútból húzta! A nagypapám asztalosként dolgozott, megvolt mindenük. Mégis e sok munka mellett a nagymamám varrónőként is dolgozott, mert plusz pénz jött a házhoz és amikor jöttek az emberek és asszonyok, váltott a maga korabeliekkel is pár szót. Kérdem én: Ma mit csinál ma egész nap egy háziasszony/ édesanya? Mi az, amitől nem végezhet el egy napi 4-6 órás munkát egy munkahelyen? A mosógép mos, a mosogatógép mosogat, a kenyeret/kalácsot pedig megsüti a kenyérsütőgép. Legalábbis én ilyen szerencsés vagyok. Szeretem a férjem és a gyerekeimet! Természetesen a gyerekekkel nem csak fürdés közben kell foglalkozni, én azt próbáltam sugallni, hogy ha megtaláljuk a módját, hogy a rutinfeladatokat is feldobjuk egy tartalmas együttléttel,a szülő is és a gyerek is egyaránt jobban élvezi, és az a drága csemete is természetesnek veszi, hogy bizony a világ nem körülötte forog! Amikor kilép a nagybetűs életbe akkor szembesüljön vele? Két kisfiam van, akik nem fognak szülni, ők lesznek a pénzkeresők.. Bizony alkalmazkodási készség nélkül nem lehet jó munkát találni! Részemről befejeztem a vitát, aki olvas a sorok közt, már úgyis régen érti, hová szeretnék kilyukadni, aki nem, az pedig sosem fog megérteni, de már nem is vágyom rá :) Kellemes napot kíván mindenkinek egy rettenetesen önző 21. századi Anyuka, generációja szégyene!!!

Kedves Barbi!

Elolvastam hozzászólásaid, és én is reagálnék rá, de nem kizárólag neked szánom.
Most, hogy az ún. férjuralom-központú társadalom a végét járja, olyan mintha a nőuralom venné kezdetét. Általánosságban beszélek, de természetesen tisztelet a kivételnek.
Nem menti fel a feleséget az otthoni munka elvégzése alól a nemek egyenjogusítása. Lehet-e az otthon meleg és puha fészek, ha abban nem az asszony lelke él?
A modern ember elvesztette az otthon boldog érzését: a házastársak nem érzik otthonosan magukat, lassan idegenekké válnak, és az egyedüllét érzésének feloldására barátokkal, barátnőkkel veszik körbe magukat (itt arra gondolok, amikor valaki túlzásba viszi, azt, hogy eljár barátokkal szórakozni, miközben házastársát nem viszi magával, mert hát kell egy nap amikor csak a haverokkal van.)
Amikor unatkozni kezdenek a házastársak, nincs mit mondaniuk egymásnak, ez már a házasság krízisét jelenti.
Amikor egy nő el kezd gondolkodni azon, hogyan is valósítsa meg önmagát...
Nos, én úgy gondolom, hogy az egész házasság arról szól, hogy én a férjemhez képest, vagyok nő, ő meg hozzám képest, férfi. Ő úgy lesz férfi, hogy engedem, hogy az legyen, és én általa leszek nővé. El sem tudnám képzelni, hogy máshol és másképp valósítsam meg önmagam. Én attól vagyok olyan amilyen, mert ő a párom, és ő általam olyan amilyen.
Ez életünk végéig tart, nem leszünk nővé egyetlen nap alatt.

Elozmény: ( Evi @ 2009-01-19 11:21)

Sziasztok! Nem voltam pár napig gépközelben, csak most látom hogy belemélyedtetek ebbe az anyaság-témába... Én nem szeretném ismételni magam, már régebben leírtam mit szeretnék és az én szememben mi lenne az ideális család-modell - de sajnos nem megvalósítható, ezért gürizek tovább és továbbra is szeretnék a legtökéletesebb Édesanya, Feleség, Háziasszony lenni - annak ellenére, hogy a cég nélkülem nem működik, tehát teszem a dolgom és igyekszem minden téren megfelelni... Más téma: Nem tudom mennyire észleltétek azt az óriási hisztit, ami a román sajtóban és hírportálokon Toroczkai erdélyi körútját övezi... Egyik (nagyon sovinista) román honlapra regisztráltam és próbáltam megmagyarázni a sok ordítozó "honfitársamnak", hogy alaptalan az őrjöngésük... Meglátjuk mennyire sikerült, minden esetre ide bemásolom (magyarra fordítva) a szöveget, kíváncsi vagyok a véleményetekre! ""Sziasztok! A román nyelv nem az anyanyelvem, ezért előre is elnézést kérek, amiért valószínűleg nyelvtani hibákat fogok ejteni – mégis románul írok, mert a cél az, hogy megértsetek. Székelyföldön élek és erre büszke vagyok. Nagyon sok román ismerősöm, kollégám, szomszédom van és őszintén mondom: soha nem volt velük bajom azért, mert ők egy másik nemzethez tartoznak. Valószínűleg azért, mert én elfogadom azt a tényt, hogy nekik mások a hagyományaik, a szokásaik, az ünnepeik, és amikor hozzájuk szólok, elsősorban az embert látom bennük, s csak azután választom ki a nyelvet, amit használok. Nekem könnyebb lenne magyarul beszélni, de tiszteletben tartom a velem szemben álló embert és az ő anyanyelvén szólok hozzá, hogy megértsen. Volt olyan eset is, amikor én románul szóltam egy emberhez, de ő (tudván, hogy magyar vagyok) magyarul válaszolt – ez egy olyan gesztus, amit méltányolni tudok, mert viszonozva érzem azt a tiszteletet, amit a részemről megkapott. A románok és a magyarok közötti konfliktusok a politikusok által vannak felduzzasztva és mi (hétköznapi emberek) okosabbak kéne legyünk annál, hogy ebbe a csapdába essünk. Hogy őszinte legyek, én nem értem ezt a hisztériát a 64 vármegyével kapcsolatosan, ami az utóbbi időkben megy a román újságokban és a hírportálokon. Miért fáj valakinek, ha a magyarok történelmi emlékműveket látogatnak meg és megemlékeznek a hősökről, akik életüket adták a Nemzetért? Nektek, románoknak mi veszítenivalótok van, ha a székelyföldi polgármesteri hivatalok homlokzatán ott van kitűzve a román és az uniós zászló mellé a mi zászlónk, a Székely zászló? Milyen károtok származik abból, ha a magyarok megülik a történelmük emléknapjait? Semmi! Gyertek képzeljünk el egy helyzetet (adja Isten, hogy sose kelljen megtapasztaljátok): egy reggel arra ébredtek, hogy Franciaországban (lásd a Trianoni Békeszerződést – 1920 jún.4) pár politikus úgy döntött, hogy ma reggeltől nem létezik Románia a mostani formájában és ti, közemberek kötelesek vagytok kicserélni az irataitokat, mert mától kezdve többé nem vagytok román állampolgárok. Te, aki Aradon élsz, mától kezdve magyar vagy, az öcséd Iasi-ban orosz, a szüleid ukránok, stb. És mától kezdve nincs jogod használni az anyanyelvedet, felejtsd el a hagyományaidat, köteles vagy úgy beszélni, élni, gondolkozni, mint egy magyar, orosz, vagy ukrán. Mi történik ebben a helyzetben? Egyetlen éjszaka alatt átváltozol magyarrá, orosszá, vagy ukránná? Ugye, hogy nem? Minél nagyobb a nyomás, annál erősebben tartod magad és csakazértse leszel az, amivé formálni akarnak a politikusok... Mert Isten így alkotta meg az embert: ami kötelező, azt elutasítja és ellenáll... Ez csak egy példa volt, de folytathatnám: ha elveszed valakinek a gyerekét, mert neked nincs gyereked, ez a gyerek téged sose fog elfogadni, mint szülőt, ha te erre erőszakkal kényszeríted! Neki vannak szülei, s ő ezt tudja! Ellenkezőleg: mielőbb szabadulni szeretne az erőszaktól és visszakívánkozik az igazi családjához. De ha kedves, türelmes vagy hozzá, hagyod kibontakozni, sokkal könnyebben tud alkalmazkodni az új helyzethez és legalább tisztelni fog téged (ha szeretni nem is), amiért megkönnyíted a beilleszkedést... Észre kéne vegyük végre, hogy (akár tetszik, akár nem) mi egymás mellett kell éljünk – nemzetiségtől függetlenül. Mi lenne, ha megpróbálnánk megismerni és elfogadni egymás nemzeti értékeit, hagyományait, szokásait és elfogadjuk azt a tényt, hogy ha a másik ünnepel ma, az nem kötelező érvényű rám nézve, de tisztelettel viseltetem iránta és békén hagyom?! Miért esik nehezetekre átköszönni a magyar szomszédnak: „Kellemes Húsvéti ünnepeket!”, holott a ti ünnepetek 2-3 héttel eltolódik? Miért nem vagyunk képesek előtérbe helyezni az emberséget és a tiszteletet egymás iránt, ahelyett hogy dührohamot kapjunk, csak mert láttam a szomszédot egy szál virággal a kezében elmenni egy történelmi megemlékezésre? Mindannyian át voltunk verve gyerekkorunk óta, mert nem volt jogunk tudni az igazi történelmet! Most viszont itt az internet és lehet tájékozódni, mielőtt ilyen ökörséget írna valaki, idézem: „A székely himnusz szövege arról szól, hogy Csaba királyfi visszatér és a lova csöpög az oláh vértől...” Aki ilyen hülyeségeket ír, az önmagát minősíti és inkább hallgatna, akkor okosabb maradna... Ha akarjátok, én nagyon szívesen lefordítom a Székely himnusz szövegét, hogy értsétek – ez is része az általános műveltségnek!  Jóemberek! Elsősorban azt kellene végre megérteni, hogy csak a politikusoknak van nyernivalójuk azon, hogy nemzeteket ugrasztanak össze! Azokról a politikusokról beszélek, akik épp úgy élősködnek a ti nyakatokon is, mint a miénken.. A politikusok hatalomért és vagyonért folytatott háborújának az áldozatai vagyunk mi, közemberek! Elnézést, amiért hosszúra sikerült az írásom, remélem megértettetek. Lehet engem szidni, vagy bozgorozni, nem zavar... Ha őszinték vagytok magatokhoz, úgyis tudjátok, hogy igazam van... Remélve egyszer megtanulunk civilizáltan viselkedni más nemzetekkel szemben, üdvözöllek és szép napot kívánok mindannyiatoknak!""

Évikém!
Téged olvasva, látom, nem csak a szerető szíved és lelked, hanem a -Székely- Magyar ESZED is a helyén van. Ha szükséges, még jól is használod!! Kérem a Szent Lélektől adjon neked mindent amit csak adhat! Akinek sok van, annak még adnak, akinek kevés, attól azt is elveszik, ami van...

Elozmény: ( Evi @ 2009-01-19 11:21)

Sziasztok! Nem voltam pár napig gépközelben, csak most látom hogy belemélyedtetek ebbe az anyaság-témába... Én nem szeretném ismételni magam, már régebben leírtam mit szeretnék és az én szememben mi lenne az ideális család-modell - de sajnos nem megvalósítható, ezért gürizek tovább és továbbra is szeretnék a legtökéletesebb Édesanya, Feleség, Háziasszony lenni - annak ellenére, hogy a cég nélkülem nem működik, tehát teszem a dolgom és igyekszem minden téren megfelelni... Más téma: Nem tudom mennyire észleltétek azt az óriási hisztit, ami a román sajtóban és hírportálokon Toroczkai erdélyi körútját övezi... Egyik (nagyon sovinista) román honlapra regisztráltam és próbáltam megmagyarázni a sok ordítozó "honfitársamnak", hogy alaptalan az őrjöngésük... Meglátjuk mennyire sikerült, minden esetre ide bemásolom (magyarra fordítva) a szöveget, kíváncsi vagyok a véleményetekre! ""Sziasztok! A román nyelv nem az anyanyelvem, ezért előre is elnézést kérek, amiért valószínűleg nyelvtani hibákat fogok ejteni – mégis románul írok, mert a cél az, hogy megértsetek. Székelyföldön élek és erre büszke vagyok. Nagyon sok román ismerősöm, kollégám, szomszédom van és őszintén mondom: soha nem volt velük bajom azért, mert ők egy másik nemzethez tartoznak. Valószínűleg azért, mert én elfogadom azt a tényt, hogy nekik mások a hagyományaik, a szokásaik, az ünnepeik, és amikor hozzájuk szólok, elsősorban az embert látom bennük, s csak azután választom ki a nyelvet, amit használok. Nekem könnyebb lenne magyarul beszélni, de tiszteletben tartom a velem szemben álló embert és az ő anyanyelvén szólok hozzá, hogy megértsen. Volt olyan eset is, amikor én románul szóltam egy emberhez, de ő (tudván, hogy magyar vagyok) magyarul válaszolt – ez egy olyan gesztus, amit méltányolni tudok, mert viszonozva érzem azt a tiszteletet, amit a részemről megkapott. A románok és a magyarok közötti konfliktusok a politikusok által vannak felduzzasztva és mi (hétköznapi emberek) okosabbak kéne legyünk annál, hogy ebbe a csapdába essünk. Hogy őszinte legyek, én nem értem ezt a hisztériát a 64 vármegyével kapcsolatosan, ami az utóbbi időkben megy a román újságokban és a hírportálokon. Miért fáj valakinek, ha a magyarok történelmi emlékműveket látogatnak meg és megemlékeznek a hősökről, akik életüket adták a Nemzetért? Nektek, románoknak mi veszítenivalótok van, ha a székelyföldi polgármesteri hivatalok homlokzatán ott van kitűzve a román és az uniós zászló mellé a mi zászlónk, a Székely zászló? Milyen károtok származik abból, ha a magyarok megülik a történelmük emléknapjait? Semmi! Gyertek képzeljünk el egy helyzetet (adja Isten, hogy sose kelljen megtapasztaljátok): egy reggel arra ébredtek, hogy Franciaországban (lásd a Trianoni Békeszerződést – 1920 jún.4) pár politikus úgy döntött, hogy ma reggeltől nem létezik Románia a mostani formájában és ti, közemberek kötelesek vagytok kicserélni az irataitokat, mert mától kezdve többé nem vagytok román állampolgárok. Te, aki Aradon élsz, mától kezdve magyar vagy, az öcséd Iasi-ban orosz, a szüleid ukránok, stb. És mától kezdve nincs jogod használni az anyanyelvedet, felejtsd el a hagyományaidat, köteles vagy úgy beszélni, élni, gondolkozni, mint egy magyar, orosz, vagy ukrán. Mi történik ebben a helyzetben? Egyetlen éjszaka alatt átváltozol magyarrá, orosszá, vagy ukránná? Ugye, hogy nem? Minél nagyobb a nyomás, annál erősebben tartod magad és csakazértse leszel az, amivé formálni akarnak a politikusok... Mert Isten így alkotta meg az embert: ami kötelező, azt elutasítja és ellenáll... Ez csak egy példa volt, de folytathatnám: ha elveszed valakinek a gyerekét, mert neked nincs gyereked, ez a gyerek téged sose fog elfogadni, mint szülőt, ha te erre erőszakkal kényszeríted! Neki vannak szülei, s ő ezt tudja! Ellenkezőleg: mielőbb szabadulni szeretne az erőszaktól és visszakívánkozik az igazi családjához. De ha kedves, türelmes vagy hozzá, hagyod kibontakozni, sokkal könnyebben tud alkalmazkodni az új helyzethez és legalább tisztelni fog téged (ha szeretni nem is), amiért megkönnyíted a beilleszkedést... Észre kéne vegyük végre, hogy (akár tetszik, akár nem) mi egymás mellett kell éljünk – nemzetiségtől függetlenül. Mi lenne, ha megpróbálnánk megismerni és elfogadni egymás nemzeti értékeit, hagyományait, szokásait és elfogadjuk azt a tényt, hogy ha a másik ünnepel ma, az nem kötelező érvényű rám nézve, de tisztelettel viseltetem iránta és békén hagyom?! Miért esik nehezetekre átköszönni a magyar szomszédnak: „Kellemes Húsvéti ünnepeket!”, holott a ti ünnepetek 2-3 héttel eltolódik? Miért nem vagyunk képesek előtérbe helyezni az emberséget és a tiszteletet egymás iránt, ahelyett hogy dührohamot kapjunk, csak mert láttam a szomszédot egy szál virággal a kezében elmenni egy történelmi megemlékezésre? Mindannyian át voltunk verve gyerekkorunk óta, mert nem volt jogunk tudni az igazi történelmet! Most viszont itt az internet és lehet tájékozódni, mielőtt ilyen ökörséget írna valaki, idézem: „A székely himnusz szövege arról szól, hogy Csaba királyfi visszatér és a lova csöpög az oláh vértől...” Aki ilyen hülyeségeket ír, az önmagát minősíti és inkább hallgatna, akkor okosabb maradna... Ha akarjátok, én nagyon szívesen lefordítom a Székely himnusz szövegét, hogy értsétek – ez is része az általános műveltségnek!  Jóemberek! Elsősorban azt kellene végre megérteni, hogy csak a politikusoknak van nyernivalójuk azon, hogy nemzeteket ugrasztanak össze! Azokról a politikusokról beszélek, akik épp úgy élősködnek a ti nyakatokon is, mint a miénken.. A politikusok hatalomért és vagyonért folytatott háborújának az áldozatai vagyunk mi, közemberek! Elnézést, amiért hosszúra sikerült az írásom, remélem megértettetek. Lehet engem szidni, vagy bozgorozni, nem zavar... Ha őszinték vagytok magatokhoz, úgyis tudjátok, hogy igazam van... Remélve egyszer megtanulunk civilizáltan viselkedni más nemzetekkel szemben, üdvözöllek és szép napot kívánok mindannyiatoknak!""

Évikém!
Téged olvasva, látom, nem csak a szerető szíved és lelked, hanem a -Székely- Magyar ESZED is a helyén van. Ha szükséges, még jól is használod!! Kérem a Szent Lélektől adjon neked mindent amit csak adhat! Akinek sok van, annak még adnak, akinek kevés, attól azt is elveszik, ami van...