Elozmény: ( Jakab @ 2008-11-16 17:13)

Évikém! Péntek este hétkor, a Pesti Magyar Színház adott otthont egy szép eseménynek. A pesti Wekerle munkástelep létesítésének 100. és a létrehívó Wekerle Sándor születésének 160. évfordulóját ünnepeltük. Fellépett - többek közt - A Ghymes, a székelyföld képviseletében a Hargita Táncegyüttes, és a kárpátaljai Credó együttes. Fergeteges siker volt!! A közönség felállva tapsolt!! Nagyon felemelő érzés, hogy részt vehettünk ezen. Ezúton is gratulálok úgy a rendezvény szervezőinek, mint a fellépő előadóművészeknek! Isten áldja további életüket!!

Kedves Jakab! :)

Köszönöm, hogy megosztottad velem/velünk a kellemes élményeidet!:) Minél több ilyen élményt kívánok minden csonkaországi testvérünknek!

Szebb jövőt!

Évikém!
Péntek este hétkor, a Pesti Magyar Színház adott otthont egy szép eseménynek. A pesti Wekerle munkástelep létesítésének 100. és a létrehívó Wekerle Sándor születésének 160. évfordulóját ünnepeltük. Fellépett - többek közt - A Ghymes, a székelyföld képviseletében a Hargita Táncegyüttes, és a kárpátaljai Credó együttes. Fergeteges siker volt!! A közönség felállva tapsolt!! Nagyon felemelő érzés, hogy részt vehettünk ezen. Ezúton is gratulálok úgy a rendezvény szervezőinek, mint a fellépő előadóművészeknek! Isten áldja további életüket!!

"Okos vagy,ha csak a felét hiszed el annak amit hallasz. Zseniális, ha tudod melyik felét."

Drága Gyöngyvirágom!
Nem kell rosszra gondolni. Nincs semmi baj, gondolom már tudod. Csak van aki nem nézi meg hova ír és nem ide illett. Egyébként sokszor előfordul, hogy valakinek lassúbb a gépe és rá kell mentenie újból vagy frissítenie és a gép kétszer- háromszor is lementi ugyan azt a hozzászólást. Azt sem szoktuk bent hagyni több példányban.
Isten Áldásával Ili

Innen meg hová tűnt a 29. sz. hozzászólás??? Csak nem cenzúrázta valaki? :((((((((( Mán itt es? Neeeeeeee!!! :(((

Drága Evi!

Nem biztos, hogy túlzott a gyermekeid érdeklődése a magyar történelem és az igazság iránt. Az én nagyapám még Trianon előtt járt középiskolába Aradon. Sokat mesélt róla, és már akkor éreztem, hogy milyen igazságtalan, hogy idegen emberek döntöttek rólunk, magyarokról. Hogy a mi szép nagy országunk ilyen csúfosan meg lett csonkítva. Ha az egyszer Magyar Föld, akkor maradjon is az, adják vissza nekünk, ami a miénk volt olyan sok évszázadon át.

Volt egy csodálatos történelem tanárom középiskolában, akinek szintén szívügye volt 1920. június 4. Ő egyszer felrajzolta a táblára Franciaországot. Utána fogta a krétát, és Párizs körül elkezdte megrajzolni az új határokat, olyan arányban, ahogyan tőlünk elvették a területeket. Fájdalommal a hangjában csapott az asztalra: no, franciák, és ez hogyan tetszene nektek? Ez a jelenet egy életre megmaradt bennem, s Trianonról mindig eszembe jut: no franciák, ez hogyan tetszene nektek?

A Szív

- Holnap reggel - kezdte a sebész - Ki fogom nyitni a szívedet.
- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú.
A sebész bosszankodva felnézett.
- Fel fogom vágni a szívedet, - folytatta - hogy lássam, mennyi
károsodás történt.
- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni - mondta a fiú.
A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.
- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a
szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő
ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt
az én szívemben.
A sebésznek elege volt.
- Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben, sérült izmokat,
gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni.
Ez után el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él- mondta a fiú.

A sebész elment. Leült az irodájában, és magnószalagra vette a
műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait:
- Sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás.
Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre.
Terápia (Kezelés): fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni.
Prognózis (Kórjóslat): - itt kis szünetet tartott - egy éven belül halál.

Megállította a hangszalagot, de még volt mit mondania.
- Miért? - kérdezte hangosan. - Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide!
Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra!
Miért?
Az Úr így válaszolt:
- A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a te nyájadhoz
tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt nem
lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz
képzelni. Szülei egy napon találkozni fognak vele és ők is megismerik
a békességet és az Én nyájam gyarapodni fog.
A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége még ennél is hevesebb volt.
- Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog
halni hónapokon belül. Miért?
Az Úr válaszolt:
- A fiú vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését.
Én nem azért küldtem az én bárányomat, hogy elveszítsem, hanem azért,
hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.
A sebésznek potyogtak a könnyei...

A sebész odaült a fiú ágya szélére. A szülők vele szemben ültek.
A fiú felébredt és suttogva kérdezte:
- Kinyitottad a szívemet???
- Igen - mondta a sebész.
- Mit találtál? - kérdezte a fiú.
- Megtaláltam Jézust - felelte az orvos elcsukló hangon...


Ezt a kis történetet emailban kaptam. Azért tettem fel ide, mert úgy érzem hasonló a sorsunk a fiúéhoz: küldetésünk van! Nem könnyű, de nemes feladatot kaptunk Istentől, aminek az Ő szándékai szerint meg kell felelnünk...

Kitartást!

Drága Gyöngyvirágom!

Hát én nem sok jót tudok írni neked sajnos ahogy telik az idő egyre inkább ott tartok nem tudok egy nevet sem mondani akire rá lehetne bízni magunkat. Biztosan van de még ő sem érzi azt , hogy itt az idő, vagyis még tűrnünk kell tovább. Felelőtlen emberek ígérgetéseinek nem szabad hinnünk.
Főleg olyannak nem aki megkérdőjelezi a Magyar kereszténységét. Én elhiszem, hogy az ősmagyarokat is vállalnunk kell mert a mieink voltak, de azért a mi sorsunk jobbra fordulásához mégis csak a keresztény mivoltunkban reménykedve kell várnunk a Szebb jövőt.
Isten Áldásával Ili

Szia, Katang!:)

Gratulálok a picinyedhez és kívánok nektek sok egészséget, hogy egy újabb Magyar Embert neveljetek a Nemzetnek és a Hazának!:)

Büszke es vagyok a gyerekeimre! Még csak 4 és 7 évesek, de már kiselőadást tartanak a társaiknak magyarságtörténelemből... :))) Ha szabad foglalkozásként rajzolgatnak az oviban (a nyáron még ovisok voltak mindketten, csak ősztől lett iskolás a Nagylányom), automatikusan rajzolta a Szent Koronát, majd a magyar címert (emlékezetből!!!) és miután kiszínezte, elmesélte a társainak és az óvónéniknek a részleteket (hármas halom, dupla kereszt)... A Kárpátia-dalokat pedig egytől egyig tudják, még az utolsó (a nyáron megjelent) lemez dalait es. Mindketten.

Néha úgy érzem: talán túlzott es az érdeklődésük ilyen zsenge korban ezekről a dolgokról... No meg tesznek fel olyan kérdéseket, amitől megáll a seprű a levegőben. Egyik kirándulásunk alkalmával pl. hallgattuk az autóban az egyik Kárpátia-albumot és a kislányom váratlanul azt kérdezte: "Anyuka! Fájt a magyaroknak, amikor széttépték az országot?" Bevallom: elakadt a szavam és némán elsírtam magam... :(((((((

Istenem, mit nem adnék, ha visszaforgathatnám az idő kerekét 1920 június 4-ig... :(((

Drága Evi!

Örülök, hogy végre írhatok, általában kevéske időm van, mert nekem is van egy pici lányom, csak ő még két hónapos. :)

A kislányodra nagyon büszke lehetsz, hatékony a nevelésed! :) A gyerekek lelke nagyon ártatlan, sokkal őszintébbek, nagyon érzékenyek, ha igazságtalanság történik körülöttük, és sokszor jobban meglátják a dolgok lényegét, mint a felnőttek. Az már komoly feladat lehet, hogy a gyermeki őszinteséget kicsit kordában tartsd, hogy kevésbé hevesen reagáljon minderre. Idővel megtanulja, hogy ki előtt beszélhet őszintén a magyarságáról, és ki előtt nem, ki fogja szeretni és tisztelni érte, és ki válik ellenségévé. Nagyon érzékeny dolog ez, de csodás, hogy ilyen kicsi lányka már ennyire ragaszkodik a gyökereihez!

Szeretettel: Katang

Szia, Marika!:) Örülök, hogy látlak, remélem jól vagytok!:)

Bizony nem könnyű a gyerekekkel! Nálunk ráadásul rátevődik az "azok" iránti... hogy mondjam... tolerancia. Mert nem lehet nyíltan utálni az elnyomóinkat! A nemzeti öntudatnak a gyerekekbe való átoltását óvatosan kell megvalósítani, mert könnyen átfordulhat a románok iránti gyűlöletbe (a génjeinkben már úgyes van egy adag!), s ez egy bizonyos szinten túl nagyobb gondokat okozhat!

Tudod, nálunk a konyha falán van a Nagymagyarország-térkép. Néha levesszük és böngésszük a kislányommal, folyamatosan kérdez, én meg igyekszem válaszolni neki. A határokat már sokszor kitárgyaltuk és egyik ilyen "történelemlecke" másnapján reggel az oviban mikor meghallotta a román szót, a folyósón kezdett üvölteni torkaszakadtából, hogy ő utálja a románokat, mert mi Magyarországhoz tartozunk, de ezek elvették Erdélyt, pedig Erdély a miénk, a magyaroké... :) Alig tudtam lecsillapítani, folyton azt hajtogatta: "Te mondtad, anyuci! Láttam a térképet, ez nem igazság! Én magyar akarok lenni és Magyarországhoz akarok tartozni!" :)

Ezért nehezebb nálunk a nemzeti öntudat csepegtetése... Vigyázni kell az arányokra és figyelembe kell venni a gyerekek életkorát. Ők még őszinték és a trianoni igazságtalanság hallatán nyíltan lázadnak! Félő, nehogy visszacsapjon rájuk... :(

Üdv a családnak es! (Lecsót külön üdvözlöm, kérlek add át neki!)

Kedves Évike!
Nagyon nagy feladat és munka vár rátok ezek mellett az oktatási törvények mellett.
De azok a gyerekek aki a család életében a jót látják és a szeretet családja és nemzete iránt, mindig jó úton járnak. Sajnos nagyobb keresztet fognak ezzel hordozni, de szívük mindig melegséggel telik meg ha erre gondolnak, mint ahogy nekem is ha benneteket olvaslak.Arra kell figyelni, hogy nyíltságuk, őszinteségük ne nyíljon meg mindenki felé, sajnos a kételyt is beléjük kell ültetni, hogy később feltudják ismerni a mézes-mázos ember hátsó szándékát is.
Az nem bűn ha az ember nem rögtön bízik meg a másikba. A családunk és önmagunk érdekében igen is mérlegelni kell, és nem szabad az első hévvel beleugrani semmibe. A provokáló, ellenséges emberek mindig ezt használják ki. Ez sajnos már az kis iskolában is észrevehető a gyerekek között is. Amíg kicsik a barátaikat is nekünk kell segíteni megválogatni.
Szeretettel Marika.

Szia, Ilike!:)

Mi minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy tisztességes Magyar embereket neveljünk a gyerekeinkből, olyanokat, akik büszkén, felemelt fejjel vállalják a magyarságukat és soha semmilyen körülmények között nem tagadják meg a nemzetüket! Nem tudom mennyire sikerül ez nekünk... Az az igazság, hogy nagy az "ellenszél", de próbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy a környezetüknek minél kisebb esélye legyen asszimilálni őket, ha majd nem leszünk mellettük...

Valamiért úgy érzem: kificamodott világban élünk! Az én értékrendem meg se közelíti a mai társadalmi értékrendet! Úgy érzem: rosszkor, vagy rossz helyre (vagy talán mindkettő!) születtünk. Ebben a világban nem szabad jónak, kedvesnek, becsületesnek lenni, mert az ilyen emberek nem érvényesülnek! És mégse tudom másra nevelni a gyerekeket! Az eszemmel tudom, hogy a jövőjükre nézve rossz nekik az, amire mi neveljük! Kegyetlen ez a világ és könnyen lehet, hogy kihasználják majd a tisztességüket... de a lelkem nem engedi, hogy gazemberségre neveljem őket!

Lehet, hogy velem van a baj? Körülöttem a "harminc ezüstért" teória hódít és érvényesül, de én mégse tudok ezzel azonosulni... és nem es akarok!

Annyira szeretném, ha végre tisztességes és őszinte Magyar Ember venné kézbe az összmagyarság sorsának irányítását! Kéne egy Horthy Miklós!!! KELL egy Horthy Miklós!!! Mielőbb, míg nem késő! :(

Szeretettel ölellek Titeket! Kitartást, Magyarok, lesz még!!! Csak még egy kicsit kell kibírjuk és megmaradjunk őszinte, tiszta magyarnak! Eljön a mi időnk: tudom, érzem, hiszem! Lesz magyar feltámadás!!! :)

Drága Gyöngyvirágom!
Én nem sajnállak, hanem gratulálok. Mégis csak az igazolódik, hogy Barnival mindent nagyon jól csináltok. Olyan szeretet egyetértés van közöttetek amit a gyerekeitek is visznek tovább. Ezt nem lehet tanulni, ebben vagy benne él valaki vagy csak hazudozik ami hamar kiderül. A Ti gyermekeitek biztos jövője a Magyarnak. Helyén van a pici szívük és a lelkük.

A másik dologgal kapcsolatban vigyázni kell a médiával, nem szabad hagyni magunkat provokálni én ezt már régen mondom. Te odamész őszinte szívvel, lélekkel és mindig vannak emberek akik Judás módjára harminc ezüstpénzért eladnak bennünket, ez nem változott ennyi idő alatt sem. Olvastam egy könyvet most már sokadszor mert a mi papunk ott volt és még élő tanú rá. A Gulágon a legkegyetlenebbek velük azok a magyarok voltak akik velük együtt kerültek ki és egy kis előnyért elárulták a társaikat. Később ők lettek a a legkegyetlenebb őrök, munkavezetők. Szégyen, de szinte nők voltak a többségben.
Ölellek, Puszillak mindanyiótokat. A gyermekeket külön is.
Isten Áldásával Ili

Szia, Pavike!:)

Az rmdsz a qrcsányék miniatűrje... :((( Épp az előbb mesélte egyik ismerősöm, hogy állítólag Narkó elvtárs azt nyilatkozta: inkább funárékkal (Nagyrománia párt) társul a parlamenti választásokon való érvényesülés érdekében, mint az MPP-vel... Szóval akkor miről es beszélünk? :(((((((

A dunaszerdahelyi botrány nálam es kiverte a biztosítékot! Számomra érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy miért és meddig tűrjük/tűritek ami a Kárpát-medencében folyik?! Nemzetalázástól a népírtásig minden! Én es ezt fogalmaztam meg: Miért ver minket ennyire a Jóisten? És meddig még??? Valamit tenni kéne, de sürgősen... :(

Puszi nektek! Üdv a férjednek es!:)

Kedves székely Évike!
Ez teljesen felháborít engem! És akkor még azt mondják, hogy az rmdsz a magyarokért van?!
Érdekes, hogy az én zsigereimben annyira benne van az, hogy nem tudom elfogadni Trianont, hogyha kimegyek a gúnyhatáron túlra, teljesen elképedek ha nem magyarul szólnak hozzám! Furcsa egy érzés, és egyáltalán nem jó, mert olyankor mindig ökölbe szorul a kezem! Főleg a tehetetlen dühtől! A dunaszerdahelyi esetet amikor megláttam egy másik honlapon, olyan ideges lettem, hogy elbőgtem magam, mert így jött ki rajtam amit akkor éreztem. Az kérdeztem Istentől, hogy még mekkora keresztet rak erre a nemzetre? Lassan összeesünk alatta! De aztán belegondoltam abba, hogy olyan erősek vagyunk, hogy mindig talpra álltunk, és most is így lesz. Lesz Magyar Feltámadás!
Áldás: Éva

Kedves Andrea!

Talán nem jól fogalmaztam, félreérthető lehetett a hozzászólásom, ezért pontosítani szeretnék. A kislányom magyar iskolába jár, csak a román nyelvet oktatják anyanyelvi szinten nekik! A román oktatási törvény abból indul ki, hogy az adott gyerek anyanyelve román. Ezért vannak ilyen problémáink, hogy hazajön az elsős gyerek egy kétszakaszos román verssel (jelzem olvasni még nem tud románul, s magyarul es csak önszorgalomból tud, mert még csak most tanulják a betűket!) és azt a verset másnapra meg kell tanulni kívülről. Szegény gyerek azt se tudja mi fán terem, neki gyakorlatilag olyan, mintha egy kínai szöveget kéne bemagolni... :( Ez az oka annak, hogy minden nap kínlódunk a tanulással...
A 18 éve "magyar érdekeket szolgáló" rmdsz még arra se volt képes eddig, hogy kiharcolja a magyar gyerekek számára idegen nyelvként történő oktatását a "hivatalos nyelvnek"... :(((

Egyik ismerősöm mesélte minap felháborodva, hogy a harmadikos gyereke tanítónénije (rmdsz-politikus-feleség!) magyar órán odatette a gyerekeket románt tanulni és amikor a szülők ezt szóvá tették, még ő fenyegetőzött... Románból heti két felmérőt írat a gyerekekkel, magyarból havi (!!!) egyet! Ismétlem: rmdsz-politikus-feleség az illető tanítónéni, aki leordítja a szülőt, idézem: "Semmi közöd mire tanítom a gyerekeket!"

Na ennyit a jogainkról... :(((((((((((((((((

Ma voltunk Gyímesbükkön az ezeréves határnál... Csodaszép nap volt! Kimásztunk a Rákóczi-várhoz, sőt annál fennebb a hegy tetején megkerestük az eredeti határkövet! Tanúsítom: "Állnak még a határkövek!" Vittünk koszorút nemzetiszínű szalaggal, amelyen ezt írta: "NEM, NEM, SOHA!" "Háromszék 2008"...

Köszönöm Istennek ezt a csodálatos élményt és nektek, hogy ezt megoszthattam veletek! Minden magyarnak kívánom, hogy életében legalább egyszer adassék meg a lehetőség azt érezni a lelkében, amit én ma éreztem!

HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN!!! Úgy legyen!

Kedves Evi!
Tényleg szépen és megrendítően tudsz írni.Én meg azon töprengek,mit is mondhatnék-talán azt,hogy vagyunk néhányan,akik együttérzünk veletek és éppoly gyalázatosnak tartjuk,ami veletek történt-történik....
Igaz az is azonban,hogy az emberek többségét teljesen hidegen hagyja sorsotok-bele sem gondolnak-még abba sem,hogy ti éppúgy magyarok vagytok,mint mi,anyaországiak...ez nagyon szomorú.Ebben nagy szerepe van annak is,hogy a kommunizmus idején egyszerűen nem esett szó Trianonról:teljes elhallgatás volt róla,mintha nem is történt volna semmi,mintha Magyarország mindig ekkora lett volna...Ha nekem nagymamám nem mesélt volna (méghozzá sokat) erről,nem is tudtam volna én sem,mert az iskolában az egész,amit ezzel kapcsolatban tanultunk,az mindössze nyolcadik osztályban,történelem órán mindössze néhány mondat volt,ugyanolyan érzéketlenül,tényként említették,mint bármit,nem is éreztük át a súlyát....Azt a szót,hogy irredenta,én mamámtól hallottam,meg ő énekelt nekem ilyen dalokat,ő megélte ezt a gyászt,mert 15 éves volt akkor,amikor történt.Sajnos már régen meghalt,pedig még most is szivesen hallgatnám a történeteit...arra emlékszem,hogy mesélte,mekkora gyász volt akkoriban ,és hogy a bálokban is először mindig Nagy-Magyarországról emlékeztek meg és irredenta dalokat énekeltek...aztán szépen feledésbe merült az egész,sőt:úgy hallgattak róla,mintha valami titok elnne,valami tabu,amiről beszélni sem lehet...
Tudom:nem vigasztaló az,ha azt mondom neked,hogy ma Magyarországon (is)nagyon sokan érezzük a bőrünkön,hogy olyan,mintha árvák lennénk-és senki nem törődik a sorsunkkal.Én,mint parasztember-illetve asszony-a parasztság sorsát látom nagyon szomorúnak és kétségbeejtőnek.Hovatovább ha így haladunk,mi is kihalunk,mint Amerikában az indiánok....
Visszatérve hozzád:engem az is felháborít,hogy egy olyan településen,ahol többségében magyarok élnek,hogyan lehetséges az,hogy nincsen egyetlen magyar tannyelvű iskola????Nincs ez törvényileg szabályozva? Milyen jogaitok vannak ott nektek kisebbségként élve?Alapvető emberi jogotok kellene,hogy legyen az,hogy a gyerekeitek magyar nyelvű iskolában tanulhassanak!
Szerintem a legfontosabb és legmeghatározóbb az első iskolai év egy kisgyerek életében abban a tekintetben,hogy mennyire fog szeretni iskolába járni,tanulni...ha eleve úgy kell kezdje,hogy negatív hatások érik,az nagyon nem szerencsés.Az én fiam egy tanyasi osztatlan iskolában kezdte,de ma is örülök neki,mert meggyőződésem,hogy annak a légkörnek,és annak a tanítónéninek köszönhetők a későbbi sikerei,az,hogy úgy szeretett iskolába járni,hogy sajnálta,mikor nem kellett menni...
Szeretettel ölellek és várom az írásaidat!És ami fontos:Lélekben veletek vagyunk.

Kedves Mindenki!:)

Elnézéseteket kérem, amiért ritkán vagyok... Mostanában rengeteg elfoglaltságom akad a munkahelyemen, a kislányom első osztályos és ugye nálunk minden magyar szülő örökös panasza: a román... :((( Sajnos itt a román nyelv oktatása első osztály első napjától kezdve abból indul ki, hogy a gyerek anyanyelve a román! Senkit nem érdekel, hogy a csöppség számára idegen ez a nyelv, olvasni se tud a szerencsétlen, nem es érti miről van szó, több szakaszos verseket kell megtanulniuk kívülről!:( Rengeteget kínlódunk, pláne hogy alapból gyűlöl a kislány mindent, ami kicsit is kapcsolódik a román nyelvhez, nemzethez, szokásokhoz... A génjeiben hordozza az elutasítást és nem róhatom fel neki, mert én ugyanígy érzek! De a kegyetlen valóság az, hogy MUSZÁJ!!!
Ez az egyik oka annak, hogy nagyon ritkán tudok benézni az eddig gyakran és szívesen látogatott oldalakra...

A másik ok, amiért az elmúlt napokban tartózkodtam a vélemény-nyilvánítástól az, hogy rettenetesen felbőszített a minapi dunaszerdahelyi eset (mondjuk ki magyarul: a nemzetáruló "magyar" kormány és a tót senkiházik által közösen előkészített és véghezvitt szabályszerű magyarellenes atrocitás!)... :((( Igyekszem katolikus ember módjára szelíden állni a dolgokhoz, de az eredmény minduntalan az, hogy gyűlölöm az aktuális csonkahoni "politikai elit" nemtörődömségét és a trianon után hirtelen országgá sikeredett hordák mocskos mesterkedéseit, amelyeknek állandó szenvedő alanyai a kirekesztett magyarok! Olyanok vagyunk, mint az anyátlan-apátlan árva, akit eltaszítottak és senkit nem érdekel a további sorsunk... Csak mostanra sikerült valamennyire feldolgoznom (legalábbis annyira, hogy szalonképes kifejezéseket találjak a csonkahoni vezérkutyák kussolása kapcsán!) azokat a vérlázító eseményeket, de sajnos mire egyik ámulatból felocsúdunk, máris itt az újabb bicskanyitogató hír: Délvidéken ugyanez megy! Erdélyben szintén! Meddig és miért tűrjük ezt???

Itt, Székelyföldön (Sepsiszentgyörgyön!) most épül Románia legnagyobb csendőrlaktanyája! Szerintetek mennyi idő alatt telepítenek a nyakunkra újabb pár ezer román családot??? :(((

"...Országodon kufárok osztoznak,
rabtartóid leszármazottjai,
s kik raboltak, öltek, véredet vették,
ma mástól rabolt palotákban élnek.

Szétterelnének száz apróka pártba,
hogy szavazatod feldarabolódjon,
s egy kisebbség, fölzárkózva keményen,
uralkodhasson a többség felett.

Gyermekeid lelkéből már kiöltek
tisztességet, Istent és Hazát.
Volt kínzólegények demokráciára
tanítják ma az unokát." (...)

(részlet Wass Albert Ébredj Magyar c. verséből)

<b>Ébredj, Magyar!!! Szebb jövőt!

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra. Nagyon szeretem Évike írásait.
Mindig könnyes a szemem ha Ő ír Erdélyről. Remélem nem hagyott alább a buzgó szíved.
Szeretettel Marika

Örülök, hogy él ez a fórum, főként, hogy a két Évike ismét egymásra talált. Remélem, hogy rövidesen ki is szélesedik.

Én is találtam valamit ami ide illik:
Magyarnak lenni Erdély földjén annyit jelent, mint mindég egy lépéssel előbb lenni... egy kicsit több-nek lenni minden tekintetben...többet dolgozni, többet szenvedni, többet adni, többet tudni, többet érezni, többet gondolkozni... okosabbnak lenni, hajlékonyabbnak lenni... meghajolni a viharban, mint a mezőségi gyertyánfa, földig hajolni ha kell... de meg nem törni soha! A fenyő hasad, a tölgyfa törik, de a gyertyán hajlik, mint az acélrugó és kiegyenesedik újra meg újra... Erdély földjén csak a gyertyán-embernek van jövendője.
Wass Albert: Kard és Kasza II.

Én is találtam valamit ami ide illik:
Magyarnak lenni Erdély földjén annyit jelent, mint mindég egy lépéssel előbb lenni... egy kicsit több-nek lenni minden tekintetben...többet dolgozni, többet szenvedni, többet adni, többet tudni, többet érezni, többet gondolkozni... okosabbnak lenni, hajlékonyabbnak lenni... meghajolni a viharban, mint a mezőségi gyertyánfa, földig hajolni ha kell... de meg nem törni soha! A fenyő hasad, a tölgyfa törik, de a gyertyán hajlik, mint az acélrugó és kiegyenesedik újra meg újra... Erdély földjén csak a gyertyán-embernek van jövendője.
Wass Albert: Kard és Kasza II.

Gyere velem a Hargitára!

Gyere velem a Hargitára,
hegyet látni, erdélyi tájat,
messze nézni, álmodozni jó!
Hozzál nékem fenyővizet,
homorodi jó borvizet,
Erdélyt járni, veled együtt jó.


Zúg, az Olt vize zúg,
az emléke fáj, hívogat vissza már,
Szívemet az otthon hívja,
oda vágyom mindig vissza,
hazajövök, ha élek, hazajövök, ha élek, még hozzád.


Székely kapu nyílj ki nékem,
hadd jöjjek be még ma éjjel,
hosszú út után fáradt vagyok én!
Erőt veszek honi tájból,
messzi hegyek illatából,
a Hargitán itthon vagyok én.


Zúg, az Olt vize zúg,
az emléke fáj, hívogat vissza már,
Szívemet az otthon hívja,
oda vágyom mindig vissza,
hazajövök, ha élek, még hozzád.

Zúg, az Olt vize zúg,
az emléke fáj, hívogat vissza már,
Szívemet az otthon hívja,
oda vágyom mindig vissza,
hazajövök, ha élek, hazajövök, ha élek, még hozzád.

Szia, Pavike!:)

Köszi, jól vagyunk! Mindenki egészséges, gyerekek jól vannak, béke van a családban és szerény, de biztos megélhetési forrásunk van, valamint tető a fejünk felett! Lehet ennél többet kérni Istentől? :)
Adja Isten, hogy mielőbb meghallgatásra találjon az imád! Örülök Ilikéék újabb unokájának!:) Újabb Magyar a Hazának!!!
Én es örülök, hogy itt rád találtam!:) Vigyázz magatokra, puszi nektek! Évi

	Elozmény: ( Evi @ 2008-10-27 21:50)
	Szia, Pavike!:) Örülök, hogy látlak, Isten hozott! Remélem jól vagytok, minden rendben! Ölellek: Évi

Szia Székely Évike!
Hál Istennek jól vagyunk. Nagyon hiányzol, úgyhogy most nagyon örülök, hogy ezen a honlapon itt vagy. A szüret megvolt, meg a szőlőfödés is. Most már csak az avartakarítás van hátra. Szűzanyától kértem egy kisbabát, úgyhogy remélem hamarosan gyarapszik majd a magyar! Ilikééknél lesz újabb baba! :-) Remélem ti is jól vagytok, és megy a szőnyegüzlet?
Szeretettel ölellek: Évi

Szia, Pavike!:) Örülök, hogy látlak, Isten hozott! Remélem jól vagytok, minden rendben! Ölellek: Évi

Elozmény: ( Jakab @ 2008-10-26 17:51)

Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád ,soha senki se, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe, Ó, Lélek ,ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, reményteljesen, S fohászkodj, Miatyánk, Ki vagy a mennyekben. .Mikor a magányod ijesztőn rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne, Átkozódik a Rossz, -erre van Istene! Lélek ne csüggedj! Ne roppanj bele. Nézz fel a magasba és hittel rebegd: Uram! Szenteltessék meg a Te neved! .Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág, Mikor elnyomásban szenved az Igazság, Mikor felszabadul a Pokol a Földre. Népek homlokára Kaín bélyege van sütve, Ó Lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!! Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog, S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod! .Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod a hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve, Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne...! Ó Lélek ne csüggedj! Ne keseredj bele! Nézz fel a magasba, hajtsd meg a homlokod, S mondd Uram! Legyen meg a Te akaratod! Mikor a kisember fillérekben számol, Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a *gazdagság* milliót költ, hogy éljen, És millió szegény a nincstől hal éhen.. Ó Lélek ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed, S kérd: Uram! add meg a napi kenyerünket! .Mikor életedbe lassan belefáradsz, Mikor hited gyöngül, -sőt, -ellene támadsz, Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd, Minden lázad benned, hogy -tagadd meg Őt! Ó Lélek ne csüggedj! -Ne egyezz bele!!! Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet: Uram! -segíts! -s bocsásd meg vétkemet! .Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek, Munkád elismerik, lakást is szereznek, Mikor verítékig hajszoltad magadat, S később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak..! Ó Lélek ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek: Uram! -Megbocsátok az ellenem vétőknek! Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják, Mikor BÉKE sehol! -Csak egymást gyilkolják! Mikor a népeket a vesztükbe hajtják, S kérded: Miért tűröd ezt? Istenem! Miatyánk! Ó Lélek ne csüggedj, Ne pusztulj bele, Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj: Uram! Ments meg kísértéstől! Ments meg a Gonosztól!!!

Köszönöm! Ez gyönyörű volt! :)

Sziasztok Barátaim!
Örülök, hogy közöttetek lehetek. Nagyon tetszik a honlap. A félreértések elkerülése végett, nem tértem át más hitre, és semmilyen szektához nem tartozom. Keresztény magyar vagyok, és a magyarok egy Istenében hiszek. Ez nem változott. Tudom, hogy feltettem olyan kérdéseket ami arra enged következtetni, hogy belekerültem valami veszedelembe. De könnyű kiszállnom egy olyan vonatból amibe nem ültem bele! :-) De azért örülök, hogy vannak igaz barátaim, akikre (most már tudom), hogy bármikor számíthatok! Az Isten tartsa meg őket egészségben jó hosszú ideig! Maradok továbbra is igaz keresztény magyar: Éva
Egy ima:
Székely miatyánk:
Mi atyánk ki a mennyekben vagy
Kitõl jön élet és halál,
Hívó szavunk Tehozzád szárnyal,
És vigaszra csak ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél,
Ha meghalunk is, - úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe
Megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék,
E nép, mindig benned bízott,
Te székely Isten, félünk Téged,
Bár sújtva sújt ostorod.
Atyánk, bár itt van a halálunk,
Büszke lelkünk nem kesereg,
Bár - sorsunk meg nem érdemeltük,
Megszenteltessék a Neved.
Oh, jöjjön el a te országod,
Add, hogy még boldogok legyünk,
Add, hogy még egyszer ránk nézzen
A mi szent Hargita hegyünk.
Add, hogy még egyszer legyen boldog
Székelyhon minden hû fia,
Add, hogy még felvirradjon egyszer
Ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg,
Hogy ha már minket elhagyál,
Ha fohászunk már meg nem hallod,
Ha a sorsunk egy hõs halál.
De engedd meg, hogy kis fiunknak,
Kiért a szívünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein,
Egy dicsõ, székely kikelet.
Ne vígy minket a kísértésbe,
Ne higgyük, hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyû ütközetben
Mindíg csak székely vére folyt.
Ne add, hogy Benned is csalódjunk,
Ne add, hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk,
Hogy Te, cserben hagytad népedet.
Tiéd lesz a hatalom, dicsõség,
Ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk, múltunkban bízó,
S jövõnk szülõ reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb, büszkébb,
Merészebb, mint más népeké,
Vállaljuk ami lehetetlen,
Mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek,
Érezzétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkbõl,
A sír szélén is, reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet,
Mit minden hû székely szív dobog
Éreznétek, s megértenétek,
Hogy a székely csak gyõzni fog.
Gyõzünk! Ha nem mi - unokáink.
Mi szépen, csendben meghalunk,
Mert tudjuk, egyszer még
Felharsan Erdély szent hegyein dalunk.
S bár mi szívünk szent keservével,
Egy jég világban megfagyunk.
Hiszünk most! és hiszünk - mindörökké
Ámen. Mi Székelyek vagyunk.