Nem vagyok amerikai, és nem vagyok francia. Magyar vagyok, Erdély szülöttje. Anyanyelvem a magyar, ezért mondom, hogy édesanyám és nem mutter. És Szülőföldemnek azt, hogy Édes Hazám, és nem azt hogy „kurva ország”. Szeretem a pacal levest, a túrós puliszkát, és a Küküllő menti borokat. Büszke vagyok Mikes Kelemenre, Wass Albertre, Gábor Áronra és minden híres erdélyi, székely emberre. És büszke vagyok a zászlónkra, a Himhuszra. És nálunk húzódnak a Kárpátok, és ott ered a Maros és az Olt. Szeretem az igazságot és a szabadságot. Meg a függetlenséget. Utálom, ha primitív, bunkó emberek románnak neveznek. Mert én erdélyi magyar vagyok! És nálunk van a legjobb borvíz, a legtöbb mofetta, a legszebb faragott kapu. És csak nálunk van Babba Mária.
Édes Erdély, én ezért szeretlek!

Jótékonyság

Járuljunk hozzá a biharszentjánosi Benjámin szívműtétjéhez!

Egy súlyos szívbeteg partiumi magyar kisfiú életmentő műtétjéhez kér segítséget a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat. A Nagyvárad melletti Biharszentjánoson élő Szilágyi család mindig mosolygós kétéves kisfiának, Szilágyi Benjáminnak a szíve bármelyik pillanatban leállhat, ha sürgősen nem operálják meg. A beavatkozást legközelebb Budapesten tudják elvégezni. Ötmillió forintba kerül, de az összeget a család önerőből képtelen előteremteni. A gyermeket március elejére már előjegyezték a műtétre, de ezidáig a pénznek még fele sem jött össze.

Elkezd sírni, felkéredzkedik az ölembe, de amikor az ölemben van, akkor nagyon ordít és aztán elájul, ki kell vinni a levegőre. Lekékül a kis szája vagy az ujjai, aztán egy-két perc és helyrejön meséli Szilágyi Jolán, Benjamin édesanyja.

Ha elmegyek dolgozni, ha bármikor telefonál a feleségem, amikor látom, hogy ő hív, már rettegek, hogy jaj Istenem, mi van, nincs valami probléma mert akkor rohannom kell azonnal haza, hogy kórházba szállítsam meséli Szilágyi László, az édesapa.

A huncut mosolyú kisfiú május végén lesz 2 éves. Remélhetőleg akkora már túl lesz a második szívműtétjén és az életveszélyen. Amiről az imént szülei beszéltek, az egy igen súlyos szívrendellenességgel járó rosszullét. Beninek a szívén nem fejlődött ki sem a kamrákat, sem pedig a pitvarokat elválasztó sövény, ezért a vénákból visszaáramló vér keveredik az oxigénes vérrel. A kisfiú emiatt fulladozik. Tavaly Marosvásárhelyen ugyan megműtötték, de csak részlegesen tudtak rajta segíteni.

Ez egy elég ritka betegség. Ha egy szimpla tetralogia lenne, akkor meg tudták volna műteni Romániában. A kamrák közti septum defectust sikerült elzárni, de a pitvar közötti nagy falhiányt nem lehet pótolni. Ennek a gyereknek a szívén a kamrák és pitvar közti úgymond lyukak olyan jelentősek, hogy a műtéti beavatkozás nem lehetetlen, de nagyon nehéz. Szinte nem is létezik sövény a két pitvar között. A jobb kamra kiáramlási szűkülete miatt a gyermek hipoxiás rohamokat produkál. Ezek sürgetik a beavatkozást magyarázza Dr. Berechi Enikő gyermekgyógyász főorvos, szívspecialista.

Beninek ezen felül lovaglóaortája van és a jobb szívkamrájának a fala is megvastagodott. Budapesten, az Országos Kardiológiai Intézetben még ebben a hónapban meg tudnák operálni. Sajnos ez annak függvénye, hogy sikerül-e előteremteni a szívműtét költségeit. A négytagú családnak, még az előző, tavaly decemberben végrehajtott marosvásárhelyi életmentő operáció járulékos költségeit sem sikerült visszafizetnie. Arra ötezer eurós bankkölcsönt vettek föl, annak ellenére, hogy a román egészségbiztosító finanszírozta a műtétet.

Akkor azt mondta a doktornő, hogy sürgős. Ha eldugulnak az erek, meg is halhat. Ha három hét, egy hónapig leszünk oda, akkor 5 millió forintba kerül a műtét, de mi csak az egyötödét tudjuk előteremteni. Ha valamilyen komplikáció fellép, akkor több lesz meséli az édesanya.

A kisfiú szívműködését most gyógyszerekkel próbálják stabilizálni. Ennek köszönhetően kissé enyhültek fulladási rohamai.

A családnak a műtétre a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat is gyűjtést indított. Még mindig több millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy a kétéves gyermek életben maradhasson. Az édesapa 850 új lejt, azaz körülbelül mindössze 60 ezer forintot keres. Ezért munkatársai és a szűkebb családi kör is gyűjtöget a műtétre. Laci kényszerből most az autóját is el akarja adni. Annak ellenére, hogy tisztában van vele, egy súlyos rohamnál nagy szükségük lehetne rá.

Megpróbálok mindent eladni, mert a fiam élete mindennél többet ér. A legelső alkalomkor mikor megtörtént a roham, akkor nem tudtuk, mi ez. Rögtön kocsiba szálltunk, és rohantunk a kórházba. Ezzel a problémával sokáig nem élhet. Sajnos mondja szomorúan a kisfiú édesapja.

A szülők, ahogy mondták, Benit most a széltől is óvják. A kisfiú nem rohangálhat, még sírnia sem lenne szabad, mert ilyenkor fokozottabban ki van téve annak, hogy a szíve felmondja a szolgálatot. Általában az újszülöttek 8-10 ezreléke születik Beni-féle szívrendellenességgel. Mivel Romániában köztudottan kevés a gyermekkardiológus, így nem is szűrik a csecsemőhalandóságnak ezt az okát.

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületének számlaszáma:
11794008-20022002 (forint)

Székely Hadosztály tragédiája

1919 áprilisában Bihar megyét is elérte az első világháborúra következő, trianoni nemzeti tragédiánkba torkolló „átrendeződés”. Mint tudjuk, 1919-ben ezekben a napokban vonultak be a román megszállók a jelenlegi román–magyar határ romániai oldalán található nagyvárosokba. Április 19-én Szatmárnémetibe, április 20-án Nagyváradra és Érmihályfalvára nyomulnak be, de négy nap múlva már Debrecenben és április végére a Tisza vonalánál sorakoznak fel a román megszálló alakulatok. Magyarország területére 1918. november 12-én Gyergyótölgyesnél lépett az első román katona. Kolozsvárra, Erdély színmagyar fővárosába 1918 karácsonyának szombatján vonultak be a románok.

A megszállókkal szemben a Székely Hadosztály és néhány más alakulat veszi csak fel a harcot. A főleg Partiumban és Észak-Erdélyben működő Székely Hadosztályt, Székely Különítmény néven, Kratochwill Károly ezredes szervezte meg székely és erdélyi magyar menekült katonákból, de ide tartozott a korábbi kolozsvári 38. honvéd gyaloghadosztály maradványa és egy kárpátaljai rutén zászlóalj is. Az alakulat legnagyobb létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vették fel, amikor már harcban álltak a 26 ezer fővel támadó román megszálló sereggel.

A Hadosztály felszerelése igen gyenge volt, lőszerutánpótlást nem kapott, mert a budapesti kormány félt a Hadosztály erejétől. Amikor 1919. március 21-én a Szovjet-Oroszországban kiképzett Kun (Kohn) Béla, elvbarátai és a felbőszített csőcselék kikiáltotta a Magyarországi Tanácsköztársaságot, még jobban féltek a Hadosztálytól, mert a legénység az előírt vörös szalag helyett széles nemzetiszínű szalagot varrt föl az egyenruha hajtókájára, majd föllázadt a szatmárnémeti kommunista hatóságok ellen.

A Székely Hadosztály példás hősiességgel harcolt a túlerővel szemben, és szép sikereket is elért. Hadadnál, Kocsordnál, Mátészalkánál is megfutamították az ellenséget. Sokáig reménykedtek abban, hogy majd Budapestről kapnak lőszert és utánpótlást. Budapest urai azonban magukra hagyták őket, és lőszer helyett vörös alakulatokat küldtek ellenük. A Hadosztály sorsát megpecsételte a lőszerhiány, az utánpótlás hiánya és az, hogy lassan két tűz közé került. Egyik oldalról a kommunista alakulatok, másik oldalról a román túlerő támadta őket. Más kiút nem lévén, a Székely Hadosztály április 26-án Demecsernél letette a fegyvert a román megszállók előtt. Kb. 400 tisztet és 4000 fő legénységet a románok Brassóba internáltak. Kratochwill Károly ezredest a románok haditörvényszék elé állították és bebörtönözték. 1920 októberében szabadult, később tábornok lett, majd altábornagy. A trianoni tragédia után a revíziós mozgalom egyik legismertebb képviselője lett, 1946-ban hunyt el Budapesten.

A Székely Hadosztály harcainak tiszteletére az utolsó harcok színhelyén, Mátészalka és Kocsord között, a Kraszna partján emlékművet emeltek, ezt az 1950-es években a kommunista hatóságok leromboltatták. Újbóli felavatása 1995. április 21-én történt. A hét méter magas dombon álló emlékoszlophoz három székely kapu alatt elhaladva lehet feljutni. Az emlékoszlop felirata: Erdélyért A székely hadosztálynak 1918–1919 évben a haza integritásáért vívott dicső harcai és e harcokban elesett, hős székely honvédő katonák kegyeletes emlékezetére.

Az oszlopon egy versfelirat is olvasható.

Elült a harc, világok harca,
De új harc lobban, csak a tietek.
Az ősi földért haltatok,
S a halálban örökké éltek.

Az ősi föld védelmében Köröstárkány mellett is kivették részüket a Székely Hadosztály katonái. Az itteni harcokról Constantin Kiriţescu Istoria pentru integrarea României 1916–1919 című könyvében ez áll: A Dealul Mare-i erős állást, ahonnan Belényest is lehet látni, egy magyar kadétzászlóalj védte, amely különös hősiességgel harcolt, és nagy veszteségei voltak. A belényesi ütközet heves volt. Nyégerfalvát és Köröstárkányt az éjszakai ütközet során elfoglalták.

Kiriţescu néhány mondatos tudósításánál, ahonnan hiányzik a tömeggyilkosság ismertetése, sokkal bővebben foglalkozik a Köröstárkány melletti harcokkal Koréh Endre tábori lelkész Erdélyért A székely hadosztály és dandár története 1918–1919 című könyvében. Ebben a következőket olvashatjuk. A harcot a nagyváradi honvéd hadapródiskola 17-18 éves tiszti növendékei, III–IV. évfolyambeli derék fiúk vették fel. A hadapródok halálmegvetéssel, elszánt kitartással harcoltak az oláh túlerő ellen. A magyar erő a túlnyomó oláh elől lassan vonult vissza Köröstárkányig, ahol újra felvette a harcot. A hadapródok segítségére sietett a Werbőczy zászlóalj, a csendőr alakulat és a határrendőrök, mindannyian a Székely Hadosztály kötelékében.

Olvassuk tovább Koréh Endre könyvét.

Április 18-án, nagypénteken elkeseredett harc folyt. A székelyek géppuskái oldalba kapták az oláhokat, s a tüzérségük is kitartott a végsőkig.
E küzdelemben Köröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. z önfeláldozó hazaszeretet mindenkori hősiessége mellett talán annak is tulajdonítható ez, hogy a falu lakosai székely származásúnak tartják magukat szerző megjegyzése. Férfiak, asszonyok vállvetve harcoltak a székely rajvonalban a magyar szabadságért. Másnap a román túlerő miatt a harcoló magyar alakulatok kénytelenek voltak meghátrálni sz. m. békés szándékot színlelve közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Ez alatt Szakota, volt kristyóri jegyző géppuskákat rejtett el a szomszéd telkeken. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Percek alatt halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot. A református templom előtti téren 91 (más források szerint 93) áldozata lett a tömegmészárlásnak. A szomszédos Kisnyégerfalván szintén kivégeztek 17 magyart. Itt szomorúfűz jelzi a gyilkosság színhelyét.

A köröstárkányi öldöklés alatt a szomszéd román falvak lakosai is megjelentek, és garázdálkodni, rabolni kezdtek a jómódú magyar faluban. A három napig tartó szabad rablásban teljesen kifosztották a falut. Koréh Endre szerint a gyilkosok nem elégedtek meg a gépfegyverlövésekkel, volt, akinek kezét, lábát, nyakát is átvágták. Hiteles adatok szerint 204 magyar gyermek jutott árvaságra. 16 évestől 80 évet élt idős emberig férfiak, nők, leányok voltak az áldozatok között. Az elhunytakat a falu feletti temetődombon hantolták el, mindenkit a saját családja. A Fekete-Körös völgyében elesett kis hősök a nagyváradi hadapródok és a hősi halált halt székely katonák tetemeit már nem volt, aki elhantolja. Az oláhok kirabolták a halottakat, s a tetemek a kutyák martalékai lettek! írja Koréh Endre.

Beke György Itt egymásra találnak az emberek című könyvében Köröstárkányt is bemutatja. A faluban való gyűjtésekor kikötötték, mindenről írhat, csak 1919. április 19-ről nem. A könyvben nem is jelenhetett meg az a beszélgetés, amit az író az egyik még élő szemtanúval folytatott. A szemtanú, Gyulai Ferenc, 15 éves volt 1919-ben. Elmondása szerint úgy tudott megmenekülni, hogy fiatal fiú lévén átugrotta az egyik kerítést, utána lőttek, de nem találták el. Családjából hét áldozata volt a vérengzésnek. A szemtanú így vallott. Azóta a tárkányiak ereje felköltözött a temetődombra. Azóta olyan gyávák vagyunk, mint a riadt bárányok. Fáj valami, bosszant, mondanánk ezt vagy azt, mert érezzük, hogy igazunk van, de felnézünk a dombra, és belénk szakad a szó.

A gyalázatos gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, olyannyira nem, hogy a temetőben lévő sírkövekről a román kommunista hatalom lekapartatta az 1919. április 19-ét, nehogy feltűnjön valakinek a sok sírkereszt ugyanazzal a dátummal. Igyekeztek eltüntetni még az emlékét is a vérengzésnek. Ahogy a szemtanú is mondta, félelmet ültettek az emberek szívébe. Ezt a félelmet csak 1999-re tudták némelyek levetkőzni. Gyűjtést indítottak, és 1999 augusztusában sikerült felállítani az emlékművet a román öldöklés során, valamint az első és második világháborúban elhunyt tárkányiak emlékére. Azóta minden évben, nagypénteken, itt emlékeznek meg az áldozatokról.

Legyen békés, csendes pihenésük a köröstárkányi mártíroknak, a falu, Erdély védelmében elesett hősöknek, a Székely Hadosztály bátor katonáinak.

Március 15. Erdély-szerte méltón ünnepeltek

Az összefogásra buzdított Székelykeresztúron elmondott ünnepi beszédében Markó Béla. Az RMDSZ elnöke szerint egységesen fellépve a román politikum ellenkezése dacára is sokat el tud érni az Erdélyi magyarság. Markó ugyanakkor egységes fellépésre buzdított a székelyföldi autonómia érdekében. Erdély szerte ünnepségek zajlanak, Kolozsváron békében ünnepelt a több ezres magyarság, a szélsőséges Új Jobboldal rendőrség felügyelte felvonulása incidensek nélkül zajlott le.

Március 15-e üzenete ma sem csupán a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét jelenti, hanem az összefogás lehetőségét is jelentette ki a Hargita megyei Székelykeresztúron Markó Béla. Az RMDSZ elnöke úgy véli a mai magyar nemzetnek nagy szüksége van erre az üzenetre. Nekünk, erdélyi magyaroknak is kell ez az üzenet, mert bizony az utóbbi időben kezdtük megtanulni mi is a széthúzást, a viszálykodást. Pedig amit elértünk, együtt értük el magyarázta.

Markó az összefogás példájaként hozta fel, hogy nemrég az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megállapodott, közös listát indítanak a tulipán jele alatt, a magyar összefogás listáját. Biztos, hogy ezután sem fogunk mindenben egyetérteni, de egy dologban igen, a sokféle egyéni igazságon túl van egy ennél sokkal lényegesebb közös igazság, a magyar nemzet igazsága. Ami itt Erdélyben azt jelenti, hogy nekünk tudnunk kell közösen fellépni, tudnunk kell kezet fogni egymással, amikor a történelem ezt diktálja magyarázta.

Az RMDSZ elnöke, Traian Băsescu korábban tett kijelentésére utalva megjegyezte, a minap is hallottuk egy román politikustól soha nem lesz területi autonómia. Erre is csak azt válaszolhatjuk várjuk ki a végét. Ha egységesek vagyunk, a román soha szó magyarul azt fogja jelenteni hamarosan. Ha egységesek vagyunk, nem lehet ezután sem legyőzni minket jelentette ki az RMDSZ elnöke, hozzátéve, hogy eddig is csak a közös fellépésnek köszönhetően áll Aradon a Szabadság-szobor, szabadon énekelhető a magyar himnusz.

Markó ugyanakkor kijelentette, a továbbiakban Székelyföldnek meg kell adni a lehetőséget, hogy nyelve, kultúrája, de településeinek fejlesztése, gazdasága dolgában is maga döntsön, erre pedig az autonómia jelenti a megoldást A román politikusok egy része úgy fél az autonómia szótól, mint az ördög a tömjénfüsttől. De ha megkérdezzük, hogy a székely emberek ügyes–bajos dolgaiban miért Bukarestben kell dönteni, senki sem tud erre egy épkézláb magyarázatot adni példálózott.

Erdély-szerte ünnepelnek a magyarlakta helységekben. Kolozsváron néhány ezres tömeg vett részt a Szent Mihály templomban tartott ünnepi szertartáson, majd a Biasini-szálló előtt koszorúztak.

A kolozsvári megemlékezésekre nagy erőkkel készült a rendőrség is, amely 230 alkalmazottját irányította az utcára a megemlékezéseknek incidensek nélküli lebonyolítása érdekében. A városban ugyanis a szélsőséges Új Jobboldal is felvonult és megkoszorúzta a 48-as román hős, Avram Iancu szobrát. A közel kétszáz román fiatal egyebek között "Székelyföld román föld" szlogent skandálták, incidensekre azonban nem került sor.

Külön emlékeztek az 1848-as eseményekre Marosvásárhelyen. Az ünnepségsorozat délben Bem tábornok emléktáblájának a megkoszorúzásával kezdődött, melyre a szép idő ellenére csupán mintegy százan gyűltek össze. Nemcsak az ünnepi műsor maradt el, hanem a hangosítás is hiányzott. A szervezetlenséget illetően Gál Éva, az RMDSZ marosvásárhelyi ügyvezető elnöke kifejtette, ezt az utasítást kapták a megyei vezetőségtől, amely délután a postaréti emlékoszlopnál emlékezett.

A kettő között a Magyar Polgári Párt a Petőfi-szobornál ünnepelt. Csintalan László római katolikus főesperes keserűségének adott hangot, mondván, hogy három ünnepet kellett meghirdetnie, holott összefogásra lenne szükség. Méltatta az Erdélyi Magyar Ifjak kezdeményezését, akik fáklyásmenetükkel összekötötték a két helyszínt.

Az MPP ünnepélyén Kali István megyei alelnök a nemzet leépülésére és a forradalmi tizenkét pont újbóli időszerűségére hívta fel a figyelmet. Az RMDSZ megemlékezésén Kelemen Attila megyei elnök kifejtette még nagyon sokáig szeretnénk itt úgy élni, hogy magyarságunk és román állampolgárságunk összeférhető legyen. Tizenkilenc év után először az eseményt a prefektus is megtisztelte jelenlétével, Marius Paşcan Emil Boc üzenetét tolmácsolta.

Az utóbbi évek legnagyobb szabású március 15-ei ünnepségének lehettek tanúi a kézdivásárhelyiek a felvonulásra a helyi diákokon kívül a környező falvakról is érkeztek lovasok, szekeresek, valamint háromszéki és határon túli hagyományőrzők vonultak fel, akiknek Rácz Károly polgármester nemzeti színű emlékszalagot ajándékozott. A politikamentes rendezvény díszszónoka Koltai Gergely, a Kormorán együttes frontembere volt, aki testvérének, Koltai Gábornak a gondolatait tolmácsolta.

"Önöktől kell megtanulnunk, mit jelent magyarnak lenni a 21. században. Az erdélyi magyarság megtartotta magának az elszakított nemzetrészeket" mondta beszédében. Koltain kívül a Zúg a március című, diákok számára megszervezett szónokverseny nyertese, Nagy Babos Rebeka mondott beszédet, majd a Kormorán együttes énekelt. Gábor Áron szobra előtt áldást osztottak a történelmi egyházak képviselői.

A főtéri rendezvény rendhagyó módon csatajelenettel zárult, amelyben felső-háromszéki és szegedi hagyományőrzők vettek részt. A székelyek az osztrákokkal csaptak össze, a harc mozzanatait az egyik szegedi hagyományőrző kommentálta. Elhangzott: vaktöltényt szerettek volna használni a korhű fegyverekben, de a hatóságok hallani sem akartak erről. Így a székely huszárok a hangszórókból záporozó golyók, ágyúlövések révén diadalmaskodtak a császári csapatok felett.

Sepsiszentgyörgyön is rendhagyónak bizonyult az ünnep, a metsző szélben kokárdák lobogtak, első ízben kapott ilyen díszítést az 1918. december 1. sugárút. A Székely Március nevű politikamentes rendezvényt együtt szervezte az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt. A másfél évszázaddal ezelőtti rítus szerint felszentelték a 11. Székely Huszárezred zászlóját, a zászlórúdba díszszegeket vertek az elöljárók és a történelmi magyar egyházak képviselői. A háromezres tömeg lelkesen ünnepelte a díszegyenruhában feszítő lovas huszárokat.

"Szembe merünk fordulni a gyarmatosítókkal, a militarizálókkal, akik ellehetetlenítették a mára esedékes autonómia-népszavazásunkat, és akik megpróbálták megakadályozni a Magyar Köztársaság elnökét, hogy hazajöjjön hozzánk, és együtt ünnepeljen velünk" fejtette ki Antal Árpád polgármester. Éhn József, a Társaság a Kárpát-medencei Magyarságért elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az EU-nak el kell ismernie az őshonos kisebbségek jogait, majd a budapesti Honvéd Színház művészeinek előadásában szabadtéri előadásra került sor.

Nagyváradon a szokásos menetrend szerint zajlott a március 15-ei megemlékezés, délelőtt a különböző városnegyedekben álló emlékműveknél koszorúztak, majd Rulikovszky Kázmér emlékműve előtt hajtottak fejet az emlékezők. A hagyományos ökumenikus imádkozásra ezúttal a Szent László római katolikus templomban került sor, majd az ezernél is több ünneplő Szacsvay Imre szobrához vonult, ahol Tőkés László volt a főszónok, akit a közös magyar EP-lista vezetőjeként mutattak be. Ezt követően huszárok vezette fáklyásmenettel vonultak a Petőfi parkba, ahol megkoszorúzták a költő szobrát.
Erdélyi hírek

Vértanúk emlékezetére

Három székely vértanú Bágyi Török János, Martonosi Gálfi Mihály és Nagyváradi Horváth Károly 155 évvel ezelőtt történt kivégzésére emlékeztek vasárnap Bágyban, Török János szülőfalujában.

A marosvásárhelyi református Kollégium diákjainak kórusa, valamint a bágyi Török János Iskola diákjai adtak az alkalomhoz illő műsort a református templomban a vásárhelyi Eötvös József esperes által tartott istentisztelet után. Az esperes elmondta, az elmúlt évben kereste fel először Török János szülőfaluját, amikor a református egyházközség lelkészével, Pitó Zsolttal elkezdték az idei emlékünnep szervezését.

A három vértanú emlékét Marosvásárhelyen, az egykori Postaréten, a Székely Vértanúk útján egy gránit emlékmű őrzi. Bágyi Török János kollégiumi tanár, Martonosi Gálfi Mihály ügyvéd és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokos azok közt voltak, akik nem tudtak beletörődni az 1848-as szabadságharc elvesztésébe, és újra fel akarták éleszteni, lobbantani a forradalom lángját.

Makk Sándor tüzérezredes, aki tartotta a kapcsolatot az emigrációban lévő Kossuthtal, megpróbálta újjászervezni a forradalmi mozgalmat az olasz évszakrendszer alapján. Titkos társaságot alakítottak. A mozgalmat leleplezték és vezetőit 1854. március 10-én kivégezték, ugyanaz év április 19-én végezték ki Sepsiszentgyörgyön a másik két székely vértanút, Bartalis Istvánt és Váradi Józsefet.

A faluban fennmaradt dokumentumok és élő emlékezet nyomán Csoma Sándor helybéli tanácsos idézte fel a bágyi megemlékezésen az 1806-ban született Török János életét, aki németországi tanulmányútja után a marosvásárhelyi Református Kollégium teológiatanára lett. Részt vett a szabadságharcban, elfogták, de Bem kiszabadította. 1852-ben bebörtönözték, és a nagyszebeni császári királyi haditörvényszék 1853. október 11-én halálra ítélte.

Negyvenhét évesen, 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten kivégezték. Azon a helyen avatták fel 1875-ben az emlékművet, az avatóbeszédet Orbán Balázs tartotta, az emlékmű feliratát Jókai Mór írta.

„Szent hely ez, ó vándor!
Egy nemzet tette e jelt itt
Leghűbb gyermekei végzetes sírja fölé.
Élni szabadságban, vagy azért meghalni merészen.
Ezt hitték, vallák s haltak érette híven.
Törvényes, szabad és független, nemzeti állás
Intő szobra legyen, honfi, e drága jel itt!”

Bágyi Bencze Jakab

Böjte Csaba teljesen elvarázsolta a Sydney-i magyarokat

Böjte Csaba, erdélyi ferences szerzetes jött szombaton közénk. Olyan Sydneyben élő honfitársnőnk meghívására és anyagi támogatásával érkezett hozzánk, a világ végére, aki maga is kötelességének érzi kivenni a részét a Dévai Szent Ferenc Alapítvány nevével fémjelzett szeretetmozgalomból.

Fogorvosnőként, Csaba testvér pártfogoltjainak a fogait teszi rendbe minden alkalommal, ha Erdélybe látogat. És rendszeresen teszi.

Csaba testvér gondolatai, istenes kinyilatkozásai régóta körbejárnak a világhálón, de valami egészen más tapasztalat volt szemtől szemben látni és érezni a kisugárzását. A Sydney-i Szent Márta templomnál várakoztunk rá jóval korábban a megbeszélt időnél. Belehallgattunk az előző misét mondó pap beszédébe is. Amikor szeretett emberünk barna csuklyás reverendájában, takaros szandáljában és mosollyal az arcán megérkezett, az ausztrál pap odasietett hozzá és hosszas angol nyelvű beszédbe kezdett. Elmondta mennyire örül, hogy ezen a távoli földrészen láthatja nemes egyszerűségében az erdélyi ferences barátot.

Bevallom, szeretek templomba járni, bár hiányoznak nekem a megszokott európai katedrálisok. A Rákosi rendszerben születtem, Ratkó gyerekként, így nem sok bátorítást kaptam katolikus vallásom gyakorlásához, sőt mondhatom azt is, hogy gyermekkoromban kifejezetten csúfolták a papokat, szapulták a keresztény egyházakat, üldözték a hívő embert. Nagyon megapadt azoknak a száma, akik nyíltan vállalták ezeréves hitüket. A vallás gyakorlása magánszférába szorult hosszú évtizedekre. Jászsági rokonságom körében asztali áldás nélkül sohasem nyúlhattunk az ételhez. Ezek a szokások Budapesten elmaradtak, pedig ott tornyosultak igazán hatalmas templomok, de valahogyan eltűntek belőle az emberek. Az istentelen kommunista rendszer, ha tehette volna, még az írmagját is kiirtotta volna a keresztényeknek. Akkor ezt nem értettem, mert még beszélni sem szabadott ezekről a dolgokról, mint ahogyan másról sem sokat. Látóhatárunk peremén ferencesek is voltak, pontosan olyanok mint Csaba testvér, akik csúfolódások közepette tevékenykedtek az elzárt papkertben, zöldséget termelve maguknak. Igazából rettegtünk tőlük a rengeteg propaganda hatására. Egyszerű gyerekfejjel nem volt könnyű megérteni mindezt.

Jóval később, amikor egyszer Csíkcsomlyóra keveredtem, kijött hozzánk egy szerzetes a Babba Mária templomából. Hosszasan elbeszélgettünk az őszi napsütésben nem sokkal a szörnyű népszavazás után, és elpanaszolta nekem mit éreztek a székelyek ott, Erdélyben, amikor megtagadták őket a politikai elittől félrevezetett magyarországiak. Nem tudtam mit válaszolni, csak hallgattam szívből jövő szavait annak a csuhás embernek, aki ott állt és imádkozott érettünk anyaországiakért, akik ennyire elfelejtették őket. Nekik, ott Románia kellős közepén, egyetlen kincsük maradt, a magyarságuk. Ez fogja össze őket, emiatt állnak a viharban már kilenc évtizede, és tűrik a megaláztatásokat a feléjük helyezett idegen bürokratáktól .

Csak most, amikor eljött hozzánk, most érezzük mindannyian, mit jelent a személyisége közöttünk. Elszegényedett, árva gyermekekről gondoskodik a Ceausescu rezsimet megdöntő forradalom óta. Majdnem kétezer védtelen emberpalántának biztosítja az emberséges körülmények közti fennmaradását, szeretettel és tisztességgel. Napközit szervez nekik, iskolába küldi őket, családi közösséget biztosít számukra.

A világvégi modern katolikus templomban mondta el a misét Csaba testvér nekünk, ausztráliai magyaroknak. Két erdélyi papunk, a katolikus és a református, segédkezett ebben. Nagy egyetértéssel láttak neki ennek az egyszeri lehetőségnek: együtt imádkozni érettünk, emigráns magyarokért. Aki még nem hallotta Csaba testvért szólni, az nem értheti meg mit mond valójában a Szent Könyv. Minden papnak megvan a saját egyénisége és képessége, a karizmája az ige tolmácsolására, de valahogyan Böjte Csaba többet kapott belőle a Jóistentől. Valami megfoghatatlan erő sugárzik belőle, ami betölti a templomot és jóérzéssel, összetartozási tudattal vértez fel minket. Felemelő érzés volt ezen a távoli földrészen a székelyes ízű igét hallgatni.

Mise után a Délvidékiek klubjában ebédeltünk, ahol szeretett testvérünk beszédét hallhattunk. Bemutatta nekünk az erdélyi ember valóságos hétköznapjait, megismertette velünk alapítványának szerteágazó tevékenységeit. Örömmel és szeretettel adakoztunk mindannyian. Tudtuk jó helyre kerül a pénz. Filmen láttuk aztán azt a gyergyószentmiklósi házat, amelynek felújításában és beindításában mi is részesei lehetünk.

Csaba testvér érzi, tudja hogyan kell megmenteni azokat a lerombolt épületeket, amelyeket teljesen kizsigerelt a diktatúra, és szinte használhatatlan állapotban vannak. Ezeket hozza rendbe, és tölti be élettel, kacagással, gyermekzsivajjal. Hittel és jövővel. Az erdélyi dombok között magára hagyott magyarokat felkaroló ferences barát nagyszerűen szervezi meg ezt az embert próbáló feladatot. Szervezőképessége egyedülálló. Ha nem öltötte volna magára a reverendát, akár sikeres üzletember is lehetett volna belőle, de Ő szeretetből és a magyarságért végzi ezt a rengeteg munkát.

E példa láttán elgondolkozhatnak azok a hatalommal rendelkező politikusok, akik szintén felkarolhatták volna az elesetteket, de nem tették, akik mit sem törődve a közösséggel a saját holdudvarukat emelték maguk mellé, s azóta is saját pecsenyéjüket sütögetik.

Csaba testvér példája elgondolkodtató. A háború előtti időkben a szerzeteseknek éppúgy megvolt a rendeltetésük, mint a kedves nővéreknek. Tanítottak, gyógyítottak, szolgálták a közösséget, törődtek a beteg lelkek minden bajával egészen addig, amíg reánk nem erőltette az új rendszert a történelem.

Talán Gandhihoz hasonlíthatná. Semmit sem vesz el magának a közösből, a népét szolgálja töretlen akarattal és nagy szeretettel. Végtelen a szeretet hatalma. Birodalmakat képes ledönteni, mint láthattuk India esetében. Megölhetik a testét, de őt meg nem állíthatják, mert tevékenysége Istentől való. Példája másokat is megihlet.

Ebben a pénzközpontú világban kigyulladt egy parányi fénysugár az emberek szívében és elindulhatunk feléje, mert kiutat mutat nekünk ebből a káoszból, amit az utóbbi 200 évben reánk erőltettek. Csak egy halványan pislogó fény az alagút végén, ami, ha közelebb érünk hozzá kitárul, és világossá teszi az életünket. Sötétben éltünk már jó ideje. Lassan visszatér hozzánk Isten kegyelme, mert akarjuk, hogy ismét velünk legyen. Minél többen imádkozunk Boldogasszonyunkhoz, annál távolabbra hallatszik a hangunk. Csodálatos volt egy szívvel, egy lélekkel együtt énekelni a Magyar és a Székely Himnuszt.

Köszönjük neked Böjte Csaba, hogy ellátogattál hozzánk, messzire költözött magyarokhoz, a világ legvégére. Köszönjük fáradhatatlan munkádat, odaadásodat azért, hogy jobb legyen a magyar gyermekeknek, akik nélküled elkallódnának a világban. Köszönjük, hogy esélyt adtál mindannyiunknak, hogy magunkba nézhessünk és általad jót cselekedhessünk.

"Ne harcolj mindenáron az igazadért, a szeretetet keresd helyette!"

erdely.ma

Mégsem lesz pláza a bukaresti templom mellett

A román legfelsőbb bíróság visszavonta a bukaresti Szent József-székesegyház tőszomszédságában épülő 19 emeletes kereskedelmi központ építési engedélyét.

A döntéssel hároméves szervezett tiltakozási kampány fejeződik be. A 2006-ban kezdődött építkezés ellen a bukaresti szenátus, a Bukaresti Főegyházmegye, sőt maga XVI. Benedek pápa is szót emelt. A Cathedral Plaza ellen nemcsak esztétikai kifogások merültek fel, a földrengésveszélyesnek tartott területen a 125 éve épült neogótikus katedrális épségét is veszélyeztette volna a 19 emeletesre tervezett épület – írja a CNS.

Magyar Kurír

Részvétem a családnak! Nyugodjék békében! :(

Gyászjelentés Adorjáni Albertné Nagy Aranka


A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit… (Jn 6,63)



Fájdalommal, de Isten kegyelmes akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy


Adorjáni Albertné Nagy Aranka református lelkész és költő

életének 83., házasságának 60. évében 2009. március 6-án elpihent.

Lelkészi pályafutását Erdőhegy-Kisjenőben kezdte lelkipásztor édesapja mellett, majd nyugdíjba vonulásáig férje mellett szolgált Magyarszováton, Déscichegyen és Radákszinyén, a Kolozsvár Újalsóvárosi és Kolozsvár Alsóvárosi Gyülekezetben.

Nagy alázat jellemezte egész életét. Nem vágyakozott erejét meghaladó csodadolgok után, és Istentől kapott feladatait lendületesen teljesítette. Örömmel élhette meg, hogy az anyaméh gyümölcse jutalom, és hogy öt gyermeke az Úrnak öröksége.

Pályafutását az Isten hajléka és szolgálat utáni vágyakozás, az önfeláldozásig menő szeretet és szerénység, a hűség és gyermeknevelés, a lelki öröm és viruló életkedv, az áhítatosan lírai percek és a finom humor tették gazdaggá.

Temetésének szertartása március 9-én, hétfőn 13 órakor kezdődik a Házsongárdi temetőben.

Áldott az Úr, aki mindannyiunkat megajándékozott vele!

Kolozsvár, 2009. március 6.

Adorjáni Albert
férje,

N. Nagy Irén, Nagy Zoltán és Nagy Margit
testvérei,

Bak A. Éva, Adorjáni Endre, Adorjáni István, Adorjáni Zoltán, Adorjáni László
gyermekei,

Bak Áron
veje,

Adorjáni Endréné Petri Márta, Adorjáni Istvánné Kilin Hajnal,
Adorjáni Zoltánné Dávid Mária, Adorjáni Lászlóné Fülöp Júlia Katalin
menyei,

Adorjáni Endre, Adorjáni Bálint, Orbán Lászlóné Bak Márta, Albert Józsefné Bak Sára, Gyerő Dávidné Bak Ágnes, Adorjáni Zsolt, Adorjáni Ákos, Adorjáni Anna,
Adorjáni Márta, Adorjáni Mária, Adorjáni Tamás, Adorjáni Eszter, Adorjáni Ágota, Adorjáni Panna, Adorjáni Csenge, Adorjáni Réka
unokái,

Orbán Csala, Orbán Sarolt, Albert Boldizsár, Albert Zsombor, Gyerő Rebeka,
Gyerő Salamon, Adorjáni Gergő, Adorjáni András
dédunokái,

közeli és távoli rokonai.



A koszorúmegváltásra szánt adományokat, melyeket a szeretetszolgálat céljára fordítunk,
a Kétágú templom Lelkészi Hivatalában adhatják át.

Kedves Ili! Igazán köszönöm a segítséget, mivel valóban szükség lenne minden segítőkész vizsgálati személyre! :)

A cím: vizsgalat90@gmail.com

Még egyszer köszönet érte!

Kedves Georgina!

Szívesen segítek írd meg au e-mail címet.
(ide a fórumra)

Egyébként nyithatsz is egy fórumot ahová felteszed a kérdéseket.

Isten Áldásával Ili

Kedves Fórumozók!

Bár tudom, hogy a témához mindez nem tartozik hozzá (sajnos nem találtam olyan topic-ot, amiben erről írhatnék), én mégis remélem, hogy itt segítségre találhatok.

Harmadéves egyetemista vagyok, és - az új oktatási rendszer következtében - most kell szakdolgozatot írnom, aminek témájául a vallásosság és az egészség kapcsolatát választottam.

Ehhez szeretnék segítséget kérni, ugyanis minél több lelkes vizsgálati személy hozzájárulására szükségem lenne! :)

A vizsgálat két kérdőívet tartalmaz, az egyik a problémás élethelyzetekre vonatkozik, a másikban pedig a vallásosságról teszek fel kérdéseket.
A kérdőívek kitöltése természetesen névtelen, és semmiféle személyes adat megadására nincs szükség.

A vizsgálat elsősorban a középkorú korosztályra vonatkozik (kb. 30-tól az 50-es évek elejéig), de én minden segítőt nagyon nagy örömmel veszek! :)

Ezért kérem, hogy ha valaki úgy érzi, hozzá tudna ehhez járulni, van kedve kérdőívet kitölteni, írjon nekem egy e-mailt a címre, és én e-mailben visszaküldeném neki az anyagot!

Előre is nagyon köszönöm a segítséget! :)

A moldvai katolikus püspök szerint nincsenek csángó magyarok

Tőkés–Gherghel levélváltás

Helyteleníti a jászvásári (Iasi) római katolikus püspök,hogy „idegenek” a magyar nyelvoktatás és misézés fontosságának hangsúlyozásával „viszályt szítanak” a moldvai csángók körében, akiknek többsége szerinte román nemzetiségű.

A moldvai egyházi vezető Tőkés László református püspök neki címzett levelére reagált, amelyben az európai parlamenti képviselő szóvá tette, hogy a Bákó megyei Szitás (Nicoreşti) falu plébánosa ellenséges hadjáratot indított a magyar nyelv iskolán kívüli oktatása ellen. Az EP-képviselő arra emlékeztette Petru Gherghelt, hogy Románia is ratifikálta a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartáját, melynek értelmében a csángó-magyarok nyelvét mind kisebbségi, mind regionális minőségében teljes védelem illeti meg.

Válaszlevelében a moldvai püspök testvéreinek nevezi a magyarokat, és annak a meggyőződésének ad hangot, miszerint mindenkinek jogában áll anyanyelvén dicsérni Istent. „Remélem, egyetért velem abban is, hogy tisztelni kell az emberek kinyilvánított akaratát. Az ön állításával ellentétben a iaşi-i püspökség keretében nincsenek csángó magyar gyülekezetek, híveink többsége ugyanis román nemzetiségűnek és katolikus vallásúnak mondta magát a népszámlálások során” állapítja meg a moldvai egyházfő.

Petru Gherghel szerint Szitáson és a többi moldvai településen senki nem ellenzi a magyar nyelv iskolában, törvényes keretek között történő oktatását, „ha az indokolt és igény mutatkozik rá”. A megyés püspök ezzel egy időben helyteleníti, hogy „idegenek ellenségeskedést és viszályt szítanak” a katolikus hívek között, megpróbálva megzavarni őket nemzetiségükről és nyelvükről alkotott meggyőződésükben.

Miközben Tőkés László arra kéri a katolikus püspököt, vegye személyes védelmébe a magyar nyelvtanulásért meghurcolt szitási gyermekeket és családokat, és vegye elejét annak, hogy bármelyik moldvai csángó gyülekezetben hasonló önkényes túlkapások és nacionalista visszaélések történhessenek, Petru Gherghel a régió szegénységének leküzdése érdekében kéri az EP-képviselő támogatását. A jászvásári püspök emellett szó nélkül hagyja Tőkés felajánlását, miszerint kész személyes találkozóra a csángóügy megoldása érdekében.

Népújság, 2009-03-04

Székely Évike hová tűntél, csak nem betegek vagytok még mindig?
Ha igen gyorsan tessék meggyógyulni!

Az önként vállalt elrománosodás fenyeget Csekelakán

A templomba járás helyett a munkát választják vasárnaponként a csekelaki reformátusok, és a magyar nyelvű oktatás visszaállítását sem tartják fontosnak. Így fennáll a veszély, hogy a Maros megyei falu lakossága hamarosan nem ért majd saját anyanyelvén.

A Maros megyei magyar falunak számító Csekelakát 1296-ban említik először a feljegyzések. Az akkori okiratok szerinti Chekelooka, harminc évvel később pedig Chekelaka már 1333-ban plébániatemplommal rendelkezett. A faluban ma már nincsenek katolikusok, és a régi, időközben reformátussá vált templom sem áll. A 450 lakosból valamivel többen mint háromszázan vallják magukat magyarnak. Nagy részük református, közel tíz százalékuk pünkösdista.
Megállás nélküli munka

A 80-as években sokan váltak ki a gyülekezetünkből, amiért sajnos a papjaink is okolhatók, de az utóbbi időben megszűnt a lemorzsolódás, meséli Ambrus András református lelkipásztor. Amikor a templomlátogatásról kérdezzük, a fiatal pap szomorúan állapítja meg, hogy egyre vékonyabb, tíz százalék körüli a betérők száma. A hívek nagy része csak ünnepnapokon vagy rendezvények alkalmával lépi át a templom küszöbét. A csekelakiak szinte megállás nélkül dolgoznak. Mindegyre azt mondják, hogy a szénának, szalmának nincs vasárnapja. Nagyon szorgalmas emberek, ami meg is látszik házaikon, gazdaságaikon, de a szellemiek iránt, néhány falubeli kivételével, nem sok érdeklődést mutatnak panaszolja a lelkész. Ambrus András hiába próbált javítani a helyzeten, amikor meghirdette, hogy minden falubelinek ingyen kölcsönöz könyvet, csak egy-két személy jelentkezett. Oda jutottunk, hogy ünnepekkor szinte nem találunk fiatalt, aki szépen fel tudna olvasni, mondja.

A faluból sokan dolgoznak a szomszédos Aranyosgyéres környéki autópálya-szakaszon, ráadásul a gazdaságot is szorgalmasan rendezik. A határban szinte nincs műveletlen föld. Akad olyan család is, amelyik tíz hektáron gazdálkodik. A tehénállomány négyszáz körül mozog, de sok a traktor is. Kézzel már csak az udvarokban kaszálnak, amit lehet, gépesítettek dicséri a falubelieket a lelkész, de hozzáteszi, hogy mindennek megvan az ára.
Magyar van, magyar szellem kevésbé.

Ha üdítőt mondasz, és nem szukkot, zacskót, és nem pungát vagy plászát, akkor a csekelaki gyermek nem érti meg, miről van szó. Sajnos az Adj király katonát! is románul játssza, a számolós játékokról nem is beszélve kesereg a papné, Ambrus Melinda. Mint mondja, ez egyrészt az iskolának, másrészt a családban tapasztaltaknak tudható be. Míg az elemibe az anyanyelvi oktatás, ha összevont osztályokban is, de biztosított, ötödik osztálytól csak román nyelven tanulhatnak a kisdiákok. Mindaddig, amíg a magyar diákok teszik ki a román osztályok felét, indokolt volna az anyanyelvű oktatás visszaállítása, tartják az igényesebb szülők. A sok utánajárás és megalázkodás helyett azonban más megoldáshoz folyamodtak. Naponta iskolába viszik és hozzák gyermeküket a 14 kilométerre lévő Marosludasra.

Ennek ellenére az ifjú lelkész házaspár nem adja fel a reményt. Míg tavaly a faluban csak egy-két magyar gyermek született, idén volt olyan hét, hogy négyen jöttek világra. Az utánpótlással nincs gond, Csekelaka a Malozsa-völgye legfiatalabb faluja, állítja a lelkész. Valóban, kora délutáni órákban végigvonulva a falun, az ember mindegyre gondtalanul játszadozó gyermekekbe botlik. Az iskolai utánpótlásra nem kell soká várni, a magyar óvodába 14-en járnak. Annyi a csöppség, hogy az egyház keretében kismamaklubot indítottak.

Az anyanyelvvel szembeni igénytelenségnek nemcsak iskolai jelei vannak. A legtöbb udvarból kétes minőségű román zene szűrődik ki. Valóban a falubeli magyarok jelentős része inkább román zenét hallgat, és román tévéadókat néz. A magyar adókra csak akkor kapcsol át, amikor Mónikát, Balázst vagy Győzikét mutatják, mondja keserűen a lelkész. A hittanórák látogatásával sem lehet dicsekedni. A lelkész szerint sok gyermek azért nem tartja ezt fontosnak, mert az iskolában már volt vallásóra.
Vendéglátásból jeles

Ami viszont jól működik a faluban, az a nőszövetség villanyozódik fel a papné, amint témát váltunk. Ügyesen énekelnek, jó szervezők és vendéglátók, finomakat főznek. Minderről több ízben is meggyőződhettek a csekelaki gyülekezet vendégei. A falubeli asszonyok a Malozsa-völgyiek találkozóján tehettek tanúbizonyságot kiváló házigazdaszerepükről. Az ifjúsági találkozón, a nőnapozáson, a teadélutánokon, az öregek vasárnapján, az anyák-napi ünnepélyen, karácsonyi szereplésen kívül 2008-ban a legnagyobb sikere a Biblia-kiállításnak volt. A tárlatot vasárnaponként szervezték meg, sorra az összes Malozsa-völgyi faluban. A papok és a hívek több mint ötven Szentírást gyűjtöttek össze. A magyarózdi gyülekezet a Váradi Bibliával rukkolt elő, de volt, aki az Izraelben kiadott héber nyelvű bibliáját hozta be. Az egyik csekelaki asszony a Moszkvában nyomtatott kommunista bibliát mutatta be, amit a tárlatlátogatók a Sátán bibliájának neveztek el.

Szucher Ervin, Krónika, Ekklézsia, 2009.02.27

A napokban olvastam, székely furfang.

A hamvazószerda és nagyböjt első vasárnapja közötti pár napnak Pölöskefőn húshagyóhét, általában azonban csonka-hét, így a csütörtöknek is csonka-csütörtök, Székelyföldön kövér-csütörtök, zabáló-csütörtök, torkos-csütörtök, tobzódó-csütörtök, Székesfehérvárott is torkos-csütörtök, a nyugati Kethelyen kis-farsang a neve. Ilyenkor még megették a farsangi ételmaradékot, hogy kárba ne vesszen. Mecsér szigetközi faluban a szegényeknek adják. Azután itt is szigorúan megtartották a nagyböjtöt. Sajátságos, hogy az ország egyes vidékein ezt a csütörtököt is kövér-csütörtök névvel illetik. Az azonosítás, illetőleg eltolódás nyilvánvalóan másodlagos, hiszen szokáskészlete ezeken a helyeken is az eredeti, jól kell enni.

Csíkménaságon kövér-csütörtökön még szintén elfogyasztják a húshagyókedden megmaradt finom eledeleket, majd a böjti tilalom ellenére táncra perdülnek. Eljárják a zsidó-vecsernye nevezetű táncot. Hogy pedig Isten angyalait igazi székely furfanggal megtévesszék, tánc közben románosan kieresztik az ingüket, a kalapot vagy sapkát a fejükön hagyják. Így az a látszat, hogy ők nem katolikus magyarok, hanem románok, akiknek nagyböjtje később kezdődik. A zsidó-vecsernye szó is tréfás megtévesztésre való.

Tájékoztató levél az "Erdélyország az én hazám" fesztivál idei szervezéséről
Barátaimnak, a tisztelt Címzetteknek - nem publikálás céljából!!!
(Megküldve Cselényi László, és Bethlen Farkas uraknak is)

Kedves Barátaim, tisztelt Címzettek!

Kötelességemnek érzem, hogy tájékoztassalak Benneteket, Önöket arról,
miszerint az "Erdélyország az én hazám" fesztivált idén mások szervezik,
mint tavaly. Csupán a Fesztivált megálmodó Gaál István a régi. A tavalyi
szervezőbizottság (honlapszerkesztő, gasztronómus, fotós, jómagam, mint
médiafőnök stb.) megbecsülés hiányában szétszéledt...
Sajnálatos módon az idei fesztivált az a Macskássy Izolda Alapítvány szervezi,
akinek névadója évekkel ezelőtt Medgyessy Péter mellett kampányolt,
Orbán Viktorral és a jobboldallal szemben...(Macskássy nevét a napokban
gyorsan levették a honlapról, a Székely Kör Alapítványa azonban ezt a nevet takarja.)
Tudomásom szerint Cselényi László, a Duna televízió elnöke (tavalyi fővédnökünk),
és Bethlen Farkas, Verőce polgármestere (tavalyi védnökünk) szabályzatot juttatott
el a főszervezőhöz, melyben lefektették az erkölcsi támogatás feltételeit.
Idei fővédnöki és védnöki szerepük azonban még kétséges...
Kívánok mindenkinek további jó munkálkodást, kiváló igyekezetet a nemes
ügyekhez.
Remélem jómagam hamarosan találkozom Veletek, Önökkel más, fontos
program média-szervezése kapcsán.
Boldogasszony Anyánk csak a jó és tiszta ügyek támogatója legyen!

Nagyrabecsüléssel köszöntelek Benneteket/Önöket: Frigyesy Ágnes,
az "Erdélyország az én hazám" fesztivál
tavalyi médiafőnöke

Hitvilág

A nyelv eszközei

„A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van, lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.” (Zsoltárok 55,22).

Nehéz védekezni a pletyka ellen. Persze nem mindig érdemes védekezni, hiszen ahogy a szél hol erről, hol meg amarról fúj, úgy a pletyka sem mindig ránk irányul. Olyan, mint a szél járása, mint a szél nyomán forgolódó szélkakas.

Az viszont már sokkal nagyobb gond, amikor ahogy a zsoltáros írja, vajnál simább szájú, olaj lágyságú szó-szóló célpontjában állunk. Akinek szívében háborúság dúl, és talán éppen ezért sérelem, félreértés, irigység, kisebbségi érzés miatt kerültünk látómezejébe. Nem direkt háború, nem fair play-n alapuló becsületes, szemtől szembe harc ez, hanem amolyan bozótháború.

Sokszor azt sem tudjuk, ki támad, mivel és miért. A célpont mi vagyunk ugyan, ellenünk irányul a „szép szavak mesterének” hadművelete, de másokon keresztül végzi romboló munkáját. Általában közös ismerősök, kollégák, barátok, vezetők körében. Vaj simasággal, olaj lágysággal veti el közöttük a magocskát, ami aztán egyszerre terebélyes, áthatolhatatlan dzsungellé is sűrűsödhet, növekedhet.

Azt látjuk, hogy aki tegnap mosolygott, az ma valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva furcsán néz ránk. Furcsa történetek terjengenek rólunk, melyek ellen nem védekezhetünk, hiszen nem „kard ki kard” folyik az olajozott szó-szóló ellenünk vívott csatája, hanem suba alatt. Igazi hátbatámadás ez, a nyelv eszközeivel.

A környezetünkben eregetett lufik szépek ugyan, de mérges gázzal vannak töltve szólhatnak magánéletről, szakmáról vagy éppen tanulmányokról. Bármiről, amit a vaj-beszédű fel tud használni ellenünk. Ha figyelünk, ha kissé a felszín mögé tekintünk, egészen biztosan rájövünk a kiváltó okra, ami mindennek hátteréül szolgál. Lehet valami számunkra egészen ártalmatlan dolog is, olyasmi is, amire nem is gondolnánk. Talán még ennyi sem, s az elkövető így kompenzálja bármely sérelmét, lelki gondját, családi problémáját, szakmai sikertelenségét.

A nyelv éles kard, vigyázni kell merre döfködünk vele, mert könnyen nehezen gyógyuló sérüléseket okozhatunk általa. De mit tegyünk az ellenünk háborúságból nyelvelővel? Próbáljuk meg jó szóval, szeretetteljes közeledéssel meggyőzni. Hitelesen és őszintén közeledjünk felé, hátha ez lehűti nyelve izzó parazsát.
Miként azokat is, akiket olajjal és vajjal ellenünk-be felken.

Egy dolgot ne tegyünk, semmiképpen ne vegyük fel a kesztyűt, mert akkor átláthatatlan bozótharc, vég nélküli küzdelem veszi kezdetét. Mert amiként az Ige mondja: „A nyelv szelídsége életnek fája, az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.” (Példabeszédek 15,4)

Fábián Tibor

Kedves Linda!

42490 96% a szavazat állása.

Szia Évike!
Ne csodálkozz rajta, szerintem nem, nem tudják, hanem nem akarják tudni, hogy mi a különbség.
A szégyen az, hogy itt sem tudják csak kevesen. Erről már tettek bizonyságot is.

Nem tudod mennyien szavaztak? Mennyi lett a végén? Én is sok ismerősömnek elküldtem.

""...És fölkeresé újra a Nagy Elnök az „ő szeretett népét", a székelyeket; s mondá nékik, hogy márpedig „ótonómiátok" soha nem lészen, de ezért ne énreám haragudjatok, hanem saját politikusaitokra, akik ezzel a badarsággal etetnek titeket. Esetleg haragudhattok az alkotmányra is (de ez nem tanácsos!!!), mely szentírás, s kimondja, hogy Románia egységes nemzetállam, s abban semmiféle „ótonómiáknak" helye nincs, főleg területi és etnikai alapon nincs...


Na, valahogy így esék az újabb nagy látogatás, ami már senkit nem lep meg, hiszen szeret errefelé járni Băsescu Traian Elnök polgártárs. Ám most a tárt karos fogadtatással baj van, az a kitárt kar már akkor lehanyatlott, amikor „épületes" eszméit Budapesten fejtette ki, s idehaza többször és részletezve megismételte.

Mi a baja a vasfejű székelynek Nagy Elnökünk okfejtésével? Először is az, hogy a tilalmat az alkotmány egy hazug passzusából eredezteti, s lehet az a „szent" első cikkely is, mégis valótlanságot állít és állapít meg, mert Románia lehet egységes, de nem nemzetállam, akkor sem, ha feleannyi kisebbségi állampolgára lenne, amennyi van. Még a fennforgó tendenciák is mást mutatnak, tekintve például a roma származású lakosság mérhetetlen számbéli térnyerését... De enélkül sem lenne az, mert mi, itteni magyarok — bár fogyatkoztunk lélekszámban — soha nem tartottuk másnak, mint magyarnak magunkat, s ha egy más ország (különben lojális) állampolgárai vagyunk is, a magyar kultúrnemzethez tartozunk. Persze, ezek bonyolult dolgok, a kérdés fogalomrendszere is kusza és kidolgozatlan, de az én- és az öntudat, a történelmi, nyelvi és kulturális örökség makacs dolog.

Băsescu „székelygyőzködő" érvei még siralmasabbak, mint az autonómia merev tagadása. Azt állítja például, hogy nem a „magyartalanító" kormánypolitika érvényesült itt, hanem az ellenkezője, a „romántalanítás", hiszen az önkormányzatokból kiszorítják a nagy tudású román szakembereket, arra hivatkozva, hogy nem tudnak magyarul. Nem tudom, hol látott ilyet, honnan veszi értesüléseit, de hazug és alattomos az egész állítás, s ugyanarra a szemforgató hitványságra alapozódik, miszerint nem a hivatalnoknak kell megtanulnia a helyi lakosság nyelvét, hanem a száz százalékban magyar lakosságnak az egyetlen hivatalnokét. A nyelvi imperializmus példátlan példája ez, a közösségek ellen fordított furkósbot, mellyel identitástudatát próbálják kiverni belőle.

Băsescu további ferdítései és hazugságai közé tartozik az az állítás, hogy Székelyföld leszegényedéséért az itteni magyar politikusok lennének felelősek. Nem. A mindenkori román politika és a mindenkori román kormányok felelősek ezért, hiszen a kommunista érában véghezvitt helyi iparosítás nem szolgált egyebet, mint a magyar települések betelepítéses elrománosítását.

Băsescu választásra készül, s mint minden román politikus, előhúzza karmantyújából a nagy nacionalista kártyát. Most már hiába jön-megy, fisztikol Székelyföldön, ő egy magyar szavazatot sem fog megszerezni. Mert: egyszer volt Budán kutyavásár...""


Magyari Lajos, Háromszék

Ez igen!!! Köszönöm Nektek, mert nélkületek kevesen lettünk volna egy ilyen eredményhez! :)

Egyébként tudjátok mi a tragikomikus? Az emúlt hétvégén Basescu idejött Kovásznára, hogy tárgyaljon a székelyföldi előljárókkal autonómia-ügyben. Itt derült ki, hogy Románia államelnökének a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy mit követelünk!!! Nem tudja: mi az autonómia!!! Határátlépőkről hadovált, s mindenféle vélt akadályokat sorolt fel, amiből arra lehet következtetni, hogy ő azt hiszi: az autonómia azonos a függetlenséggel... És itt van a kutya elásva! Csípőből lő, zsigerből nemet mond arra, amit mi kérünk! Nem az a baj, hogy nem tudja! Emberek vagyunk, nem lexikonok, hogy mindent tudjunk... De könyörgöm: mielőtt visszautasít valamit, nem tájékozódik, hogy mi es az a valami?! :(((

30327 ilyen gyorsan emelkedik.

30290 a szavazat állása 96%.

26081 a szavazat állása 96%.

18060 szavazat: 84%!!! :)

Torokad, jó! Sőt ha enged a gép, naponta többször es lehet, csak nem mindig hagyja... Van mikor azt írja ki felül románul, hogy erről az IP címről már többet nem lehet szavazni... De nem mindig! ;)

Most olvastam én is a tegnap esti cikket, amit Evi is kiírt ide. Sajnálom!
Talán akkor is előrefelé lépdesünk..., hiszek ebben!
addig is marad ez... JÓ HA MINDEN NAP SZAVAZOK? :-)

	Elozmény: ( torokad @ 2009-02-14 11:23)
	Sziasztok! Én is szavaztam, bár ha jól tudom, ennek jelentősége igazán Nektek lesz március 15-én, amikor helyi választásokat tartanak "odakint". Igaz ez? Mindenesetre én is terjesztem ezt a linket!!!

Szia!:) Köszönöm szépen minden Magyar embernek, aki támogatott minket ebben a kilátástalannak tűnő harcban, amiben (minden ezt leverni küldetett aljas módszerek ellenére) mi kitartóan hiszünk és soha nem fogjuk feladni a harcot, amíg élünk!

Az aggodalmaim az alábbi cikk miatt erősödtek fel valamelyest:

""Háromszéken eddig tíz önkormányzat fogadta el az autonómia-népszavazás megszervezéséről szóló határozatot, és kilenc testület dokumentumát juttatták el a prefektúrához — derül ki a kormánybiztosi hivatal összesítéséből.

Codrin Munteanu prefektus elmondta, az elődje, György Ervin által irányított intézmény minden határozatot megtámadott, Kézdivásárhely visszavonta, majd módosított változatban újra elfogadta a referendum megszervezését, és a visszavonás mellett döntött az árkosi testület is. A megyei törvényszék alapfokon érvénytelenítette a bükszádi és a baróti határozatot, a nagyborosnyói, illyefalvi, vargyasi, mikóújfalusi és kézdivásárhelyi ügyet hamarosan napirendre tűzik. Az uzoni önkormányzat határozata a közeljövőben kerül törvényszékre, és ha megkapja a prefektúra, hasonló sors vár a sepsiszentgyörgyi döntésre is — nyomatékosított az új prefektus. Leszögezte: az ő álláspontja szerint is törvénytelen az autonómiáról szóló népszavazás kiírása, így a prefektúra minden erre vonatkozó helyi határozatot következetesen megtámad majd.

Ennek ellenére kérlek Titeket, hogy imádkozzatok értünk!!! Sajnos politikai síkon nem várhatunk sem segítséget, sem egy jó szót a "magyar" kormánytól... Én viszont töretlenül hiszem, hogy a Magyar Nemzet tagjai összefognak és egymás mellett harcoljuk végig e közös harcot! Egyelőre azonban "csak" imával segíthettek nekünk. Eljön az idő, mikor egyemberként fel kell majd sorakozzunk és váll váll mellett harcolni... Készüljetek fel, hatalmas változások előtt állunk és nem biztos, hogy áldozatok nélkül elérjük a Célt... :(

Sziasztok!

Én is szavaztam, bár ha jól tudom, ennek jelentősége igazán Nektek lesz március 15-én, amikor helyi választásokat tartanak "odakint". Igaz ez?
Mindenesetre én is terjesztem ezt a linket!!!

A sok aggodalomra ezt a verset idézték!

Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt.
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt,
a fundamentum Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet,
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat,
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak,
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia,
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.
Wass Albert