Édes Kicsinyeim, Gyermekeim!

Ne féljetek a keresztet felvenni. A hordozásban segítek! Az erkölcsi és anyagi válságból kiemelem az én szenvedő Magyarjaimat. A Mennyei Atya látja a küzdelmeteket, s irgalma segít rajtatok. Imádságaitokban ne feledjétek Fiam szent sebeit. Köszönöm, hogy hallgattok rám!

A Szűzanya kéri, hogy aki megkapta az üzeneteket, az adja tovább!

Küldi Ágoston atya: 2009. ápr. 16. 2125 h.

Kétféle embercsoport!

Két lator függ a kereszten, Megváltónk két oldalán,
mögöttük két láthatatlan csoport, ítéletre vár.
Jézus, aki középen függ, egykor ítélkezni fog,
Ő ítélkezik felettünk, övé a Bírói jog!
Egyik csoport hittel vallja. Jézus érte vérezik,
a másik meg, káromolja, s vígan tovább vétkezik.
Látszatra nem különböznek, csak szívük másként dobog,
egyik csoport keskeny úton, másik szélesen robog.
Jézus, ölelésre tárja a kereszten két kezét,
oda várja hű keblére, a föld minden emberét!
Rabtartójukat legyőzte, bűn-rabszolga mind szabad!
Bűnbánóknak van bő helye, véres keresztje alatt.
Boldog, ki a bűnből való szabadulást elhiszi,
és nyomasztó bűne terhét, keresztjéhez leteszi.
Nem sebzi már szívét a bűn, Isten boldog gyermeke,
a mennyei dicsőségnek, lesz egykor a részese.
Nem is akármilyen gyermek? Hanem Jézus testvére,
testvérévé fogadta őt érte hullott szent vére.
Jézus követői előtt, a mennykapu nyitva áll,
sok hontalan bolygó lélek, örök otthonra talál!
Ott már nem lesz közvetítő, Isten és ember között,
Atyja közelében élhet, ki már fénybe öltözött.

Aki viszont a keresztre, gúnnyal, gőgösen tekint,
s nem hiszi, hogy Isten Fia, érte szenvedett annyi kínt!
Az már földi életében, elítélte önmagát,
mert uralmat lelke fölött a sátánnak adta át.
Földi élete idején, tán minden jól sikerül,
de a lelke, tűztavában örök kínra elmerül.

Pecznyík Pál

Egy hajlott hátú erdélyi néni


Ne sajnáld rá az időt, hogy elolvasd.
Egy motoros küldte ezt a levelet.. Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár.

"Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz
készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős,
hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk.
Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte.

És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt.

"Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni?
Szánni kell-e vagy megvetni?
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet, lelket andalító,
És oly gazdag aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja.
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk.
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván."
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?

(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)

Majd folytatta.

"Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?"

Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit. A
szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács.
Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.

Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni!!!
Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem,
ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás túramotoros
imidzsébe.
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali
politikusnak nevező, gátlástalan gazemberek, akik fröcsögő nyállal
próbálják fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem
összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az
országnak, mint eddig bárki, csak egyetlen egyszer jönnének el ide,
és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN
Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt
odaad vadidegen embereknek.

Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én.
Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda,
ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban."

Egy idős cseroki indián az életről mesélt az unokájának. . .

Küzdelem zajlik a bensőmben. Mondta a fiúnak.
Rettentő harc ez, két farkas vívja egymással.

Az egyik gonosz:

Ő a harag, irigység, bánat, mohóság, arrogancia, önsajnálat, bűntudat, sértődöttség, kisebbrendűség, hazugságok, önteltség, felsőbbrendűség és ego.

A másik jó:

Ő az öröm, béke, szeretet, remény, derűs nyugalom, alázat, kedvesség, jóakarat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és hit.

Ugyanez a harc benned is zajlik és mindenki másban is.

Az unoka elgondolkozott egy percre, majd megkérdezte a nagyapját:

Melyik farkas fog győzni?

Amelyiket táplálod. Válaszolta az idős indián.

Ételszentelés
Lassan közeleg a húsvét, és egy csodálatos népszokást szeretnék megosztani mindenkivel.
Erdélyben ez nem ismeretlen, hiszen kicsik és nagyok egyaránt tartják, de itt Magyarországon is vannak vidékek, ahol őrzik ezt a szép hagyományt.
Az ételszentelés a 7 századtól nyomon követhető szokás.
Húsvét reggelén a nagyböjt utáni első, nem böjtös ételek megáldását jelenti.
A szentelt ételek összetétele: sonka, tojás, kalács, torma, bor, kolbász, túró, stb.)
Az ételek megáldására Jézus adott példát a csodálatos kenyérszaporításnál és az Utolsó Vacsorán.
A megszentelt húsvéti eledel megvédte a híveket a hosszú böjt, megtartoztatás után a mértéktelenség kísértésétől.
A farsanghoz hasonló tobzódást azonban a szentelés távol tartotta, hiszen most idézték fel az Utolsó Vacsorát magukban, s maguk közösségében, szeretetvendéségében, amelyet nagypéntek komor vigiliáján mégsem ülhettek meg méltóképpen.
A századfordulón a szentelésre sonkát, kalácsot, tojást, tormát szoktak kosárban tempomba küldeni.
Egyes vidékeken fiatal lányok feladata volt a húsvéti eledel templomba vitele, máshol a férfiak kiváltsága volt.
A tojás Krisztus keresztfáját, a torma a keserűséget jelképezi.
A család minden tagja ezért előszőr a tormából evett a századfordulón.
Természetesen a szentelt ételek fogyasztási sorrendje vidékenként eltér egymástól.
Ezt a szép szokást, nemcsak magyarok tartották. Ruszinok, németek, frankok egyaránt megtartották ezt a szép egyházi szokást.
Az ételszenteléshez kötődő hiedelmek az évszázadok során sokat változtak és színesedtek, keveredtek különböző népi hiedelmekkel, vagy éppen közösséget jobban összetartó erővé váltak.
Ilyen volt az ételszentelésen túl Budaörsön és a környező német falvakban, ahol a keresztgyermek és a keresztanya kapcsolatát még szorosabbra kívánták fűzni, a keresztanyák egész kossárr való tojást, gyümölcsöt, kalácsot vittek keresztgyermekeiknek.
Keresztény ember a nagyböjt után, előszőr csak húsvét reggelén eszik a sonkából, és reggeliét csak akkor fogyasztja el, ha azt már a pap a templomban megszentelte.
Akkor a család körülüli az asztalt, és a család feje a férfi előszőr maga vesz a szentelt ételből, majd mindenkinek ad belőle.
A szentelt étel maradékából semmit sem dobunk el, és étkezés közben is vigyázunk arra, hogy nehogy egy kis darab is leessen a földre.
A maradékot el szoktuk égetni, mert szentelt étel nem kerülhet a szemétbe.
Kívánom, hogy minél többen álljuk körbe az oltárt húsvét reggelén, és ne szégyeljük ételel megrakott kosarunkat magunkkal vinni.
Azért írtam ezt már most ki, hogy időben fel tudjunk készülni erre a szép szokásra.

Csukor Árpád üzenete mindenkinek.

Nagyböjt 3. vasárnapja, mely egyben március 15!

Az ünnepel ezen a napon, ki képes, nem csak kenyérrel élni, de Isten Igéjével is. Kinek oly annyira fáj az élet, (Márton Áron) ma, e szent Hazában.
Ki nem csak kenyérrel, de az ősök szellemével is képes töltekezni.
Az ősök eledele az, mitől mi, kései unokák, egyre jobban elszokunk.
Ámde szép Ünnepeinken olykor-olykor, ünnepi áhítattal, belekóstolunk.

Élők szavára már nem tudunk figyelni. Hiszen minden szavuk hazugsággal fertőzött. Mára már teljesen hiteltelenné váltak előttünk.
De élők és holtak elválaszthatatlanul összetartozunk!
Ma azok szellemét idézzük, kik ugyan elvérezve porba tértek.
De ugyanazon porból vétettek, mint mi, valamennyien! Porba tért eleink nem hagynak cserben minket, s nem vágnak át.
Ünnepünkön ők megelevenednek, s igaz szót zengnek felénk.

Mi mintha mindig menettérti jeggyel utaznánk. Múltunk megmozdulásai, forradalmai, felbuzdulásai, az ígéretes szólamokat követő visszazuhanások. Mindig visszatérések oda, honnan elindultunk. Eredmény nélküli teljes kudarcok sorozata. A rendszerváltozásnak nevezett fordulat után azt harsogtuk,
s hittük is, minden megváltozik! Ma pedig oly sokan azt látják, s főleg érzik, hogy ezzel az országgal, s közömbös népével nincs mit kezdeni.
Úgy tűnik, megfér egymás mellett a minden és a semmi, a fellegekben járás és a tehetetlen beletörődés.

Március 15.- én, a magyar szabadságharc születésének szent Ünnepén,
még e szomorú gondolatok nyomán sem vonulhatunk búskomorságba.
Akkortájt valóban „feltámadt a népek tengere, - ijesztve eget, földet rémítő ereje.” Ma az állóvíz romlásán, posványosodásán bosszankodunk.
A forradalom szava, - revolúció, - jelenti az égitestek szabályos visszatérését is. Vagy éppen a szerencsekerék visszafordulását is. Nekem jobban tetszik ez utóbbi jelentésárnyalat. Bár a szerencsekeréken mi magyarok, mindig csak veszítettünk.
De aki többször veszített, nem remélheti, hogy végre egyszer már nyerhet is?
Akik a szerencsekerék mellett állnak, s hangoskodva mostanáig nyertek, sőt elnyertek tőlünk már azt mondhatni, mindent, mindig nyerni fognak?
Ha képesek lennénk összefogni, Isten, s a magyarok Nagyasszonya, kihez őseink buzgósága, minden veszedelemben fohászkodott, segítségét hittel s reménnyel esdeni, akkor bízhatnánk, és derűlátóbbak lehetnénk.
Ennek nyomán szebb lehetne Ünnepünk, vasárnapunk!

A héten lelkigyakorlaton voltunk. Itt hallottam Mécs Lászlóról és verseiről.
A Böngészőben nagy örömömre itt találtam tőle verseket.
remélem bővül majd a verseinek száma.


Mécs László

Martoncsik (Hernádszentistván,1895.jan.17.–Pannonhalma,1978.nov. 9.)
költő, premontrei rendi kanonok, lapszerkesztő.

Középisk.-i tanulmányait Kassán végezte néhány versét gimn.-i éveiben a Zászlónk közölte. 1913-1914-ben a Pázmány Péter Tudományegy. m.-latin szakos hallgatója. 1914-ben kérte felvételét a premontrei rendbe. 1916 őszén már mint rendjének tanárjelöltje folytatta tanulmányait. 1918-ban szentelték pappá Jászóvárott. A felvidéki premontrei gimnáziumok megszűnése után Jászóvári könyvtáros, majd 1920-1929-ig nagykaposi plébános. A felvidéki m. lapokban rendszeresen jelentek meg nagy hatású költeményei. 1923-ban kiadta első kötetét, a Hajnali harangszót (Ungvár), s megkezdte vándor előadó körútjait, melyek nagy népszerűséget szereztek költészetének, ünnepelték a nagyszerű kiállású, zengő hangú lírikust. 1929-ben már életrajza is megjelent Farkas Gyula tollából. 1930-ban rendfőnöke Királyhelmecre nevezte ki plébánosnak. A könyvkiadók igyekeztek kamatoztatni népszerűségét, egyre-másra jelentették meg mind váltakozóbb színvonalú köteteit. Ezzel párhuzamosan kemény kritikák érték, kivált a Nyugat köréből. 1935. márc.-ban sikeres erdélyi körutat tett, s jelentős elismerést szerzett párizsi szavalóestjein. 1938-ban francia nyelvű kötete is megjelent, ez alkalommal ismét szerepelt Franciao.-ban, s felkereste a Benelux államokban élő m. anyanyelvű olvasóit is. Ekkor ismerkedett meg Paul Valéryvel, aki 1944-ben előszót írt a második francia nyelvű verses kötetéhez. 1941-ben megjelentek összegyűjtött versei, a következő év elején lapjában, a Vigiliában melynek főszerkesztője volt, közölte az Imádság a nagy Lunatikusért című Hitler-ellenes versét, ami miatt büntető eljárást kezdeményeztek ellene. (A per végül ítélet nélkül végződött.) 1944 őszén elhagyta Királyhelmecet. 1945 után barátainál, rokonainál, Csornán és Pannonhalmán élt. 1953-ban „többszörös röpiratok terjesztése” (ezek a saját kéziratos, ajándékba adott versei voltak) vádjával 10 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956. szept.-ben hátralévő büntetésének elengedésével szabadult, 1957. jan.-tól újra lelkipásztori tevékenységet folytatott. 1958 tavaszától rendszeresen prédikált az óbudai plébániatemplomban. Két angol nyelvű válogatás után 1968-ban Torontóban kétnyelvű kötete jelent meg, 1971-ben az Ecclesia kiadásában Rónay György bevezető tanulmányával jelent meg verseskönyve. 1978-ban Pannonhalmán ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. Hagyatékát a pannonhalmi bencés közösség gondozza. M. Hajnali harangszó (versek, Ungvár, 1923); Rabszolgák énekelnek (versek, Berlin, 1925); Vigasztaló (versek, Berlin, 1927); Az ember és árnyéka (versek, Kassa, 1930); Üveglegenda (versek, Bp., 1931); Bolond Istók bábszínháza (verses mese, Bp., 1931); Legyen világosság! (versek, Bp., 1933); Válogatott költeményei (Bp., 1934); Megdicsőülés (versek, Bp., 1935); Fehéren és kéken (versek, Bp., 1937); Élőket nézek (versek, Bp., 1938); Forgószínpad (versek, Bp., 1940); Összes Versei, 1920-1940 (Bp., 1941); Anya kell! (válogatott versek, Bp., 1943); M. L. válogatott költeményei (Buenos Aires, 1953); Vadócba rózsát oltok (vál. versek, Toronto, 1968); Aranygyapjú (vál. versek 1923-1968, Buffalo-Bp., bev. Rónay György, 1971, Bp., 1987); Vissza a csendbe! (versek, Cleveland, 1976); Üzenet (vál. versek, Bp., 1982).– Irod. Kárpáti Aurél: M. L. versei (Nyugat, 1931. 1); József Attila: M. L. költészete (A Toll, 1931. 2. sz.); Illyés Gyula: Katolikus költészet (I. Gy.: Ingyen lakoma, Bp., 1964); Fábry Zoltán: Vigyázzatok a nappalokra! (Irodalmi Szemle, 1966); Monoszlóy Dezső: M. L. halálára (Új Látóhatár, 1979. 6, sz.); Szabó Ferenc: M. L. (Kat. Szle, 1979. 1. sz.); Vasadi Péter: M. L. (Vigilia, 1979. 2. sz.); Szamosi József: Vissza a csendbe (Sz. J.: Írások-vallomások, München, 1982); Csanád Béla: Költő és igehirdető. M. L. születésének 90. évfordulójára (Új Ember, 1985. 8. sz.).

Kinek ünnep a nőnap?

A nőnap nem a nők, hanem a női egyenjogúsági mozgalom emléknapja. Politikai ünnep, mégpedig baloldali, szociáldemokrata, kommunista ünnep. Az ünnepet magát az Egyesült Államokban találták ki a XIX. század végén. Évenkénti megtartását az I. Kommunista Internacionálé rendelte el. A március 8-i dátum arra a nőtüntetésre emlékeztet, amely ezen a napon zajlott 1917-ben, Oroszországban, és aminek hatására II. Miklós cár lemondott és Kerenszkij került hatalomra. Vagyis konkrétabban a nőnap egy zsidó-szabadkőműves provokáció emléknapja. Magyarországi ünneplését 1948-ban Rákosi Mátyás rendelte el, és tette egyúttal kötelezővé.

Köszönjük, de mi ebből a sunyi, álságos vörös műünnepből nem kérünk.

Csukor Árpád üzenete mindenkinek.


A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia,
a következő Nyilatkozatot adta ki:

”Aggodalommal töltenek el bennünket az utóbbi időben hazánkban
elharapódzott erőszakos cselekmények. Ezúton fejezzük ki
együttérzésünket az áldozatoknak és hozzátartozóiknak.
Ugyancsak aggasztó az ezek kapcsán jelentkező provokáció-sorozat,
amely a magyarságot rasszista színben igyekszik feltüntetni.
Ennek érdekében egyesek nem riadnak vissza társadalmi támogatottsággal nem rendelkező,
szélsőséges jelképeket használó ál-demonstrációk szervezésétől sem.
Meggyőződésünk, hogy ezek az igazi problémákról terelik el a figyelmet.

Ebben a kiélezett helyzetben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
arra szólít fel minden döntéshozót, hogy a gerjesztett problémák és
médiamegoldások helyett a valós kérdésekkel foglalkozzanak, mint a
közbiztonság, a szociális biztonság, a szükséges egészségügyi ellátás,
a családok védelme, a jövő nemzedék felelős oktatása és nevelése.

Társadalmunk tagjai, különösen azok, akik egy élet munkájával járultak
hozzá országunk építéséhez, mégpedig olyan körülmények között, amikor
munkájuk ellenértékének jelentős részét maga az állam tartotta vissza,
jogosan várhatják el, hogy a megszorításoknak ne ők legyenek a
legfőbb áldozatai.

Egyházunk a Jézus Krisztustól kapott küldetése szerint továbbra is
hirdeti az örömhírt, szolgálja a békét, a kiengesztelődést és a köz javát.

Budapest, 2009. március 3.”

Kedves Georgina22!

Először is köszöntelek Téged is tagjaink között!
Nagyon örülnék, ha létrehoznál ezügyben egy újabb topic-ot és úgy beszélgetnétek erről a témáról, hisz mindannyiunkat nagyon is érdekel ez a téma és már gyakran említést nyert korábbi hozzászólásokban. Abban is biztos vagyok, hogy sokkal több segítséget kaphatsz, illetve kaphatunk mindannyian abban az esetben, ha több ember tud hozzászólni a "vallásosság és az egészség kapcsolata" témakörben.

Fórum témát az 'Új téma' gomb megnyomásával tudsz indítani.

Köszönettel: Admin

Igazán köszönöm a segítséget, mivel valóban szükség lenne minden segítőkész vizsgálati személyre! :)

A cím: vizsgalat90@gmail.com

Még egyszer köszönet érte!

Kedves Georgina!

Nagyon szívesen segítek írd meg az e-mail címet.
(ide a fórumra)

Isten Áldásával Ili

Kedves Fórumozók!

Bár tudom, hogy a témához mindez nem tartozik hozzá (sajnos nem találtam olyan topic-ot, amiben erről írhatnék), én mégis remélem, hogy itt segítségre találhatok.

Harmadéves egyetemista vagyok, és - az új oktatási rendszer következtében - most kell szakdolgozatot írnom, aminek témájául a vallásosság és az egészség kapcsolatát választottam.

Ehhez szeretnék segítséget kérni, ugyanis minél több lelkes vizsgálati személy hozzájárulására szükségem lenne! :)

A vizsgálat két kérdőívet tartalmaz, az egyik a problémás élethelyzetekre vonatkozik, a másikban pedig a vallásosságról teszek fel kérdéseket.
A kérdőívek kitöltése természetesen névtelen, és semmiféle személyes adat megadására nincs szükség.

A vizsgálat elsősorban a középkorú korosztályra vonatkozik (kb. 30-tól az 50-es évek elejéig), de én minden segítőt nagyon nagy örömmel veszek! :)

Ezért kérem, hogy ha valaki úgy érzi, hozzá tudna ehhez járulni, van kedve kérdőívet kitölteni, írjon nekem egy e-mailt a címre, és én e-mailben visszaküldeném neki az anyagot!

Előre is nagyon köszönöm a segítséget! :)

Böjte Csaba: Ne féljetek!!

Sokan kérdezgetik a gyerekeink, kollégáim közül, hogy mi lesz velünk? Mi lesz az alapítvánnyal, a gyerekekkel? Mi lesz a világgal ebben a nagy gazdasági válságban? Válaszom őszinte. Igen, én is úgy érzem, hogy nagyon nehéz idők jönnek, kemény a válság, az átrendeződés, amelybe a világ, a Kárpát medencei magyar nagy családunk, népünk és egyházunk belesodródott, de meg vagyok győződve, hogy mi erősebbek vagyunk.Képesek vagyunk tovább lépni, legyőzni a világunkhoz hozzátartozó nehéz időket kitartással, összefogással.

Gyermekkoromban és később is sokszor jártam vihartól tépett erdőkben. Hihetetlen pusztítást tud a szélvihar okozni. Általában a beteg, korhadt fákat dönti le a vihar, meg azokat,amelyek nem eresztettek mély gyökeret, nem kulcsolódtak bele a kemény, sziklás anyaföldbe. De a legnagyobb pusztítást ott végzi, ahol a fák nem zártak össze ősi rendben. Ott, hol a fák saját testükkel nem védik egymást, hanem az idegen kéz által megbolygatott rendjükben a vihar hézagot talál, ott betör, és a kidőlő fák a mögöttük lévőkre zuhanva hatalmas erdőket tarolhatnak le. Szívszorító látvány, ahogyan ezek a hatalmas, egészséges fák egymásra roskadva, derékba törnek vagy tőből kicsavarodnak, amíg a szem ellát temető az erdő.

Viharok mindig is voltak, és mindig is lesznek, általa újul, frissül a világ, újul meg az élet. Ahogyan a tektonikus lemezek keresik óriási földrengések közepette a helyüket, a megújuló világ is él, mozog és reng. Már évtizedek óta mondják, hogy nem fenntartható ez a fogyasztásra épülő, habzsoló rohanás. Azt, aki folyamatosan két kövér vacsorát elfogyaszt, megüti a guta. Hiába rakjuk tele hátizsákunkat sok-sok mindennel, mert akkor az utunk nem kirándulás, hanem verejtékes szenvedés, robot, málha cipelés, és úgy fogunk kínlódva a életünkön keresztül botorkálni, hogy az igazi értékekre nem lesz szemünk. Tudomásul kell vennünk, hogy nem építhet erején felül fölöslegesen mindenki magának 2-3oo négyzetméteres palotát, telezsúfolva azt sok-sok fölösleges kacattal. Ahogyan bölcs, okos könyvekből tanuljuk az egészséges táplálkozást, ugyanúgy meg kellene tanulnunk a fenntartható otthonteremtés, közlekedés, életvitel szabályait és persze nemcsak mi, hanem társadalmunk minden része, a kormányok maguk is. Meg kellene tanulnunk annyit meríteni a közös nagy fazékból, hogy mindenkinek jusson, és hogy a jövendő generációk számára is lakható legyen ez a föld.

Szaporodjatok, sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a földet, mondja az Úr első parancsában, még a bűnbeesés előtt. Én nem hiszem, hogy Ghandi szavaira a tengerbe kellene dobnunk évezredes fejlődésünk gyümölcseit, a földből általunk teremtett gépeket, szerszámokat, az autót, repülőt. Anyagi civilizációnk nem rossz, de csak egyik lába az örök élet útján járó embernek. A másik lábunk a vándorlásban az élő hit, a bennünket soha cserben nem hagyó remény, és az emberiséget nagy családdá, testvéré tevő keresztény szeretet és jóság. Mindezek iránytűje a tízparancsolat és Mesterünk mindenben utat mutató főparancsolata, a Szeretet parancsolata. Az Istenbe kapaszkodó ember tudja, hogy nem reménytelen tragikus hős, hanem a keskeny, meredek útnak vándora, mely a Személyes Végtelen karjaiba visz. Szent Pál is dolgozott, a hideg ellen sátrakat készített, és hajókra ült, és korának egyik legnagyobb technikai vívmányát, a betűvetést felhasználva írt nekünk halhatatlan leveleket, de mindennapjait az Isten és a testvéri szeretet ragyogta be. Két lábon járt, és célba ért, egy asztalhoz ülhet Szent Péterrel és a többiekkel, a Mestere asztalához. Ahhoz az asztalhoz, melyhez mindannyian meghívást kaptunk, és ahol nincs első és utolsó vendég, ahol Istenünk öröme a mi örömünk lehet, és boldogságunk teljes lesz.

Képesek vagyunk megújulni? A csodálatos anyagi kultúránk mellé felfejleszteni egy érett, felnőtt lelki kultúrát is? Hogy ne sántikáljunk, döcögjünk életünk útjain, hanem szapora léptekkel haladjunk a végtelen szeretet, Istenünk országa felé?

Nem a porból született emberke, bölcsességében, szerencséjében bízom, hanem a bennünket teremtő Istenben, ki megtestesült, és a szentírás lapjairól így szól hozzánk. "Atyánk mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom". Hiszem, hogy az Istenre figyelő ember erősebb, mint a jelenlegi gazdasági válság, és hiszem, hogy ez a hatalmas átrendeződés nem világunk pusztulását, hanem megújhodását hozza el.

Nem kell félni, hanem keressük az utat, mert hisszük, hogy van tovább.

Szeretettel, Csaba t.

Böjte Csaba: Hogyan tovább?


Nemcsak a részvények esnek, meg az árfolyamok, hanem mintha a világ nagyhangú elöljárói is elcsendesedtek volna. A politikusok elbizonytalanodtak, a bankárok sokkal visszafogottabban nyilatkoznak. Talán ez nem is volna baj, az a szomorú, hogy az emberiség nagy tömege a holnaptól, már nem a jót, nem szép álmaik beteljesedését várják, hanem reményvesztetten félnek az eljövendő napoktól, melyek nagyon sokak szerint csak munkanélküliséget, háborút, összeomlást, anarchiát, pusztulást fognak hozni. Félünk, mert szinte kitapintható, ahogy napról-napra párolog, vékonyodik el az embertársainkba, a közintézményeinkbe vetett bizalmunk, hitünk. Elillan az összetartozás kellemes érzése, az, hogy együtt jobb, könnyebb, szebb ez a világ. Elmagányosodunk, bezárkózunk, félünk egymástól és sok mindenben megtorpanunk!!!

Igen biztos, hogy a világunk GDP-ben mért rohanása megtorpant. De talán ismerős a kis nyuszi és a teknőc párbeszéde? A nyuszi szalad, a teknőc ballag utána. A nyuszi nyüstöli a teknőcöt, hogy szedje már a lábát, de a cammogó teknőc egyre csak azt mondja, hogy: te nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk! De miért lenne jó, kérdi a nyuszi, hogy lassan megyünk. Mert nem jó felé megyünk jön a csendes válasz a teknőctől!

Megtorpant a világunk, de nem is baj mondom félszájjal mert talán nem jó felé mentünk.

Nem hiszem, hogy nekünk még több autóra, és csillogó-villogó ruhára, lim-lomra, elektromos kütyüre lenne szükségünk. Jó lenne most egy csendes, visszafogott séta. Úgy gondolom, hogy mindannyian arra vágyunk, amit a betlehemi barlang jelképez, arra amit a Mária karjaiba simuló kisgyermek mosolya jelent biztonság, szeretet, egymást átkaroló jóság, ezekre van szükségünk! Mária figyelő, egy életre kimondott alázatos igenjére, Szent József megbízható férfiúi hűségére, ki a nem vér szerinti gyermekére is gondoskodó jósággal tekint. Nekünk ma a család melegére, megértésre, elfogadásra, a ránk ragyogó tekintettel felnéző kisdedekre van szükségünk.

És mindezt miért csak félszájjal mondom? Az biztos, hogy nem azért, mert nem hiszek a názáreti csendes, örömteli családi élet világot megújítani tudó erejében. Hiszem, hogy mindaz, mi igazán értékes az életünkben, ami az embert emberré teszi, azt nem tudja elvenni tőlünk a gazdasági válság, a pénzügyi összeomlás, mely országainkat érinti. Családod, barátaid iránti őszinte szeretetedet, azt, hogy gyermekeiddel vidáman elmenj kirándulni, vagy egy zimankós este leülj sakkozni, römizni, azt nem tudja senki elvenni tőled. Azt, hogy leülj egy jó sörre a barátaiddal és egymást férfiasan ugratva elbeszélgessetek, gondolom megteheted, még ha nem is dübörög a gazdaság.

Azért vagyok visszafogott, mert a szabad akaratú ember, félelmében, a pánikhangulatban nem biztos, hogy ezt a csendes, visszafogott, természethez, önmagához, családjához visszavezető utat fogja választani. A harmincas évek elején kipattanó gazdasági világválságra sem ezt a választ adták a népek vezetői. A hatalomért, annak megtartása érdekében óriási kölcsönöket vettek fel, újból felpörgették a termelést, a fogyasztást, és beindultak a hatalmas fegyvergyárak, a háborús gépezetek, és az emberiséget belesodorták a második világháborúba. Az anyagiak szorongatásából hihetetlenül gyorsan kinőttek a mindent elsodró, kegyetlen jobb és baloldali diktatúrák.

Nem jó felé mentünk, a termelés, fogyasztás mókuskereke már nagyon gyorsan pergett. Hiába volt mindenféle szerződés a fenntartható világról, mi egyetlen gyárat sem, sőt egyetlen villanyégőt sem kapcsoltunk volna ki, ha lenne vevő az előállított termékekre.

Megtorpantunk, hogyan tovább? Alázatos imádkozó lélekkel kérem az Urat, hogy a názáreti csendes élet mellett tudjunk dönteni. Krisztus mutatja nekünk a kétezer éves utat, a szeretet útját. Képesek vagyunk-e a mindannyiunkat boldoggá tevő szeretet mellett dönteni, vagy világunk újból a gonosz lélek játékszere lesz? Van megoldás, kiút, és lelkünk mélyén érezzük, látjuk is ezt az utat. Merjünk külön-külön is, de együtt is a jó szándék által vezetett őszinte szeretet útja mellett dönteni! És ne feledjük, bármi is történik körülöttünk, az nem jogosít fel bennünket arra, hogy letérjünk erről az útról, melyen kívül minden más csak pusztulás, szakadék.

Kisebb testvéri szeretettel, cs. t.

Böjte Csaba adventi fohásza

Ülök az egykedvű őszi borongásban, 2008. november 28-án, az egyházi év utolsó napján. Csend van bennem, várakozás. Múlik egy év, vagy egy egész világ? Nem tudom.

Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk!

Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?

Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több jót! Mint a gyermekek veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?

Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket mint kotló a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból.

Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe belé álmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjjön és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtsuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted Istenünk a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.


A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz előtte mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot - de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?

Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.

Itt állsz Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk. Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk. Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal.

Istentől áldott adventi, megtérést, szent időt kívánok szeretettel,

Csaba testvér

Én mindig mertem vállalni a hitemet. Egyedül nevelem a kislányomat de soha nem éreztük hátrányát, hogy templomba járunk. Az iskolában is elfogadták a tanárok is. A gyerekek még kicsik voltak néha csúfolták a lányomat, de később erősebb volt a kíváncsiságuk. Van olyan kislány aki 16 évesen kért meg bennünket, hogy segítsünk neki a Papbácsival beszélni mert szeretne megkeresztelkedni. Pedig eleinte Ő is piszkálta a lányomat, most nagyon jó barátnők lettek és szívesen foglalkoznak a kicsi gyerekekkel.
Szeretettel Marika

Elozmény: ( andrea @ 2008-11-06 19:18)

Minden így igaz,ahogy mondod,Ili.A megfelelni akarás ma mindenkit szorongat minden téren és sokan kudarcként élik meg,ha nem sikerül tökéletesen megfelelni az elvárásoknak.Ebből adódnak a különféle lelki eredetű problémák,amikkel kutatások szerint,szinte nincs ma ember,aki ne küzdene.Bizonyára a férfiaknak is nehéz tökéletesen megfelelni a munkahelyükön is,a családban is-de mivel én nő vagyok,elsősorban a nők problémáit értem meg.A nők irányába és így önmaguk irányába is támasztott követelések a külsőségeket illetően-gondolok itt arra,hogy tökéletes alkat,tökéletes szépség,mintha aki nem úgy néz ki,mint a gondosan "megcsinált" modellek a fotókon,annak már el is kellene ásnia magát....emiatt rengeteg nő küzd ma önértékelési problémákkal....Aztán megfelelni a munkahelyen,megfelelni otthon,mint tökéletes háziasszony,családanya,feleség...sok fiatal nő azért is nem mer gyereket vállani,mert fél attól,hogyan állna helyt,mint anya.Ezt már sok lánytól hallottam.Hogy úgy érzi,képtelen lenne jó anya lenni,ezért nem is mer vállalkozni rá....Persze tudom,sokan mondják,hogy azért nem akarnak gyereket vállani ma a fiatalok,mert önzők,meg nem akarnak áldozatot hozni-de sokban ez a félelem munkálkodik inkább.... A mindennapok apró szépségeire pedig nincs idő rácsodálkozni,talán gyerekkorban még megvan ez a képességünk,aztán elfelejtjük.... És valóban úgy igaz az is,hogy minden rosszban van valami jó,csak tudni kellene észrevenni -és annak örülni,és -mint ahogyan van is egy mondás:minden fénynek van árnyéka-tehát amit a legjobbnak hiszünk,s esetleg az után sóvárgunk-abban is van rossz.És igen;az is jellemző,hogy nem nézünk magunkba,mielőtt másoktól elvárunk valamit... Valóban:ki adja el a magyar földet idegeneknek?Gondolom az,akinek nem szívügye,hogy a magyar föld a magyaroké maradjon.Mert a pénz csábít,és aki többet ad érte az kapja meg,nem baj,ha idegen is.Hozza meg más az áldozatot...Azért szeretnék bízni abban,hogy vannak még,akiknek vannak megingathatatlan elveik és van bennük tartás!

Andika!
Az elvárásoknak megfelelni akarás általában pozitív előjelű. Nem is ezzel van a baj, hanem nem szabad mindenfajta ( bűnös és gyarló világi) elvárásoknak egyáltalán nem kell, vagy nem egyformán, vagy nem mindig kell megfelelni akarni. Ezt a zavart a mai ember lelkében a tekintély válsága okozza! Gondolj csak bele, akinek jó és határozott szülei, nevelői, tanárai, főnökei vannak (voltak) az az ember jobban tudja az életben mihez tartani magát.

"Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt. Aki azonban megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt."
Lk. 12. 8-10-ig

Elozmény: ( Ili @ 2008-11-06 17:31)

Napjaink emberének nagy hibája, hogy minden téren mindenkinek meg akar felelni. Pedig ez nem megy mindannyian mások vagyunk, és ha ezt tudomásul vesszük és így alakítjuk a mindennapjainkat, nem várunk el magunktól és másoktól sem lehetetlent. Meg kellene lát ni a mindennapok apró szépségét szeretetét. Mindenkiben van jó, és a legjobbnak tartottban is van rossz. De ez nem baj, így tudunk tanulni, fejlődni. A baj ha ezt elfelejtjük. Magunk sem teszünk semmit, csak számon kérünk és másoktól várunk el olyan dolgokat amiben mi is gyarlók vagyunk. Lázadozunk az ellen, hogy idegenek veszik meg a magyar földet, de kiadja nekik el? Erről nem beszélünk.Ha már áldozatot kell hozni, hozzon más, mindig mindenki csak kifogásokat keres. Mi nem igaz Andrea!!!!!

Minden így igaz,ahogy mondod,Ili.A megfelelni akarás ma mindenkit szorongat minden téren és sokan kudarcként élik meg,ha nem sikerül tökéletesen megfelelni az elvárásoknak.Ebből adódnak a különféle lelki eredetű problémák,amikkel kutatások szerint,szinte nincs ma ember,aki ne küzdene.Bizonyára a férfiaknak is nehéz tökéletesen megfelelni a munkahelyükön is,a családban is-de mivel én nő vagyok,elsősorban a nők problémáit értem meg.A nők irányába és így önmaguk irányába is támasztott követelések a külsőségeket illetően-gondolok itt arra,hogy tökéletes alkat,tökéletes szépség,mintha aki nem úgy néz ki,mint a gondosan "megcsinált" modellek a fotókon,annak már el is kellene ásnia magát....emiatt rengeteg nő küzd ma önértékelési problémákkal....Aztán megfelelni a munkahelyen,megfelelni otthon,mint tökéletes háziasszony,családanya,feleség...sok fiatal nő azért is nem mer gyereket vállani,mert fél attól,hogyan állna helyt,mint anya.Ezt már sok lánytól hallottam.Hogy úgy érzi,képtelen lenne jó anya lenni,ezért nem is mer vállalkozni rá....Persze tudom,sokan mondják,hogy azért nem akarnak gyereket vállani ma a fiatalok,mert önzők,meg nem akarnak áldozatot hozni-de sokban ez a félelem munkálkodik inkább....
A mindennapok apró szépségeire pedig nincs idő rácsodálkozni,talán gyerekkorban még megvan ez a képességünk,aztán elfelejtjük....
És valóban úgy igaz az is,hogy minden rosszban van valami jó,csak tudni kellene észrevenni -és annak örülni,és -mint ahogyan van is egy mondás:minden fénynek van árnyéka-tehát amit a legjobbnak hiszünk,s esetleg az után sóvárgunk-abban is van rossz.És igen;az is jellemző,hogy nem nézünk magunkba,mielőtt másoktól elvárunk valamit...
Valóban:ki adja el a magyar földet idegeneknek?Gondolom az,akinek nem szívügye,hogy a magyar föld a magyaroké maradjon.Mert a pénz csábít,és aki többet ad érte az kapja meg,nem baj,ha idegen is.Hozza meg más az áldozatot...Azért szeretnék bízni abban,hogy vannak még,akiknek vannak megingathatatlan elveik és van bennük tartás!

Napjaink emberének nagy hibája, hogy minden téren mindenkinek meg akar felelni. Pedig ez nem megy mindannyian mások vagyunk, és ha ezt tudomásul vesszük és így alakítjuk a mindennapjainkat, nem várunk el magunktól és másoktól sem lehetetlent.
Meg kellene lát ni a mindennapok apró szépségét szeretetét. Mindenkiben van jó, és a legjobbnak tartottban is van rossz. De ez nem baj, így tudunk tanulni, fejlődni. A baj ha ezt elfelejtjük. Magunk sem teszünk semmit, csak számon kérünk és másoktól várunk el olyan dolgokat amiben mi is gyarlók vagyunk.
Lázadozunk az ellen, hogy idegenek veszik meg a magyar földet, de kiadja nekik el? Erről nem beszélünk.Ha már áldozatot kell hozni, hozzon más, mindig mindenki csak kifogásokat keres.
Mi nem igaz Andrea!!!!!

Szia Ili! Szerintem az állít ki magáról rossz bizonyítványt,aki meg akar felelni másoknak és emiatt nem meri felvállalni önmagát,az elveit,a nézeteit,a hovatartozását...

Merjük vállalni nyíltan kereszténységünket, vagy megalkuvók, farizeusok vagyunk ha a (trendi) úgy diktálja! Megvalljuk, kiállunk kereszténységünk mellet, vagy sodródunk az árral hogy megfeleljünk azok számára akik (menőnek) tarják magukat és illik velük egyetérteni, hogy ne nézzenek le? Vagy így állítunk ki magunkról rossz bizonyítványt?