Még sírni sem
Még sírni sem szabad?
Tudom ezt az életet
Én választottam!

Én döntöttem le hogy így legyen,
de akkor nekem csak a tűrés marad?,
Ki akar hozzám is alkalmazkodni??
Tudom ezt az életet én választottam!

És ki látja könnyeim??,
Kit érdekel, hogy könnyezem?
Enyém csupán a várakozás,
alkalmazkodás.
És a másik megértésének egyoldalú
elfogadása??

Dönthetek. Igen dönthetek,!
De tudok e nem szeretni?
Elhagyni azt, aki nekem annyira fontos!
Én mindent megteszek, alkalmazkodom.
A legvégsőkig, értékeli ezt egyáltalán valaki??

Változtathatok, Igen változtathatok, ha akarok
de nem tudok, s nem is akarok
Mert SZERETEK!!!

Mi Atyánk, ó, kegyes Isten

Mi Atyánk, ó, kegyes Isten,
Ki vagy a magas mennyekben:
Szenteltessék neved szívvel;
A te országod jöjjön el;
Te akaratod meglégyen
Ez földön, miképpen mennyben.

Mindennapi kenyerünket
Add meg, bocsásd meg vétkünket,
Amint mi is megbocsátunk
Azoknak, kiktől bántattunk;
És ne vígy a kísértetbe,
De szabadíts gonosz ellen.

Mert tied, Uram, az ország,
Tied minden hatalmasság,
Megadhatsz azért minékünk
Mindent, amit tőled kérünk;
Tied a dicsőség, Ámen.
Most és örökké úgy légyen.

...összeborult a sötétség.
Néztem az eget.Sziporkázva csillogtatta ezernyi csillagát.A csillagokon felül még csillagok vannak,azon felül határtalan világ,s még azon felül ott ül mérhetetlen jóságának ragyogásában :az Isten,aki mindent tud,mindent lát.Engem is,aki itt fekszem,és könyörögve kinyújtom feléje fáradt karjaimat.
Néztem az eget...




...de ezeken túl a hit,az akarat..élete lelkében borong érinthetetlen tisztaságában,mint a felmutatott áldozat.
És igaz,mély hangjával bólintva rákondult a harang.
F.I.
(Smiciapa)

Világok világa Magyarország


Világok világa Magyarország,adjon a Teremtő békét neked.
Világok világa Magyarország,lehess olyan, amilyen voltál.

Szülessenek tudósok,írjanak zenéket.
Ne haljanak a költők,ismét szóljon az ének.
A templomokban harangszó esküvőt kísérjen.
Az ember Isten segítségét egy életre kérje.

Szomszéd a szomszédját ismét barátnak nézze.
Testvér a testvérnek ne legyen ellensége.
Ne legyen több határ, mely elválaszt apámtól,
ne kelljen a temetőket útlevéllel járnom!

Maradjon a tánc, úgy, ahogyan járják!
Maradjon a szó, úgy, ahogy ma még mondják!
Ha messze, fent az égben létezik igazság,
hagyja,hogy az anyák fiukat magyarnak mondják!


Világok világa Magyarország,adjon a Teremtő békét neked.
Világok világa Magyarország,lehess olyan,amilyen voltál.

Kormorán Gáspár Álmos-Koltay Gergely

Amikor Isten figyel Ránk


Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, de megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt a jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem nagyon elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig várnod kellett, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett a telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen néztelek. Végső soron azt hittem, több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.

Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg fejed. Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszél hozzám, mielőtt enni kezdett. Te nem tetted. Rendben. De még van idő, és remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélni. Hazamentél.

Úgy tűnt, sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a tévét.
Te csak ültél, és gondolatok nélkül nézted a műsort. Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráztál, de most sem szóltál hozzám.

Lefekvéskor túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál. Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted.

Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára vagy a szíved hálatelt részére.

Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni.

Nos, te ismét felkelsz és én újra várni, fogok rád a szeretetemmel.

Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt.



Legyen szép napod! Barátod, Isten

Sík Sándor: Hiszek

Hallják meg hívők és hitetlenek
Élet-halálra szóló eskümet!
A szív bősége zúg fel ajkamon,
Az kényszerít a Krisztus vallanom.
Hallják meg rokkant, vén aposztaták
S a vétekben vajúdó új-világ,
A forradalom, a vak Leviáthán,
És hallja meg a settenkedő Sátán:
Isten nevében vallomást teszek:
Hiszek.

Hiszek, és hitem súlyos és kemény.
Nem tünde tan, nem pille vélemény.
Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:
Igen és nem, kereken, magyarán.
Semmi csűrés és semmi csavarás,
Ínyeskedés és köntörfalazás:
Hiszem és vallom, szeretem és élem,
Amit az Egyház hinni ád elébem.
Ebben a hitben élek és halok:
Katolikus vagyok.

Hiszek egy Istent, ki három személy,
Az élő Istent, aki bennem él,
S akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.
Akinek rám is éber gondja van,
És cselekszik bennem és általam.
Aki mozdítja minden mozdulásom,
S én jóban-rosszban boldogan imádom
Intéző édes mély akaratát.
Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.

Égnek és földnek testté vált frigyét:
Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét.
Akit az Atya örök óta szül,
És akiben szépséggé lesz a zűr.
Kinek emberré tetszett válnia,
Hogy Isten legyen az ember fia.
Ki hogy minden nap eljöhessen hozzánk,
Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát.
Benne az élet és benne az út.
Hiszek Istenben, hiszem a Fiút.

Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:
A Szellemet, aki a Szeretet.
Aki Szent Péter ajakán rivall,
Hegyeket bont, szíveket áthidal,
És hét csatornán csorgatja beléd
Az élesztő kegyelem kútfejét.
Ki tüzet gyújt az embergondolatnak,
Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak
És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz.
Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.

Hiszek, és tudom, honnan a hitem.
Házamat én kőszirtre építem.
Négy élőlény az erős alapok:
ember, oroszlán, sas, tulok.
Hallottam a piacon szólni Pált,
Hallottam Ágostont és Ottokárt,
Látom a szirten Péter kulcsait,
S bennem a mélyben, hallom döbbenettel:
Kimondhatatlan gerjedezésekkel
A Szentlélek sóhajtozik.
Ó tudom kinek, ó tudom kinek:
Én az eleven Istennek hiszek.

Élő hitemmel vagyok én szabad.
Mankó helyett kötöttem szárnyakat.
Ami akad a földön emberi,
Gazdag szívem testvérnek ismeri.
És ami túl az emberkörökön,
A végtelenség: ígért örököm.
És mikor üt a boldogságos óra,
Hogy befogadjon koporsóm gubója:
Hitem gyertyája utolsót remeg,
És Istennek ajánlom lelkemet.

Hársfák

Virágzó hársak hűvösében
Magányos csendben üldögéltem,
Nem is kívántam mást, csak éppen
Lenni, mint a lomb.

Mikor már-már elszenderültem,
Egyszerre fölrezdült körültem
Egy álomhalk, valószerűtlen
Földöntúli hang.

Száz méh, a hárs virága kelyhén
Illattal csordulóra telvén
Surrogja rezge szárnya nyelvén
Léte mámorát.

E hárs alatt én hányszor ültem,
Önnön zenémben elmerülten
S önös figyelmem elkerülte
Mind e halk zene.

Ki tudja, hányszor, s milyen hársak alján
Burkolt el engem ön zajomba csalfán
Csalóka ihlet, - még csak meg se hallván
Azt a más zenét,

Komoly lányát az Isten-adta csendnek,
Melyre a boldog angyalok kerengnek,
S melyben öröktől egy akkordban zengnek
Isten és világ.

Szívem, ne sírj, még nincsen veszve semmi:
Tanulj a hárstól illatot teremni,
A csend dalának élő kelyhe lenni
S búgni, mint a hárs!

Sík Sándor

Leszülettél gyermeknek,
s szemedben a koravén
tekintetedben ott a bölcs csillogás.


Gyermeknek születtél, de rövid életed
nem engedte meg a gyermeklét
örömét. Tapasztalásod
fájdalmas inkább
mint szerethető..

Jobb lenne nevetni látni ezeket a szemeket.
Örülni látni a sírástól csillogó szemgolyót.
Rövid élted tapasztalása öreg bölccsé parancsolt.

Szomorú vagyok.
Szomorú hidd el, hisz játszanod kellene,
s hallgatni csacska dallamos boldogságot
ajkadról,mint ezt mély okos, bánatot
nézni,s tudván nem segíthetek..

A VILÁG tett ilyenné, és én szégyellem magam
hogy megraboltunk titeket,szegény gyermekeket,
s a harmadik világ felnőttnek született
boldogtalan teremtményeit.

Könyörögve kérlek Ó URAM!
Ha már mi ezt megcselekedtük ,
velük TE tanítsd meg őket nevetni!
Ha mi már a mosolyukat is elraboltuk tőlük.

Üresek a padok..
Üresek a padok a Parlamentben..
Gyászolunk. gyászolunk,
hisz ki az ki képes nemzetünk,
hazánk szétmarcangolásának
90.-ik megtörténtét nem gyászként megélni.?

Gyászolunk. környezetünkben minden nép
kihasított egy darabot szent anyaföldünk testéből.
Gyászolunk, 5 millió magyar maradt hontalan..
került határainkon kivűl.

De a padok üresek, s az utódok kik ezt a rémtettet
szó nélkül hagyták, s merték bólogatva jóváhagyni.
Gyászolunk.s a Versailles.-i kastély előtt szól a magyar
öntudat! Imák,fohászok énekek szállnak az Égbe Istenünkhöz.

Gyászolunk, feketében ül a parlamentben az utód
nemzedék.,Feledni nem tudunk ,s nem is akarunk..
jogunk van ,jogunk a gyászra, a méltó megemlékezésre,
de a padok a Parlamentben üresek..

Üresek ott,hol az internacionalizmust követők
a kommunizmust követők, a szocializmust hirdetők
ülnek.. ott üresek a padok..

s maradjon is ez így,ébredj MAGYAR ! ha még nem tetted!
Lásd régi uraid hogy is képviselték érdekedet!
SEHOGY SEM! lásd a mások érdekeit kiszolgálók
üres padjait…
s most azt mondom:JÓL VAN EZ ÍGY!!!

Jó nekem.!
Jó nekem,mert nekem van Istenem!
Jó nekem, hisz Ő van énnekem,!
És Én őmiatta vagyok!

Jó nekem, hisz félni nincs miért,
s ha bármi jön az életemben,
Ő vigyáz reám.

Jó nekem!
mert a HIT megtart, s az élet viharában
félni sem félek én,
hisz nekem van ISTENEM!!

Jó nekem !
Hisz hit nélkül mit ér az élet?,
NIHIL és semmi más..
s az árbóc nélküli hajóban utazó
csupán hánykolódik
az élet tengerén,
de nekem JÓ! hisz
Nekem van ISTENEM!

S HA meg is rettenek, ő hagyja
hogy kapaszkodjam belé l
Simogat és véd, angyala
rám vigyáz,s minden emberre.
még csak kérni sem kell.

De vagy élsz a lehetőségeddel
vagy tagadod , jogod is ez,
de élhetsz vele lelked harmóniájában
vagy vergődve küszködve egy életen át.

Mi a könnyebb?? járható út??
Lehetsz teista,De ateista is!!
Istennek akkor is egyforma vagy!
csak az utad nem mindegy!
járható, könnyíthető,

Vagy sziklával ,s tövissel teli.!
S ha ilyen is az út, a szeretet átsegít
mindenen,hisz Istened nem ad
nehezebb utat,mit lelked képes elviselni!

S ha te döntesz a nehezebb út mellett,
ahhoz is kapsz erőt..
De nekem van Istenem!! Az ő nevével
az ajkamon mennyivel szebb az út!
Szebb a táj, a bokor is virágot hajt.

A kis pata vize is tisztább, ihatóbb
a velem szemben jövőnek pedig
így köszönök! Adjon ISTEN!
s rá a felelet:Fogadj ISTEN!
hát nem könnyebb és boldogabb így???
Ha nekem van Istenem!!!??

Trianoni himnusz


Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillagösvényen.
Maroknyi székely úgy áll mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!

Áldott hazánknak délvidéki népe
Ezredév óta drága kincs nekünk.
Győztes hatalmak elrabolták tőlünk,
De szívünkben mi sosem feledünk!
Szabadka, Zombor, Újvidék és Bácska
Mennyit kell szótlan ma is tűrnötök.
De sziklasírban, régen eltemetve,
Vigyáz s erőt ád sok-sok ősötök.

Szép Felvidékünk és te, Kárpátalja,
Hazánknak ősi, gazdag tájai,
Történelmünknek hősi korszakában
De sokszor védtek büszke várai!
Ungvár és Munkács, Kassa, Krasznahorka,
Lakóid ma is egytestvér velünk.
Segítsed őket, magyarnak maradni,
Védd nemzetünket, kérünk, Istenünk.

Szomor Iván

(A Székely Himnusz dallamára énekeljük.)

Már nem félek


Az élet ostora mi nem hagy el,
Bárhol vagyok, engem meglel,
Csattan az arcomon most újra,
Könnyeim a hideg szél szárítja.

Térdemre rogyok, Isten előtt,
S a fájdalom, lelkemből feltör,
Uram mutasd az utat ,kérlek,
Hisz a gonosz világtól,én félek.

Adj erőt,s a kezed meg fogjam,
A szívem is hittel kapaszkodjam,
Adj szentlelket az én lelkembe,
Adj ragyogást könnyes szemere.

Hófehér ruhám a bűn szennyezi,
Sátán ostora,a testem emészti,
Mint kövek,úgy nyomja a lelkem,
Egyenes útról, én már le tértem.

Most Jézus előtt, hajtom fejem,
Tudom,a mocsárba nyúl értem,
Ö kiragad a hit karjaival engem,
Szent vérével ,le mosta vétkem.

Könnyes szemem törli arcomról,
S ha kérem, megvéd a gonosztól,
Aki hisz benne soha el nem hagyja,
Nem félek , bízom a Megváltómba.

Juhos Myra

Egy 90éves néni mindennapi mája


Ki mondaná el Isten a Te szépségedet?
Égen, földön hiába keresem képedet.
A harmatcsepp, a hajnal,
a csergő gyöngypatak szépséged árnya csak.
Leborulok előtted Istenem,
szépségedet ki nem beszélhetem.

Ki mondaná el Isten a Te hatalmadat?
Egy szó ronthat, teremthet színes világokat.
Megfékezed a felhők dörgő villámait,
a bőszült tengerek háborgó habjait.
Leborulok előtted Istenem,
hatalmadat ki nem beszélhetem.

Ki mondaná el Isten a Te jóságodat?
Mi vétkezünk, és Te nyújtod békítő jobbodat.
Megöntözöd esőddel a szomjas földeket.
Értünk hímzed virággal a szép természetet.
Leborulok előtted Istenem,
jóságodat ki nem beszélhetem.


Elmondta 2005. október 27-én a 90 éves délbácskai származású
Vasék Mária Valéria
Szegeden, az Idősek Otthonában.
Még gyermekkorában tanulta.

Adj Uram Isten!

Sok idegen földet bolyongtam be én,
Messzi hegyek-völgyek kerültek elém.
De mindenütt árván jártam a határt,
És e zene szárnyán lelkem hazaszállt.

Adj Uram Isten dús aranykalászt!
Hozzon az új nyár gazdag aratást!
Kapjon esőt a határ, virágot a rét!
Zengjen újra a madár úgy, mint valaha rég!

Adj Uram Isten derűsebb jövőt!
Harmatos rónát, gazdag legelőt!
Legyen boldog a szívünk, mint valaha rég!
És legyen kék felettünk újra még az ég!

Itthon vagyok újra, hazaértem én,
Felnézek az égre, ragyog rám a fény.
Ragyog rám az áldott aranynapsugár,
Újra visszaszállott a dalos madár.

Adj Uram Isten dús aranykalászt!
Hozzon az új nyár gazdag aratást!
Kapjon esőt a határ, virágot a rét!
Zengjen újra a madár úgy, mint valaha rég!

Adj Uram Isten derűsebb jövőt!
Harmatos rónát, gazdag legelőt!
Legyen boldog a szívünk, mint valaha rég!
És legyen kék felettünk a nagy magyar ég!

Wass Albert: Te és az Isten

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?

Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja még bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó, s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökerét, de már megindulnak benne az élet nedvei, és moccan a csíra.

Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral, és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Szinte hallani lehet. Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes! Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.

Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról napra, percről percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót, vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ. És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami, és köztük a tied, a Föld talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni veled, hogy nincs Isten.

Nincs, mert ez vagy amaz így történt.
Mert romokban fekszik a házad.
Mert meghaltak sokan, akiket szerettél.
Mert kevés a kenyér.
Mert sok a nyomorúság.
A világban, mondod, nincsen igazság.
És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak, Te és a többi emberek, és így egyedül Ti vagytok a felelősek azért ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem, és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen felépítettél magadnak, és most amivel nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökereivel törődik csupán.

Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait, és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelem a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok, s ne egyék el az egerek elől a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező kezei alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket, s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak, és a rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz! És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépésnek felelősségét. Szabad kezet kértél és Ő, amennyire lehetett szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért, és azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem is kíváncsi arra, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben az izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja meg a madarakra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És. Hogy a gyomrod-feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad – megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.

Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban! Nem várhatod , hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni.

Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék . Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt, s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindig, a műhelyében. A vízcseppekben, amit számodra alkotott, csak nyisd ki a szemedet jól.

Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor szirmait bontja. A pillangóban, amikor szárnyra kél.

Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységes-mély szelíd művész-szemével végigsimogat, és azt mondja:

- Bizony látom, rossz bőrben vagy, fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.

Hozzászólások: 36

Egy gondolatmenet egy kérdésre....

Vannak dolgok
melyek megértéséhez kevés az ész.
Vannak dolgok,amihez nem lehet a logika mentén
meglelni az igazságot.
Vannak dolgok,amikhez nem a materiális tudás a megoldás.
Vannak dolgok, amiknek megértéséhez nem a magas IQ a megoldás.

Vannak dolgok,amikhez a szív segítségét vesszük igénybe,
Vannak dolgok,amikhez a lélek hangja a megoldás.
Vannak dolgok,amiket nem megérteni, elemezni, mérlegelni,
egyszerűen csak elfogadni kell, hogy megértsük az isteni igazságot.

Hogy mi is az a szeretet? Az élet értelme. Miért?


"Te tudd meg, hogy a kötelességtudat szeretet nélkül kedvetlenné tesz,
a felelősségérzet szeretet nélkül kíméletlenné tesz,
az igazság szeretet nélkül keménnyé tesz,
az okosság szeretet nélkül képmutatóvá tesz,
a rend szeretet nélkül kicsinyessé formál,
a szakértelem szeretet nélkül önfejűvé tesz,
a tulajdon szeretet nélkül fösvénnyé tesz,
a hit szeretet nélkül fanatikussá tesz,
az élet szeretet nélkül értelmetlen."

Takaró Károly református lelkész

Fekete István: Harangszó



"Aztán,csak Haza!mert mire hazaér
Ámbár a járást ismeri már régen
Bárányfelhőkön és alkonyi árnyon
Lelkeket ringató szárnytalan szárnyon...
Bizony, a csillag már fent van az égen.

Szép esti csillag,búcsúzó csillag.
Fáradtan cseng-bong reszkető sugarán,
Az öreg szíveket még meglegyinti,
A gyerekeket álomra inti
S elhal a temető álmos alkonyán.

Vége.Talán csak a halottak hallják
Aztán a nagy éjszakában leng,mesél.
A régi sírokat megsimogatja,
Régi bánatokat elcsitítgatja
S aki élt valaha,most újra él.

Szárny ölelését mindenek érzik
Benne a Jóság örök csillagait
De múlik az éjjel,fáradt az álom,
Virradat ébred mindig új világon
S a harang kiröpteti új fiait.

(részlet)


"Régen lement annak a húsvétnak tavaszi borulásba tűnő napja...régen volt már nagyon..."

Győzhetetlen én kőszálom...


Győzhetetlen én kőszálom,
Védelmezőm és kővárom,
A keresztfán drága áron
Oltalmamat tőled várom.

Sebeidnek nagy voltáért,
Engedj kedves áldozatért,
Drága szép piros véredért,
Kit kiöntél ez világért.

Reád bíztam én ügyemet,
Én Jézusom, én lelkemet,
Megepedett bús szívemet,
Szegény árva bús fejemet.

Irgalmazz meg én lelkemnek,
Ki vagy ura mennynek, földnek,
Könyörgök csak Felségednek,
Én megváltó Istenemnek.

Mutass, Jézus, kies földet,
Lakásomul adj jó helyet,
Ez életben csendességet, J
övendőben idvességet.

Kinek Csillaga van...


"Kinek Csillaga van,
legyen maga a béke,
hogy minden dolga itt
békében menjen végbe!

Kinek Csillaga van,
legyen felette bátor:
szeressen vakmerőn,
de érte mit se várjon!

Kinek Csillaga van,
öltözzék friss reménybe,
hogy ISTEN LELKE is
cselekszik benne, érte!

Kinek Csillaga van,
ámuljon, mert az IGE
testté lett, s boldogan
daloljon Róla szíve!"

Emlékezés egy régi márciusra

Az erdőszélen hóvirág fehérlett.
Sarjadó gyepen az iskola glédában állt, mint még soha.
Valaki a Talpra Magyart szavalta.
Aztán a tanító beszélt a szabadságról.
Hallgatta sok parasztgyerek,
oldalt a jegyző meg a pap s tisztes, komoly, ősz emberek.

A harangozó tartotta a zászlót vén bajszos arcán zord egykedvűséggel.
S a tanító lelkesen magyarázta, hogy mi is történt ezelőtt sok, nagyon sok évvel.
Hősökről beszélt és csatákról s arról, hogy miként folyt a vér,
amikor annyi ember meghalt valamiért.

A többiek hallgatták némán.
Hitték is, nem is a mesét.
Öreg volt már a múlt. Setét s bizonytalan ködök takarták.
S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megszólalt hátul:
„Édesanyám! Mi a szabadság?”

A tanítóban elakadt a szó.
Odanéztek mindannyian.
Az asszony pedig felsóhajtott és azt felelte:
„Amikor hazajönnek a katonák, fiam”

Ó, hóvirágos régi március…!
Azóta mennyi vér ömlött megint, s részeg torokkal hányszor ordították
közénk a véres jelszót, hogy „szabadság!”
Voltunk azóta hősök mi magunk is.
Hősök, pribékek, árulók, gazok, honmentők és hazátlanok,
voltunk minden, amit csak akartak a habzó szájú álapostolok.

Négyszer szabadítottak föl azóta propagandás vad próféciával
és mind a négyszer más zászló alatt!
És mind a négyszer esküdtek reá, hogy most lettem szabad!

Hát ez a szabadság, emberek?
Szónokló, híres emberek! Élők s holtak mind ezt akarták…?
S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek:
„Édesapám, mi a szabadság…?”

Ó, hóvirágos régi Március…
Talán sóhajtunk egyet mi is akkor
és csak annyit mondunk csöndesen:
fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian.


Wass Albert
Bajorerdő, 1947.

Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Petőfi Sándor
1848. március 13.

Uram!

Múltamat irgalmasságodba,
Jelenemet szeretetedbe,
Jövőmet gondoskodásodba ajánlom!

Szent Pio

Mese

Mesebeli kis királyhoz
Betévedt egy kis leány,
Hogy az éppen ozsonnázott
Tulipános udvarán.

"Úgy-e szép itt, úgy-e jó itt?
Nézz csak ide, meg oda,
Bársony itt a gyepes udvar,
Drágakő a palota.

Nézd, a libám ezüst tollú
Aranyszőrű a cicám:
Ugye itt maradsz minálunk
Örökre, te kis leány?"

"Köszönöm a meghívását,
De el nem fogadhatom,
Szalmatetős kicsi kunyhó
Az a ház, hol én lakom."

"A mi libánk közönséges,
S nem aranyos a cicánk:
De ott van a két testvérem
S édes apánk meg anyánk."

"Ha ölelnek, ha csókolnak,
S fejem rájok hajthatom:
Szalmatetős kicsi kunyhót
A világért nem adom."

Győri Vilmos

Egy lélek állt...


Egy lélek állt az Isten közelébe
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat,
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem,
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még,
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

Csak

Csak tudnom kell, hogy vagy,
kibe a lélegzet kapaszkodhat,
kihez a sóhajok sorakoznak,
kihez mosolyom ragaszkodhat.

S én már is elvagyok,
bizton, mint a teher,
mely a biztosra ránehezedett,
és létével már semmiért sem felel.

De létezem, s Te létezel.
Bizonyosságod kell nekem,
hogy szeretni bírjam az életet.
Egymás nélkül, belátom, ez nem lehet.

Naszádos József

Magyarok Nagyasszonya

Édesanya, boldog anya,
Virágszülő Szűz Mária,
Világra szült virágodnak,
Ajánlj minket szent Fiadnak.

Ha nem ajánlsz, hova menjünk?
Nincs egy íznyi épség bennünk
Minden épet, minden szépet
Fölfaltak a cudar évek.

Csúfra mégis megmaradtunk,
Nem nyílt meg a föld alattunk,
Kikerültük a koporsót,
Itt vagyunk most, legutolsók.

Legutolsók a világnak,
Kik a szívünkbe nem látnak,
De tenálad, Asszonyunknál
Tudjuk, csak az irgalom vár.

Már a régi hit is mozdul,
A meleg vér meg-megpözsdül,
Ami szégyenünkre vállott,
Szemünkről már hull a hályog.

Látjuk már, hogy mi rossz, mi jó,
Tudjuk, mi féltenivaló,
Sereglünk a Krisztus elé,
De hogy álljunk szeme elé?

Mit mondjunk, ha reá kérdez?
Szólj helyettünk, anyánk, édes,
Annyit mondj csak: rosszak vagyunk,
De mégis a tied vagyunk.

Sík Sándor

Adventi ének

„Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával,
Szent biztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra,
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes.
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes.
A szeretetnek fényes napja jő fel
Üdvözítőnkkel!”

Szabolcska Mihály részlet

Advent

Valami készül a fellegekben
minden decemberben!
Az angyalok kiülnek
a felhők szélire,
lábukat lógázzák, nevetnek.
Kacagnak, dalolnak,
türelmetlen várnak,
hogy eljöjjön a perc.
Mikor felsír a szeretet,
az örök könyörület,
az irgalom és megbocsátás,
az igazabb a prófétánál,
az egyetlen igaz barát!

Nekünk, embereknek!
Kik szeretetre vágyunk,
de szeretni nem próbálunk.
Kiknek irgalom az álmunk,
de irgalmat nem ádunk.
Kik mindig hibázunk,
de meg nem bocsátunk.
Kik mindig hazudunk,
de mindig igaz szóra várunk.
Kik földi kincsekért
eladjuk az álmunk.
Kik mindig barátkozunk,
de barátokra nem találunk.

Naszádos József

Nemcsak azért vagyok..
Nemcsak azért vagyok,hogy
Együtt találjuk meg a boldogságot,
Nemcsak azért vagyok,hogy
Megleljük az utat jelző csillagot.

Azért is vagyok,ha valami FÁJ,
Azért is vagyok,hogy enyhítsem a BAJT.
Gyógyszer legyek,hogy NE FÁJJON,
Vagy csak múljon,mi rág,
Rág belül,s keresd a megoldást.

Kínoz a félelem,mert elméd véges,
S nem látja a VÉGTELENT.
Keresi,de nem leli,mert az ELME
MAGYARÁZATOT AKAR,de hiába
Az AKARÁS,kevesek vagyunk,elménk
Véges,gátolja az ANYAG.

Fogd a kezem,ÉN vakon is látom az utat,
Fogd a kezem,Én megyek ELŐRE.
Fogd a kezem,NEM ISMEREM A FÉLELMET.

Mert Isten fogja a KEZEM!
Hát ne félj kedvesem, s hogy Te nem hiszel,
Sebaj!hitem kettőnknek is elég!
Hisz nemcsak azért vagyok,hogy ha merülnénk
A bajban,s gondolnád nincs kiút..
Vagy nincs megoldás,s csak a MATÉRIA
Igaza lehet az IGAZ??

Hát ne hidd!Nézd a szemem!
Nézd az elszántságom,a tenni akarásom!
Segítő kezem,mely mer vezetni akár vakon is!
Hidd el,hogy VELÜNK AZ ISTEN!