Február 22. Vasárnap. Gerzson, Zétény

Jn 16,1-4a Keresztyénnek lenni nem mindig könnyű. Jézus az életre készíti az övéit. Szavaival meg akarja tartani őket, amikor elbizonytalanodnak, botladozva járnak és már-már elesnek. Ezért mondja: "...amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek" (4). Ahol van mire emlékezni, ott nincs kapaszkodó nélkül az ember. A református ember tudja: Isten igéje hűség és igazság, az egyetlen erős kapaszkodó.
RÉ 41 MRÉ 41 Zsolt 41 Józs 15,20-63

Február 21. Szombat. Eleonóra

Jn 15,18-27 "Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani" (20). A kiválasztás terhekkel és örömökkel jár! Milyen félelmetes és mégis csodálatos ígéretek egy mondatban! A "világ" nehezen viseli el azt, ha valaki nem azon az úton jár. Isten gyermeke bizonyos értelemben mindig idegen marad itt, hiszen Jézust sem fogadta be a világ. Az ige hirdetése azonban nem hiábavaló.
RÉ 489 MRÉ 282 Józs 15,1-19

Február 20. Péntek. Aladár, Álmos

Jn 15,9-17 "Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki..." (16). János apostol első levelében azt írja, hogy "Ő előbb szeretett minket" (1Jn 4,19). Ez a mindent megelőző szeretet van a kiválasztásunk hátterében, és nem a mi erre érdemes voltunk. Azért választott ki Urunk bennünket, hogy a mi életünkön át is az ő élete hozza meg kibontakozó eredményeit. Az engedelmes szív ezáltal olyan szoros kapcsolatban marad Urával, hogy az Atya kész bármit megadni annak érdekében, hogy életünk teljes, örvendező és szeretetben gazdag lehessen.
RÉ 395 MRÉ 477 Józs 14

Február 19. Csütörtök. Zsuzsanna

Jn 15,1-8 "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők..." (5). Jézus és a tanítványok között olyan szoros egység van, hogy ennek megszakadása az élet elvesztésével jár. Ő az élet forrása, de belőle az életerők csak úgy áramolhatnak, ha "benne maradunk". Az a rendeltetésünk ezen a földön, hogy Isten dicsőségére és egymás javára gyümölcsöt teremjünk. Amelyik szőlővessző nem marad a szőlőtőn, az nem képes gyümölcsöt teremni.
RÉ 231 MRÉ 435 Józs 13

Február 18. Szerda. Bernadett

Jn 14,12-31 "A Pártfogó pedig, a Szentlélek, ...ő tanít majd meg titeket mindenre..." (26). A búcsúzás óráiban Jézus igazi emberként áll előttünk. Az ő ideje is lejár, és kevés arra, hogy mindenre megtanítsa a tanítványokat. De valódi istensége is nyilvánvalóvá válik, hiszen az Atya által küldött Pártfogóban, Vigasztalóban ő maga lesz jelen az övé között. Így tanácsol, vezet, óv, bátorít és marad velünk minden napon a világ végezetéig.
RÉ 373 MRÉ 252 Józs 12

Február 17. Kedd. Donát

Jn 14,1-11 "...senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam" (6). A tanítványokat e beszélgetések során végig az a kérdés foglalkoztatja, hogy hová megy Jézus, ahová ők (még) nem mehetnek. Az "Atya házába" csak a megdicsőült Krisztus léphet be, de azzal, hogy előrement, "úttá" lett az övéi számára. A Jézustól való földi elválásnak az a haszna, hogy általa minden földi elválást boldog találkozás követhet azok számára, akik hisznek Istenben és hisznek őbenne.
RÉ 469 MRÉ 447 Józs 11

Február 16. Hétfő. Julianna, Linda

Jn 13,36-38 "...mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem" (38). Alapigénkből az derül ki, hogy mi, emberek mennyire nem ismerjük magunkat, és Jézus milyen tökéletesen ismer minket. Péter fogadkozik. "az életemet adom érted!" Ezen az úton azonban nem lehet együtt menni Jézussal! Nem mi fogjuk megmenteni őt, hanem ő vált meg bennünket saját élete árán. Nekünk pedig talán könnyek között kell rájönnünk arra, hogy a kegyelem, a bocsánat nem érdemünk szerint való, hanem ajándék.
RÉ 445 MRÉ 434 Józs 10

Február 15. Vasárnap. Kolos, Georgina

Jn 13,31-35 "Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást..." (34). Ezekkel a versekkel elkezdődnek Jézus búcsúbeszédei. Az élettől való búcsúzás napjaiban már csak az igazán fontos dolgok kerülnek előtérbe. Az ő személyes jelenlétét semmi más nem fogja pótolni, csak a szeretet! "Úgy" szeretni, ahogyan ő szeretett! Ezzel a szeretettel lehet csak enyhíteni a veszteségeink fölött érzett fájdalmat, és megmutatni, hogy egymásnak testvérei, Jézusnak pedig tanítványai vagyunk.
RÉ 30 MRÉ 30 Zsolt 30 Józs 9

Február 14. Szombat. Bálint, Valentin

Jn 13,21-30 "...közületek egy elárul engem" (21) - mondta megrendülve a Mester tanítványainak. Máté szerint a tanítványok egyenként kérdezték. "Csak nem én vagyok az, Uram?" (Mt 26,22). Ők tudták, az árulás kísértésének és veszélyének mindnyájan ki vagyunk téve. De ellenállhatunk, hiszen Urunk nekünk nem a "bemártott falatot", hanem a megtört kenyeret szánta és adja.
RÉ 465 MRÉ 310 Józs 8

Február 13. Péntek. Ella, Linda

Jn 13,12-20 Jézus példát adott a lábmosással tanítványainak a mai tanítványoknak is! A szolgáló szeretetből. Ő, akinek "az Atya mindent kezébe adott" (3), valóban olyan volt az övéi között, "mint aki szolgál" (Lk 22,27).
Ő mondta: "Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek" (17).
RÉ 154 MRÉ 167 Józs 7

Február 12. Csütörtök. Lívia, Lídia

Jn 13,1-11 "Jézus jól tudva, ...hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy..." (3) kezdte el mosni az utolsó vacsora alkalmával tanítványai lábát.
A szeretetből végzett alázatos szolgálatot igazán jó szívvel azok tudják vállalni és végezni, akik ebben a hitben élnek. A Krisztusban hívő ember életútja, otthonról haza, Istentől Istenhez.
RÉ 431 MRÉ 256 Józs 6

Február 11. Szerda. Bertold, Marietta

Jn 12,44-50 Jézus a mennyei Atya küldötteként jött közénk, szavaival, tetteivel őt képviselte. Vallotta, hogy aki benne hisz, az az őt elküldő Atyában hisz, s hogy ő mindenben az Atya parancsolata szerint jár el. S amint mondta: "Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet" (50). Ennek tudatában "engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8), hogy örök életet szerezzen mindazoknak, akik hisznek benne.
RÉ 235 MRÉ 336 Józs 5

Február 10. Kedd. Elvira

Jn 12,37-43 "...sokan hittek benne, mégsem vallottak színt..." (42) Izrael vezetői közül azok, akik látták Jézus messiási jeleit, és hitelesnek is vélték azokat. Féltek ugyanis a többiek véleményétől, s attól, hogy Jézusban való hitük megvallása miatt hátrányos helyzetbe kerülnek. Ne feledd: szomorú dolog, ha emberek megszakítják veled a kapcsolatot, de az igazi hátrányos helyzet az, ha Jézussal szakad meg a kapcsolatod. Tégy hát bátran bizonyságot róla, valld meg nyíltan hitedet! (Mt 10,32-33; Lk 9,26).
RÉ 234 MRÉ 246 Józs 4

Február 9. Hétfő. Abigél, Alex

Jn 12,34-36 "...higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!" (36) így buzdít Jézusunk ma is bennünket. Ő maga a világosság (Jn 8,12), aki a tegnapi igeszakaszban az elvetett búzaszemhez hasonlította magát: követésére, önfeláldozásra buzdítva a neki szolgálókat is, akiket megbecsül az Atya. Hinni az Isten Fiában, a világosság fiaként, a világosság gyermekeként élni: ma is búzaszemsors, tudatosan vállalt, krisztusi életforma.
RÉ 27 MRÉ 27 Józs 3

Február 8. Vasárnap. Aranka, Jutocsa

Jn 12,20-33 "Uram, Jézust szeretnénk látni" (21) mondták a görögök Fülöpnek, aki előbb tanítványtársához, Andráshoz fordult, majd együtt mentek oda Jézushoz, és szóltak neki az őt keresőkről. Egy személyes beszélgetés, egy szívtől szívig ható bizonyságtétel is lehet nagyon áldott és eredményes, de ma amikor Jézus nincs testben közöttünk csak testvéri kapcsolatban, közösségben lehet őt hitelesen bemutatni. S ehhez legalább két ember kell. Az imádság is hatékonyabb, ha legalább ketten járulunk az Úr elé (Mt 18,19). Fordulj bátran lelki testvéreidhez, tanítványtársaidhoz, akiket maga a Mester választott és rendelt melléd!
RÉ 164 MRÉ 151 Zsolt 147,1-11 Józs 2

Február 7. Szombat. Tódor, Rómeó

Jn 12,12-19 "...az történt vele, ami meg volt írva róla" (16). Jézus Messiásként vonult be Jeruzsálembe, ügyelve arra, hogy beteljesítse Zakariás próféciáját. Miattunk tette, hogy egyszer majd megértsük: nem kényszerből és nem véletlenül adta az életét értünk. Nem ellenségei gyűlöletben fogant terve diadalmaskodott fölötte. Boldog óra az, amikor felismered Isten szándékát az életeddel, amely akarat mindennek ellenére célhoz ért, és célhoz is fog érni.
RÉ 330 MRÉ 211 Józs 1

Február 6. Péntek. Dorottya, Dóra

Jn 12,9-11 "...nemcsak Jézus miatt..." (9). Szép lehetőség, hogy újjászületett életünk érdeklődést és Jézus iránti vonzódást ébreszthet ismerőseink körében. A gyülekezet növekedésének természetéről olvashatunk az igében, "Sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban" (11). A tanítványoknak azonban nemcsak a Jézus iránti szeretetben, hanem az iránta való gyűlöletben is osztozniuk kell Mesterükkel. Mindenben hasonlítanak, de abban is, hogy az Atya mindent a javukra fordít.
RÉ 233 MRÉ 395 5Móz 34

Február 5. Csütörtök. Ágota, Ingrid

Jn 12,1-8 "...a szegények mindig veletek lesznek..." (8). Vannak alkalmak, amelyek soha többé nem térnek vissza, s ha kihasználatlanul hagyjuk, örökre elveszítjük őket. Vannak most hatalmasnak tűnő áldozatok, amelyek évezredek során is gyümölcsöt teremnek, példájukkal erőt és reménységet adnak, és így segítik a mindebben szűkölködő lelkek táplálását. Mária bölcsen ismerte fel, minek van itt az ideje. Nem helyes, ha szembeállítjuk a Jézus iránti szeretet kifejezését a szegények sorsában való testvéri osztozással. Aki ezt teszi, annak szívében másféle szándékok is rejtőzhetnek.
RÉ 296 MRÉ 187 5Móz 33

Február 4. Szerda. Ráhel

Jn 11,45-57 "...hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse" (52). Jézus halála nemcsak az ő test szerint való népéért történt tanítja János apostol, hanem a világon mindenütt, minden népben megtalálható gyermekeiért is. Igénk arra buzdít, hogy ilyen reménységgel tekintsünk mi is a most még idegenekre, ha Jézust igazán megismerik, ellenállhatatlan vonzásába kerülve köré fognak seregleni. De ki fogja nekik bemutatni Megváltójukat?
RÉ 230 MRÉ 213 5Móz 32,44-52

Január 3. Kedd. Balázs

Jn 11,17-44 "Íme, mennyire szerette!" (36). Sosem szabadna elfelejtenünk Jézus könnyeit és a bűn, a hitetlenség és halál nyilvánvaló pusztítása miatti haragját. Ő már tudja, amit a többiek még nem, hogy a teljes pusztulást csak élete odaszánásával akadályozhatja meg. Ha kihívja Lázárt a sírból, hamarosan neki kell elszenvednie a halált. Mégis megtette őérte és miértünk.
RÉ 402 MRÉ 323 5Móz 32,1-43

Január 2. Hétfő. Karolina

Jn 11,1-16 "Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát..." (9). A tanítványok féltik Jézust és féltik magukat, amikor gyilkos indulatok közé, egy betegség és halál által összetört családhoz kellene indulniuk. Nem kellene így érezniük, hiszen a "világ világosságával" járva a legnagyobb sötétben is biztonságban lesznek. Ne félj ma sem Jézussal útnak indulni!
RÉ 409 MRÉ 324 5Móz 31

Február 1. Vasárnap. Ignác

Jn 10,31-42 "Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem..." (37). Az Atya még a tőle elidegenedett világban sem nézi tétlenül a bűnt és a tengernyi szenvedést. Most még titokban, rejtett utakon jár, ezért szívesen együttműködik az akaratát cselekedni kész emberekkel, akiket nem szégyell gyermekeinek nevezni. Leghatalmasabban szeretett Fiában elrejtőzve tud munkálkodni. Ezek a tettek hitelesítik Jézus tanítását, s csak az ilyen tettek adhatnak hitelt a mi szavainknak is.
RÉ 111 MRÉ 111 Zsolt 111 5Móz 30

Január 31. Szombat. Marcella

Jn 10,22-30 Kétszer is mondja Jézus övéiről. "Senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből", "az Atya kezéből" (28.29). A pásztor jobban ismeri a nyáját veszélyeztető ragadozókat, mint juhai, Jézus Krisztus többet tud a ma is működő hitet rombolókról és lélekgyilkosokról, mint mi (vö. 1Pt 5,8). "Mi csakhamar elesnénk, de küzd értünk a hős vezér" (RÉ 390,2), jó pásztorunk, Jézus. Biztasson ígérete, senki sem ragadhat ki kezéből a halál sem (Róm 8,38-39). Bizonnyal van, akinek most éppen erre a biztatásra van szüksége!
RÉ 388 MRÉ 335 5Móz 29

Január 30. Péntek. Martina

Jn 10,1-21 "...a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja..." (3). Az Úr Jézusról, mint jó pásztorról szól ez az igerész. Vajon hozzá, "nyájához", gyülekezetéhez tartozunk? Ismerjük a hangját, sőt vágyunk arra, hogy szóljon hozzánk? Vagy elidegenedtünk tőle, akár farkasokká, egymás farkasaivá váltunk? Melyik hitvallás illik mostani állapotunkhoz: "Én is juhod vagyok", vagy ez: "Eltévedtem, mint juh... a bűnösök útjára"? (RÉ 215,2, illetve 1).
RÉ 229 MRÉ 372 5Móz 28,15-69

Január 29. Csütörtök. Adél

Jn 9,35-41 "Hiszel te az Emberfiában?" (35). Nem befogadták az addig vak, de most újra látó társukat, hanem kirekesztették őt. Jézus ezután találkozott vele, de nem erről kezdett vele beszélni, hanem ezt kérdezte tőle. "Hiszel te az Emberfiában?" A Krisztussal való kapcsolatunk, a benne való hitünk a legfontosabb. Az adhat békességet ellenséges környezetünkben is.
RÉ 295 MRÉ 385 5Móz 28,1-14

Január 28. Szerda. Károly, Karola

Jn 9,13-34 "És meghasonlás támadt köztük" (16). Az evangélium, ez az örömhírt továbbadó írás meghasonlásról, ellenséges indulatról is beszámol. Olyan gyógyulás és gyógyítás történt, amely miatt mindenki örülhetne. Ehelyett zavar, ellenséges indulat, irigység támad a szívekben. Vajon nem ismerős ez nekünk is családi, közösségi, társadalmi életünkben? Kérjük azért gyógyító, bűnbocsátó Urunkat. "Egyességben és békében éljünk. Könyörüljél!" (RÉ 234,3).
RÉ 239 MRÉ 387 5Móz 27

Január 27. Kedd. Angelika

Jn 9,1-12 "...azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei" (3). De sokszor kérdezzük: miért? Miért engedte ezt Isten? A tanítványoknak is voltak ilyen kérdéseik. Jézus nem az események okát, hanem a célját tartja fontosnak. Bajokban, betegségekben, kudarcokban is meg tudja mutatni szabadítását. Olykor éppen ezek fordítanak felé. Babits szavaival kérjük. "Miatyánk, ki vagy a mennyekben, / harcokban, bűnökben, szennyekben / rád tekint árva világod: /... Jöjjön el a te országod."
RÉ 460 MRÉ 296 5Móz 26

Január 26. Hétfő. Vanda, Paula

Jn 8,48-59 Megtartani az élet igéjét. Kétszer is olvasunk erről mai igeszakaszunkban (52.55). Aki megtartja, megragadja azt, azt az ige is megtartja földi életében, a mindennapok testi-lelki próbáiban, és túl azon, az örök életre. Ne csak olvasói, de megtartói is legyünk az igének (Jak 1,22)!
RÉ 425 MRÉ 366 5Móz 25

Január 25. Vasárnap. Pál

Jn 8,37-47 "Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit, ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok" (47). Nem pogányokkal vitázik Jézus, hanem Ábrahám utódaival, a választott néphez tartozókkal. Mi sem másokra gondolunk most, hanem magunkra és családunk tagjaira. Vasárnap, az istentiszteleten, az igehallgatás napján vajon ítéletképpen hangzik ez rólunk is: "az igémnek nincs helye bennetek" (37), vagy örömmel mondjuk: "Hála légyen tenéked..., hogy megértettük, Uram, a te akaratodat" (RÉ 198,6)?
RÉ 62 MRÉ 62 Zsolt 62 5Móz 24

Január 24. Szombat. Timót

Jn 8,30-36 "Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" (36). Nem jó szolgaságban élni. Az pedig még szánalmasabb, ha valaki a szolgai állapotát úgy megszokja, hogy azt hiszi, szabad. Így vagyunk mi a bűn rabságában. Akkor érezzük magunkat szabadnak, amikor a tökéletlenség legszorosabb kalodájában vagyunk. A Fiú az igazi fiúságra hív, amelyben engedelmesség van és nincs rabság. Szabadság van a teljesebb ismeretre és a tökéletesebb szeretetre.
RÉ 467 MRÉ 413 5Móz 23