Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Fórum - Szentcsalád
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - Szentcsalád - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Auguszta napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

XVI. Benedek
oltár
Fórum

Oldalak: [1] 2
46. hozzászólás
Létrehozva: 2012-12-30 01:24
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
A SZENTCSALÁD JÉZUS, MÁRIA ÉS JÓZSEF ÜNNEPE


A XIX. században vezették be Szent Család ünnepét. E napon az Egyház szeretettel szemléli a betlehemi barlangba a Szent Család tagjait, s a keresztény családokat oltalmukba ajánlja.

"Az irgalmas Isten, amikor elhatározta, hogy az ember megújításának régóta várt művét véghez viszi, ennek rendjét úgy intézte, hogy már a kezdet kezdetén fölmutassa a világnak a Szent Család képét, melyben minden ember a szentség és az erények példáját szemlélhesse. Mielőtt minden népek előtt fölragyogott volna teljes fényével, ebben a családban rejtőzködött Krisztus, az Igazság Napja. Az isteni Gondviselés úgy rendezte a dolgokat, hogy minden keresztény, bármilyen helyen és állásban, bármilyen erény gyakorlására törekszik, okot, meghívást, mintát kaphasson, ha a Szent Családra tekint." (Részlet XIII. Leó pápa enciklikájából)

Ezen Az ünnepen a szent Családot állítja elénk, követendő példaképül. Szent Család ünnepe mindannyiunk ünnepe, hisz mindenkinek van valami köze a családhoz. Bárhogyan is lenne, családból származunk, családban vagy egyházi közösségben élünk. Isten ajándékából, ez az éltető gyökerünk, amely egy életre szól. Az életünk szorosan összefonódik másokkal. Mindig is valakinek gyermeke maradunk, vagy valakinek testvére, szülője, nagyszülője, házastársa, rokona, vagy hozzá tartozója vagyunk. Ezt a kapcsolatot nem lehet könnyen megszüntetni, ez egy életre szól. Maga az Úr Jézus is ilyen kapcsolatban élt Szűz Máriával, szent Józseffel, rokonaival, az ő követőivel, különösen az apostolokkal.

A mai modern, megváltozott körülmények között is minta és példakép a Szent Család. Figyeljünk fel arra, hogy - mai fogalmaink szerint is - mennyire összeillő pár volt Mária és József. Mennyire azonos bennük az Isten szavának való azonnali, feltétel nélküli engedelmeskedés! A mennyei Atya nemcsak szeplőtelen szűz Anyát, hanem gondoskodó, jó példa-adó nevelőapát is választott Fiának, hogy harmonikus családi életben készülhessen munkájának elvégzésére.

Annak ellenére, hogy a változások korát éljük, és sokan kikezdik a házasságot, a család a társadalom és az Egyház alapsejtje marad. A személy benne és általa valósítja meg földi és örök hivatását. A család Isten tevékenységének a helye, és kiváltságos környezete és így Isten és ember találkozásának is a helye.

A Szent Család egy máig érvényes családmodellt mutat.

A család a szeretet tűzhelye, amely világít, melegít, éltet. Templom, ahol Isten lakik, a Szentháromság élő tükörképe. Tekintsük célnak saját családunk "szent családdá" alakítását, a boldogságos Szűz és szent József példája nyomán!
45. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 13:01
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
Családok keresztútja

Jézus keresztútja a családban

Nagyböjti gondolatok

I. Pilátus halálra ítéli Jézust.


A család a legszigorúbb ítélkező hely.

De melyikünk Pilátus és melyikünk Jézus? Minden helyzetben más és más.

Uram, ha Pilátusként igazságtalanul ítélkeznék családtagjaimról, juttasd eszembe, hogy semmi hatalmam, semmi tekintélyem, semmi jogom nem lenne, ha nem kaptam volna tőled, akár a házasság szentségében, a szülői tisztségben vagy a gyermek jogán.

De ezt nem hatalmaskodó (basáskodó) uralkodásra, ítélkezésre, zsarolásra kaptam, hanem a szeretet féltő, gondoskodó, a másikkal törődő irgalmasságára. Szeretteim felemelésére és nem lesújtására.

S ha Jézusom, én vagyok, akit a család ítélete sújt, add, hogy a te türelmeddel viseljem. Ne vágjak vissza, ne sértődjek vérig, ne essek kétségbe, hanem a tőled tanult alázattal fogadjam, érted és értük.

Könyörülj rajtunk, Uram!

Könyörülj rajtunk és családjainkon!
44. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:25
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
II. Jézus vállára veszi a keresztet.

Minden családnak van saját keresztje.

Minden családtagnak is van saját keresztje.

Merjük-e felvenni és egymásért hordozni?

Uram, sokszor nehezemre esik a családban a másik elfogadása, rossz szokásainak, hangulati kitöréseinek, önző viselkedésének elfogadása. Mindez nehéz keresztet jelent számomra. Jobb lenne lerázni magamról, nem venni róla tudomást. Elmenekülni előle.

De hát nem azért helyeztél ebbe a családba, hogy idegenül, ridegen elzárkózzam mindentől, ami számomra kellemetlen, sőt azt akarod, hogy veled együtt felvegyem családunk keresztjét.

Számomra a családom elfogadása lesz az üdvösség útja, még ha sokszor keresztet is jelent.

Könyörülj rajtunk, Uram!

Könyörülj rajtunk és családjainkon!
43. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:25
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
III. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt.

Az élet terhe engem is földre sújt.

A család is néha nyomasztó teher. És én is hányszor vagyok teher családom számára.

Ha mellettem elesik valamelyik családtag, bűnével, gyarlóságával, vajon nem tekintek rá úgy, mint a farizeus: "Én bezzeg nem vagyok ilyen! Saját maga okozta, viselje is a kínját!"

Meglátom-e, hogy benne, Jézus, hogy te estél el? Mert akkor nem lehetek részvétlen iránta, még ha a családi kötelék nem is indított volna együttérzésre.

És amikor én esem el, mennyire várom, hogy fölsegítsenek! Vagy elfogadom egyáltalán, hogy segítségemre siessenek? Nem zárkózom magamba bűneim önérzetével, mondván, majd én magam megjavulok, majd én magamtól fölkelek?

Segíts megérteni, Uram, hogy egymás nélkül nem jutunk tovább, családunk keresztútján sem.

Könyörülj rajtunk, Uram!

Könyörülj rajtunk és családjainkon!
42. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:24
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
IV. Jézus szent anyjával találkozik.


Az anyák fájdalmának állomása ez.

Az anyák titkának állomása ez.

Az anyák sorsának megszentelése ez az állomás.

Az anya a szíve alatt hordott magzatot fájdalommal hozza világra. De fájdalma örömre fordul, amikor meghallja gyermeke sírását. Ez az első titka az anyáknak.

Az anyák szíve aggódó fájdalommal van tele, amikor látják gyermekük betegségét, fájdalmát, lelki gyötrődését, vagy mások bántják gyermekét. Úgy tud mellettünk lenni, hogy néma jelenléte is gyógyít, vigasztal. Ez az anyák másik titka.

De az anyák legnagyobb fájdalma, ha elveszítik gyermeküket. Nemcsak ha meghal, hanem ha bűnben él, vagy ha hátat fordít a szülői szeretetnek. De az anyák még ilyenkor sem hagyják magukra gyermekeiket, lélekben utánuk mennek, és első szóra visszafogadják őket.

És ez az irgalmas megbocsátó szeretet az ő legnagyobb titkuk.

Ne éljünk vissza vele, de ha kell, éljünk vele.

Könyörülj rajtunk, Uram!

Könyörülj rajtunk és családjainkon!
41. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:24
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
V. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet.

A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.


Ez a családapák állomása.

Ez az állomás az apák áldozatának megszentelése. Itt megérthetjük az édesapák kereszthordozását is.

A családjáért dolgozó apák szeretete és felelőssége Isten szemében is nagy jelentőségű.

Hiszen a teremtő Atya, saját gondoskodó jóságát oltotta az apák szívébe. A munka fáradtságát és örömét szenteli meg, ha nemcsak családjáért teszi, hanem Jézusért is.

Cirenei Simon fiai a Szentírás szerint követték apjukat a Krisztus-követésben.

Ez a nagy titka ennek az állomásnak, amelyet először még a Cirenei sem értett meg, ezért vonakodott a kereszttől.

Csak akkor kívánhatja egy szülő gyermekétől, hogy vallásos legyen, ha először ő maga jár Krisztus nyomában.

Csak akkor teljesíti szülői gondoskodását, ha gyermekei legdrágább kincsével és jövőjüknek legfontosabb mozzanatával is törődik: a gyermekei lelkével és az örök üdvösségével.

Ettől a kereszttől nem szabad vonakodniuk.

Könyörülj rajtunk, Uram!

Könyörülj rajtunk és családjainkon!
40. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:23
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak.

A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.

A kendőt nyújtó szeretet állomása ez. A leleményes szereteté.

A Krisztus arcát lelkünk kendőjére másoló szereteté.

Milyen eszköztelenül élt és tevékenykedett Jézus. Megmutatta, hogy nem kell sok dolog, nem kellenek drága eszközök, hogy szívünk szeretetét egymásnak kifejezzük, jelezzük.

Mindig akad egy kendőnyi dolog a házban, hogy a családtagok könnyeit letöröljük, bánatát, fájdalmát enyhítsük.

A szeretet leleményes, hirdeti Szent Pál a korintusi levélben. Csak ne legyünk érzéketlenek mások iránt, csak ne rejtőzzünk el önzésünk csigaházába. Ne sajnáljuk egymástól a kendőnyi időt, szeretetet, hogy Krisztus arca kirajzolódhasson lelkünk kendőjén.

Könyörülj rajtunk, Uram!

Könyörülj rajtunk és családjainkon!
39. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:22
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
VII. Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt.

A viszonzatlan szeretet titkának állomása ez.

A viszonzást nem váró szeretet titka ez. Nem a kamatozó szereteté, hanem a pazarlóé.

Hányszor nyomnak földre azok a fájdalmak, amelyeket szeretteimtől kell elszenvedni.

Mert ha még ellenségeim tennék ezt velem, azt még elviselném, mondja a zsoltáros is, de hogy a barátaimtól, sőt családtagjaimtól, az lesújt újra.

Sokszor fáj a viszonzatlan szeretet, a hálátlanság.

A gyermek részéről elfelejtett sok-sok szülői áldozat.

Az évtizedek együttléte után eldobott házastársi hűség.

A magukra maradt idős apák és anyák reménytelensége.

De Jézust is éppen azok hagyták el, akiket szeretetével legjobban kitüntetett. Ő is beleroskadt, de aztán újból felállt és továbbment, hogy megtanítson arra, hogy a szeretetért sohase várj hálát, viszont szeretetet, mert a szeretetet nem kamatoztatni kell, hanem pazarolni.

Könyörülj rajtunk, Uram!

Könyörülj rajtunk és családjainkon!
38. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:22
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
VIII. Jézus szól a síró asszonyoknak.

A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.


A könnyek hatalmának állomása ez. A sírás titkának megfejtése hangzik el itt.

És ez nemcsak az asszonyok privilégiuma. "Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt!"

Magunk miatt, mert hűtlenek voltunk Istenhez, mert hűtlenek voltunk társunkhoz, mert nem szerettük eléggé a ránk bízottakat, mert saját vágyainkat akartuk mindenáron megvalósítani, mert féltünk önmagunkat egészen odaadni.

A gyermekek miatt, akiket nem vállalt világra hozni az édesanyjuk, akiket eldobott, elhagyott az önzés vagy félelem. Akiket nem vártak szeretettel a szülők, akiket most sem szeretnek a családban, akiknek lelkével nem törődik senki.

A könny nem szégyellni való dolog, hanem nagy titok.

Az anyák könnyét még Isten is engedi maga fölé hatalmasodni.

És nemcsak az anyákét.

Könyörülj rajtunk,

Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
37. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:21
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel.


A legsúlyosabb elesés állomása ez.

A másokat is magával rántó zuhanás veszélye. És a legmélyebb pontról való felkelés titka is.

A szenvedélyek rabságának keresztjét egyre több embertársunk és vele családja is hordozza. Legyen az alkoholista vagy a kábítószer rabja, de az önpusztító játékszenvedély is a legfontosabb szeretetkapcsolatokat zúzza szét, és rántja magával anyagilag, sőt erkölcsileg is a családot.

De a legreménytelenebb helyzetből is van kiút.

A harmadik elesésedből való felállással bíztatsz minket erre.

Beléd vetett mély hittel és bizalommal, beléd kapaszkodva mi is fel tudunk állni.

De adj erőt a családtagoknak is, feleségeknek, férjeknek, gyermekeknek, szülőknek, hogy ne hagyják magára a gyengét, elesettet.

Ne taszítsák ki a család védő szeretetéből, hanem együtt álljanak fel.

Könyörülj rajtunk, Uram!

Könyörülj rajtunk és családjainkon!
36. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:21
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
X. Jézust megfosztják ruháitól.

A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.

Nemcsak a ruhátlanság megalázottsága, nemcsak az önmagunkból való kivetkőzés, de az önmagát elosztó szeretet állomása is ez.

Micsoda szégyen a ruhátlanság szegénysége, a kiszolgáltatottság tehetetlensége.

A divatozás által pedig éppen az ilyen elesettek iránti érzékünket veszítjük el.

De micsoda lelki szegénységre vall az önmagát lemeztelenítő szemérmetlenség vagy az önmagából kivetkőző erőszakosság.

Az önmagát csak megvalósítani akaró önzés, önteltség is megfosztja az embert önmagától, és nem marad mit adni.

"Semmit sem ad, aki mindent oda nem adott".

Jézus mindent odaadott, még utolsó ruhadarabját is. Az igazi szeretet nem méricskél.

Boldog házasság és család is ott terem, ahol mindnyájan a másikat akarják elsősorban boldoggá tenni és nem a saját boldogságukat keresik csupán.

Könyörülj rajtunk,

Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
35. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:19
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
XI. Jézust keresztre szegezik.

A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.

A "nincs visszaút" állomása ez.

Az összetöretés titkát szegezik ki, hogy mindenki lássa, ez a család és minden közösségi élet alkotmányának legfőbb paragrafusa.

Keresztre szegezettnek lenni egyenlő: elkötelezettnek lenni.

Véglegesen, egymáshoz szegezetten férj és feleség, mint Jézus és a kereszt. A nincs visszaút legfőbb biztonsága. A megtartó szeretet legnagyobb erőforrása.

Keresztre szegezettnek lenni egyenlő azzal is, hogy családunk közös meggyőződését vállalom és megvallom, abban hűséggel kitartok akkor is, ha hátránnyal jár, akkor is, ha szembe kell menni az egész világgal, akkor is, ha lenéznek érte vagy maradinak tartanak, akkor is, ha bolondnak tartanak.

Jézus számára sem volt visszaút, mert ahogyan élete másokért való élet volt, úgy halálát is másokért, értünk vállalta.

Ez a krisztusi alkotmány legfőbb paragrafusa.


Könyörülj rajtunk, Uram!

Könyörülj rajtunk és családjainkon!
34. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:19
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
XII. Jézus meghal a kereszten.


A halál titkának feltárulkozása ez az állomás.

A szeretet erős, mint a halál, sőt annál is erősebb.

A szeretteink elvesztésének fájdalmára ez az orvosság.

A család szeretetének és hitének legnagyobb próbája szeretteink halála. Az idős kor, a súlyos betegség természeténél fogva könnyebbé teszi a halál elfogadását. De a váratlanul vagy fiatalon elköltöző családtagok halála szörnyen felháborít, értelmetlennek látjuk és lázadunk.

Vannak családok, akik a gyermeket meg akarják óvni a halál szörnyűségétől. Vannak kultúrák, amelyek ki akarják iktatni a halál valódiságát az életükből.

De csak egy jó megoldás van, szembenézni vele és felvállalni Krisztussal. Akkor nem lesz törés sem a gyermek lelkében, sem a szeretetkapcsolatban, sőt Krisztusban folytonos marad a kapcsolatunk, mely a halálnál is erősebb és tartósabb.

Krisztus halála a mi feltámadásunk.


Könyörülj rajtunk, Uram!

Könyörülj rajtunk és családjainkon!
33. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:18
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
XIII. Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik.


A gyermekét elvesztő anya állomása ez.

A természet rendjét felforgató titok.

A kereszttől való megszabadulás mégsem a végső megoldás. Az élet rendje szerint úgy kellene, hogy történjen, hogy a gyermekek temetik el a szüleiket, és nem fordítva.

Mégis hányszor felforgatja a kíméletlen halál ezt a rendet. Hány édesanya tartotta már karjában gyermekét Mária óta.

E mérhetetlen fájdalomra nincs sem emberi magyarázat, sem földi vigasz.

A halált tartani ölükben, ahonnét az élet fakad?

Csak isteni magyarázat van rá: "nem hal meg örökre, fiad él, fel fog támadni". Ez az isteni válasz.

Sokszor megszabadulunk a kereszttől, de mit sem használ, ha a halál foglyai maradunk.

Önmagában ez még nem elég. Szívünk többre vágyik! Ezt a többre vágyást ki ne oltsátok lelketekből, gyermekeitekből.


Könyörülj rajtunk, Uram!

Könyörülj rajtunk és családjainkon!
32. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:17
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
XIV. Jézust sziklasírba temetik.

A sírok titkának állomása ez.

A földbe hulló mag bátorságának titka ez.

Az Isten hallgatásának beszédes üzenete ez.

A sír bejárata elé még követ is gördítenek, mely elzárja a bent levő és a kint levők egymás felé vezető útját.

A kő elhomályosítja a látást életünk nehéz, sötét pillanataiban, amikor szeretteink sírja fölött állunk.

Erősen próbára teszi hitünket, hogy igazak-e Jézus szavai az örök életről.

Legyen a családban ilyenkor valaki, akinek eszébe jut a földbe hulló mag sorsa, amely csak akkor hoz új termést, ha látszólag elpusztul, belehal, odaadja addigi életét.

Szeretteink halála csak innét nézve veszteség, onnét az új élet gazdagsága. Legyen bátorságunk Krisztus ígéretére hivatkozni, hogy aki benne hisz, nem hal meg örökké.

Egymás apostolai legyünk akkor is, amikor látszólag hallgat az Isten, látszólag távol van, de valójában soha nincs olyan közel hozzánk, mint a fájdalomban, amikor soha nem tapasztalható új titkokat tár föl hallgatásában.


Könyörülj rajtunk, Uram!

Könyörülj rajtunk és családjainkon!
31. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-07 00:16
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
XV. Jézus harmadnapra feltámad.


Föltámadt Jézus, te a világ kiszolgáltatottsága elől a család védő menedékébe jöttél e földre.

Erősítsd meg a mi családjainkat is, hogy menedékei legyenek tagjaiknak, és otthonos legyél bennük te magad is.

Add, hogy a család védelmében meg tudjunk küzdeni a világ rossz hatásaival, legyen erőnk a kereszt hordozására.

Taníts meg, velünk élő Jézusunk, otthonainkat megbecsülni, a családi összetartást, a szeretet és tisztelet erényét növelni, a családi értékeket megőrizni.

A szülők Szent József és a Boldogságos Szűz Mária példáját követve szeressék egymást és gyermekeiket, de mindenekelőtt téged, mennyei Atyánk.

A gyermekek az Úr Jézus őszinte, valóságos gyermeki lelkületéből tanuljanak igazi engedelmességet szüleik és mennyei Atyánk iránt.

Most különösen azokért ajánljuk fel keresztutunkat, aki családunkban a legnehezebb keresztet hordozza (rövid csendben mondjuk el, ki az).

Fogadd el egyházközségeink minden családjáért ezt a keresztutat.

Ámen.


Könyörülj rajtunk, Uram!

Könyörülj rajtunk és családjainkon!


Molnár Alajos
30. hozzászólás
Létrehozva: 2008-12-27 20:54
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
A Szent Család: Jézus, Mária és József

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
"Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már,
napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen
érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve
és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent,
visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett
és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés

A szeretet otthona

Még 2007. nyarán olvastam a hírt, hogy veszélyben van Spanyolország
leghíresebb temploma, a barcelonai Szent Család székesegyház. A templomot
a világhírű építész Antonio Gaudí 1883-ban kezdte el építeni, s ő maga 40
éven át dolgozott rajta. Az építész olyannyira részletgazdagon tervezte
meg a székesegyházat, hogy az mind a mai napig befejezetlen. S bár a
munkák még több évig eltarthatnak, az épület máris műemléknek számít, a
Születés kapuja felöli homlokzatot például 2005-ben a Világörökség részévé
nyilvánították, s évente több millióan keresik fel. Az épület azért került
veszélybe, mert egy most épülő földalatti gyorsvasút közvetlenül a templom
alapjai mellett halad el, s ha az alapokat súlyos károsodás éri, akkor az
épület akár menthetetlenül romba is dőlhet.

Jogosan állíthatjuk, hogy napjainkban a család intézménye, a család
közössége veszélyben van. Mintha valamiféle földalatti munka
veszélyeztetné a család alapjait. Mintha valamiféle titkos betegség
támadná meg a család legérzékenyebb pontjait. Mintha egyesek szándékosan
támadnák azokat az emberi értékeket, amelyeken a családi élet nyugszik, s
amelyeket mindannyian a család közösségében tapasztalunk meg, kapunk a
szüleinktől és adunk tovább gyermekeinknek.

Néhány napja ünnepeltük karácsonyt, Jézus Krisztus születését. Az ünnep
lényegét így is megfogalmazhatjuk: Jézus születésével az isteni szeretet
jött el az emberek világába, a mi világunkba. A Szeretetnek otthonra van
szüksége. A szeretetnek családra van szüksége, hogy otthonra találjon. A
mindenható Istennek az volt a szándéka, hogy Jézus emberi családban
szülessen meg, a szeretet egy családban jöjjön el a világba. Istennek
szüksége volt egy családra, hogy megszülessen. A mai napon, a karácsony
ünnepe utáni első vasárnapon a Szent Családot: a kis Jézust, Máriát és
Józsefet állítja az Egyház ünneplésünk középpontjába és a családok elé
példaképként. Jézust, aki maga a szeretet, a családban megszülető
szeretet. Máriát, Jézus édesanyját, minden édesanya példaképét. És Szent
Józsefet, Jézus nevelő apját, aki minden földi édesapa számára példát mutat
az atyai gondoskodásról.

Annak érdekében, hogy segítségére tudjunk lenni a családoknak az Isten
szándéka szerinti életben, érdemes pontosan megneveznünk azt a veszélyt,
ami a család ellen van. És ez nem más, mint Isten hiánya, a Szeretet
hiánya. A Szeretetnek szüksége van családra, de a családnak is szüksége
van a Szeretetre. Istennek szüksége van a családra, de a családnak is
szüksége van Istenre.

Hála Istennek nem csak a családot fenyegető veszélyeket és a családi élet
árnyoldalait, valamint mindennapi gondjait tapasztaljuk napról napra,
hanem láthatjuk a családi élet szép hatásait is. Azok a családok ugyanis,
ahol helye van Istennek, helye van a szeretetnek, könnyebben tudnak
küzdeni a nehézségekkel. Azok a családok, ahol jelen van az élő Isten és
élő a szeretet is, ott az új életet, a születendő gyermeket nem
elhárítandó veszélynek, hanem Isten áldásának tekintik. Isten jelenléte, a
szeretet jelenléte ha nem is látványosan, de egyértelműen és észrevehetően
megmutatkozik a családok életében, a házastársak egymással való
kapcsolatában, a szülők és a gyermekeik kapcsolatában. Isten közelsége, a
szeretet légköre a gyermekektől kezdve a szülőkig és a nagyszülőkig a
család minden tagját segíti abban, hogy felelősséggel éljen saját
hivatásának.

Befejezésül néhány gondolatot szeretnék idézni a Szentatyától, XVI.
Benedek pápától, aki tavaly ilyenkor, Szent Család vasárnapján a
következőket mondta: "Isten Fiát Mária és József szeretete vette körül,
amikor e világba jött. Az Ő titkáról elmélkedve arra buzdítom a keresztény
családokat, hogy tapasztalják meg életükben az Úr szerető jelenlétét, s
ugyanakkor Krisztus emberszeretetétől indíttatva tegyenek tanúságot a
világban a szerelem és a szeretet, a házasság és a család szépségéről. A
család, amely egy férfi és egy nő felbonthatatlan szövetségére épül, az a
kiváltságos környezet, amely az emberi életet annak kezdetétől
természetes végéig befogadja és óvja. Érdemes tenni a családért és a
házasságért, mert érdemes tenni az emberért, aki Isten legértékesebb
teremtménye." (2007. december 30.)

Legyen ez a pár gondolat erősítés és bátorítás a családok felé, hogy
bennük, plébániánk családjaiban és minden magyar családban otthonra leljen
a szeretet, otthonra találjon az Isten.
Horváth István Sándor
29. hozzászólás
Létrehozva: 2008-12-11 00:31
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
Az angyal tükre

Gondoltak már arra, hogy vajon az Úr hogyan választ anyát a fogyatékos gyermekeknek?
Látom magam előtt az Urat, hogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméjének megtestesítőjét, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.
Arnold Elizabeth fiú, védőszentje: Mátyás. Frederich Marsulli, lány védőszentje, Cecília. Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik. Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.

Az angyal kíváncsiskodik, miért éppen neki Uram? Hisz olyan boldog. Éppen ezért, mosolyog az Úr. Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést. Kegyetlenség volna.

De lesz hozzá elég türelme? Kérdezi az angyal. Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túl esik az első megrázkódtatáson, és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel. Figyeltem ma ezt az asszonyt, meg van benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának majd ezzel kell együtt élnie, és ez nem könnyű dolog. De uram, talán nem is hisz benned. Elmosolyodik. Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés. Az angyal a levegőért kapkod.

Önzés? Hát az önzés erény? Az Úr bólogat. Ha nem tud néha elszabadulni egy gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják Őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. És amikor a gyermeke először mondja neki, hogy Mama, csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli gyermekének milyen egy fa, egy naplemente, olyannak fogja látni a teremtményét, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogyan én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy föléjük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni. És az olyan biztos, mint hogy mellette állok.

És ki legyen a védőszentje? Kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben. Az Úr elmosolyodik. Elég ha adunk neki egy tükröt.
28. hozzászólás
Létrehozva: 2008-12-09 13:46
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
Gondolataim (Lélekhangok)

Az élet szép


Gősi Vali


Tört fényben, fotelben, ruhástól ébredek. Hol vagyok? Úristen, megint elaludtam! Néhány másodperc múlva csoszogást hallok. Azután ütemes koppanásokat, majd megint csoszogást: csissz - csossz, kipp-kopp. Rémülten kiegyenesedem a kényelmetlen fotelben, és kábultan figyelem a hangokat, a konyhából kiszűrődő tompa fényű éjszakában, kipp-kopp, csissz-csossz. Már látom, anyám csoszog át az ósdi előszobán. Apám járókeretével. Megrémülök, ezt még sohasem csinálta. Eddig csak felejtett… Elfelejtett inni, enni, a gyógyszereit bevenni. Elfelejtette, amiről egy perccel azelőtt beszélgettünk, és azt is, amiről tegnap. Nem tudja, hol lakik a falu fodrásza, akihez évtizedekig minden hónapban elment. Mindent elfelejtett. Azt is, hogy a fiam, az unokája már sohasem látogatja meg. Egyetlenegy dolgot nem felejtett el, naponta meg-számlálhatatlan-szor közölni, ha bármilyen apróságra emlékeztetni próbáltam, elfelejtettem. És mosolygott hozzá. Mindig. Mint egy pajkos kisgyerek. Huncutul. Ma, a gyógyíthatatlan kórral, az Alzheimer kórral való szembesülés óta is gyakran úgy érzem, nem lehet igaz. Talán csak játszik velem. Szeretne felvidítani. Csak felcserélődtek kis időre a szerepek, most ő a kisgyerek, de sajnos, nem így van. Nem játszik velem. Ez a valóság. Visszafordíthatatlan valóság. Anyám Alzheimer kóros, gyógyíthatatlan beteg. Egy másik világban él, amelyből gyakran kirekeszt, néha meg szeretne belekényszeríteni. Talán, mert fél egyedül. Nem tudom. Azt sem tudom, hogy egyedül van-e ott. Pedig rengeteget beszélgetünk. Mesél, órákon át. A múltról. Ezerszer hallott történeteket. Szépen, hibátlanul, és mindig ugyanúgy. Szó szerint ugyanúgy, sohasem másként, egyetlen szóval sem.

Figyelem a hetek óta éjszaka is kényszerű világítás szűrt fényénél, ahogy lassan, ütemesen elcsoszog a fürdőszobáig, apám járókeretével. Mint egy elfáradt angyal, lekonyuló szárnyakkal, földig érő, világoszöld hálóingben, mezítláb. Az előszoba közepén megáll, és hosszan néz a mindig nyitott ajtón át felém. A félhomályban még rosszabbul lát, így ma sem tűnik föl neki, hogy nem vagyok az ágyban. Hetek óta egy fotelben ülök, hogy el ne aludjak, még véletlenül sem. Most mégis elbóbiskoltam. Rémülten figyelem. Bemegy a fürdőszobába. Apám járókeretével. Nem hagyja kint. Betuszkolja a szűk ajtón. Várok. Zubog a víz. Csoszog vissza. Csissz-csossz. Kipp-kopp. Becsoszog a szobájukba. Megáll a járókerettel az ágy mellett. Óvatosan kiosonok. Kíváncsian szemléli a papát. Majd lassan a sarokba csúsztatja a járókeretet, és bebújik az ágyába, ahova mindig közel hatvan éve a papa mellé. Kicsit kölcsönvette a járókeretét? Talán most azt játssza, hogy anélkül ő sem tud járni?

Biztosan megint féltékeny, mert most mindenki a papát ápolja, de az is lehet, hogy fogalma sincs, ki az ott az ágy másik oldalán. Időnként dühösen megkérdezi, mikor kel már föl az az öregember?

Most szorosan odabújik arcával az ő arcához, és két percen belül mélyen alszik, reggelig. Mint egy kisgyerek. Vajon álmodik? S ha igen, miről? Nézem őket, és halkan sírok.

Jó éjszakát, szép álmokat, gyerekek, Mama, Papa, kicsi gyerekeim.
Mit tehetnék még értetek?

Jut eszembe „Az élet szép…” mondtátok gyakran. Talán tényleg így van. Most megint így érzem, egy pillanatig.

Gondolataimból felriaszt az ijesztő, már már őrjítő hang, ami napok óta tart, rövid csupán néhány perces szünetekkel. A papa csuklik. Egyre hangosabban. Segíts, suttogja. Behozom a kacsát. Próbálom felültetni. Visszazuhan. Megint megpróbálom.

Próbáld átkulcsolni a nyakamat, papa, kérlelem halkan. Megpróbálja. Lezuhannak rólam a karjai. Óvatosan visszacsúsztatom a vállaimra mindkettőt, hirtelen átfogom a derekát, és emelem. Próbálom felültetni. Talán sikerül.

Ki, ki! Suttogja. Végre felültetem. Szorítom a derekát. A lábai ernyedten lógnak. Eligazgatom egyik kezemmel. Pislant a járókeret felé. Ki akar menni. Még mindig. Ma is. Halálos beteg. Áttétes tüdőrákja van. Végső stádium. Napok. Talán órák. Tegnapelőtt még kimentünk a mosdóba. Kivittem, de napról, napra erőtlenebb, és én is. Valamennyien. Nem akarja a kacsát, sem az ágytálat, sem a pelenkát. Eddig még sikerült minden nap kivonszolni. Ha kérleltem, hogy nem szabad, és én sem bírom, és a nővérem sem, haragos szemekkel nézett rám, és próbálkozott. Állandóan próbálkozott, bár mindig visszazuhant az ágyba. Éjjel, nappal rettegtem, hogy elesik. Lecsúszik az ágyról. Egyik éjjel megtörtént. Talán akkor is elbóbiskoltam a fotelban. Ott feküdt a küszöbön, és összegömbölyödve, nyüszítve sírt, mint egy védtelen, apró kisfiú. Fogalmam sincs, hogyan tudtam felemelni, és visszatenni az ágyába. Valahogy sikerült, bár közben megszakadt a szívem, akkor, és most is, és mindig, ahányszor mondja, erőtlen, suttogó hangon, ki, ki!

Tegnap megint kivittem. Már majdnem a fürdőszobában voltunk. Nem tudom tartani suttogta. Csuklott, és sírt. Nem baj, papa! És szorítottam, cipeltem. Valahogy elértünk a fürdőszobáig. Bal kezemmel szorítottam őt, meg a járókeretet, jobb kezemmel fölbillentettem a tus csapját, középre húztam, hogy langyos legyen a víz, ahogyan szereti, és leemeltem a tust, hogy rázúdítsam a vizet, és felfrissül talán kicsit ahogy mindig a tusolástól, bár nehéz volt elhitetni vele, hogy már sohasem szabad a kádba lépnie, csak a fürdőszoba közepére, a lefolyóhoz, ott majd elfolyik a víz, és feltöröljük, legalább mindig tiszta lesz.

Megcsúsztunk. Átbukott a járókereten, és fejjel lefelé lógott a hatalmas fürdőkád oldalán, én meg a mellkasomnál fogva. Hangosan sírunk. Szerencsére, a fejét nem ütötte be. Nem tudtunk megmozdulni. Végre sikerült. Erőtlen lába belegabalyodott a félig alája dőlt járókeretbe.

Mintha kicsit visszatért volna az ereje. Mintha megint a lábán járna.

Nincs lábam suttogta, és sírt. Sírtunk. Valahogy visszavonszoltam az ágyhoz. Zokogtunk, ő csuklott.

Ne haragudj, suttogtam…Bár meghalnék veled én is. Ezt már szerencsére csak gondoltam.

Hajnal felé felébred újra. Órákig csuklik. Hívom a nővéreméket. Hívom az ügyeletes orvost. Embertelen fájdalmai vannak. Segítsetek! Nem bírom!
Suttogja rekedten.

Ez már a negyedik fájdalomcsillapító injekció ma. Elkábul. Alszik, csuklik. Szünet nélkül csuklik. Mennyi ideje is? Kérdezi reggel a háziorvos. Nem tudom. Napok óta. És a tapaszt is duplán kapta, egy nappal előbb, az újabbat.

Feladtam. Hívom a mentőt. Talán a kórház. Talán ott kaphat erősebbet.

Beülök a mentőbe, melléje. Szorítom a kezét, ahogy otthon is, némán, hetek óta, éjjel, nappal szorítottam, míg el nem szenderült néha egy, egy fél órára.

Talán még időben odaérünk…mormolom félhangosan.

Talán mormolja alig hallhatóan a mentős.

A papa nagyon szomorú, és csalódott. Egyszer sem szorítja meg a kezemet, ahogy otthon, hetek óta, mindig, amióta mellette vagyok.

Talán haragszik rám, de szólni már nincs ereje. Becsukja a szemét, elalszik, és szünet nélkül csuklik.

Nem hagylak egyedül, a kórházban sem, suttogom talán hallja.

Hazudtam neki. Azt ígértem, nem kell kórházba mennie, ha mindig megissza a folyadékot, amivel szinte ötpercenként kínálgattam, nehogy kiszáradjon.

Azóta is, a kórházban is folyamatosan csuklik, és nagy fájdalmai vannak.

Haza kellett utaznom. A többiek most ott vannak, amennyit csak lehet. Muszáj volt hazajönnöm kicsit, legalább egy napra. Feladtam. Nem bírtam tovább. Nem tudtam nézni a szenvedését. Elhagyott minden erőm. Pedig csak néhány hét telt el azóta, hogy kiderült, végzetes kór gyilkolja. Azt ígértem, mindig vele maradok akkor is.

Bocsáss meg, Papa! Holnap jövök újra de nem haragszom, ha már nem vársz.

Szeretlek.

Örökké szeretlek.

(Apámnak ajánlom 2008 szeptemberében)


27. hozzászólás
Létrehozva: 2008-11-30 22:06
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
A SZENT CSALÁD

-Cím lista-

BOLDOG HÁZASTÁRSAK, CSALÁDOK, PÁROS SZENTEK.
A názáreti Szent Család.
Szent Cecília És Valerián.
Szent Krizánt És Dária.
Szent Timót És Maura.
Szent Flavián és Szent Dafróza, és leányaik: Szent Demetria és Szent Bibiana .
Szent Gomér és neje, Grimmara.
Szent Henrik és Szent Kunigunda.
Szent Lipót és Ágnes.
Szent Lajos és Margit.
A szent házaspárok sajátos arculata.
A szent magyar királyi család.
Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre.
PÁROS SZENTEK.
Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Franciska.
A HÁZASSÁG SZEREPE KRISZTUS KÖVETÉSÉBEN.
Bevezetés.
A nemiség természetes adottság és erkölcsi feladat.
Nemiség a teremtésben, a bűnbeesésben és a megváltásban.
A férfi és nő: mint Isten képmása.
A szerelem értelme.
Szexus, erosz, agape.
Égi szeretet nemi természetben.
A férfi és a nő közti különbözőség, mint erkölcsi feladat.
Asszonyi méltóság a kereszténységben.
(KÜLDETÉSÜNK TITKAI)
26. hozzászólás
Létrehozva: 2008-11-30 21:56
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
BOLDOG HÁZASTÁRSAK, CSALÁDOK,PÁROS SZENTEK.

II. János Pál pápa egyszer azt mondta, hogy úgy szeretne bevonulni a
történelembe, mint a családok pápája. Pápasága alatt valóban igen sokat
tett a családokért. A Családév alkalmából szeretett volna egy házaspárt
is szentté avatni, de nem sikerült. A Római Kúria ügyrendjében még nincs
meg annak a lehetősége sem, hogy egy házaspár esetében szentté avatást
kezdeményezzenek. Pedig a karmelita atyák már arról prédikáltak a Családévben, hogy a Szentatya Kis Szent Teréz szüleit szentté fogja avatni.
Mégis az Egyház sok egyéni szentje között vannak szent házaspárok,
szent családok is.
(KÜLDETÉSÜNK TITKAI)
25. hozzászólás
Létrehozva: 2008-11-30 21:51
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
A NÁZÁRETI SZENT CSALÁD.

Isten titokzatos terve szerint ugyanis Isten fia sok esztendőn át e családban élte rejtett életét. Ezért ez a család az összes keresztény család példája és ősmintája. Ez a család amely a földkerekségen egyetlen miután megtapasztalta az üldözöttséget és a száműzetést, szegény, névtelen és hallgatag életét Palesztina egy kicsinyke városában, Názáretben élte: Istent azonban utolérhetetlen módon tisztelte. Lehetetlen tehát, hogy az összes keresztény családot, sőt a földkerekség összes családját ne segítse abban, hogy mindennapos kötelességeiket teljesítsék, elviseljék az élet nehézségeit,
nagylelkűen segítsenek mások nyomorúságán, s hogy Isten rájuk vonatkozó
tervét örömmel valósítsák meg.
Szent József, az igaz férfi, a fáradhatatlan munkás és a rábízott kincsek
feddhetetlen őre segítse, oltalmazza és világosítsa meg mindig a családokat.
Szűz Mária, az Egyház Édesanyja, legyen a családi egyház Anyja is, és anyai oltalma alatt minden keresztény család legyen valóban kicsi Egyház, amelyben fölragyog és megelevenedik Krisztus Egyházának misztériuma. Ő, az Úr szolgáló leánya, legyen az Isten akaratát alázatosan és készségesen teljesítő lélek példaképe. Ő, a kereszt alatt álló fájdalmas anya, legyen velünk, hogy csillapítsa a fájdalmakat, és törölje le mindazok könnyeit, akiket családjuk nehézségei gyötörnek.
Az Úr Krisztus, a mindenség és a családok Királya, mint Kánaánban, legyen
jelen minden keresztény otthonban és adjon örömet, nyugalmat és erőt.
Tőle kérjük Királyságának ünnepén, hogy minden család ismerje föl:
mit kell tennie azért, hogy eljöjjön az emberek közé az ő Országa, az igazság és élet, a kegyelem és szentség, az igazságosság és szeretet Országa,
amely felé az egész emberiség tart.
Végezetül az Úr Krisztusnak, Máriának és Józsefnek ajánlunk minden
egyes családot. Szívükre és gondjukra bízzuk ezt a buzdítást is: Ők adják
meg Nektek, tisztelendő testvérek és szeretett gyermekeim, hogy lelketek
megnyíljék a világosság előtt, amelyet az Evangélium áraszt minden családra.

Ha figyelmesen végiglapozzuk a szentek életét, a legendákat, a vértanúk
történeteit, akkor a sok pap és szerzetes szent között találhatunk néhány
szent családost, házaspárt, sőt egész családot is. Az évszázadok távolából a
mai ember csak nehezen tud azonosulni velük. Nagyon kevés az életükről a
legendák által közvetített hiteles információ, és még ezt se könnyű a mai
korba átültetni, alkalmazni. Most felelevenítünk közülük néhány ragyogó
példát, tanulságos esetet.
(KÜLDETÉSÜNK TITKAI)
24. hozzászólás
Létrehozva: 2008-11-30 21:44
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
SZENT CECÍLIA ÉS VALERIÁN.

A harmadik század elején éltek Rómában, meghaltak 230-ban.
Cecília előkelő, keresztény családból származott. Szülei a leggondosabb
nevelésben részesítették.
A Megváltó iránt való szeretet oly magasan lobogott a szívében, hogy őt
mennyei jegyesévé választotta, és elhatározta, hogy egész életét Istennek
szenteli.
Amikor felserdült, ragyogó lelki és testi szépsége rabul ejtette egy nemes
származású, gazdag, pogány fiatalember, Valerián szívét. Valerián a
szülőktől feleségül kérte Cecíliát, akik bele is egyeztek az előnyösnek látszó
házasságba. Ennek hallatán Cecília keserű könnyeket hullatott, hogy mennyei vőlegényéről le kell mondania, mivel szüleit nem akarta engedetlenséggel megbántani. Sokat böjtölt, virrasztott és imádkozott azért, hogy a Mindenható vagy hiúsítsa meg a tervezett házasságot, vagy vegye el az életét, mert ő semmi áron sem akarja az Úr Jézusnak tett fogadalmát megszegni.
Végre egy éjjel álmában megjelent neki az Úr angyala és így szólt hozzá:
Az az Isten akarata, hogy szüleidnek engedelmeskedjél; azonban nincs
okod semmitől tartani, mert Jézus a házasságban is jegyesed marad; aztán
nézd, én is a tisztaságod védelmezője vagyok.
Így tehát Cecília megvigasztalódott és beleegyezett a házasságba, melyet
hamarosan meg is kötöttek. Az esküvőjük napján azonban így szólt ifjú
férjéhez:
Valerián, egy titkot akarok előtted felfedni, amelyről senki másnak nem szabad tudnia. Én már kora ifjúságomban örök szüzességet fogadtam Istennek, mely fogadásomat az Úr egy angyal védelme és őrizete alá helyezte.
Vigyázz tehát, nehogy valami olyasmit kövess el ellenem, amivel ezen égi
védőszellemet magad ellen ingerled!
Valeriánt annyira meglepte és megragadta Cecília beszéde, hogy kijelentette:
ő is kész hinni Krisztusban, ha az angyalt megláthatja. Cecília megmagyarázta neki, hogy ez csak akkor lehetséges, ha előbb a keresztségben a bűneitõl megtisztul.

Másnap mindjárt el is küldte Valeriánt Orbán pápához, hogy ő készítse elő a keresztségre. Valerián mint keresztény tért vissza. Amint belépett házába, Cecíliát imádkozva találta, mellette pedig egy égi fényben ragyogó angyalt látott, aki két, rózsából és liliomból font koszorút tartott kezeiben.
Az egyiket Cecíliának, a másikat Valeriánnak nyújtotta. Mindketten térdre
borulva adtak hálát Isten végtelen jóságáért és irgalmáért.
Valerián első lelkesedésében testvérét, Tiburcot és barátját, Maximust is
megnyerte a keresztény hitnek. Az előkelő állású emberek megtérése nem maradhatott titokban. Almoch, Róma kormányzója irigységtől hajtva elfogatta
a három ifjút és lefejeztette őket. Ezután hívatta Cecíliát és felszólította,
hogy adja át neki férjének kincseit. Cecília bátran azt felelte, hogy a férje
összes javait már szétosztotta a szegények között. A kormányzó haragjában
ráparancsolt Cecíliára, hogy áldozzon a pogány isteneknek, különben a legkínosabb halállal fog meghalni. De Cecília nem ijedt meg. Bátor és lelkes
beszéde még a körülállókat is megtérítette. Erre a kormányzó megkínoztatta
majd lefejeztette.
Orbán pápa a hős fiatalok holttesteit a katakombákban temettette el, melyet
aztán Cecíliáról neveztek el.
Szent Cecília és Valerián története több ponton is megérinti a lelkünket.
Hogyan lett Cecília ilyen kiváló?
Szeretnénk kiemelni, hogy olyan keresztény családban nőtt fel, ahol
gondos nevelésben részesült. Isten hívása egy ép, kiművelt emberi természethez kapcsolódott hozzá.
A kegyelem hívására Cecília egész életének odaadásával válaszolt: fogadalmat
tett, egészen Istennek szentelte magát.
De Istennek más terve volt Cecíliával. Ma is gyakran van ez így. Fiatalok,
akiket megérint a kegyelem, azt gondolják, hogy Isten talán szerzetesi
életre hívja őket. Csak miután erre a hivatásra készülve elmélyült a lelkük,
megtisztult a szívük, fedi fel előttük Isten a terve részleteit. Nincs ebben becsap ás és csalódásra ok.
Az álomban látott angyal szavát érthetjük egész általánosan is: Jézus a házasságban is jegyesed marad!
Isten nemcsak Cecília, hanem mindegyikünk mellé rendelt egy őrangyalt, hogy vigyázzon a tisztaságunkra. A házasságban is meg lehet és meg is kell őrizni a tisztaságot. Úgy mondjuk: az állapotnak megfelelő tisztaságot.

Jó volna, ha az asszonyok ma is tudatában lennének ennek, ha ehhez tartanák magukat és figyelmeztetnék férjeiket:
Nehogy valami olyasmit kövess el ellenem, amivel ezen égi védőszellemet
magad ellen ingerled!
Jó volna, ha a férjek egyszer megláthatnák feleségük őrzőangyalát, ha
feleségüket Isten fényében láthatnák. Ha ez a látomás megragadná a lelküket is, és Istenhez emelné, hitre vezetné őket. Örök emberi dolgokról van itt szó. Semmi sincs olyan jó, felemelő hatással egy férfira, mint egy tiszta, lélekkel áthatott nő. Miközben a mai világ szétrombolja a női eszményt, és a sárral mocskolja be lányait, asszonyait, keservesen szenved az eszményi nő hiánya miatt.
Cecília hitt Istennek, bízott az Úr Jézus ígéretében. Isten nem hagyja
cserben a benne bízókat! Bátran rábízta magát erre, és boldog volt, amikor
tapasztalta a kegyelem csodálatos működését. Férje, Valerián, az ő hatására
megtért. Együtt borultak le Isten előtt hálát adni.
De miért is adtak hálát? Az angyal a vértanúság koszorúit nyújtotta nekik.
Milyen mély hit és szeretet kell ahhoz, hogy fiatalon, örömmel és hálával, bátran fogadja valaki a vértanúságot?!
Van vértelen vértanúság is. Bizonyos szempontból sokkal nehezebb éveken,
évtizedeken át cseppenként, lassan odaadni magunkat. Felőrlődni, leépülni a család, a házastárs szolgálatában. Ma gyengék, nagyon gyengék vagyunk. Félünk a vértanúságtól, és gyáván, remegve mondunk igent egymásnak és Istennek is.
Hogy keresztülhúzta Cecília a kormányzó számítását. Két szép motívumot is látunk ebben. Egyrészt örömmel követni akarta férjét a megígért és várt vértanúságban. Másrészt megmutatta a keresztény nők irgalmas szeretetét, ahogy felkarolják a szegényeket, betegeket, koldusokat. Majd látni fogjuk, hogy milyen magas szintre jut ez a középkor folyamán. A keresztény úrnők kötelessége lesz ez, ebből fejlődik ki majd a keresztény Európa szociális intézményrendszere.
Cecília és Valerián történetében az is világosan áll a szemünk előtt,
hogy a mély keresztény hitnek és lelkesedésnek apostoli töltése, hatása van.
Aki átéli Isten szeretetét, nem hallgathat róla.
(KÜLDETÉSÜNK TITKAI)
23. hozzászólás
Létrehozva: 2008-11-30 21:27
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
SZENT KRIZÁNT ÉS DÁRIA.

A harmadik század második felében éltek Alexandriában. Meghaltak 284-ben.
Ebben az esetben a férfi, Krizánt körülményei voltak jobbak. Jómódú pogány családból származott, és szülei nagy gondot fordítottak a neveltetésére. Így történt, hogy a bölcs iratok tanulmányozása során a Szentírás is a kezébe került. Szomjas lélekkel sokszor elolvasta, mert a benne foglaltakat alig tudta felfogni. Lélekben már keresztény volt, mielőtt még találkozott volna egyetlen keresztény tanítóval is.
Életének fordulópontját jelentette, amikor apja kísérőjeként Rómába utazott. Gyakran és egyre szívesebben eljárt a keresztények összejöveteleire.
Hallgatta a tanításokat, és sokat gondolkodott felettük. Az igazság magától győzött lelkében. Krizánt megkeresztelkedett.
Amikor apja erről tudomást szerzett, minden módon megpróbálta fiát
visszatéríteni. De Krizánt hajthatatlan volt. Hazatérve elfordult a világtól és
szemlélődő életet élt. Ekkor apja Dáriához, Minerva istennő csodaszép papnőjéhez fordult segítségért, mivel emlékezett rá, hogy korábban Krizánt szerelmes volt Dáriába. Dária az apa biztatására hadjáratot indított Krizánt
meghódításáért. A küzdelemben mindketten győztek. Dária megnyerte
Krizánt szívét, és a felesége lett. Krizánt megnyerte Dária lelkét, és a szép
fiatalasszony is megkeresztelkedett.
Krizánt és Dária most már együttesen fáradoztak azon, hogy minél több
fiatalt megnyerjenek Krisztusnak. Olyan sikerük volt, hogy a pogány papok
féltékenységből feljelentették őket Celerin, római helytartónál. A helytartó
elfogatta, börtönbe záratta és megkínoztatta őket, amelyeket csodálatosan
kiálltak és viseltek el. Ennek láttára sokan, köztük még a katonák parancsnoka,
Kolos is megtért.
Mivel a pogányok nem bírták sem Krizánt sem Dária állhatatosságát megtörni, mindkettőt kivezették a városból, a falakon kívül egy mély gödörbe dobták és agyonkövezték őket.

Krizánt és Dária története a legendárium egyik legszebb darabja. A mai embert több helyen is közelről megérinti. Először is meg kell említeni, hogy a mi férfilelkű világunk jobban szereti, ha a főhős férfi.
Krizánt a saját kutató szelleme segítségével bukkan rá és ismerkedik meg a Szentírással. Sokat gondolkodik, töpreng. Nagy utazása során Rómában hallgatja a tanítókat és beszélget velük, így lesz kereszténnyé. Értelmének vezetése mellett az igazság magától győz.
Miután kereszténnyé lett, visszatér otthonába, elhagyja ugyan a pogány
társaságot, de nem akar pap lenni. Nem fordul el, nem lesz érzéketlen korábbi szerelme, Dária szépsége iránt sem. A természetes szerelem és a hit kegyelmének küzdelmében mindketten győznek! A természetes és a természetfeletti élet összhangjának szép példáját láthatjuk ebben.
A szerelemben és a hitben való egymásra találásuk nagy apostoli küldetéssel párosul. Megteremtik a maguk keresztény közösségét. Félelmetes erő van ebben a fiatal házaspárban. Méltán féltik híveiket tőlük a pogány papok.
A halálban, egymás karjaiban egyszerre nyerik el a vértanúk koronáját.
Olyan az életük, mint az üstökösé. Fény, erő, lendület: egyetlen töretlen ív.
(KÜLDETÉSÜNK TITKAI)
22. hozzászólás
Létrehozva: 2008-11-30 21:18
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
SZENT TIMÓT és MAURA.

Ők is a harmadik század szülöttei, Egyiptom Perapion nevű városában
éltek. Meghaltak 305-ben.
A legendájuk nagyon keveset mond róluk. Timót és Maura három hónapos,
fiatal házasok voltak, amikor Maximián császár parancsba adta a keresztények üldözését. A zsarnok hajlamú római helytartó, Anián elsőként Timótot fogatta el. Talán azért, mivel valamiképpen kitűnt a többi keresztény között. Azt gondolta, ha sikerül Timótot hittagadásra bírni, akkor a többiekkel is könnyebben boldogul. De Timót állhatatos volt. Nem hatott sem a csábítás, sem a kínzás. Akkor egy ördögi terv jutott Anián eszébe. Előhívatta a fiatalasszonyt, Maurát. Szegény Maura a félelemtől remegve siratta boldogságát. Azt ígérte a helytartó, hogy visszaadja neki a férjét, ha rábírja, hogy áldozzon a császár isteneinek. Maurát esküvői ruhájába öltöztették és így vezették be Timóthoz. Sírva borult férje elé, és úgy könyörgött, hogy makacs ellenállásával ne döntse őt gyászos özvegységbe és engedjen a helytartó kérésének! Timót szánakozó pillantással nézte vergődő feleségét és így szólt: Boldogtalan asszony, Te gonosz feleség! Most látom csak, hogy nincs és nem is volt igaz szíved irántam. Mert ha igazán szeretnél, akkor nem kívánnád tőlem, hogy múló, jelentéktelen földi örömökért lemondjak a végtelen örök élet elmúlhatatlan örömeiről!
Maura megdöbbent e szavak hallatára. Szívén átnyilallott a kegyelem, és most már arra kérte Timótot, hogy legyen továbbra is állhatatos és hűséges Krisztushoz. Megígérte, hogy ő is az lesz.
Amikor a helytartó értesült erről a fordulatról, Maurát is börtönbe záratta.
Miután a kínzásokkal nála sem ért el célt, mindkettőjüket halálra ítélte.
Egymással szemben feszíttette őket keresztre.
Maura kezdeti gyengeségében mindannyian magunkra ismerhetünk. A helytartó agyafúrt gonoszsága erre a gyengeségre épít. A történet éles fényt vet a hamis, illetve igaz szeretet különbségére. Timót férfias szilárdsága, korholó szavai az adott helyzetben az igazi szeretetet és a kegyelmet jelentették
Maura számára.

Visszafelé sült el a gonosz próbálkozás. Mint ahogy az egymással szemközti keresztre feszítés is. Mert a szeretet és szerelem nem gyengítette őket;
ellenkezőleg, egymás hősies szenvedéséből erőt merítettek a végső állhatatossághoz.
(KÜLDETÉSÜNK TITKAI)
21. hozzászólás
Létrehozva: 2008-11-30 21:10
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
SZENT FLAVIÁN és SZENT DAFRÓZA, és leányaik:SZENT DEMETRIA és SZENT BIBIANA.

A család minden tagja a hitéért adta életét. Rómában éltek a negyedik században. Meghaltak 360 körül.
Flavián Nagy Konstantin császárnak köszönhette felemelkedését. A császár Róma helytartójává nevezte ki. Köztiszteletben álló személyiség volt, aki feleségével, Dafrózával és két lányával mintaszerű családi életet élt.
Már az arianus Konstanz császár hithűsége miatt elmozdította Flaviánt
hivatalából, majd utódja, hitehagyott Julián, feleségével együtt bebörtönöztette.
Miután megkínozták, homlokára sütötték a szökött rabszolgák bélyegét és száműzetésbe küldték, ahol hamarosan meghalt. Feleségét meggyilkolták a börtönben. A két lány egy ideig még szabadon élhetett, majd őket is börtönbe zárták, ahol a kisebb Demetria hamarosan meghalt. A már felserdült Bibiánát sok kínzás és próbatétel után nyilvánosan ölték meg.
Flaviánnak mély és hűséges hite, becsületes, derék élete és halála nemcsak
a saját családtagjainak adott lelkierőt és tartást, hanem mindenkinek, aki csak látta vagy hallott róla.
(KÜLDETÉSÜNK TITKAI)
20. hozzászólás
Létrehozva: 2008-11-30 21:03
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
Isten országába sokféle út vezet

SZENT GOMÉR és neje, GRIMMARA.

A VIII. században éltek a mai Belgium területén. Gomér előkelő, gazdag családból származott és gondos nevelést kapott. Fiatal korától kezdve előnyben részesítette a tudományokat és a vallást. Szelíd, engedelmes és barátságos természete volt.
Ifjúvá serdülve a francia udvarba került, ahol Kis Pipin barátságába fogadta
és kiházasította. Felesége, Grimmara, az egyik legelőkelőbb francia
család leánya volt.A házasélet a megpróbáltatások hosszú sorát hozta szegény Gomérra. Felesége hatalomvágyó, büszke, érzékies és tűrhetetlen természetű nőnek
bizonyult, ahogy ez a korabeli főúri családoknál akkoriban nem volt ritkaság. Számára a jámbor Gomér túlságosan engedékeny, békülékeny, férfiatlan,
élhetetlen, gyengekezű volt.
Gomér hasztalan próbálta Grimmarát megszelídíteni, a házi békét fenntartani,
benne a nőies vonásokat uralomra hozni, szívében a vallásos érzületet
felkelteni és megerősíteni.
Amikor Kis Pipin király lett és háborúznia kellett trónja megerősítéséért
a szomszédos fejedelmekkel, Gomért is csatlósaival együtt harcba hívta.
Nyolc évig tartott a háborúskodás. Ez idő alatt Grimmara kormányozta a
birtokokat, aki végre megvalósíthatta a keményvonalas vezetési stílust,
amit férjétől hiába várt.
Amikor végre béke lett és Gomér is hazatérhetett, szomorú kép fogadta.
Sokan elvándoroltak, koldusbotra jutottak. Mindenki a jó úrhoz ment panaszkodni,
aki mindent megtett, hogy híveit, alattvalóit megvigasztalja és kárpótolja. Megpróbált szelíden szembeszállni feleségével, de ez csak olaj volt a tűzre. Kiújultak a veszekedések, háborúskodások köztük. Szelíd lelke végül is nem bírta e nehéz küzdelmet, mely teljesen elvette lelki békéjét. Elhatározta, hogy búcsút vesz otthonától. Az volt a terve, hogy elzarándokol Rómába, majd remeteként fejezi be az életét.

Útnak is indult. Egy napnyira eltávolodott már várkastélyától, amikor
arra az elhatározásra jutott, hogy nem indul ilyen feldúltan neki a hosszú zarándokútnak, hanem előbb kissé megnyugszik, és lelkileg előkészül rá.
A Nethe folyó partján ezért egy kis remetekunyhót épített magának. Hamarosan
isteni sugallatra azonban megváltoztatta a tervét. Visszatért, és vagyonából egy közeli szigeten hatalmas templomot építtetett, melléje pedig a
maga számára kis remetekunyhót. Miután nejének, Grimmarának megfelelő jövedelmet biztosított, minden maradék vagyonát szétosztotta a szegények közt. Kilenc évig élt Gomér a kis remeteségében folytonos ima, böjt és vezeklés közepette, majd 774-ben meghalt. A herrei monostor templomában temették el.
Gomér döntései és áldozata nyomán isteni kegyelem szállt a vad Grimmar ára is. A legenda szerint megtört szívének keménysége. Megtért és mint bűnbánó nő, általános szeretetnek és tiszteletnek örvendve fejezte be életét.
Elgondolkoztató, különös történet! Az Istent szeretőknek valóban minden
a javukra válik, még egy erőszakos, vad házastárs is. Isten kezében
Grimmara volt az az eszköz, mellyel Gomérból szentet csinált. Egy langyosabb,
szelídebb asszony mellett Gomérból talán sohasem lett volna szent.
Továbbá Gomér intézkedései, szenvedése és áldozata megszerezte Grimmarának a megtérés kegyelmét, és megnyitotta neki is az ég kapuját. Akik itt a földön egymás ellenfelei voltak, végül is Isten szeretetében és irgalmában a mennyben találtak egymásra.
Történetük utat mutat a nehéz házasságban élők számára. Mindannyian hihetünk abban, hogy a súlyos gondok, az elviselhetetlen házastárs által Isten nyúl bele az életünkbe. A házastársunk Isten terve szerint az életszentségünk eszköze, vagyis a keresztünk is, amely alatt talán roskadozunk, és amelyen meghalunk.
De ez egyúttal a megváltást is jelenti.

Miután elültek a népvándorlás hullámai, Európa új népei lassan megnyugodtak,
letelepedtek és felvették a kereszténységet. Ez a megkeresztelkedés döntően egy fölülről kezdődő és irányított folyamat volt. A népek vezetőitől, a fejedelmektől, főuraktól indult ki az alattvalók felé. Az eredeti keresztény értékek törzsi-patriarchális színezetet kaptak. A fejedelem, a herceg, a király, a császár a Mennyei Atya földi helytartójaként, az ő nevében
uralkodott. A keresztény középkorban kialakult keresztény férfi- és női eszményt elsősorban az uralkodó nemes családokra, a nép vezetőire dolgozták
ki. Természetesen a középkor is tele volt gonosztevőkkel, akik cselszövések, gyilkosságok, családok kiirtása útján szerezték meg a királyságot. De ők is tudták, mindenki tudta, hogy ez bűnös, tiltott, helytelen út.
Az egyházi és világi hatalom összefonódása miatt politikai érdekek is
belekeveredtek a szentté avatási ügyekbe, és így egyesek szentségét utólag
kétségbe vonták. Az egyház ezért egyre óvatosabb lett és egyre hosszabb és
részletesebb vizsgálatot írt elő, mielőtt valakit szentté avatott volna.
Az évszázadok során az Egyház, a szerzetesek lassú munkája nyomán a
társadalmat áthatotta a kereszténység, és csodálatos virágokat, gyümölcsöket, többek között néhány szent családot is eredményezett.
(KÜLDETÉSÜNK TITKAI)
19. hozzászólás
Létrehozva: 2008-11-30 20:48
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
SZENT HENRIK ÉS SZENT KUNIGUNDA.

Európa legmagasabb uralkodói székében, a császári-császárnői trónon egy szent házaspár!
Szent Henrik 973-ban született bajor hercegi családban. Bátyja volt boldog
Gizellának, az első magyar királynénak. Szent Wolfgang, regensburgi püspök fennhatósága alatt gondos nevelésben részesült. Gyermekkorától kezdve az uralkodásra készítették fel. Szent Wolfgang a keresztény uralkodó eszményképét állította a felnövekvő fiú elé. Szent Henrik nagy tisztelettel övezte mesterét és hálás szeretettel ápolta emlékét.
23 éves korában, atyja halála után vette át a bajor hercegség kormányzását. Első gondja volt, hogy orvosolja és meggyógyítsa azokat a sérelmeket, melyeket atyja, Civakodó Henrik a háborúskodásaival okozott.
Maga választotta ki, és vette feleségül Kunigunda, luxemburgi grófnőt.
1002-ben rászállt a német korona is. Henrik erős kézzel teremtett rendet a
lázadó külső és belső ellenségei közt. 1004-ben karddal megszerezte az
olasz királyságot is, majd 1014-ben VIII. Benedek pápa Rómában császárrá
koronázta. Erős kézzel védelmezte a pápa, az egyházi állam jogait. Méltatlan
rokonainak örökös lázongása, álnok barátainak galádsága meggyőzte a földi dolgok veszendő és hiábavaló voltáról. Nagy birodalmának belpolitikáját mindenütt az Egyházra építette. Újjászervezte és megerősítette a püspökségeket. A clunyi reformmozgalmat teljesen a magáévá téve azon fáradozott, hogy az Egyházat egyre magasabb erkölcsi nívóra segítse. A megüresedett püspöki és apáti székekbe tanult és erkölcsös, a hivatása magaslatán álló papokat nevezett ki. Személyesen részt vett a zsinatokon, ahol ékesszólóan sürgette a régi erkölcshöz és papi eszményhez való visszatérést.
Határozatot hozatott a papi nőtlenség szigorú visszaállítására. VIII. Benedek
pápával összefogva egyetemes zsinat összehívását tervezte az Egyház általános és mélyreható megújulásáért és a világbékéért. De 1024-ben bekövetkezett halála meghiúsította ezt a tervét.

Szent Kunigunda 1000-ben lett Bajor Szent Henrik felesége. Férjével egyezséget kötött, hogy az Úristen nagyobb dicsőségére ún. József-házasságban fognak élni testvérek módjára.
Férjével együtt őt is kétszer is megkoronázták. 1002-ben a mainzi érsek
Paderbornban német királynévá, majd 1014-ben VIII. Benedek pápa Rómában császárnévá. A koronázó szertartásban kétszer is hallhatta:
Vedd a dicsőség koronáját és tudd, hogy Te is részese vagy a birodalom
kormányzásának, s az Úristen népének mindig eredményesen viseld gondját; minél jobban felmagasztalnak, annál odaadóbban szeresd és őrizd az alázatosságot Urunk Jézus Krisztusban.
A birodalmi jogar megérintésekor pedig így figyelmeztették:
Vedd az erény és igazság jogarát, légy a szegények iránt irgalmas és gyengéd; a legnagyobb odaadással viseld az özvegyek és árvák gondját, hogy a mindenható Isten növelje benned a kegyelmet.
Kunigunda valóban mindenben így cselekedett. Ott volt férje mellett és
lelkesítette. Különösen is a bambergi székesegyház és püspökség felépítését
viselte a szívén. A nagy kaufungeni bencés apácakolostort is ő alapította.
Rosszakarói pletykákat terjesztettek róla, hogy hűtlen volt urához. Nehéz védekezni egy ilyen aljas rágalom ellen. Kunigunda ártatlanságának tudatában ajánlkozott, hogy Isten ítéletének veti alá magát. Sértetlenül végiglépdelt a feltüzesített ekevasakon. Férje szent megdöbbenéssel borult térdre előtte, s a legnagyobb bánattal kért bocsánatot. Ez az eset még jobban megerősítette őket egymás iránt való hűséges szeretetükben.
Kunigunda 1024-ben özvegy lett. A gyászév letelte után belépett az általa
alapított kaufungeni kolostorba bencés apácának. 14 évig élt még itt, de nem fogadott el semmi kiváltságot. Környezete anyaként szerette, s a kolostor a világgal együtt már életében szentként tisztelte. Halálos ágyán megtiltotta,
hogy császárnénak kijáró temetést rendezzenek neki. A bambergi székesegyházban vannak férjével együtt egymás mellett eltemetve.
II. Szent Henrik és Szent Kunigunda mintapéldája lett a keresztény uralkodóknak. A császár hivatása és eszménye a rend, a béke az egység biztosítása; jó törvényekkel és intézkedésekkel a nép erkölcsi emelése; az Egyház támogatása és védelme; az időszerű megújulás és reformok kezdeményezése és végrehajtása. Ahhoz, hogy ezeknek a rendkívül nehéz feladatoknak
megfelelhessen, kiváló és szentéletű nevelők már kora gyermekségétől
kezdve gondos neveléssel készítették fel.

Szeme előtt Nagy Károly birodalmi eszménye állt és tehetséges, rátermett
uralkodóként jól meg is közelítette.
Az uralkodónő hivatása más. Ő az árvák, szegények, betegek legfőbb patrónusa.
Ő tölti meg lélekkel a férje által létrehozott kereteket, gondoskodik
az alapított kolostorok, templomok belső szükségletéről, pl. az egyházi
ruhákról. Legfőbb kincse a tisztasága, mely elsősorban a lélek tisztaságát jelenti.
Odaadólélekkel a szívén hordozza férje gondjait, és segíti azok megoldásában.
(KÜLDETÉSÜNK TITKAI)
18. hozzászólás
Létrehozva: 2008-11-30 20:36
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
SZENT LIPÓT ÉS ÁGNES.

Ausztria őrgrófja és őrgrófnője.
Szent Lipót Melkben született 1073-ban a Babenbergek fejedelmi családjában. Gondos nevelésében szülei mellett fontos szerepet játszott Boldog Attmann passaui püspök, aki VII. Gergely pápa reformtörekvésének egyik legelszántabb harcosa volt. Főleg neki tulajdonítható, hogy Lipót lelkébe az igaz vallásosság olyan mélyen bele tudott gyökerezni. A fiatalember legfőbb örömét az olvasásban találta. Mértéktartó, kevés beszédű, korát meghaladóan komoly fiú volt. Még a szegények nyomorúságos viskóit is fölkereste, hogy alamizsnát osszon nekik. 1096-ban lépett atyja örökébe. Jóakaratával, nagylelkűségével,
szeretetreméltóságával egészen elbűvölte alattvalóit. Megtisztította az udvart az erkölcstelen, durva, vallástalan személyektől.
Olyan sokat áldozott az Egyház javára, hogy II. Ince pápa az Egyház gyermekének nevezte. Egyházi alapításainak, adományainak se szeri, se száma. Különösen is a melki bencés apátságot halmozta el megkülönböztetett figyelmességével. Sokat tartózkodott itt és szívesen részt vett a szerzetesek kar-imádságain is. Gondoskodásának másik kedvelt helye a Bécs közeli Klosterneuburg világi prépostság volt, melyet feleségével, Ágnes grófnővel azért alapítottak, hogy a kanonokjai őhelyettük is állandóan imádkozzanak és dicsérjék Istent. Hasonló bőkezűséggel gondoskodott a Heiligenkreuz ciszter apátságról is, melyet fia, Ottó ösztönzésére alapított...
A jámbor fejedelem azonban nemcsak az imádsághoz értett. A keresztes
hadjáratok, a lovagkor szülötte volt, vagyis jól össze tudta egyeztetni a szent
és a harcos lovag eszményét. Hatalmas termete már önmagában is tiszteletet
parancsolt. Támadó háborút nem vezetett, de mindig kész volt megvédeni
országát. Különösen is az országba be-betörő magyarokkal csatázott sokat.
Miattuk helyezte át székhelyét is Melkből, a Kahlenberg legkeletibb nyúlványára (ma Leopold-Berg), és ezzel nagy lökést adott a magyarok által elpusztított Bécs újra felépítéséhez. 1125-ben a német fejedelmek őt akarták
királyuknak, de visszariadt a nagy felelősségtől, és nem vállalta.

Ágnes német hercegnőtől 18 gyermeke született, akik közül hat fiú és öt
lány érte meg az érett kort. Ottó fia freizingi püspök lett, akit a középkor
legnagyobb történetírójaként tartanak számon.
Szent Lipót 1136-ban halt meg és Klosterneuburgban temették el.
Ausztria fő védőszentje.
Egy nép karakterét nagymértékben befolyásolják szentjei, kiváló fiai és
leányai.
Az osztrákokra, Szent Lipótra és családjára különösen is találó ez a
megállapítás. Összehasonlítva pl. Szent Henrik császárral, mennyivel finomabb,
családiasabb, szeretetreméltóbb, emberibb. Nem vágyik nagy birodalomra,
nem vezet hódító, rendcsináló hadjáratokat, de kis országáért, annak
védelméért mindent megtesz, főleg a szívét is kiteszi. Általános ebben a
korban, hogy a jó uralkodók támogatják az Egyházat, hogy kolostorokat alapítanak. Szívesen hívatják magukat az Egyház védelmezőjének, pártfogójának. Szent Lipótot ezzel szemben az Egyház fiának nevezték.
A kolostoralapítások közepette figyelembe vette fiának, Ottónak a kívánságát is, és szerzeteseket hozatott Franciaországból, hogy Heiligenkreuz
igazi ciszter kolostor legyen.
Mindebben egy finomabb, minőségibb szemlélet megnyilvánulásait láthatjuk.
(KÜLDETÉSÜNK TITKAI)
17. hozzászólás
Létrehozva: 2008-11-30 20:26
Szentcsalád
Hozzászólások: 47
SZENT LAJOS ÉS MARGIT.

A franciák büszkesége ez a szent királyi család.
Szent Lajos a középkor legszebb virága. z a szent király, a béke embere, szívének egyszerűségében többet tett a királyságért, mint a legkörmönfontabb tanácsosok és tíz harcias uralkodó, mert ezután a király úgy tűnt fel a nép szemében, mint a rend és az igazságosság megtestesülése.
Atyját korán elveszítette, neveléséről és az országról is anyja, Szent
Blanka királynő gondoskodott. A szent anya erőteljes nevelésének meg is
lett az eredménye. IX. Szent Lajos király Isten lovagja, dicsőségének védelmezője lett. Törvényt hozott, hogy a káromkodóknak tüzes vassal kell megégetni a nyelvét. Úgy élt mint egy szerzetes. Ugyanakkor rátermett,
tehetséges uralkodó volt. Nem vezetett hódító háborút, sőt visszaadott az
angoloknak korábban jogtalanul elfoglalt területeket. Bátran és hősiesen
védte az országot. Példátlan személyes bátorságával mindenütt győzelemre
vezette hadait.
Különösen nagy szenvedéllyel csüngött a Szentföld felszabadításának
ügyén. Kétszer is vezetett keresztes háborút, de kevés sikerrel. A másodiknál 1270-ben fiával együtt a járvány áldozata lett.
IX. Szent Lajos a francia lelkiség nagy formálója és ragyogó példája.
Az eszményért, a legnagyobbért való teljes odaadás és bevetés, akár önmaga
elpusztítása árán is. Az Istenre irányuló nagy szenvedély gyermeke, akit
mindemellett franciás könnyedség, lelki-szellemi gazdagság jellemez. Igazi
szenvedélyes életművészet, akárcsak Szent Bernáté. Szent Lajos mellett a
királyné, Provancei Margit képviseli az ellenpontot, a realitást, aki összetartja a családot és könyörög férjének, hogy álljon el a szentföldi vállalkozásától, lebeszéli, hogy belépjen a ferences rendbe.
Vessünk egy pillantást Szent Lajos anyjára, a spanyol származású Szent
Blankára is. Erőteljes, uralkodó, vezető alkatú személyiség, aki férje halála
után nem vonul kolostorba, aki nem áll félre, és akit nem tudnak félreállítani.
Anyai hivatása tudatában a még gyermek Lajos örökségét és jövőjét maga veszi kézbe. Sőt még a fiatal királyt és királynőt is szinte anyai gyámság alatt tartja. Azokban az években, amikor Szent Lajos a Szentföldön volt,
Blanka királynő vezette és tartotta rendben az ország ügyeit. Szent Blanka a
déli országok, Itália és a spanyol föld női eszményét képviseli. Láttunk már
erre mutató vonásokat Szent Cecíliánál is. Ez a női eszmény valahol a nagy
római nőkhöz nyúlik vissza. Spanyol földön ez a típus olyan nagyszerű, eszményi személyiségekben csúcsosodott ki, mint pl. Izabella királynő vagy
Avilai Szent Teréz, akit röviden csak Nagy Szent Teréznek is nevezünk.
Franciaországban Szent Blanka mellett még pl. Szent Johanna, Itáliában
Sziénai Szent Katalin. Ezek a nagyszerű emberek megmutatták, hogy a nők
is képesek önállóan kezdeményezni, új utakat kitaposni, az Egyházat meg-
újítani, a szétszakadt országot egyesíteni, az emberiséget világraszóló új felfedezésekhez segíteni.
(KÜLDETÉSÜNK TITKAI)
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép