Az várakozik, aki szeretne valamit kapni

A beteg vár az orvosra, mert meggyógyítja. A bűnbánó vár a papra, mert meggyóntatja. Az ügyfél vár a hivatalban, mert igénybe vesz valami szolgáltatást. Az utas vár a vonatra, mert gyalog nem tudna messzire elmenni. A vizsgázó vár a vizsgáztatóra, mert megadja neki a végzettséget.

Mindenki, aki valamire vár, azért teszi, mert rászorul valami többre.

Akire sokan és sokat kénytelenek várni, könnyen eshet abba a hibába, hogy elkezdi tudatosan várakoztatni az embereket.

Isten az egyetlen kivétel mindkét szempontból. Ő nem azért vár, mert híjával van valaminek, hanem azért, hogy adjon, és Isten soha senkit nem várakoztat. Ha azt érezzük, hogy Isten nem válaszol, arról csak mi tehetünk, mert még nem tudunk eléggé olvasni a jeleiből. Másrészt Isten nem válaszol mindenkinek ebben az életben, hanem az örök életben tapasztaljuk meg válaszait. Ha mindenki mindenre e világban kapna választ, nem volna értelme az örök boldogságnak.

Sánta János

Lélek és igazság

Létezik lelketlen igazságosság, és létezik igazságtalan lelkület is. Az egyik túl merev, a másik túl könnyelmű magatartást eredményez. Mindkettő helytelen.

A Mennyei Atyát Lélekben és igazságban kell imádnunk. Lélekben és Igazságban jutunk az Atyához. Az első Isteni Személy, az Atya küldi a második Isteni Személyt, aki az Igazság, és kettejük közös lelke a Szentlélek, aki J. feltámadása után tölti el az embert teljesen.

Személyek által imádjuk az Atyát, hogy személyes legyen imádásunk, azaz találkozzék személyünk Isten személyeivel. Ez az imádás túl van minden szabályszerű imádáson, és mindenféle intézményes vallásossági formán. Ezekre szükség van, de soha ne váljék megszokottá, hogy Isten partnerei lehetünk.

Többet ér egy nem hívő ember őszinte felsóhajtása Istenhez, mint egy hívőnek tartott ember szokásossá merevedett imája, amelyet talán csak azért mond el, hogy túl legyen rajta. Imádság-e az életem? Hagyom-e, hogy Isten még alakíthasson, vagy már kellően vallásosnak tartom magam? Ha a Szentlélek erejében imádkozom, akkor vagyok igaz mások felé is.

Sánta János

Az úr és a szolga

Kit szolgálunk? Az urat vagy a szolgát? Jézus azt mondja, nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött a küldőjénél. Ha mindig csak a szolga látszik, akkor el lehet felejteni, hogy neki is van ura, és a szolgából alkotunk urat. Úgy tűnik. mintha a szolgának néha nem lenne felettese.

Úrból csak egy van, szolgából viszont sok. Ezért ha a szolgát szolgáljuk, akkor sokkal jobban le vagyunk terhelve, s ráadásul úgy érezzük, hogy nem annyira szívből jön a munkánk, hanem külső előírásoknak engedelmeskedünk.

Az úr ismer bennünket, a szolga kevésbé. Ezért az úr úgy parancsol, hogy az nekünk szól, s ha teljesítjük, akkor azt érezzük, hogy valami nekünk való dolgot teszünk. Ha a szolga parancsol, azt kevésbé érezzük magunkénak, mert a szolga az önismerettel is el van foglalva, kevesebb ideje jut tehát a reá bízottakra.

Mindannyiunkra vannak bízva emberek. S ugyanazt a Jézus Krisztust kell megjelenítenünk. Kikerülhetetlen tehát, hogy mint szolgák, mi is irányítsunk másokat. Tegyük ezt úgy, hogy a ránk bízottaknak az egyetlen Úr jusson eszükbe.

Sánta János

Nem élt, mert félt

Sokak sírfelirata lehetne. A szeretetnek nem a gyűlölet az ellentéte, hanem a félelem. Lebénítja az embert, nem enged szabad kibontakozást képességeink számára. A gyűlölet is életellenes, de a félelem még inkább.

Persze, a kettő egy tőről fakad. Valahogy úgy viszonyulnak egymáshoz, mint az előszoba a nagyszobához. A félelmen át vezet az út a gyűlölethez. Úgy tűnik, mintha az eddigieket megcáfolná az emberi magatartás két fajtája.
Vannak, akik nagyon félnek mindentől de a világért sem állítanák magukról, hogy bárkit is gyűlölnek. A másik az a fajta, aki nagyon gyűlöl valamit vagy valamit, és mellesleg bátor ember, s úgy tűnik, nincs benne semmi félelem.

Még ezek az végletes formák sem döntik romba alapvető képletünket: Aki fél, az nem mer cselekedni. Vagy ha mer, akkor félelmet gerjeszt maga körül, és ezzel teremt saját lelkében egyfajta hamis biztonságot. A félelem és a gyűlölet összekapcsolható a remek magyar közmondással: Legjobb védekezés a támadás.
A szeretet megtanít arra, hogy egyrészt merjünk lépni a másik felé, azonban ne úgy lépjünk, hogy lerohanjuk őt, hanem engedjük, hogy szóhoz jusson.

Sánta János

Kármel hegye

Ismerős az Ószövetségből, de velünk él az Újszövetségben is. Illés próféta itt mutatta be áldozatát, amellyel az idegen hitű papok előtt bizonyította Jahve erejét. A középkorban remeték költöztek a Kármel hegyre, s innen indul el a kármelita rend, amely hazánkban is végzi áldásos szolgálatát.

A hegy mindig is jelképes volt az istenkereső ember számára. Magasságával, félelmetes mivoltával és azzal, hogy a közönséges, úm. lapos világból kiemelkedik. Aki felmegy a hegyre, közelebb kerül Istenhez. Talán ez a titka a hegymászásnak is. Ők se tudnak igazi magyarázatot adni, miért vállalnak annyi kockázatot.

Máté evangéliumában Jézus hegyi beszédet tart. Máté három fejezetben gyűjti össze mindazt, amit Jézus elmond Isten országáról, és itt találjuk a keresztény erkölcsi alapokat is. Lukács evangéliuma szerint Jézus nem hegyen, hanem egy sík mezőn mondja el beszédét. De ezzel a hegy jelképe nem tűnik el, hanem azt kell észre vennünk, hogy maga Jézus személye, az ő közelsége emeli magasba tekintetünket. Ő lesz az a hegy, aki segít, hogy ne süllyedjünk el, hanem magasra jussunk.

Sánta János

A halál pillanatában

A halál pillanatában lelkünk leveti testünket, mint elhasznált ruhát. De nem marad ruhátlan, hanem Istentől kap új ruhát, dicsőséges testet. Ezt a dicsőséges testet most azonban még nem látjuk.

Az apostolok látták Jézus feltámadt testét, és ez elég biztatás nekünk, hogy Isten képes bennünket is újjáalkotni úgy, mint Jézust. Amikor gyerekek vagyunk, és növünk, testünk még könnyedén engedelmeskedik lelkünkben fejlődő személyünknek. Amikor felnőtté válunk, elkezd megállni testünk fejlődése, személyes lelkünk viszont nem áll meg, hanem testünket felhasználva sokfajta módon kifejezi, hogy létezünk és dolgozunk.

Aztán testünk elkezd kopni és töredezni, mígnem elérkezik az a pillanat, amelyet halálnak nevezünk. Ez a pillanat azonban nem pusztulás, hanem átöltözés. Amikor utcai ruhából ünneplőbe öltözünk, nem a nyilvánosság előtt tesszük, hanem félrehúzódunk. Egy ilyen félrehúzódás a halál. Bemegyünk utcai ruhában és kijövünk ünneplőben. Ilyen a feltámadás is.

Sánta János

Hamis alázat

Sokan azt mondják, Jézus igen, egyház nem. Jézust elfogadják, de nemet mondanak arra, hogy közösséggé alakította volna az emberiséget. Hogy jönne ő ehhez, hiszen Péterrel szólva, bevalljuk bűnösségünket az úr előtt. Igen, csak Péter mást is mondott. Pl. háromszor megvallotta, hogy Jézust szereti.

Miért tartjuk elképzelhetetlennek, hogy Isten munkatársai legyünk. Egyszerű a válasz: mert nem akarunk szabadulni bűneinktől. Kényelmünktől, és megszokott életkeretünktől. Akármilyen vásott ez a világ, könnyű megszokni.
Jézus akart egyházat, s minél több idő telik el, annál inkább biztos, hogy fentről ered, hiszen semmiféle szakadás nem tette tönkre. Egyáltalán nem baj, hogy a felekezetek arról vitáznak, melyik közösségben mennyire van jelen Krisztus, addig se csinálnak a tagjaik nagyobb kárt. Amíg Krisztusról vitázunk, addig is a tiszta szentséggel vagyunk elfoglalva. Jobb dolog a szentségen vitázni, mint a moslékkal jóllakni.

Sánta János

Mária látogatása Erzsébetnél

A mai ünnep magyar elnevezése Sarlós Boldogasszony. Azt ünnepeljük, hogy Szűz Mária meglátogatja Erzsébetet. A magyar ember az aratással köti össze, mint Szent Péter és Szent Pál ünnepét is. Nyilván azért, mert Mária és Erzsébet találkozása termékeny volt.

Sőt az egész emberiségre nézve termékeny volt, hiszen már szívük alatt hordozták azokat, akik az üdvösségtörténetünk fordulatát hozták, Keresztelő Jánost és Jézust. Találkozik két édesanya, s rajtuk keresztül találkozik Keresztelő János és Jézus. Nem a Jordánnál találkoznak tehát először, ahol Jézus felvette a jánosi keresztséget, hanem most találkoznak először.

Teljesen közönséges dolognak tekintjük, amikor találkozunk valakivel, de mi magunk is megtapasztaljuk, hogy egy átlagosnak induló találkozás sokszor olyan eredményt hoz, amely hosszú időre meghatározza kapcsolatunkat, akár jó akár rossz értelemben. Több rejlik egy találkozásban, mint hogy csak együtt legyünk és ne külön. Isten közösség, hiszen háromságos Istent imádunk és nem magányos istent.

Minden emberi találkozásunk magában hordozza mások későbbi találkozásainak minőségét is.

Sánta János

Isten Országa

Ország a Birodalomban

Jézus apostolai visszatértek missziós útjukról. Jézustól kapott hatalmukkal az Isten Országát hirdették, a Római Birodalom Judea provinciájában. Judea, Heródes negyedes fejedelem fennhatósága alatt állt. Az Isten Országának hírére Heródes zavarba jött, mert egyesek Jézusról azt állították, hogy Keresztelő János, mások pedig azt, hogy Illés próféta. Heródes tisztán akar látni ebben az ügyben, Keresztelő János nem lehet, hiszen Jánost ő fejeztette le. Heródes tudni akarja, hogy kicsoda ez a Jézus, azon van, hogy találkozzon vele.

Az Ország Áldása

Az apostolok beszámoltak Jézusnak mindarról, amit tettek, amiben fáradoztak. Jézus vissza akar vonulni tanítványaival egy csendes, magányos helyre, hogy kissé kipihenjék magukat. Amikor az apostolok a tó túlsó, településektől távoli partján kikötöttek nem a magány és a csend várta őket, hanem emberek sokasága. Jézus tartózkodási helye mozgósítja azokat, akik tekintélyüket, hatalmukat féltik Jézustól, és azokat is, akik az Isten Országának az áldásaiért keresik Jézust. Míg Isten áldása egyetemes; „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, hamisaknak is” Mt 5:45b, addig Isten szabadítását, csak kevesen fogadják be a szívükbe. Egy alkalommal Jézus tíz leprást gyógyított meg, tízen vették az Isten áldását, de csak egy akadt közülük, aki vette az Isten szabadítását is, aki hálás szívvel, az Istent magasztalva visszatért Jézushoz. Vö. Lk 17:11-19

Az Ország Ereje

Isten nem azt nézi, ami nincs, hanem azt, ami van, amik vagyunk, és amivel rendelkezünk. Rajtunk könnyen úrrá lesz a pesszimizmus, ez sincs, az sincs, ami pedig nincs azzal nincs mit kezdeni. Ami van, bármily csekély is legyen, azzal tudunk mit kezdeni az, az Isten kezében is át tud alakulni, meg tud sokasodni. Az apostolok felmutatják a tényeket; két hal, öt kenyér, ötezer ember. A tényekkel nem lehet vitatkozni, a tényeket csak el lehet fogadni. Az apostolok a világ szemében furcsán viselkedhettek, amikor a tények ellenére cselekszenek; letelepítik evéshez az embereket, amikor tudják, hogy nincs mit adniuk. Az indíték a motiváló erő nem látható. Nem látható, hogy az apostolok bíznak Jézusban, remélnek benne és szeretik őt annyira, hogy a tények ellenére is engedelmeskednek neki.

Az Ország Szabadítása

Az előző nap megvendégelt sokaság másnap, a kafarnaumi zsinagógában megtalálta Jézust. Jézus alaposan bemutatkozik, a személyéhez kötődő, eltolódott hangsúlyokat a helyére teszi. Jézus elsősorban Szabadító, Jézus az örök élet kenyere, Jézus önmagát adja eledelül, hogy aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, örökké éljen. Jézus bemutatkozása után sokan elhagyták azok közül is, akik korábban követték vele tartottak. Isten áldása kell, de Isten nem kell! Jézus apostolai is elbizonytalanodtak, kénytelen nekik szegezni a kérdést: „Ti is el akartok hagyni?” Az egyház létszáma egy főre zsugorodott, csak Péter a sziklaalap maradt meg. Péter apostol nem egyeztet a többiekkel, nem teszi fel szavazásra a kérdést, akár egyetértenek vele, akár nem, a többiek nevében is, remélhetőleg a mi nevünkben is válaszol: "Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje." Jn 6:68-69

Kerékjártó Mihály

Május a Szűzanya hónapja

Május hónapban különös tisztelettel fordultunk a Szűzanyához. 13-án a fatimai jelenés évfordulója kapcsán is.

A Mária-tiszteletet nem ritkán összetévesztjük valamiféle vallási érzelemmel. Persze, ez is fontos. Nagy baj lenne, ha örömünket és szomorúságunkat nem osztanánk meg Istennel. De a Szűzanya tisztelete mégis több ennél. A máriás lelkület azt jelenti, hogy Mária szemével nézünk Jézusra. S nemcsak akkor, amikor örülünk, vagy szomorkodunk, hanem mindig, a legközönségesebb hétköznapon, és a legátlagosabb teendőinkben is. Mert ha Mária tekintetével nézünk Jézusra, akkor elfogadjuk, hogy Isten nem mindig úgy válaszol, ahogy várjuk. És nem is feltétlenül akkor, amikor várjuk.

Máriának szent Fia bőven okozott meglepetéseket. A Szentírás ezt megemlíti néhányszor, de a valóságban biztos, hogy sokkal többször előfordult. Jézuson keresztülcsillog Isten nagysága, és ez növelte Mária hitét. A bűn nélküli fejlődés, amelyben követnünk kell a Szűzanyát.

Sánta János

Szentháromság vasárnapja

Holnapután ünnepli a keresztény világ a Szentháromság vasárnapját.
„Benne élünk, mozgunk és vagyunk” mondja a Szentháromságról szóló egyházi énekünk. Az egyik legnagyobb hittitok, mégis a legközelebb áll hozzánk, olyannyira, hogy észre sem vesszük, mert amiben benne élünk, mozgunk és vagyunk, arról nehezen veszünk tudomást.

Minden kezdet az Atyára utal, minden fenntartás a Szentlélekre, és minden befejezés a Fiúra. S ez nemcsak a helyes cselekedetekre igaz. Még a bűnös helyzetek kezdetekor, fenntartásakor, és befejezésekor sem tudjuk megtagadni a Szentháromságot. A Szentháromságot csak egyféleképpen tagadhatjuk meg, ha direkt nem tartunk bűnbánatot. Ezt nevezi Jézus Szentlélek elleni bűnnek, amelyre nincs bocsánat.

Ha nem tartunk bűnbánatot, akkor elnyomjuk a Szentlelket, és így máris összekeveredik bennünk az Atyáról és a Fiúról alkotott kép. Nézzünk csak szét: minden bűnben felszínre kerül a kapkodás. Amikor összekeverjük a kezdetet a véggel, az Atyát a Fiúval. Az eredmény valamiféle örökkévalóság-szimuláció lesz, lélektelenek leszünk, és rettentő unalmassá válik az élet.

Ha nem használjuk fel helyesen az időt, tehát kapkodunk, vagy lustálkodunk, akkor menthetetlenül Isten helyére fogunk pályázni. Fogadjuk el a Jézus invitálását a szentháromságos életre, hogy teljes emberek legyünk.

Sánta János

Boldog Salkaházi Sára vértanú

Ma van Boldog Salkaházi Sára vértanú, szociális testvér ünnepe, akit egyházunk 2006-ban avatott boldoggá. 1944. Karácsonyán halt vértanúhalált. Túllátott korának veszedelmein, pedig akkortájt bőségesen uralkodott a félelemkeltés a nyilas-uralom miatt.

Az ember elcsodálkozik, mi ad erőt egy embernek, hogy látszólag elveszve értelmét lássa életének. Ő sem, és számtalan vértanú társa sem mazochista öntetszelgésből dobta oda életét a gyilkosoknak. Ha így lenne, nem is avatta volna őket boldoggá az Egyház. A vértanúk az igazi távlat emberei, akik teljesen Istenre bízzák, hogy mikor és hogyan válik életük mások javára. Ez azért figyelmeztetés, mert az ún. átlagkeresztények (roppant szerencsétlen szó, de mégis a köztudatba került) sokszor panaszkodnak, hogy nincs eredménye fáradságuknak.

Az a baj, hogy a nem merünk eléggé Istenben bízni, hanem hitünk eredményességét mértékegységekkel akarjuk mérni. Pl. úgy, hogy 20 év keresztény példaadás eredményére 2 gyermeknek és négy unokának vallásossá kell válnia – a mi fogalmaink szerint. S ha nem így történik, akkor kétségbe esünk, vagy elfásulunk. Tépelődünk, hogy mit rontottunk el. Valójában semmit, csak elfelejtettük, hogy az igazi krisztushit nem emberi produkció eredménye, hanem fentről jövő ajándék. De emellett mégis számít, hogy mit teszünk fiataljainkért. Isten nem az eredményességet kéri számon, hanem a szándékunkat.

Evilági síkon a vértanúk a világ legeredménytelenebb emberei, Isten kegyelmi mozgásterében pedig a legeredményesebbek.

Sánta János

Még rászorul

Jézus feltámadt a halálból, s ez már érvényesül a megkeresztelt ember életében, de még nem egészen. A hiányt éppen az mutatja, hogy még rászorulunk földi dolgokra. Sőt egyesek kifejezetten ez irányba mennek el; kiiktatják életükből a szellemi dolgokat, s annál nagyobb anyagdarabokat birtokolnak, pl. autót, villát, hajót, miegymást, vagy az embereket is csak fogyasztónak nézik.

Több-kevesebb anyagi értékre mindenki rászorul, szellemi dolgok vonalán a versenyre, az összehasonlításra, és amire rászorulunk, az jár. Amire viszont nem szorulunk rá, az ajándék vagy luxus. S minél krisztusibb életet él valaki, annál kevesebb dologra szorul rá. Hiszen Isten se szorul rá senkire és semmire. Nincs benne hiány, mert teljes.

Rászorultságunk részben bűnös, részben bűntelen. Ha valaki tudatosan mindig azt táplálja magában, hogy neki minden jár, ami eszébe jut, ez bűnös dolog. S ha nem bírja megszerezni, panaszkodik. De ha valaki odáig eljutott, hogy fáj neki a bűnös kötődés, az jó úton jár. Benne a Szentlélek már kezdi lebontani a földi érdekek hálóját. Rászorul, de már csak a gyónásra.

Így lesz a kényszerből önkéntesség, és a félelemből szeretet.

Sánta János

A szűk kapu

Jézus mondja, hogy a szűk kapun menjünk át, amely az örök életre visz. Létezik széles kapu is, amely a kárhozatra visz. Ezek szerint ha valaki üdvözülni szeretne, sok kényelmetlenséget kell vállalnia, míg azok, akik úgy döntenek, hogy elkárhoznak, kényelmesen ballaghatnak előre.

No, de miféle kapuk ezek? A mennyország kapujáról sokszor hallunk, jelképesen Péterre lett bízva a kulcsár szerepe, de miféle a pokol kapuja? Az egész olyannak tűnik, mintha sokkal többen lennének az elkárhozottak, mint az üdvözültek. Pedig Isten mindenkit üdvözíteni akar. Ha nem így lenne, valószínűleg nem foglalkozott volna velünk a bűnbeesés után.

A szűk kaput úgy is érthetjük, hogy egészen egyszerűen nem fordulhatunk magunkba, hanem fejlődnünk kell egy Isten által öröktől létező terv szerint. Mindenkit a maga lehetőségei szerint szólít az Úr az egyre nagyobb jó felé. Állandó zarándoklat, buktatókkal tarkítva, de ezekből mindig fel lehet állni. A széles kapu és a pokol kapuja pedig nem más mint fejlődésképtelennek nyilvánítani magunkat, és Isten nélkül önmagunkba csavarodni. De nem betegség miatt, hanem önfejűségünk miatt.

A szűk kapuhoz szűk út vezet, de közben sokat fejlődünk. Minél szélesebb a kapu, annál rövidebb út vezet hozzá – de a kapun túl semmi nincs. Bízzunk abban, hogy ebbe a semmibe még senki nem zárult bele.

Sánta János

A Miatyánk az imádságok imádsága

Minden vallásnak vannak imái. Az ember őszintén fel tud sóhajtani Istenhez még akkor is, ha zavaros az istenképe. Azt imádjuk, amit, vagy akit Istennek tartunk. Persze az lenne az üdvös, ha mindenki rátalálna a szentháromságos egy Istenre.

Ebben segít a Miatyánk. Az egyetlen imádság, amelyet maga Isten tanított. A benne foglalt kérések összefoglalnak minden lehetséges emberi kérést. A hétköznapi kéréséket is, mert erre vonatkozik az, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
A Miatyánkot Istentől kaptuk, tehát fel kell hozzá nőni. Soha nem lehet tökéletesen imádkozni, mert amit tartalmaz, azt nem tudjuk teljesen megvalósítani. De szabad, sőt kell is imádkozni gyengeségeink ellenére is, mert a Szentírás szavaival élve a Szentlélek sóhajtozik bennünk, hogy helyesen imádkozzunk.

Sánta János

Egy gondolatmenet egy kérdésre....

Vannak dolgok
melyek megértéséhez kevés az ész.
Vannak dolgok,amihez nem lehet a logika mentén
meglelni az igazságot.
Vannak dolgok,amikhez nem a materiális tudás a megoldás.
Vannak dolgok, amiknek megértéséhez nem a magas IQ a megoldás.

Vannak dolgok,amikhez a szív segítségét vesszük igénybe,
Vannak dolgok,amikhez a lélek hangja a megoldás.
Vannak dolgok,amiket nem megérteni, elemezni, mérlegelni,
egyszerűen csak elfogadni kell, hogy megértsük az isteni igazságot.

A különös útitárs

Két ember megy Jeruzsálemből Emmauszba, és a közelmúlt eseményeiről beszélgetnek. Egyszer csak hozzájuk társul egy harmadik vándor, aki első pillantásra nem különbözik tőlük, csak az tűnik fel nekik, mintha nem tudna semmit Jézus kivégzéséről.

Ez a találkozás azon az estén történik, amelynek reggelén néhányan már találkoztak a feltámadott Jézussal, de erről még kevesen tudhattak. Így biztosra vehetjük, hogy önmagában már a kivégzése is általános beszédtéma volt. Valamit éreztek az emberek. Legalább annyit, hogy Jézus nem egy közönséges bűnöző volt, hanem valami más.

A különös útitárs érdeklődik a közelmúlt eseményei iránt, majd elkezdi sorolni a prófétai jövendöléseket. A két vándor még ekkor sem jön rá, ki az útitársuk. Aztán Emmauszba érnek, és szemük láttára megtöri a kenyeret. Villámlásszerűen felismerik, de addigra már nincs ott.

Két tanulság. Az egyik: Jézus mindazokban velünk vándorol, akik figyelemmel vannak irántunk, és gondolkodni tanítanak. A másik: Jézust nem lehet megragadni, mert ez azt jelentené, hogy megállunk. Ebben a világban nem állhatunk meg se egészségesen, se betegen, hanem vándorlunk. Ez azonban nem ötletszerű kóborlás, hanem valami olyan, hogy Jézus vonzása folytán mindig újabb helyen találjuk magunkat, s közben lelkileg fejlődünk.

Sánta János

Kitől függünk, Istentől vagy az emberektől?

Közvetlenül húsvét után az apostolok kijelentik, hogy inkább Istennek kell engedelmeskedniük, mint az embereknek. És ez a kijelentés nem olyan közegben hangzik el, ahol ezután tetszés szerint élhettek tovább, hanem kifejezetten ellenséges légkörben állnak ki Krisztus mellett.

Vajon mi az oka, hogy nem az ötvenes években, hanem inkább a hetvenes évektől kezdve ürültek ki templomaink? Úgy tűnik, hogy a hitnek nem a szorongatott körülmény, hanem a jólét jobban árt. Az első háromszáz évben tűzzel-vassal irtották a keresztényeket a Római Birodalomban, s mégis, vagy talán éppen ezért, pont az első háromszáz év elég volt arra, hogy az akkor ismert világban szinte mindenütt élő egyházak alakultak.

Könnyű lett volna az akkori vezető embereknek engedelmeskedni, egyrészt nem lettek volna tortúráknak kitéve, másrészt jó pozíciókat kaptak volna, csak éppen a lelküket adták volna el… Isten mindig messzebb van, mint emberi főnökeink, de közelebb is, itt van a lelkiismeretünkben is. Ha Isten itt is van és ott is van, már igazán nem nehéz a kettő között álló emberi vezetőink iránymutatásait keresztényi kritikus engedelmességgel kezelni.

Sánta János

Jézus feltámadása mint a hiányra adott válasz

A nagycsütörtök az étkezés megszentelése, a nagypéntek a szenvedésé, a nagyszombat pedig a csend napja. Emberileg nézve e három nap út a bizonytalanság felé, és ráadásul megkerülhetetlen út.

Aki kulturáltan étkezik, érzi, hogy valamiként áldozik a természetből. A természet dolgai benne feláldozásra kerülnek, így is igaz, hogy a természet az embert szolgálja. Aki választ keres a szenvedésre, már kevesebb támpontot kap, a keleti ember passzív megadja magát a fájdalomnak, a nyugati ember pedig mindenféle mesterséges eszközzel kerüli.

Előbb-utóbb mindenki eljut a nagyszombatig, a csendig. Véget ér a küzdelem. A feszült élet után jön valamilyen megnyugvás, vagy ennek a hiedelme. Ennek a csendnek sokféle neve van: nirvána, világszellem, senki-ne-zavarjon-állapot, durvább esetben öngyilkosság. Krisztus nélkül erőlködve menthetetlenül kifulladunk.

Jézus a feltámadásakor nemcsak a célnál vár, hanem elénk jön, hogy Szentlelkével áthassa ezt a furcsa földi zarándokutat.

A feltámadás hite nélkül olyan az életünk, mint amikor a repülő begyorsul a kifutópályán, és a végén nagy lendülettel belebicsaklik a földbe. A feltámadás tudata olyan, mint a felemelkedés biztos tudata.

Sánta János

A feltámadás nem érdem, hanem tény

Ha a feltámadásról hallunk, általában mennyei dicsőség jut eszünkbe, és azt gondoljuk, hogy csak azok támadnak fel, akik a mennyországba jutnak. Pedig nem így van.

Azok is feltámadnak, akik a pokolra kerülnek. János evangéliuma beszél erről. A feltámadás nem valami különleges kitüntetés, hanem egyenes folytatása emberlétünknek, amely nem zárul le a halállal. Feltámad a sarki zöldséges, a vérszívó diktátor, a tőzsde-emlőkön élő bróker, a tamil lázadó és az afrikai éhező.

Mindenki feltámad, az is, akinek ez életében nem jutott eszébe. A feltámadás mélyebb dolog, mint hogy aktuálisan hol és hogyan élünk ezen a bolygón. Aki megfogant, fel is támad. Nem az a kérdés, hogy van-e feltámadás, hanem az, hogy milyen életre támad fel az ember. Mivel Isten szabadnak teremtett bennünket, voltaképpen arra támadunk fel, amit ebben a világban elkészítettünk magunknak.

Nemcsak csillagászati szempontból igaz, hogy Isten felkelti napját jókra és gonoszokra, hanem teológiai vonalon is. Jézus, mint az Örök Nap világít a magukba zuhant, azaz elkárhozott személyeknek is, s ők éppen attól gyötrődnek, hogy ezzel a fénnyel már nem tudnak mit kezdeni.

Sánta János

Emberhalászok lesztek!

A csodás halfogás az egyetlen csoda, amely Jézus feltámadása után is megismétlődik. Különös jelentősége van tehát annak, hogy Jézus emberhalászokká teszi az apostolokat.

Ha még a feltámadása után is arra szólítja őket, hogy vessék ki a hálót, akkor az apostoli fáradozásnak biztos, hogy van természetfeletti távlata. Nem a látszat vagy az eredményességi százalék a fontos, hanem az, hogy kinek a szavára hirdetjük az evangéliumot.

Figyeljünk fel arra is a halfogás csodájával kapcsolatban, hogy a sikertelen kísérlet éjszaka történik, a sikeres halfogás pedig nappal. Ha Isten nélkül akarjuk a világot jobbítani, az nem sok eredményt hoz, annyi, mint a nappalhoz képest az éjszaka. Ha Isten segítségével tesszük, akkor igazi eredmény születik. Egy dolog azonban közös. Éjszaka és nappal is ugyanazok az emberek fáradoznak.

A lelki éjszakában dolgozó ember alkalmas a nappali munkára is. A Jézus nélkül tevékenykedő ember tud Jézussal is együttműködni, csak legyen, aki erre szólítja. Nincs alakíthatatlan ember, csak arra kell figyelni, mindazok, akik ezt tudják, ne fáradjanak bele az igehirdetésbe.

Sánta János

Feltámadás

„A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették." Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta a gyolcsot, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Bement a sírba és ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.”
Jn 20:01-09

Az üres sír

Az üres sír mozgósítja Jézus ellenségeit és barátait is. Jézus ellenségei, a tanítványokkal ellentétben, hittek abban, hogy valami történni fog. Ezért őriztették a sírt. Éberségük ellenére, eltűnt a holttest, eltűnt a bizonyíték! Jézus ellenségei számára ez nagyon rossz hír. Valamit ki kellett találniuk, hazudniuk kellett valamit, hogy ez; a számukra nagyon kínos helyzet, valahogy mégiscsak menthető legyen. Az üres sír tapasztalata Szent János apostolt meggyőzte Jézus ígéretének beteljesüléséről, hiszi, hogy Jézus feltámadt, a többieknek ennél sokkal több tapasztalatra volt szükségük ahhoz, hogy hinni tudjanak.

Az üres sír erőtere

Emlékszünk Jézus ígéretére: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” Jn 12:32 Ez az erőtér Nagypénteken működésbe lépett. Ez az erőtér árad Jézus sírjából, ennek a vonzásnak enged Mária Magdolna, még akkor, amikor botladozó lépteit világosság még nem vezérelheti. Amikor a Nap felkelt, Szent János és Szent Péter apostolokat ez az erőtér futásra sarkallja. Ez az erőtér túlmutat a síron, túlmutat az értelmünkkel felfogható világon. Az evangélium tárgyilagossága megszakad. A másik tanítvány, akit Jézus szeretett, aki bement a sírkamrába nemcsak látott, hitt. Ez nem tárgyilagos híradás, ez a hit csak Szent János apostol számára realitás, erről a hitről csak ő tudhatott és tudósíthatott bennünket.

A hűség túlmutat a síron

Elszakítva lennünk attól, akit szeretünk, akihez kötődünk szenvedés, és együtt lenni azzal, akitől szabadulni akarunk, szintén szenvedés. Ragaszkodunk, kötődünk az életünkhöz és meg kell halnunk. Jézus az ő haláltusájában, legerősebb kötődésének elszakadását, legnagyobb szenvedését élte át. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Mt 27:46b És akik szeretettel kötődtek Jézushoz, akik gyászolták őt, azok is hasonló szenvedést éltek át. Én Jézusom, én Jézusom miért hagytál el engem. Ebben az elszakadásban a hűség nem sérült meg, nem szakadt meg, a hűség sértetlenül megmaradt. Az Istentől való elszakítottságában Jézus számára az Isten továbbra is az én Istenem maradt. „Én Istenem!” És Jézus halála után a hozzá kötődő szívekben Jézus továbbra is az én Jézusom maradt.

Az önfeláldozás ereje

A szenvedést elkerülni nem tudjuk, de nem mindegy, hogy azért szenvedünk, mert az életünket meg akarjuk tartani, vagy azért szenvedünk, mert az életünket oda akarjuk áldozni. Jézus bennünket önfeláldozásra tanít: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.” Mk 8:35 Az önfeláldozást Jézus nemcsak tanította. Az Istenember lemond az életéről, hogy életet adjon. Ez az önzés ellentéte. Ez a halál, isteni energiákat szabadít fel, ebből a halálból feltámadás fakad. Az apostolok megértették a feltámadást. Magukévá tették azt, amit Jézus tett. Életüket áldozták Jézushoz hasonlóan az egyházért, értünk. Isten Új Szövetsége azt mondja: Ha magadat oda tudod ajándékozni, mennyei erők mozdulnak meg és áldanak meg téged feltámadással, csodálatos új élettel és megáldják azt a világot is, amelyben élsz.

Kerékjártó Mihály

Jézus feltámadása

Jézus feltámadásától kezdve másképpen telik az idő, mint előtte. Az időt és benne az embert innen kezdve jobban átszövi az örökkévalóság, mint korábban. Az ember attól ember, hogy mindig volt fogalma Istenről, függetlenül attól, hogy hány Istent vallott, egyet vagy sokat.

Az ember megteremtésétől húsvétig Isten sok lépést tesz, mert mindig apránként közeledett felénk, hogy legyen időnk felfogni őt. Jézus kereszthalálában és feltámadásában a lehető legjobban azonosul velünk.

Húsvét titka a hitünk legnagyobb próbatétele, mert bármit el lehet fogadni Istentől, amit mond, anélkül hogy személyes életünkre vonatkoztatnánk. Megmaradhatunk elméleti kereszténynek egészen a feltámadás titkáig. A feltámadás titka a kivétel, mert itt már személyesen rólunk van szó. Jézus nem önmutogatás céljából jelenik meg, Isten soha nem hivalkodik mindenhatóságával, hanem a mi előrejutásunk érdekében mutatja meg szent Fiát feltámadva. Persze, mindig születtek beszűkült emberi magyarázatok, hogy miért üres a sír.

Két dolgot nem tudunk letagadni: Jézus üresen talált sírját még senki sem próbálta csontvázzal megtölteni, másrészt a feltámadott Jézus megjelenéseit nem lehet emberi ésszel kitalálni, ezért biztos, hogy az apostolok valami olyan élménnyel gazdagodtak, amelyből kétezer év óta élünk.

Sánta János

Nem a kivégzést ünnepeljük, hanem Isten halált megsemmisítő szeretetét

Hallhattuk, hogy Észak-Olaszországban és Franciaországban több iskolában leveszik a feszületet a falról, mondván, nehogy összezavarja a gyerekek lelki világát. Úgy látszik, még mindig nem jutottunk el a mélypontra, és a liberális észjárásnak még van tartaléka.

Nem félünk tőlük, csak lássunk világosan: Az Egyház soha nem a kivégzést ünnepelte, hanem azt, hogy Isten kiszabadít bennünket a halál hatalmából. Tombolhat a tömeg, moshatja kezét Pilátus, felszínre kerülhet az emberi bűnös örvénylés minden hordaléka, akkor se a Gonosz győz, hanem Isten. De nem a gonosz lelkeket győzi le, hiszen mint angyalokat, őket is ő teremtette, hanem megálljt parancsol nekik. Isten soha nem akar győzni, mert a győzelem annyit jelent, mint felülmúlni valakit. Istennek viszont nincs kit felülmúlnia, hiszen nincs felette senki.

Ő a lét teljessége. Isten nagypénteken, aztán húsvétvasárnap helyreállítja a világ rendjét. Nem örül Fia vérben úszó kereszthalálának, de ha már ennyire becsültük, akkor mindenhatósága erejében ebből hozza ki a megváltást. És húsvéttól kezdve arra ösztönöz, hogy kapjunk észbe: a legnagyobb rosszból hozta ki a legnagyobb jót.

Sánta János

Jézus minden természetes jót beteljesít

Tegnap elkezdődött a nagyhét, amely közvetlenül megelőzi a szent három napot és a húsvétot, üdvösségünk legnagyobb ünnepének napjait. Annyira tudunk örülni a húsvétnak, amennyire előkészültünk rá.

Ünnepi örömünket sokszor rányomja negatív bélyegét valami, amely fölött elsiklunk, de egyfajta méregként eszi lelkünket. Mi szeretnénk Jézustól apró kis, mindennapi tanácsokat kapni, mikor mit tegyünk, és úgy érezzük, hogy Jézus ilyen tekintetben magunkra hagy. Nem tévedünk, tényleg magunkra hagy. S most húsvét közeledtével, megváltásunk fényében talán jobban megértjük, miért is van így.

Azért, hogy a nagypéntek és a húsvét sodró erejű, s főleg az, hogy utána kivilágosodik az apostolok tudata is, helyre teszi a mi kis ügyeinket is. Mivel, mennyit érdemes foglalkozni. Mivel a húsvétot nem lehet megszokni, mert csak egy van belőle, ezért a húsvét fényében azt is látnunk kell, hogy belőlünk is csak egy van, aki nem unalmas Isten számára, és értékeli minden kisebb nagyobb kínlódásunkat, amelyre a feltámadás fénye ösztönöz.

Sánta János

Talentum és dénár

A példabeszédbeli szolga tízezer talentummal tartozik urának. Ura azonban megkönyörül rajta, és elengedi ezt a felfoghatatlanul nagy adósságot. A szolga viszont már nem ennyire nagylelkű szolgatársa iránt, akinek százdénáros adósságot nem enged el.

Az ember vére lázad. Hát hogy nem kap észbe ez az őrült szolga, miért nem fogja fel, hogy mitől szabadult meg, és hogy ehhez képest milyen pitiáner ügy lenne a száz dénár elengedése.

Nagy jelzés ez. Sokszor olyan komolytalan apróságokon el tud vitatkozni még egy egyházközség is, és úgy tűnik, mintha nem is az üdvösség jelei volnának az egyház tagjai, hanem valamilyen röpke munkamegbeszélés, egyeztetés vagy súlyosabb esetben a vitatkozás lenne a feladatuk.

Milyen nevetséges az üdvösség távlatában, hogy egy bazárban vásárolt szentkép bekerüljön a templomba vagy nem. S ilyen dolgok miatt évekig pl. valaki nem jár templomba. Vagy örök téma az is, hogy ki hová üljön a templomban, s ha egy idegen betéved, kinézik őt onnan, mert miért foglalta el a helyemet. Tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot, hogy nagyböjtben milyen koloncot tudnánk letenni lelkünkről.

Fogjuk fel, amennyire bírjuk, hogy nekünk mit engedett el Isten, és milyen hihetetlen lehetőséget adott, hogy a mennyországba beléphetünk, vele egy életközösségre.

Sánta János

„Ez az a nap” – Balás Béla kaposvári püspök körleveléből

Így kezdődik az a Fidzsi-szigeteki népdal, ami eljutott az európai imacsoportokhoz. Szövege őrzi a 118. zsoltár ujjongását és minden későbbi megtérő első örömét.

Ezzel köszöntöttük a Népstadionba érkező II. János Pál pápát. Sok év múltán számomra mélyebb lett a tartalma. Húsvét ünnepén, majd a választások izgalmaiban rávilágít egy bibliai üzenetre.

Amikor beesteledett (Mk 14,17), Jézus nem leplezte le árulóját, sőt azt az utolsó pillanatban is barátjának nevezte (Mt 26,50), nyitva hagyva a bánat kapuját. Azután másnap, miközben reggeltől fontoskodtak vele (Jn 18,28), nem védte igazát, nem vádolta a világot, hanem már csak a számára legdrágábbra ügyelt: Egyházára és Édesanyjára (Jn 19,26-27). Utolsó erejét az Áldozatra szentelte (Lk 23,46). Végül a hét első napjára teljessé vált a meglepetés. Isten olyan módszert választott, amellyel elsöprő győzelmet aratott a világ bűne felett, de úgy, hogy közben kicsit sem „sározódott” tőle. Így történhetett, hogy a megtévedt Péter sírva fakadt, az áruló Júdás feladta magát, a tétova tömeg pedig keresztelkedni kezdett. Jézus úgy támadt fel, hogy nem tiport őreire, senkit sem kényszerített táborába. Gyűlölet nélkül, a szeretet eleganciájával nyert. Jeruzsálem és a világ szabad maradt, még a jótevőjével szemben is. Isten az irgalmat választotta, számunkra gondolkodási időt adva. Bízott a jóság fölényében.

Mintát adott, ha majd eljön a mi napunk, el ne tévesszük, mit és hogyan tegyünk!

Balás Béla püspök

Zsuzsanna

Dániel könyvének van egy érdekes részlete, amely a mai szentmise olvasmánya. Egy bizonyos Zsuzsannáról szól, akit két ellenséges bíró megkíván, s mindenáron paráznaságra akarják rávenni.

Az imádságos lelkű Zsuzsanna viszont nem enged semmiféle kísértésnek, sőt, még ő lesz az, aki felajánló imája által egész Izraelt megmenti. De előtte még súlyos próbatételeket kell kiállnia, mert ez a két bíró hamisan tanúskodik ellene a nagy tömeg színe előtt, és Dánielnek, mint Isten küldöttjének fellépése menti meg a helyzetet.

Aki erkölcsös életet akar élni, annak mai is komoly próbatételekkel kell szembe néznie. Nevetségessé teszi őt a világ, harsogva hirdeti az újfajta életformákat, s mindezekkel súlyos kísértésbe tudják belevinni a hívő embert is. Elbizonytalanodnak sokan, hogy egy kicsit erre is, meg arra is engedni kell, és akkor majd összeáll egy modern magánélet. És az eredmény az, hogy nem áll össze, mert már kezdetben beette magát lelkükbe a kishitűség mételye.

Jézus nem erőszakkal hordja össze egyházát, kikapcsolva mindegyikünk szabadságát a megfélemlítés által, hanem csak hív, de azt végtelen türelemmel, és amikor a szavait mi szabályként fogjuk fel, az nem csorbításunkat, hanem növekedésünket segítik.

Sánta János

Eldobott üzeneteink

Sok mindent küldünk az ég felé, s már nem törődünk velük, ha visszahullanak. Pedig a szemétre is vonatkozik a gravitáció. Légnemű, folyékony és szilárd állapotban, azaz mindennemű formában visszahull ránk a szemét.
Még a plazma által is. Eltakarja az igazi fényt, vagy legalábbis szanaszét szórja, s azt sem tudjuk, merre nézzünk. Jobb is, ha behunyjuk szemünket, mert nem lehet nyitva tartani. Behunyt szemmel is lehet élni. Meg lehet szokni a szemetes állapotot is. Közismert dolog, hogy az utóbbi ötven év alatt jóformán csak felfelé lőttek tárgyakat, alig hoztak vissza valamit.

Azt mondják, nincs rá pénz. Irdatlan mennyiségben keringenek a föld körül az obsitos űrtárgyak, s apránként belehaladva a légkörbe elégnek, de sok közülük földet ér. Jelképes ez a potyogás. Ami nem hasznos, annak megengedjük, hogy ránk hulljon. Ugyanígy vagyunk a tűzijáték maradványaival is. Jó lenne, ha megválogatnánk, miféle üzeneteket küldünk az ég felé. Hogy ne takarják el az igazi eget.

Sánta János

Szent József ünnepe

Szent Józsefet hajlamosak vagyunk másodrendűnek tekinteni, mert úgymond nevelőapja és nem édesapja Jézusnak. A Szentírásban nem is szólal meg. Jézus rejtett életét kíséri végig, és inkább találgatásokra vagyunk kényszerítve, amikor életét próbáljuk felidézni.

Más oldalról viszont, csak azok a nagy emberek, akik mindig beszélnek? Szent Józsefről tudjuk, hogy ácsmester volt, egy munkásember a gondolatait nem annyira mondja ki, hanem beleviszi a megformálandó anyagba, és az válik beszédessé.

Azt is tudjuk róla, hogy rajta keresztül Jézusnak van emberi családfája, a Dávid családjának adott ígéretek teljesülnek be személyében. Fontos szerepet szánt neki az Úristen, sarkalatos szerepet, de a sarok nem látszik, csak azon fordul az ajtó, ami nyit és zár.

Sánta János