A különös útitárs

Két ember megy Jeruzsálemből Emmauszba, és a közelmúlt eseményeiről beszélgetnek. Egyszer csak hozzájuk társul egy harmadik vándor, aki első pillantásra nem különbözik tőlük, csak az tűnik fel nekik, mintha nem tudna semmit Jézus kivégzéséről.

Ez a találkozás azon az estén történik, amelynek reggelén néhányan már találkoztak a feltámadott Jézussal, de erről még kevesen tudhattak. Így biztosra vehetjük, hogy önmagában már a kivégzése is általános beszédtéma volt. Valamit éreztek az emberek. Legalább annyit, hogy Jézus nem egy közönséges bűnöző volt, hanem valami más.

A különös útitárs érdeklődik a közelmúlt eseményei iránt, majd elkezdi sorolni a prófétai jövendöléseket. A két vándor még ekkor sem jön rá, ki az útitársuk. Aztán Emmauszba érnek, és szemük láttára megtöri a kenyeret. Villámlásszerűen felismerik, de addigra már nincs ott.

Két tanulság. Az egyik: Jézus mindazokban velünk vándorol, akik figyelemmel vannak irántunk, és gondolkodni tanítanak. A másik: Jézust nem lehet megragadni, mert ez azt jelentené, hogy megállunk. Ebben a világban nem állhatunk meg se egészségesen, se betegen, hanem vándorlunk. Ez azonban nem ötletszerű kóborlás, hanem valami olyan, hogy Jézus vonzása folytán mindig újabb helyen találjuk magunkat, s közben lelkileg fejlődünk.

Sánta János

Kitől függünk, Istentől vagy az emberektől?

Közvetlenül húsvét után az apostolok kijelentik, hogy inkább Istennek kell engedelmeskedniük, mint az embereknek. És ez a kijelentés nem olyan közegben hangzik el, ahol ezután tetszés szerint élhettek tovább, hanem kifejezetten ellenséges légkörben állnak ki Krisztus mellett.

Vajon mi az oka, hogy nem az ötvenes években, hanem inkább a hetvenes évektől kezdve ürültek ki templomaink? Úgy tűnik, hogy a hitnek nem a szorongatott körülmény, hanem a jólét jobban árt. Az első háromszáz évben tűzzel-vassal irtották a keresztényeket a Római Birodalomban, s mégis, vagy talán éppen ezért, pont az első háromszáz év elég volt arra, hogy az akkor ismert világban szinte mindenütt élő egyházak alakultak.

Könnyű lett volna az akkori vezető embereknek engedelmeskedni, egyrészt nem lettek volna tortúráknak kitéve, másrészt jó pozíciókat kaptak volna, csak éppen a lelküket adták volna el… Isten mindig messzebb van, mint emberi főnökeink, de közelebb is, itt van a lelkiismeretünkben is. Ha Isten itt is van és ott is van, már igazán nem nehéz a kettő között álló emberi vezetőink iránymutatásait keresztényi kritikus engedelmességgel kezelni.

Sánta János

Jézus feltámadása mint a hiányra adott válasz

A nagycsütörtök az étkezés megszentelése, a nagypéntek a szenvedésé, a nagyszombat pedig a csend napja. Emberileg nézve e három nap út a bizonytalanság felé, és ráadásul megkerülhetetlen út.

Aki kulturáltan étkezik, érzi, hogy valamiként áldozik a természetből. A természet dolgai benne feláldozásra kerülnek, így is igaz, hogy a természet az embert szolgálja. Aki választ keres a szenvedésre, már kevesebb támpontot kap, a keleti ember passzív megadja magát a fájdalomnak, a nyugati ember pedig mindenféle mesterséges eszközzel kerüli.

Előbb-utóbb mindenki eljut a nagyszombatig, a csendig. Véget ér a küzdelem. A feszült élet után jön valamilyen megnyugvás, vagy ennek a hiedelme. Ennek a csendnek sokféle neve van: nirvána, világszellem, senki-ne-zavarjon-állapot, durvább esetben öngyilkosság. Krisztus nélkül erőlködve menthetetlenül kifulladunk.

Jézus a feltámadásakor nemcsak a célnál vár, hanem elénk jön, hogy Szentlelkével áthassa ezt a furcsa földi zarándokutat.

A feltámadás hite nélkül olyan az életünk, mint amikor a repülő begyorsul a kifutópályán, és a végén nagy lendülettel belebicsaklik a földbe. A feltámadás tudata olyan, mint a felemelkedés biztos tudata.

Sánta János

A feltámadás nem érdem, hanem tény

Ha a feltámadásról hallunk, általában mennyei dicsőség jut eszünkbe, és azt gondoljuk, hogy csak azok támadnak fel, akik a mennyországba jutnak. Pedig nem így van.

Azok is feltámadnak, akik a pokolra kerülnek. János evangéliuma beszél erről. A feltámadás nem valami különleges kitüntetés, hanem egyenes folytatása emberlétünknek, amely nem zárul le a halállal. Feltámad a sarki zöldséges, a vérszívó diktátor, a tőzsde-emlőkön élő bróker, a tamil lázadó és az afrikai éhező.

Mindenki feltámad, az is, akinek ez életében nem jutott eszébe. A feltámadás mélyebb dolog, mint hogy aktuálisan hol és hogyan élünk ezen a bolygón. Aki megfogant, fel is támad. Nem az a kérdés, hogy van-e feltámadás, hanem az, hogy milyen életre támad fel az ember. Mivel Isten szabadnak teremtett bennünket, voltaképpen arra támadunk fel, amit ebben a világban elkészítettünk magunknak.

Nemcsak csillagászati szempontból igaz, hogy Isten felkelti napját jókra és gonoszokra, hanem teológiai vonalon is. Jézus, mint az Örök Nap világít a magukba zuhant, azaz elkárhozott személyeknek is, s ők éppen attól gyötrődnek, hogy ezzel a fénnyel már nem tudnak mit kezdeni.

Sánta János

Emberhalászok lesztek!

A csodás halfogás az egyetlen csoda, amely Jézus feltámadása után is megismétlődik. Különös jelentősége van tehát annak, hogy Jézus emberhalászokká teszi az apostolokat.

Ha még a feltámadása után is arra szólítja őket, hogy vessék ki a hálót, akkor az apostoli fáradozásnak biztos, hogy van természetfeletti távlata. Nem a látszat vagy az eredményességi százalék a fontos, hanem az, hogy kinek a szavára hirdetjük az evangéliumot.

Figyeljünk fel arra is a halfogás csodájával kapcsolatban, hogy a sikertelen kísérlet éjszaka történik, a sikeres halfogás pedig nappal. Ha Isten nélkül akarjuk a világot jobbítani, az nem sok eredményt hoz, annyi, mint a nappalhoz képest az éjszaka. Ha Isten segítségével tesszük, akkor igazi eredmény születik. Egy dolog azonban közös. Éjszaka és nappal is ugyanazok az emberek fáradoznak.

A lelki éjszakában dolgozó ember alkalmas a nappali munkára is. A Jézus nélkül tevékenykedő ember tud Jézussal is együttműködni, csak legyen, aki erre szólítja. Nincs alakíthatatlan ember, csak arra kell figyelni, mindazok, akik ezt tudják, ne fáradjanak bele az igehirdetésbe.

Sánta János

Feltámadás

„A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették." Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta a gyolcsot, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Bement a sírba és ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.”
Jn 20:01-09

Az üres sír

Az üres sír mozgósítja Jézus ellenségeit és barátait is. Jézus ellenségei, a tanítványokkal ellentétben, hittek abban, hogy valami történni fog. Ezért őriztették a sírt. Éberségük ellenére, eltűnt a holttest, eltűnt a bizonyíték! Jézus ellenségei számára ez nagyon rossz hír. Valamit ki kellett találniuk, hazudniuk kellett valamit, hogy ez; a számukra nagyon kínos helyzet, valahogy mégiscsak menthető legyen. Az üres sír tapasztalata Szent János apostolt meggyőzte Jézus ígéretének beteljesüléséről, hiszi, hogy Jézus feltámadt, a többieknek ennél sokkal több tapasztalatra volt szükségük ahhoz, hogy hinni tudjanak.

Az üres sír erőtere

Emlékszünk Jézus ígéretére: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” Jn 12:32 Ez az erőtér Nagypénteken működésbe lépett. Ez az erőtér árad Jézus sírjából, ennek a vonzásnak enged Mária Magdolna, még akkor, amikor botladozó lépteit világosság még nem vezérelheti. Amikor a Nap felkelt, Szent János és Szent Péter apostolokat ez az erőtér futásra sarkallja. Ez az erőtér túlmutat a síron, túlmutat az értelmünkkel felfogható világon. Az evangélium tárgyilagossága megszakad. A másik tanítvány, akit Jézus szeretett, aki bement a sírkamrába nemcsak látott, hitt. Ez nem tárgyilagos híradás, ez a hit csak Szent János apostol számára realitás, erről a hitről csak ő tudhatott és tudósíthatott bennünket.

A hűség túlmutat a síron

Elszakítva lennünk attól, akit szeretünk, akihez kötődünk szenvedés, és együtt lenni azzal, akitől szabadulni akarunk, szintén szenvedés. Ragaszkodunk, kötődünk az életünkhöz és meg kell halnunk. Jézus az ő haláltusájában, legerősebb kötődésének elszakadását, legnagyobb szenvedését élte át. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Mt 27:46b És akik szeretettel kötődtek Jézushoz, akik gyászolták őt, azok is hasonló szenvedést éltek át. Én Jézusom, én Jézusom miért hagytál el engem. Ebben az elszakadásban a hűség nem sérült meg, nem szakadt meg, a hűség sértetlenül megmaradt. Az Istentől való elszakítottságában Jézus számára az Isten továbbra is az én Istenem maradt. „Én Istenem!” És Jézus halála után a hozzá kötődő szívekben Jézus továbbra is az én Jézusom maradt.

Az önfeláldozás ereje

A szenvedést elkerülni nem tudjuk, de nem mindegy, hogy azért szenvedünk, mert az életünket meg akarjuk tartani, vagy azért szenvedünk, mert az életünket oda akarjuk áldozni. Jézus bennünket önfeláldozásra tanít: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.” Mk 8:35 Az önfeláldozást Jézus nemcsak tanította. Az Istenember lemond az életéről, hogy életet adjon. Ez az önzés ellentéte. Ez a halál, isteni energiákat szabadít fel, ebből a halálból feltámadás fakad. Az apostolok megértették a feltámadást. Magukévá tették azt, amit Jézus tett. Életüket áldozták Jézushoz hasonlóan az egyházért, értünk. Isten Új Szövetsége azt mondja: Ha magadat oda tudod ajándékozni, mennyei erők mozdulnak meg és áldanak meg téged feltámadással, csodálatos új élettel és megáldják azt a világot is, amelyben élsz.

Kerékjártó Mihály

Jézus feltámadása

Jézus feltámadásától kezdve másképpen telik az idő, mint előtte. Az időt és benne az embert innen kezdve jobban átszövi az örökkévalóság, mint korábban. Az ember attól ember, hogy mindig volt fogalma Istenről, függetlenül attól, hogy hány Istent vallott, egyet vagy sokat.

Az ember megteremtésétől húsvétig Isten sok lépést tesz, mert mindig apránként közeledett felénk, hogy legyen időnk felfogni őt. Jézus kereszthalálában és feltámadásában a lehető legjobban azonosul velünk.

Húsvét titka a hitünk legnagyobb próbatétele, mert bármit el lehet fogadni Istentől, amit mond, anélkül hogy személyes életünkre vonatkoztatnánk. Megmaradhatunk elméleti kereszténynek egészen a feltámadás titkáig. A feltámadás titka a kivétel, mert itt már személyesen rólunk van szó. Jézus nem önmutogatás céljából jelenik meg, Isten soha nem hivalkodik mindenhatóságával, hanem a mi előrejutásunk érdekében mutatja meg szent Fiát feltámadva. Persze, mindig születtek beszűkült emberi magyarázatok, hogy miért üres a sír.

Két dolgot nem tudunk letagadni: Jézus üresen talált sírját még senki sem próbálta csontvázzal megtölteni, másrészt a feltámadott Jézus megjelenéseit nem lehet emberi ésszel kitalálni, ezért biztos, hogy az apostolok valami olyan élménnyel gazdagodtak, amelyből kétezer év óta élünk.

Sánta János

Nem a kivégzést ünnepeljük, hanem Isten halált megsemmisítő szeretetét

Hallhattuk, hogy Észak-Olaszországban és Franciaországban több iskolában leveszik a feszületet a falról, mondván, nehogy összezavarja a gyerekek lelki világát. Úgy látszik, még mindig nem jutottunk el a mélypontra, és a liberális észjárásnak még van tartaléka.

Nem félünk tőlük, csak lássunk világosan: Az Egyház soha nem a kivégzést ünnepelte, hanem azt, hogy Isten kiszabadít bennünket a halál hatalmából. Tombolhat a tömeg, moshatja kezét Pilátus, felszínre kerülhet az emberi bűnös örvénylés minden hordaléka, akkor se a Gonosz győz, hanem Isten. De nem a gonosz lelkeket győzi le, hiszen mint angyalokat, őket is ő teremtette, hanem megálljt parancsol nekik. Isten soha nem akar győzni, mert a győzelem annyit jelent, mint felülmúlni valakit. Istennek viszont nincs kit felülmúlnia, hiszen nincs felette senki.

Ő a lét teljessége. Isten nagypénteken, aztán húsvétvasárnap helyreállítja a világ rendjét. Nem örül Fia vérben úszó kereszthalálának, de ha már ennyire becsültük, akkor mindenhatósága erejében ebből hozza ki a megváltást. És húsvéttól kezdve arra ösztönöz, hogy kapjunk észbe: a legnagyobb rosszból hozta ki a legnagyobb jót.

Sánta János

Jézus minden természetes jót beteljesít

Tegnap elkezdődött a nagyhét, amely közvetlenül megelőzi a szent három napot és a húsvétot, üdvösségünk legnagyobb ünnepének napjait. Annyira tudunk örülni a húsvétnak, amennyire előkészültünk rá.

Ünnepi örömünket sokszor rányomja negatív bélyegét valami, amely fölött elsiklunk, de egyfajta méregként eszi lelkünket. Mi szeretnénk Jézustól apró kis, mindennapi tanácsokat kapni, mikor mit tegyünk, és úgy érezzük, hogy Jézus ilyen tekintetben magunkra hagy. Nem tévedünk, tényleg magunkra hagy. S most húsvét közeledtével, megváltásunk fényében talán jobban megértjük, miért is van így.

Azért, hogy a nagypéntek és a húsvét sodró erejű, s főleg az, hogy utána kivilágosodik az apostolok tudata is, helyre teszi a mi kis ügyeinket is. Mivel, mennyit érdemes foglalkozni. Mivel a húsvétot nem lehet megszokni, mert csak egy van belőle, ezért a húsvét fényében azt is látnunk kell, hogy belőlünk is csak egy van, aki nem unalmas Isten számára, és értékeli minden kisebb nagyobb kínlódásunkat, amelyre a feltámadás fénye ösztönöz.

Sánta János

Talentum és dénár

A példabeszédbeli szolga tízezer talentummal tartozik urának. Ura azonban megkönyörül rajta, és elengedi ezt a felfoghatatlanul nagy adósságot. A szolga viszont már nem ennyire nagylelkű szolgatársa iránt, akinek százdénáros adósságot nem enged el.

Az ember vére lázad. Hát hogy nem kap észbe ez az őrült szolga, miért nem fogja fel, hogy mitől szabadult meg, és hogy ehhez képest milyen pitiáner ügy lenne a száz dénár elengedése.

Nagy jelzés ez. Sokszor olyan komolytalan apróságokon el tud vitatkozni még egy egyházközség is, és úgy tűnik, mintha nem is az üdvösség jelei volnának az egyház tagjai, hanem valamilyen röpke munkamegbeszélés, egyeztetés vagy súlyosabb esetben a vitatkozás lenne a feladatuk.

Milyen nevetséges az üdvösség távlatában, hogy egy bazárban vásárolt szentkép bekerüljön a templomba vagy nem. S ilyen dolgok miatt évekig pl. valaki nem jár templomba. Vagy örök téma az is, hogy ki hová üljön a templomban, s ha egy idegen betéved, kinézik őt onnan, mert miért foglalta el a helyemet. Tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot, hogy nagyböjtben milyen koloncot tudnánk letenni lelkünkről.

Fogjuk fel, amennyire bírjuk, hogy nekünk mit engedett el Isten, és milyen hihetetlen lehetőséget adott, hogy a mennyországba beléphetünk, vele egy életközösségre.

Sánta János

„Ez az a nap” – Balás Béla kaposvári püspök körleveléből

Így kezdődik az a Fidzsi-szigeteki népdal, ami eljutott az európai imacsoportokhoz. Szövege őrzi a 118. zsoltár ujjongását és minden későbbi megtérő első örömét.

Ezzel köszöntöttük a Népstadionba érkező II. János Pál pápát. Sok év múltán számomra mélyebb lett a tartalma. Húsvét ünnepén, majd a választások izgalmaiban rávilágít egy bibliai üzenetre.

Amikor beesteledett (Mk 14,17), Jézus nem leplezte le árulóját, sőt azt az utolsó pillanatban is barátjának nevezte (Mt 26,50), nyitva hagyva a bánat kapuját. Azután másnap, miközben reggeltől fontoskodtak vele (Jn 18,28), nem védte igazát, nem vádolta a világot, hanem már csak a számára legdrágábbra ügyelt: Egyházára és Édesanyjára (Jn 19,26-27). Utolsó erejét az Áldozatra szentelte (Lk 23,46). Végül a hét első napjára teljessé vált a meglepetés. Isten olyan módszert választott, amellyel elsöprő győzelmet aratott a világ bűne felett, de úgy, hogy közben kicsit sem „sározódott” tőle. Így történhetett, hogy a megtévedt Péter sírva fakadt, az áruló Júdás feladta magát, a tétova tömeg pedig keresztelkedni kezdett. Jézus úgy támadt fel, hogy nem tiport őreire, senkit sem kényszerített táborába. Gyűlölet nélkül, a szeretet eleganciájával nyert. Jeruzsálem és a világ szabad maradt, még a jótevőjével szemben is. Isten az irgalmat választotta, számunkra gondolkodási időt adva. Bízott a jóság fölényében.

Mintát adott, ha majd eljön a mi napunk, el ne tévesszük, mit és hogyan tegyünk!

Balás Béla püspök

Zsuzsanna

Dániel könyvének van egy érdekes részlete, amely a mai szentmise olvasmánya. Egy bizonyos Zsuzsannáról szól, akit két ellenséges bíró megkíván, s mindenáron paráznaságra akarják rávenni.

Az imádságos lelkű Zsuzsanna viszont nem enged semmiféle kísértésnek, sőt, még ő lesz az, aki felajánló imája által egész Izraelt megmenti. De előtte még súlyos próbatételeket kell kiállnia, mert ez a két bíró hamisan tanúskodik ellene a nagy tömeg színe előtt, és Dánielnek, mint Isten küldöttjének fellépése menti meg a helyzetet.

Aki erkölcsös életet akar élni, annak mai is komoly próbatételekkel kell szembe néznie. Nevetségessé teszi őt a világ, harsogva hirdeti az újfajta életformákat, s mindezekkel súlyos kísértésbe tudják belevinni a hívő embert is. Elbizonytalanodnak sokan, hogy egy kicsit erre is, meg arra is engedni kell, és akkor majd összeáll egy modern magánélet. És az eredmény az, hogy nem áll össze, mert már kezdetben beette magát lelkükbe a kishitűség mételye.

Jézus nem erőszakkal hordja össze egyházát, kikapcsolva mindegyikünk szabadságát a megfélemlítés által, hanem csak hív, de azt végtelen türelemmel, és amikor a szavait mi szabályként fogjuk fel, az nem csorbításunkat, hanem növekedésünket segítik.

Sánta János

Eldobott üzeneteink

Sok mindent küldünk az ég felé, s már nem törődünk velük, ha visszahullanak. Pedig a szemétre is vonatkozik a gravitáció. Légnemű, folyékony és szilárd állapotban, azaz mindennemű formában visszahull ránk a szemét.
Még a plazma által is. Eltakarja az igazi fényt, vagy legalábbis szanaszét szórja, s azt sem tudjuk, merre nézzünk. Jobb is, ha behunyjuk szemünket, mert nem lehet nyitva tartani. Behunyt szemmel is lehet élni. Meg lehet szokni a szemetes állapotot is. Közismert dolog, hogy az utóbbi ötven év alatt jóformán csak felfelé lőttek tárgyakat, alig hoztak vissza valamit.

Azt mondják, nincs rá pénz. Irdatlan mennyiségben keringenek a föld körül az obsitos űrtárgyak, s apránként belehaladva a légkörbe elégnek, de sok közülük földet ér. Jelképes ez a potyogás. Ami nem hasznos, annak megengedjük, hogy ránk hulljon. Ugyanígy vagyunk a tűzijáték maradványaival is. Jó lenne, ha megválogatnánk, miféle üzeneteket küldünk az ég felé. Hogy ne takarják el az igazi eget.

Sánta János

Szent József ünnepe

Szent Józsefet hajlamosak vagyunk másodrendűnek tekinteni, mert úgymond nevelőapja és nem édesapja Jézusnak. A Szentírásban nem is szólal meg. Jézus rejtett életét kíséri végig, és inkább találgatásokra vagyunk kényszerítve, amikor életét próbáljuk felidézni.

Más oldalról viszont, csak azok a nagy emberek, akik mindig beszélnek? Szent Józsefről tudjuk, hogy ácsmester volt, egy munkásember a gondolatait nem annyira mondja ki, hanem beleviszi a megformálandó anyagba, és az válik beszédessé.

Azt is tudjuk róla, hogy rajta keresztül Jézusnak van emberi családfája, a Dávid családjának adott ígéretek teljesülnek be személyében. Fontos szerepet szánt neki az Úristen, sarkalatos szerepet, de a sarok nem látszik, csak azon fordul az ajtó, ami nyit és zár.

Sánta János

Nemzet és ünnep

Annyiféle oldalról elemzik manapság, hogy mennyire lehetünk nemzetiek, és mennyire kell európainak lennünk. A mai naphoz sokféle emlék, és sokféle várakozás kötődik. Kiemelten gondolunk ma Magyarországra.

Úgy tűnik, hogy kellünk a világnak. Ha nem így lenne, már régen eltűntünk volna a történelem süllyesztőjében. Szellemi termékenységet adunk a többi népnek, pedig a saját házunk táján sokat békétlenkedünk. Ez a szellemi termékenység nem tölthet el büszkeséggel, nem vagyunk különbek másoknál, de nem vagyunk másodrangúak sem.

Fontos lenne, hogy az ünnepet senki se kezelje félelemkeltésre, vagy leszámolásra. Se eszközzel, se ruhával. Aki így tesz, az nem tudja, mi az ünnep, ill. nem Istent hanem önmagát ünnepelteti. De ezáltal azt sem tudja, mi a hétköznap. Ezek az emberek állandóan önmutogatóan akarnak élni, mert félnek a háttérben maradni.

Mindenki valamilyen nép fiaként, lányaként látja meg a napvilágot, valamilyen kultúrába, nyelvi környezetbe születik bele. Bár korunkban egyre többször beszélnek világpolgárról is. Az igazi világpolgár a keresztény ember, mert Krisztus mindenkit megváltott. Ezért előbbre való kérdés az, hogy keresztények vagyunk-e, mint hogy melyik nép soraiba tartozunk. Őrizzük nemzeti identitásunkat, sorsdöntő kérdés ez, de még sorsdöntőbb, hogy krisztusiak vagyunk-e és így látjuk-e nemzeti hovatartozásunkat. A népek így tartoznak össze a mennyország várományosainak nagy családjában.

Sánta János

Ki a tékozló?

Holnapután, a vasárnapi evangéliumban a tékozló fiú történetét halljuk. Ebből az elbeszélésből viszont az következik, hogy nemcsak a kisebbik fiú a tékozló, hanem a nagyobbik is.

Azért tékozló mindkettő, mert rosszul bánnak a rájuk bízott javakkal. Csak ez a kisebbik esetében jobban látszik, a nagyobbnál nem annyira. A kisebbik a pazarlás bűnébe esik, a nagyobbik pedig a megszokás bűnébe. Mindkettő egyformán veszélyes.

A kisebbik fiú a csapongó, öntörvényű embert jeleníti meg, a nagyobbik a tökéletességével eltelt, lélekben merev embert. S vegyük észre, hogy nincs közöttük kapcsolat. Az Atya igyekszik közvetíteni köztük. Csak úgy tudnak összetalálkozni, hogy olyan valaki közvetít közöttük, aki nem az ő szintjükön áll, hanem feljebb. És amikor a kisebbik fiú visszatér, az Atya ünnepet tart. Isten ünnepre hív bennünket, örök ünnepre.

Ki hogyan tud erre válaszolni? Bűneink csapongásából mindig meg lehet térni. Ezt mutatja a kisebbik fiú helyzete, aki őrzi az Atya képét, s visszatér hozzá. A bűnbánat hiánya viszont sokkal veszélyesebb, mert hiába maradt otthon a nagyobbik fiú, elfelejtette az Atya képét. Legyen bennünk mindig hajlandóság a bűnbánatra, hogy Isten örök lakomájának részesei lehessünk.

Sánta János

Csökken az életterünk

Kórházak, iskolák, posták, vasútvonalak bezárása van napirenden, mindig a csökkenő igényre és rossz kihasználtságra hivatkozva. Rengeteg ember kerül az utcára, mert nem kell a munkája, és ezzel áttételesen maga az ember sem kell.

S az egészen a jelképes korona: egyre jobban látszik valami elemi irtózás a család szó kiejtésétől, és attól, hogy érdemi lépés történjen a magyar nép számbeli gyarapodásáért, hogy a magyaroknak kedve legyen családot alapítani. Tudomásul kell vennünk, hogy kis népünk sorsát emberileg nem mi intézzük, még csak nem is aktuális vezetőink, hanem valaki mások.

Ezt pl. szépen csomagolva úgy fogalmazzák, hogy a geo-atlanti erővonal hazánkon keresztül halad. Mit tehetünk magyar keresztényként ilyen helyzetben. Először is kétségbe nem szabad esnünk, mert azzal csak olajat öntünk a tűzre, és plusz profitot mások zsebébe.

Másodszor: legalább a keresztény emberek jobban figyeljenek egymásra, itt az őskeresztény lehetőség: arról ismerjenek meg, hogy szeretjük egymást. Ne feledjük, olyan gyengének mutatkozott az a kis mag, mégis túlélte az akkor ismert világot uraló Római Birodalmat. Mert ami nem Istentől van, előbb-utóbb széthullik, ami viszont Istentől való, azon a modern Nérók sem uralkodhatnak. Legfeljebb egy darabig irtogatják, mert a lelkük mélyén ők is tudják, hogy Jézus Krisztust nem lehet megkerülni.

Sánta János

Szemetelés és szemét

Mindannyiunknak rosszul esik, ha szemetes utcát lát. Bosszankodunk, hogy miért ilyenek az emberek, de könnyen társulunk mi is a szemetelőkhöz, pl. ha nem látnak mások. Nem ismerem a szemét eltakarítói közötti íratlan szabályokat, de könnyen elfogadnám, ha azt mondanák, hogy ők elvből nem szemetelnek.

Amit valaki fölöslegesnek tart, és eldob, azt valaki másnak muszáj felvennie, és elvinnie oda, ahol hasznosítható, vagy legalábbis nem károsítja tovább a környezetet.

A szemetelésben rejtve ott van, hogy az anyagot nem tiszteljük kellőképpen. Jézus biztosan nem szemetelt. S ne intézzük el a kérdést azzal, hogy akkortájt még nem volt műanyag. Milyen jogon állíthatjuk, hogy ez vagy az az anyag fölösleges számunkra. Minél távolabb járunk Istentől, annál könnyebben tekintünk fölöslegesnek dolgokat. S annál inkább bekövetkezik, hogy felelőtlenül szabadulunk meg tőle.

Sánta János

Az igazi böjtölés

Elsősorban nem azon múlik, hogy eszünk-e húst vagy nem. Persze, tartsuk be, amit az Egyház előír, mert lelkünk javát szolgálja.

De ezt ne azért tegyük, mert kötelező, hanem azért, mert tényleg komolyan vesszük, hogy Jézus a keresztáldozatával váltott meg minket, és ezért visszafogjuk élvezeteinket és kényelmünket. Sokan vannak, akik csak a testüket böjtöltetik, a lelküket nem. Testüktől mindent meg akarnak vonni, de lélekben önteltek. Az emberi elismerés és karrier érdekében pl. divatos testsúlyt szabnak meg maguknak.

Igazából az is a böjt része, hogy az elismerést nem az emberektől, hanem Istentől várjuk. De ez nem elvárás, mert úgyis tudjuk, hogy megad mindent, ami teljes életünkhöz kell. Az igazi böjt frissen tartani a lelki szegénységet. Amikor arra építjük életünket, hogy Isten a mi gazdagságunk, és ebből forrásozik a külső böjtölés, hogy visszatartjuk magunkat attól, ami egyébként nem lenne tilos.

Krisztus már megváltotta a világot. Érdemes kiböjtölni, hogy ez személyes életünkben is megvalósuljon.

Sánta János

A bűn felismerése


Az esze használatára eljutott ember különbséget tud tenni jó és rossz között. Még a fogyatékosok is valamennyire meg tudják ezt tenni, minimálisan úgy, hogy az egyik inger tetszik nekik, a másik nem. Még ők is képesek legalább minimális szinten ítéletet alkotni.

A mai ember nagyon könnyen felmenti magát a bűn alól, mondván, hogy olyan rossz a világ, miért pont én legyek más, mint az átlagember, egyébként is, aki igazat mond, könnyen megüti a bokáját. Aki így gondolkodik, az is tanúságot tesz arról, hogy látja a jó és a rossz különbségét. Legfeljebb nincs neki ereje a rosszat jóval felülmúlni, és talán nem is érdekli az egész. De senki sem születik semlegesnek.

Nem tudunk annyira kivetkőzni magunkból, hogy a jó és a rossz erőteréből kivonjuk magunkat. Ha nem akarjuk bevallani, akkor is rászorulunk a bűnbánatra.

Sánta János

A térdelő ember magasabb, mint az álló ember

Nagyböjt kezdetén vagyunk, oda kell térdelnünk az oltár elé, hogy idén is ismétlődjön meg a nagycsütörtöki csoda és mindaz, ami utána következett. Jézus kivégzését nem akarjuk, sose a kivégzést ünnepelte az egyház, hanem a megváltásban kinyilvánuló isteni szeretetet, amelyre nem szolgáltunk rá.

Egy kicsit fáj a térdelés, de próbáljuk ki. Régen azt mondták, hogy amikor a papnövendékek fürdőbe mentek, persze ellenőrzött körülmények között, látszott a térdükön, hogy sokat térdelnek. Amikor a templomba belépve letérdelünk, kifejezzük, hogy kisebbek vagyunk, mint Isten. Ma sokan, akik úgymond a maguk módján vallásosak, nem értékelik ezeket a testtartáshoz kötődő kifejezésmódokat. Csak az eszünk az emberi természetünk része, a térdünk nem?

Az Isten és embertárs kedvéért hajlott ember erkölcsileg magasabb, mint az Istent és embertársat partnerként kezelő vagy lekezelő ember.

Sánta János

Szűnni nem akaró

Magyarországtól minél távolabb kezd el havazni, vagy esőzni, vagy az erdő égni, az szűnni nem akar. Ha akarna szűnni, nem lenne hír a médiagyártóknak.

De mivel szűnni nem akar, és azt meg sose mondják be, mikor szűnik meg, szinte azt sugallják, hogy mi itt a csendes Kárpát medencében csak ne pattogjunk, mert nálunk minden havazás és eső erdőtűz megszűnik. Tehát érezzük jól magunkat.

Egyébként az ilyenfajta kitekintést akkorra időzíti a rádió, tv, egy híradón vagy krónikán belül, miután elhangzott, hogy, nekünk magyaroknak miféle rossz dolgot kellett lenyomni a torkán. Kicsit még fulladozunk, de ha kapunk levegőt, máris ott az irányított megnyugvás: de hát másutt szűnni nem akar…

Másutt tehát rosszabb, mint itt. S nem számít, hogy ott mi a rosszabb és itt mi a jobb, a kettő abszolút eltérhet egymástól, csak az számít, hogy a rossz hírek tömkelegét kis hazánk népe még rosszabb hírek tömkelegébe csomagolva kapja, amelyek valahol másutt történtek. Így megnyugszunk, és kapunk egy kis vizet, gázt, áramot. Hogy mennyiért, azt újabb másutt szűnni nem akaró eseményekbe csomagolva ki tudjuk hámozni, ha közben meg nem szűnünk.

Jézus is szűnni nem akaró, és mi is szűnni nem akarók vagyunk. Ha mégis a megszűnést választanánk, bár ne így lenne, akkor válasszuk nyugodtan a szűnni nem akaró hírfolyamokat, garantáltan megszűnünk velük és kitalálóival együtt.

Sánta János

A Miatyánk az imádságok imádsága

Minden vallásnak vannak imái. Az ember őszintén fel tud sóhajtani Istenhez még akkor is, ha zavaros az istenképe. Azt imádjuk, amit vagy akit Istennek tartunk. Persze az lenne az üdvös, ha mindenki rátalálna a szentháromságos egy Istenre.

Ebben segít a Miatyánk. Az egyetlen imádság, amelyet maga Isten tanított.
A benne foglalt kérések összefoglalnak minden lehetséges emberi kérést.
A hétköznapi kéréséket is, mert erre vonatkozik az, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

A Miatyánkot Istentől kaptuk, tehát fel kell hozzá nőni. Soha nem lehet tökéletesen imádkozni, mert amit tartalmaz, azt nem tudjuk teljesen megvalósítani. De szabad, sőt kell is imádkozni gyengeségeink ellenére is, mert a Szentírás szavaival élve a Szentlélek sóhajtozik bennünk, hogy helyesen imádkozzunk.

Sánta János

A betegség értéke

Tegnap (február 11.) volt Szűz Mária lourdes-i jelenésének évfordulója, amely a katolikus egyházban a betegek világnapja. Ki akarjuk hangsúlyozni, hogy a betegség nem sorscsapás, hanem ösztönzés arra, hogy jobban ráhangolódjunk a halál utáni életre.

Persze nem tagadhatjuk, hogy egészséges emberként könnyű erről beszélni, de amikor az ember súlyos beteg, a fájdalom mellett gyötrelmet okoznak a kétségek is. Ha betegek vagyunk, nemcsak a testünk beteg, hanem az egész ember, aki test és lélek egysége. De a lelken keresztül szellemi irányból jön az igazi gyógyulás. Egyre többet beszélnek arról, hogy jobban gyógyul az a beteg, aki akar gyógyulni. Persze, ehhez élettávlat kell, hogy legyen miért és kiért meggyógyulni. Az igazi gyógyuláshoz kell a hit, sőt még inkább kell annak elfogadásához, ha gyógyíthatatlan betegségbe esünk.

Földi életünk átmeneti, nem tart örökké. Az időt arra kaptuk, hogy alakuljunk és alakítsuk a világot. De van olyan élethelyzet, pl. a betegség, amikor ezt nem aktívan tesszük. Az imádság éppen ezt hozza felszínre. A beteg ember többet tud imádkozni, mert jobban ráér. A mennyországban, ahol mindennek az értéke kiderül, biztosan meglepődünk majd azon, hogy a betegek imája időnként jobban előrevitte a világot, mint az egészségesek aktivitása.

Sánta János

Földi lakás és örök lakás

Ahol lakni szeretnénk, oda rendezkedünk be. Olyan ellentmondásos az öröklakás kifejezés, hiszen legfeljebb két emberöltő után már az örökösök fogják birtokolni.

Jézus mondja, ahol a kincsed, ott a szíved. Ezt nyugodtan mondhatjuk úgy is, hogy amiben hiszel, arra rendezkedsz be. Az öröklakás, mint jogi fogalom mégis létezik, mert valahol a szívünk mélyén örökkévaló biztonságot keresünk, ahol már úgy rendezkedhetünk be, hogy nincs többé zaklatás, veszély és nincs az a kockázat, hogy elveszik tőlünk. Ilyen lakás egyedül Istennél van. A vele való találkozásig csak átmeneti otthonaink vannak.

A mennyországot nem négyzetméterben, és nem illetékekben mérik, mert nincs fizikai helye. Ezen örök otthon kezdete minden megkeresztelt ember, aki a Szentlélek temploma, Ez az újjászületett lét már nem kíván biztonsági őröket. Sokszor elhangzott régebben a tv-ben egy finoman szólva szerencsétlen reklámszöveg. Az egyik lakóparkot úgy reklámozták, hogy ott majd több idő lesz élni. Jó, legyen tisztességes fedél minden ember feje fölött, ezen dolgoznia kell mindenkinek, de a Szentlélekben újjászületett embernek már nem vehetik el az idejét. Az örökkévaló Krisztus várja a szentek lakóparkjába.

Sánta János

Hatékony bizalom

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!" "Mester - válaszolta Simon -, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót". Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre, partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. Lk 05:01-11.

Jézus szakmába vágó tanácsot ad

Az evangélium nem tudósít bennünket arról, hogy Jézus ezen a napon mit tanított a népnek, ezzel szemben részletesen beszámol arról, hogy Jézus hol van, hogy mi történt a beszéd előtt, és beszámol a beszéd befejezése utáni eseményekről is. A mai evangéliumban nem a tanítás, hanem a tanítás kerettörténete a hangsúlyos. Jézust Mennyei Atyánk küldi hozzánk, hogy őt követve, vele együtt megérkezhessünk hozzá. Jézusnak a tartózkodási helye egybe esik az ő küldetésének az útjával. A kerettörténet hangsúlyozása a tartózkodási hely alapvető és döntő jelentőségét kiemeli. Mi is tudhatunk valamit a tartózkodási hely meghatározó szerepéről, hiszen fontos lehet a számunkra is, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen legyünk. Jézusnak küldetése van hozzánk, a helyünkre akar tenni. Simon Péterrel Jézus bemutatja azt, hogy hogyan valósulhat meg mindez. Az evangéliumokban egyedülálló, hogy Jézus szakmába vágó tanácsot ad; a halászásra teljesen alkalmatlan időben így szól Simonhoz; „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra." Simon Péter, Jézus felszólítására olyat tesz, amit bármelyik társától megtagadott volna. Elfogadja azt, amivel nem ért egyet. Nem értek veled egyet, csodálkozom, hogy olyan ügyekbe avatkozol, amihez nem értesz; "de a Te szavadra kivetem a hálót."

Jézus tanácsa vállalhatatlan, de azért el lehet fogadni

Péter nem vállalja, csak bizalommal elfogadja Jézus tanácsát. Úgy tűnhet, hogy vállalni valamit, az többet jelenthet, mint csak elfogadni valamit. A vállalásban nemcsak elfogadás van, a vállalásban az is benne van, hogy amit elfogadok, azt én is akarom, azzal én is egyetértek, vállalom, ezzel szemben, a vállalhatatlan elfogadásában van az igazi többlet, az igazi érték. Az Isten többet akar adni annál, mint amire vállalkozni tudunk, mint amire a magunk erejéből képesnek tartjuk magunkat. A mi Istenünk a meglepetések Istene!

Elfogadásunkban, engedelmességünkben testet ölt a bizalmunk
Péterhez hasonlóan mindenek ellenére, még önmagunk ellenére is, bízhatunk Jézusban, megnyilatkozhat előttünk is az Isten dicsősége. Az Istennel, az Isten dicsőségével való találkozás kettős hatást vált ki az emberi lélekből. A szakirodalom, ezt a kettős hatást, a fascinosum és tremendum szavakkal jelzi. Elbűvölő kedvesség: fascinosum, és félelem: tremendum. Simon Péter, Izajás prófétához hasonlóan tapasztalja az Isten dicsőségét, annak az értéknek a megmutatkozását, amely meghaladja emberi léptékeinket, és ez az egészen más félelmet kelt benne. Simon Péter felismeri, hogy hol van Jézus és felismeri saját tartózkodási helyét is. Felismeri a két tartózkodási hely összeférhetetlenségét. Jézus lábaihoz borul és ezekre a szavakra fakad: „Uram menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok."

Bizalmunk gyümölcse

Jézus bátorítja Simont; Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel. Egy halászember számára a hal érték, ez az érték szervezi és határozza meg az életét. Jézus azt jövendöli Simonnak, hogy mesterséget fog váltani, hogy életvitelében a hal értékét, fel fogja váltani az ember értéke. A helyedre kerülsz, embereket fogsz az isteni élet vonzásába magadhoz emelni. Jézus ezzel a csodálatos halfogással hirdeti, hogy aki hisz benne, bízik benne, azt az Isten a szívére öleli, az a helyére kerül. Bizalmunk gyümölcseként életünk a helyére kerül. Isten gazdagon, az emberi értelmet és akaratot meghaladó módon megajándékoz bennünket. „Szem nem látta, fül nem hallotta, az emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.”
1Kor 2:9

Kerékjártó Mihály

Befektetés és kifektetés

A fekvő helyzet az Isten nélküli kétdimenziós világ markáns kifejezője. Többet beszélünk a fekvésről, mint az állásról. Egyre többen azt hiszik, hogy többre mennek a fekvéssel, mint az állással.

Pedig sok lenne még a feladatunk a megváltás továbbvitelében, de mi inkább fekszünk. Be és ki. Időnap előtt. Attól, hogy egyesek úgymond be tudnak fektetni, látjuk, mennyien kifekszenek. Mint a dominó. Egy valaki önhatalmúlag elbillenti magát, s máris szalad a sor, eldől mindenki, aki benne áll a sorban. Ha akarja, ha nem. Csak az marad állva, aki kívül marad ezen a nagy fektetősdi szemléleten.

A befektetők immáron oda is behatoltak, ahová már eddig is kifeküdni mentek az emberek szerencsétlenebbjei, a kórházakba. A befektetés ma már ott tart, hogy még fekvőhely sem jut a versenyben lemaradottaknak.

A földi világ nem arra való, hogy leüljünk, hanem arra, hogy álljunk, és mozogjunk. Csak így férünk el.

Lefeküdni és felállni, ugyanaz a mozgássor, de mennyire más az eredmény. Jó lenne, ha minél többen felismernék, hogy ne fordítva játsszák életük filmjét. Krisztus a felállásunk kedvéért vállalta a halálba való befekvést. A feltámadott Jézus örök felállásra hív, s nem fogunk elfáradni. Egyszer mindenképpen fel kell állniuk azoknak is, akik most még a befektetés-kifektetés, és a befekvés-kifekvés szintjén gondolkodnak.

Sánta János

Önmagunkat emésztve világítunk

Holnap lesz Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Félúton vagyunk karácsony és húsvét között. A gyertya ezt jól kifejezi. Benne van karácsony csillogása, de benne van húsvét önfeláldozása is.

Csak önmagunkat emésztve tudunk világítani. És úgy tudjuk mutatni a krisztusi utat az embereknek, ha apránként feláldozzuk magunkat a másik üdvösségének oltárán, Krisztus módjára. Ezt nagyon könnyű kimondani, de nagyon nehéz megcselekedni. Nekem is, meg másoknak is.

A világítás akkor ér valamit, ha utat mutat, s nem összevissza villózik, hanem egyfelé mutat, természetfeletti irányba. Ha nem áldoznánk fel önmagunkat, akkor semmi nem jelezné azt, hogy ez a világ csak átmeneti, és erre alapozva, mégis helyette jön egy megdicsőült világ, ahol már nem lesz kérdés, Krisztus kicsoda, és mi az, hogy megváltás.

Sánta János

A Miatyánk az imádságok imádsága

Minden vallásnak vannak imái. Az ember őszintén fel tud sóhajtani Istenhez még akkor is, ha zavaros az istenképe. Azt imádjuk, amit vagy akit Istennek tartunk. Persze az lenne az üdvös, ha mindenki rátalálna a szentháromságos egy Istenre.

Ebben segít a Miatyánk. Az egyetlen imádság, amelyet maga Isten tanított. A benne foglalt kérések összefoglalnak minden lehetséges emberi kérést. A hétköznapi kéréséket is, mert erre vonatkozik az, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

A Miatyánkot Istentől kaptuk, tehát fel kell hozzá nőni. Soha nem lehet tökéletesen imádkozni, mert amit tartalmaz, azt nem tudjuk teljesen megvalósítani. De szabad, sőt kell is imádkozni gyengeségeink ellenére is, mert a Szentírás szavaival élve a Szentlélek sóhajtozik bennünk, hogy helyesen imádkozzunk.

Sánta János

sziasztok.elnézést hogy csak ugy beirok a ti forumotokba.de olyan embereket probáltam keresni akik hisznek az urban.nagyon szégyenlem magam ezért de segitségre lenne szügségem.három gyermek édesanya vagyok és hatalmas problémával küzködöm. tudom nagyon sok embernek van hasonlo problémája de én mégis megprobálok segitséget kérni töletek.egy másfél szobás lakásban lakunk a gyermekeimmel.egy évvel ezelött fiam tartosan beteg lett ezért nem tudtam tovább dolgozni.otthon kelett maradnom vele.családi potlékbol és ápolási dijbol éltünk.ami csak a gyerekek élelmezésére és az iskolájukra volt elég.nem tudtam közüzemü számláinkat fizetni.ami azota tetemesen meg nött.ha hamarosan nem fizetem ki elveszik tölünk a lakásunkat.segitségem nincs mivel szüleim is már évek ota elhunytak.nagyon félek hogy elveszitem az othonunkat és veszélybe kerül a családom.arra kérnélek titeket hogy aki esetleg tud segitsen nekem ebben a bajban.a legkisebb segitségnek is nagyon tudnánk örülni hisz azzal is kevesebb lenne az adoságunk és közelebb kerülnénk a megoldáshoz.mindezt amit leirtam hivatalos iratokkal tudom alátámasztani.szépen kérlek titeket ha valakinek modjában áll segiteni tegye meg hogy othonunkat megtarthassuk.köszönöm betti