Adventi Lelkigyakorlat 1.nap

Kedves Lelkigyakorlatozó!

Elérkezett hát az első nap!

Minden lelkigyakorlatnak az a célja, hogy megfeledkezve magunkról,
Istenre tudjunk figyelni, és meghallva üzenetét, jobbá tegyük életünket.

Ehhez viszont csöndre, megfelelő körülményekre van szükség.

Gyújtson egy gyertyát számítógépe mellett, csukja be a szobája ajtaját, kapcsolja ki a telefonját.

Csendesüljön el, csukja be a szemét, tartson egy pár perces szünetet, ne gondoljon se a takarításra, se a bevásárlásra, se egyéb más gondra, problémára.

Az Úr most itt van Ön mellett, ott ül egy másik széken, és szólni szeretne.

5 napos I. Online Adventi Lelkigyakorlat 2008 december 15. Laudetur.hu

ELMÉLKEDÉS

Kárpáti Sándor
fóti r.k. kisegítő lelkész


Tanuljunk imádkozni!

A) A dicsőítő imádság

Szűz Mária kérő imája két szó („Nincs boruk”) - Istent dicsőítő imája, a Magnificat („Magasztalja lelkem az Urat...”), több összetett mondat (a Zsolozsmában majdnem 20 sor).
Ez a helyes arány! (És a miénk?)
Csak az alázatos szív képes erre. Mária nem azért alázatos, mert annak mondja magát. „Letekintett alázatos szolgálójára” ezt inkább úgy kellene fordítani, hogy letekintett szegény kis szolgálójára vagy: rátekintett szolgálója megalázott voltára. Alázata inkább abban mutatkozik meg, hogy magáról megfeledkezik. Imája egyre nagyobb távlatokat ölel föl, kiterjed a kicsinyekre, az éhezőkre a hatalom nélküliekre, Ábrahám igazi utódaira. Istent, Isten egyetemes irgalmát szemléli, amelynek ő is részese természetesen, de ez csak kiindulópont. Isten szemével néz mindent.
Fordítva is igaz, csak a helyes dicsőítés vezethet el az alázatra, mely a legalapvetőbb erény. Végső soron annak elismerése, hogy Isten az Isten, nem én. Ő az, aki fölemel, nem én magamat. Ő a nagyság, de Ő a kicsinyeké – amint majd Jézus is tanítja, akiben Isten is kicsinnyé lett. Ezért mondhatta Jézus (és egyedül ő), hogy alázatos szívű. Benne jelent meg Isten alázata, vagy még pontosabban: ő maga Isten alázata. József Attila így mondja, „(Isten) sohasem gondol magára, de nagyon ügyel a világra.” Erre az Istenre figyelő Mária is tőle tanulja az alázatot, és az alázatból fakadó magasztalást, egészen addig, míg egész élete, ő maga lesz alázatos Isten dicsőítés.
Amit Mária mond, valamiképpen mi is mondhatjuk. Dicsőítsük vele együtt Istent, aki egyedül méltó és érdemes dicséretünkre. Aztán, az ítéleten, kis szolgálójával, Máriával együtt Ő fog megdicsőíteni minket.

B) Az engesztelő ima

Szűz Mária a kereszt alatt. Hogyan imádkozott ott? Belekapcsolódott abba az engesztelésbe, amit Jézus élete és halála jelent.

Mi ez az engesztelés? Sajnos ez a pogány vallásokból eredő kifejezés nem alkalmas arra, amit a keresztény hit ért ez alatt, és könnyű összekeverni a kettőt, ez pedig végzetes lehet hitünkre nézve.

A pogány vallások is tudják, hogy a bűn megsérti Isten akaratát. Ezért azt gondolják, hogy Isten is megsértődik, megharagszik. Ezért ki kell őt engesztelni, ki kell békíteni, meg kell fizetni neki a bűnadósságot.

Az újszövetségi kinyilatkoztatás nem ismeri ezt a fajta engesztelést. Jézus nem az Istent igyekszik kibékíteni velünk, hanem minket Istennel. (Legalább sejtjük, hogy mekkora különbség van a kettő között?) A mennyei Atya azért küldte Fiát a világba, hogy az embereknek elmondja (szavával és életével), hogy Ő nem haragszik a bűnösökre, hanem meg akar nekik bocsátani. „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!” hangzik Jézus első igehirdetése. Ez mai magyar nyelven így hangzana. „Bűnösök örüljetek, változtassátok meg életeteket, mert Isten megbocsátott nektek!”

A második korintusi levélben ezt olvassuk. „Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk, engesztelődjetek ki az Istennel! Ő az, aki bűnt nem ismert, "bűnné" tette értünk, hogy benne "Isten igazságossága" legyünk." (2Kor 5, 19-21)

Ez azt jelenti, hogy Isten oldalára kell állnunk, belekapcsolódva ebbe a hatalmas jézusi műbe és az embereknek kell hirdetnünk, hogy fogadják el Isten szeretetét, engesztelődjenek ki vele. De erre a közbenjárás kifejezés alkalmasabb lenne az engesztelésnél.

Alig van olyan engesztelő ima, amely ezt fejezné ki. Mert az engesztelő imák többségét pogány módon is lehet érteni sok jel azt mutatja, hogy sajnos sokan így is értik, ez pedig ellentétes Krisztus evangéliumával, és lerombolja a keresztény hitet.

A Krisztus által megvalósított kiengesztelődésben Isten mintegy szembefordult önmagával, kibékítvén igazságosságát szeretetével írja Szentatyánk első enciklikájában.

E hitünknek imában megfogalmazott kifejezése még nem született meg, de reméljük nem várat már soká magára. Mert mi nem tartozunk Istennek (ezt az adósságot ő maga fizette meg Jézusban), de sok adósságunk van az emberek felé. Ezek egyike a keresztény módon értett engesztelés.


C) Az elmélkedés

„Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.” (Lk 2,19)
„Anyja szívébe véste ezeket a dolgokat.” (Lk2,51)

Bár különböző fordítások kissé eltérőek, de ugyanarról van szó: Szűz Mária el, elgondolkodott mindazon, amit hallott Jézusról, mindazon, ami vele kapcsolatban történt. Ez is imádság. Sőt, ez az egyik legkiválóbb módja az imának. Elmélkedésnek, szemlélődésnek nevezzük.

A kereszténység történetében különféle módjai alakultak ki. Legismertebb az, amelyet Loyolai Szent Ignác gyakorolt és tanított. Ebben minden belső képességünk szerepet kap (emlékezet, fantázia, értelem, érzelmek és akarati tevékenység).
Érdemes gyakorolni, mint a belső ima (így hívja Avilai Szent Teréz azt az imát, amelyet nemcsak szánkkal mondunk) egyik legjobb módját, amelyben leginkább közel kerülhetünk Isten titkához, és önmagunk megismeréséhez. Mert leginkább önmagunkon keresztül vezet az út Istenhez, pontosabban: önmagunkon át az emberekhez a szeretetben és így Istenhez.
Az ima (mindegyik) arra való, hogy egyre jobban befogadjuk Istent, aki a Szeretet, és így mi is egyre inkább úgy tudjunk szeretni, mint Ő.

Hogyan történik a Szent Ignác-i elmélkedés?

1. A fantáziánk működtetése

Elképzeljük azt, amiről elmélkedni szeretnénk. Legalkalmasabb erre egy evangéliumi jelenet.
Milyen a helyszín? Kik a szereplők? Milyen ruhában vannak, mit tesznek, mit mondanak. Magunkat is odaképzeljük, akár mint néző vagyunk ott, akár mint az egyik szereplő. Minél részletesebb, annál jobb!
Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy fantáziánkat lekössük. Mert sok imádkozó panaszkodik amiatt, hogy amikor imádkozik, gondolatai hamarosan messze szállnak (elszórakozik ima közben), nem tud figyelni. Hát éppen ezen segíthet képzeletünk ilyen módon való lekötése.
Ezért egyáltalán nem fontos, hogy a dolgok a „valóságban” nem úgy voltak esetleg, ahogy mi most látjuk.

2. Értelmi tevékenység

Második lépésben az értelmünket használjuk. Kérdéseket teszünk föl: ki cselekszik, miért, mit mond ez nekem, mit értek meg belőle stb. Az értelem Isten ajándéka. Használjuk megismerésében! Értelmes emberekhez szól Isten a kinyilatkoztatásban. Gondolkodunk titkain, az üdvösségtörténet eseményein és a saját életünkön, s igyekszünk összekapcsolni ezeket.

3. Beszélgetés

Szinte magától elkezdődik a beszélgetés Istennel, a szent személyekkel, Szűz Máriával. Isten előbb szólt, mi inkább felelünk, de kérdezhetünk is (bármit - Isten az egyetlen, aki nem sértődik meg semmin). Mindenre persze itt a földön nem fogunk feleletet kapni. Meg kell tanulnunk keresztény életünkben megválaszolatlan kérdésekkel együtt élni. De amit megértettünk, az elég.

4. Elhatározások

Elég arra, hogy tovább lépjünk, jó elhatározásokat tegyünk. De legyünk óvatosak! Csak kicsire vagyunk képesek. Nagyobb döntések előtt kérjük ki mások tanácsát is! Beszéljük meg lelki vezetőnkkel! Ugye van? Ha nincs sürgősen keressünk egyet!
Ne tegyünk oktalanul fogadalmakat. Ne tegyünk erőnket meghaladó elhatározásokat, nehogy a sikertelenségek kedvünket szegjék! Jobb fogadalmat nem tenni, mint aztán be nem tartani.
Meneküljünk a szomorúságtól és a kedvetlenségtől!

5. Visszatekintés

Jó, ha ezt más helyen tesszük, mint ahol az elmélkedést végeztük.
Az elmélkedés végén visszatekintünk, hogy közben milyen érzelmek keltek bennünk, mit éreztünk félelem, hála, öröm, csüggedtség, bizalom stb.
Ez azért fontos, mert a Jóisten az érzelmeinken, a vágyainkon keresztül közli velünk az akaratát. Azokon keresztül akar minket gyógyítani, vagy azokat akarja teljesíteni. Pl. hivatásunkat is abból ismerjük fel, hogy mire vágyódunk a szívünk mélyén. Vagyis az a hivatásunk, amire kedvet érzünk! De kisebb dolgokban is így van.

6. Ideje

Hogy mikor elmélkedjünk? Mindenki találja meg, hogy neki mi a legalkalmasabb.
Mennyit? Tíz percnél kevesebbet nem érdemes, egy óránál többet nem szabad.

A legfontosabb, amit tudnunk kell.

Az imádság önmaga tanítómestere, ezért csak imádkozva tanulhatunk meg imádkozni!

De minden imádság, ami Istennel összeköt.

KÉPMEDITÁCIÓ

Fordítsd el bűneimtől arcodat

Fordítsd el bűneimtől arcodat,
és töröld el minden vétkem.

Tiszta szívet teremts bennem,
Istenem, új és erős lelket önts belém!

Ne taszíts el színed elől,
és szent lelkedet ne vond meg tőlem!
Add meg újra az üdvösség örömét,
a készséges lelkületet erősítsd bennem!

A vétkeseknek megmutatom utadat,
és a bűnösök hozzád térnek.
Ments meg a vérontástól, Isten,
szabadító Istenem, igazságosságodat
ujjongva hirdeti nyelvem.

Nyisd meg, Uram, ajkamat,
hogy dicséretedet hirdesse szavam!
Hiszen te a véres áldozatot nem kedveled,
s ha égőáldozatot hoznék,
nem vennéd szívesen.

Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek,
te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet.
50. zsoltár

TANULSÁGOS TÖRTÉNET

Az ablak

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.

Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.

A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve öt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! Mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma bármilyen sok is jusson véges.

Márti és Feri az El Camino-n

A szeged-móravárosi egyházközség két vállalkozó szellemű fiatal tagja, B. Márti és F. Krisztián elhatározta, hogy végigjárja a híres El Camino zarándokutat. Az alábbiakban olvashatnak Márti leírásában a történtekről.

Azt mondják, ez az ősrégi út a Tejút alatt húzódik.
Még 2007. novemberében Krisztiánnal elhatároztam, hogy tavasszal elindulunk El Caminót járni. Nyugodt lélekkel bíztam magam Kriszre, hiszen ő sokat tapasztalt zarándok lévén kétszer megjárta a majd 900 km-es utat. Tehát novembertől visszaszámlálásba kezdtünk, bizony nem árt a zarándoklatra több szempontból is fölkészülni.

1. Szellemi készülődés

Néhány spanyol óra, a zarándoklatról szóló könyvek kikölcsönzése a könyvtárból, interneten böngészés a témáról.

2. Anyagi fölkészülés

Megkezdődik a gyűjtögetés minden hónapban a kis fizetésből. Mi persze útiköltséget spóroltunk azzal, hogy stoppal tettük meg az utat Magyarországtól a Camino kezdetéig és vissza.

3. Lelki készülődés

Lelkileg is rá kell hangolódnunk az útra, ebben sokat segít az ima, aminek pozitív ereje van. Krisszel kértem az Atya segítségét az út sikeres végigjárásához. Mindketten szándékokkal indultunk el, egymásért, valakikért, valamiért fölajánlva a hosszú utat. Azért is jártuk végig a Caminót, hogy megmutassuk, hogy egy természetellenesen fölgyorsult világban is lehet úgy élni, hogy Istennel, embertársainkkal és magunkkal harmóniában legyünk. Ebből a harmóniából hozunk haza a többieknek is.

4. Fizikai fölkészülés

Jó az, ha sportos múltja, élete van az embernek. De elkezdeni sohase késő. pl. gyalog menni a munkahelyre. Hátizsákkal gyalogoljunk lakóhelyünk körül, először kisebb, majd nagyobb távokat, szem előtt tartva a fokozatosság elvét. Igaz, aki alföldön lakik, hegyek helyett csak vakondtúrásokkal találkozik. Föltétlen be kell szereznünk egy jó bakancsot, amit időben törjünk, járassunk be (3 hét gyaloglás után több éves, kényelmes bakancsom is föltörte a sarkam, de beszereztem 3 db rugalmas pólyát, eggyel bekötöttem a sarkam, így kiválóan tudtam tovább gyalogolni).

Attól is emlékezetes ez az út, hogy a zarándoklat alatt ünnepeltük 44. szülinapomat, két négyes, ami újjászületés is életemben.

2008. március elején indultunk, hogy biztosan odaérjünk a nagyhétre, illetve a Húsvétot spanyol módra ünnepeljük.

St. Jean Pied de Port francia kisvároskából indul a Camino legnépszerűbb és zarándokszállásokkal legkiépítettebb, egyik leghosszabb útja, a francia Camino. Itt megkaptuk a credenciált, vagyis a zarándok útlevelet, amely biztosítja a zarándok számára az olcsó zarándokszállásokat és igazolja, hogy végigjártuk a Caminót. Ennek alapján kapjuk meg Compostellában az oklevelet zarándoklásunkról, aminek főleg eszmei értéke van az egyén számára.

Elindultunk, átkeltünk a Pireneusokon, ahol átevickéltünk egy hatalmas hóviharon, mobilon a hegyimentőkkel tartva a kapcsolatot, csapzottan eltaláltunk a Pireneusok túlsó oldalán levő spanyol Roncesvalles zarándokfalucskába, ahol segítőkész francia barátunk Jean Pierre várt ránk. Jean Pierre javaslatára ugyanis kis hátizsákkal indultunk neki a hegyeknek. Jean Pierre utánunk hozta autóval 20- 26 kg-os hátizsákjainkat.

3 nap kivételével esős, hideg, szeles időjárásban gyalogoltunk mezőn, hegyen-völgyön keresztül, no meg kifogtuk a havas Húsvétvasárnapot, ami szokatlan Spanyolban.

Volt, amikor egymással jókat beszélgettünk, nevettünk, együtt imádkoztunk a hosszú, fárasztó gyaloglás közben, így átélve az Úr Jézus nagypénteki szenvedését érettünk, emberiségért. Viszont megteremtettük egymás számára a csöndet is: 10 m-re haladtunk egymástól, így mindketten (akár hangosan is) tudtunk beszélgetni az Úrral, ami a végtelen természetben igen lélekfölemelő.



"A csönd jó barát, amely nem hagy el sohasem." (kínai közmondás)

Bizony két és fél hét gyaloglás után pszichikailag és testileg is lemerültünk. A pokolba kívántuk akkor a gyaloglást, de az meg sem fordult a fejünkben, hogy föladjuk. Korábban érkeztünk a zarándokszállásra, csökkentve az aznapra tervezett kilométereket. 12 órai alvás után másnap reggel mintha kicseréltek volna bennünket, újult erővel indultunk tovább. Tehát ilyen esetben az alvás gyógyszer!

Láthattunk egy szép nagycsütörtöki menetet, ahol a nép előtt hosszú ruhás, csuklyás emberek vitték a hét tőrrel átjárt szívű fájdalmas Szűzanya szobrát. Húsvétvasárnap pedig spanyolos kis falusi föltámadási körmeneten vettünk részt, ahol az ünnepi körmenet a templom előtt kettévált, egyik menetben a fölvirágozott Istenszülő szobrot, másikban pedig a föltámadt, fölvirágozott Jézus szobrot vitték. Majd az utcákat megkerülve a két menet találkozott egymással.


Mint a legtöbb zarándok, mi is sok fotót készítettünk és naplót írtunk minden egyes napról. Érdekes, magyarokkal nem találkoztunk, viszont a világ minden tájáról jöttek zarándoktársaink.

Részlet a naplómból

Ezen a vacsorán pláne úgy éreztem, hogy minden zarándoktársat egy szép közös cél vezérel, a természeten keresztül fölfedezni Istent és a régi városfalak, a múlt alkotásai előtt megállni tisztelettel. Mindenkin egy nagy békesség uralkodik. Keverednek a különböző nyelvek, sokszínűek vagyunk, ettől oly színes a világ. De mindenki tudja és kívánja a másiknak, hogy Buen Camino! Jó utat!

A sors iróniája, hogy 540 km után Krisz lába lerobbant, őneki, aki már kétszer végigjárta az utat, föl kellett adnia. Így Astorgától busszal mentünk Santiagóig, hogy láthassam a várost. Az út háromnegyedét megtettük, viszont együtt tértünk haza, hisz egy jelmondattal indultunk útnak.
" Együtt kezdjük, együtt fejezzük be a zarándoklatot."

Elhatároztam, hogy újra, teljesen végigjárom a Caminót. Hadd írjak le még néhány tapasztalatot.

Egész évben lehet menni Caminót járni, de legjobb tavasszal és ősszel, hisz akkor nincs szúnyog, nincs meleg, nincsenek sokan.

Legjobb április elejétől útnak indulni, akkor már több albergue, vagyis zarándokszálló nyitva van, április 15-ig azonban Galícia tartományban a zarándokszállókon becsületkassza van.

A banális bulvárlapok fogyókúra ajánlataival szemben egészséges és természetes fogyókúra a gyalogtúra. Én 540 km gyaloglás után 6 kg-ot fogytam.

Nehéz hátizsákkal ne induljunk útnak! Edényt, élelmet, tisztálkodószereket nem érdemes vinni, csak a minimálisat, ott minden beszerezhető. De ehhez kell pénz, pénz és pénz!

Jó tudni, hogy a spanyol állam védi a zarándokokat. Ezt meg is tapasztaltuk utunk során, ami a segítőkészségben nyilvánult meg Pamplonában késő este az önkormányzati rendőrség és Patrik segítségével jutottunk kedvező szálláshoz.

Végig éreztük Isten és a Szűzanya gondviselését.

Az úton voltak lelki, fizikai megpróbáltatásaink. A Camino erről is szól. Hiszen vívódás, küzdés árán jutunk el a célhoz, érünk meg valamire. A kagyló is fájdalom árán termi meg, izzadja ki igazgyöngyét. Érdekes ez az egybeesés a Camino jele is a kagyló, amit a magyar színű szalaggal együtt a hátizsákunkra tettünk.

December 16-án:

Brückner Ákos Előd O.Cist. atya elmélkedését olvashatják
Hogyan készül a karácsonyra a 9 gyermekes dr. Balogh Elemér alkotmánybíró családja?