Isten éltessen a születésnapodon Drága kicsi lányom!

Nagyon nagyon szeretünk benneteket.

Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Békés Boldog Új esztendőt kíván sok szeretettel Csukor Árpád és szerettei.

Vízkereszt ünnepe van!

Amit hazánkban a katolikusok, a január. 2. és 8. közötti vasárnapon tartanak.

Urunk, Jézus Krisztus megjelenésének, - világ előtti kinyilvánulásának, - ünnepe.

Hármas ez a megjelenés:

1. A Napkeleti bölcsek hódolata a betlehemi Kisded előtt,

aranyat, tömjént és mirhát ajándékozva neki.

2. A Jordán partján az Atya és a Lélek kinyilvánítja: Jézus a szeretett Fiú!

3. A kánai menyegzőn Jézus első csodájával kinyilvánítja isteni hatalmát.

A Bölcseket csillag vezette Betlehembe.

Boldog az az ember, kinek életútján ragyog és egyre biztosabban utat is mutat,

hitének csillaga. S ha elhalványul, ha a bizonytalanság lesz úrrá, akkor képes megállni, megvizsgálni, életének horizontján mi az, ami eltakarja a hit fényt mutató csillagát.

Mi az, ami összezavarja belső iránytűjét?

S ha képes ekkor visszatérni oda, ahol még biztosan tudta az irányt, - megmenekül!

Feltűnik újra a csillag!

Akkor ő is elmondhatja szent Pállal: „megismertem Krisztus titkát!”

Ha ekkor képes életét szellemi, - lelki hódolattá váltani,

akkor már ő sem megy üres kézzel, üres szívvel a Gyermek elé.

Viszi értelmét, akaratát és érzelmeit.

Melyek Betlehembe érve, - a hit, a remény és a szeretet ajándékaivá alakulnak.

Istenszeretetünk aranyává, imádságaink tömjénévé és emberszeretetünk mirhájává.

Akkor kinyilvánítja az Úr neki is, minden értelmet meghaladó bölcsességét és dicsőségét: szeretetét Jézus Krisztusban!

Ma lássuk meg Mindnyájan az Ő csillagát!

Vízkereszti ének



A vadonatúj esztendő e hajnalán, mikor talpunk alatt ropogott a hó akár a kristály

S ékes menyasszonyként keresztségi ruhát ölt az egész táj,

Jézus, ősi Vágy gyümölcse, hogy decembernek vége most lett,

Jelenti magát fénykörében a beköszöntő Vízkeresztnek.

A várakozás hosszú volt ugyan, de a másik kettő meg Boldizsár

S a démon Ázsián vágott át, arról lekésve már,

Hogy érkezésük idejét kivárja a Karácsony.

Addigra újév hatodnapja lett immáron!

Amott a veszteg álló csillag és Mária, karján Istenével, ünnepel!

(Lekéstek arról, hogy megismerkedjenek a sötétség mélyeivel!)

Nincs más hátra, csak nézni, tágra nyitva a szemet,

Mert Isten Fia köztünk! Már tizenketted-napja született.

Gáspár, Menyhért s a harmadik átadják ajándékukat, mit magukkal hoztak.

Mi pedig velük nézzük Jézus Krisztust, ki háromszorosan nyilvánult meg aznap.



Az első titok tárgya: a Királyok, kik egyben Bölcsek.

Ami a szegényeket illeti, a dolog egyszerű: a jászol táján kivehetőleg

Úgyszólván csak juhot látni s jámbor asszonyt, no meg pásztort.

Ezek a legcsekélyebb kétely nélkül egyenként vallják meg a Megváltót.

Szegénységük a jó Istennek nemigen új dolog,

És Fia megszületvén, köztük azonnal otthonos.

A tudósoké s királyoké egészen más eset!

Hogy ilyen három is akadjon, tűvé kellett tenni érte messzi földrészeket.

S még így sem a legkiválóbbak s -előkelőbbek közül valók:

Afféle tarka-barka mágusok és kis, gyarmati uralkodók.

Elindítójuk nem holmi idézet volt, könyvbeli:

Az expedíciót valódi égi csillag vezeti.

Ez elsőül kezd sétálni, rendkívül sértő módon fittyet hányva

Az asztronómiai törvényeknek, s nagy munkát róva az apológiára.

Ha pedig egy csillag, mely világ kezdetétől veszteg állt, elindul,

Nem csoda, ha egy király, sőt - Uram bocsá' - egy tudós miatta felindul.

Így hát egy reggel József és Mária arra ébred, megjött Gáspár, Menyhért és Boldizsár,

A hosszú úthoz képest jókor, tizenkét napi késéssel habár.

Isten Anyja, fogadd szívesen e tisztes személyek hódolatát:

Semmi kétségük sincs afelől, kit látnak távcsövükön át.

S miket néked Perzsia vagy Abesszínia mélyéről hoznak fáradságot nem kímélve,

Igen jelentős és nagybecsű ajándékok utóvégre.

Az arany (manapság őrlés és ciánozás tisztogatja)

Jószerivel a hamisítatlan és csorbítatlan Hit jelképes ércalapja;



A mirha - annyi gondot igénylő pusztai cserjécske -:

Keserű, síri illatával a Szeretet jelképe:

S annyi máglya halhatatlan hamvának elcsent egy csipetje

- Szemernyi tömjén -: a Remény. Lábad elé Menyhért tette,

Ezer szekéren hozva s kétszáznyolcvan teve ringó hasán.

E tevék mind úgy bújtak át egy tű fokán.



Miurunk második megnyilvánulása: Jordán-beli keresztsége napja.

Szentséggé lesz a víz, jutván az Ige erejével kapcsolatba:

A mezítelen Isten belép a mély habok kútjába. Ez sírunk helye,

S ahogy Őt mivélünk egyesíti, éppígy egyesít bennünket Ővele.

A sivatag utolsó kútjáig, az úton képződött kis tócsás gödörig

Nem lelni többé olyan csepp vizet, mely kereszténnyé ne tehetne valakit,

S mely legélőbb s legtisztább valónkig lehatva,

Belsőképp jövendő csillaggá ne avatna.

Mivel már nem találtatott oly áthidalhatatlan szakadék,

Mely hajdan, az Írás első versei szerint, eget a földtől választotta szét,

Krisztus, férfikora teljében, az Emberiség családjába lép,

Mint tikkadt utazó, kinek szomját tengernyi víz sem oltja.

Egy cseppje sincs az óceánnak, melybe leszállni szüksége ne volna.

Viderunt te Aquae, Domine - így a zsoltár. Megismertünk, Istenem,

S hogy közülünk ismét felszínre jössz mámorosan és meztelen,

Végső sóvárgásod, mielőtt végképp távozol,

Végső kiáltásod a kereszten is az, hogy még mindig szomjazol!



A galileai lakodalomról szól a harmadik titok.

Először ugyanis nem mint vendéglátó mutatkoztál, hanem mint meghívott,

Mikor is Édesanyád halk szavára borrá változtattad

A tíz korsó vizet, melyet titokban félreraktak.

Szegény a vőlegény; lesüti szemét kínos szégyenében:

Ciszterna-víz lakodalomhoz nem illik semmiképpen!

Kivált így augusztusban, mikor a víztárolók apadnak,

S gyülőhelyei szennynek s undok ázalagnak.

(Mintha "Szent Nagy Károly" ünnepén pezsgő helyett

Fiolában cseppfolyósított Ernest Havet-t nyakalna az elbúsult diákgyerek !)

Istennek egyetlen szava elég e rejtekben való szüretre,

Hogy poshadó vizünk borrá változzék át, tökéletesre.

A bor, mely előbb lőre volt, a végén java bor lett.



Helyes. Hamarosan viszonozzuk, mit nyújtottál, a kelyhet.

Te vagy megmondhatója, végére tartogattuk néked a legkülönbet:

A nektárt egy epével s ecettel átitatott spongyán,

Mellyel egy rendőrtiszt kínál meg buzgólkodván.



A nappal Epifániája elmúlt, marad nekünk az éjjelé;

A gyermekeknek megmutatjuk, mint vonulnak a mágusok honuk felé

Eltérő utakon, nagy kerülővel mindhárman, óvakodva.

A téli tág égbolt meztelen: csupa csillag és csillagocska.

Oly ég ez, fehér a feketén, milyen Észak-Kína és Szibéria felett ragyog,

Hatmillió csillaggal, mind óriás, és ereje teljében villog, táviratoz.

Ennyi Nap közül vaj melyik az, melyet egy angyal csóvaként találomra kiragadott,

Hogy világítson, amerre a három agg vonul amott?

Nem tudni. Az éj újra az lett, ami volt: minden szikrázik szótalan.

Az égnek titkos könyve szembeszökő hitellel sarkig tárva van.

Üdv, Hitnek tágas Éje, csillagok csalhatatlan Városa!

A katolikusnak hazája nem a köd, hanem az Éjszaka.

A köd vakká tesz s fojtogat; behatol szájon, szemen, érzékeken,

Benne jár, nem tudva hol, a közömbös és az istentelen;

A vak s a közömbös a ködben nem tudja, hol jár, sem hogy maga kicsoda:

Afféle félresikerült lény, Igen-re, Nem-re nincs szava!

Lám az éj, napnál különb, utunkon igazít el,

Jellel, ha kell, s megannyi végérvényes csillagképpel.

Ím, vadonatúj év indul, és szerte millió szemmel néz sarkpontjára ma,

Székhelyedre az Ég terében, Tengernek Csillaga!

Paul Claudel

Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Békés Boldog Új esztendőt kíván sok szeretettel Schmidt György ( Smiciapa ) és szerettei.

Újévi köszöntő

Az idő dajkája ma éjjel egyik kezével újévet ringat Miközben a másikban bús ravatalon óévet takargat. Virrasszuk ugyan a régit, de inkább az újat köszöntjük S a telt élmény-poharat ma éjfélkor mind kiöntjük. Újesztendő, állj elébünk, hadd lássunk a velődig ma éjjel! Lám veled is vénebb lett minden létező egy évvel. Újesztendő, áldott hajnala újabb vágynak, tettnek. Termő méhe légy emberséges tiszta becsületnek!

Újesztendő, előlegezz feleletet sok-sok kérdő szóra, Lám sír a harang már s minden házban búcsút ver az óra. Újesztendő, hozz békét, jót, boldogat, termőt, Oszlass el egünkről minden vészt; poklot-rejtő felhőt. Üsd ki a fegyvert merénylők markából bátran. Hűtsd le forró fejét, ki őrjöng betegen, megszálltan. Ne hallgasd meg imáját annak, ki vérért könyörög, Holttestének se adjon nyugalmat temetőben a rög. Keserű legyen falatja annak, ki másnak halált készít S ki bút kovácsol, add ki abból először neki a részit. Újesztendő, harsonázz riadót számára annak, kiben kihűlt a vágy.

Állítsd talpra a beteget, kinek jussa a gyógyszer és az ágy. Könnypatak árkát tömd be mosollyal, ó minden arcon, Ne lelje gyönyörét ember, kínon, börtönön, harcon. Összekuszált fonalát létünknek bogozd ki, ó kérünk S tüzelj, késztess, bátoríts, hogy semmitől meg ne riadjon a vérünk. Gályatesteden új erő új vitorlát feszítsen S minden tiszta álmot boldog part felé repítsen. Hol nem hóhéra már többé ember az embernek, Jóért nem sújt a vas s bűnért nem fizetnek.

Üdvözlégy új év, minek kereszteljünk mondd, ó mondd tégedet? Légy a béke éve! E szent szóval csókoljuk minden léptedet. Megoldatlanságok kiáltanak feléd, ím, mint éhes gyermekszájak, Légy kulcs, mely kinyit minden beszakadt nagy kérdés-zárat. Teremtő nagy tervek intenek feléd fehér zsebkendővel, Hogy révbe jussanak, áldj meg ésszel, nagy erővel. Kevés legyen a könny s csilingeljen sok gyermek-nevetés,

Magva szakadjon ősi búsulásnak s tűnjön rút szenvedés. Vénhedett vénül ne nyögjön erőtlen, ziháló kebel, Mikor a légben a március tavaszillatot kever. Újesztendő! Idők méhéből szülj nekünk békét, színes szent jövendőt, Ily vággyal kívánjunk Istentől minden jó embernek boldog újesztendőt!

Gellérd Imre

Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Békés Boldog Új esztendőt kíván sok szeretettel Péliné Gádos Zsuzsanna és szerettei.

Poharak csendülnek, eltelt egy év megint.
Itt az idő mérleget készíteni.
Tavalyi fogadalmakból mi teljesült?
Vajon megelégedettek lehetünk?

Újra összegezzük a történteket.
Kettőezer-tízben tettünk-e eleget?
Hogyan fogadták az érintett emberek?
Ránk milyen hatással voltak az esetek?
És milyen nyomot hagytak bennünk ezek?

Poharamban táncolnak a buborékok.
Az óramutató kattanva lépeget,
és zavarja a bús, rám boruló csendet,
kényszerít, sürget készíteni mérleget:
mit tettem meg, mit kellett volna még tennem.

Kik tűntek végleg? - időzöm pillanatra velük.
Kik jöttek? - kezdődött új, földi életük.
Élmény-örömök érzetének leple leng körül,
nem marad, elsuhan tova, jön helyette
felém a fájdalmak szürke füstje, gomolyogva.
Térnék előle, nem lehet, kinyitom szememet.

Nézem a felszálló buborékokat.
Más-más esemény villan mindenikben:
A természet beteg, katasztrófák szerte,
Kozmoszunk háborog, Földünk fekélyes,
Napkitöréseket érzékelünk egyre.

A buborékok gyorsan pukkannak semmivé.
Figyelem egyre, hogy billeg mérlegem.
Unokám született, lett-elmúlt egy szerelem,
kertemben minden tönkre ment, nincs termésem.
Még látok, bírok menni, van mit ennem, tennem...
Imádkozom, reménykedem rosszabb ne legyen.

Kreischer Kornélia

Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Békés Boldog Új esztendőt kíván
sok szeretettel Kerekes Csaba és szerettei.

Év végi számadás!

Atyám, ki örökké trónolsz az egekben,
orcád elé borul, egy porszemnyi ember.

Megváltóm nevében, kereslek fel Téged,
egy elmúló évről, számot adni Néked!

Mindeneket látó szemed előtt éltem,
láttad: szolgálatom, láttad: sok rút vétkem.

Láttad: életemnek minden múló percét,
ó ne feddj meg engem, a sok üres percért.

Hasznos munka mellett, volt sok mulasztásom,
hasznosért, áldalak, mulasztásom, bánom.

Jogos a kérdésed, ha kérdesz engem is,
vezettem-e hozzád, egyetlen lelket is?

Nem látok gyümölcsöt, ha munkámat nézem,
mulasztásaimat, bocsássad meg nékem.

Nemsoká elmarad mind, ami óévi,
kegyelmedből engedj, az újévbe lépni.

Lelkek mentésében, használj még engemet,
vezethessek Hozzád, veszendő lelkeket!

Kiket megváltottál, Fiad vére árán!
Nálad lehessenek, hol ének zeng hárfán.

Láthassalak Téged, mindennap azt várom,
nyerje meg tetszésed, végső számadásom!

Pecznyík Pál
Celldömölk

Te Deum

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is

akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen!

Sík Sándor

Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Békés Boldog Új esztendőt kíván sok szeretettel id. Makkay Ernő és családja.

A Karácsony legyen az emlékezés ünnepe, amikor megemlékszünk, a mi Megváltónk, Jézus Krisztus születésére, és mindenekre, amit tett, és tesz értünk most is.

Székely Karácsony

Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron – egymagában – fenn a Madarason. . .
Uram, fohászkodik – Fiad megszületett,
Karácsony este van. . . Hogy ha megteheted,
Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Jutass nekünk is egy kicsi boldogságot.
Hallottalak, Áron, de nem mondtad kinek?
Népemnek, Uram, szegény székelyeknek.
Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Te Áron!
Jókedvemben kaptál. . . Legyen úgy. . . Nem bánom. . .
De még mielőtt a kérést teljesítem,
Valamit meg kéne magyarázni nekem:
Én a székelyekről hallottam eleget,
Mondtak már rólatok hideget, meleget. . .
Tudom hívők vagytok, sokat imádkoztok,
De szidásomban is világ elsők vagytok.
Hallom, magatokat székelynek valljátok,
S kiválasztott népem neveit hordjátok:
Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
Az egész Biblia – vissza Ábrahámig. . .
Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,
Hogy Csicsó – Názáreth, s Ditró – Jeruzsálem.
Aztán – ha jól értem magyar a beszéded,
S mégis a székelyek boldogságát kéred. . .
Miféle náció, ha a nyelve magyar?
Ó, Uram, szólt Áron – a székely is magyar,
Csak egy kicsivel több. Igaz, hogy nem sokkal,
De több! Legalább úgy három vagy négy fokkal.
Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázzban,
Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
Megkondult Csíksomlyó Máriás harangja,
S szelíd korholással szólt az Úr hangja:
Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:
Ez a „kicsivel több” megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg Te is:
Kicsit ezért több a szenvedésetek is.

Széllyes Sándor

Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Békés Boldog Új esztendőt kíván sok szeretettel Bartus Gabriella és családja.

Vers, amelyben az új esztendőt köszönti

Hajnali teremtett lélek
szól sötétben önmagában
lám az emberlény temérdek
mégis mindenkor hazátlan

Egyazon idő jár körbe
arcok selyemáramlása
két végénél összekötve
belemúlik aki látja

Visszapörög minden este
ismétlődik ami nem volt
nem talál a test a testre
kifele fordul a mennybolt

Nem látni egy csillagát se
lélek sem talál a testre
ne fusson tovább ma már ne
idegen az idegenbe

Ifjú lelkek bársonytokja
ismétlődő idegenség
mindig más alakját hordja
mindig arcot vált a nemlét

Ne bujdosson test a testbe
selyemsötét éjszakába
hogy hullását elfelejtve
belemúljon aki látja

Nem kívánok mást e földön
csak nyugvást ez áramlásban
időm hogy mi végre töltöm
mért e forgás végre lássam

Mert meguntam a bujdosást
álmon túlról térő hírnök
a sötéten át talán látsz
rendelj szállást lényeid közt

Tóth Krisztina

Áldott, Békés Boldog Karácsonyi ünnepeket kíván sok - sok szeretettel az oldal Evangélikus Keresztyén családja.

 A KARÁCSONYI JÉZUSHOZ

Jézus, te is születtél,
milyen fiú lehettél?
Verekedni szerettél?
Hát mosdani? . . .

Áldott, Békés Boldog Karácsonyi ünnepeket kíván sok - sok szeretettel az oldal Református Keresztyén családja.



Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.

Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

Móra László

Áldott, Békés Boldog Karácsonyi ünnepeket kíván sok - sok szeretettel az oldal Katolikus családja.



Fel nagy örömre!

Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván sok - sok szeretettel Belánszky Judit és családja.



Fel nagy örömre!

Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

Adventi imádság

Urunk, Istenünk,
Adventi üzeneted, tudjuk, nekünk is szól:
„Készítsétek az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!”
– így mondja Izajás próféta.
„Térjetek meg!” – ezt hirdeti Keresztelő János.
Add, hogy mostani karácsonyi készületünk
És életünk nagy adventjének minden igaz törekvése
Eredményes legyen:
Mindjobban hozzád térjünk,
Kinyissuk szívünket előtted,
És egyre nagyobb részt kapjunk életedből.
Lelked irányítsa napjainkat,
Mindennap hasonlóbban legyünk Krisztushoz,
És így munkáljuk
Magunk és a világ megszentelését. Ámen.

Csanád Béla

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván sok - sok szeretettel Szaszkó Zsófia és családja.



Csendes Éj

Csendes éj! Szentséges éj!
Mindenek nyugta mély;
Nincs fenn más, csak a Szent szülepár,
Drága kisdedük álmainál,
Szent Fiú, aludjál, szent Fiú aludjál!

Csendes éj! Szentséges éj!
Angyalok hangja kél;
Halld a mennyei halleluját,
Szerte zengi e drága szavát,
Krisztus megszabadít, Krisztus megszabadít!

Csendes éj! Szentséges éj!
Szív örülj, higgy, remélj!
Isten Szent Fia hinti reád,
Ajka vigasz adó mosolyát,
Krisztus megszületett, Krisztus megszületett!

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván sok szeretettel Hajdú Gizella és családja.



Karácsony


1.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

2.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

3.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

Ady Endre

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván sok szeretettel Gergely Ilona és családja.



Krisztus urunknak áldott születésén

Krisztus urunknak áldott születésén

Angyali verset mondjunk szent ünnepén,

Mely Betlehemnek mezejében régen

Zengett e képen:

A magasságban dicsőség Istennek

Békesség légyen földön embereknek,

És jóakarat mindenféle népnek

És nemzetségnek

A nemes Betlehemnek városába'

Gyermek született szűztől e világra,

Örömet hozott Ádám árváira,

Maradékira

Eljött már, akit a szent atyák vártak

A szent királyok, akit óhajtottak,

Kiről jövendőt próféták mondottak,

Nyilván szólottak.

Ez az Úr Jézus, igaz Messiásunk,

Általa vagyon bűnünkből váltságunk,

A mennyországban örökös lakásunk,

Boldogulásunk.

Hála legyen mennybéli szent Atyánknak,

Hála legyen született Jézusunknak,

És Szentléleknek, mi vígasztalónknak,

Bölcs oktatónknak!

Ó, örök Isten, dicső Szentháromság,

Szálljon mireánk mennyei vígasság,

Távozzék tőlünk minden szomorúság,

Légyen vidámság!



-qkP7Jp7/adventi03.gif">

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván sok szeretettel Nyemczovszky Andrásné Erzsike és családja.

Imádság az őrangyalhoz

Őrangyalom, hozzád fordulok, mert rád lettem bízva: szüntelen virrassz felettem, védelmezz engem, látogass el hozzám, és óvj meg a Sátán támadásaitól. Ébren vagy álomban, nappal vagy éjjel, minden órában és minden percben erősíts meg engem. Bármerre járjak, kísérj el engem. Isten erejével a kísértéseket tartsd távol tőlem, s amit nem érdemlek ki tetteimmel. azt te érdemeld ki imádságaiddal a nagy irgalmasságú Bírótól, a mi Urunktól. Ámen.

 

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván sok szeretettel Brassóiné Sarlós Szilvia és családja.

Karácsonyi álom

Magyar karácsony fekete-fakója
És minden, ami mostani, múljon,
Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon,
Csillagos álom pelyhes takarója.
Álom, álom karácsonyi álom! –

Álom, álom… Betlehemben
Kicsike Jézus megszületett.
Szép Szűz Mária, egek ékessége,
Mi bűnös lelkünk egy édessége
Csókkal hajol a jászolka tövébe,
Kicsi Jézuskára rájanevet.
Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus,
Ügyefogyott népre, ránk mosolyog
Csilló levegő-égben, boldog fényességben
Nekünk dalolnak angyali karok.

„Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek,
Békesség, békesség földön az embernek!”

Álom, álom… Kegyes kicsi Jézus,
Panaszkodjunk-e teneked?
Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus,
Hiszen te jól tudsz mindeneket!
S te, fényes szép angyalsereg,
A békességet is ismered!
A békesség – te jól tudod, – meleg cipő:
És édesanyja a bánsági búza.
A békesség a nagy hegyek nyugalma:
És homlokukat a Tátra koszorúzza.

A békesség egy csendes kicsi napsugár talán,
Amely a mély komoly vizek tükrén remeg:
De máshol még nem látják szegény magyar szemek,
Csak Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván,
A békesség a kassai harangszó,
S a székely falukon a pásztorok miséje
Kétszerte szent!…
Dicsőség a magasban… Kicsi Jézus,
Tedd, hogy legyen békesség idelent!

Dicsőség, dicsőség a magasságoknak,
Békesség a földön, békesség, békesség
Szegény magyaroknak.

Sík Sándor

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván sok szeretettel Csonka Attiláné Kálmán Margit és családja.

Mennyből az angyal

Mennyből az angyal lejött hozzátok,
Pásztorok, pásztorok,
Hogy Betlehembe sietve menvén
Lássátok, lássátok.

Istennek fia, aki született
Jászolban, jászolban,
Ő lészen néktek üdvözítőtök
Valóban, valóban.

Mellette vagyon az édesanyja,
Mária, Mária,
Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik
Szent fia, szent fia.

El is menének köszöntésére
Azonnal, azonnal,
Szép ajándékot vivén szívükben
Magukkal, magukkal.

A kis Jézuskát egyelőképpen
Imádják, imádják,
A nagy Úristent ilyen nagy jóért
Mind áldják, mind áldják.

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván sok szeretettel Schán Zsuzsanna Katalin és szerettei.

 

A Szent Korona

Legendák hálójába szőve
pompázik diadalmasan,
mint nemzetünknek pajzsa, őre,
amelynek szent hatalma van.

Abroncsa összefogja népét,
boltívén a kereszt ragyog,
hordozza Jézus és a szentek képét,
kétoldalt tartják angyalok.

Égi ékszer, múlt valósága,
a Boldogasszony földi dísze!
Egy egész nemzet szabadsága,
a függetlenség édes íze.

Áraszd ránk misztikus kegyelmed,
hogy egybeforrjon minden szándék,
hogy minden magyar - felnőtt, gyermek
tudja, hogy Ő égi ajándék!

2010. 11 25. SZLD.

 

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván
sok szeretettel Csizmazia Endréné Gyöngyös és szerettei.

Jézus kiscsizmája


Rossz a Jézus kiscsizmája, sír a ködmöne,
Ázik, fázik, megveszi az Isten hidege.
Hogyha kiscsizmám volna, néki adnám,
Báránybőrös ködmönkémmel jól betakarnám.
Akkor hozzám hajolna, megcsókolna,
Boldogabb a széles Földön senki se volna.

Akkor hozzám hajolna, megcsókolna,
Boldogabb a széles Földön senki se volna.

Ha jól lakna, elalhatna, álmot láthatna,
Álombélijövendőtől felriadhatna,
Hogyha szívem jó volna, néki adnám
Sok szépséges hazugsággal vígasztalgatnám.
Akkor hozzám hajolna, megcsókolna,
Boldogabb a széles Földön senki se volna.

Akkor hozzám hajolna, megcsókolna,
Boldogabb a széles Földön senki se volna.

 

 

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván sok - sok szeretettel Üveges Dóra és szerettei.

Csillag gyúlt a sötét égen

 

Csillag gyúlt a sötét égen,

Megszülettél szép reményem,

Csendben pihensz anyád karján

reménységünk éjszakáján.

 

Csillag gyúlt a sötét égen.

Aludj csendben én reményem!

Anyád őrzi édes álmod,

mint ahogy te a világot.

 

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván mindenkinek Horváth Antal Szamuráj és szerettei.

Magyar karácsony az égben

 

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

 

Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki.

 

De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt.

 

Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt.

 

Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.

 

Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán!

 

Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. ,,Pro libertate", suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar ,,Mennyből az angyal..." De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót.

 

Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.

 

Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamennyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.

 

Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt. ,,Hát te minek bújtál oda?" - kérdezte tőle mosolyogva. ,,Restellem magamat" - vallotta be a szeplős. - ,,Elfelejtettem volt azt a csengőt, lássa." ,,Oh, hát te voltál az!" - nevetett az Úr.,,Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?" ,,Katika a nevem s Budapestről jöttem - felelte a vézna, szeplős kicsi angyal - november negyedikén, Uram.

 

Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet. ,,Isten hozott, Katika" - mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. ,,Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?" ,,Küldtem, Uram" - felelte Katika, s elpirult a szeplői alatt. ,,Aztán mit küldtél?" - kíváncsiskodott az Úr Jézus. ,,Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?" A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. ,,Nem imádságot küldtem" - vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. ,,Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?" ,,Kenyeret" - felelte szepegve Katika. ,,Szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is" - tette hozzá bizalmasan. ,,S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már..."

 

Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból.

 

Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. ,,Jól tetted, Katika", mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, ,,sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a Földön.- Kenyeret."

 

Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. ,,Ne sírj, nagymama!" - kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot - ,,Apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!"

 

Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött!  

Wass Albert

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván mindenkinek Mihalik Béláné Zsuzsika és szerettei.

Jöjj, népek Megváltója

Jöjj, népek Megváltója!
Így kér a föld lakója,
Jöjj, lelkünk drága fénye,
Szívünk édes reménye!

Te érkezel Atyádtól
Mennybéli palotádból,
Hogy itt megvívj miértünk,
És légy mi pajzsunk, vértünk.

Ím, készen vár a jászol,
A szív többé nem gyászol,
Az éjszaka világos,
Az ösvény barátságos.

Ó, szállj közénk, Királyunk!
Íme, eléd kiállunk:
A sötétség elmúljon,
A hit fénye ragyogjon!
(131)

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván
sok - sok szeretettel Szabó Mária és szerettei.

Adventi koszorú

Te kicsi adventi koszorú
Gyújts a szívbe fényt, mely szomorú
E szent időben te légy a fény
Bűnösnek a megváltó remény

Még csak egyetlenegy gyertyád ég
Hogy ne féljünk arra épp elég
Veled együtt nagy csodát várunk
Amíg a puha havon járunk

Egy hét eltelt, két gyertyád lángol
Égi dal szól valahol távol
Idő röpül, még egy hét elszállt
Koszorúd már három fénnyé vált

Csend némaság van körülötted
Üdvösség hője leng fölötted
Lágy dallam hangjai az égen
Eljön az, kit vártunk régen

Míg várunk imádkozzunk csendben
Bánjuk bűneink az adventben
Fényed most ragyog mindenkinek
Égő lángja a sötétségnek

A negyedik gyertyád is kigyúlt
A várakozás végre elmúlt
Hírül hoztad lángjaiddal azt
Kisded született, békét áraszt...

György Emőke

 

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván
sok - sok szeretettel Sztankó Gyöngyi és szerettei.

"Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor." Zsolt 121,8

Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.


Juhász Gyula

 

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván
sok - sok szeretettel Sebestyén Antal és szerettei

Karácsonyi versek II. Elindul újra a mese! Fényt porzik gyémánt szekere! Minden csillag egy kereke! Ezeregy angyal száll vele! Jön, emberek, jön, jön az égből Isten szekerén a mese! Karácsony készűl, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek ujra gyermekek hogy emberek lehessetek! Vigyázzatok! Ez a mese már nem is egészen mese. Belőle az Isten szeme tekint a földre lefele. Vigyázzatok hát emberek, Titeket keres a szeme! Olyan jó néha angyalt lesni s angyalt lesve a csillagok közt Isten szekerét megkeresni. Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megferedni s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni. Mert rút a világ, fekete. Vak gyűlölettől fekete. Vak, mint az emberek szeme: az égig sem látnak vele. Pedig az égből lefele porzik már Isten szekere! Minden csillag egy kereke, ezeregy angyal száll vele, az Isten maga száll vele és csillagtükröt nyujt felénk, mesetükröt, a keze. Szent tükrébe végre egyszer Pillantsatok tiszta szemmel, tiszta szemmel, Istenszemmel milyen szép is minden ember! Minden ember szépségtenger s mint a tenger csillagszemmel telve vagytok szeretettel…! Tagadjátok…? Restellitek…? Elfordulnak fejeitek…? Megvakultak szemeitek…? Szépségteket, jóságtokat nem érzitek, nem hiszitek…? Csillaggyertyák fénye mellett Isten elé nem viszitek…? Akkor bizony rútak vagytok, szégenyek és vakok vagytok, ha szépek lenni nem akartok. De még így is, szegényen is, rútan, vakon, mégis, mégis Isten gyermekei vagytok! Rátok süti fényes szemét, elindítja fényszekerét, jó emberek játékszerét. Milyen kár, hogy áldó kezét nem érzitek, nem nézitek s nem hiszitek már a mesét. A rút világnak gondja van, minden embernek gondja van, a sok angyalnak mind gondja van s az Istennek is gondja van, mert mindenekre gondja van. S így múlik el a szép s a jó az ember mellől, nyomtalan. . Wass Albert 1946

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván
sok - sok szeretettel Sárosi Gizella és szerettei

Erdélyi hitvallás

Uram, én hiszek Tebenned, egy örök Istenben,
és hiszem azt, hogy igazságos vagy,
bár emberi elmémmel megérteni nem tudom
igazságodnak szörnyű módszerét.
Hiszek jóságodban is,
bár szemem csak gonoszat lát,
amikor Erdély felé tekint.

Mint Szent Fiadat hajdani időben,
ma népemet feszítik keresztre
az istenkáromló gonoszak.
Júdások árulják el naponta,
rongyain martalócok osztozkodnak,
s a Nyugat farizeusai szemforgatva fordulnak
másfelé, hogy kínjait ne lássák.

Szeretlek, Uram-Isten, a Szentírás parancsa
és hitem kívánsága szerint,
de szeretem a népemet is, Uram,
szegény elesett erdélyi magyar népemet,
s bocsáss meg nekem, Uram,
ha népem felé ma hangosabb, fájóbb,
lelkesebb és türelmetlenebb bennem
ez a szeretet talán, mint Tefeléd.

De lám, Te hatalmas vagy, uram,
mindeneknél hatalmasabb,
míg ők szegény bús erdélyi véreim véresen
és mezítelenül fetrengnek a világod porában,
mindenkitől elhagyottan,
s bizony őnékik ma nagyobb szükségük van
az én szeretetemre, mint Teneked,
ki Minden Világok Ura vagy.

Azt is tudom, Uram,
hogy minden ember egyforma Teelőtted,
bármilyen nyelven imádkozzon is,
vagy káromoljon. Bevallom azonban,
hogy az én szívemben elfogultság lakozik,
és ma csak az testvérem
nekem ezen a földön, aki magyar,
s ez mindaddig így lészen,
míg a magyar a világmindenség
legtestvértelenebb népe,
míg minden csizma a magyart rúgja,
mindenki a magyart tapossa,
addig, Uram, bocsásd meg bűnömet,
más testvérem nekem
nem lehet ezen a földön!

Én kell pótoljam azt,
amit mások megtagadnak tőle.
Kiknek szemét kiszúrták,
azoknak én adok szemet.
Kiknek kezét béklyóba kötözték,
azoknak én adok kezet.
Kiknek nyelvét kivágták a gonoszak,
azok helyett ma én vagyok a hörgés,
a segélykiáltás, a zokogó szó, átok és imádság,
ez ma mind én vagyok!

Köszönöm, Uram, hogy kimentettél
a pokolból és szabad földre irányítottad
tévelygő lábamat.
Köszönöm jóságodat, köszönöm.
Igazi, égig fölcsengő háladalt azonban
csak akkor hallasz éntőlem, Uram,
amikor rab népemen megkönyörülsz
s Erdély földjére, magyarok földjére
rámosolygod szabadságod fölkelő napjának
áldásos fényét.

Legyen meg a Te akaratod, Uram.
De alázatos szívvel megkérlek nagyon:
legyen már egyszer a Te akaratod jó
a magyarnak, áldás, békesség,
szabadság, öröm!
S legyen már végre egyszer valóban
Tied az ország, s ne a gonoszaké,
Tied a hatalom, s ne a másokat sárba tipróké,
mert bizony, Uram, mindaddig,
amíg ez meg nem történik,
nehéz lesz elhinnünk,
hogy Tied a dicsőség, örökkön-örökké..
Ámen

Wass Albert

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván
sok - sok szeretettel Pappné Erzsike és Családja

Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent biztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

Ő lesz a váltság élet-birodalma;
Változz’ örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jő fel
Idvezítőnkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsírni könnyünk édes örömünkben,
Szeretetünkben!

Szabolcska Mihály

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván sok - sok szeretettel Tóth Károly Imre (Törppapa) és Családja

Szent Miklós a hulló hóban

Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbejár.
Bekopogtat minden házba, minden szegényt megtalál.
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.

Ajándékát hátán hordja, szíve csupa szeretet.
Sose nézi, jó vagy, rossz vagy? Szeret minden gyereket.
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.

Ajándéka nem az arany, nem is hamis földi kincs.
Szeretetet, víg örömet, olyat hoz, mi nekünk nincs!
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.

Ezen a szép téli estén kövessük a példáját,
vidám, boldog nevetéssel ünnepeljük Mikulást.
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván
sok - sok szeretettel Kiss Istvánné Erzsike és Családja

Eljön

Advent. Szelíd zengésű üzenet

Eljön. Eljön.

Beteg - a gyógyulásod,
rab - a szabadulásod,
halott - az életed.

Szomorú - most jön az öröm,
erőtlen - most jön az erő,
éjbe járó, hajnalra váró
fölkel a fény neked.

Zendül az ág,
zendül a föld,
Isten üzen...
Eljön. Eljön.

Advent, Advent.
Advent. Dörög rendíthetetlen
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.

Ha elkerülöd a mosolyban,
Eléd kerül, mint könny, sikoltás.
Ha bölcsőben meg nem látod,
Utadat állja, mint koporsó,
Eljön az Első és Utolsó.

Ha mint templom szelíd harangja
Nem talált szíveden a hangja,
figyelmeztetések tüzében hallod
majd meg e hangot.

És romba dőlhet minden oltár,
Elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
Házad küszöbén fog megállni,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgő lépteit meghallani.

Eljön. Eljön.

Ki nem kerülheted,
Ha kikerülöd, mint kegyelmet,
úgy kell bevárnod, mint ítéletet.

Hallod? Hallod?

Mozdul az ég!

Mozdul a föld!

Isten üzen?

Eljön. Eljön.

Advent. Advent.

Áldott, Békés Adventi készületet és Karácsonyi ünnepeket kíván
Sarlós család és szerettei

Szeretet nélkül, élni nem lehet.

Szeretet nélkül, élni nem lehet.
Te jól tudod ezt Istenem,
Hisz Te teremtettél ilyenre.
Szeress tehát Istenem.

Szeretet nélkül, hinni sem lehet
Mert ez a hit gyökere,
Éltető napfénye, növesztő melege
Szeress, hogy higgyek Istenem.

Szeretet nélkül remélni sem lehet
Hát miben reméljek,
Ha nem a szeretetben.
Szeress, hogy reméljek Istenem.

Szeretet nélkül szeretni sem lehet
Más szeretet nélkül
Erőtlen bennem a szeretett.
Szeress, hogy én is szerethessek.

Szeretet nélkül szenvedni sem lehet
Ez ad neki értelmet
S édessé teszi a keresztet.
Szeress, hogy boldogan szenvedhessek.

Szeretet nélkül, küzdeni sem lehet,
Ez teszi értékké a verítéket
Széppé s derűssé a kemény életet.
Szeress, hogy küzdhessek Istenem.

Szeretet nélkül, megbocsájtani sem lehet
Legyőzni a gyűlöletet,
Kenyért dobni vissza a kő helyet.
Szeress Uram, hogy megtehessem.

Szeretet nélkül, meghalni sem lehet,
Mert borzalmas az a perc,
Mikor mindennek vége.
Szeress, hogy boldogan halhassak meg.

Szeretet nélkül semmi az ember
Szerencsétlen, félresikerült remek.
Aminek immár semmi értelme sincsen.
Szeress Uram, hogy valami én is legyek.

Merk Mihály