Andrea Bocelli az abortusz ellen

http://www.youtube.com/watch?v=6QfKCGTfn3o&feature=player_embedded

Az anya meg a szülő

Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint - hogy is magyarázzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza.


A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót.
Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű.
A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.
Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.

Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya.
Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya.
Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.

Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az, az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet.
De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya.

Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a fia Dániel, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg az, az anya.
Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az, az anya.

Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő.
De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya.

És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle

De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya.
Mintha így született volna ötvenegynéhány éves korában egyenesen nagymamának.


A barátnőm többszörös nagymama és azt mondja minden szó így igaz.
Remélem egyszer én is átélhetem.

Otthon tanított gyermekek egy keresztény családban

Sally Thomas

ISKOLA OTTHON

Egy reggel, amint a tanítási naphoz készülődtem a négy gyerekkel, szokásomhoz híven elővettem a Szentek életét, hogy megnézzem, melyik szentnek van éppen ünnepe. Aznap kettőt is találtam: Szent Damazuszt és Oszlopos Szent Dánielt. Főleg az utóbbi ragadta meg a képzeletüket. A könyv, miután kijelenti, hogy Dániel hosszas ücsörgése a Boszporusz mellett álló oszlopán „javarészt eseménytelenül” zajlott, számos igen figyelemreméltó eseményt sorol fel, köztük betegek csodálatos gyógyítását, egy pusztító tűzvész megjövendölését és egy démontól megszállt prostituált látogatását. Amikor halála után a szerzetesek végre lehozták az oszlopról, és megpróbálták kiegyenesíteni testét a sokáig őrzött magzati pózból, „csontjai olyan hangosan ropogtak, hogy balesettől kellett tartani”.

Hűha, borzongtak elismerően valamennyien, a hároméves és a négyéves megilletődve
bújt hozzám. A tizenkét éves és a kilencéves komoly beszélgetésbe bonyolódott arról, hogyan lehetne az udvaron egy remetelakot kialakítani a hinta tetejére vagy a várba költözzenek-e, amíg csak a szerzetesek hasznos megállapítását „csodálatra, de nem követésre méltó” felidézve nem sikerült őket visszaterelnem a teendőinkhez.

Előző este régi barátainknál vacsoráztunk, és egy idő után arra terelődött a beszélgetés, hogy mi otthon tanítjuk a gyerekeket. Házigazdáink nem akarták vitatni a döntésünket, ami azt illeti, a férjem és én sokkal nagyobb ellenállásra számítottunk, amikor elhatároztuk, hogy bárki bármit mond, az otthoni tanítást választjuk. Nem kérdezték meg, hogyan fognak a gyerekeink „szocializálódni” valószínűleg azért, mert ott voltak velünk, és egészen jól játszották a „szocializált gyerekek” szerepét. A kilencéves a Csillagok
háborújáról értekezett a felnőtteknek, a négyéves segített megteríteni, a hároméves pedig szépen eljátszott a földön barátaink unokájával. A tizenkét éves balettpróbán volt, ő távollétével fejezte ki szocializáltságát.
Barátaink egyáltalán nem azután érdeklődtek, hogyan boldogulnak a gyerekeink, hiszen a saját szemükkel is láthatták, hogy a gyerekek jól vannak. Kíváncsiságuk valójában arra irányult, hogy mégis, mit csinálunk mi egész nap.
Erre a kérdésre soha nem könnyű válaszolni. Amikor az ember az iskolára gondol,
általában jól elkülöníthető tantárgyak sora jelenik meg a szeme előtt. Irodalom és nyelvtanórán olvasunk, írunk, helyesírást és nyelvtant tanulunk. Matekórán számolunk. Történelemórán arról tanulunk, amit mások tettek előttünk.
Az otthoni iskolánkban mindezekkel foglalkozunk, de a különböző tárgyak nem válnak el ilyen élesen egymástól. Most ősszel például a bátyámtól, aki matematikatanár, kaptunk egy Híres matematikusok című könyvet, amelyben rövid életrajzok vannak Eukleidésztől a huszadik századi Norbert Wienerig.
A kilencéves fiam megkérdezte, elolvashatja-e, úgyhogy hetente kétszer, amikor egyébként matekoztunk, ő nem a szokásos számolgatással foglalkozott, hanem olvasott. Amikor végzett a könyvvel, kiválasztott egy híres matematikust, és rövid beszámolót írt az életéről. Amikor a barátaimnak meséltem erről a feladatról, először úgy éreztem, hogy vagy túl sokat matekoztunk és elhanyagoltuk az angol nyelvet, vagy túl sokat foglalkoztunk az angollal és megfeledkeztünk a matekról. Aztán egyszer csak megértettem, hogy a feladat mindenre kiterjedt. A fiam matematikai fogalmakat tanult, olvasott a történelemről, gyakorolta az olvasást, az írást, a helyesírást és a fogalmazást mindezt úgy, hogy egyetlen könyvet olvasott el, és erről az
egy könyvről írt.

Ahogyan az elmúlt években egyre elfogadottabbá vált az otthoni iskoláztatás, sok
szó esett az otthon tanított gyerekek sikereiről, különösen a szabványosított felméréseken nyújtott statisztikailag kiemelkedő teljesítményükről, és arról, hogy az egyetemi felvételi bizottságok színvonalasnak tartják a felvételin nyújtott teljesítményüket és a beadott anyagaikat. Azzal azonban, úgy érzem, kevesebbet foglalkoztak, hogy hogyan és miért ilyen sikeresek ezek a gyerekek. Az az igazság, hogy az otthoni tanítás az oktatás és a tanulás hatékony módja. Jobban kihasználja az időt, hiszen az otthon tanított gyerek egyedül vagy a szülővel, esetleg a testvérével kettesben dolgozik, így több feladatot tud elvégezni és gyorsabban megérti az új fogalmakat, mint azok, akik
huszonötödmagukkal ülnek egy osztályteremben. A befektetett munkával is hatékonyabban bánik, mert ha a gyermek már megértett valamit, nem kell hosszú órákig várnia, amíg a többiek is megértik ugyanazt. Elkerülhető továbbá, hogy úgy koptassa évekig az iskolapadot szép csendben, a tanárai által észre nem véve, hogy bizonyos tárgyakat nem tanul meg, és később, amikor a hiányosságra fény derül, fáradságos és lehangoló munkával pótolja azt.
Számomra azonban az otthoni tanítás hatékonysága elsősorban abban rejlik, hogy
megfelelő életrendet alakít ki. Az iskolába járó gyereknek szinte elkerülhetetlenül kialakul egy külön élete, az „iskolai élet”, amely könnyen aláássa a szülői tekintélyt és értékeket, ráadásul mesterséges határvonalat húz a tanulás és minden más közé. A gyerekek kimerülten érnek haza az iskolából és ha a szüleik dolgoznak, akár tizenkét órát is az iskolában tölthetnek, otthon pedig eszük ágában sincs elővenni egy könyvet vagy beszélgetni. A tévé és a videójátékok viszonylag kevés energiát igényelnek, és egészen mást ígérnek, mint amivel a gyerekek napközben foglalkoztak. „Tudod, hogy én nem olvasok olyanokat, mint te” mondta megvetően a szomszéd gyereke a legnagyobb lányomnak néhány éve, amikor elkezdték a gyerekek között szokásosnak mondható vitát arról, hogy mit játsszanak. A lányom Kincses szigetet vagy Kisasszonyokat
akart játszani, a barátnője viszont egy Disney-rajzfilmet, Kim Possible-t javasolta.

Könyvekről az iskolában szokás beszélgetni, most pedig, köszöni szépen, ő nem az
iskolában van. Otthon megtehetjük azt, ami az iskolai környezetben szinte lehetetlen: beleszőhetjük a tanulást családi életünk szövetébe, és így jórészt el is mosódnak a határok a „tanulás” és „minden más” között. A nagyobb gyerekek napi órarend szerint foglalkoznak azzal, amit ülőmunkának neveztem el: van matekóra, angol és idegen nyelvi feladatok, valamint történelmi és természettudományos olvasmányok. A kilencéves körülbelül napi két órát, a tizenkét éves három-négy órát tölt ülőmunkával. Ám oktatásuk korántsem
merül ki ebben a néhány órában.

Tartunk például latinórákat, de az asztali áldást is latinul mondjuk, ima közben pedig latin zsoltárokat éneklünk. Mindkét nagyobb gyermekünk tagja a templomi kórusnak: ott is énekelnek latinul, ezért ez a nyelv számukra nem holt nyelv, hanem nagyon is élő, hiszen énekelni lehet vele. A tizenkét éves angol nyelvtant és fogalmazást tanul, de a szabadidejében színdarabot ír, amelyet a helyi gyerekszínház tavasszal be is mutat.

A kilencévesnek saját előfizetése van a National Geographicre, és amíg vacsorázunk, a normandiai partraszállás részleteivel vagy éppen az óriáscápa szokásaival traktál bennünket. Mivel nehezen megy neki az írás, gyakorlásképpen angol barátainak ír levelet, ugyanis élete első éveiben Angliában éltünk. Tavaly novemberben az idősebb gyerekek egy barátjukkal csomagokat küldtek az Irakban állomásozó katonáknak, levelet írtak, sapkát kötöttek, karácsonyi üdvözlőlapokat készítettek, és egy szombaton végigjárták a szomszédságot, hogy pénzt gyűjtsenek a postaköltségekre és iskolaszerekre, amelyeket a katonák osztogathatnak majd az iraki gyerekeknek. Ez a vállalkozás már önmagában is
kitett egy minitantervet: szerepelt benne írás, olvasás, fogalmazás, művészet, matek, közösségi szolgálat, de még kommunikáció is. Legjobb napjainkat az tölti ki, amit az iskola csak szeretne elérni: valódi, alapos, aktív, hasznos és erkölcsi érzéket is fejlesztő tanulás.

Életrendünk szempontjából az a legfontosabb, hogy az otthoni tanítási nap mintegy az imák rendjéből bontakozik ki. Rózsafüzérrel és a szentek életével kezdjük a napot, délben elmondjuk az Úrangyalát; elolvasunk egy részt a katekizmusból vagy egy apologetikai munkából, lefekvés előtt pedig esti imát mondunk. A nagyobb gyerekek magukévá tették ezt a napi ritmust, és nagy örömömre akkor is felsorakoztatják imához a kisebbeket, mikor mi, szülők nem vagyunk otthon. A napunkat az alakítja és osztja részekre, hogy mikor fordulunk Istenhez.

Sokszor előfordul, hogy a gyerekek akkor is tanulnak, amikor azt nem tervezzük el előre. A rózsafüzérrel például a nagyobbak edzik a memóriájukat, gyakorolják a szövegmondást és az elmélkedést. A kisebbek pedig az egy helyben ülést és a számolást gyakorolják. Amikor reggelente együtt megbeszéljük, kinek mi a „napi jószándéka”, azt gyakoroljuk, hogyan nyithatjuk meg szívünket és elménket mások szükségletei felé. Ima közben sokszor azon kapjuk magunkat, hogy napi eseményekről, erkölcsről, az Istennel és az élettel kapcsolatos kérdésekről beszélgetünk, amelyek egészen addig a percig csendben érlelődtek valamelyik gyerek fejében. A szentek akiknek ünnepeit bevezetjük a családi naptárba nemcsak a szentség példáival szolgálnak, hanem betekintést engednek azokba a történelmi korokba is, amelyekben éltek. Az is előfordult már, hogy az ima földrajzórába torkollt: már nem is tudom, miért volt ez olyan fontos az egyik ima közben, de arra tisztán emlékszem, hogy egy este elővettük az atlaszt és megkerestük benne Csádot.

Ha mindenképpen nevet kellene adnom az iskolánknak néhány államban ez kötelező, talán Oszlopos Szent Dániel Akadémiának nevezném. Ez eredeti és könnyen
megjegyezhető választás lenne és biztos, hogy nem kellene ismételgetnem, hogy
„Nem, mi nem az az Oszlopos Szent Dániel Akadémia vagyunk”. De az elnevezés utalna arra is, ami számomra az otthoni iskola lényege: a rendszeres imából fakadó és általa szabályozott életrend, amelynek szerves része a tanulás. Hiába intettek hát a szerzetesek, mégiscsak azt hiszem, hogy nem is olyan buta ötlet Szent Dániel pályáját követni.

Az otthoni tanítás sokszor olyan, mintha egy oszlopon élnénk: elszigeteltek, mégis láthatóak vagyunk, eltávolodunk a világtól, mégis a legalapvetőbb dolgokkal foglalkozunk. Saját, „javarészt eseménytelen” életünkben még nem kellett kardforgató szellemekkel csatáznunk, és a „birodalom csodájaként” sem mutogattak ránk, mint Szent Dánielre. És mégis, ami a dolgok mindennapi felszínén nem tűnik különösebben érdekesnek, az a való életben sokkal fontosabbnak bizonyulhat, mint a naptárbejegyzések sugallnák. A mi életünkben az anyanyelv, a matematika, a természettudományok és a történelem, az elmélkedés, a vita és a cselekvés, a hit és a tanulás nem magukba záruló
egységek, hanem egyetlen, szerves egész alkotóelemei. Abban bízunk és azért imádkozunk, hogy ebből a szerves egészből a gyerekeink olyan erős jellemmel kerüljenek ki, hogy a világon semmi se tudja majd meghajlítani őket.
(Gyárfás Vera fordítása)részlet

Bababarát a Széchényikerti gyülekezet – „minden korosztály igényeit ki kell elégíteni”

Bababarát minősítést kapott a Debrecen-Széchényikerti Református Egyházközség. Az elismeréshez anyagi támogatás is jár, melynek célja, hogy az anyukáknak lehetőleg gyermekük 6 hónapos koráig biztosítsák a szoptatáshoz és babagondozáshoz szükséges természetes környezetet. Jenei Zoltán a gyülekezet lelkipásztora szerint a ’90-es évek második felében épített templomban nemcsak a szoptatáshoz, pelenkázáshoz, de az istentiszteleten való zavartalan részvételhez is biztosítottak a feltételek. A lelkipásztor az Európa Rádió kérdésére hangsúlyozta: „Akkor, amikor a fiatalok egyre inkább elfogynak a gyülekezetekből, akkor a mi felelősségünk, hogy minden korosztály igényeit kiszolgálva megszólítsuk és hitükben megtartsuk ezeket az embereket.”


Az alap ötlettel egyet értek, csak nem túlzás, hogy már pelenkázni is ott pelenkázzon az anyuka?! Azt az egy órát kibírja a baba, nem? Hisz úgy megy el, hogy rendbe teszi otthon... Nem tudom, én még nem vagyok anyuka...

Anyaság

Az anyaság, mint intézmény, ma Magyarországon sajnos nagyon alulértékelt. Szeretnénk elindítani egy mozgalmat, amely átélhetővé teszi a nők számára az anyaság felemelő érzését, ellensúlyozza azokat a mai társadalomban egyre terjedő negatív hozzáállást, amely az anyasággal járó nehézségeket, hátrányokat domborítja ki. Az örömöt, a teremtés élményét nem kapja meg a szülő. Erőltetik az abortuszt, a szülést követően a test változásainak hatását, belénk diktálják, hogy a gyermekvállalás mekkora teherrel, áldozathozatallal jár, hogy meg tudjuk teremteni a gyermeküknek az életben való elindulásához a feltételeket. Ezek mesterségesen gyártott elméletek, amelyek teljesen félrevezetnek, elrettentenek sok leányt a szüléstől. Ezt az állapotot meg kell szüntetni!

Ebben a témakörben is várjuk ötleteiteket, és egy csapatot is építenénk, akik országosan, más szerveződésekkel karöltve dolgoznának az ügyön. Előadásokat tartanának, tervezetet dolgoznának ki, reklámkampányt indítanának.

"A legszebb ellenállás a gyermekáldás!"
A jelentkezéseteket a következő címre várjuk:
msz.anyasag@gmail.com

Fohász a Gyermekért


Ne bántsátok őt, a Gyermeket.
Ártatlan, apró lénye feléd integet.
Oly kiszolgáltatott, oly törékeny még,
Ne vegyétek el tőle az éltetőfényt
Anya vagy,
mikor méhedben megfogant.
Nem lennél, ha anyád, akkor
Hidegen kiszaggat.
Ne tépd ki testedből
A testet.
Egy pici, érző lény szólít.
Ó anyám!
Te még nem értesz, nem érzékeltél,
Nem hallod hangomat irtózatos sikolyomat!


Fáj nekem, ha bántasz,
Ha magadtól a halálba taszítasz.
Méhedben jó meleg az élet vár,
Odakint számomra a pusztító halál.
Te nem tudod honnan is tudhatnád?
El nem mondta ezt
Gyermeki száj.

Szeretlek ó anyám
Méhednek gyümölcse
Édes szüleimnek
Könyörgő gyermeke.
Tartsatok meg engem.
S az Isten megsegít.
A helyes úton járni
Bizton megtanít!

és ez az utolsó hozzászólásom a kérdésben: hallhatam a rádióban, hogy a gyógyszerészek kifejlesztették az eddigi legjobb, kivételesen FÉRFIAKNAK készült fogamzásgátlót. és a legnagyobb döbbenetemre a férfiak a legnagyobb számban jelezték:hogy: nem fogják alkalmazni....... DÖBBENET!!!!Most nagyon keményen fogok fogalmazni:itt érződik tökéletesen a férfiak 2000 éves és igen csak megszokott SOVINIZMUSA a nőkkel szemben. itt az idő, hogy szembe nézzenek a saját önzésükkel....DE NEM FOGNAK MEGVÁLTOZNI......s mi nők fogjuk továbbra is hordania a férfiak ránk akasztott szégyen bélyegét.HOGY KÉPESEK A LELKÜKBEN EVVEL A DOLOGGAL együtt élni....ahogy nézem egészen jól......

ez meg most jutott az eszembe: Az egyház "helyesli" a Viagra nevű gyógyszert a férfiaknak, Nos most már pontosan tudjuk, hogy a gyógyszer?????? szívrohamot és szívinfarktust idéz elő.... ez akkor tessék nekem megmondani minek minősül???? TUDATOS MINEK???????és a szaporodás.. nos nekem itt csak a"MINŐSÉGI ÉLETHEZ VALÓ JOG" az egyetlen elfogadható.. és nem a szaporulat... az MÁS..

Ilikém!Te pontosan tudod.hogy igen is kompromisszum kész vagyok, és ha "MEGVITATUNK" egy kérdést az meg nem vitatkozás, és ez a lényeg!! Gondolom te is így gondolod. nos az előző hozzáázólásomban tökéletesen jeleztem az film béli orvos egy mondatát: bárhogy cselekszem ,mindenképpen rossz,Magyarán:ha nem segítek a nőn,akkor rajta ütök, ha meg segítek, akkor is rosszat teszek.de a film egy lépéssel tovább lép.Megmutatja az intézetben megszületett és felnövő gyermekek életét, és ez a dolog lelke szerintem. SENKI NEM FOGLALKOZIK a következménnyel:magyarán a gyermekkel... és annak az lelki sérülésével......az írás egyik pillére pont egy ilyen gyermek és annak az élete?????? lesz.....Szeretettel és feltétlen odaadással... Judit.

Kedves Judy!

Nyugodtan írd le. Persze ha eltudod fogadni mások véleményét te is, akkor is ha nem értenek egyet veled.Akár ide vagy a

"Meddőség és keresztény megoldások" fórum témához.

A gyilkosság az gyilkosság ez így igaz, és nem mentesíti a tettest attól függetlenül, hogy mit tett ez az ember.

Az egy másik kérdés, hogy valaki ebből(terhességmegszakítás) többszörös milliomos legyen. Ő is gyilkos volt.

Isten Áldásával Ili

még EGY gondolat mindenki tisztában avval a ténnyel. hogy éves szinten hány nő hal bele a rosszul és szakszerűtlenül elvégzett abortuszba?vagy ez a TÉNY nem számít::???Nőkről beszélünk,akik esetleg egy családot és gyermekeket hagynak el... árván....és hogy merik az AB bizottságok CSAK A NŐT VALLATNI tudtommal ehhez a dologhoz még egy FÉRFI IS KELL,és hol LAPUL AZ A FÉRFI? bármilyen foglakozású IS LEGYEN????És az ő felőssége?? tessék mondani hol is van??,nem rég láttam egy filmet, Sajnos a címére nem emlékszem a mondandója pont ez a kérdés: a nők jönnek és ő segít, és a film mondandója is az orvos egy mondata: ha nem segítek, ezek a nők gyakorlatilag Halottak..a FŐSZEPLŐ:Michael Caen...nem várok választ.......

ez egyértelműen gyilkosság, hogy ezt az embert megölték, A saját véleményemet a kérdésben TUDATOSAN NEM ÍROM le,mivel pontosan tudom :nagy port kavarnék a témával kapcsolatban. már régóta foglakoztat a kérdés, ebből tudom egy hosszabb írás lesz.. a közeljövőbe...nem is tudom.hogy az majd egyáltalán ide valahová beillszthető lezs e? nos azt hiszem IDE NEM FOGOM FELTENNI....

Agyonlőttek egy abortuszokat végző amerikai orvost

Az orvost bíróság elé is állították, amiért 2003-ban állítólag 19 esetben hajtott végre illegális terhesség-megszakítást.

Agyonlőttek egy amerikai orvost, akit rendszeresen ért kritika, amiért késői terhesség-megszakításokat vállalt klinikáján erősítette meg a kansasi rendőrség. A 67 éves George Tiller épp a wichitai otthona közelében fekvő templomba akart bemenni, amikor helyi idő szerint nem sokkal reggel tíz óra után lelőtték.

A helyi rendőrség tájékoztatása szerint a merénylő a lövést követően egy kék Ford Taurus-szal menekült el a helyszínről. Brent Allred rendőrkapitány szerint az ügyben az FBI segítségét kérték, és egyelőre annyit lehet tudni, hogy a gépkocsi - rendszáma alapján - egy Kansas City külvárosában élő emberé.

Tiller egyike volt azon kevés orvosoknak az Egyesült Államokban, akik vállaltak úgynevezett késői abortuszt is, azaz a 12. hét utáni terhesség-megszakítást. Ráadásul ő vezette az egyiket azon három amerikai magánkórház közül, ahol ilyen beavatkozásokat végrehajtottak.

Az orvos épp ezért gyakran vált az abortusz ellen tiltakozók céltáblájává, akik rendszeresen tartottak demonstrációt a férfi wichitai klinikája előtt. 1991-ben például egy egész nyáron át tüntettek az épület előtt az abortusz ellenzői, esetenként kétezren is.

A tiltakozások azonban több ízben is a tettlegességig fajultak: 1986-ban egy ismeretlen merénylő robbanószerkezetet helyezett el a kórház tetején, ami felrobbanva súlyos károkat okozott az épületben. 1993-ban pedig egy férfi a kórház előtt rálőtt Tillerre, mindkét karján megsebesítve az orvost. A merénylő 11 évnyi börtönbüntetést kapott, Tiller néhány hét alatt felépült.

A késői terhesség-megszakítás abban az esetben engedélyezett Kansas államban, ha két független orvos is egyetért abban, hogy az anyát "helyrehozhatatlan egészségkárosodás" éri, ha megszüli a gyermeket. Tillert többen azzal vádolták, hogy lefizette azokat az orvosokat, akik az övével egyező szakvéleményt adtak.

Az orvost bíróság elé is állították, amiért 2003-ban állítólag 19 esetben hajtott végre illegális terhesség-megszakítást. Tillert idén márciusban mentette fel a törvényszék a vádpontok alól. Ügyvédje az esetet boszorkányüldözésnek nevezte.

Fontos, friss információk:

Májustól két évre csökken a gyes

A 2010. május elseje után születő gyerekek esetében két évre csökken a gyermekgondozási segély (gyes) időtartama, és a jelenlegi 180 helyett 365 nap biztosítási idő kell a gyermekgondozási díjhoz (gyed), valamint a 24 hétig járó terhességi és gyermekágyi segélyhez (tgyás) a hétfőn 199 igen, 164 nem szavazattal, illetve 3 tartózkodással elfogadott törvénymódosítás szerint.

Jövőre nem emelkedik a családi pótlék, amelynek összegét az idei szinten fagyasztják be, és amelynek folyósítását az eddigi maximum 23 évről 20-ra csökkentik.

A jelenleg a gyermek hároméves koráig alanyi jogon járó, a nyugdíjminimum összegével azonos (2009-ben 28.500 forint) összegű gyest a jövőben csak kétéves korig folyósítják a gyermekek védelméről szóló törvény módosítása nyomán, amelyet hétfőn fogadott el az Országgyűlés.

A terhességi gyermekágyi segély (tgyás) és a gyermekgondozási díj igénybevételéhez a jelenlegi 180 nap helyett 365 nap biztosításban töltött időre lesz szükség.

A tgyás a 24 hetes szülési szabadság időtartamára folyósított juttatás, amely - ugyanúgy mint a gyed - az anya napi jövedelmének 70 százaléka. A gyed adó- és járulékköteles; maximális összege a minimálbér kétszeresének 70 százaléka, 2009-ben 100.100 forint.

A törvénynek ez a része 2010. május 1-jén lép hatályba, tehát a jövő év április 30-ig született gyerekekre a jelenlegi szabályok vonatkoznak.

A törvénymódosítás azt is tartalmazza, hogy jövőre nem emelkedik a családi pótlék összege, amely egygyermekes család esetén havi 12.200 forint, háromgyermekeseknél gyermekenként 16 ezer forint.

A törvény 2010. augusztus 31-től hatályba lépő rendelkezésével módosul a családi pótlék folyósításának időtartama: a közoktatási intézményben tanuló gyermek után az eddigi 23. életév helyett 20 éves korig, illetve annak a tanévnek a végéig jár a juttatás, amelynek időtartama alatt a 20. életévét betölti.

A családi pótlékra vonatkozó rendelkezések módosítása nyomán lehetőség lesz arra, hogy az összeg ötven százalékát az érintett család természetbeni juttatás formájában kapja meg. Ezt a települési önkormányzat jegyzője rendelheti el. A korlátozás időtartama egy év, és az intézkedés szükségességét legalább félévenként felül kell vizsgálni.

Az idei adótörvény-módosítás szerint szeptembertől adóalapot növelő, nem adózó juttatássá válik a családi pótlék, amelynek összegét fele-fele arányban megosztják a házas-, illetve élettársak között.

A hétfőn elfogadott törvénymódosítás része az is, hogy a helyettes szülők, nevelőszülők a korábbinál eggyel kevesebb gyermeket nevelhetnek egy időben. Így a hagyományos nevelőszülőknél öt helyett négy, a hivatásos nevelőszülőknél nyolc helyett hét, a speciális hivatásos nevelőszülőknél pedig öt helyett négy lenne a gyermekek száma.

Fontos újdonság a gyermekvédelmi igazgatási bírság bevezetése és a szociális és gyámhivatal véleményezési jogkörének garantálása. A gyermekvédelmi igazgatási bírság összege maximum 200 ezer forint lesz.

Tökéletesen egyetértek veled, nos az Isteni törvényebe beleavatkozni... a véleményem: nem véletlen van az, hogy úgy egyenlítődik ki a nemek aránya, ahogy az Isteni törvény ezt megalkotta, és ha bele avatkozunk, avval a legnagyobb bajt tesszük, én csak egy példát említek KINA ahol csak a fiúgyermek a kívánatos, nos ott már kb a számok arányában már több százezer fiúgyermeknek nincs felesége a jövőben...és ennek a ténynek meg ott lesz a következménye... le sem merem írni....

Svédországban, ahol 1938-ban legalizálták az abortuszt, immár semmi törvénybe ütközőt nem tesz az, aki csak azért veteti el magzatát, mert nem ilyen nemű gyermeket akart.

Az ország déli részén történt esetről számol be a The Local svédországi angol nyelvű újság. Egy asszony, akinek már két lánya volt, jelentkezett a Mälaren kórházban, és születendő gyermekének neme felől érdeklődött. Elmondta az orvosoknak: előző két terhességét megszakította, mert nem akart még egy lányt, és ha ezúttal is lány, őt is szeretné elvetetni. Az orvosok a svéd nemzeti egészségügyi hivatal elé terjesztették az ügyet, és magatartási irányelveket kértek azokra az esetekre, amikor „kényszerítve érzik magukat a magzat nemének megállapítására", orvosi indokok nélkül.

A testület válasza szerint az abortuszt nem lehet megtagadni – a svéd törvények szerint – a terhesség 18. hetéig, még akkor sem, ha a terhességmegszakítás kizárólag azért történik, mert a szülő másnemű gyermeket akart – számol be a CNA.

Felháborítónak tartom.....

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban

a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.

A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.

"Úgy értem" magyarázta a hivatalnok van munkája, vagy csak egy...?"

Persze, hogy van munkám" csattant fel a nő, Anya vagyok."

Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!" hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak

ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.

A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott,

hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:

"Hivatali Vallató" vagy Városi Nyilvántartó".

„Mi a foglalkozása? "- kérdezte.

Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak.

Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődé s és emberi kapcsolatok területén.

A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.

Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.

Megkérdezhetem, " kezdte a hivatalnok érdeklődéssel "Pontosan mit csinál ezen a területen?"

Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:

"Továbbképző kutatómunkát végzek, (amit az anyák nem)laboratóriumban és terepen,

(általában úgy mondom: a házban és a házon kívül).

A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak)

szereztem már négy elismerést (mind lány).Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön,

(akar valaki ellentmondani? )és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz).
De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.


A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat,

felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve,

szaladtak elém a laborasszisztenseim 13, 7 és 3 évesek.

Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (egy 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt.

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya

Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Akkor a Nagymamák

"Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődé s és emberi kapcsolatok területén, és a
Dédnagymamák Ügyvezető tudományos munkatársak"?

Szerintem igen!!!

És hiszem, hogy a nagynénik : "Tudományos munkatárs helyettesek" .

Májusi ragyogás

Drága kicsi lányom,
Te is Anya vagy,
szíved alatt őrzöd
csöpp magzatodat.

Tündérálmodból már
ébresztget a Nap,
arany fénnyel hívogatja
édes titkodat.

Amikor először
látod gyermeked,
szeme ragyogása
tavaszt hoz neked.

Mosolyával elűzi
gondod, bánatod,
édes valóság lesz
vágyad, holnapod.

Ha majd Anyák Napján
gyöngyvirágot ad,
szeme tükrén látod
magad, s magamat

Szíved mellé addig
tedd ajándékomat,
fogadd mindig nyíló
fényvirágomat.

Gősi Vali

Anyák napjára

Néhány hónapja, karácsony előtt csodás eset történt egy amerikai városban
egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket, ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszullett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál . Perceken keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel. Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra segítették. Az édesanya ekkor már közel 15 perce halott volt. Amikor azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve, felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent a csodán, mert ilyet még senki nem látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna az életre.

Az édesanya elvesztése az ember számára az élet egyik legfájdalmasabb eseménye. És hiába megy ki az ember a temetőbe édesanyja sírjához, hiába hullnak könnyei a sírra, a sírás már nem hozza vissza az életbe az elhunyt édesanyát. Pedig sokan talán azt szeretnék, ha csoda történne, olyan csoda, mint amilyen az imént említett újszülöttekkel történt, és visszasírhatnák édesanyjukat a földi életre. S mivel ilyen csoda nem történik, az ember számára marad a lelkiismeret furdalás, a bánkódás a mulasztásért, az elmulasztott szeretetért. A hatalmas koszorúkkal és a méregdrága síremlékekkel azonban nem lehet már pótolni azt a szeretetet, amelyet valaki elmulasztott gyakorolni szülei iránt még földi életükben. Az édesanyák mai ünnepe figyelmeztessen minket arra, hogy a legjobban az édesanyánk érdemli meg, hogy még életében kimutassuk iránta szeretetünket.

Egy gyermek gondolatai

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, megetettél egy kóbor cicát. Ebből megtanultam, hogy szép dolog, ha gondoskodunk az állatokról.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, a kedvenc sütimet készítetted el. Megértettem, hogy az életben apró dolgok is válhatnak különleges ajándékká.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, éppen imádkoztál. Ebből megtudtam, hogy van Isten, akivel bármikor beszélgethetek, és megtanultam, hogy bízzak benne.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, ebédet főztél, és elvitted egy beteg ismerősünknek. Ebből megtanultam, hogy egymásról gondoskodnunk kell.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, idődet és pénzedet olyan emberekre szántad, akik rászorulnak. Megértettem, hogy akiknek többjük van, adniuk kell a sajátjukból azoknak, akiknek kevesebbjük van.

Mikor nem is gondoltad, hogy észreveszem, jóéjt-puszit adtál. Ebből megéreztem, hogy biztonságban vagyok, és szeretsz engem.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, könnyek szöktek a szemedbe. Megértettem, hogy az életben érhetnek fájdalmas dolgok is, és nem baj, ha ilyenkor sír az ember.

Mikor nem is gondoltad, hogy látom, hogyan gondoskodsz rólunk, elhatároztam, hogy én is megpróbálom a tőlem telhető legjobbat adni.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, mindvégig láttalak. Szerettem volna így szólni: „Köszönöm, hogy láthattam mindazt, amiről te nem is gondoltad, hogy látom!”

Ha majd egy nap gyermekeim elég idősek lesznek, hogy megérthessék, mi motiválja a szülőket, akkor ezt mondom nekik:

Annyira szerettelek, hogy mindig tudni akartam, kivel és hová mész, és mikorra fogsz hazaérni.

Annyira szerettelek, hogy ragaszkodtam ahhoz, hogy a saját zsebpénzedből spórold össze a biciklid árát, pedig megengedhettük volna magunknak, hogy ajándékba megvegyük neked.

Annyira szerettelek, hogy szótlanul kivártam, míg magadtól jössz rá, hogy a legújabb legjobb barátod nem jellemes ember.

Annyira szerettelek, hogy az elcsent rágógumival visszaküldtelek a boltba. Az eladónak meg kellett mondanod: Ezt tegnap elloptam, és most szeretném kifizetni.

Annyira szerettelek, hogy kivártam a két óra hosszat, míg a szobádat kitakarítod – pedig én negyed óra alatt elvégezhettem volna.

Annyira szerettelek, hogy megengedtem neked, hogy láthasd haragomat, csalódásaimat, könnyeimet. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy szüleik nem tökéletesek.

Annyira szerettelek, hogy magadnak kellett tetteid következményét elviselned, mégha a büntetésbe néha az én szívem is majd’ beleszakadt.

És annyira szerettelek, hogy ha kellett, akkor is NEM-et mondtam, amikor tudtam, hogy haragudni fogsz rám érte. Ezek voltak a legnehezebb harcaim. Örülök, hogy mégis kitartottam, mert ezáltal te nyertél igazán. Ha majd egy nap gyermekeid elég idősek lesznek, hogy megérthessék, mi motiválja a szülőket, elmondhatod nekik, hogy…

Ha személy szerint nem is érint,de vannak gyermekeink és unokáik.
Őket igen!!!



"Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölt

Tiltakozó nyilatkozat a GYED lerövidítése ellen

Állásfoglalásunk szerint a GYED két évről 1 évre történő lerövidítése általunk ismert formájában megőrzi az eddigi rendszer nőkre nézve diszkriminatív jellegét, társadalmilag káros, növeli a nők és gyermekek elszegényedését, összességében koncepciótlan intézkedés.

A GYED újraszabályozását a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének megteremtése szellemében is koherens munkaerőpiaci, szociális, pénzügy- és népesedéspolitikai stratégia alapján kell megvalósítani. A nemek egyenlőségének elősegítése valamennyi szakpolitikában (gender mainstreaming) az Uniós tagsággal járó vállalásunk.

Egy kormányzat, amely valóban azonosul a gender mainstreaming célkitűzéseivel, már a költségvetési tervezés során figyelembe veszi a nők és férfiak eltérő társadalmi szükségleteit.

Időszerűnek és szükségesnek gondoljuk az 1967-ben bevezetett GYES, az 1981-tõl igényelhető GYED és az 1993-tól működő GYET komplex felülvizsgálatát és reformját. Ugyanakkor elhibázott lépésnek tartjuk az ellátás időtartamának csökkentését most, amikor a rendszerből kikerülőknek reményük sincs az elhelyezkedésre.

A GYED egy inkoherens, mégis komplex rendszer része, módosítása csak a teljes rendszer átalakításával elvszerű. A rendszer egészének megújításáról kell társadalmi vitát kezdeményezni. Az Unió 96/34EK irányelve a szülői szabadság rendszerében gondolkodik, míg a magyar ellátások egy része alanyi jogú, az öregkori nyugdíj minimumához kötött, másik része táppénz alapú. Egyértelmű, hogy szükség van a szabályozás újragondolására, mégpedig a szülői szabadság irányelv alapján. A jelenlegi gazdasági helyzetben a folyósítás lerövidítése csak az alábbiak figyelembevételével tudja garantálni, hogy a nők társadalmi hátrányai csökkenjenek, vagy legalábbis ne növekedjenek:

A GYED táppénzalapú ellátásként a táppénztől eltérő módon maximalizált összegben kerül jelenleg is megállapításra, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a családokban van egy férfi kenyérkereső. A plafon eltörlése hozzájárulna ahhoz, hogy a férfiak nagyobb arányban gyakorolják szülői szerepeiket, hiszen a gyermekgondozáshoz, gyermekneveléshez kapcsolódó ellátások (a TGYÁS kivételével), férfiak által is igénybe vehetőek. A plafon fenntartása nemi alapú diszkrimináció.

A munkanélküliség mai dinamikája alapján a kisgyermekeseket sújtó munka-erőpiaci diszkrimináció erősödni fog, a munkahelyre való visszatérés, illetve az újbóli elhelyezkedés esélyei csökkennek. A jelenlegi visszatérést ösztönző támogatások (Start Plusz kártya, ÁFSZ programok) nem csökkentik a kisgyerekesekkel szembeni munka-erőpiaci előítéleteket.

A gyermekgondozást követően visszatérők elhelyezkedési esélyeit tovább rontja, hogy hiányoznak a gyermekintézmények, a lefedettség az ország területén messze elmarad az igényektől (Az intézményi kapacitás jelenleg bölcsődés korúak 10%-a számára elegendő, és az óvodai férőhelyek száma is messze az igények alatt marad).

A gyermekintézmények nyitva tartása nem alkalmazkodik a munkahelyen töltött idő és a közlekedés időtartamához, így a rugalmas munkavégzési formák terjedésére lenne szükség, ezek azonban hiányoznak a hazai álláskínálatból. A részmunkaidős lehetőségek korlátozottak, a hazai bérszint mellett az elérhető kereset nem biztosítja a megélhetést.

Mivel a munka- és a gyermek-elhelyezési lehetőségek hiányoznak, a GYED-en lévők GYES-re mennek, ennek összege 28.500 Ft (-nyugdíjjárulék).

A lakáshitellel rendelkező családok a vállalható törlesztő részletek kalkulációjánál figyelembe veszik a fix bevételnek tekintett GYED-et. A kiesés veszélyeztetheti e családok lakhatását.

Hiányzik a gyermekbarát infrastruktúra, lakókörnyezet, késik a kisgyermekeseket is érintő akadálymentesítés, a tömegközlekedés számos helyen viszontagságos.

A GYED lerövidítésével a kisgyermeket vállaló családok életkörülményei jelentősen romlanak. A gyermeket nevelők veszélyeztetettsége a családok és a társadalom mentálhigiénés állapotát rontja, s ellentmond az alkotmány 67. §-a (1) pontjának: „A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.”

Az intézkedés közvetett célja lehetne a nők munkába állásának ösztönzése, hiszen a hosszú gyermekgondozási szabadság tartós inaktivitáshoz vezet. Ebben a formában, a jelenlegi körülmények közepette ugyanakkor a gyermekvállalási kedv további csökkenését eredményezi.

A GYED lerövidítése a közvélemény elé tárt formában összességében többet árt, mint amennyi megtakarítást eredményez. Kérjük, hogy a költségvetésből megtakarítható források meghatározásakor ezt mérlegeljék, s az intézkedés bevezetését halasszák el addig, amíg nem történnek intézkedések alábbi javaslataink megvalósítására. Javaslataink egy része nem jár kiadással.

1. Teljes, jó minőségű bölcsődei és óvodai lefedettség (falun is), az önkormányzatok ösztönzése az uniós források igénybevételére.

2. A bölcsődei férőhelyek után nyújtott állami normatíva emelése, mivel az önkormányzatok jelentős része nem tudja hozzátenni a férőhelyek fenntartásához hiányzó kb. 1 millió forintot. Az óvodai normatíva felülvizsgálata.

3. A gyermek-ellátás normatívájának szektor-semlegessé (állami-magán) tétele.

4. A gyermekellátási költségek kerüljenek be a munkáltatók által adómentesen adható béren kívüli juttatások közé (Az üdülési csekkhez hasonló ellenőrzött módon, a szektor fehérítését is segítve).

5. Legyen reális lehetőség magánbölcsőde és magánóvoda létrehozására. Ennek feltételei legyenek szigorúak, de megvalósíthatóak, ellentétben a jelenlegi szabályozás előírásaival.

6. A szülői szabadságok rendszerének újragondolása: például a közösen nevelt gyermekek esetében az apák minimum 1 hónapos, kötelező szülői szabadsága és egyéb alternatív megoldások kidolgozása. Addig is:

7. A GYED plafonjának eltörlése.

8. Az apasági szabadság 2 hétre emelése.

9. A közszolgáltatások igénybevételénél a nyugdíjasoknak járó kedvezmények bevezetése a nyugdíjalapú ellátások igénybevevőinek (GYES, GYET) is.

10. A TGYÁS örökbefogadás esetén az apa és az anya által is igénybe vehető legyen. A szabályozás itt még nem EU-konform.

11. A rugalmas munkaformák terjedésének ösztönzése (job share alkalmazásánál járulékkedvezmény).

12. A START-PLUSZ kártya által biztosított kedvezmények járjanak a korábbi munkáltatónak is.

13. A gyermekgondozási szabadságra távozó munkaköre csak határozott idejű munkaszerződéssel lehessen betölthető.

14. Az Egyenlő Bánásmód tv. szigorítása, bizonyított diszkrimináció esetén nagy összegű bírság kiszabhatóságának előírása és a kártérítés EBH általi megállapításának lehetősége a hátrányt szenvedő számára.

Szakértelmünkkel állunk rendelkezésükre egy, a társadalmi célokat leginkább szolgáló koncepció kidolgozásához, elképzeléseik véleményezéséhez.

Tisztelettel:

Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) – az Európai Női Lobbi (EWL) tagja
Magyar Asszonyok Érdekszövetsége (MAÉSZ)
Magyar Nők Szövetsége (MNSZ)
JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány - Keveházi Katalin
Nők a Médiában Egyesület - Kovács Edina
Növekvő Hold Alapítvány - Kocsisné Péterfy Hajnal
Tudatos Életért Egyesület - Csiszér Éva
Lépéselőny Közhasznú Egyesület – Karikás Beáta
Hallássérültek Rehabilitációjáért Küzdők Egyesülete - Mecsné Fullajtár Ildikó
Patent Egyesület – Spronz Júlia
REGINA Alapítvány – Pál Andrea
MONA Alapítvány – Zentai Violetta
FIONA - Fiatal Nőkért Alapítvány – Borbíró Fanni
Nők a Holnapért Alapítvány – Szabó Zsóka
Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület – Tóth Györgyi
Veszprémi Nők Kerek-asztala – Huszár Józsefné Júlia "

Ha valaki csatlakozni szeretne a GYED lerövidítése ellen,az megteheti az interneten a http://www.petitiononline.com/gyed01/petition.html-en.

Kisbabát vársz, vagy még csak vágysz rá?

Nagyszülő vagy, vagy az leszel?

...vagy egyszerűen csak kíváncsi vagy?

Együtt imádkozunk a szentmisében azokért a kisbabákért, akik szeretnének velünk lenni, közénk jönni. Együtt beszélgetünk a szentmise után azokkal, akik erre az útra szeretnének lépni babavárók, babavágyók és akiket megérintett a gyermekáldás gondolata.
Nálunk nincsenek rossz vagy buta kérdések, mert tudjuk, hogy minden babavárás egy új csoda, és egyre újabb meglepetéseket tartogat, akárhányszor is élted át már.
Gyere, sok szeretettel várunk minden hónap utolsó csütörtökén 18,00 órakor
kezdődő szentmisére és az azt követő beszélgetéssel egybekötött szakmai előadásra 19,00 és 21,00 óra között a pesti Jézus Szíve templomba: 1085 Budapest, Mária utca 25.

Programok az "Eseménynaptár" oldalán.

Egy kis mosoly mindenkinek.

Süteményrecept gyesen lévő anyukáknak

Távolítsuk el a plüssmacit a sütőből, és melegítsük a sütőt 160
fokra. Gőz felett olvasszunk meg 10 dkg margarint. Ismét távolítsuk el
a plüssmacit a sütőből, és erélyesen szóljunk rá Öcsire.
"Nem szabad,Öcsi!"
A margarint keverjük össze 20 dkg cukorral. A többi margarint szedjük
ki Öcsi kezéből, és mossuk le a falat. Mérjünk ki 3 evőkanál kakaót.
Ismét vegyük el a margarint Öcsitől. Fürdessük meg a macskát.
Tegyünk hintőport és ragtapaszt a karmolásokra. Keverjünk a
margarinhoz 4 egész tojást, 2 vaníliás cukrot és 30 dkg lisztet.
Vegyük ki a füstölgő plüssmacit a sütőből, és nyissunk ki minden ajtót
és ablakot, szellőztetés végett.
Vegyük el a mobiltelefont Andikától, és biztosítsuk a férjünk főnökét,
hogy nem, nem a férjünkkel beszélt az előbb.
Hívjuk fel a férjünket, és készítsük fel a legrosszabbra.
Adjunk a tésztához 1 teáskanál sót és 10 dkg durvára vágott diót
Engedjük ki a macskát a sütőből. A tésztát öntsük alaposan kivajazott
tepsibe. 25 percig közepes lángon süssük.
Vegyük el a borotvát és a macskát Öcsitől.
Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy fogalmunk sincs, hogy a borotvált macska lebarnul-e a napon.
Dobjuk ki a macskát az udvarra, amíg még képes elfutni.

Bevonómáz

Keverjük össze a következő hozzávalókat. 10 dkg cukor, 5 dkg
olvasztott csokoládé, 5 dkg olvasztott margarin. Vegyük ki azt a
rohadt plüssmacit a grillsütőből, és dobjuk ki az ablakon, jó
messzire.
Magyarázzuk el kedvesen a rendőrnek, hogy fogalmunk sem volt róla,
hogy őt fogjuk fejbe találni, miközben éppen Öcsit próbálja megmenteni
a szomszéd ház tetejéről.
Tegyük Öcsit a járókába. Adjunk a mázhoz 5 dl tejet, egy kevés sót, és
lassú tűzön forraljuk 2 percig. Nyissunk ajtót a csengetésre, és
magyarázzuk el a szomszédnak, mennyire sajnáljuk, hogy Andika bedugta
a kerti slagot a spájzablakán.
Ajánljuk fel, hogy megtérítjük a befőttek és a takarítószemélyzet
költségét. Kössük ki Andikát az asztallábához.
Távolítsuk el a szénné égett sütiket a sütőből. Dobjuk ki.
Ha lehet, akkor most kapjunk idegösszeomlást, később már úgyse lesz rá időnk!

Mi a tanulság?

Mégsem ósdi, elavult a keresztény értékrendek szerinti gyermeknevelés.
Mi hárman vagyunk lányok testvérek, és a Nagytatánk is velünk élt, de anyukánk soha nem kapott idegösszeomlást.

Kismamák megáldása a Munkácsi Egyházmegyében

2009. március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén idén is sor kerül Kárpátalján a gyermeket váró édesanyák és a kisgyermekes anyák megáldására. Két évvel ezelőtt kezdődött Kárpátalján ez a gyakorlat, melyet nagy örömmel és tetszéssel fogadtak a hívek.

Egyházunk ezzel kifejezi tiszteletét a gyermekeket vállaló szülők iránt, és velük együtt örül a megfogant életnek. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyermek fogantatásától kezdve teljes értékű ember, akinek joga van az élethez, s ezért ugyanúgy áldásban részesülhet, mint a már megszületett gyermek vagy a felnőtt ember.

A kismamák megáldására először Munkácson került sor, de fokozatosan terjed az egyházmegye többi egyházközségében is.

Pápai Zsuzsanna/Magyar Kurír

Gyermek

Láttad már a szemét? Nézz bele! Ártatlan, nagy tágra nyílt csoda. Nézi vele a világot, téged, és nincs mindig egy véleményen veled. Benne több van az égből, mint a földből. És téged is olyannak akar látni mint az égieket. Te erről mit sem tudsz.Pedig te vagy az apja, vagy az anyja. Úgy néz rád, mint te Istenre. Mit jelentene ha nem megbízható, nem tökéletes, nem igaz, és nem könyörülő volna az Isten? Mi lennél te Isten nélkül? S nem láttad még a gyermeket lassan járni, nesztelenül, meztelen lélekkel haladni? Nem láttad még sötét szemekkel, roskadozó terhekkel, mély pillantásokkal bújni előled, meglapulva és megcsalatva? Vagy benned csalódott kegyetlenül, vagy magárahagyatottságában rossz útra tévedt. Fogd csak meg a kezét! Érezd milyen melegen simul a te erős kezedbe, és mennyire bízik abban, hogy jó helyre vezeted! Kétféle életet élsz. A te váradnak falain belüli és kívüli életet. Ablakodban kora tavasztól késő őszik nyílik virág. Még fel is írtad egyszer a kőfalra: BÉKELAK. Tehát kívül eszményi és jó vagy. S ha este hazamégy, fél gyermeked. Miért? Hidd el amennyire megérted az ő lelkét, annyira vagy közel az Isten országához. Kincset kaptál. Aranyat vagy csillogó gyémántot. Ahogy akarod nevezni. Úgy sincs rá kifejezés. Piros dobogó gyermekszívet kaptál. Tiszta, ártatlan gyermeklelket. Csodálatos kérdező, kutató gyermekszemeket. Őrizd őket. Ki ne ejtsd kezedből! El ne törd! Tudod, hogy a világban azért van annyi szerencsétlen ember, mert nem minden gyermeklélek kerül megfelelő kezekbe? Finom mívű porcelán a gyermek lelke, könnyen törik. Olyan szép hivatásod van. Adott neked Isten valakit, aki az ő országába való....Légy olyan.

Szeress, akarj bízzál,remélj, keress,kutass, tégy úgy mint a gyermek. Meg fogja tenni az Úr, áldani fog az otthon, és tied lesz az élet legnagyobb jutalma: őszinte barátod lesz gyermeked.

Kárász Izabella

Én özvegy vagyok egyedül neveltem a lányom és nem mentem férjhez többet, de élettársam se volt. A mi szerelmünket nem pótolhatta senki. Ezért nem is kísérleteztem.

A házasságkötésnek nyoma marad ha valaki felbontja és, hogy hányszor. Míg az élettársi kapcsolatokat nem tartják nyilván.
Vagyis nem tudni hogy mennyi élettársi kapcsolatot bontanak fel.
Szerintem a házasságok bontásához képest többszöröse.

Szerintetek?

Ezt a friss cikket a Magyar Nemzet Online oldalon találtam, nagyon fontos a már meglévő és jövendő családok számára. Beszélgetés Bíró László püspök úrral.

Terjedő szingli életmód – A házasságnak nincsen alternatívája

Nagy dicséret jár annak a társadalomnak, amely jutalmazza a családot az elkövetkező nemzedék vállalásáért – jelentette ki az MNO-nak Bíró László. A püspök szerint sajnos ez a törekvés még nagyon gyerekcipőben jár a magyar társadalomban, pedig a jövőt építi az a közösség, amelyik odafigyel a gyermeket vállaló családra, s nemcsak alamizsnáskodik, hanem megbízható támogatást ad, kifejezi megbecsülését a gyermeket vállaló család felé. Interjúnk.

– A statisztikai adatok azt mutatják, egyre kevesebben kötnek házasságot. Tavaly januártól novemberig összességében 38 005 házasságkötés történt, ez 661-gyel kevesebb, mint egy esztendővel korábban. Mit gondol, miért nem akarnak a fiatalok házasságot kötni?
– Sokszor a fiatalok azt mondják, hogy nem akarnak házasodni, valójában azonban hiszem, hogy a fiatalok igenis akarnak. Hadd mondjak el egy személyes élményt. A rokonságomban eskettem, a szertartás után az újdonsült feleséggel beszélgettem, aki arról mesélt, milyen sokan sírtak az esküvőn. Meglepődtem, kérdeztem is a lánytól, miért, hisz semmi ríkatót nem mondtam. A lány elmondta, hogy az évfolyamtársai sírtak, mert attól félnek, hogy az élettársaik soha nem fogja nekik kimondani ezt: Isten szent színe előtt feleségül veszlek. Nagyon mélyen bennem maradt ez az élmény. Hiszem, hogy az ember ösztönösen a házasságra vágyik, de hogy mégsem jön létre a házasság, azt gondolom, nagymértékben függ attól, hogy a fiatalok nagyon sok rossz példát látnak maguk előtt. Mintha nem mernének arra gondolni, hogy az ő házasságuk sikerülhet. Egyszer egy hölgy egy rádióadás előtt megkérdezte tőlem a stúdióban, miért van az, hogy az egyház jobban kedveli a házasságot, mint az élettársi viszonyt, pedig szerinte sok fájdalom születik a házasságban. Sajnos a házasságot sokan úgy látják, mint a szenvedés forrását, és nem mint a beteljesülés lehetőségét.

– Miért vonzóbb a fiatalok számára az élettársi viszony, mint a házasság? Ez társadalmi hozadék?
– Társadalmunk individualizálódik, és ami individualizmusra törekszik, az nem lesz élet- és családbarát. A mai individualista gondolkodásnak mintha jobban megfelelne az élettársi viszony, mint a házasság. Nyugaton egyre jobban erősödik a szingli ideológia, ami nem más, mint az individualizmus házasság elleni kivirágzása. Egyszer egy élettársi viszonyban élő hölgy meglátogatott, és arra kért, hogy beszéljek az élettársával, akivel szerdán még gyermekekről álmodtak, pénteken meg a férfi kitette a hölgyet a lakásából csak azért, mert az ingét vasalta. Vagyis úgy viselkedett, mint egy feleség. Elbeszélgettem a férfival is később, aki elmondta: ha neki felesége lenne, akkor este 11-kor nem mehetne el teniszezni. Nem bírja a kötöttséget.

– Mit lehet tenni az individualista társadalmi szemlélet ellen? Hogyan lehetne visszájára fordítani ezt a folyamatot?
– Tisztán kell látnunk, hogy a házasságnak nincsen alternatívája. Úgy tudom, Európában az élettársi viszony átlagéletkora három esztendő. Igaz, hogy a házasságok ötven százaléka is felbomlik már, de nem szükségszerű, hogy ez így legyen. Látszik, hogy a társadalom polarizálódik: van egy réteg, amelyik egyre komolyabban veszi a házasságon alapuló családot, és van egy másik, amelyik ezzel ellentétesen gondolkodik. Pedig a házasságnak nincs alternatívája, mivel az a család és a társadalom legbiztosabb tőkéje. Az első századok keresztényei sem vitatkoztak a hellén társadalommal, hanem függetlenítették magukat tőlük, és szem előtt tartották saját értékeiket. Odaadó szereteten alapuló házasságokat kötöttek, a férfiak hűségesek voltak feleségükhöz, a családok meg ápolták az öregjeiket, s így lett a birodalom társadalmában a kereszténység olyan tényező, amire jövőt lehetett építeni. Fel kell mutatnunk, hogy házasságon alapuló családban élni jó.

– Köztudott a magyar társadalomról és a magyar fiatalokról, hogy amikor a jövőről álmodnak, rengeteg gyereket terveznek, de amikor házasságra kerül a sor, és vállalni kell az életet, akkor a fele sem születik meg a korábban megálmodott gyermekeknek. Mit gondol, mi ennek az oka?
– Nagy felelőssége van az államnak abban, hogy kiszámítható anyagi jövőt tud-e biztosítani a családoknak, tudja-e segíteni a lakhatását a kezdő házasoknak. Nagyon fontos lenne, hogy az állam és a társadalom elismerje a gyermeket vállaló szülők társadalmi szolgálatát is. Az állam azt jutalmazza, ha az édesanya elmegy dolgozni, de azt nem, ha otthon marad. Pedig sokkal többet tesz, ha gyermekeket nevel. Nagy dicséret illeti azt a társadalmat, amely jutalmazza a családot az elkövetkező nemzedék vállalásáért. Sajnos ez a törekvés még nagyon gyerekcipőben jár a magyar társadalomban, pedig a jövőt építi az a közösség, amelyik odafigyel a gyermeket vállaló családra, és nemcsak alamizsnáskodik, hanem megbízható támogatást ad, kifejezi megbecsülését a gyermeket vállaló család felé.

– Ma már a házasságok fele válással végződik. Melyik generációra jellemző leginkább a válás?
– Öt-hat év a szakítópróba a házasságban. Nagyon sok múlik azon, hogy egy pár hogyan készül fel rá. Ha jól kommunikálnak a párkapcsolat idején, ha törekszenek megismerni egymás családi hátterét, szokásait, ha megálmodják házasságuk, leendő családi életük hétköznapjait és ünnepeit, akkor kevésbé kell félni attól, hogy néhány év után válás következik be. Nagyon kellene segítenünk fiataljainkat a házasságra való készülésben, nemcsak a jegyesoktatásokon, hanem azt jóval megelőzően is. Miután a jó minták egyre inkább elmaradnak, nagyon oda kéne figyelnünk már kisgyermekkortól kezdődően a családi életre nevelésre. Az iskolák nevelési, oktatási programjába is bele lehetne építeni.

– Tapasztalataim szerint sokan annak ellenére, hogy nem vallásosak, vagy nem gyakorolják a hitüket, mégis nemcsak az anyakönyvvezető, hanem Isten előtt is házasságot akarnak kötni. A megszokás, a hangulat, az orgonabúgás miatt?
– Úgy látom, egyre kevésbé jellemző, hogy olyanok kössenek egyházi házasságot, akik nem gyakorolják a hitüket, de mégis előfordul. Valami ősi ráérzés van az ember szívében. Mindenki sejti, hogy örök hűséget ígérni valakinek a saját erejéből nem tud, szüksége van ahhoz Isten segítségére, áldására. Többször találkoztam olyannal, aki nem gyakorló, mégis nagyon mély hittel és vágyódással állt az oltár elé és kérte Isten áldását a házasságára. Érzik az emberek a természetfeletti dimenziót.

– Mi lehet a titka a boldog házasságnak?
– A keresztény gondolkodás középpontjában az önmagát ajándékozó szeretet áll, szemben a birtokló szeretettel. Csak ebből, az önajándékozó szeretet alapállásából, a teközpontú szeretetből épülhet fel boldog házasság. Egy kortárs író írt arról, hogy ma már a szeretet is énközpontú lett, ami azonban nem képes a tartós párkapcsolatra, a házasságra.

– Milyennek látja a fiatalokat?
– A fiatalokat alapvetően jónak tartom, és arra biztatom őket, hogy merjenek boldog jövőt álmodni maguknak, tudják azt, hogy a szeretet döntés, nem érzelmi vonzódás a másikhoz, hanem a másik és önmagam felvállalása. Klasszikus bölcsesség: a legnagyobb szerelem is megvan szeretet nélkül. Kell, hogy eljussunk ehhez az elmélyült látáshoz.