2010. Július 30.

Az adakozás kérdésében igazít el Pál. Itt is Krisztus a mérce, aki „gazdag létére szegénnyé lett” (9). Az adakozáson, s kiváltképp a diakónia gyakorlásán lemérhető a szeretet valódisága. Krisztus úgy mutatta meg a szeretetét irántunk, hogy mindenről lemondott, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk. A szeretet tudatos döntések sorozata, ezt Jézus élete bizonyítja a legékesebben. Itt Pál ugyanerre a szeretetre alapoz, amikor az adakozásról beszél. Vajon a mi adakozásunkat a megszokás rutinja mozgatja, vagy a szeretet tudatos döntései?

2010. Július 29.

„…Isten szerint szomorodtatok meg…” (9). Pál apostol arról ír, hogy korábbi levelének a haszna nem a saját személyét illetően, hanem az Isten akarata szerint értékelhető igazán. Mert emberileg bizonyos konfliktushoz vezetett a levél tartalma, de utólag kiderült, hogy ennek a célja a megtérés volt. Bár Pál arról ír korábban, hogy ha lehet, mindenkivel békességben éljenek a korinthusiak, ez a békesség csakis Isten akaratának megfelelően valósulhat meg. A hitért és Krisztusért olykor konfliktusokat is fel kell vállalni.

2010. Július 28.

„…tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól” (1). A megszentelődés útjához Isten Lelke adja az erőt, de Pál apostol szerint az akaratunkra mindenképpen szükség van. Ezért kéri a levél címzettjeit, hogy tisztítsák meg magukat és féljék az Istent. A megszentelődés útja az egyháztörténelemben minden bizonnyal Kálvinnál kapta a legnagyobb hangsúlyt. Ő ezt az áldozatkészségben látta megvalósulni, amikor az ember az életét adja oda, ajánlja fel Istennek hálából. Ezt saját szabad döntése alapján teheti meg mindenki. Arra biztat Pál is, hogy akarjunk a megszentelődés útján járni.

2010. Július 27.

„…tárjátok ki ti is szíveteket” (13). Isten szavára csak egyetlen válasz lehet megfelelő: a nyitott szív. Mindenünket odaadhatjuk Istennek és a másik embernek is, de ha a szív zárva marad, a kapcsolatnak vége. A szeretet kulcsa a nyitott szív, amely képes befogadni és elfogadni, illetve amely meri felvállalni hiányosságait és szükségeit is. A nyitott szív képes változni, ezért kéri Pál a korinthusiakat mint gyermekeit, hogy tárják ki szívüket az Isten előtt. Isten ezt kéri tőlünk ma is.

2010. Július 26.

Pál apostol Isten szolgájaként hirdeti az evangéliumot. Hogy milyen is Isten szolgája, arról a következő versekben olvashatunk, de az összes jelző és ellentét között talán mégis az utolsó a legkifejezőbb: „mint szegények, de sokakat gazdagítók…” (10). Ezzel Pál azt fejezi ki, amit Ágoston hasonlóan fogalmazott meg: Ha mindenem van, de Krisztusom nincsen, semmim sincsen.
Ha semmim nincsen, de Krisztusom van, mindenem van.

2010. Július 25.

„…ha valaki Krisztusban van, új teremtés az…” (17). Csak aki Krisztusban van, az éli át és tapasztalja meg az „új” csodáját. Ez az „új” azt jelenti, hogy többé nem haragosai vagyunk Istennek, hanem barátai. A harag gyermekeiből a béke gyermekei lehetünk, de csak Krisztusban. Ez a teremtés pedig Isten munkája, nem az emberé, aki Krisztusban békejobbot nyújtott az egész világnak. Fogadjuk el ezt a békét tőle, és hirdessük másoknak is!

2010. Július 24.

„Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt…” (10). Isten markából nem lehet elmenekülni – mondták bölcs elődeink. Mindnyájan tőle kaptuk az életet, és neki tartozunk elszámolással. A porhintés folyik, a hazugság atyja harsányan hallatja hangját. Ne higgyünk az istenellenes hangoknak. Atyánk értelmes életre teremtett minket. Éljünk úgy, hogy földi életünk után a számadás napja az öröm napja legyen számunkra!

Imádkozzunk gyülekezeteink és egyházunk vezetőiért, hogy hűséggel kormányozhassák a rájuk bízott közösségeket.

Hálaáldozatunkkal segítsük a csendeshetek, az evangelizációk megvalósítását.

2010. Július 23.

„…mi is hiszünk, és azért szólunk!” (13). A hit az a „műszer”, amellyel az ember Istent és az ő világát érzékeli. Minden tudomány megkívánja művelőjétől a megfelelő szakismereteket. Aki hit nélkül akar Isten világába betekintést nyerni, kudarcra van ítélve. „Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.” (MRÉ 458,3) Mint ahogyan az előttünk járó nemzedékek, úgy mi is hiszünk, azért szólunk. Te hiszel-e és szólsz-e Istened megváltó szeretetéről? Mind a kettő fontos!

2010. Július 22.

„…nem önmagunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust” (5). Krisztus Jézus hirdetésére kaptak felhatalmazást mindazok, akik követőivé lettek. Krisztus keresztje, engesztelő áldozata békéltette meg a bűnös világot a szent Istennel. Így teremtette meg a lehetőséget az értelmes, a tartalmas, örök életre. Krisztus hirdetése által jön létre a közösség az életet ajándékozó és az örök boldogságba hívó Atyánkkal. Fontos, hogy arra a Jézusra irányítsuk kortársaink figyelmét, akié minden hatalom mennyen és földön.

2010. Július 21.

„…ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (17). Miközben az Úr Krisztusban adott kijelentésének írásba rögzített szavát olvassuk, és az istentiszteleteken részt veszünk, Urunk képére formálódunk a Szentlélek munkája által. Az önző emberből szerető szívű, segítségre kész, imádkozó emberré válunk. Legyünk hálásak Urunk újjászülő és az új élet útján vezető, formáló erejéért!

2010. Július 20.

„Hála az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban…” (14). Krisztus emberek által jeleníti meg megtartó erejét, megismerésének lehetőségét. Az ige ezt jó illatnak nevezi. Ahogyan az erdélyi barlangok jó levegője gyógyítja az asztmás betegeket, az Isten szeretetének jó híre is gyógyítja testi-lelki bajainkat. Adjunk hálát azért, hogy Isten ma is hordozza egyházát, árasztja szolgái által, általunk Krisztus erejét.

2010. Július 19.

„…titeket kímélve nem mentem még el Korinthusba” (23). Az apostol tetteit nem a sértődöttség határozza meg. Nagyon elszomorította ugyan a bizalmatlanság, de nem rájuk, hanem Urára tekintve hoz célszerű döntést azért, hogy a konfliktus rendeződjék. Az empátia által, amely Krisztus szeretetéből táplálkozik, minden konfliktus rendeződhet. Arra a szeretetre van szükség, amely Krisztus által rendezte a legmélyebb konfliktust: a szent Isten és a bűnös ember megromlott kapcsolatát. Ezt kérjük, és ez határozza meg kapcsolatainkat!

2010. Július 18.

„… Isten kegyelmével forgolódtunk a világban…” (12). Pál és munkatársai szolgálata sem volt mentes a konfliktusoktól. Amikor egyes korinthusiak vádolják Pált, ő világossá teszi, hogy a szolgálatuk Istentől való, Krisztus elhívása alapján. Isten tisztasága és szentsége Krisztus minden követőjét tisztaságra kötelezi. A hamis vádakat azonban fontos visszautasítani.
Járjunk Isten igényének megfelelően tisztán, bölcsen ebben a világban!

2010. Július 17.

„Tudván…, hogy társaink vagytok a szenvedésben…” (7). Az egyház építése, ahogy Pál korában sem volt könnyű, úgy ma sem könnyű feladat. Nehéz terheket, sok lemondást és szenvedést kell vállalnia annak, aki Krisztusról tesz bizonyságot. Ám a hit terjedése és a megtapasztalt kegyelem vigasztalást jelent az elszenvedett nehézségekért. Legyenek áldottak, akik vállalják a misszió nehéz munkáját: idegen, távoli országokban, vagy saját hazánkban az egyháztól elszakadt lakosok között! Imádkozzunk az ő munkájukért!

Imádkozzunk egyházunk diakónusaiért, és azokért, akik erre a szolgálatra készülnek.

Hálaáldozatunkkal segítsük egyházunk bel- és külmissziói szolgálatát.

2010. Július 16.

„Emlékezzél meg róluk, én Istenem…” (29). Az ünnepi pillanatok után jöttek a hétköznapok, és a nép, Nehémiás távollétében, hamar megfeledkezett arról, hogy elkötelezte magát a törvény megtartására. Nehémiásnak fájdalmas rendszabályokkal sikerült ismét rendet teremtenie.

A keresztyén hit is csak akkor igazi, ha a hétköznapjainkban is megmutatkozik: ha életünk példás rendben, Isten akarata szerint zajlik, fennen hirdetve Krisztus szeretetét és a megváltott élet örömét. Kérjünk ehhez erőt az Úrtól!

2010. Július 15.

„…Isten megvidámította őket nagy örömmel…” (43). A városfal avatása valójában istentisztelet: a lévitáknak erre úgy kell felkészíteniük önmagukat és a népet, mint a templomi szolgálatra, a két körmenetet a falon ők vezetik, az ünnepség pedig a templomi magasztalásban és áldozatbemutatásban éri el a csúcsát. Mindenki tudta, hogy a sikerért elsősorban Istent illeti hála és tisztelet (43).

A mi dolgainkat is Isten vezeti sikerre: soha ne feledkezzünk meg az őszinte hálaadásról!

2010. Július 14.

„…a nép áldotta azokat a férfiakat, akik önkéntesen vállalkoztak…” (2). A babiloni fogság óta Jeruzsálem romokban hevert. A vezetők azonban most mind a városba költöztek, a nép tagjai közül pedig minden tizedik, valamint elég pap és lévita ahhoz, hogy rendben folyhasson a templomi istentisztelet. Ezzel Isten ígéretei beteljesedtek: Jeruzsálem ismét benépesült (vö. Ézs 49; 51; 62; Ez 37). Boldogok, akik Isten ígéreteire merik bízni az életüket! És boldogok, akik azok beteljesedésében Isten eszközei lehetnek.

2010. Július 13.

„…esküt tettek, hogy Isten törvényében járnak…” (29). A nép írásban kötött szövetséget Istennel, és esküvel kötelezte el magát a törvény megtartására. Nehémiás külön kiemeli: ezentúl nem keverednek a pogányokkal, megtartják a szombatot, és beszolgáltatják a templomnak járó adományokat. Mi merjük-e követni önzetlenségük példáját? Krisztus így biztat bennünket:

Keressük előbb Istennek országát, s mennyei Atyánk mindent megad majd, amire szükségünk van (Lk 12,31)!

2010. Július 12.

„…olvastak az Úrnak, az ő Istenüknek törvénykönyvéből…” (3). A törvény felolvasását őszinte bűnvallás követi. A történelem során Isten szeretetével és szabadításával halmozta el a népet, ám az hálátlanul hátat fordított neki, törvényére és atyai intéseire sem volt figyelemmel. Mentségére a nép semmit sem hozhat fel: egyedül Isten irgalmára apellál (32).

Nézzünk szembe mi is bűneinkkel, és köszönjük meg Istennek szeretetét, irgalmát, amit Krisztusban ajándékozott nekünk!

2010. Július 11.

„Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé hozta…” (2). A júdaiak tudják: csak úgy építhetik újjá az országot, ha megismerik és megtartják Isten akaratát. Ezsdrás ezért olvasta fel nekik Mózes törvényeit, a léviták pedig megmagyarázták azokat. Aki csak hallotta őket, rádöbbent a bűneire. A léviták biztatására azonban kétségbeesésüket a megtérés öröme és a törvény iránti buzgó engedelmesség váltotta fel. Egyéni, közösségi életünk ma is így lehet sikeres: Olvassuk, értsük meg Isten igéjét, és engedelmesen kövessük akaratát!

2010. Július 10.

„Felindította az én Istenem szívemet, hogy egybegyűjtsem az elöljárókat…” (5) Majd összeírják mindazokat, akik a falon belül élnek. Ez a hazatértek névsora (Ezsd 2). Az utolsó rész, amelyet egyes szám első személyben ír le, a küldetés leltározása. Néhány név, néhány adat – ékes bizonysága annak, hogy a fogság nem törölte el Izráelt, hanem volt értelme a hazatérésnek. Létezik tehát maradék, Isten nem hagyja el az ő népét. Szentlelke mindig vezet bennünket. Nehémiás neve azt jelenti: „az Úr megvigasztalt”.

Imádkozzunk mindazokért, akik szívükben hordozzák gyermekkoruk és őseik emlékeit!

Hálaáldozatunkkal segítsük elszegényedett gyülekezeteinket.

2010. Július 9.

Uram, „erősítsd meg kezemet” (9). Szövevényes hálókat bogozunk, ő annak a fiának a veje, az pedig ennek a fiának a leányát vette el (18), ismerősök, rokonok, kapcsolatok és a kapcsolatok kapcsolatai. Kiben bízhatok meg? Nem tehetsz meg akármit, Isten színe elé nem lehet akárkinek belépni (4Móz 1,51). Még annak sem…

2010. Július 8.

Akik hazajöttek, azok a fogságban csak a rabszolgaságot, a kizsákmányolást, az önzést tanulták meg. A fogságból való hazatérés után, az új élet kezdetén rettenetes erővel kísértenek bennünket a múltból hozott minták, a megszokások, és a gyors, könnyű sikerek. Amikor ki kell venni részed a közös munkában (16), sokkal nehezebb, mintha csak a jelenre és magadra gondolnál. Meghallod-e azokat, akik panaszkodnak (6)? Ha rendületlenül szem előtt tartod az ügyet, képes vagy-e az ügy embereire is gondolni? Nehémiás így tett. Ezért kérhette az Úrtól: „Emlékezz meg rólam, én Istenem, javamra…! (19).

2010. Július 7.

Építették a városfalat, amely megőrzi Isten szövetségét. A fal védelmet jelentett katonai, kulturális és kultuszi értelemben. A fal megmenthette a maradékot attól, hogy a környező idegen helyeken keressenek menedéket, így teljesen beolvadjanak és feladják önmagukat, hitüket az Egyben: „A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek…!” (14). A városfal építésével újra néppé lesznek…

2010. Július 6.

„…a főpap és atyjafiai, a papok építették a juhok kapuját…” (1). Áldozat árán mehetünk be Isten városának kapuján, oda, ahol Isten gyógyít (Jn 5,2 skk.). Ez a Juh kapu (1), mert Isten Bárányán keresztül járulhatunk Isten elé. Maga a Főpap állította fel ezt nekünk, és föl is szentelte (1), hogy az ellenség irigységének ellenére (34) Jézus Krisztus áldozatával bemehessünk…

2010. Július 5.

„Miért szomorú az arcod?” (2) – kérdezi a perzsa király, mert nem lehet eltitkolni azt, ami legbelül forr bennünk. Fel mered-e vállalni küldetésed? Nem arról a küldetésről van szó, amelyet elvárnak tőled. Nem arról, amelyet választottál. Arról, amely téged választott. Nem egy kitalált jelmondatról, hanem egy hangról, amelyre válaszolsz. Az, aki egyedül, társai nélkül volt három napig a lerombolt városfal romjai között (12), elindult, hogy felépítse azt…

2010. Július 4.

„Ó, emlékezz meg arról a beszédről, amelyet parancsoltál…” (8). „Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margit-szigetet?” Valamit abból, ami őseid földjéhez emlékként köt? A gyermekkor darabjait? Napokon át ülünk egy-egy régiekről kapott hír felett (4), és nem hagy bennünket nyugodni. Tudjuk mindannyian, hogy ez nem csupán nosztalgia, hanem saját létünk tápláló gyökere, életünk egyik legmélyebb kötődése. A hely, ahonnan jöttünk, meghatározza egész pályánkat. Nehémiás tudja, hogy Isten kezében van ez is, annak a kezében, aki fogságba adta népét, és aki pohárnokká tette őt…

2010. Július 3.

„…aggódva e dolog és az esőzés miatt” (9). A belső kín és a külső hideg összeadódva aggodalommá válik. Az élet nagy döntései, különösen, ha bűnbánat kíséri, fizikai és lelki fájdalommal járnak. Az operáció is fájdalommal jár, de követi a gyógyulás. Így van ez a lelki gyötrelem esetében is, nem egyszerű dolog letenni a bűnt. Ne a hideg eső, hanem Isten Fiának vére mosson tisztára bennünket és melegítse fel életünket újra!

Imádkozzunk Isten igéjének hirdetőiért, hogy a nyári pihenésben ők is felfrissülhessenek új szolgálatokra.

Hálaáldozatunk legyen az a szabadidő, amit a gyülekezeti közösség építésére fordítunk önkéntesként.

2010. Július 2.

„…megelegyedett a szent mag a tartományok népeivel…” (2). A globalizált világ egyik nagy veszélye: feladni az önazonosságot, elveszíteni az identitást. Aki gyökértelenné, múlttalanná válik, az fékezhetetlenül sodródik a világban. „Világfivá” válhat ugyan, de nem tudja megmondani, honnan jön és hová tart. Múltat, hitet, nevet, nyelvet feladó embereknek jelent-e még valamit a haza, otthon, nemzet? Vigyázz magadra, óvd gyermekeidet azoktól a hatásoktól, amelyek elvágják a lelki gyökereket!

2010. Július 1.

„Mindent… feljegyeztek, szám és súly szerint…” (34). Eltelt az év első fele – pontosak-e a számadásaink? Szörnyű lenne könnyűnek találtatni. Az Istennek szentelt dolgok megszentségtelenítése nagy kísértés, ne engedjünk a csábító hangoknak! A páli figyelmeztetés is fokozottan érvényes (1Tim 6,10) lelkészekre, gondnokokra, állami hivatalnokokra, bankárokra és tőzsdei szakemberekre. Valóban tiszta kezekre és üvegzsebekre van szükség!