2012. Február 5.

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve…” (28). Jézus kedvelt mondata akkor hangzik el, amikor kárhoztatja a meg nem térő városokat. Ezeken a helyeken tette a legtöbb csodát. Jézus haraggal teli fáradtsággal beszél, de nem kesereg, hanem magasztal, az Atyáról elragadtatással nyilatkozik. Titkokat jelent ki. A saját csalódottságán, fáradtságán felülemelkedve hívja a megfáradtakat. Csodálatos példa ő nekünk!

2012. Február 4.

„Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem gyászoltatok” (17). A közömbös emberen nem lehet segíteni. Akit nem ragad meg sem Keresztelő János, sem Jézus, az sehol másutt sem fogja megtalálni boldogságát. Megvan az ideje az örömnek és a szomorúságnak - a keresztyén ember is tud örvendezni és gyászolni is. Ne rejtsük el, ne tagadjuk le érzelmeinket, hanem engedjük, hogy Jézus velünk legyen az öröm és a fájdalom órájában egyaránt.

Imádkozzunk azért, hogy Isten adjon erőt a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel vállalására, és őrizze meg követőit az üldöztetéstől!

Hálaáldozatunkkal segítsük a Nemzetközi Lepramissziót!

2012. Február 3.

„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (3). Keresztelő János a legjobb döntést hozta: magához Jézushoz fordult a kérdésével. Jézus messiási jeleket tett életében, hirdette az evangéliumot mint egy meghívást Isten országába, de senkit nem kényszerített. Jánosnak magának kellett eldöntenie: kinek vallja Jézust. Mi már Jézusnak nemcsak az életére, hanem a halálára és a feltámadására is tekinthetünk. Boldog, aki nem botránkozik meg benne, hanem megváltó Urának fogadja el őt.

2012. Február 2.

„Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva” (30). Teremtő Istenünk gondot visel ránk, kezében tartja egész életünket. Jézus szava jusson eszünkbe, amikor elhagyatottnak érezzük magunkat: Isten akkor is velünk van, hordoz bennünket. Ő nem személyválogató, neki minden ember fontos: minden ember megváltására küldte el Fiát, Jézust. Ha Isten ennyire szereti az embert, akkor nekem is meg kell becsülnöm az életet: a magam életét és a mások életét is.

2012. Február 1.

„…megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok” (19). Minden megszólalásunk felelősségteljes, mert beszédünkkel tudunk építeni és rombolni is. Vannak különleges alkalmak, ahol megszólalásunk alapján rólunk, közösségünkről - vagy akár az egész keresztyén közösségről - alkotnak mások véleményt. Kérjük Urunkat, hogy Lelke által tanácsoljon bennünket, adjon szavakat a szánkba. Megtörténhet a csoda: nem mi fogunk megszólalni, hanem „Atyánk Lelke” szól majd általunk.

2012. Január 31.

„Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!” (7). Jézus eljövetelével ennek megvalósulása elkezdődött, hiszen ahol Jézus akaratának engedelmeskednek, ott Isten országa előjeleit lehet megtapasztalni. Hadd legyen Jézus Úr az életünk felett, és akkor mi is az ő uralma, „országa” hirdetői lehetünk. Nagy kiváltság ez, és nagy felelősség is. Úgy éljünk, hogy környezetünkben az emberek találják vonzónak Isten országát, és kívánjanak Jézus tanítványaként élni!

2012. Január 30.

„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába” (37-38). Jézus örömhírét továbbadni életünk és szavaink bizonyságtételével - ez minden keresztyén küldetése. Isten népe életében vannak külön szolgálati ágak is, melyekre Urunk elhív. Legyen nyitott a szívünk a nekünk szóló elhívás elfogadására. Csak olyan szolgálatainkon lesz áldás, amelyekre az „aratás Ura” küldött bennünket. Kérjük, hogy küldjön minél többeket!

2012. Január 29.

„Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok” (21). Jézus megdicsérte a vérfolyásos asszony hitét, és meggyógyította őt. Ma is történnek Jézus ereje által gyógyulások, sőt egész életünkre igaz, hogy ha hiszünk benne mint Megváltónkban, ha lelki kezeinkkel, imádságunkkal „megérintjük őt”, ha személyes kapcsolatban vagyunk vele, akkor az üdvösséget, az örök életet ajándékba kapjuk Istentől. Kegyelemből, hit által, Jézus érdeméért. Jézus él, ezért ma is lehet vele találkozni!

2012. Január 28.

Ki ne látott volna már álszentül fintorgó gyülekezeti tagot egy „nem odaillőnek” tartott személy gyülekezetben való megjelenésekor. Legyünk őszinték - talán ez ránk is igaz volt egyszer. Lehet, hogy ez a látásmód „emberileg”, a saját önigazságunk magaslatáról még igazolható is. Milyen jó, hogy Urunk másként gondolkodik. Igen, az „oda nem illőkről” is. Ez a kegyelem. Hiszen bűneim miatt én sem vagyok a közelébe „illő”!

Imádkozzunk erőért, kitartásért, egykori döntésünkért, hogy majd követjük Jézust!

Hálaáldozatunkkal segítsük szebbé tenni templomunkat, gyülekezeti alkalmainkat!

2012. Január 27.

Vannak, akik hitük gyakorlását úgy élik meg, mintha egy „lelki önkiszolgáló boltban járkálnának”. Ebben a sekélyes lelkiségben pedig Jézus nem más, mint egy, az igényeket kiszolgálni köteles „boltos”. Bár ő valóban mindent megtehet, hiszen neki „adatott minden hatalom mennyen és földön”. Igen, meg is gyógyíthat. Mindennapi gondjainkban is csodákat tehet hatalmával. Tett, és tesz is. Mégis Urunk a legnagyobbat akarja megadni: bűnbocsánatot és örök életet. Ezt kéred-e tőle?

2012. Január 26.

„Vihar”, szél, terhek, betegségek, sőt olykor megrázó és döbbenetes életpróbák nélkül nem lehet végigjárni földi vándorutunkat. Mit teszünk ekkor? Kétségbe esünk, mint az úszni nem tudó, amikor mély vízbe esik? Vagy megpróbáljuk felvenni a harcot az erőnket is meghaladó erőkkel. Ekkor hamar kiderül esélytelenségünk. Van más lehetőség? Igen. Ehhez azonban Jézussal kell „egy hajóban” utazni. Mert ha még ekkor is elbizonytalanodnánk, akkor is van kit ébreszteni: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” (25)

2012. Január 25.

„…követlek…” (19) - mondja Jézusnak történetünkben az írástudó. Keresztyénnek lenni valójában Krisztus követését jelenti. Hányan hordozzuk e „nevet” keresztelésünk óta? Mennyi kegyes szokás és tett jellemez bennünket? Némi büszkeséggel olykor még vallásos őseinket is előszeretettel emlegetjük. Hogyan állunk a valódi „Krisztus-követéssel” a szavainkban, döntéseinkben, életvitelünkben? Mit látnak rajtunk gyermekeink, szomszédaink, munkatársaink? Mit lát rajtunk az Úr?

2012. Január 24.

Bizalmát vesztett világ vesz körül bennünket. Olykor már nemcsak a kimondott szó, de a leírt kötelezvény se számít. A nagy baj az, ha meggyengült hittel így tekintünk Urunkra is. Tanuljunk történeteink szereplőitől, a leprástól és a századostól! „Uram, ha akarod…” (2) - mondja az egyik. „Csak egy szót szólj…” (8) - kéri a másik. Kételkedés nélkül teszik ezt. Mi hogyan tekintünk Jézusra? Papírba zárt, történelem illatú, letűnt alak? Vagy ma is és értünk is tenni akaró, hatalmas Úr?!

2012. Január 23.

„Okos” (24), vagy „bolond” (26). E fogalmakat hallva először talán a „sorsszerűség” jut az eszünkbe. Ki ilyennek, ki olyannak születik - gondoljuk. Vagy éppen a világ szerinti módon tartjuk a talpraesetteket, ügyeskedőket, sikeres vállalkozókat „okosnak”. Az elesetteket, ügyefogyottakat, az élet országútjának szélére taszítottakat „bolondnak”. Urunk azonban mást mond erről. „Okos” az, aki hallgatja és meg is cselekszi az ő beszédét. „Bolond” pedig az, aki csak hallgatja. Te mit teszel?

2012. Január 22.

„Sohasem ismertelek titeket…” (23) - mondja Urunk. De jó válaszolod erre magadat nyugtatgatva, hogy ez rád nem lehet igaz. Hiszen annyi mindent tudsz Jézusról. Talán már gyermekkorodban elsajátítottál sok történetet az életéből. Kívülről idézel számtalan csodát, példázatot, jézusi mondást. Egyébként is, most is azok közé tartozol, akik ezt a Bibliaolvasó Kalauzt olvassák. Vigyázz! Gondolkozz el őszintén! Ha a szíveddel is Uradnak vallod őt, nem csak a száddal, akkor „ismer” téged.

2012. Január 21.

„Kérjetek, és adatik nektek…” (7). Jézus buzdítja a tanítványokat, hogy szólítsák meg Istent, mert ő kész választ adni. Arról nincs szó, hogy azt adja, amit kérünk, de arról igen, hogy „jókat” fog adni. Jobbat, mint amit mi kérünk és elképzelünk. Ezzel a hittel tudunk embertársainkkal olyanok lenni, amilyeneknek őket szeretnénk látni. Ez az aranyszabály a jézusi summája ember és ember kapcsolatának, amelyre azonban Isten és ember kegyelmes kapcsolata késztet és képesít.

Imádkozzunk a Krisztusban hívők egységéért, a misszió és a közös tanúságtétel ügyéért!

Hálaáldozatunkkal támogassuk az önmagukat fenntartani nem képes gyülekezeteinket!

2012. Január 20.

„Ne ítéljetek…” (1). A vallásos és morális élet nagy kísértése az ítélkezés. Jézus erre is reflektál és a kettős mérce botrányára is rámutat. Ha mi magunk nem nézünk tükörbe, de mások hibáit egyoldalúan számon kérjük, komoly sebeket ejthetünk. A cserkészek kettős mércéjét viszont elfogadhatjuk és gyakorolhatjuk. Legyünk másokkal szemben gyöngédek és magunkkal szemben szigorúak.

2012. Január 19.

„…ne aggódjatok életetekért…” (25). Az ember anyagias lett a kapzsiság és az öngondoskodó aggodalmaskodás tekintetében is. Mindkettő bűn. Ez utóbbi legalábbis mindaddig az, amíg nem előzi meg „Isten országának keresése”. Ha a helyes sorrend helyreáll, hálás bizalommal kérhetjük szükségleteink betöltését. A 34. vers nem henyélésre biztat, hanem azt tanítja, hogy Isten országát ne a holnapban, hanem a mában és az örökkévalóságban keressük.

2012. Január 18.

„… böjtölésedet ne az emberek lássák…” (18). A zsidó-keresztyén kegyesség harmadik pillére a böjtölés, amely ugyanolyan sebezhető, elferdíthető, mint a másik kettő. Jézus ez esetben is óv az üres, tartalmatlan és képmutató formalizmustól. Ehelyett az önmegtartóztatás lényegére hív, ami nem az embereknek szól mesterkélt arckifejezésekkel, hanem az Istennek őszinte felajánlással. A protestánsok éppen ezért a böjt kötött formáitól tartózkodnak, de az őszinte böjtöléstől nem.

2012. Január 17.

„Ti tehát így imádkozzatok….” (9). Jézus példát ad az imádságra, amely nem szabadjára engedett kívánságlista, hanem az Isten akaratába, tervébe való beilleszkedés. A név megszentelésével, az ország várásával, az akarat teljesülésével, az imádkozó ember bizalommal alárendeli magát Istennek. Azért kéri a mindennapi kenyeret, azért kér és ajánl bűnbocsánatot, s azért remél szabadulást a kísértéstől és a gonosztól, hogy alkalmas legyen az Isten akaratával harmonizáló életre.

2012. Január 16.

„Amikor imádkoztok…” (5). Az adakozás és az imádság a vallás két legfontosabb pillére. Mindkét cselekedet azonban könnyen hiúságba, öntetszelgésbe, magamutogatásba fordulhat. E két vallásos cselekedet törékenyebb, sebezhetőbb, mint bármi más emberi tett. Különös odafigyeléssel és óvatossággal kell művelni, nehogy visszájára forduljon. Az ördög jól tudja, hogy éppen a kegyességi életünkben, az imádság és az adakozás terén lehet a legsikeresebb.

2012. Január 15.

„Szeressétek ellenségeiteket…” (44). A Hegyi Beszéd egyik csúcsa az ellenség szeretetének forradalmi parancsa. Aki ezt meg tudja tenni, bizonyságát nyeri annak, hogy ő is „Isten fia”, hiszen egyedül az isteni természet képes az ellenség szeretetére. A Szentíráson kívüli iratokra hivatkozva említi Jézus az ellenség gyűlöletét, amelyre a Szentírás sosem tanít, de az ellenség szeretetének ilyen markáns elvárása a Hegyi Beszédben jelenik meg először.
Ez a krisztusi tökéletesség.

2012. Január 14.

„…aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is” (39). Bonhoeffer vallotta: a gonoszt csak következményei elhordozásával lehet legyőzni. Jézus hatalmas programja: nem elég, ha te magad megtisztulsz a gonosz indulatoktól, tégy valamit a gyűlöletet hordozó másikért is. Fél boldogság, ha nem ütsz valakit jobb felől, teljes öröm, ha lelki erőiddel lefegyverzed a gonoszt. Krisztus tiszta és tökéletes volt, de eljött közénk, és megfeszíttetésével elhordozta a gonoszt.

Imádkozzunk olyan lelkületért, amely mind Isten rendeléseiben, mind pedig az emberi törvényekben nem tiltásokat, hanem az egyenes életútra vezérlő segítségeket lát!

Hálaáldozatunkkal gondoljunk a hajléktalanokra, akiknek a téli hideg mindennapos életveszélyt jelent!

2012. Január 13.

„Ne paráználkodj!” (27). Már Jézus korában is tettek engedményeket! Mintha élhetetlenül nehéz volna a parancsolat. Ma még több engedményt teszünk. Átmeneti örömökre, látszatélményekre építünk, végül minden szétesik. Törést törés követ. A világ romhalmazt hagy maga mögött, miközben azt hiszi, felépíthet valami élhetőbbet. A hazug engedmények ellenében Jézus bátor és igaz helytállásra késztet: Ne törj, és épülni fogsz! Maradj hűséges, és békességed, örömöd lesz! Próbáld meg!

2012. Január 12.

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt…” (17). Jézus tanítása és élete nem felülírása a törvénynek. Sokkal inkább tökéletes és teljes megélése. A törvény igaz, tiszta, teljes, nemes, maga az élet. Jézus bemutatja ezt. Nem tesz engedményt és nem helyezkedik fölé. Törvény és élet egy és ugyanaz Krisztusban. Nekünk is egy és ugyanaz, de csak őbenne! A régiek magyarázták és élhetetlenné tették, ő pedig elénk élte. Kövessük őt és éljük a törvényt!

2012. Január 11.

„Ti vagytok a világ világossága” (14). Ha e világ csak annyit láthat, amit önmaga szürkesége-fénytelensége mutat neki, ha csak önmaga tükrözésében szemlélődhet, elveszíti értelmét, értékét, szépségét, életkedvét. Isten dicsősége fényében teljesen más érzékelhető: az odaadás, az alázat, a tisztelet, az önzetlenség, az öröm, a szeretet fensége, kincse. Ezt szükséges megmutatnunk a nekünk ajándékozott fénnyel. Világítsunk!

2012. Január 10.

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (4). A boldogság nem felettünk, mellettünk, mögöttünk vagy előttünk van. A boldogságot abból az életállapotból kiindulva kell megtalálnunk, amelyben vagyunk. Az a boldog ember, aki átélheti, hogy micsoda hatalma van Istennek: képes a sírót megvigasztalni, a szegényt bővölködővé tenni, az irgalmasnak és a szelídnek mindent odaajándékozni, a tiszta szívűnek arcát megmutatni. A boldog ember felismeri a szeretettel cselekvő Istent.

2012. Január 9.

„Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa” (17). E mondat mindkét része fontos, és szorosan egybetartozik. Megtérni azt jelenti: odafordulni az Isten országa felé, felfedezni a többet, a mindent, a csodát, a szeretet hatalmát. Többé nem kell félni, igazán közel lehet menni Istenhez, lehet engedni a hívásának. Van különbség Keresztelő János és Jézus megtérésre hívásában: Isten átkarol, nem ítél. Térj meg! Ne félj! Menj közel őhozzá! Isten országa vár rád!

2012. Január 8.

„Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (10). A majdnem igaz éppúgy hazugság, mint a színtiszta hamisság. Sőt, ami az igazságban tetszeleg, hazugabb, mert megtévesztő akar lenni. Tud-e „aranyalma lenni ezüsttányéron” az ige, vagy megtévesztő szellemi hatalmak, erők, körök eszköze lesz? Jézus felette áll ezeknek az erőknek. Példa és mindenkori segítség. Az ige nem szolgálhat semmilyen önzést, erőszakot, csak nemes önfeláldozást, küldetést, az életet.

2012. Január 7.

Máté evangéliumában itt találkozunk először azzal, hogy Jézus engedelmeskedik az Atyának. János tudja, hogy az Eljövendőnek nincs szüksége megtérésre. Jézus esetében a keresztség nem azt jelenti, hogy visszafordul egy rossz útról, hanem azt, hogy minden igazságot betölt (15). Ez az engedelmesség jelenik meg a kísértések elszenvedésében és végül a kereszthalál vállalásában is. Lássuk meg Jézus tetteiben az Atya iránti és az irántunk való szeretetet, és adjunk hálát neki ezért!

Imádkozzunk, hogy Isten az ő megelevenítő és gondviselő Szentlelkével velünk maradjon 2012-ben is!

Hálaáldozatunkkal segítsünk azoknak a családoknak, amelyeknek az ünnepek után is nehézséget okoz a fűtésszámla kiegyenlítése!