2011. Október 13.

„Eltörölte a követelésével a minket terhelő adóslevelet…” (14). Krisztus kereszthalála, feltámadása és mennyei közbenjárása újjáteremtett bennünket. Ezen az alapon várja tőlünk Krisztus az új ember megnyilvánulásait. Sohasem feledhetjük, hogy adóslevelünk igen terjedelmes volt, és egyetlen vádját sem tudtuk volna elhárítani, de Megváltónk eltörölte, azaz megsemmisítette a vádakat és a jogos büntetést. Imádkozzunk, hogy újabb terhek ne férkőzhessenek hozzánk és a mieinkhez!

2011. Október 12.

„…nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen” (4). Krisztus egyházát sokan támadják. Félő, hogy a keresztyének nem érzékelik az ellenséges akciót, és nem ismerik fel az indulatokat. Még félelmetesebb, amikor a keresztyének egymással kerülnek szembe, önmagukat is gyengítve. A megtévesztő szavak ördögi gondolatokat közvetítenek. Vigyáznunk kell a szavakra, a hozzánk érkezőkre és a közöttünk elhangzókra!

2011. Október 11.

„…testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan…” (24). Krisztus szenvedése tökéletesen befejezett. Követőire viszont újabb szenvedések várnak. A szenvedő hitvalló, valamint a szenvedő egyház küzdelme szükséges ahhoz, hogy Isten Igéje eljusson a legtávolabb lévőkhöz. A hír sokak szenvedésén át terjed, és válik igazi örömmé sokak vigasztalására. Igyekezzünk szenvedéseinket ilyen értelemben hasznosítani!

2011. Október 10.

„…ellenséges gondolkozásúak voltatok…” (21). Örvendetes ez a múlt idő. Bár minden magyar református ember ajkára vehetné abban a hitben, hogy nem köszön vissza a múlt. Isten Jézusban felmutatta a helyes gondolatot és a követhető cselekedetet. Nem lehet kétségbe vonni ezek jogosultságát, azonban az ördögi erő próbálkozik, és a példakereső embert igyekszik meggyengíteni.

2011. Október 9.

„Ő hozta nekünk a jó hírt a Lélektől kapott szeretetetekről” (8). Epafrász volt a hírhozó, aki Pál szolgálata révén lett Krisztus gyermeke. A mennyei jó hírt elfogadva, jó hírek közvetítője lett. Különös kegyelem az, amikor az evangélium hirdetője egyre több jó hír birtokosa lesz. Istentől kapott információk nyomán felismeri az értékes, le nem tagadható jó híreket. Az evangélium nyomán keletkező emberi jó hírek a Lélektől vannak.
A jó hír igaz hír is.

2011. Október 8.

A saját kezű befejezés kedvesség és a levél hitelesítése. Ismétli főtémáját: a megtérés gyökeres fordulat. Meghalt, és más életet kezdett (14). Senki sem dicsekedhet, sem a zsidóságból, sem a pogányságból jövő, mert a kegyelem újjáteremti az embert (15). Jézus népe minden mástól különböző új nép. A záróversekben még egyszer utal ennek az etikai következményeire.

Imádkozzunk nyugdíjas lelkipásztorainkért, a szolgálat utáni megérdemelt pihenésükért, és sokszor igen értékes, az aktív kollégáknak nyújtott segítségükért!

Hálaáldozatunkkal támogassuk a segítségre szoruló nyugdíjas lelkipásztorainkat!

2011. Október 7.

A valódi gyülekezet egymást ismerő testvérekből áll, akik dolgaikat egymással megbeszélik. Az intés kötelesség, de az intőnek fokozottan kell vigyáznia magára. Ti lelkiek: akiken a Lélek uralkodik. A teher, amelyről itt szó van: a bűnös természet. Látjuk tehát, hogy a megszentelődés nem tőlünk függetlenül köszönt be, hanem Isten igénybe veszi, megkívánja erőfeszítésünket. Közben nem szabad megfeledkeznünk az anyagi felelősségről sem (6.9.10).

2011. Október 6.

Hitünk középpontja Jézus Krisztus elfogadása. Ez a Lélek útja. Ez ellen hat a testi, azaz Jézus nélküli élet útja. A hívő életen belül is van küzdelem a test és Lélek között. A test: a megromlott ember, cselekedetei borzalmasak, megfékezésükre szükség van a törvényre. A Lélek gyümölcse Isten dicsőségére van, mivel a Lélek termi, nem kell hozzá a törvény. Jézus Krisztus követőinek is vigyázniuk kell magukra, sőt szigorúnak kell lenniük önmaguk iránt (27-29).

2011. Október 5.

Isten megadta Krisztust, benne az üdvösséget. Tőle elszakadni lehetetlen, egészen addig, amíg hozzá ragaszkodunk. Kiesünk a kegyelemből, amikor elkezdünk a magunk teljesítményében reménykedni. A kegyelem nem érdem (5), ezért visszataszító a gőgös, ítélkező hívő. A szeretet azonban nem a hit függeléke, hanem általa munkálkodik (6). A szeretet munkavégző erő. Egy kis hatás nagy következményekkel jár, ezért kell nagyon őrizkedni a tévtanítástól (9).

2011. Október 4.

Izmáel a test törvényei szerint született, ő jelképezi a törvény megtartását, vagyis Istennek az emberi erőfeszítés általi megközelítését. Izsák Isten természetfölötti beavatkozásának következménye, ahogyan Jézus is természetfölötti úton, kegyelemből hozta el az üdvösséget. Izsák az ígéret gyermeke, Jézus a megígért Megváltó testet öltése. Ezért az ő követői körében az egyéni sorstól függetlenül mindenki boldogságban részesül (27).

2011. Október 3.

Jézus által lehet igazán megismerni Istent. Akik az ő igazi megismerése után törvényeskednek, visszaesnek a megtérés előtti fokra. Akkor is, amikor a törvény által adott ünnepi kalendáriumnak tulajdonítanak túlzott jelentőséget. A kegyelem nem kizárja, hanem fölkelti a felelősséget: a galaták mindent megtettek volna az apostolért (12-15). Az ő méltóságát nem a saját személye adja, hanem az a tiszta üzenet, amit rábízott az Úr.

2011. Október 2.

Isten gyermekeinek gyönyörű szabadságáról tanít az apostol. A világ elemei: a fizikai világnak a korabeli tudomány szerinti alkotórészei (föld, víz, levegő, tűz), de pogány felfogás szerint ezek istenek is voltak. Abbá: arám szó, az első keresztyének ezzel a családias hangzású szóval hívták Istent. Annyira jellemző, új volt ez, hogy a görög gyülekezetek is átvették. Szent örökség van ránk bízva, ezzel kell fiúként felelősen gazdálkodni. Ezért küldte Isten Fiának Lelkét.

2011. Október 1.

„…mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által” (26). Ez Isten csodálatos ajándéka, de egyben életünk minőségi átváltozása is a Szentlélek által. Azok pedig, akik Isten fiai, egymásnak testvérei minden különbözőség szent harmóniájában. Mindez pedig része, kezdete Isten munkájának, amellyel Krisztusban egybeszerkeszt mindeneket. Ebben a csodában ízleljük az eljövendő világ valóságát.

Imádkozzunk hallássérült testvéreinkért, és azokért, akik az ő életüket segítik, nekik hirdetik az igét!

Hálaáldozatunkkal támogassuk a Református Egyház siketmisszióját!

2011. Szeptember 30.

„…előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg…” (8). A kiemelt mondat személyes üdvünk köréből Isten üdvözítő terve nagy távlatára emeli tekintetünket. Isten nemcsak egyes embereket akar és fog üdvözíteni, hanem a népeket is, a Jézus Krisztusban való hit alapján. Higgy Isten ígéretei beteljesedésében, és légy ebben Isten munkatársa!

2011. Szeptember 29.

Mindent kegyelemből kapunk, a hit alapján. Ezért esztelenség levenni a tekintetünket Jézus Krisztusról. Arra nézve, hogy mindent kegyelemből kapunk, Pál apostol és az ősegyház számára perdöntő bizonyíték a Szentlélek. A Szentlélek merőben kegyelemből adatik. Nem azért, mert olyan szentek vagyunk, hanem azért, hogy azok legyünk. A Szentlélek Jézus Krisztus jegyajándéka. Maradj Krisztusban!

2011. Szeptember 28.

„…szeretett engem, és önmagát adta értem” (20). Pál apostol hívő életében ennek a felismerésével kezdődött, ebből következett minden. Ez volt a soha alá nem hanyatló nap, melynek sugarai fényt hintettek útjára, melegséggel töltötték el szívét, gyümölcstermővé tették életét. Így lehet ez a te életedben is. Milyen csodálatosan felértékelődik ezzel parányi, sanyarú helyzetben lévő életed. Kétséged nem lehet. Ha mégis elfogyna, csak nézz a keresztre! Ott a bizonyíték, a pecsét, a zálog! Töltse be a te szívedet is fénnyel, örömmel, hálával. Szeresd te is őt teljes szívedből, egész valóddal!

2011. Szeptember 27.

„…mert félt a zsidó származású testvérektől” (12). Pétert már megtanította Isten, hogy amit ő megtisztított, azt ne mondja tisztátalannak. Amíg csak arra volt gondja, hogy engedelmeskedjen Istennek, nem félt senkitől, semmitől, és csodálatos megtapasztalásai voltak. Adódnak helyzetek, amikor döntened kell, hová akarsz tartozni, kinek a szemében akarsz kedves lenni. Csak Istent féljed, csak az Úrnak akarj tetszeni! Maradj hű az igazsághoz, amire elvezetett!
Így leszel Isten munkatársa mások vezetésében.

2011. Szeptember 26.

„Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem…” (2). Pál apostol kijelentés által járta az utat, amelyet Isten rendelt számára. Így került helyére az élete, így járt az úton, és igazodott el a problémák özönében. Ez Isten gyermekeinek áldott kiváltsága és lehetősége. Jézus ígérete kőszálként megáll: „aki… szeret engem…, én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat” (Jn 14,21). Ez sokféleképpen történhet. Lelke által megeleveníti az írott igét, szól, látomásokat, jeleket ad. Szeresd az Urat, kérjed kijelentését, és késlekedés nélkül kövesd hittel, bizalommal!

2011. Szeptember 25.

„…nem tanácskoztam testtel és vérrel” (16). Élete sorsdöntő eseményéről és annak következményeiről vall Pál apostol. Az élet igazi sorsdöntő eseménye a Jézus Krisztussal való élő találkozás, s hogy feltétel és okoskodás nélkül elszánjuk magunkat az ő követésére. Mindig jól döntesz, ha engedelmeskedsz Jézusnak. Őhozzá fordulj, ha tanácsra van szükséged, és megkapod! Így haladsz az úton, amelyen eléred hited célját, lelked üdvösségét (1Pt 1,9).

2011. Szeptember 24.

„Csodálkozom…” (6). Pál felismerte és határozottan hirdette a pogányoknak szóló evangéliumot. Úgy gondolta, hogy az általa hirdetett üzenet valódi megszabadulást jelentett „a jelenlegi gonosz világból!”, és csodálkozik, hogy a valódi szabadság megízlelése után hagyják magukat újra megterhelni a törvény betűje által. A csodálkozás a felcserélésnek, a rossz üzletnek szól, amikor a bizalmat könnyedén felcseréljük a félelemre. Ma min csodálkozna Pál?

Imádkozzunk bölcsességért, hogy Krisztus követőiként jobban tudjuk őt szeretni bárki másnál, és ne érdekeljen bennünket, hogy hozzánk képest ki kapott Istentől többet vagy kevesebbet!

Hálaáldozatunk legyen a világ békéjéért elmondott és komolyan átgondolt imádság!

2011. Szeptember 23.

„…hát vele mi lesz?” (21). Ez a kérdés életünk kevésbé gyümölcsöző kérdései közé tartozik, pedig gyakran feltesszük, mint ahogy gyakran összehasonlítjuk a magunk sorsát a máséval. A kérdés gyakran így hangzik: „Nekem miért jut több szenvedés?”, „Nekem miért nem jut annyi nyugalom, boldogság, mint másnak?” Jézus csendes szigorúsággal emlékeztet minket, hogy mindez nem ránk tartozik. Az ő elhívása: „Te kövess engem!”, elég nagyszerű ahhoz, hogy annak betöltése megelégítse a lelkünk.

2011. Szeptember 22.

„…jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” (15). Péter elszomorodik, amikor ezzel a kívánalommal szembesül. Jézus háromszori kérdése szembesítés, megbocsátás, és segítség a folytatáshoz. Péter válaszából kiérezhető az alázat: a magam módján szeretlek! Tudja, hogy igazán tetteivel, életével tud felelni erre a kérdésre, s majd egykor Jézuséhoz hasonló halálával. Jézust „jobban szeretni” az életünkkel, az egyetlen elfogadható, nemes versengés keresztyének között.

2011. Szeptember 21.

Az egyház hajnaláról szól a történet. A Feltámadott Úr jelenléte egyszerre személyes, konkrét és egyszerre jelképes. Jézus hétköznapi élethelyzetben, munka közben keresi fel a Galileába visszatért tanítványait, de célja, hogy a halászokból emberhalászok legyenek. A tanítványok feladata ma is felismerni őt a hétköznapokban: „Az Úr az!” (7), követni parancsait, megélni a közösség örömét, egyben felmutatni, hogy a kenyér közösség, a munka hivatás, életünk küldetés, ami róla szól.

2011. Szeptember 20.

Nem véletlen, hogy a Bibliával ismerkedők számára elsőként János evangéliuma olvasását szokták javasolni. A végén olvashatjuk a könyv megírásának célját: „…hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia…” (31). A könyv célja a hitre juttatás és az életre segítés. Egy könyv tud hitet adni? A könyv magában nem. A megírt evangélium ereje, hogy amikor olvassuk és magyarázzuk Lelke segítségével, János a tanú megrendítő közvetlenségével von minket Jézus Krisztus jelenlétébe.

2011. Szeptember 19.

„…éppen nem volt velük…” (24). A hét első napján, a „vasárnapi gyülekezetből” hiányzó Tamás sok mindenből, pontosabban mindenből kimaradt. A többiekhez hasonlóan csalódottságában és félelemében ő is bezárkózott, a különbség, hogy ő önmagába. Mikor azután büszke tagadóként és okos kritikusként, de mégis ott van a gyülekezetben, megtörténik vele is a csoda: látja az Urat! Érdemes hát eljönni fél hittel, kétségek között és csalódottan is az Úr napján a gyülekezet közösségébe!

2011. Szeptember 18.

A tanítványok számára a feltámadott Krisztus megjelenése nemcsak az igazi húsvét eljövetelét jelentette, de ekkor nyert személyes értelmet Krisztus nagypénteki szenvedése is. Ez a találkozás jelentette apostoli küldetésük kezdetét és ezzel szoros összefüggésben a Szentlélek vételét. Krisztus sok gazdag ajándéka akkor lesz a miénk, ha az először személyes vigasztalásként ér el hozzánk. Bánatban és félelemben ezért jó meghallanunk a Feltámadott hangját: „Békesség néktek!” (19).

2011. Szeptember 17.

„Jézus nevén szólította: Mária!” (16). A húsvéti történetek személyességükben a legszebbek. Mária, Tamás, az emmausi tanítványok, Péter, a tizenkettő találkozása Jézussal egészen személyes. Nekik adatik. A személyességben szívig ér az evangélium. Mai nyelvezettel mondhatnánk: mélylélektani érintés, egzisztenciális megragadottság. De nem a megfogalmazás a lényeges. Hanem hogy egyenként vagyunk Isten szeretetének drága tárgyai. Te is és én is.

Imádkozzunk az érdeklődőkért, és azokért, akiket valami visszatart a Krisztus evangéliumának teljes elfogadásától!

Hálaáldozatunkkal segítsük az Erdélyi Református Egyházkerület börtönmissziós szolgálatát!

2011. Szeptember 16.

„…látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől…” (1). Három húsvéti szereplő áll előttünk: Mária, Péter és János. Értelmük, látásuk és lelkük számára ugyanaz az egy tény áll rendelkezésre: az üres sír. Élő hit ott azonban csak Jánosban ébred. A látás, a feltámadásra utaló üres sír önmagában nem szül hitet. Több a hitnek titka. Felülről adatik, s annak, akinek Isten adni akarja. Személyesen. Neked és nekem is. Megnyerted-e már, él-e benned, hálás vagy-e érte?

2011. Szeptember 15.

„Eljött Nikodémus is…” (39). Jézus halála és temetése napján életre kel Nikodémusban az „éjféli” evangélium. Jézus halála életnek forrása. Nikodémusban elindul egy új, rejtőzködés nélküli, egyértelmű, áldozatra kész élet. Már a temetés napján megmutatkozik az Isten Fia áldozatának életet teremtő, újjászülő ereje. S hatalmasan kibontakozik. Nemzedékről nemzedékre. Ezeríziglen. Bennem érdemtelenben is, hála érte. Köszönöm, Uram!

2011. Szeptember 14.

„…az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát…” (34). A római kivégzőosztag kötelessége volt, hogy meggyőződjenek, valóban halott-e az elítélt. Mondhatjuk, kétszeresen is kivégezték. Legyen biztosan halott. Ehhez hasonlatosan, a történelem számtalan szellemi nagysága, uralkodója, különféle mozgalmak, istentelen és önistenítő személyek „döfték a maguk lándzsáját” a Megváltóba. Hiába. Aki meghalt értünk, feltámadott! Jézus él.