2011. Augusztus 8.

„…de én nem leszek mindig veletek!” (8). Jézus elfogadta Mária hálaáldozatát, ezt a látszólagos pazarlást. Az Úrnak való szolgálat nem mérhető úgy, hogy mi hasznom van ebből, mi mást lehetett volna ebből megcsinálni. Az Úr ügyéért való áldozathozatal látszólag felesleges pazarlás, mint ahogy ilyen minden, ami igazi szeretetből történik. Vannak alkalmak, amikor félre kell tenni a józan mérlegelést és számítgatást, hogy megmutassuk szeretetünket akár Isten felé, akár mások felé.

2011. Augusztus 7.

„Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához, és látták, amit Jézus tett” (45). A hitetlenkedőket is meggyőzi Jézus legnagyobb csodája, amit tett: Lázár feltámasztása azt mutatja, hogy Jézus Úr a legnagyobb ellenség, a halál felett is. Később Jézus feltámadása, a feltámadott Úrral való találkozás ugyanígy hitet ébresztett sokakban. Jézus a Tamással való beszélgetésben boldogoknak nevezte azokat, „akik nem látnak és hisznek” (Jn 20,25).

2011. Augusztus 6.

Mindannyian veszítettük már el közeli szerettünket, és azt tapasztaltuk, hogy szinte nem is tudunk „logikusan” mit kezdeni a halál tényével. Mert a megoldás nem is a fizikai lét logikájában keresendő, hanem a mindenható Isten örökkévaló, Lélek szerinti világában! Lázár a feltámasztás eseménye után egyszer, valamikor újra meghalt. De talán számára és mások számára is ez a csodaesemény a hitre ébredés üdvösségpillanatát jelentette.

Imádkozzunk azért, hogy Isten ajándékozzon meg bennünket nyitottsággal, figyelemmel, türelemmel és alázattal, hogy másokat is Krisztushoz vezethessünk!

Hálaáldozatunk ezen a héten legyen az az imádságra szánt idő, amely által megerősödhetünk a hitvalló életszolgálatban!

2011. Augusztus 5.

Mennyire egyértelműnek tűnik számunkra, hogy egyéni vagy közösségi eredményeink, sikereink az Úr dicsőségét szolgálják. De vajon amikor kudarcot, betegséget, veszteséget élünk meg, akkor is komolyan tudjuk-e venni, hogy Isten örök tervében, amely messze túlmutat az általunk éppen megélt pillanaton, ez is „Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia” (4)? Krisztus a számunkra megmásíthatatlannak tűnő élethelyzetekben is tud csodát tenni!

2011. Augusztus 4.

Mennyire nem mindegy, hogy a Teremtő Isten nevez a maga fiainak bennünket (Zsolt 82,6), mint akiket a teremtésben és a Krisztusban újjászületésben a maga Lelkével ajándékozott meg, vagy az ember isteníti önmagát. Az utóbbi sajnos általánosabb az emberek között, amikor elvakult önigazságok kerítik hatalmukba, és fordítják a Krisztusban emberközelbe jött Isten ellen őket. Te vajon félre tudod-e tenni a magad vélt igazságait Krisztus igazságáért?

2011. Augusztus 3.

Krisztus mellett szavak és cselekedetek tanúskodnak. Szavak és cselekedetek tanúskodtak őmellette kétezer éve is, de ugyanúgy szavak és cselekedetek tanúskodnak őmellette ma is. Az ő szavai és az ő cselekedetei, melyek - innen indul a keresztyén hívő élet - áthatják, átformálják az övéi életét, és - így működik a keresztyén hívő élet - továbbsugároznak az övéi életéből. Ebben élem meg ugyanis Isten létének, lényének „egy”-ségét, dinamikáját a saját életemben is.

2011. Augusztus 2.

Azok a „más juhok” csak hozzád képest mások. Te pedig hozzájuk képest vagy más. És ez a különbözőség akár komoly konfliktusokhoz is vezethetne, ha nem az kötne össze bennünket, ami személyes és közösségi létünkben a leglényegesebb és a legfontosabb, hogy mindannyian Krisztushoz tartozó emberek vagyunk. Személyes keresztyén életünk és krisztusi közösségeink más-más színével ugyanis éppen így válhatunk együtt Krisztus arcának kiábrázolóivá a világban.

2011. Augusztus 1.

Isten és az ember kapcsolata élet-halál kérdés - Isten számára. És a te számodra? Hiszen nem passzív haszonélvezői vagyunk Krisztus kegyelmének, hanem elhívatásunk egyben küldetést is jelent. Bármilyen gyengének, alkalmatlannak is érezzük magunkat, a krisztusi kegyelem megtapasztalóiként a krisztusi kegyelem hirdetőivé és védelmezőivé is leszünk, kell lennünk egyúttal. És nemcsak akkor, amikor a napsütötte domboldalon delel a nyáj, hanem akkor is, ha farkasok jönnek.

2011. Július 31.

Vannak minket megajándékozó, meggazdagító és vannak minket meglopó, megkárosító kapcsolataink. Különös azonban belegondolni, hogy ahogyan emberek vagy akár tárgyak felé vannak kötődéseink, úgy a szellemi, lelki világ erői és hatalmai irányában is kialakulnak és működnek ezek a kapcsolatok: vagy építik vagy rombolják a létünket. A mai ige arra hív, hogy minden kötődésünk, kapcsolatunk értékét, értelmét Krisztushoz viszonyítva keressük és találjuk meg!

2011. Július 30.

Gyakran hallható a bántó élű hasonlat: ostoba, mint az állat. Pedig az állatok néha lényegesen bölcsebben viselkednek, mint az emberek. A juhok, akikről Jézus beszél, szinte egy életvalóságba olvadnak pásztorukkal: „hallgatnak a hangjára” (3), „követik” (4), és ezzel mintegy ösztönösen kivédik a tolvaj, a rabló és az idegen felől érkező veszélyt (1.5). Vajon van-e bennünk annyi bölcsesség, mint a juhokban? Készek vagyunk-e ragaszkodni a valódi életet adó életvalósághoz?

Imádkozzunk az egyetemekre és főiskolákra felvételt nyert új hallgatókért!

Hálaáldozatunkkal segítsük egyetemista éveit egy rászoruló fiatalnak a gyülekezetünkből!

2011. Július 29.

Isten szeretettel közeledik még a kirekesztett és kitaszított emberhez is (35). A Jézussal való találkozást illetően viszont lényeges különbség mutatkozik abban, hogy míg egyesek csak a saját kérdéseiket teszik fel neki (40), addig mások meg merik hallani, és saját életükre merik vonatkoztatni az Isten felől érkező kérdést is: „Hiszel te az Emberfiában?” (35). És ha az isteni kérdést nyitottság fogadja, megfogalmazódik az életet meghatározó válasz: „Hiszek, Uram” (36).

2011. Július 28.

Vakok között a félszemű a király. Furcsa, hogy a látók viszont nem szívesen tekintik meghatározónak annak a véleményét, aki náluk többet lát. Az egykori vak, aki találkozott Jézussal, többet ismer fel, mint a szemlélődéshez szokott farizeusok: Jézus Istentől való (33). Az ítélkezők a látástöbbletet becsmérléssel és kiközösítéssel díjazzák (34). Vajon mi fel merjük-e vállalni a hétköznapokban azt a látásunkat, ami Istentől való, amit a Jézussal való találkozásban nyertünk?

2011. Július 27.

A félelem belopózik a szívekbe, beékelődik az emberek közé, és meglopja életük teljességét. A kiközösítéstől való rettegés (22) még a családi kapcsokat is ékként feszíti (23) - ellehetetlenítve az egykor vak gyermek csodálatos gyógyulása feletti közös örömöt, az élet kiteljesedésének közös megtapasztalását. A félelem meglophatja a mi életünket is. A félelmek támadása közepette megerősít, ha a gyógyulthoz hasonlóan visszagondolunk arra, mit tett értünk Isten.

2011. Július 26.

Egy-egy személyesen megtapasztalt csoda által Isten új lendülettel és tartalommal tölti meg életünket. De vajon akkor is boldogság tölt el bennünket, amikor más életében látjuk nyilvánvalóvá lenni Isten cselekedeteit (3)? Vagy ilyenkor inkább hitetlen csodálkozássá üresítjük az embertársunk életét gazdagító csoda feszültségét (8.10.12)? Isten kezének nyoma a legváratlanabb helyen is megmutatkozhat, és mindannyiunk életét gazdagíthatja.

2011. Július 25.

Rettenetes, hogy az ember annyira el tudja szigetelni magát az őt megszólító Istentől, hogy az élet Urában (51) saját élete ellenségét látja (48). Ez az elzárkózás tükröződhet gondolkodásban (52-53), bölcselkedő, lenéző vitatkozásban (57), gyilkos indulatban és tettben (59) egyaránt. Legyen intő jel számunkra az, hogy Jézus - aki határozottan, de nem erőszakkal lép az emberhez - elrejtőzik (59) az előle csökönyösen elzárkózó elől!

2011. Július 24.

Olykor számunkra is nehézséget jelent az, hogy helyet találjunk életünkben Isten Igéjének (37). Sajnos nem csak a farizeusokkal történhet meg, hogy indulatuk, makacs gondolkodásmódjuk, hagyománytiszteletük értetlenségbe, süketségbe torkollik (43). Csodálatos, hogy Jézus még az így elszigetelődő embert is a szeretetre figyelmezteti (42). A tőle kapott szeretet nyomán minden élethelyzetben megnyílhatunk igéje előtt. „Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit…” (47).

2011. Július 23.

A francia filozófus, Rousseau mondotta: Nem az a szabadság, hogy azt teheted amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz. Mi meg azt mondjuk, hogy a Jézussal járó élet nem a bűn zsoldjától függ többé. Ő a földhözragadtság helyett a szabadsághoz való örök kötödést kínálja. Minden más időleges és viszonylagos csupán. A szabadság azoknak a boldog és elragadhatatlan tulajdonsága, akik Jézussal együtt az atyai ház lakói. A bűntől megszabadult élet így lehet felszabadult életté.

Imádkozzunk egyházunk vezetőiért, püspökeinkért és főgondnokainkért, hogy hűséggel végezhessék az egyházkormányzás nehéz szolgálatát!

Hálaáldozatunkkal segítsük csendes hetek megvalósítását a közösségünkben!

2011. Július 22.

Választ tudunk adni a kérdésekre: honnan jövünk és hová megyünk? Jézus egyértelműen adja meg a feleletet: az Atyától jött és az Atyához megy. Kár lenne eltékozolni a rövid életünket céltalan vándorlással. Jézus olyan otthont kínál, ahol biztonságos a lét, ahol nem gyötör a magány, és ahol öröm az élet. Tévedés ne essék, ez nem egy mese- vagy álomvilág, hanem az, amit az Atya ígért az őt szeretőknek. Légy célirányos, hogy otthon lehess!

2011. Július 21.

Az egész világ a kiapadó energiaforrások miatti félelemben él. Ugyanakkor nem veszi észre, hogy van valaki, akinek a forrásai kimeríthetetlenek. Van, aki nem a fizikai fényt sugározza, hanem az örök élet fényét kínálja. A lelki sötétségben járó ember számára végre biztos útirány adatik. Ahogyan a szomjazónak a víz, úgy az élet útján járónak a világosság adja meg a menekülés lehetőségét. Kövesd őt, és soha nem kell rettegned a sötétségtől!

2011. Július 20.

Sokan szeretnek mások életében, múltjában kutakodni, „szaftos” dolgokat keresve. Mindig lehet találni valakit, akire ujjal mutogathatnak - lám, micsoda vétkek terhelik! Mindig van kéznél pár kő, és dobáló is kerül. Álszent ez a magatartás, mert mindenkinek az életében vannak foltok, takargatni való bűnök. Jézus azonban ad egy második lehetőséget: menj el, és kezdj újat! Nincs nagyobb ajándék, mint a meg- és felszabadított élet!

Üdv Néktek!

Kérlek segítsetek Nekem! Két gyermekes boldog anyuka vagyok. Az életem középpontjában a család áll ezért ez a kedvenc témám is. A gyermeknevelési szokásokat kutatom és mindenhol informálódok a témával kapcsolatban. A Ti véleményetek is nagyon érdekel ezért ha van 4-5 percetek egy kérdőív kitöltésére kérlek Titeket, hogy kattintsatok a linkre.


https://spreadsheets.google.com/spreadsheet/view form?formkey=dGRZaFpoQXZxQllFUlJqTkc2VWxReVE6MQ

"Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek."

2011. Július 19.

Ma is eltérőek a vélemények arról, kicsoda Jézus. Nem az a fontos, mit mondanak mások, hanem hogy mi a mi személyes hitvallásunk. A Számadás Napján ennek tükrében ismer meg vagy juttat ítéletes sorsra bennünket. A Jézust követő élet sokak ellenszenvét váltja ki. A hozzá hű élet a földi életben a kereszt hordozását eredményezi, de ennek következménye az örök élet koronája.

2011. Július 18.

Jézus nem önjelölt Messiás. Az ószövetségi messiási próféciák olyan számban teljesedtek be életében, halálában és feltámadásában, hogy az mindennél egyértelműbb. De mennyi jelre és csodára lenne szükség, hogy még többen rádöbbenjenek - ő az, akit vártunk. Ő az, aki lelki szomjúságunkat eloltja, aki maga a tiszta forrás. Sőt, aki ebből merít, az másokat is felüdít. Víz nélkül az élet sorvad, Jézus nélkül az örök élet vész el.

2011. Július 17.

Emberi gondolkodásunk nem tudja értelmezni a végtelent. Küszködünk a láthatókkal és az anyagi világgal. Jézus kortársai sem voltak nálunk „felvilágosultabbak” - benne is csak a názáreti ács fiát látták. Érthetetlen volt az ő Istennel való kapcsolata, ezért is a szándék az elnémítására. Hisszük-e, valljuk-e, hogy az Atya és a Fiú egy? Azt látjuk-e Jézusban, akit az Atya elküldött, a Krisztust, a Messiást, vagy a tények ellenére még mindig mást várunk?

2011. Július 16.

Akik hallgatták Jézust, arra törekedtek, hogy betű szerint megtartsák a mózesi törvényeket. Van azonban olyan isteni parancs, amely túlmutat ezen, és mélyebb gyökere van, „minthogy a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek - nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van -, és szombaton is körülmetélitek az embert” (22). A körülmetéléssel Isten szövetségébe lép a gyermek nyolcnapos korában (1Móz 17,10-13), függetlenül attól, hogy szombatra esik-e vagy sem. Az a mi nyolcadik napunk, amikor az Atya szövetségre lép velünk a Fiú által.

Imádkozzunk azért, hogy felismerhessük a magunk által alkotott szabályok és törvények rendszerén túl a gondoskodó és szerető Isten hatalmát!

Hálaáldozatunkkal segítsük azokat, akik éheznek és szűkölködnek, akiknek nincs meg a mindennapi kenyerük.

2011. Július 15.

A lombsátorünnep (2) a pusztai vándorlás ünnepe, amikor Isten sátrakban adott lakást Izráelnek. A nép ott lakott és abból élt negyven évig, amit az égből kapott - nem épített kőből házat, nem szántotta fel a földet. Nem felejtette el bizonytalanságát a továbblépésről, kérdéseit a jövővel kapcsolatban. Az Úr kezében voltak. Most az Úr bizonytalan, hogy menjen-e, most ő lép be az ideiglenes sátorba, most ő érzi át a kiszolgáltatottságot, most ő vár (6). Emberré lett.

2011. Július 14.

Ha a tanítványai kemény beszédnek (60) tartották ezt, akkor vajon mit gondolhattak erről az ellenségei? Miért volt kemény? Nem mondott sem durvát, sem fájdalmasat. Csak olyat, amit nem tudtak elfogadni. Talán elfogadták volna, ha Jézus vallási reformokat vezet be vagy forradalmat szít. Itt viszont egyszerű és alapvető dologról beszél: a kenyér az élet elemi feltétele, amit mond „lélek és élet” (63). Elviselem, ha átírják nagy álmaim, de kis, alapvető dolgaimhoz a végsőkig tudok ragaszkodni.

2011. Július 13.

„Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne” (56). Számunkra ez az úrvacsorai közösség, „minthogy tagjai vagyunk testének” (Ef 5,30). Az a misztikus közösség, amelyet úrvacsora vételekor megtapasztalhatunk, nem csak egy pillanatnyi egyesülés. A vele való közösségnek illata, íze, zamata van. Ezt meg lehet tapasztalni, ezt meg lehet élni: „aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké” (58).

2011. Július 12.

„Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le…” (41) - mondja ezt a testté lett Ige magáról az írott igében. „Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó víz. / Itt vagyon az tudomány, mely örök íletet ád. / Lelki kenyír vagyon itt, melyben mikor íszel örökké / Ílsz, mely az mennyből szálla, halálra mene” (Sylvester János). Ebből táplálkozunk, ebből élünk. Éppen most, amikor a Szentírás lapjait olvassuk. Hogy ízlik?

2011. Július 11.

„…nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem...” (32), és talán várták, hogy úgy folytassa: „én adok” (Jn 4,14). Ám itt nem arról van szó, hogy Jézus Mózes helyébe lép, hogy adjon a népnek, hanem ő maga lesz az, aki adatik. Az eső kicsapódik a felhőkben, és cseppekben megöntözi a búzatáblákat. Kirobban és eltalálja a búzaszemet a napsugár. Minden felülről jön a kenyérhez: az eső és a napsugár is. Ám most maga a kenyér jön felülről, a mennyei kenyér. Forrása minden életnek, aki „életet ad a világnak” (33).