2010. Augusztus 11.

„…megelevenített együtt Krisztussal …” (5). A feltámadásnak – Krisztusnak a halálból, nekünk az új életre történő feltámadásunknak – nagyszerű képe ez a szakasz. Krisztus értünk, bűnösökért halt meg. Mi meghalhatunk a „bűn számára”, hogy feltámadva elmondhassuk: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az új élet, az új ember élete létünk legnagyobb és legnehezebb Istentől kapott ajándéka.

2010. Augusztus 10.

„Nem szűnöm meg hálát adni értetek…” (16). Talán nem lett volna ok és alkalom feddésre, dorgálásra, jobbításra? – Biztosan. Az apostol mégis a hálaadást tette az első helyre. Mert mindenekelőtt és -felett első feladatunk: mindig mindenért hálát adjatok! Isten érdemeink nélkül, kiválasztható irgalmával szeret. Hálánkra nem neki van szüksége (a hálátlanságunkra persze még annyira sincs!), hanem nekünk: soha ne feledjük Istentől kapott helyünket!

2010. Augusztus 9.

„…fiaivá fogad… kegyelme dicsőségének magasztalására…” (5–6). Ismerjük latinul is: soli Deo gloria, magyarul: egyedül Istené a dicsőség! A mai igeszakasz háromszor is utal Isten dicsőségére (6.12.14). Míg a második kettő általában szól Isten dicsőségéről, addig a fenti idézet – különös szópárosítással – Isten dicsőséges kegyelméről. Szokatlan és elgondolkoztató: Isten Krisztusban nekünk ajándékozott kegyelme az ő dicsőségét hirdeti. A mi feladatunk ennek magasztalása. A magasztalás kiment a „divatból”, de mi „divatozás” nélkül is gyakorolhatjuk.

2010. Augusztus 8.

„…a szeretet és a békesség Istene veletek lesz” (11). Míg a Rómabeliekhez írt levél a keresztyén hittan szempontjából a legfontosabb újszövetségi irat, addig a gyakorlati keresztyén élet hitbeli példáit a két Korinthusi levélből tanuljuk. A felmerülő feszültségeket mihamarabb oldani kell: Pál személyes megérkezését már ne keserítse semmi ilyesmi!

2010. Augusztus 7.

„Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek” (14). A Pál és a korinthusiak közötti kapcsolat sokszor olyan terhes, fájdalmas, mint a szülő–gyermekek kapcsolat. Az erős a kapott erő miatt tartozik hordozni a gyengébbet, hogy példát adjon neki. Hálából hordozzuk a ránk bízottakat, nem várva semmit! Jézus Krisztus bennünket keres, nem azt, ami a miénk. Kövessük őt, hogy gyógyuljanak a közösségeink!

Imádkozzunk azokért az országokért és népekért, amelyek háborúságot szenvednek ma is, imádkozzunk az Istentől elnyert békéért ebben a világban.

Hálaáldozatunkkal segítsük elszegényedett gyülekezeteinket.

2010. Augusztus 6.

„Elég neked az én kegyelmem…” (9). Az Úrtól kapott kijelentések, látomások, elragadtatások Pál számára Isten ajándékai. Nem ezek jelzik apostolságát, de megerősítik az abban való kitartásra. Csak így beszélhet arról, hogy erőtlen állapota ellenére öröme van. Nem lázadni, nem változtatni, nem ledobni a terhet az tudja, aki mindent Isten kezéből fogad el. Tanítson az apostol élete arra, hogy mindent Krisztusnak tulajdonítsunk, akinek tulajdonai vagyunk!

2010. Augusztus 5.

„…ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja” (28). Ez a mondat azt jelenti, hogy Isten egyházának szolgálata betölti Pál egész gondolkodását, egész életét. Mindent ennek a szolgálatnak rendel alá, ezért a szolgálatért visel el. Ő valóban Krisztus tulajdona, és annak tekinti a rábízottakat is. A hamis apostolokra gondolva elmondja az igaz apostol ismertetőjegyeiként fáradalmait és a bántalmazásokat. Krisztustól kapja az erőt. Vegyük fel ma a ránk bízottak gondját!
Kérjünk erőt hamis rágalmak elhordozásához!

2010. Augusztus 4.

„…mindenben… nyilvánvalókká lettünk előttetek” (6). Megszoktuk már, hogy a kimondott szavak mögött más értelmet keressünk. Meglepnek a nyílt beszédű emberek. Az apostol egész élete feltárult a gyülekezet előtt bizonyságtételeiben. Jézus szelídségét, alázatát a maga életén keresztül is megmutatta. Ez a nyíltság. Tudunk mutatni győztes, sikeres életet. Harsogó, erőteljes, vonzó bizonyságtételeket is mondhatunk. Vigyázzunk, hogy nyíltan járjunk Isten világosságában, és elkerüljön bennünket az alázatot, szelídséget nélkülöző homály!

2010. Augusztus 3.

„…nem az a kipróbált, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl” (18). Az Úr ajánlólevelét a Szentlélek írja. Testi ember aligha értheti. Emberi mértékkel nem lehet lelki kérdéseket megoldani. Az odaszánt szolgálatban szüntelenül Krisztust hirdeti az életünk. Pált Isten Lelke indította el és állította meg. Korinthusi szolgálata a feltámadt Krisztus hirdetése. Minden vád, ami Krisztus igaz követőit éri, elhordozható, ha nem önmagunkat ajánljuk. Az Úr adjon bátorságot a küldetéshez!
De ő adjon erőt a továbbinduláshoz is!

2010. Augusztus 2.

„…a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek…” (4). A feltámadt, élő Krisztusról való bizonyságtétel a gondolkodás és az életvitel megváltoztatását kívánja. Akiknek élete és beszéde Krisztusról tesz bizonyságot, azokat gyakran vádolják kétértelműséggel. Sok logikus, okosnak tűnő érv ellenében nem harcolhatunk ugyanezekkel az eszközökkel. Krisztus katonája lelki-szellemi harcot vív. Isten kezében, a Szentlélek fegyvereivel harcolhatunk, ami talán meghátrálás az emberek szemében, de megmaradás Krisztus indulatában.

2010. Augusztus 1.

„…úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány” (5). A Jeruzsálemben élő keresztyének szükségének enyhítésére gyűjtöttek adományokat a korinthusiak. A hálás, mindent Istennek tulajdonító, az ő kezéből elfogadó szív indulatára figyelmeztet az apostol. Adakozásunk lehet tudatos készenlét: hálámat mindig kész vagyok kifejezni azzal, hogy Istentől kapott javaim egy részét előkészítem arra, annak, akit Isten Lelke megmutat.

2010. Július 31.

„…gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt…” (21). Pál számára mindig is fontos volt, hogy az evangélium ügyéért végzett munka ne botránkoztassa meg a környezetet. Így akarja megőrizni az adakozás és a pénz célba juttatásának tisztaságát is. Ugyanis nemcsak az fontos, hogy az Isten előtt tiszta legyen az adakozás, hanem az is, hogy az emberek előtt is tisztességes ügynek tűnjék. A bizalom elengedhetetlen, és vigyázni kell rá!

Imádkozzunk azért, hogy egyházunk minden munkáját tiszta lelkiismerettel végezze.

Hálaáldozatunkkal igyekezzünk „sokakat meggazdagítani”.

2010. Július 30.

Az adakozás kérdésében igazít el Pál. Itt is Krisztus a mérce, aki „gazdag létére szegénnyé lett” (9). Az adakozáson, s kiváltképp a diakónia gyakorlásán lemérhető a szeretet valódisága. Krisztus úgy mutatta meg a szeretetét irántunk, hogy mindenről lemondott, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk. A szeretet tudatos döntések sorozata, ezt Jézus élete bizonyítja a legékesebben. Itt Pál ugyanerre a szeretetre alapoz, amikor az adakozásról beszél. Vajon a mi adakozásunkat a megszokás rutinja mozgatja, vagy a szeretet tudatos döntései?

2010. Július 29.

„…Isten szerint szomorodtatok meg…” (9). Pál apostol arról ír, hogy korábbi levelének a haszna nem a saját személyét illetően, hanem az Isten akarata szerint értékelhető igazán. Mert emberileg bizonyos konfliktushoz vezetett a levél tartalma, de utólag kiderült, hogy ennek a célja a megtérés volt. Bár Pál arról ír korábban, hogy ha lehet, mindenkivel békességben éljenek a korinthusiak, ez a békesség csakis Isten akaratának megfelelően valósulhat meg. A hitért és Krisztusért olykor konfliktusokat is fel kell vállalni.

2010. Július 28.

„…tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól” (1). A megszentelődés útjához Isten Lelke adja az erőt, de Pál apostol szerint az akaratunkra mindenképpen szükség van. Ezért kéri a levél címzettjeit, hogy tisztítsák meg magukat és féljék az Istent. A megszentelődés útja az egyháztörténelemben minden bizonnyal Kálvinnál kapta a legnagyobb hangsúlyt. Ő ezt az áldozatkészségben látta megvalósulni, amikor az ember az életét adja oda, ajánlja fel Istennek hálából. Ezt saját szabad döntése alapján teheti meg mindenki. Arra biztat Pál is, hogy akarjunk a megszentelődés útján járni.

2010. Július 27.

„…tárjátok ki ti is szíveteket” (13). Isten szavára csak egyetlen válasz lehet megfelelő: a nyitott szív. Mindenünket odaadhatjuk Istennek és a másik embernek is, de ha a szív zárva marad, a kapcsolatnak vége. A szeretet kulcsa a nyitott szív, amely képes befogadni és elfogadni, illetve amely meri felvállalni hiányosságait és szükségeit is. A nyitott szív képes változni, ezért kéri Pál a korinthusiakat mint gyermekeit, hogy tárják ki szívüket az Isten előtt. Isten ezt kéri tőlünk ma is.

2010. Július 26.

Pál apostol Isten szolgájaként hirdeti az evangéliumot. Hogy milyen is Isten szolgája, arról a következő versekben olvashatunk, de az összes jelző és ellentét között talán mégis az utolsó a legkifejezőbb: „mint szegények, de sokakat gazdagítók…” (10). Ezzel Pál azt fejezi ki, amit Ágoston hasonlóan fogalmazott meg: Ha mindenem van, de Krisztusom nincsen, semmim sincsen.
Ha semmim nincsen, de Krisztusom van, mindenem van.

2010. Július 25.

„…ha valaki Krisztusban van, új teremtés az…” (17). Csak aki Krisztusban van, az éli át és tapasztalja meg az „új” csodáját. Ez az „új” azt jelenti, hogy többé nem haragosai vagyunk Istennek, hanem barátai. A harag gyermekeiből a béke gyermekei lehetünk, de csak Krisztusban. Ez a teremtés pedig Isten munkája, nem az emberé, aki Krisztusban békejobbot nyújtott az egész világnak. Fogadjuk el ezt a békét tőle, és hirdessük másoknak is!

2010. Július 24.

„Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt…” (10). Isten markából nem lehet elmenekülni – mondták bölcs elődeink. Mindnyájan tőle kaptuk az életet, és neki tartozunk elszámolással. A porhintés folyik, a hazugság atyja harsányan hallatja hangját. Ne higgyünk az istenellenes hangoknak. Atyánk értelmes életre teremtett minket. Éljünk úgy, hogy földi életünk után a számadás napja az öröm napja legyen számunkra!

Imádkozzunk gyülekezeteink és egyházunk vezetőiért, hogy hűséggel kormányozhassák a rájuk bízott közösségeket.

Hálaáldozatunkkal segítsük a csendeshetek, az evangelizációk megvalósítását.

2010. Július 23.

„…mi is hiszünk, és azért szólunk!” (13). A hit az a „műszer”, amellyel az ember Istent és az ő világát érzékeli. Minden tudomány megkívánja művelőjétől a megfelelő szakismereteket. Aki hit nélkül akar Isten világába betekintést nyerni, kudarcra van ítélve. „Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.” (MRÉ 458,3) Mint ahogyan az előttünk járó nemzedékek, úgy mi is hiszünk, azért szólunk. Te hiszel-e és szólsz-e Istened megváltó szeretetéről? Mind a kettő fontos!

2010. Július 22.

„…nem önmagunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust” (5). Krisztus Jézus hirdetésére kaptak felhatalmazást mindazok, akik követőivé lettek. Krisztus keresztje, engesztelő áldozata békéltette meg a bűnös világot a szent Istennel. Így teremtette meg a lehetőséget az értelmes, a tartalmas, örök életre. Krisztus hirdetése által jön létre a közösség az életet ajándékozó és az örök boldogságba hívó Atyánkkal. Fontos, hogy arra a Jézusra irányítsuk kortársaink figyelmét, akié minden hatalom mennyen és földön.

2010. Július 21.

„…ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (17). Miközben az Úr Krisztusban adott kijelentésének írásba rögzített szavát olvassuk, és az istentiszteleteken részt veszünk, Urunk képére formálódunk a Szentlélek munkája által. Az önző emberből szerető szívű, segítségre kész, imádkozó emberré válunk. Legyünk hálásak Urunk újjászülő és az új élet útján vezető, formáló erejéért!

2010. Július 20.

„Hála az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban…” (14). Krisztus emberek által jeleníti meg megtartó erejét, megismerésének lehetőségét. Az ige ezt jó illatnak nevezi. Ahogyan az erdélyi barlangok jó levegője gyógyítja az asztmás betegeket, az Isten szeretetének jó híre is gyógyítja testi-lelki bajainkat. Adjunk hálát azért, hogy Isten ma is hordozza egyházát, árasztja szolgái által, általunk Krisztus erejét.

2010. Július 19.

„…titeket kímélve nem mentem még el Korinthusba” (23). Az apostol tetteit nem a sértődöttség határozza meg. Nagyon elszomorította ugyan a bizalmatlanság, de nem rájuk, hanem Urára tekintve hoz célszerű döntést azért, hogy a konfliktus rendeződjék. Az empátia által, amely Krisztus szeretetéből táplálkozik, minden konfliktus rendeződhet. Arra a szeretetre van szükség, amely Krisztus által rendezte a legmélyebb konfliktust: a szent Isten és a bűnös ember megromlott kapcsolatát. Ezt kérjük, és ez határozza meg kapcsolatainkat!

2010. Július 18.

„… Isten kegyelmével forgolódtunk a világban…” (12). Pál és munkatársai szolgálata sem volt mentes a konfliktusoktól. Amikor egyes korinthusiak vádolják Pált, ő világossá teszi, hogy a szolgálatuk Istentől való, Krisztus elhívása alapján. Isten tisztasága és szentsége Krisztus minden követőjét tisztaságra kötelezi. A hamis vádakat azonban fontos visszautasítani.
Járjunk Isten igényének megfelelően tisztán, bölcsen ebben a világban!

2010. Július 17.

„Tudván…, hogy társaink vagytok a szenvedésben…” (7). Az egyház építése, ahogy Pál korában sem volt könnyű, úgy ma sem könnyű feladat. Nehéz terheket, sok lemondást és szenvedést kell vállalnia annak, aki Krisztusról tesz bizonyságot. Ám a hit terjedése és a megtapasztalt kegyelem vigasztalást jelent az elszenvedett nehézségekért. Legyenek áldottak, akik vállalják a misszió nehéz munkáját: idegen, távoli országokban, vagy saját hazánkban az egyháztól elszakadt lakosok között! Imádkozzunk az ő munkájukért!

Imádkozzunk egyházunk diakónusaiért, és azokért, akik erre a szolgálatra készülnek.

Hálaáldozatunkkal segítsük egyházunk bel- és külmissziói szolgálatát.

2010. Július 16.

„Emlékezzél meg róluk, én Istenem…” (29). Az ünnepi pillanatok után jöttek a hétköznapok, és a nép, Nehémiás távollétében, hamar megfeledkezett arról, hogy elkötelezte magát a törvény megtartására. Nehémiásnak fájdalmas rendszabályokkal sikerült ismét rendet teremtenie.

A keresztyén hit is csak akkor igazi, ha a hétköznapjainkban is megmutatkozik: ha életünk példás rendben, Isten akarata szerint zajlik, fennen hirdetve Krisztus szeretetét és a megváltott élet örömét. Kérjünk ehhez erőt az Úrtól!

2010. Július 15.

„…Isten megvidámította őket nagy örömmel…” (43). A városfal avatása valójában istentisztelet: a lévitáknak erre úgy kell felkészíteniük önmagukat és a népet, mint a templomi szolgálatra, a két körmenetet a falon ők vezetik, az ünnepség pedig a templomi magasztalásban és áldozatbemutatásban éri el a csúcsát. Mindenki tudta, hogy a sikerért elsősorban Istent illeti hála és tisztelet (43).

A mi dolgainkat is Isten vezeti sikerre: soha ne feledkezzünk meg az őszinte hálaadásról!

2010. Július 14.

„…a nép áldotta azokat a férfiakat, akik önkéntesen vállalkoztak…” (2). A babiloni fogság óta Jeruzsálem romokban hevert. A vezetők azonban most mind a városba költöztek, a nép tagjai közül pedig minden tizedik, valamint elég pap és lévita ahhoz, hogy rendben folyhasson a templomi istentisztelet. Ezzel Isten ígéretei beteljesedtek: Jeruzsálem ismét benépesült (vö. Ézs 49; 51; 62; Ez 37). Boldogok, akik Isten ígéreteire merik bízni az életüket! És boldogok, akik azok beteljesedésében Isten eszközei lehetnek.

2010. Július 13.

„…esküt tettek, hogy Isten törvényében járnak…” (29). A nép írásban kötött szövetséget Istennel, és esküvel kötelezte el magát a törvény megtartására. Nehémiás külön kiemeli: ezentúl nem keverednek a pogányokkal, megtartják a szombatot, és beszolgáltatják a templomnak járó adományokat. Mi merjük-e követni önzetlenségük példáját? Krisztus így biztat bennünket:

Keressük előbb Istennek országát, s mennyei Atyánk mindent megad majd, amire szükségünk van (Lk 12,31)!