2012. Január 6.

„Térjetek meg…” (2). Nem szívesen halljuk ezt. Sokszor azzal áltatjuk magunkat, hogy egy kis eltévelyedés belefér az életutunkba. Majd korrigáljuk az útitervet. Keresztelő János azonban figyelmeztet, hogy ennyi nem elég. Az igazi megtérés azt jelenti, hogy teljesen új irányt veszünk. Sem a farizeusoknak, sem a szadduceusoknak, sem nekünk nem lesz elég csak bizonyos szokásokat betartani. A döntésünk arról szól, hogy az út, amelyen járni akarunk, az életre vagy a halálra visz.

2012. Január 5.

A szabadító nem maradhatott Egyiptomban, és amint lehetett, Isten el is hívta őt, illetve a családját onnan. Ugyanakkor Júdea mint a központi országrész, szintén nem volt megfelelő hely neki. Jézus nem egy hatalmaskodó Messiás. Egy jelentéktelen városban született, és a felnövekedése is a politikai központtól távol történt. Galileában sok nem zsidó ember élt. Itt készült Jézus arra a szolgálatára, amely nem csak a zsidók felé irányult. Mindannyiunkért élt, a halált értünk is vállalta, és feltámadásának gyümölcseit mi is élvezhetjük.

2012. Január 4.

A Biblia egyik legijesztőbb jelenetét olvassuk itt. Óvakodnunk kell a „minden jó, ha a vége jó” magyarázattól: mivel Jézus elmenekült, nem is történt olyan nagy baj. Inkább azt kell meglátnunk, hogy a világnak milyen nagy szüksége van a szeretet Istenére. József álma, Ráhel és Egyiptom említése emlékeztetnek minket Jákób fiára, aki azt mondta: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt...” (1Móz 50,20) Bízzunk a megváltásban!

2012. Január 3.

Hiába király, Heródes nem ura a helyzetnek. Hiába fővárosa Júdeának, nem Jeruzsálemben született meg „a zsidók királya” (2). Isten nem akar megfelelni a világban hatalommal rendelkezők elvárásainak, hanem a saját terve szerint cselekszik. Terveit a próféták által közölte azokkal, akik nagy örömmel borulnak le előtte. Heródesnek és embereinek megtévesztő kegyességére figyelmezteti a bölcseket. Az igeszakasz minden sorából kitűnik, hogy ki az igazi Úr.

2012. Január 2.

Jézus egyszerre Isten és egyszerre ember. Emberi származásának tisztázása után az evangélium most arra irányítja a figyelmünket, hogy ő nemcsak „Ábrahám fia” (1,1), hanem Isten fia is. József, a földi apa a mennyei Atya álombeli sugallatának engedve nevezi a gyermeket Jézusnak, vagyis szabadítónak. A kettős természet felfoghatatlan csodája által tudja Jézus betölteni a küldetését, amire annyira nagy szükségünk van: „…ő szabadítja meg népét bűneiből” (21).

2012. Január 1.

Száraznak tűnik a mai igeszakasz? Egy mai szövegben inkább táblázatban közölnék ezeket az adatokat. Jézus nemzetségkönyve azonban nem egyszerű tények gyűjteménye, hanem merész hitvallás. Arról tanúskodik, hogy az az ember, akiről tudjuk, hogy kik az ősei, nem más, mint Krisztus, a felkent, akit Isten megígért. Támár, Ráháb és Betsabé is szerepelnek a családfán. Ebből is tudhatjuk, hogy Isten nem csak férfiakat, nem csak egyetlen nép tagjait és nem csak a legtisztább életűeket vonja be az üdvtörténetbe. Adjunk ezért hálát!

2011. December 31.

„...minthogy ezeket várjátok...” (14). Az esztendő utolsó napja van. Ilyenkor leginkább visszanézünk, összegzünk, értékelünk. Tegyük is ezt, hálát adva Istenünknek életünket megtartó, ajándékainak bőségével meggazdagító szeretetéért. De lehet - sőt szükséges - előre is tekintenünk. Mégpedig igei alázattal - „Ha az Úr akarja és élünk...” (Jak 4,15) - arra az örök életre, „amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek” (Jak 1,12). Nekünk is!

Imádkozzunk azért, mert örökkévaló Istenünk nem hagyott magunkra bűnörökségünk reménytelenségében! Legyen hála áldott szabadításáért, melyet a Jézus Krisztusban beteljesedő ígéretei számunkra is átélhető csodájában megtapasztalhatunk!

Hálaáldozatunkkal is adjuk bizonyosságát - mások terheinek könnyítésében -, hogy Istenünk velünk sem volt fukarkodó az elmúlt esztendőben!

2011. December 30.

„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják…” (9). Mindig is voltak kétkedők, cinikusok, Isten szavát és ígéreteit hitetlenül semmibe vevők. Bárcsak mind többek szíve megnyílna annak a különös és kegyelmes isteni várakozásnak a megismerésére, mely nem késik, de „türelmes” értünk. Miért? Azért, hogy amikor eljön az „Úr napja” - mely egyben az ítélet kezdete -, ne érjen készületlenül. Ahogyan egyik énekünkben is kérjük: „hazatérésre készen találjon” (234).

2011. December 29.

„...saját kívánságaik szerint élnek…” (3). Tudományosnak hatóan cseng manapság az a divatos kifejezés, mely rátelepedett a felnövekvő nemzedékek nevelési metodikájára: „önmegvalósítás”. Kétségtelenül mindannyian különös, egyedi, páratlan teremtményei vagyunk Istennek. Ám a baj ott van, amikor nem Isten akarata szerint próbálunk élni, hanem „önmegvalósítóan” kizárólag saját „kívánságaink”, óemberi indulataink szerint.

2011. December 28.

„...meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből...” (9). Nincs kísértések nélküli élet. Mindannyian naponta szembetaláljuk magunkat a sátáni erők támadásaival. Luther Márton mondta erre, hogy azt nem tudjuk megakadályozni, hogy a madarak elrepüljenek a fejünk felett, de azt igen, hogy fészket rakjanak rajta. Helytállásunk és győzni tudásunk titka mégsem a mi rendíthetetlenségünkben van, hanem Urunk szabadító kegyelmében.

2011. December 27.

„...szemtanúi voltunk isteni fenségének” (16). Manapság egyre általánosabb és társadalmi méreteket is öltő jelenség a hiteltelenség. Mily sokaktól hallani e kétkedő szavakat: „hiszem, ha látom”. Péter apostol arról tesz bizonyságot, amit „látott és hallott”, amelynek maga is „szemtanúja” volt. Tudunk-e mi is hasonló módon, hitelesen szólni, és Isten szeretetének átélt bátor tanúi lenni?

2011. December 26.

„Az ő isteni ereje megajándékozott minket...” (3). Milyen magától értetődő karácsonykor az „ajándék” gondolata. És mennyire nem természetes sokak számára az Istentől való megajándékozottságuk ténye. Legyen hát tele ünnepünk - de egész életünk is - azzal az el nem múló örömmel, amelynek oka Isten bennünket a Jézus Krisztusban megajándékozó, ma is, itt is, a számunkra is átélhető szeretete!

2011. December 25.

„És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját” (4). Egyik énekeskönyvi énekünkben (468/6) találjuk e vágyakozó szívvel kimondott keresztyén reménységünket: „Mily boldogság lesz majd, ha fenn a Jézus előtt állok.” Addig is, amíg „megjelenik a főpásztor” - „sok nyomorúságon át” (ApCsel 14,22) vezet életutunk. De milyen fontos, hogy a „hervadhatatlan koszorú” elnyerésének boldog bizonyosságával. Milyen nagy karácsonyi öröm ez!

2011. December 24.

„Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek” (13). Szenteste arra is emlékezünk, hogy a Megváltó már a megszületésekor szenvedésnek volt kitéve: nem akadt hely számára a vendégfogadó háznál. A jászolbölcsőtől a keresztfáig szenvedett érettünk, hogy nekünk bűnbocsánatot, új életet, örömet ajándékozzon. Ő ad erőt a szenvedések elhordozásához.

Imádkozzunk azért, hogy velünk együtt minél többen meglássák a gyermek Jézusban a világ Megváltóját!

Hálaáldozatunk segítsen abban, hogy a gyülekezet karácsony előtt gyermekeknek, szegényeknek ajándékcsomagot készíthessen!

2011. December 23.

„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai…” (10). Urunk sokféle kegyelmi ajándékot ad gyülekezetének. Van kegyelmi ajándéka Isten népe minden egyes tagjának. Keressük meg, hogy mi a személyesen nekünk adott ajándéka, hogy azzal szolgálhassunk gyülekezetünkben! Éljünk ajándékainkkal hálásan, mások javára, a szeretet légkörében (8)!

2011. December 22.

„Most pedig titeket is megment… a keresztség, amely… könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által…” (21). A keresztségben a víz Jézus megváltó vérét jelzi, ezért aki a Megváltóban hisz, annak a keresztség a megmentetés, az üdvösség jele. Merítsünk erőt abból, hogy meg vagyunk keresztelve! Isten gyermekeinket is ebbe a szövetségbe fogadja be. Engedjük, hogy Jézus uralja életünket, hogy ő megtisztítson, és éljünk a feltámadott Jézus erejével!

2011. December 21.

„…mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (9b). Szavakkal lehet ártani is, de lehet az életet is munkálni. A bennünket szidalmazóknak mi úgy válaszoljunk, hogy feléjük is legyünk készek számot adni a bennünk élő reménységről, megváltó Urunkról. Az „áldás” jellemezze szavainkat! Ezzel hálálhatjuk meg mennyei Atyánknak, hogy naponta az ő áldásaiból élünk, és az örökkévalóságban is az ő jelenlétében, áldásában élhetünk: áldást fogunk „örökölni”.

2011. December 20.

„…adjátok meg nekik a tiszteletet, mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében…” (7b). A keresztyének mások számára bizonyságot tehetnek családi életükkel is. Férjként és feleségként egymás iránti hűséges szeretetünk követendő példává válhat a környezetünkben. Úgy nézzünk egymásra a családban, mint akik kegyelmet nyertünk Istentől, és az együttes úton „örököstársakként”, egymásra utalva járunk! Így természetes lesz, hogy a kölcsönös tisztelet fog jellemezni bennünket.

2011. December 19.

„…Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek…” (21b). Megváltást hozó szenvedés csak az Úr Jézus Krisztus szenvedése volt. Ő értünk, emberekért szenvedett. Az ő követőinek késznek kell lenniük arra, hogy Jézus nyomában járva őket is üldözni fogják azok, akik nem fogadják el a jézusi értékrendet. Ha a keresztyéneket a hitükért üldözik, akkor ennek elhordozásához megváltó Uruk elegendő erőt fog adni.

2011. December 18.

„Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy… a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent…” (12). Keresztyén életünk nagy lehetősége és kiváltsága, hogy mások számára vonzó példává válhat. Isten színe előtt, az ő akaratát követve éljünk, és tegyünk bizonyságot arról, hogy mi Megváltónknak köszönjük az életünk értelmét, a boldogságot. Így mások is odatalálhatnak Jézushoz, és eljuthatnak a hitre. A keresztyén ember öröme, ha minél többen Istent fogják dicsőíteni

2011. December 17.

Az építkezés sokakat megriaszt, hiszen annyi tervezéssel, pontos munkával teljes, hogy inkább nem vállalják fel. Még inkább így van a lelki építkezéssel. Fáradságos, és lassan halad vele az ember. De ebből lesz épület, ház, egyház. „Épüljetek fel lelki házzá…” (5). Gyülekezetem belőlem is áll. Egy téglányit én is építhetek bele. Milyen csoda, hogy a megvetett és félredobott kő pedig Krisztus, aki összetartja az épületet!

Imádkozzunk azokért, akikkel senki sem ünnepel: a szeretetotthonokban hagyott öregekért, az intézetben felejtett fogyatékosokért!

Hálaáldozatunkkal támogassuk a teológiáink ünnepi legátusait!

2011. December 16.

A Szentírás egyik legegyszerűbb megfogalmazású, de egyben a legösszetettebb üzenete ez: „szentek legyetek” (15). Isten legfontosabb jelzője a szent, ezen az üzeneten keresztül is továbbterjed másokra. Sokan el sem hiszik, hogy ez rájuk is vonatkozhat. Pedig ebben a titokban keresztyénségünk egyik alapvonása tűnik elő. Ennek előzménye Krisztus áldozata, a másik pedig hitünk következménye: magatartásunknak tükröznie kell mindazt, ami bennünk van. Rögtön más lesz minden, ha úgy tekintjük, hogy nem a mi erőfeszítésünk hozza létre a szentséget, hanem Isten adja nekünk.

2011. December 15.

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja…” (3). A Krisztusról szóló kijelentés olyan fontos, hogy még az angyalok, Isten közvetlen hódolói és időnként munkatársai is vágyakoznak beletekinteni. A titok ma már nem az. Arra az ünnepre készülünk most, ami hordozza az evangélium lényegét: Isten szeretete egészen közel jött hozzánk. Akkor lesz igazi a hitünk, ha megpróbáltatik. Sokan szeretnék elkerülni a szenvedést, menekülnek előle. Az első keresztyének sokat szenvedtek azért, hogy mi így élhessünk.

2011. December 14.

Adventben gyakorolhatjuk az imádságot is. Sokkal jobban tudunk figyelni az ünnepre, ha magunk is naponta imádsággal készülünk. Sokan gondolják úgy, hogy míg mások hosszan és jól tudnak imádkozni, ők maguk bizonyosan nem. Pedig nem a tehetség dönti el. A szenvedés vagy az öröm terel bennünket Istenhez. Az imádság erejét akkor tapasztaljuk meg, ha kipróbáljuk. Mindehhez bizonyság: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi” (17).

2011. December 13.

Az ünnepre való készülődésünkben az egyik kulcsszavunk lehet a türelmes várakozás. Az ünnep eljövetelét egyébként sem lehet siettetni. És azért sem kell, mert az Úr eljövetele már közel van. A hétköznapi tülekedésekben gyakorolhatjuk a keresztyéni türelmet. Gyermekekre jellemző, hogy siettetni szeretnék az ünnep elérkezését, nem tudják kivárni az ajándékot. Pedig a türelem gyakorlásával a szív erősödhet meg. „Erősítsétek meg a szíveteket” (8). A türelem erőt terem.

2011. December 12.

„Nem az tette boldoggá, amit megtartott, hanem amit szétosztott.” Ez az idézet annyira megfogott, hogy sokszor elmondtam és továbbadtam már másoknak. Benne van kicsiben a keresztyénség lényege, Isten szeretetének tükre, a karácsony misztériuma. S egyben kijelöl nekünk is egy pályát: „Kincseket gyűjtöttetek” (3). Az ünnep a gazdagságról is szól. Sok alkalom, fölöttébb sok étel, számos látogatás. De megragadható-e a menny földi kincsek által? Nem fordítva van-e? A menny megragadásával értékelődnek fel földi értékeink.

2011. December 11.

Advent van. Milyen lelkülettel készülünk az ünnepre? A maradandót keressük és vesszük meg, vagy csupán a hétköznapi szükségletekre gondolunk? Pedig annak az ünnepnek az érkezésére várunk, amikor a menny költözik a földre. Bennünk lehet az ősrégi kép az életről: „a ti életetek olyan, mint a lehelet” (14). Amikor csak ennyi időnk van a földön, akkor érdemes valami nagyobbra törni. Aki tehát tudna jót tenni, tegye! - ez tükrözi az igazi adventi lelkületet.

2011. December 10.

„… mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni” (3). A legtöbb kérés, amelyet imádságban felsorakoztatunk, önző kívánságainkról szól. Még ha másokért is kérünk, legtöbbször magunk miatt kérjük. Isten ezt mégis elfogadja. Ha rosszul kérünk, az nem szavaink dadogása vagy gyenge hitünk miatt van, hanem imáink helytelen célja miatt. Az imádság nem egyszerűen kívánságlista, hanem Isten akaratának keresése.

Imádkozzunk, hogy hitünk cselekedetekben erősödjön meg, és ezáltal Isten eszközeivé lehessünk!

Hálaáldozatunkban jelenjen meg a cselekvő szeretet mindazok felé, akik számára hitünkről való szóbeli bizonyságtételünk kevésnek bizonyul!

2011. December 9.

„Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek” (18). Emberi bölcselkedéseink, okos megoldásaink, határozott iránymutatásaink jó mércéje a békesség. Az Istentől elkért, imádságban megtusakodott helyzeteinkben békesség tölti el a lelkünket. Az ilyen ember szavára jó hallgatni. Akiket körülvesz a lárma, a viszály, azok csupán emberi bölcsességgel vívják a maguk harcait.

2011. December 8.

„…lángba borítja egész életünket…” (6). Szavainknak sokszor nem tulajdonítunk nagy jelentőséget. A szó elszáll - gondoljuk. Szándékosan vagy véletlenül számtalan bűn eszköze lesz a nyelvünk. Addig talán tudomást sem veszünk minderről, amíg el nem lehetetleníti kapcsolatainkat, szavahihetőségünket kétségbe nem vonják, imádságainkat hétköznapi beszédünkkel összevetve meg nem kérdőjelezik hitünket.