2011. Február 16.

A páska megünneplése felkészülést igényel. Ahhoz, hogy tiszták maradjanak, el kell kerülniük bizonyos tevékenységeket. Egy ember halálának időpontját viszont nem lehet megtervezni. Mózes nem mer dönteni az ügyben. Isten válasza: aki emiatt érint egy holttestet, annak lesz módja arra, hogy a páskával kapcsolatos kötelességét is teljesítse. Jövevények is kapnak lehetőséget a megünneplésre, de aki tiszta és mégsem ünnepli meg, annak meg kell halnia.

2011. Február 15.

A kijelentés sátra, az edények, az állatok és a lámpatartó is mind ott vannak. A léviták már kezdhetik az Úr szolgálatát, de csak a saját felszentelésük után. Ahogy ők majd felkészítik az áldozatokat, és rájuk teszik a kezüket, most Isten őket készíti fel, és Izráel fiai teszik a kezüket őrájuk. A szimbolikus hasonlóság nem véletlen, hiszen a léviták kiválasztása a nép elsőszülöttjei helyett történik, akiket nem sújtott csapás az Egyiptomból való szabaduláskor.

2011. Február 14.

Fontos, hogy mindegyik adomány más napon történik. Egy tizenkét napos ceremóniáról van szó, amire időt is, helyet is kell szánni. Ha egy adomány helyet foglal, mennyivel többet ér annak a tizenkétszerese! Az alkalom nagyságát jelzi, hogy a kijelentés sátra az a hely, ahol Mózes Istennel beszél. Imádságban bármikor beszélhetünk Istennel, de jó, ha külön időt és helyet szánunk rá, hiszen nem mindennapi alkalom ez.

2011. Február 13.

Gérsón, Merári és Kehát fiai azt kapják, ami feladatukhoz szükséges. Mindegyik törzs ugyanazokat a tárgyakat adja az oltár felszenteléséhez. Amikor szájhagyomány útján adták át az adatokat, az ismétlés megerősítette az információt. Textusunk egyfajta jegyzőkönyv, ezért külön-külön kell leírni, ki mit adott. Fontos, hogy a törzs részvétele által mindenkinek volt helye az adakozásban. Az adakozás egyik kiemelt lehetőségünk arra, hogy aktívan részt vegyünk Isten tiszteletében.

2011. Február 12.

„Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!” (24). Lehet-e ennél jobbat, többet kívánni bárkinek? „Emberen túli” életerőt, „minden értelmet felülhaladó” kegyelmet, Isten támogató, őrző, oltalmazó jelenlétét az életünkben. Mert ez az Úr áldása. Legyünk érte hálásak, és éljünk vele: Isten dicsőségére és mindnyájunk javára.

Imádkozzunk egyházunk kórházlelkészi és lelkigondozói szolgálatáért!

Hálaáldozatunkkal segítsük azokat, akiket betegségük hosszasan ágyhoz kötött, és „nincsen emberük”, akik gondot viseljen róluk!

2011. Február 11.

A názírfogadalom „letűnt” korokat idéz. Külsőségekkel demonstrálni egy vallásos magatartást a keresztyén kultúrkörben ma már nem szokás. Idejétmúltnak tűnik. Csak nehogy átessünk a ló másik oldalára. Nehogy az jelentse a keresztyénség modern jellegét, hogy immár semmiből sem derül ki rólunk a Krisztushoz tartozás. Ne legyünk rejtőzködő keresztyének!

2011. Február 10.

Isten nem a „templomban lakik”, ahogyan ezt némelyek mondani szokták, hanem mindenütt jelen van. A hétköznapokban is. Az ő jelenlétének kell meghatároznia a keresztyén ember egész magatartását. E tekintetben feltétlenül érthető és értelmezhető a ma embere számára is az ószövetségi tisztasági törvények elvárása: némely dolgoknak „a táboron kívülre” (3) kell kerülniük.

2011. Február 9.

Minden közösségben vannak, kellenek vezetők, akiknek kezében több eszköz, lehetőség, hatalom összpontosul. Jó, ha tudják, hogy tőlük többet is fognak majd számon kérni. Hiszen nekik a többiekért és bizonyos értelemben a többiek helyett is viselniük kell a felelősséget.

2011. Február 8.

A léviták az istentisztelet „körüli” teendőket végezhették csupán, az előkészületeteket és az utómunkálatokat. Azokat is csak bizonyos megkötésekkel. Szolgálatuk mégis nélkülözhetetlen, nem véletlen a majd tízezres létszám. Isten ügyében, Isten szemében nem ér kevesebbet az alázattal, állhatatosan végzett háttérmunka, a „kulisszák mögött” zajló szolgálat.

2011. Február 7.

A léviták Isten „tulajdonát képezik”: legyenek a léviták az enyéim (12) - mondja az Úr. És mi magunk vajon kinek a „tulajdonai” vagyunk? Ki adta nekünk az életet, ki adja nekünk az áldást, ki szerzett számunkra bűnbocsánatot és örök életet? Kinek tartozunk számadással már most és majd egykor? Nem árt ezt újra és újra felidéznünk, hogy életünk alapjai rendben legyenek.

2011. Február 6.

Rend. Milyen nagy szükség lenne erre a magánéletben és a közéletben, a nagy egész szempontjából és a részletekben, a szívekben és a fejekben. A törzsek táborozásának és menetelésének a rendje arra figyelmeztet minket, hogy a rend nem a trend. Nem a divat vagy a korszellem határozza meg, nem emberi elhatározás vagy eltökéltség kérdése, hanem a rend Istené. Őt keressük, nála keressük, és rend lesz az életünkben. „Így cselekedtek tehát,... ahogyan megparancsolta az Úr”… (34).

2011. Február 5.

Szeretem a bibliai nemzetségtáblákat és névsorokat. Bizonyos, hogy nem véletlenül lettek ezek is a szent iratok részévé! Hajdan élt hétköznapi emberei Isten népének, mintha élővé válnának nevük által, feladataik és kötelességeik szerint… Ki emlékezne különben rájuk? Aki azonban elvégzi küldetését, azt Isten számon tartja, neve az Élet Könyvében kerül feljegyzésre, az emberek pedig áldással fognak rájuk emlékezni.

Nem kiemelkedő tettet, hanem csendes hűséget vár az Úr!

Imádkozzunk az Élet Urához a leprás betegek között szolgálókért, hogy erejük és szeretetük ne lankadjon!

Hálaáldozatunkkal támogassuk a Nemzetközi Lepramissziót!

2011. Február 4.

Érdekes, ami a fejezet elején olvasható: az Úrnak szánt személyeket fel kell becsülni. Nemük és koruk szerint különböző „tarifát” határoz meg a törvény arra, hogy ki mennyit ér a fogadalmi ajándék tekintetében. Jézus arról tett bizonyságot, hogy az Atya nem „tarifák” szerint tekint emberteremtményeire, mert „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta” válogatás nélkül mindenkiért. Előtte nincs kisebb és nagyobb értékű ember, mert mindenki egyformán drága neki!

2011. Február 3.

Isten semmi mást nem vár hűtlenné lett népétől, mint bűnbánatot. Ezt nem lehet „megspórolni”! Érdekes, hogy az atyák bűnét is meg kell vallani (40), néven kell nevezni. Isten mindig összefüggő láncként tekint a népére, és ezzel véd, de felelősséget is ad. Az elődök bűnéért nem felel ugyan az ember, de józanul meg kell látnia, hogy minek mi lesz a következménye. Csak így tudja majd elkerülni azt, amivel vétkeztek az előtte járók, és állhat helyre az „áldáslánc” az átoklánc helyett.

2011. Február 2.

Megrendítő, hogyan lesz látható az ember hétköznapi életében: Isten csak engedelmességet kér, és csak azt pecsételi meg áldásával. Aki ez alól kivonja magát, átkot hoz magára (20). A rémes „tünetek” (14-39) nem Isten önkényének jelei. Csupán következményei annak, amit a tőle eltávolodott és az ördögi körbe került ember teremt maga körül. Egy egész nép is lesüllyedhet idáig! De sosem késő megtérni és megújulást kérni Istentől! Erre van szükség ma is!

2011. Február 1.

Isten különös gonddal helyezi népe szívére, hogy könyörületesen bánjanak atyjafiaikkal, és testvérként tekintsenek Izráel fiai egymásra minden körülmények között (43). Jézus átlépte ezt a népi-nemzeti hovatartozás szerinti különbségtételt. A pogánnyal is ugyanúgy bánt, mint Izráel fiaival: szeretettel. Előtte nincs különbség nép és nép között. Ugyanígy szolgál ma is a külmisszió, és pontosan ezzel a jézusi lelkülettel tudja megnyerni a pogányok szívét Jézus számára!

2011. Január 31.

Sokan úgy próbálják racionalizálni a nyugalom napjára és évére vonatkozó törvényt, hogy arra egészségügyi szempontból is szükség van. Ez is igaz. Isten törvénye azonban sokkal összetettebb: arra tanít, hogy az ember tudjon megállni és megelégedni. Tudja kimondani, hogy egy ponton túl nem él a lehetőségekkel, inkább lemond arról, sőt ad is belőle. A telhetetlen és elégedetlen lelkület elszakít Istentől és embertől. A megelégedett viszont hálássá és szolgálóvá tesz!

2011. Január 30.

Mi az „örök”? Ebben a szakaszban Isten örökkévaló feladatot ad Izráel fiainak. Ezt pedig két jelképpel teszi: az égő mécsessel és a kenyérrel. Nem csupán tárgyi eszközöket kell látnunk ebben. Sokkal inkább lelki küldetést és feladatot, hiszen nem véletlenül ismétlődik többször is az „örök” szó. A hívő nép világító példája, valamint az Úrtól jövő lelki táplálék továbbadása jelenti Isten örök rendelését népéhez minden korban. Eleget teszek-e ennek én is?

2011. Január 29.

„Ezek az Úr meghatározott ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, mint a szent összegyülekezés alkalmait” (37). Az Isten által szerzett ünnepek a „szent összegyülekezés alkalmai”. Jól tudjuk: vannak nem „szent összegyülekezések” is. Az „összegyülekezés” témája, az ott elhangzottak és a kifejezésre jutó érzések jelezhetik számunkra, hogy Isten akarata szerinti-e részvételünk vagy sem. Mindenekelőtt az Úr ünnepeit ünnepeljük közösen!

Imádkozzunk a szentség és megszentelődés következményeiért a saját és közösségünk életében!

Hálaáldozatunkkal tegyük méltóbbá gyülekezeti ünnepeinket!

2011. Január 28.

„Szólj Izráel fiaihoz, és mondd el nekik, hogy melyek az Úr ünnepei…” (2). Az idősebbek számára még ismerős ez a felosztás: üdvtörténeti ünnepek, nemzeti és állami ünnepek. De a különbségek olykor elmosódnak. A fogalmak tisztázása nemcsak az „ékes rend” megtartásához szükséges, hanem lelki egészségünk érdekében is. Isten rendelései e tekintetben is örök érvényűek, az embereké változhat, amint változik is.

2011. Január 27.

„Én, az Úr vagyok a megszentelőtök…” (32). Ezen a héten bibliai olvasmányaink sokat foglalkoznak a „szentség” fogalmával. Tisztánlátásunk érdekében ezért nagyon fontos arra figyelnünk, hogy ki a „megszentelő”. Kizárólag Isten, a mi számunkra pedig úgy, ahogy megismerhettük az Úr Jézus Krisztusban.

2011. Január 26.

„Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy vigyázva bánjanak Izráel fiainak szent dolgaival” (2). A papok, a lelkipásztorok különös felelőssége, hogy őrizzék a gyülekezeti élet „szent dolgait”, mindazt, ami a keresztyén gyülekezet „nevében” történik a templomban és azon kívül. Ez sem „egyemberes” feladat. A „vigyázásban” a presbitereknek és a leghűségesebb gyülekezeti tagoknak kiemelt felelősségük van.

2011. Január 25.

„Így beszélt Mózes Áronhoz és fiaihoz, meg Izráel fiaihoz” (24). A papi tisztséggel járó követelmények még szigorúbbnak tűnnek - éppen a példaadás és a teljes önátadás miatt -, mint a „hétköznapi” emberek esetében. De már „Izráel fiaihoz” is szólnak ezek az igék! A reformáció által hangsúlyozott „egyetemes papság” elve ugyanakkor nem hárítja el a „hivatásos” papok nagyobb felelősségét sem.

2011. Január 24.

„Tartsátok meg minden rendelkezésemet…, hogy ki ne hányjon benneteket az a föld, ahova beviszlek titeket…” (22). A tét óriási! Isten rendelkezései figyelmen kívül hagyásának „nemcsak lelki”, hanem egészen súlyos egzisztenciális következményei is vannak. Ez a mi tapasztalatunk is, ugye? Könyörülj rajtunk, Urunk, Istenünk!

2011. Január 23.

„Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok” (2) - szólt Isten üzenete Mózes által Izráel népéhez. A nép nem önmagában szent, s nem önmagától válik tökéletessé, szent voltának alapja az Ószövetségben az isteni kiválasztás. „Annak a félreértésnek az elhárítására, hogy a keresztyének saját igyekezetükből és tökéletességük alapján lennének »szentek«, beszél Pál, levelei elején »elhívott szentek«-ről, … és világosan kifejti, hogy a »szentség« alapja a Jézus Krisztussal való kapcsolatban van…” (Biblia magyarázó jegyzetekkel. 1590. o.).

2011. Január 22.

„Ne cselekedjetek úgy, ahogyan Egyiptomban szokás…” (3). Az emberre hat környezete, a múlt tapasztalata és a jelen újdonsága. Isten népének cselekedetét azonban ne az idegen népek szokásai, ne a tradíciók és ne is a modernitás, hanem Isten törvénye irányítsa. Ne mondjuk, hogy „mindig így volt” és azt se, hogy „ma már ez így van”. Csak azt mondjuk: követlek, Uram.

Imádkozzunk a keresztyének egységéért, az egyház sokszínűségében is megmutatkozó közös örökségért, az evangéliumért és annak terjesztéséért!

Hálaáldozatunkkal támogassuk a Református Telefonos Szeretetszolgálat által megjelölt adakozási célt!

2011. Január 21.

„…hogy az Úrnak készítsék el…” (9). Az élet Urának és az élőlényeknek a tisztelete jelenik meg az állatok levágásának törvényében. Az ember nem gátlástalan öldöklésként, hanem Isten előtti hálával és mértékletességgel fogyaszthatja a házi- és vadállatokat. Isten azt kéri, hogy felelősséggel és iránta való hálával éljünk a táplálkozásnak e formájával. Ily módon is óvjuk a teremtést az ember gátlástalanságával szemben.

2011. Január 20.

„A papokért és a gyülekezet egész népéért is végezzen engesztelést” (33). Az embernek arra van szüksége, hogy megbékéljen Istennel. Az Úr békéltet meg önmagával, de ezt nekünk kell átélnünk, elfogadnunk, megköszönnünk és ünnepelnünk. Ez az engesztelés napja, amelyet nem konkrét vétkekért, hanem a bűnös emberi állapotért éltek meg. A hit és hitgyakorlat csak alázatban hiteles.

2011. Január 19.

„Így óvjátok Izráel fiait a tisztátalanságtól…” (31). A lepra és a bőrbetegségek után a nemiséghez köthető tisztátalanságok jönnek. Részletes higiénés intelmekről hallunk. Az óvások az ember érdekében történnek azért, hogy meg ne haljon, és azért is, hogy ne tegye lehetetlenné Isten gyógyító jelenlétét. Az egész embernek kell Isten előtt magára és a másik emberre vigyázni. A holisztikus gyógyításban benne van a gyógyító Isten is. Erről szól az egészség és az üdvösség is.

2011. Január 18.

„…menjen el a ház tulajdonosa, és jelentse a papnak” (35). A Szentírás tud a házak poklosságáról is. Ennek is a papok a szakértői? - kérdezzük joggal. Ehelyett viszont kérdezhetjük azt is, hogy nem túl kevés bajjal fordulunk Istenhez vagy tanult szolgáihoz? Igazabb gyógyulások birtokosai lennénk, ha egyszerűbb bajainknak az okát is mélyebben keresnénk, a gyógyulást pedig a magasságból várnánk.