2011. December 11.

Advent van. Milyen lelkülettel készülünk az ünnepre? A maradandót keressük és vesszük meg, vagy csupán a hétköznapi szükségletekre gondolunk? Pedig annak az ünnepnek az érkezésére várunk, amikor a menny költözik a földre. Bennünk lehet az ősrégi kép az életről: „a ti életetek olyan, mint a lehelet” (14). Amikor csak ennyi időnk van a földön, akkor érdemes valami nagyobbra törni. Aki tehát tudna jót tenni, tegye! - ez tükrözi az igazi adventi lelkületet.

2011. December 10.

„… mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni” (3). A legtöbb kérés, amelyet imádságban felsorakoztatunk, önző kívánságainkról szól. Még ha másokért is kérünk, legtöbbször magunk miatt kérjük. Isten ezt mégis elfogadja. Ha rosszul kérünk, az nem szavaink dadogása vagy gyenge hitünk miatt van, hanem imáink helytelen célja miatt. Az imádság nem egyszerűen kívánságlista, hanem Isten akaratának keresése.

Imádkozzunk, hogy hitünk cselekedetekben erősödjön meg, és ezáltal Isten eszközeivé lehessünk!

Hálaáldozatunkban jelenjen meg a cselekvő szeretet mindazok felé, akik számára hitünkről való szóbeli bizonyságtételünk kevésnek bizonyul!

2011. December 9.

„Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek” (18). Emberi bölcselkedéseink, okos megoldásaink, határozott iránymutatásaink jó mércéje a békesség. Az Istentől elkért, imádságban megtusakodott helyzeteinkben békesség tölti el a lelkünket. Az ilyen ember szavára jó hallgatni. Akiket körülvesz a lárma, a viszály, azok csupán emberi bölcsességgel vívják a maguk harcait.

2011. December 8.

„…lángba borítja egész életünket…” (6). Szavainknak sokszor nem tulajdonítunk nagy jelentőséget. A szó elszáll - gondoljuk. Szándékosan vagy véletlenül számtalan bűn eszköze lesz a nyelvünk. Addig talán tudomást sem veszünk minderről, amíg el nem lehetetleníti kapcsolatainkat, szavahihetőségünket kétségbe nem vonják, imádságainkat hétköznapi beszédünkkel összevetve meg nem kérdőjelezik hitünket.

2011. December 7.

„Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (17). Szavaink sajnos a legtöbbször sokkal mutatósabbak a mögötte rejtőző életnél. A szerelmi vallomás, a baráti felajánlkozás, a vigasztaló szó, ha nem mutatkozik meg cselekedetekben, mind-mind üres csomagolópapír, amelyből az ajándék hiányzik. Az ördögök istenhitétől mi másban különbözhetne hitünk, mint a hálaadás cselekedeteiben, Isten dicsőségére?

2011. December 6.

„Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg” (12). Hajlamosak vagyunk a törvény alatt csupán szigorú szabályokat és korlátokat feltételezni. Ilyen szabályszerűségeket kutatunk a Bibliánkban is, hogy azoknak megfelelve tetszhessünk Istennek. Az ő törvénye, a jól ismert szeretettörvény éppen nem korlátokat szab, hanem azok fölé igyekszik kerülni. Isten gyermekei határtalanul szabadok a szeretet minden formájára és a jó cselekedetekre.

2011. December 5.

„…szelíden fogadjátok a belétek oltott igét…” (21). Ha a fa gyümölcstermését segíteni kívánjuk, a beoltásához „idegen” anyagra van szükség. Isten szava egészen „idegen” a mi testi vágyaktól vezérelt életünktől, gondolatainktól, így amikor belénk oltja, először szükségszerűen megsebez. Ezen a seben keresztül jut életünkbe a gyümölcstermést, új életet munkáló isteni erő. A begyógyult sebű ember hitvallása: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).

2011. December 4.

„Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem…” (13). Sokszor jelent nehézséget az életünkben a próbatétel, a kísértés, illetve az elkövetett bűnök következményének megkülönböztetése. Szeretjük mindezeket egy kalap alá vonni, és nehéz helyzeteinkben szenvedni a ránk nehezedő isteni kéz miatt. Valóban Isten lenne az oka a nyomorúságaimnak? Nem saját kívánságaim vitték félre az életemet?

2011. December 3.

„…az Úr mellém állt, és megerősített…” (17). Van úgy, hogy a feladatok teljesítésében az ember egyedül marad. A „munkatársak” vagy máshol járnak, vagy abbahagyták a munkát, vagy ellenséggé váltak. Ilyenkor nincs más segítség, mint az Úr, aki mindig a legjobbkor érkezik. A jutalom a szolgálatban hűségeseknek jár, az ítéletet az engedetlenek felé Isten kezébe kell letenni.

Imádkozzunk a betegségük miatt kirekesztettekért!

Adakozzunk olyan szolgálatok végzésére, amelyekre gyülekezetünkben nincs elég pénz! Pl. énekeskönyvek vagy bibliák beszerzése gyülekezeti használatra, olyan berendezési tárgyak beszerzése, melyek a szolgálatot elősegítik.

2011. December 2.

„…nemcsak énnekem…” (8). A szolgálatban a hűség, az állhatatosság megtartása nagy megterhelést, odafigyelést, az Istennel való állandó kapcsolattartást ígényli. Ebben ellankadnak és elfáradnak a legkülönbek is. Az erő a küldő Úrtól jön, éppen úgy, mint az a jutalom, melynek szintén ő a garanciája. Ezt a jutalmat - természetesen - mindenki kapja, aki vállalja a nemes harcot, a hit megtartását.

2011. December 1.

„…töltsd be szolgálatodat” (5). Aki megkapta a szolgálatra való megbízást (és tudja, hogy az tényleg Istentől való!), annak vállalnia kell minden időben a feladatokat. Legtöbbször az „alkalmatlan” idővel van gondunk. Széllel szemben mindig nehéz evezni, és hamar megjelennek az elfáradás jelei. A sikeres szolgálat a Szentlélek erejével vihető végbe, aki még a bajokban való szenvedés idején is kitartást ad.

2011. November 30.

„A teljes Írás Istentől ihletett…” (16). Nem emberi beszéd, tanács vagy eligazítás, hanem a Teremtő szava, életet adó igéje. Sok mindenre alkalmas, de csak akkor, ha hagyjuk, hogy Isten szólaljon meg általa, és ne a magunk okoskodásával idézgessük másoknak. Lehet használni tanításra, feddésre, megjobbításra, az igazságban való nevelésre, de csak Isten akaratának tolmácsolásaként. Akkor lesz valóban Istentől ihletett igévé.

2011. November 29.

„…hit szempontjából megbízhatatlan emberek…” (8). A nehéz idők nemcsak gazdasági ellehetetlenülést, elszegényedést, éhezést jelentenek, hanem az erkölcsi válság olyan szintjét, ahol az Isten gyermekei is veszélyben vannak. A világ várja a hívő emberek bizonyságtételét, akik csak teljes hitelességükkel tudják szolgálni az erkölcstelenségből való kilábalást. A hiteltelenség nagy kárt tud okozni az Isten országát keresőknek, de azoknak is, akik már ismerik az oda vezető utat!

2011. November 28.

„…az Úr szolgája…” (24) két területen kap felhívást a szolgálatra ezekben a versekben. Egyik terület a testvéri közösségben van, ahol a feladatot a hit, szeretet és békesség munkálkodása jelenti. A másik terület az ördög csapdájában élő „ellenszegülők” tanítása. Ehhez a feladathoz barátságos viselkedés, tanításra alkalmasság és sok türelem szükséges. Mindkét terület várja Isten munkatársait, akik vállalják a „szőlőskertben” való munkálkodást.

2011. November 27.

„Ha… valaki megtisztítja magát…” (21). Manapság divat lett a test belső megtisztításának fontossága. Erre sokan és sokat áldoznak, időben és pénzben egyaránt. Így is sok türelmet és állhatatosságot kíván a cél elérése. A lélek megtisztítása a gonoszság elhagyásával jár, ami még nehezebben tehető meg, de a „megszentelt edény” csak így lehet hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.

2011. November 26.

„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt...” (15). A keresztyén életeket Isten ítéli meg. Nem az üdvösség és kárhozat kérdésben, mert aki hisz Jézusban, az már „átment a halálból az életbe” (Jn 5,24). A kipróbált keresztyén az, akit Isten a próbák által megerősített, kipróbált, alkalmassá tett. Aki nem felesleges szóharcot folytat, hanem helyesen fejtegeti a Szentírás tanítását. Útjelző Jézus felé, aki a „világ világossága” (Jn 8,12).

Imádkozzunk azért, hogy Isten kipróbált embereként megtaláljuk a helyünket a gyülekezetünkben, és annak hasznos, megbízható tagjává válhassunk!

Hálaáldozatunkkal készüljünk helyesen a karácsonyi ajándékozásra: vásároljunk hitépítő irodalmat és bibliákat azoknak, akiket meglepni szándékozunk!

2011. November 25.

„...erősödjél meg a kegyelemben...” (2). Erő nélkül semmire sem jutunk. A keresztyének is lehetnek gyengék, erőtlenek, sőt depressziósak is. Ebben a világban élünk, és Isten nem vesz ki minket a világból. Benne hagy az istentelen környezetben, de megerősít és megőriz a Gonosztól. Isten a nehézségek és bajok által formálhat minket erős hitű keresztyénekké. Ne elegyedjünk bele olyan felesleges vitákba, harcokba, gondokba, amelyek elszívják erőnket az engedelmességtől!

2011. November 24.

„Tudod, hogy az Ázsiában levők mind elfordultak tőlem...” (15). Pál helyzete kritikussá vált, mert akikre korábban számíthatott, azok elfordultak tőle. Minden Istennek szolgáló ember átélheti: magára marad. Haláleset, hűtlenség, hatalmassá váló lelki, fizikai távolságok miatt. Onéziforosz volt az egyetlen keresztyén, aki az apostol mellett maradt. Még ha Pál bilincsben volt is, felüdítette őt... Aki velünk találkozik, az „felüdül”, mert a bennünk élő Jézussal találkozik, vagy kimerül, mert csak panaszkodunk?

2011. November 23.

„Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt...” (8). Tizenéves fiatalok érzik úgy, hogy szégyellni kell a szüleiket. Jó esetben megszűnik ez a torz gondolkodás, amely önzésből és néha félelemből fakad. Akit szeretünk, azt soha nem szégyelljük. Akit szeretünk, annak a szavára hallgatunk. Még Timóteust is inteni kellett, hogy ne szégyellje, ha arról a Jézusról kell bizonyságot tennie, aki minket annyira szeretett, hogy életét adta értünk. Néha szenvedéssel jár, ha beszélünk Jézus Krisztusról.

2011. November 22.

„...képmutatás nélküli hit...” (5). A képmutatás nélküli hit, ami Timóteusra jellemző volt, azt jelentette, hogy amit gondolt, mondott és tett, mindaz összhangban volt egymással. Ez az egység a Szentlélek munkájának gyümölcse. Isten dinamikus (görögül „erős”) emberekké akar formálni minket. Józan ítélőképességgel, Isten szeretetével gazdagon megáldott keresztyénekké, olyanokká, akik mindenféle félelemtől szabadon követik Jézust (7).

2011. November 21

„Azoknak pedig, akik e világban gazdagok...” (17). Ha a bizonytalan anyagi gazdagság gőgje valaki életének az alapja, akkor az az ember homokra építette „életházát”. Az igazi alap minden keresztyén számára, akár jólétben, akár nehezebb körülmények között él, amit Jézus mondott: ...keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak néktek... (Mt 6,33).

Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Szép napot Mindenkinek!
Remélem nem járok túlzottan rossz helyen,,, mert egy kérdést szeretnék föltenni!
SzentMisén mindig elgondolkodom ezen a mondaton:
"Ő általa, Ő vele, és Őbenne"
Ez a mondat számomra azt jelenti, hogy általa, vele, és benne élünk.
Ha Ő-BENNE élünk, akkor ezt értelmezhetem akként, hogy "Ő" nem csak szellemi lény, hanem Isten része mindaz az anyagi világ is amit látunk, "amiben" élünk??
Válaszukat előre is Köszönöm!
Tisztelettel: Sebestyén József

2011. November 20.

„...kerüld ezeket” (11). Az előző versekben olvashatjuk, hogy mit és miért. Mi nem szeretjük az egyenes, világos beszédet, mert akkor azt kell tennünk, amit megértettünk. A hit harc, a Szentírás pedig több egyértelmű és világos parancsot is tartalmaz. Itt arról olvasunk, hogy amellett, amit kerülnünk kell, mi az, amire törekednünk lehet. Isten igazságának megértésére, a hitben való megerősödésre, Isten szerinti életvitelre.

2011. November 19.

„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel…” (6). Mi tölti be szívünket: kapzsiság és nyerészkedés, vagy megelégedés és nyereség? Kálvin írja: „Örvény a mi kielégíthetetlen vágyunk, ha nem korlátozzuk; a legjobb fék pedig az, ha semmivel sem kívánunk többet, mint amennyit ennek az életnek szükséglete követel.” Népünk, világunk jövője függ attól, hogy a luxuséletet élők lejjebb tudják-e adni az elégséges szintet, hogy a szűkölködők megközelítsék azt.

Imádkozzunk gyülekezetünk, családunk és saját magunk csendes adventi előkészületeiért!

Hálaáldozatunkkal járuljunk hozzá a gyülekezet karácsonyi szeretetcsomagjainak költségeihez!

2011. November 18.

Az „iga alatt görnyedő szolgák… szívesebben szolgáljanak” (1.2). Komoly lelkigondozói kérdés volt ez a rabszolgatartó társadalom keresztyén gyülekezeteiben. Ma is kisebb-nagyobb mértékben „iga alatt görnyedünk”, nemszeretem munkát is kell végeznünk, nehezen elviselhető feletteseink, munkaadóink is lehetnek. Adjon erőt a „szíves szolgálathoz” az, hogy munkánk és magatartásunk hitvallássá, bizonyságtevéssé, sőt istentiszteletté lehet!

2011. November 17.

„Tisztán őrizd meg önmagadat!” (22). Kálvin intése: „Ha mások részéről valami helytelenül történik, vigyázz, nehogy annak elnézéséből vagy helyesléséből valami szenny háruljon rád! Ha nem tudod megakadályozni, hogy magukat bemocskolják, illő, hogy a te gondolkozásod az övéktől távol legyen, hogy magadat tisztán tartsd.” Bármennyire korrupt is a keresztyén ember környezete, ne az legyen előtte, hogy „mindenki így csinálja”, hanem amit az Úr Jézus mondott: „Ti azonban ne így cselekedjetek” (Lk 22,26; Fil 2,15)!

2011. November 16.

„A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek…” (17). A Károli-fordításban „jól forgolódó” presbiterekről van szó, akik nem tétlenek, nem „bábok” (Kálvin kifejezése) - mi így mondjuk: „fejbólintó jánosok”. Kálvin írja: százszor is foglaljon el valaki állást, s legyen büszke a címére, hogyha kötelességét nem teljesíti, nem kívánhat a gyülekezettől tiszteletet és megbecsülést. Annál inkább adjunk hálát a hűségesen munkálkodó presbiterekért!

2011. November 15.

Amint a lelkipásztor, úgy a családapa és anya, a gyermeket nevelő, fiatalokat tanító pedagógus, az idősek otthonában dolgozó gondozó és ápoló sem kerülhetik el az intést, dorgálást, de mindezt tisztelettel és szeretettel tegyék (1-3). Kálvin írja: a javítás orvosság, amiben mindig van valami keserű is, de az ecetet mindig olajjal kell enyhíteni, a szigorúságot szelídséggel és szeretettel.

2011. November 14.

Minden keresztyén fiatalnak szóljon az ige: „légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban” (12). Kálvin írja: „az erkölcsi szépség nem külsőségekben, mint görbebot, föveg, gyűrű s más jelentéktelen dolgokban áll, hanem a tanítás tisztaságában és a feddhetetlen életben”. Annyira megromlott a fiatalok beszéde, magatartása, hogy az a feltűnő, ha valaki szépen beszél, tisztességesen viselkedik. Miért ne ebben tűnjön fel a keresztyén ifjú?

2011. November 13.

Jézus Krisztus jó szolgája, az engedelmes Krisztus-követő „a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozik” (6). Vajon fordítunk-e olyan gondot a vasárnapi igehallgatásra (és igehirdetésre!), mint a vasárnapi ebéd elkészítésére, és tartjuk-e olyan fontosnak a lelki táplálkozást, mint a testit? Ha rendszeresen élünk Isten Igéjével, annak jelen és jövő életünkre szóló ígérete bizakodással és reménységgel tölthet el. Kinek ne lenne szüksége erre (lásd HK 103)?