2011. November 12.

Isten Igéjének megszentelő ereje van, ha a szívünkben helyet és teret is adunk neki. Pál életének nagy tapasztalatai példák előttünk; önmagának állított korlátokat, önmagát fegyelmezte és önmagát kötelezte el. Sok átvihetetlen korlát, olykor álságos szigor nemcsak távol tart, de bejutni sem enged embereket a gyülekezetekbe. Vigyázzunk, nehogy mi legyünk a megtévesztett, saját lelkiismeretünkben megbélyegzett emberek, akik tiltásainkba menekülünk hálaadás helyett!

Imádkozzunk a Református Missziói Központ szerteágazó és nehéz szolgálatáért, amely az egyház társadalom felé kinyújtott keze!

Hálaáldozatunkkal erősítsük gyülekezetünk társadalmi misszióját!

2011. November 11.

„…az Isten háza… az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja” (15). Pál apostol reménykedik, hogy eljut Timóteushoz, és nem kételkedik abban, hogy a közösség ott is és mindenütt az élő Istené. A közösség vezetője vezetett emberként képes jól pásztorolni, a közösség tagjai az Atya gyermekeiként egymás testvérei. Ez a „jól forgolódás”; a helyes gondolkodás közösségeinkről és szolgálatunkról. Ennek titka abban a kegyességben van, amit Jézusról a Lélek kijelent. Ismerd fel ma is!

2011. November 10.

„…meg kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek” (10). Bármire készülünk, a készülés része a várakozás, annak minden kísértésével együtt. Nem könnyű elfogadni, hogy szűkül az út, hogy nem nyílnak azonnal az ajtók, hogy alkalmasságunk megkérdőjeleződik. Kipróbálttá akar tenni Isten. Nem csalódott, megkeseredett szolgák szereznek megbecsülést és töltik be eredményesen küldetésüket, hanem a próbák szenvedéseiben kitartók.
Ne add fel ma sem!

2011. November 9.

„Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen…” (7). Akik nem vállalják naponta Isten szavának mindent megítélő igazságát, ami helyreigazít, azoknak tudniuk kell, hogy minden napvilágra jön. Olyan időben élünk, amikor semmi nem tudja felülírni a szenzációt. Akikre Isten helyezte a vezetés terheit, azoknak megadja helyreigazító Lelkének erejét is. A nem embereknek tetszeni akaró, szolgáló egyházi élet átsugárzik a templomok falán, és vonzóvá teszi közösségeinket!

2011. November 8.

A harag elengedése és a kételkedés jogáról való lemondás nélkül nem lehet hitben járni és növekedni. Isten félelmének forrása a Jézusban kapott szeretet, ami jó cselekvésre ösztönöz. Mit taníthatunk haraggal? Miről beszél önigazolásunk? Tiszta kezű férfiak, istenfélő asszonyok építhetnek jövőt, társadalmat, nemzetet. Isten megtartást ígér, amiről ő már gondoskodott. Maradj meg és növekedj a hitben, és végezd szeretetben munkáidat; ez a szent élet, amire ma téged is hív!

2011. November 7.

„…igazat mondok, nem hazudok…” (7). Hazugságokkal teli világunkban agresszív megalkuvóvá váltunk, szellemi-lelki tartásunk elveszett. Pál megtapasztalta az imádság helyreállító igazságát, ezért buzdít könyörgésre, csendre, hogy megnyugodjunk. Jézus engedelmes volt igaz áldozatában, kereszten való könyörgésében törte meg a hazugság erejét. Megigazított életeddel őt dicsérd, s vigyázz, hogy ne tedd hazugsággá a Szentlélek bizonyságtételét!

2011. November 6.

„…mégis irgalmat nyertem…” (13). A megelőlegezett bizalom erőt ad, de a megvont szeretet minden életszikrát kiolt. Az elutasítás, megszégyenítés, megvetés fájó és eleven sebei életünknek, ezért nehéz vállalni önmagunkat. Mentségeket keresünk, vagy mentségül másokat ítélgetünk. Az apostol önmagát elítélve, Isten „mégis irgalmas” szeretetével találkozik. Isten igaz ítélete mindig magában hordozza megelőlegezett bizalmát. Ne félj elé állni, szeretetét nem vonja meg ma sem!

2011. November 5.

Timóteus azt a feladatot kapta, hogy Efezusban vegye fel a harcot a tévtanítókkal szemben, akik különböző mondákra és az Ószövetségre hivatkozva vitatkoztak úgy, hogy közben a lényeget nem értették, miszerint az Istentől származó „parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (5). Testvérietlen viták helyett erre törekedjünk!

Imádkozzunk hitbeli testvéreinkért és egyházunk megújulásáért!

Hálaáldozatunkkal segítsük gyülekezetünk missziói munkatervének megvalósítását!

2011. November 4.

„…követendő példaként…” (9) akar állítani az Úr az emberek elé, miként egykor Pált, Szilvánuszt és Timóteust a thesszalonikaiak elé. Pár éve egyik gimnáziumunk tanárai arról beszélgettek, hogy a mai fiataloknak nincsenek példaképei. Mire azt mondta az igazgató, hogy „sokkal súlyosabb a helyzet: mi vagyunk a példaképeik”. Vállaljuk felelősségünket?

2011. November 3.

„…hogy terjedjen az Úr igéje…” (1) - ezért imádkozunk, ezért munkálkodunk, hiszen missziónknak, személyes küldetésünknek és az egész egyház küldetésének ez a lényege. A tanítvánnyá tétel szolgálata ebben valósul meg: az Úr igéjének, az evangéliumnak a terjesztésében. - Hogy ennek akadályai is vannak? Igen. Ám hűséges Urunk legyőzi a Gonoszt. Csak legyen meg bennünk az Isten iránti szeretet és a Krisztus iránti állhatatosság!

2011. November 2.

Hála a testvérekért! - Aki megtapasztalta már a testvéri közösség áldásait, az nem is érezhet és viselkedhet másként, csak Isten iránti hálával azokért, akik ugyanabban a kegyelemben részesültek: Istennek üdvösségre kiválasztó szeretetében. A Lélek megszentelő munkájának megtapasztalása, az igazságba vetett közös hit - Krisztus által - egy valóságos családdá kapcsol össze bennünket. Az igazi családtagok Isten ajándékának tekintik egymást.

2011. November 1

„…ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat…” (2). - Ez a figyelmeztetés ma is nagyon időszerű. Eleinte maga Pál apostol is azt hitte, hogy az Úr Jézus még az ő földi életében visszajön, ez azonban nem jelenti azt, „mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna” - írja.

2011. Október 31.

„…hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek…” (12) - ezért hívott el bennünket a mi Istenünk az övéi közé, ezért kíván megtölteni „teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével” (11), és ezért kaptuk és kapjuk a reformáció ajándékát is. Miközben hálát adunk a csaknem 5 évszázaddal ezelőtt indult reformációért, legyünk nyitottak, és készek elfogadni a minket is folyamatosan reformáló isteni szeretetet.

2011. Október 29.

Tétlenkedők intése, bátortalanok biztatása, erőtlenek felkarolása türelemmel (14). - Hitből fakadó feladatunk, szolgálatunk ez. Miként helytelen az önfejű örökös tenni akarás, éppúgy helytelen a hit nélküli üres várakozás is. Figyeljünk Urunkra, s akaratának engedelmeskedve cselekedjünk. Ennek a magatartásnak eredménye mindig bátorít, erősít, és türelemre segít bennünket a ránk bízottakkal együtt.

2011. Október 29.

„Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok” (5). Ez azt jelenti, hogy az éjszaka elmúlt. Nem a sötéthez kell alkalmazkodnunk, hanem a világossághoz, nem tehetünk úgy, mintha éjszakai sötét lenne, amiben az orrunkig sem látunk. A világosságnak megfelelően éberen, felkészülten, örömmel kell Krisztus eljövetelét várni. Legyetek időszerűek, modernek evangéliumi értelemben: így valóban fölemelt fővel várhatjuk itélőbíránkat, Krisztust (HK 52).

Imádkozzunk hazánkért és annak vezetőiért, hogy jobban tudják vezetni ezt a nemzeti közösséget, mint ahogy elődeik a történelem során annyiszor tették!

Hálaáldozatunk legyen az a gyakorlatias hazaszeretet, amelyről sokszor úgy érezzük, hogy sokba kerül, de mégsem mondhatunk le róla soha!

2011. Október 28.

„…ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza…” (14). Jézus halála és feltámadása olyan, mint a lavina: magával sodorja a benne hívőket. Jézus pedig nemcsak meghalt, de fel is támadt. Nemcsak a halálban, de a feltámadásban is osztoznunk kell. Nemcsak a halál tartozik az élet rendjéhez, de Jézus feltámadása óta a feltámadás is a benne hívők öröksége.

2011. Október 27.

„…titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre…” (9). Istentől tanítva: ez már egy új életforma következménye, amelyben természetes, hogy megéljük és gyakoroljuk az Istennel való kapcsolatunkat. Így válik életformává és életformálóvá az imádság, az igeolvasás, amiben mi magunk és a körülményeink is megváltoznak. Amikor pedig mindez a gyülekezetben valósul meg, a körülöttük élő világ is más lesz.

2011. Október 26.

„Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek…” (3). A Istennel való kapcsolatunk meglátszik rajtunk. Nem marad következmények nélkül, hogy közünk van Jézus személyéhez. „Nem rejthető el a hegyen épült város” (Mt 5,14), nem lehet a Jézusra épített, belőle táplálkozó életet, gyülekezetet elrejteni, letagadni, megszüntetni. Nem kényszer, de szükségszerű Isten akaratának cselekvése.

2011. Október 25.

„Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek…” (9). Pál apostol itt az ismert „eukarisztia” szót használja, ami hálaadást jelent, és a HH ezzel a szóval beszél az úrvacsoráról. Az egymásért mondott imádság így lehet istentiszteletté. Fantasztikus ajándék, amikor Istent dicsérem a másik emberért. Szavaim imádságos szavak, olyanok, amelyeket alig találok, de amelyeket Isten talál meg helyettem (Róm 8,26) - a másik emberért.
Ez is a keresztyének ajándéka.

2011. Október 24.

„Mert egyszerre feléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban” (8). Az embereknek, közösségeknek leggyakrabban a dicsérő szó hiányzik. A dicséret erőt ad. Pál nemcsak azért és akkor ír, amikor int, aggódik vagy vitatkozik, de akkor is szól, amikor dicséretével megerősíti a rábízottakat. Ez a dicséret őszinte. Nemcsak a címzettekről szól, hanem Pálról is, akit erősít a gyülekezet hitbeli szilárdsága. Egy jól működő közösségben az Istentől kapott javakban így osztozhat mindenki.

2011. Október 23.

„Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (20). Pál ezt egy gyülekezet közösségéről írja. Valóban: egymás nélkül árvák vagyunk. Az igazi egyházközség valójában gyülekezet, a valódi gyülekezet igazából közösség. Olyan emberek közössége, akik Jézus hívására sereglenek egybe, és akik érzik, Jézus és egymás nélkül valójában árvák. Október 23-a annak az ünnepe is, hogy rövid időre egységessé vált egy nemzet. Ez sérülékeny közösség volt. Mi a tartós közösség ígéretét bírjuk.

2011. Október 22.

Gyülekezeti életünk nagy nyomorúsága napjainkban, hogy sok ember nem képes arra, hogy a Szentlélek erejét kérve, úgy hallgassa a prédikációt, mint Isten beszédét. Pál hálát ad a thesszalonikai gyülekezetért, akik nem emberi beszédként fogadták be, hanem Isten beszédeként (13) hallgatták az igehirdetést. Erre tanít a HH is: „Isten Igéjének hirdetése Isten beszéde”, és annak ereje munkálkodik bennünk, erősítve azokat, akik hisznek. Az emberi beszéd értelmét vesztheti, de Isten beszéde soha.

Imádkozzunk a szegényekért, akikről Jézus azt mondta, hogy mindig velünk lesznek, ezzel is vállunkra helyezve az értük való felelősség terhét!

Hálaáldozatunkkal találjuk meg a gyülekezetünkben azokat, akiknek a legnagyobb szüksége van anyagi segítségre!

2011. Október 21.

Sokszor megkérdezzük gyermekeinket: Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? A kicsi felelősségteljesen válaszol rá, valami neki tetsző földi hivatást vagy foglalkozást. Feltétlenül szükséges, hogy a gyermek előtt legyen cél, hiszen élni azt jelenti, hogy van célom. De ma arról olvasunk, hogy „éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket” (12). Abba a világba „»amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg nem sejtett«, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor 2,9).

2011. Október 20.

Mindennap ránk zúdul a sok rossz hír: gyilkosságok, betörések, lopások. Pál apostol arról szól, hogy a thesszalonikai gyülekezetben jó dolgok történnek, mert „Példává is lettetek minden hívő számára…, mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek…” (7-8). Amikor az Istenbe vetett hite és a hitből fakadó jó cselekedete híressé lesz egy-egy városnak, falunak, ott a gyülekezet boldogan szolgálja az Urat. Bárcsak ettől lenne hangos az ország!

2011. Október 19.

Nem csupán személyes üdvözlésekkel fejeződik be a levél, hanem az apostolnak fontos a világmisszió sorsa is. A fogságból is bátorít és erősít, s leírja, hogy erről az olvasók is tudjanak: „…Epafrász… mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata” (12). Küzdünk-e mi a gyülekezetünkért, az ifjakért vagy idősekért, hogy az Úr akaratát teljesítsék?

2011. Október 18.

Hogyan imádkozunk? Van-e bennünk kitartás? Jézus is a kitartó imádkozásra buzdít a hamis bíró és az özvegyasszony példázatában (Lk 18,1 skk.). Augustinus édesanyja, Mónika 18 éven át imádkozott fiáért. Ma is ezt halljuk: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek…” (2). Nem szabad, hogy abbahagyd, mert még nem hallgatott meg az Úr. Ébren figyeld, hogy miért kell még könyörögni, és vidd az Úr elé! Azt is számba kell venni, hogy mi mindenért kell és lehet hálát adni. Fontos az együtt imádkozás, hogy a missziói munka előtt Isten nyisson ajtót.

2011. Október 17.

Mennyire megváltozna a világ, ha a családban a házastársak, a gyerekek, mindenki mindig maga előtt tartaná, hogy „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak…” (23). Tehát ne ímmel-ámmal, hanem örömmel. Az Úr dicsőségére teszek mindent, úgy nevelem az Úrtól kapott gyermekeim és unokáim, hogy az életük az Úrnak tetsző élet legyen. Erre az Úrtól kapunk áldást és erőt.

2011. Október 16.

A keresztyénség teljesen új életforma. Ez volt az egykori Kolosséban és a mai világban is. Mindazt meg kell ölni, ami csak erre a földi életre irányul. Kétségtelen, hogy a korábbi pogány életben mindez természetes volt, így éltek a gyülekezet tagjai is mindaddig, amíg Krisztust meg nem ismerték. Napjainkban is „ezek miatt haragszik Isten” (6), ezért kell ezeket levetkőzni, és ugyanakkor felöltözni a napról napra megújuló új embert, akiben új krisztusi lelkület van. Így lesz a gyülekezet áldás.

2011. Október 15.

„...a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben” (3). Az igazi kegyes emberben Krisztus él, ő pedig Krisztusban. Ez a meggyőződés értékelheti igazán azt a csodálatos ígéretet, hogy Krisztussal együtt Istenben vagyunk elrejtve. Krisztus követésének áldásai kísérnek bennünket itt a földi vándorlásunk során, azonban ennél több lesz a miénk. Amit nem tudunk elgondolni sem: Krisztussal együtt lenni, ez a végső ajándékunk.

Imádkozzunk felebarátainkért, akik elvesztették a látásukat! Kérjünk szolgálókat, akik felkészülten hirdetik számukra is az evangéliumot. Adjunk hálát református egyházunk áldott emlékű vakmissziós munkatársaiért, Jakab Miklósért és mai utódaiért!

Hálaáldozatunkkal támogassuk a Református Vakmissziót!

2011. Október 14.

„…a bölcsesség látszatát kelti… a magunk csinálta kegyeskedés…” (23). A hamisság tökéletes meghatározása ez. Keresztyén bőrbe öltöztetett ördögi megnyilvánulás. Nem elegendő a környezetünkben leleplezni az ilyeneket. Saját magunkban is fel kell fedeznünk az ilyen viselkedést. A látszat és a magunk csinálta kegyesség nevetséges és Isten káromlása. Azok, akik ilyesmire vetemednek, a Sátán barátai, akik készek tönkretenni a valódi bölcsességet és igazi kegyességet.