2009. Szeptember. 18

„Az Isten, aki előtt jártak őseim,… áldja meg e fiúkat!” (15–16). A hitet örökölni vagy hagyományozni nem lehet, az a mindenható Isten ajándéka. Hiszen juthat hívő ember gyermeke bűnösök útjára, és hitetlen szülők gyermekei is megtérhetnek. De óriási a szülők felelőssége. Adjon Atyánk nemzetünk és anyaszentegyházunk számára gyermekeket vállaló és a jövőjükre áldást kérő szülőket!

2009. Szeptember. 17

„És ellátta József kenyérrel az apját, testvéreit…” (12). József hűséges maradt Istenhez az úton, amelyet azért kellett megjárnia, hogy sokan megmeneküljenek az éhhaláltól. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Mt 4,4). A földön egyik nélkül sem élhetünk, viszont a rangsor felcserélhetetlen. Kövesd hűséggel az utat, melyet Urad mutat, s fogadd hálaadással ajándékait!

2009. Szeptember. 16

„Isten pedig szólt Izráelhez éjszakai látomásban...” (2). Isten szól az eseményeken keresztül, de szól személyesen is. Ő szól hozzád is. Gondold végig, mikor és mit mondott neked. Ha nem ért el hozzád szava, vajon a szíved volt zárva, vagy már a füledig sem jutott? „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid 4,7) Az életed múlik rajta!

2009. Szeptember. 15

„De most ne bánkódjatok,… mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok” (5). Nem emberi indulat és nem emberi logika, ami Józsefből szól. Megbocsát bocsánatkérés nélkül, és lelki látásával felmutatja a mennyei összefüggéseket. József meglátta szenvedéseinek célját. Ezért boldog ember. Tekints a színfalak mögé! Meglátod az élő Urat.

2009. Szeptember. 14

„…hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként...” (33). József kijárta „Isten iskoláját” (kútba dobás, rabszolga kereskedők, börtön), hogy alkalmassá váljon a neki szánt feladat betöltésére. De a testvérek is sokat tapasztaltak. Korábban majdnem megölték a testvérüket, most pedig Júda kész feláldozni a szabadságát Benjáminért. Mekkora változás! Önfeláldozó szeretet. Ezt adta Jézus is a Golgotán!

2009. Szeptember. 13

„Küldd el velem a fiút, hogy életben maradjunk. Én kezeskedem érte...” (8–9). Adott szó. Mennyire jellemzi ma egyházi életünket az ígéreteink, vállalt feladataink, határidőink betartása? Egyik végletünk. Jézus Krisztus megváltott, ő majd úgyis elfedezi hűtlenségünket, a másik pedig elég megbízható vagyok ahhoz, hogy Isten nélkül is megtartsam szavam. Légy hűséges Uradhoz és szavadhoz, egyszerre!

2009. Szeptember. 12

„Ekkor odalett a bátorságuk, és remegve mondták egymásnak: Mit cselekedett velünk az Isten?!” (28). Milyen bátran dobták be Józsefet a kútba! Milyen bátran húzták fel onnan, adták el Egyiptom felé menő kereskedőknek! Milyen bátran vágták el a kis kecske nyakát és vérezték be testvérük ruháját! S bátran, szinte szemrebbenés nélkül vitték apjukhoz, és hazug módon érdeklődtek. Nem a te fiad ruhája ez? Most valósággá lesznek József álmai, és érzik a testvérek, hogy Isten cselekszik velük olyat, amire ők nem is gondoltak. Érezzük-e Isten cselekedeteit az életünkben?

Imádkozzunk országunkban és a nagyvilágban szétszórtságban élő testvéreinkért.

Hálaáldozatunkkal segítsük a szórványmissziós munkát.

2009. Szeptember. 11

„Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben isteni lélek van?” (38). A fáraó felismeri, hogy József Isten választottja. Nem akarja elhallgattatni, mint testvérei tették. Egy nép, egy ország, egy egyház csak akkor lehet boldog, ha hallgat az áldott emberekre. A mélységig lealacsonyított embert felemeli az Úr. Ez az Úr Jézus útja is! Mi se feledjük. „Él még, ki annyi vészek torkából már kivont” (MRÉ 397,5).

2009. Szeptember. 10

A főpohárnok elfeledkezett Józsefről, de az Úr nem. Ma is, a forradalmak, háborúk, abortuszok és a terrorizmus világában az emberi élet értéktelenné válik. Az Úr álmot ad a fáraónak, s a bölcsek csődöt mondanak. Ekkor szólal meg a volt fogolytárs. „Be kell vallanom, hogy vétkes vagyok” (9). József pedig alázatosan az Úrra mutat a fáraó előtt. „Nem én, hanem Isten ad választ a fáraó javára” (16). József magyarázata emberéleteket mentett.

2009. Szeptember. 9

Ember voltunkhoz hozzátartozik a feledékenység. Mennyi elfelejtett házastárs, gyerek, szegény rokon, testvér, barát vagy barátnő, egykori iskolatárs él körülöttünk. Rettenetes lehet elfelejtett embernek lenni. József is tudta, hogy a magasabb körökben van valakije, de az nem emel szót érte, pedig talán csak egy szavába kerülne. Segítsük azokat, akik így fordultak hozzánk. „Ne feledkezz meg rólam!” (14).

2009. Szeptember. 8

„De az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett...” (2). Ugye, mindenki szeretne szerencsés ember lenni. Ez azonban nem abból áll, hogy azonnal minden sikerül neki. Egy dúsgazdag asszony szeretné elcsábítani, de József tudja, hogy nem engedhet neki. „Hogy követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?!” (9). Inkább vállalja a hamis vád alapján a börtönt, de nem vétkezik. József itt az istenfélő emberek példája.

2009. Szeptember. 7

„Igaza van velem szemben” (26) mondja Júda, amikor az apaság bizonyítékául Támár felmutatja a zálogba kért tárgyait. Meg kell tanulnunk, hogy a számunkra legkínosabb helyzetben is ki kell mondanunk, el kell ismernünk, ha a másiknak igaza van. Időközben felnőtt legkisebb fiát nem akarta Támárhoz adni az apósa, pedig ez volt a szokás.
Mégis, így lesz Támár Dávid és az Úr Jézus egyik ősanyja.

2009. Szeptember. 6

„…féltékenykedni kezdtek rá a testvérei” (11). Nagyon sok baj gyökere a féltékenység. Családban, gyülekezetben, munkahelyen is sok bajt okozhat. Pál apostol is a „test cselekedetei” közé sorolja (Gal 5,20). Minden féltékenység ellenszere a szeretet és a szeretetből fakadó bizalom. Éljünk mi is „szeretetben összeforrva, egy közös test tagjai”-ként (MRÉ 477,2)!

2009. Szeptember. 5

Megindító olvasmányok az Ószövetség nemzetségtáblázatai. Sokan átlapozzák a bibliaolvasás során, azt gondolván, hogy a sok idegen név nem tartozik a hitünkhöz. Ez nagy tévedés. Először is azért, mert ha a szentírók fontosnak találták, akkor mi nem nevezhetjük feleslegesnek. Másrészt évezredek távlatából is megható, hogy aki valamilyen módon beletartozott Isten népébe, annak neve nemcsak a mennyben, hanem az emberi emlékezetben is megmarad. Törekedjek én is arra, hogy a nevem a mennyben is és a hálás emlékezésben is fennmaradjon!

Imádkozzunk

Könyörülj rajtam, Istenem, hogy a Te terveid valósuljanak meg életemben! Adj alázatos és engedelmes szívet ahhoz, hogy ne magam akarjam rendezni az eseményeket, hanem bízzak mindent rád és járjak abban, amit Te akarsz!

2009. Szeptember. 4

Jákób és családja most révbe ért. Mintha mindenkit és mindent letisztítanának magukról, ami nem odavaló, úgy indulnak a cél helyére, Bételbe. Rendeződik, ami eddig rendezetlen volt, helyreáll, ami valamikor összezavarodott a bűn miatt. Látszólag Jákób ért révbe, valójában Isten munkája ért céljához egy ember kalandos életében.

2009. Szeptember. 3

Ez a rettenetes vérfürdő saját korának és erkölcseinek fényében érthető csak. A sérelem bosszúért kiált, hiszen ez még félnomád népek területszerzésének a világa! Mégis mély lelki tanulsággal szolgál a konfliktust kiváltó Dina indíttatása: csak szét akart nézni, ismerkedni az idegen nép lányaival. A világ felé való kacsingatás mindig veszélyes Isten népe számára!

2009. Szeptember. 2

Megrendítő, ahogyan a korábban félrevezetett, becsapott Ézsau viselkedik a „nagy találkozáson”. Bosszúnak, számonkérésnek, de még csak a haragnak vagy a tisztázásnak a szándéka sem látszik rajta. Pedig lenne miért! Ezzel szemben Jákób az utolsó pillanatig feszült, és igyekszik bebiztosítani magát mindenféle trükkökkel. A sértett nagylelkűsége és megbocsátani tudása tanítson minket több alázatra!

2009. Szeptember. 1

Titokzatos jelenet ez. Valaki tusakodik Jákóbbal, és látszólag hagyja őt győzni. Mégis Jákób a legyőzött, aki maradandó jelet is kap a küzdelem emlékére! A legnagyobb változás mégis az, ami Jákób lelkében mindeközben végbement. Itt zárul le a korábbi kanyargós életút minden hamisságával és csalásával, Isten és emberek előtti bujkálásával. És itt kezdődik az, ami Isten eredeti terve volt vele. Észreveszem-e, hogy Isten mindent a formálásomra használ fel?

2009. Augusztus. 31

Jákób megint intézkedik, ahogyan korábban bátyjával és apjával szemben is tette. Anyja is ugyanígy készítette elő a forgatókönyvet, a jelmezt, a trükköket, a csalást (1Móz 27). Jákób megint csak emberi síkon lát mindent és így akar mindent elintézni. De nehéz elengednünk a kormányrudat és átadni az Úrnak!

2009. Augusztus. 30

Szegény Jákóbnak a múltat még hordoznia kell egy darabig. De Isten látja, hogy itt már egy egészen más emberről van szó, mint azelőtt. Jákób becsülettel sorolja fel, hogy nem használta ki Lábánt és nem csapta be kiszolgáltatott helyzetében sem. A házi bálványok dolgában is vétlen. A történet mögött Isten megbocsátó és békéltető kegyelme érződik. Ő ad tiszta lapot Jákóbnak is.

2009. Augusztus. 29

„Akkor ezt mondta az Úr Jákóbnak. Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek!” (3). Amikor Isten megszólít valakit, új élete kezdődik, aminek záloga az Úr ígérete, én veled leszek! Jákób el is indul mindenével, amije csak volt. Ráhel is csomagol, ellopja a házi bálványt. A bálványt el lehet lopni az élő Istennel azonban találkozni lehet, ő az, aki megszólít, és megengedi, hogy kövessük őt. Jákób is megtanulja vándorlásai útján. Isten ígérete igaz, ő nem csalja meg az övéit.
Imádkozzunk családi életünk tisztaságáért, békességéért. A gyermekeinkért, hogy egyforma szeretetet kapjanak tőlünk.
Hálaáldozatunk.Legyen olyan időnk,amit egymással beszélgetve, imádkozva töltünk.

2009. Augusztus. 28

Különös azt olvasni, hogy valahol a Szentlélek nem engedi az igét hirdetni. Vajon ki irányítja az evangélium terjedését? Az evangélium útja nem a mi kezünkben van. A Lélek az, aki tökéletesen kézben tart mindent és mindenkit. Az igazi kérdés az, hogy mi megtaláltuk-e a Lélek által nekünk szánt helyet a szolgálatban. Ha igen, szolgálatunk gyümölcsöző lesz (mint Pálé Filippiben), ha még nem, a Lélek bizonyosan megmutatja azt is idővel.

2009. Augusztus. 27

Ráhelnek és Jákóbnak nem születik gyermeke. Ráhel közben féltékeny a nővérére, aki egyik fiút szüli a másik után. A legegyszerűbb egymást okolni. De Ráhelnek is meg kellett tanulni, a gyermek Isten ajándéka. Megemlékezett Isten Ráhelről is, neki is adott fiat. József lett a neve annak, akit először szült Ráhel, s ő lett az, akin keresztül Izráel megmenekült a nagy éhínség idején. A Fiú, aki által menekülési lehetősége van minden embernek, a mi Urunk Jézus Krisztus.

2009. Augusztus. 26

Jákób munka közben találkozik Ráhellel. De becsapják, először Lea lesz a felesége. Mennyi csalódás kíséri az életünket, amit hol mi okozunk magunknak, hol mások. Jákóbnak is, nekünk is meg kell tanulnunk, hogy az életünk Isten kezében van. Amint Jákób életével is célja volt Istennek, nekünk is küldetésünk van, amit a mi Urunk Jézus Krisztusban megtalálhatunk.

2009. Augusztus. 25

Rebeka ügyes asszony. Addig panaszkodik férjének a menyeire, míg az Jákóbot Mezopotámiába küldi, hogy anyja rokonságából vegyen feleséget magának. Jákób egyedül indul útnak, mégsem magára hagyott. „Én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy” (15). A szülőknek el kell engedniük felnőtt gyermekeiket, hogy azok megtalálják a saját útjukat az életben. Az Isten hűsége nemzedékről nemzedékre száll.

2009. Augusztus. 24

Mindenki vétett a másik ellen, és senki sem kért bocsánatot. Amíg úgy élünk, hogy a problémáink okozója mindig valaki más, és nem tudunk megbocsátani, addig boldogtalanok és meg nem értettek leszünk. Aki megtapasztalta életében a bűnbocsánat nagy ajándékát, az képes lesz megbocsátani a testvéreinek is.

2009. Augusztus. 23

Micsoda eredménye lett annak, hogy megosztották a gyermekeket: „te fiad”-ról és „én fiam”-ról olvasunk! Rebeka, aki csak az ő fia boldogulását tartja szem előtt, megszerzi az áldást számára. Jákób csalóvá lesz, Izsák hagyja magát becsapni, Ézsau kisemmizetté válik. Felbomlik a család. Pedig mennyei Atyánk mindnyájunknak egyforma örökséget biztosított.

2009. Augusztus. 22

„…ismét kiásta Izsák azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében ástak...” (18). Izsák megbecsülte édesapja örökségét. Ragaszkodott hozzá. Azok a kutak, amelyeknek üdítő vize egykor megelégítette Ábrahám nyájainak szomjúságát, most az ő javát is szolgálják. Nem mindegy, hogy megbecsüljük-e az elődeinktől kapott lelki kincseket, és az sem, hogy milyen örökséget hagyunk utódainknak.
Imádkozzunk népünkért, egyházunkért, magyar nemzetünkért.
Hálaáldozatunkkal segítsük gyülekezetünk anyagi és lelki építését.

2009. Augusztus. 21

„…elhunyt Ábrahám… betelve az élettel...” (8). Lehet így is elmenni a földi létből az örökkévalóságba. Abban a tudatban, hogy elvégeztem, amit rám bízott az Úr. Lehet hálásan végigtekinteni a megtett életúton, a Krisztus kegyelmével véghezvitt munkákon. S lehet előrenézni élő hittel és bizonyossággal. Jézus Krisztus megígérte. „Ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Jn 14,3).

2009. Augusztus. 20

„…menj el apám házához… onnan hozz feleséget a fiamnak (38). A család, a szülői ház, a nép megbecsülése és tisztelete áll előttünk. Nemzeti összetartozás-tudatunk megerősödését jelentené egymás kölcsönös megbecsülése és tisztelete. Szóval és tettel egyaránt. Ábrahám esküvel kötelezte öreg szolgáját, hogy rokonságából hozzon feleséget Izsáknak. A szolga esküjének megfelelően betöltötte küldetését. Legyen a családban, népünk és nemzetünk közösségében első az Úr, az élő Isten, aki meggyógyíthat, felemelhet, áldássá tehet.