2010. május 2., vasárnap
Anyák Napja

A sírás fojtogat… a könny kicsordul a szememből…
Egy évvel ezelőtt Anyák Napjára érkezett haza Fiúka meggyötört, meggyalázott teste…

"Egy évvel ezelőtt fogták el, kínozták meg majd bestiális kegyetlenséggel végezték ki a santa cruzi Las Americas szállodában a bolív kormány fegyveresei Eduardo Rozsa Florest, Magyarosi Árpádot és Michael Dwyert. Egy éve nem tudjuk, kik végeztek velük és miért. Egy éve nem tudjuk, ki adta ki a parancsot. Egy éve nem vizsgálják ki az életüket kioltó rendőri eljárást, abban az országban, ahol nincs halálbüntetés, és amely valamennyi latin-amerikai emberi jogi egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyv részes fele. Gyilkosaik egy éve szabadon járnak, és nevetnek az ostoba és gyenge európaiakon."

(dr. Nyikos Attila, Magyarosi Árpád családjának jogi képviselője)


http://magyarosiarpadfiuka.blogspot.com/2010/05/anyak-napja.html

A legdrágább Anyukának


Ezernyi kis apró jellel
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?

Később aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.

Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.

Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.

Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon.

Elmesélem, hogy szeretlek


Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem,
s megcsókoltad orcám.

Ölelgettél, cirógattál,
ápoltad a lelkem,
kedves szóval terelgettél
bármi rosszat tettem.

Oly sok éjjel virrasztottál
kívánságom lesve…
álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.

Beszédre is tanítottál
szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.

Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
édes, drága jó Anyácskám
úgy szeretlek téged.

Elmesélem, hogy szeretlek


Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem,
s megcsókoltad orcám.

Ölelgettél, cirógattál,
ápoltad a lelkem,
kedves szóval terelgettél
bármi rosszat tettem.

Oly sok éjjel virrasztottál
kívánságom lesve…
álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.

Beszédre is tanítottál -
szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.

Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
édes, drága jó Anyácskám
úgy szeretlek téged.

Mentovics Éva

Az én édesanyám

Az én édesanyám
Galamblelkű asszony,
Életfáján Isten
Sok rózsát fakasszon.

Sugaras a lelke
S a szíve nemesfém
Ez drága színarany
Az meg szelíd napfény.

Megszokott imáját
Mikor mondogatja
Az égben is értem
Jár a gondolatja.

Én édes jó anyámnak
Földön párja nincsen
Nagy szeretetéért
Mind a két kezével
Áldja meg az Isten.

A mi édesanyánk

A mi édesanyánk drága szent egy asszony.
Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon.
Mert bizony az élet nem nagyon kímélte.
A gondot, a sok bajt végtől végig élte.
A mi édesanyánk drága szent egy asszony.
Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon.
Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk.
Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk.
Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom.
Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon.
Tudunk-e valaha hálásak is lenni?
Tudunk-e valamit ezért neki tenni?
Mert apró ajándék, virágcsokor, ékszer.
Amit egy-egy gyermek ad neki elégszer.
Mind nem viszonozza, amit áldozott ránk.
Ezért szent a mi édesanyánk.

Az anya

Hiába gyönge, fáradt asszony, vézna,
Belőle nőtt testünk acélos izma.
Hiába félénk, reszkető a lelke,
A pompás lángot belénk ő lehelte.

Ő is volt láng, kerengő víg madárka,
Ábrándmezőket dallal ő is járta.
S talán csöndes estén szívedbe dobban,
Hogy arany faja lángolt víg dalokban.

Hiába félénk, reszkető már lelke,
Költőbe, szentbe, hősbe, új emberbe.
A pompás, gazdag lelket ő lehelte.

Édesanyám szeme

Olyan a te szemed,
Mint a nap az égen,
Őrködve kíséri
Minden kis lépésem.

Ragyogó sugarat
Szór minden utamra
Őrködő szemedet
Felhő ne takarja.

Jóságos két szemed
Őrizőm, oltalmam.
Mint a fényes csillag
Mindig úgy csüng rajtam.

Jóságos két szemed
Könnyet ne hullasson,
Mint a fényes csillag
Mindig mosolyogjon.

Édes jó anyám

Elnézem a fecskét
Fiát hogy eteti,
Hogy betakargatja,
Hogy gondját viseli.
Te is így viseled
Gondomat jó anyám!
A lábad nyomát is
Hát hogyne áldanám.

Anyák napi köszöntő

Forró dobogását
Hallod-e szívemnek?
Minden dobbanása
Azt mondja. Szeretlek.

Szeretlek szívemnek
Tiszta szent lángjával
Igaz szeretettel,
Gyermeki hálával.

Drága neved napján
Ím, elődbe állok.
A legjobb anyának
Minden jót kívánok.

Reggeltől napestig
Fáradozol értünk,
Erős két karoddal
Óvod a mi éltünk.

Áldja meg az Isten
Ki minket így szeret!
Áldja meg az Isten
Minden lépésedet!

Édes jó anyám

Édes jó anyám

Az az imádságom.

Égben lakó jó Istenünk

Rád nagyon vigyázzon.

Szórja be utadat

Gyönge violával.

Jutalmazó két kezének

Minden áldásával.

Ima az Anyáért

Édes jó Istenem.

Hallgasd meg imámat.

Áldd meg minden jóval.

Édes jó anyámat.

Áldó két kezedet

Tartsad mindig rajta.

Mosolyogj rá szeretetet

Ne legyen bús napja.

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban!
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek, gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat.
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Dsida Jenő

Anyákról szóljon

Az év minden napja hisz egyetlen szegényesen kevés.
Minden napra jusson egyetlen virágszál,
ha csak a szó virága, az is pont elég.
Vagy csak egy kósza kérdés: Ugye Anya?
S hatalmasat dobban a szívem!
Az én gyerekemnek fontos a szavam!
Kell az üzenetem.
Hiába felnőtt már, a lelke mélyen őrzi,
hogyan dajkálódott el karomban a bánat.
S hogy lehetett fergetegeseket szórakozni együtt!
Kedves szócsaták, egy remek kis vacsora, vagy az erdei séta.
A kis tarka madár röpte,
vagy a sok árva kicsi kölyökcica: Ugye Anya?
Persze, Igen!
Fürdettük, megvártuk ne féljen.
Akkor simogattuk, ha ő is akarta.
Mind megnőtt, s hogy adta, adta a sok szeretetet vissza!
Ketten még dobbannak értem.
A macskák pártfogója már nagyon messzi van,
de kép se kell, hisz fényes tükör a szívem.
Benne mindig pont az az Édes mosolya van.
Az a mosoly mikor boldog volt.
Szeretett élni, s fél szemmel kimondatlan figyelte,
mindig valahogy ott legyek.
Soha nem lesz már többé olyan semmi,
mert bár jó helyen vagy.
Már nem dobog a szíved.

Áldd meg Uram áldd meg az édesanyákat.

Áldd meg Uram áldd meg az édesanyákat.
Ki értünk virrasztott hosszú éjszakákat.
Mikoron feküdtünk a betegágyban.
Gyógyított, vigasztalt jó meleg szavával.

Anyák fénye Szűz Mária.
Velünk együtt kérd Szent Fiad.
Áldja Édesanyánkat.
Boldogsággal, jósággal.

Áldd meg Uram áldd meg édesanyánk kezét.
Simogat, gyógyít, de fenyít a vétekért.
Jaj mennyit dolgozott, varrt, főzött érettünk.
Hogy boldog, mosolygós legyen az életünk.

Anyák fénye Szűz Mária.
Velünk együtt kérd Szent Fiad.
Áldja Édesanyánkat.
Boldogsággal, jósággal.

Áldd meg Uram áldd meg édesanyánk szívét.
Aggódott, remegett egykor egy kicsiért.
Hogy embert faragjon kis palántából.
Szívemnek gyümölcse legyen Uram áldott.

Anyák fénye Szűz Mária.
Velünk együtt kérd Szent Fiad.
Áldja Édesanyánkat.
Boldogsággal, jósággal.


Áldd meg Uram áldd meg jó anyánk két szemét.
Meglátták mibennünk Istennek gyermekét.
Meglátták mibennünk Istennek képmását.
Álmodjék mirólunk mennynek boldogságát.

Anyák fénye Szűz Mária.
Velünk együtt kérd Szent Fiad.
Áldja Édesanyánkat.
Boldogsággal, jósággal.

Áldd meg Uram áldd meg az édesanyákat.
Boldog sok évvel, erővel vígsággal.
Kérünk, hogy legyenek Szívednek hű mása.
Mi pedig Atyánknak, boldog szép országa.

Anyák fénye Szűz Mária.
Velünk együtt kérd Szent Fiad.
Áldja Édesanyánkat.
Boldogsággal, jósággal.

Ez a kedvenc énekem.

Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

József Attila

Füstbement terv

Egész úton hazafelé
Azon gondolkodám.
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél, szebb gondolat,
Míg állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék.
Röpült felém anyám.
S én csüggtem ajkán, szótlanul.
Mint a gyümölcs a fán.

Petőfi Sándor

Édesanyák dicsérete


Kik méhükbe fogadták
Az Úr ajándékát,
Ezerszer áldottak
Az édesanyák.

Kik arcukon tükrözik
Mária mosolyát,
Angyali fehérek
Az édesanyák.

Gyümölcsöt teremnek,
Mint aranyalmafák,
Méznél édesebbek
Az édesanyák.

Lehetnek rózsák, vagy
Szerény ibolyák,
Virágba borulnak
Az édesanyák.

Kik magukat áldozva
Féltőn ölelnek át,
Az egyetlenegyek
Az édesanyák.

Kik értünk szenvednek
Egy egész élten át,
Névtelen Szentjeink
Az édesanyák.

Hát csókoljuk arcukról
könnyük harmatát,
Sohase sírjanak
Az édesanyák!

Ők építik e földön
A Mennyek országát
Éljenek örökké
Az édesanyák!

Ifj. Fazekas László

Édesanyám, drága anyám,
köszönteni jöttem.
Ha áldott szemedbe nézek,
minden szép körülöttem.
Nem kell nekem a világnak
semmi gazdagsága,
csak jó anyám dicsérete
csókja és áldása.

Isten után kis szívemnek
a legdrágább kincse,
Az én drága jó anyámnak
színarany nagy szíve.
Édesanyám, áldjon Isten
milliószor áldjon!
Megcsókolja áldott kezed
kicsi fiad százszor.

Isten neve után
Édesanyám neve,
A legszebben hangzó,
Legédesebb zene.
Mindkettőt szeretem.
Mind a kettőt áldom.
Mint legdrágább kincset
A szívembe zárom.

Egy kis verset súgott nekem a szerető szívecském,
megtanultam s el is mondom édesanyák ünnepén.
reggel imám azzal kezdem, este azzal végzem,
az én édes jó anyámat áldd meg s tartsd meg Isten.

Kicsi vagyok édesanyám,
A Te szemed vigyáz reám.
A Te kezed gondoz, ápol,
Megvéd bajtól, sok hibától.

Te veted meg puha ágyam,
Teljesíted minden vágyam.
Két kezemet ó Te drága,
Te kulcsolod imádságra.

Áldott szíved értem dobban,
Kit szeretnék nálad jobban?
Aki értem hű lélekkel,
Imádkozol este, reggel.

A jó Istent kérve kérem,
Hogy maradhass mindig vélem!
S jóságodat csak jótettel
Viszonozzam, szeretettel!

Jézus kopogtat,
gyertyát gyújtogat,
Ahol belép, itt is, ott is,
Gyertyát gyújtogat.

Szívem megnyitom,
térj be, Jézusom!
Gyújtsd meg hitem kis gyertyáját,
térj be, Jézusom!

Itt a gyertya benn,
itt a szívemben,
Jézus egy kis gyertyát gyújtott
itt, a szívemben.

Kis gyertya-hitem
vigyázva viszem,
Fúvó szellő el ne fújja,
vigyázva viszem.

Sötét a világ,
ragyogj kicsi láng,
Jézus felé mutass utat,
ragyogj kicsi láng!

Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa,
Köszönteni jöttünk, ma van anyák napja.
Nefelejcs, tulipán, liliom és rózsa,
Mind csak azt dalolja: légy boldog Anyácska.

László Gyula: Édesanyám

Odakünn már tavasz készül,
De még csípős, friss a szél,
kályha mellett a zsámolyon
édesanyám üldögél.

Üldögélget, bóbiskolgat,
Sokat fáradt, dolgozott,
Ölében még a kabátom,
Amit imént foltozott

Oly jó lenne ölbe kapni,
Ágyba vinni gyöngéden,
Szép mesével altatgatni,
Ahogy ő tette régen.

Haja közt az ezüst fürtöt
Meg – megsimogatni,
Homlokára szeretettel
Gyermekcsókot adni.

Jaj, de mikor moccanni se
Merek most, csak várom,
Mikor foszlik le szeméről
Az odaröppent álom.

Súgom, búgom, fuvolázom,
Édesanyám, lelkem.
Minden kicsi hangocska
Muzsikálgat bennem.

De ha messzi délen élnék,
Észak táját járnám,
Édesanyám a nevedet
Épp így muzsikálnám.

Mondja ezt a szót a gyermek
Bármiféle nyelven,
Minden nemzet szótárában
Ez hangzik legszebben.

Az éjjel azt álmodtam:
Angyal előtt álltam,
S megígérte az angyal,
Ha fölébred a hajnal,
Mit először gondolok,
Megvalósul a dolog.
Én azt kívánom:
Legyen áldás jó anyámon.

Összetéve két kezem
Száll fohászom csendesen
Óvja Isten nagymamát
Az egész életen át.

Szeretett jó nagymamácska
Szálljon rád az ég áldása
Életednek alkonyára
Ragyogjon öröm sugára.

„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor tízéves lehettem egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”
Márai Sándor

"Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért?"

Wass Albert

Anyák napjára

Bokrétát kötöttem
Jó anyám napjára,
Örül a bokrétám
Minden egyes szála.
S azt mondatja velem
Illatos virágom.
Legyen áldás az én
Édes jó anyámon.