Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Fórum - Szentségi házasság
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - Szentségi házasság - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Hedvig napja
2 felhasználó online
0 tag, 2 vendég



Képek a galériából

Rubens: Szent Sebestyén
Lourdes-i Citadella
Fórum

Oldalak: [1]
14. hozzászólás
Létrehozva: 2009-09-27 08:37
Dianka
Hozzászólások: 34
Nem veled van a baj Manó, én se értem, és nem akartam elhinni mikor meghallottam, hogy ezt szabad nálunk...?! Testvérem mesélte, hogy milyen törvényt hoztak, és azt hittem viccel, azt gondoltam, ez azért már durva lenne.... és közben tényleg! A vérfertőzés manapság már nem gond, vagy mi????!
13. hozzászólás
Létrehozva: 2009-09-24 13:08
Manó
Hozzászólások: 173
Az új családjogi törvény nemcsak a szentségi házasságtól áll messze, hanem súrolja az "erkölcs" határát, s ha úgy tetszik hát újra a liberálisok győztek.
Tényleg ez kell ma Magyarországon?

Csak néhány elemét emelném ki az új törvénynek, melyet 2009 szeptember 22-én fogadott el a parlament, és 2010 májusától lép életbe.

Az új törvényből kivették a hűség fogalmát, helyette együttműködési kötelezettséget írnak elő a házastársaknak.

A rokonok is házasodhatnak.
Ha a nagybácsinak kedve támad unokahúgát elvenni, és persze ő is akarja, akkor ezt nyugodt szívvel megteheti, mert a törvény megengedi.

De az örökbefogadás csak 25 éves kortól lehetséges, a korábbi 18 éves kor helyett.

Magyarázza meg nekem valaki ezeket a logikus döntéseket, mert én sajnos nem értem. ( Vagy lehet, hogy nem akarom érteni, és velem van a baj.)
12. hozzászólás
Létrehozva: 2009-05-16 10:40
Ati
Hozzászólások: 160
Igen a Gyermek ajándék és kegyelem számunkra.

El kell fogadni ha kapjuk, nincs felmentő akadály az elutasításra. Minden képen erősíti a házasságot, de nem csak azért kötünk házasságot. Kérdeztem már fiatalokat. Párválasztáskor beszéltek -e a gyermekekről. Megbeszélték -e mi az elképzelésük a gyermek vállalásról. Sajnos a mai házasságok megkötése előtt nem igen beszélnek erről.

Természetesen arról sem mi történik ha nem lesz gyermekük?

Mindenben Isten akaratát, velünk lévő szándékát kell látnunk.
Fel kell ismerni mi a feladatunk ebben a világban. Nem szabad elkeseredni ha előfordul hogy nem születhet saját gyermek. Meg kell keresni mi a mi feladatunk -e helyett. Valószínűleg ezek a párok sokkal magasztosabb feladatra vannak rendelve. CSAK KEVESEN VESZIK ÉSZRE!

A természet rendjét, Isten törvényét be kell tartani.
11. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-28 12:49
Manó
Hozzászólások: 173
Folytatom a már korábban megkezdett gondolatot.
Én a házaspárt tartom felelösnek, a házasságra felkészítők papok vagy civil hitoktatók felelősége csak másodlagos.
De meg is fogom indokolni, hogy miért gondolom így.
Jegyesvizsgálat.
Mielött házasságkötésre kerül sor, be kell bizonyosodnia, hogy az érvényes és megengedett házasságkötésnek semmi nem áll útjába. (1066.k. Egyházi Törvénykönyv)
Ekkor megnézik, hogy vannak-e a felek közötti házassági akadályok, vagy olyan körülmények, melyek házassági tilalommal járnak, illetve esketési engedélyt tesznek szükségessé. ( 1071.k. 1083-1094.k. 1124-1126.k. Egyházi Törvénykönyv)
Ezt követően a jegyesek jegyesoktatáson vesznek részt.
A házaspár felelőssége, mint az elején is kezdtem megkerülhetetlen.
Lehet mondani bármit a környezetre, a papra, a szomszédra, vagy egy esetleges harmadik személyre, a saját felelősségüket, nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Megfelelő érettség, személyes döntés eredményeként jön létre a házasság, melyet csak egyedül az egyik fél nem tud elrontani, azt csak ketten együtt tudják, mint ahogy a házasság megkötéséhez is kettöjük beleegyezése szükséges.
"Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz." Ter 2, 24
Nemcsak a férfinak, de a nőnek is el kell hagynia apját és anyját, de fordítva is igaz. A Szentírás, nem csak az egyik félről beszél, hanem mindkettőről.
A férfi úgy válik férjé, hogy saját örömének keresése helyett megtanul a nőért, feleségéért élni, a nő úgy válik feleséggé, hogy megtanul férjének kedveskedni, s ezért áldozatokra is képes.
Első helyen mindig a házastárs van, utána jönnek a gyerekek, és csak utána a szülök, testvérek és rokonok.
Ez az alapja mindennek. Amikor döntennek, akkor erről döntenek az oltár előtt. Ugyanis ha megfigyeljük a szentírási idézetet, sehol nem beszél a gyermekről.
A gyermek ráadás, de a házasság gyermek nélkül is ugyanolyan érvényes, és szent.
10. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-28 12:25
Manó
Hozzászólások: 173
Elozmény: ( Ati @ 2009-04-28 00:42)
Most olvastam és eszembe jutott a vallását gyakorló emberek sem mindig tudják milyen következménye van a válásnak?

Válunk. Ki a felelős?

A napokban kaptam egy emailt. Arról szólt, hogy valaki meglepődött, hogy bérma-szülőként nem fogadtak el egy elvált személyt, akinek új kapcsolata van. Mivel elvált, az egyház tanítása szerint nem vállalhatja a feladatot.

Ma pedig órán az egyik tanárom, egy teljesen más kontextusban, csak úgy megjegyezte, ne feledjük el, a mulasztás is bűn.

Nekem a két élmény egybevág.

A válásról már írtam egy bejegyzést. Nem egyszerű eset. Emberileg megélni sem az, azon túl meg az egyház szempontjai is sok embert megijesztenek. Én nem akarom most letisztázni a dolgot, azért, mert egyszerűen nem lehet erről általánosan beszélni. Mindig az egyes helyzetből kell kiindulni, és abban szem előtt tartani egyházunk előírásait.

Inkább kérdések születtek bennem: egyrészt magunk felé, egyháziak felé, másrészt mindenki felé. Ha egy házasság templomban megköttetett, akkor az a pár legalább három alkalommal elment a plébánoshoz, káplánhoz. Kérdés, hogy ott mi történt. A szertartás megbeszélése és jegyes(ki)oktatás, vagy pedig párbeszéd, figyelés arra a két emberre, egymás megismerésének előmozdítása? Sok esetben nem komolyak ezek a felkészítők és nincsenek tekintettel a személyek érettségére és összeillőségére. Tiszteletem azoké, akik komolyan végzik, nemcsak a jegyes-kurzusokat (nyolc-tíz alkalom), hanem a jegyesoktatást (kötelező három alkalom) is.

De minden esetre az egyháznak igaza van, mert olyan embert nehéz bérma-szülőnek odaállítani, aki így házasodott, mert kérdőjel, hogy mennyire érett, felnőtt. De ez tényleg ilyen egyszerű? Nem ítélkezés ez?

A másik oldala a dolognak, hogy az illetőnek van apja, anyja, testvére, rokona, és vannak állítólag barátai. Utólag sokan elmondják, láttuk, hogy nem illetek össze. Hát ilyenkor a bicska kinyílik az én zsebemben is. Mert akkor miért nem mondták? Látták, és nem szóltak. Jót akartak, ez a bevett válasz. Ezért mondom állítólagos barátnak az ilyet, aki magát szereti a barátságban. Mert ha igazán szeretem a másikat, akkor beszélek vele arról, amit látok. Szóval a társadalom tendenciáin túl sok esetben felelős a környezete az illető elvált személynek!

Félreértés ne essék! Végső soron felelős a személy maga is, mert sokan érezték, tudták, hogy nem megy jól a kapcsolat, de bennük volt a gondolat, megváltozik. Vagy elsietve házasodtak, vagy nem is tudták, hogy jó lenne megismerkedni, vagy mondták nekik, de nem vették komolyan.

Összetett a dolog. Hogy ki a felelős? Volt-e mulasztás? Rá lehet ezekre nézni magunkban. A felelősséget vállalni kell, és tanulni mindebből, de a kérdés az, hogy tudunk-e előre nézni és ezen változtatni?

www.jezsuita.blog.hu
Felelelősség kérdése.
A házasságot arra jogilag képes feleknek törvényesen kinyilvánított - semmiféle emberi hatalommal nem pótolható - beleegyezése hozza létre. ( Forrás 1056. k. 1.§.Egyházi törvénykönyv)
Amikor az egyházi bíróságnál egy házasság érvénytelenítésének a megállapításáról folyik a per, mindig azt kell szem elött tartani, hogy a házasság létrejöttének három nélkülözhetetlen tényezője jelen volt-e a házasságkötéskor.
"Ha ugyanis akár a felek jogképessége, akár a beleegyezés, akár az akaratnyilvánítás törvényes formája hiányzott, a házasság érvénytelen." Forrás Erdő Péter Egyházjogi Alapismeretek 149 old.
Folytatom.
9. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-28 00:42
Ati
Hozzászólások: 160
Most olvastam és eszembe jutott a vallását gyakorló emberek sem mindig tudják milyen következménye van a válásnak?

Válunk. Ki a felelős?

A napokban kaptam egy emailt. Arról szólt, hogy valaki meglepődött, hogy bérma-szülőként nem fogadtak el egy elvált személyt, akinek új kapcsolata van. Mivel elvált, az egyház tanítása szerint nem vállalhatja a feladatot.

Ma pedig órán az egyik tanárom, egy teljesen más kontextusban, csak úgy megjegyezte, ne feledjük el, a mulasztás is bűn.

Nekem a két élmény egybevág.

A válásról már írtam egy bejegyzést. Nem egyszerű eset. Emberileg megélni sem az, azon túl meg az egyház szempontjai is sok embert megijesztenek. Én nem akarom most letisztázni a dolgot, azért, mert egyszerűen nem lehet erről általánosan beszélni. Mindig az egyes helyzetből kell kiindulni, és abban szem előtt tartani egyházunk előírásait.

Inkább kérdések születtek bennem: egyrészt magunk felé, egyháziak felé, másrészt mindenki felé. Ha egy házasság templomban megköttetett, akkor az a pár legalább három alkalommal elment a plébánoshoz, káplánhoz. Kérdés, hogy ott mi történt. A szertartás megbeszélése és jegyes(ki)oktatás, vagy pedig párbeszéd, figyelés arra a két emberre, egymás megismerésének előmozdítása? Sok esetben nem komolyak ezek a felkészítők és nincsenek tekintettel a személyek érettségére és összeillőségére. Tiszteletem azoké, akik komolyan végzik, nemcsak a jegyes-kurzusokat (nyolc-tíz alkalom), hanem a jegyesoktatást (kötelező három alkalom) is.

De minden esetre az egyháznak igaza van, mert olyan embert nehéz bérma-szülőnek odaállítani, aki így házasodott, mert kérdőjel, hogy mennyire érett, felnőtt. De ez tényleg ilyen egyszerű? Nem ítélkezés ez?

A másik oldala a dolognak, hogy az illetőnek van apja, anyja, testvére, rokona, és vannak állítólag barátai. Utólag sokan elmondják, láttuk, hogy nem illetek össze. Hát ilyenkor a bicska kinyílik az én zsebemben is. Mert akkor miért nem mondták? Látták, és nem szóltak. Jót akartak, ez a bevett válasz. Ezért mondom állítólagos barátnak az ilyet, aki magát szereti a barátságban. Mert ha igazán szeretem a másikat, akkor beszélek vele arról, amit látok. Szóval a társadalom tendenciáin túl sok esetben felelős a környezete az illető elvált személynek!

Félreértés ne essék! Végső soron felelős a személy maga is, mert sokan érezték, tudták, hogy nem megy jól a kapcsolat, de bennük volt a gondolat, megváltozik. Vagy elsietve házasodtak, vagy nem is tudták, hogy jó lenne megismerkedni, vagy mondták nekik, de nem vették komolyan.

Összetett a dolog. Hogy ki a felelős? Volt-e mulasztás? Rá lehet ezekre nézni magunkban. A felelősséget vállalni kell, és tanulni mindebből, de a kérdés az, hogy tudunk-e előre nézni és ezen változtatni?

www.jezsuita.blog.hu
8. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-21 21:37
Manó
Hozzászólások: 173
A zsinat a házas állapotról szóló tanítást azzal kezdi, hogy megállapítja:" A bensőséges házastársi szeretetközösség a Teremtő műve, a maga törvényhozásával ő szabályozza."
A zsinat a házasság értékét úgy mutatja ki, hogy felhívja a figyelmünket egy természetes értékre, melyet sok kortársunk kis megbecsül, a hitvesi szerelem kimagaslóan emberi jelenségére.
Igényeljük a teljességet, ám az ember csak akkor adhatja oda teljesen önmagát, ha odaadása nemcsak a jelenre vonatkozik, hanem jövőjét is átfogja.
Elfogadni is csak azt fogadjuk el egészen, akit jövőjével, annak lehetőségeivel és kockázataival együtt magunkénak ismerünk.
7. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-21 21:32
Manó
Hozzászólások: 173
A megváltás új jelleget adott a házasságnak. A természet legrégebbi intézménye szentség, vagyis Krisztus kegyelmét tartalmazza, jelzi és közli a hívő embernek.
A II. Vatikáni zsinat "Gaudium et spes" kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciója megállapítja, hogy korunkban több irányból is ösztönzést kap a szeretetközösség megbecsülése és az élet tisztelete.
A zsinati dokumentum kitér korunk negatívumaira is: a válásra való hajlandóságra, a többnejűségre, a szabad szerelem nyílt gyakorlatára, valamint arra, hogy ezek kikezdik a család intézményének szilárdságát.(pl. az önzés, a gyönyörhajhászás, a meg nem engedett fogamzásgátlás.)
6. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-20 15:44
Manó
Hozzászólások: 173
A keresztény házasélet szent állapot, melyben Krisztus sajátos módon közli a hivővel a maga belső életét.
Ezért a házasságkötés is szent történés, melyben jelen van az Üdvözítő csodatevő hatalma, akárcsak kánai mennyegzőn.
A teológia a középkortól kezdve próbálta meglátni Jézus szentséget alapító akaratát a Szentírás egy-egy eseményében vagy szavában, mert a katolikus hit szerint a szentségeket Krisztus alapította.
A skolasztikusok Krisztusnak a kánai mennyegzőn való jelenlétében (jn2,1-11) vagy a farizeusok házasságra vonatkozó kérdésére adott törvényszerző feleletében (Mt 19,3-12) látták meg bennefoglaltan a házasság szentségi szintre való emelését.
Volt aki arra gondolt, hogy Jézus amikor feltámadása után negyven napon át megjelent, és "beszélt az Isten országáról"(ApCsel 1,13)? akkor tette szentséggé a házasságot.
5. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-20 15:38
Manó
Hozzászólások: 173
Folytatás
Jézus elveti ezt a gyakorlatot, mely csak a férfiak "keményszívűsége" miatt volt megengedve, "kezdetben azonban nem így volt"(Mt19,8).
Jézus számára a teremtés rendje szerint a házassághoz hozzátartozik a feltétel nélküli hűség:"Amit Isten egybekötött, azt ember fel nem bonthatja."(Mk 10,9, Mt 19,6).
A felbonthatatlan házasság nem pusztán a két fél ösztöneire épül, hanem két személy közös istenszolgálata, akik Isten akaratát minden fölé helyezik.
Ez az életforma csak Isten ajándéka lehet, aki megadja az erőt, hogy gyermekei egymás terhét hordozva segítsék egymást az üdvösség felé.

4. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-20 15:34
Manó
Hozzászólások: 173
Tóbiás könyvében (Kr.e. III. vagy II. sz.-ban íródott) félreérthetetlenül megjelenik a házasság monogám, és egész életre szóló kapcsolat, mely "nem élvezetvágyból" (Tob 8,7), "hanem tiszta szándékkal" (Tob7,12, Tob 8,7) köttetik.
Az Ószövetség a patriárkális házasságjognak megfelelően túlnyomórészt az asszonyt szólítja fel a házastársi hűségre, de néha a férfit is.(Péld 2,16 5,1-23, Mal 2,14-16):
3. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-20 15:29
Manó
Hozzászólások: 173
A számkivetésből hazatérő zsidóság a VII. sz-i próféták által hírdetett ideált már erkölcsi követelménynek érzik.
Malakiás próféta könyvében (Mal 2,14-16) Isten haragjának egyik oka a hűséges és elnéző szeretet hiánya a házastársak között.
"Vigyázzatok magatokra és ne legyetek hűtlenek egymáshoz!" (Mal 2,16)
Úgy személi a férjet és a feleséget mint egy testet és lelket, mint akik egységre vannak hivatva.
A Péld 6,24-35 a házasságtörés keserves következményeit írja le, és óv az "idegen nő" csábításától.
2. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-20 15:25
Manó
Hozzászólások: 173
A tER 2,18-25 (kR.E. IX. sz.) az ún. jahvista (J) elbeszélésben a nő nem alsóbbrendű, a férfi és nő között nincs egyoldalú birtoklás.
A férfi megfelelő segítőtársat kap, aki "hasonló hozzá", csont a csontjából, hús a húsából.
A Ter 1,26-29 (Kr.e. V. sz.) az ún. papi(P) elbeszélés is kimondja a nő egyenjogúságát.
Isten saját képmására teremti az embert, ez a hasonlóság férfi és nő különbözőségében valósul meg.
A fent említett két szöveg feltárja a házasság gyökereit.
A házasság kérdésének mélyebb kidolgozását mégis inkább a Kr.e. VII.sz. prófétáinak szövegeiben találhatjuk.
Itt a házasság Isten hűségének képe.
Jahve népéhez való irgalmas hűségét a próféták a férjnek a méltatlan feleséghez való szeretetéhez hasonlítják (Oz 1-3, Ez 16, Iz 54 stb.):
A házastársak egymás iránt érzett szerelme és Jahve irgalmas hűsége népéhez személytől személyhez szól.
1. hozzászólás
Létrehozva: 2009-04-20 15:18
Manó
Hozzászólások: 173
Kezdetben az izraelita házasság alig különbözött a környező népek szokásaitól.
Fokozatosan tértek át a többnejűségről a monogám házasságra.
A messiási időben Izrael családi élete monogám volt, de fennmaradt a másodrendű feleség ill. a törvényesen szabályozott ágyasság intézményes kerete.
A házasságtörés súlyos bűnnek számított, és szigorúan büntették. (lsd. Mtörv. 22,22-27)
A különböző bibliai szövegekből, könyvekből megnézhetjük, hogy a házasság képe hogyan fejlődött, milyen változásokon ment át Jézus koráig, illetve Jézus hogyan vetette meg az ideális keresztény házasság alapjait, a mindenki számára követhető normát.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép