Stoffán Györgytől búcsúzunk

2012. április 21-én, 86 éves korában, szentségekkel megerősítve, türelemmel viselt hosszú betegség után dr. Stoffán György visszaadta lelkét a Teremtőnek.

Írásaival, amelyek a Keresztény Élet hasábjain jelentek meg, a Katolikus Egyház és a magyar nemzet iránt érzett szeretetét tükrözték. Mint a ferences harmadik rend tagja, puritán és elkötelezett életével, mindenkor tántoríthatatlan hitével, mind gyermekeinek, mind tágabb környezetének szeretetett példaképe volt.

Kívánsága szerint, szűk családi körben búcsúztatják, a feltámadás hitével és annak örömében — tájékoztat a család.

Balogh Erzsi
művészeti főtitkár

Budapest, 1933. április 2. - Budapest, 2012. február 8.

Egy ugri-bugri kislány furakodott át a bemutató után virágcsokros gavallérok és bundás színházi mamák közt a vasajtón. Mit keresel itt? − mordult rá Pap Béla, a szigorú tűzoltó parancsnok, amikor felfedezte a lassan elsötétedő folyosókon bolyongó gyereket. – Itt szeretnék maradni. – Csak nem tűzoltó akarsz lenni? – Ebben a házban csak tűzoltók laknak? Hol vannak a színészek és a többiek? – Eredj haza, semmi keresni valód erre! – De Böbe makacs lány volt, már hajnalban ott téblábolt újra a kiskapuban.

Elsőként nájlon esőkabátos ismerős nénik jöttek Rákospalotáról magas szárú fűzős cipőkben, spárgaszatyrokkal – előlük el kellett bújni – aztán nehéz járású viharkabátos férfiak ételhordóval, a fiatalabbak inkább csak ázott, színehagyott zakókban, a svájcisapka villámhárítójára fűzött kétfilléresekkel. Aztán egy esernyős hölgy fordult be a sarkon puha kabátban, ő is erre tartott. Végre egy színésznő – csillant fel a szeme, és bátran eléállt. – Vegyenek fel! Itt szeretnék maradni! – kezdte nála is. – És mit csinálnál nálunk? – Népi táncos vagyok! – vágta rá büszkén. – Hát ezzel nem sokra mész itt. De ha megtanulsz gépelni, talán volna valami lehetőség.

Két hónap múlva újra ott állt a művészbejárónál, leste Györgyikét, az felvezette irodájába. Ott derült ki, hogy mégse színészek közé került, hanem a titkárságra. Kapott egy kis asztalt a sarokban, bemutathatta új tudományát, boldogan kezdte gépelni az elé tett Júlia monológot. Csak a végén pityeredett el. – Délutánonként sportolni járt – talán kézilabdázott – hajnalban úszott, ügyesen felfedezte íróasztala mögött a radiátort, ahol fürdőruháját titokban megszáríthatta. Mosolyogva élte a nagy drámák között napjait, csak egyszer sírta el magát, mikor egy második emeleti segédszínész a Forradalmi Bizottság nevében lefoglalta írógépét.

Aztán Erzsikéből a Balogherzsi lett. A szomszéd fiú vette el, hátsó kertjükben modern csirkefarmot gondoztak. Dódi szorgalmasan dolgozott, állandóan kereste magának a munkát, hol fasírtot sütött a szentendrei Hév állomáson, hol leselejtezett tankokat szállított keresztül az országon. Mintagazdaságot rendezett be a Bakonyban, miközben egy német gépgyárat irányított valahol az Alföldön. Erzsi sem maradt le mögötte, esténként szorgalmasan gépelte – oldalanként két forintért – az új bemutatók szövegkönyveit, szerepeit. Kevesen tudták, hogy így már Sárdy János valamikori villáját is megvehették a Pasaréten.

Erzsi már nem sportolt, az uszodába is csak izületei gyógyítására járt, de leginkább Hévíz medencéit szerette, ahol a nyarakat töltötte. Hősiesen vagy boldogan fogadta az új és új igazgatókat, valamennyi megbízott benne, mert ő betartotta munkaköre alapszabályát, megőrizte a titkokat. Györgyike után új főnöke is magára hagyta, már az írógépeket is kiselejtezték. A számítógép világában nem bízott, régi füzeteiben őrizte a múltat. Otthonában ugyanúgy szüksége volt erejére mint a színházban, ahol 62 éven át talán ő maradt az egyetlen összetartó erő. Színész nemzedékeket temetett el, most mi kísérjük vissza szeretett nagy családja körébe.

Götz Béla

Elbúcsúztunk Balogh Erzsitől!

Míg éltél szerettünk, míg élünk nem feledünk...

Meghalt az őrangyal

Budapest, 1933. április 2. - Budapest, 2012. február 8.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Balogh Erzsi, a Madách Színház Művészeti titkára

őrangyala, 2012. február 8-án, 79. életévében rövid betegség után elhunyt.

Mindenki Balogh Erzsije több mint 60 évig volt a Madách Színház tagja.

Balogh Erzsi 1933. április 2-án született és 17 éves korában került a Madách Színház társulatához, amelynek munkáját azóta segítette. – Halálával pótolhatatlan veszteség érte a teátrumot, és az egész magyar színházi életet – írják a színház közleményében.

A rövid betegség után szerdán elhunyt Balogh Erzsit a Madách Színház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

Elhunyt Miskolczy Kálmán vasmisés piarista atya

Miskolczy Kálmán Sárospatakon született 1921. július 10-én. Sátoraljaújhelyi piarista diákévei után, 1939. augusztus 27-én belépett a rendbe. Tanulmányi évei végén táborilelkész-hadapródként élte meg a háború befejezését a budai Szent János Kórházban.

Budapesten szentelték pappá 1945. július 1-jén. Teológiai doktorátust szerzett a M. Kir. Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1946-tól 1949-ig Sátoraljaújhelyen tanított hittant. Mindszenty bíboros melletti kiállása miatt elöljárói az ország másik végébe „menekítették” a vélhető letartóztatás elől: előbb a Dél-Dunántúlon lelkipásztorkodott (Rigyác, Petrikeresztúr), majd néhány nógrádi év után Péliföldszentkereszten, később Leányváron volt plébános.



Az amerikai magyar piaristák rábeszélésének engedve 1965-ben elhagyta az országot, és az egyesült államokbeli rendtartomány tagja lett. 45 évesen is vállalta „pályakezdőként” az iskolai munkát (öt évet Devonban, öt évet Fort Lauderdale-ben tanított), majd négy év kórházlelkészi munka után – az Egyesült Államokba látogató Mindszenty bíboros kérését teljesítve – különböző egyesült államokbeli magyar egyházközségek papjaként működött (Barberton, Trenton, Derby, Lackawanna).



2010-ben hazatért a magyar piarista rendtartományba, és a szegedi közösségben talált otthonra, fiatal rendtársak között, lélekben fiatalon. Nyugodt derűjével, humorérzékével, a költészet iránti szeretetével sajátos színt hozott a rendház, a templom és az iskola életébe. Az öregség megpróbáltatásait, testi-szellemi elgyengülését türelmes lélekkel viselte. Otthonában érte a halál, rendtársai körében, rokonai, ismerősei, barátai imáitól kísérve.

Piarista Rend Magyar Tartománya

Közlemény Szőke János atya temetéséről

A Szent István Magyar Szalézi Tartomány értesíti az érdekelteket, hogy Szőke János szalézi szerzetes pap temetése január 21-én, szombaton lesz.

A gyászmisét Budapesten a Szent István-bazilikában délelőtt 10 órai kezdettel dr. Erdő Péter bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek mutatja be.

P. Szőke János földi maradványait ugyanezen a napon kívánsága szerint szülőhelyén, Csorváson helyezik örök nyugalomra a csorvási Újtemetőben levő szülői sírboltba. A temetési szertartás 15.30-kor kezdődik.



Elhunyt Szőke János szalézi atya

A Szent István Magyar Szalézi Tartomány mély fájdalommal tudatja, hogy hosszú, türelemmel viselt szenvedés után január 6-án az esti órákban életének 85-ik, áldozópapságának 58-ik évében elhunyt Szőke János szalézi szerzetes pap, szatmári és nagyváradi kanonok és kolosmonostori apát.

Szőke János atya Csorváson született 1927. február 13-án, első szerzetesi fogadalmát 1944-ben tette le Mezőnyárádon, majd 1950-ben örökfogadalmat tett Torinóban. Pappá szentelése 1954. július 1-jén volt Torinóban.

1956. fordulatot hozott életében. A nevelői pálya elején a lelkipásztori munkát választotta a magyar menekültek között. Végül 1958-tól Svédországban nyolc éven át a magyar menekültek lelkipásztora volt. 1965-ben Stuttgartba került. A befogadó német egyházmegyében hosszú éveken keresztül választott tagja volt a papi szenátusnak és a városi katolikus tanácsnak. A hétvégi magyar iskola megszervezése és a cserkészmunka is kiválóan működött. Megalapította az Életünk c. katolikus havilapot, amelynek hosszú éveken át gazdasági vezetője és főszerkesztője volt.

1970-ben, az erdélyi nagy árvíz idején kapcsolatba került Márton Áron püspökkel. Ez volt a kezdete annak a hosszú folyamatnak, melynek eredményeként a lelkipásztori munkát Márton Áron és Mindszenty bíboros kezdeményezésére felcserélte a karitatív munkával.

Stuttgartból 1975-ben Rómába került, ahol az Üldözött Egyházak Segélyszervezete működött. Féléves római tartózkodás után a Szervezet áttette székhelyét a Majna melletti Frankfurt közelébe, Königsteinbe. Itt lett Szőke atya a Keleti Osztály vezetője. 19 év alatt 175 alkalommal járt különböző országokban.

Amikor 1975-ben Mindszenty bíboros meghalt, felmerült az igény boldoggá avatásával kapcsolatban. Meg kellett várni az előírt öt esztendőt, közben elkezdték az anyaggyűjtést és főleg szemtanúk kihallgatását, nehogy halálukkal az ismeretüket is a sírba vigyék. Mindezt titokban kellett tenni, nehogy a Magyar Egyházügyi Hivatal megtudja, és lépéseket tegyen ellene. Az öt év elmúltával, 1980-ban Szőke atya hivatalosan is elvállalta a bíboros boldoggá avatási eljárásának a vezetését, majd ezt követően több jeles magyar, például Scheffler János szatmárnémeti püspök, Bogdánffy Szilárd nagyváradi, titokban szentelt püspök, Romzsa Tódor görög katolikus ungvári püspök ügyét is elvállalta. Salkaházi Sára szociális testvér boldoggá avatási ügye mellett ő készítette elő Boldog Meszlényi Zoltán Lajos ügyét is. A következő években vagy évtizedekben boldoggá avatásra váró magyarok névsora, akiknek az ügyét Rómával kapcsolatot tartva Szőke János képviselte: Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érsek, Márton Áron erdélyi püspök, Bálint Sándor néprajztudós, Marton Boldizsár karmelita szerzetes, Sándor István szalézi szerzetes, Györgypál Albert nagyváradi lelkész, Orosz Péter és Chira Sándor kárpátaljai görög katolikus püspök.

Mindezek mellett Szőke János volt a szerkesztője a Vértanúink - Hitvallóink című folyóiratnak, amely a Mindszenty Alapítvány gondozásában a boldoggáavatási eljárások részleteiről tudósít és harmincezer példányban jelenik meg magyar nyelvterületen. 1996-tól 2010-ig a Don Bosco Kiadó igazgatójaként számos szalézi művet ültetett át magyar nyelvre, több könyvet szerkesztett és írt.

1996-tól 1997-ig Szent Istvánról nevezett magyar tartomány tartományi tanácsosa, majd 1997-től 2002-ig tartományfőnöki vikárius. 2004. szeptember 5-én ünnepelte aranymiséjét Budapesten, a belvárosi főplébánia-templomban.

2010. október 23-án Schmitt Pál köztársasági elnök a nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjét adományozta neki, amit 2010. november 23-án Navrancsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter adott át a Magyar Tudományos Akadémián.

Szilas László SJ történész emlékezete (1927. szeptember 10— 2012. január 4)

A jó Isten magához szólította rendtársunkat, Szilas László atyát, aki most január 4-én éjjel hunyt el Rómában, a jezsuita Írók Házában, ahol 1963 óta élt és dolgozott.



Szilas László 1927. szeptember 10-én született Felsőgallán, (ma Tatabánya). Apja, Pál a Kőszénbánya RT tatabányai üzemeinél volt festő. Anyja, Kovács Mária, varrónő. Családi nevük Pöltl volt, amelyet 1942-ben változtattak Szilasra. László az elemit a bányavállalat magániskolájában, a gimnáziumot a tatai piaristáknál végezte.



Érettségi után 1946. július 30-án belépett Jézus Társaságába. Noviciátusát a budapesti Manrézában végezte. 1948. július 31-én tette le első fogadalmát. Utána Szegeden elkezdte bölcsészeti tanulmányait. 1949-ben a kommunista hatalomátvétel miatt, a rendi elöljárók elhatározták, hogy külföldre küldik a tanuló rendtagokat.



Szilas Laci 1949. március 8-án egy volt kalocsai diák (Hanák Tibor) társaságában az Alberg-expressz hálókocsija alatt Ausztriába szökött, és másnap hajnalban érkezett meg Linzbe. Onnan Innsbruckba utazott, majd pár hónap múlva az észak-olasz Chieribe, az ott összegyülekezett magyar jezsuitákhoz érkezett és két évig bölcsészetet tanult.



1951-52 között Leuven-Egenhovenben fejezte be a filozófiát, majd egy évig a németországi Sankt Blasienben, a jezsuita kollégiumban volt nevelő. 1953-1958 között Münchenben az egyetemen történelmi és földrajzi tanulmányokat folytatott, majd 1958-62 között Frankfurtban elvégezte a négy éves rendi teológiát. A harmadik év után, 1961. július 31-én, Szent Ignác ünnepén szentelték pappá Frankfurtban.



A belgiumi Drongenben végzett harmadik próbaév után 1963-ban Rómába került, és négy évtizedig – kisebb megszakításokkal - ott is élt és dolgozott mint a római jezsuita Történeti Intézet tagja. Történészi kutatómunkája és egyetemi tanítása mellett különböző feladatköröket látott el: volt az Intézet gondnoka, az Archivum Historicum c. folyóirat segéd-, majd főszerkesztője, a Történeti Intézet igazgatója, valamint a Monumenta Historica Societatis Iesu és a Bibliotheca Historica Societatis Iesu főszerkesztője. Egyháztörténelmet tanított 1974-1981 között Innsbruckban a teológiai karon és a római Gergely-egyetem egyháztörténeti karán. 2002 óta Rómában az Írók Házában egy magyarországi jezsuita lexikonon dolgozott.



Szilas László rendtársunk most „csatlakozott” másik két elhunyt római rendtörténészünkhöz, Lukács Lászlóhoz és Polgár Lászlóhoz, akikkel negyed századon át én magam is egy közösségben éltem, mivel a történészek és a Vatikáni Rádió munkatársai egy házban laktak. Egymás munkáját figyeltük, becsültük, kölcsönösen segítettük. Megemlítem, hogy Szilas Laci kérésemre 1981/82-ben a Vatikáni Rádió magyar tagozatában egy egyháztörténeti sorozatot tartott, amelyet aztán kiadtunk Teológiai Kiskönyvtár kiegészítő füzeteként. Szilas László, mint a másik két magyar László, fontos kapcsolatrendszert épített ki a jezsuita történetírás nemzetközi és magyar művelőivel, segítette a fiatal magyar kutatókat.

P. Szilas munkásságáról és a római magyar jezsuita történészek szerepéről fontos tanulmányt írt Molnár Antal történész („A római magyar iskola” címmel), abban az ünnepi kötetben (ennek egyébként egyik szerkesztője is), amely Szilas László rendtársunk 80. születésnapjára jelent meg: Historicus Societatis Iesu. ( METEM, Bp. 2007.)

Ennek Előszavában és Köszöntőjében akkori tartományfőnökünk, Lukács János is kiemelte László testvérünk közvetítő szerepét: „Közvetítő tevékenységének jelentős szerepe van abban, hogy a magyar jezsuita rendtörténet kutatói számára hozzáférhetővé vált a rend római központi levéltára. Mivel a magyar rendtartomány magyarországi archívuma nem állta ki a történelem viharait, a magyarországi tájakon működött jezsuitáknak az évszázadok folytán Rómával folytatott levelezése részben neki köszönhetően léphetett elő a kutatások kulcsfontosságú forrásává.”



Kedves Laci! Isten közössége legyen nagy jutalmad, nyugodjál Krisztus békéjében!



Szabó Ferenc SJ a Vatikáni Rádió számára

Gyászjelentés

A boldog feltámadás reménye alatt tudatjuk, hogy

Bereczkiné Vigh Ibolya

életének 60. évében 2011. október 26-án hazatért teremtő Urához.

Búcsúztatása 2011. november 5-én, délelőtt 11 órakor lesz a Debreceni Köztemető 2-es számú Ravatalozó Termében

Ibolya asszony kérésére a testvérek (ne koszorúval, hanem) 1 szál virággal adjanak végtisztességet.

http://magyarcsalad.ning.com/profile/BereckineVighIbolya

Bécsben elhunyt Michael Staikos érsek görög-ortodox metropolita, Magyarország és Közép-Európa Exarchája – Varga János atya megemlékezése

Michael Staikos érsek néhány héttel 65. születésnapja után, október 18.-án délután Bécsben, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt. Michael Staikos 1946-ban született Athénban. A görög fõváros katolikus gimnáziumában érettségizett, majd teológiai tanulmányait a Thesszaloniki Egyetemen végezte, ahol doktori fokozatot is szerzett. 1964-ben költözött Bécsbe. 1965-ben lépett a görög ortodox egyház szolgálatába, mint Crysostomos Tsiter metropolita titkára és ceremonára. 1977-ben pappá, 1986-ban püspökké szentelték. A Konstantinápolyi Ökumenikus Pátriárhátus Szent Szinódusa 1991 novemberében választotta meg Ausztria Metropolitájává és Magyarország Exarchájává. 2010-ben Staikos érsek elnöklete alatt megalakult az Osztrák Ortodox Püspöki Konferencia. Az ökumenikus és vallásközi párbeszédet is központi feladatának tekintette a most elhunyt fõpásztor. Tudományos szakterülete az egyháztörténet volt. Német nyelvterületen nagy visszhangja volt az “Anasztazisz – Feltámadás, a megélt ortodox lelkiségrõl” címû mûvének.

Staikos két hivatali idõszakon át 1995-tól 2000-ig volt az Ausztriai Egyházak Ökumenikus Tanácsának Elnöke. A kezdetektõl részt vett az 1964-ben König bíboros által létrehozott Pro Oriente alapítvány munkájában, annak tanácsosaként. Lelkes támogatója volt a “Templomok hosszú éjszakája” elnevezésû ökumenikus rendezvénysorozatnak. Vezetése alatt az ortodox egyház társadalmi és egyházi szempontból jelentõs tényezõvé vált Ausztriában. A metropolita 2011 júliusában magas görög állami kitüntetést vehetett át, a bécsi görög nagykövettõl a Görög Köztársaságért tett szolgálataiért. Érdemei közé tartozik az ortodox lelkipásztori szolgálat kiépítése, az Ausztriában élõ ortodoxok integrációjának támogatása, valamint az ökumenikus és vallásközi párbeszéd, és az ortodoxia nyilvános körben való elfogadtatása. “Számunkra mindig is egyértelmû volt, hogy Görögország a hazánk és Ausztria az otthonunk” – fogalmazott akkor Staikos.

Mihail Staikos bécsi metropolita, magyarországi exarcha 1994-1996 között újjászervezte, a Konstantinápolyi Patriarchátushoz tartozó Magyarországi Orthodox Exarchátust is. Sikeresen fáradozott a kommunizmus éveiben felszámolt görög-ortodox közösségek újraélesztésében.

Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek megrendülten fogadta az ortodox fõpásztor halálhírét és a Kathepressnek így nyilatkozott: “Egy barátot és testvért veszítettem el. Staikos az ökumené egészen nagy oszlopa volt Ausztriában és azon túl is. A gyászhoz ugyanakkor nagy hála is társul, hogy õ a miénk lehetett, mint a keresztény összetartozás nagy példaképe Ausztriában.”- mondotta Schönborn bíboros. Emlékeztetett az elhunyt mély barátságára Franz König korábbi bécsi érsekkel, és Staikost “König bíboros lelki gyermekének” nevezte, akihez “mély tisztelet és szeretet fûzte” elhunytat. “Ez a kapcsolat mutatkozott meg Staikos metropolitának a katolikus egyház és az Ausztriában élõ keresztények felé való nyitottságában” – fogalmazott a bécsi érsek, majd hozzátette: “Reméli, hogy a Metropolita e nagyszerû örökségét Ausztria tovább fogja hordozni”.

"Egy lélek sem vész el közületek...."

Édesapja Szabó Imre budapesti esperes, édesanyja kolozsvári születésű iparművész volt. Szabó Éva 1924. május 22-én Budapesten, a Bakáts téri szülészeti klinikán látta meg a napvilágot. Öten voltak testvérek. A szülők mindent megtettek, hogy művelt embereket neveljenek, a gyerekek német nyelvű óvodába jártak, nyaranta Svájcban fejlesztették nyelvtudásukat. Zenélni tanultak, vívtak, úsztak, korcsolyáztak.

Bár vallásos családban nevelkedett, konfirmációja napjára, 1940. május 13-ra mint megtérésének csúcspontjára emlékezett.
– Hálás vagyok Istennek, hogy megtérhettem, és sajnálok sok vallásos családban felnövekvő gyereket, akinek nincs személyes találkozása Jézus Krisztussal – vallotta egy bizonyságtételében, már hetvenhárom évesen. – Nem lehetett más célja életemnek, mint hogy Jézus Krisztus szolgálója legyek…

A háborús évekről így mesélt:
– Egész fiatalon akaratlanul belekerültünk a jó cselekedetek nagy forgatagába. Isten minden hitre juttatott gyermekéhez odakapcsolja a jó cselekedetek lehetőségét. Kérdés, hogy vállalom-e vagy sem, cselekedem-e vagy sem. Amikor zsidót kellett menteni, mentettük a zsidót, amikor német tisztet, akkor mentettük a németet…

Az ébredés időszakáról úgy fogalmazott, hogy a Szentlélek adta azt a csodálatos öt évet.
– A reformáció óta nem volt egyházunkban olyan nagy lelki ébredés, mint 1947 és 52 között. Ahogyan mentünk faluról falura, mindenütt zsúfoltak voltak a templomok, még azokon kívül is álltak; spontán imaközösségek alakultak… Ma is ez a nemzedék az oszlopa a református egyháznak. Bárhová megyünk, az idősebb vezetők között olyanokat látunk, akiket az ébredés időszakában szólított meg az Úr. Ha a mi egyházunk nem kapja az ébredést, elveszett volna ebben a negyven esztendőben – mondta több mint egy évtizeddel ezelőtt.

– Életem minden nagy eseményét Isten igéjére és Isten szavára cselekedtem, amit nem, az megsemmisült – vallotta élete fordulópontjairól. Férjével, Szabó Imrével a budapesti teológián ismerkedtek meg, 1949-ben kötöttek házasságot. Hét gyermekük született. Süt a nap című életrajzi könyvében azt írja: „Gyermekeimnek sokszor mondtam, hogy bennetek ott van az egész Nagy-Magyarország. Nagyapátok csallóközi, nagyanyátok székely, apátok délvidéki, anyátok budapesti születésű.” Hét gyermeke közül hárman – Julianna, István és Gábor – református lelkipásztorok lettek.

Házastársával harminchárom évig (1952–1986) szolgáltak Sárbogárdon. Szabó Éva azt vallotta: a béketűrés és a szenvedés hozzátartozik a keresztyén élethez, ezt senki nem fogja megspórolni, aki igazán Jézust akarja követni. Férje házasságuk 62. évében, idén áprilisban halt meg. Fél évvel később, 2011. október 17-én, Szabó Éva is követte Teremtőjéhez.

Elhunyt Knapcsek Sándor

A Szeged–Csanádi Egyházmegye plébánosa életének 81., papságának 57. évében, 2011. október 2-án, szentségekkel megerősítve hunyt el.

Knapcsek Sándor 1930. október 21-én Endrődön született. Teológiai tanulmányait Vácon végezte. 1954. október 30-án szentelték pappá.

Segédlelkész volt 1954-től 1958-ig Kiskunhalason, 1958-től 1960-ig Csongrádon, 1960 és 1962 között Kecskemét Főplébánián, 1962-tól 1964-ig Hódmezővásárhely Szentháromság Plébánián, 1964-ben Szentes Jézus Szíve Plébánián, 1964-től 65-ig Isaszegen. Lelkészként működött 1965-től 1968-ig Gátéren. Plébánosként szolgált 1968 és 1992 között Üllésen, 1992-től 1994-ig Hódmezővásárhely Szentháromság Plébánián. 1994-től nyugalomba vonulásáig, 2005. december 31-ig, Üllés plébánosa volt. Címzetes esperes (1978), pápai prelátus (2000).

Lelki üdvéért az engesztelő szentmisét az üllési Páduai Szent Antal-templomban október 10-én 11 órakor mutatják be, majd az üllési temetőben helyezik végső nyugalomra.

Elhunyt Koncz Lajos pápai protonotárius

A temetési szentmisét május 16-án, hétfőn 11 órakor mutatják be a bánrévei templomban, majd a helyi temetőben helyezik nyugalomra.

Koncz Lajos 1919. augusztus 31-én született Korompán. 1942. november 8-án szentelték pappá. Életútja: 1943, Sőreg, káplán; 1943, Szentsimon, kisegítő lelkész; 1943–44, Rozsnyó, teológiai tanár; 1944–45, Rozsnyó, püspöki levéltáros; 1945, Ragály, adminisztrátor; 1945–48, Salgótarján, hittanár; 1946–51, Salgótarján, AC egyházmegyei titkár; 1948–51, Hejce, apostoli kormányzó titkár; 1951–58, Bánréve, plébános; 1958–70, Hangony, plébános; 1966–68, Hangony, h. esperes; 1968–71 Hangony, esperes; 1970–71, Serényfalva, plébános; 1971–95, Eger, teológiai tanár; 1975–90, rozsnyói főesperes; 1978–84, Eger, Szeminárium, rektor; 1995-től nyugdíjas; Címek: 1979: kanonok; 1985: c. prépost; 1990: érd. főesperes; 1995: pápai protonotárius.

Elhunyt Szolnoky Erzsébet egyháztörténész

Apor Vilmos életének történetét a nyolcvanas évektől kutatta. Az ő könyve volt a vértanú püspök boldoggáavatásának alapvető dokumentuma. Hittanos tanítványai közül többen választották a papi hivatást, illetve lettek szerzetes nővérek.

1990-ben az ő lakásán határozták el az Apor Vilmos Emlékbizottság megalapítását, melynek haláláig győri elnöke volt. Munkásságát Győr város Szent László-díjjal, a Giesswein Sándor Emlékbizottság Giesswein Emlékéremmel ismerte el.

Fontosabb egyháztörténeti témájú könyvei: Fellebbezés helyett, Apor Vilmos élete és vértanúsága (Szeged, 1990); Halálfogytiglan életre ítélve, Szociális tevékenységű szerzetesek (Győr, 1991); A páter, Bangha Béla a katolikus sajtó szolgálatában (Győr 1998); Szociális igazságosság és keresztény szeretet, Giesswein Sándor a magyar keresztényszociális és kereszténydemokrata gondolkodás megalapozója (Budapest, 2003).

Temetése május 7-én, szombaton 13 órakor lesz a Győr-újvárosi temetőben. Előtte 12 órától gyászmisét mondanak lelki üdvéért a győri, Széchenyi téri bencés templomban.

Elhunyt Kósa Ferenc SVD

Szilas községben született 1928. február 18-án. A háború alatt légvédelmi tüzérként szolgált. 1945 augusztusában került haza szülőfalujába, ahol családja földművelésből élt.

1948-ban vonult be a késői hivatások iskolájába, az akkor még működő kiskunfélegyházi Szent István Missziósházba. A szerzetesrendek feloszlatása után az esztergomi ferences gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1952-től a szegedi szemináriumban készült a papi hivatásra. 1957. június 16-án Szegeden szentelték pappá. Papi szolgálatait a Szeged–Csanádi Egyházmegyében végezte. A legtöbb időt Ásotthalmon töltötte, ahol haláláig, 2011 áprilisáig kisegítő lelkész volt.

Elhunyt a római magyar közösség egyik oszlopos tagja, Farkas Magdolna

A Szent Péter bazilika magyar kápolnájában április 5-én, a kedd reggeli magyar szentmisére hiába vártuk Farkas Magdolnát. Pedig amikor Rómában volt minden héten eljött a szentmisére. Délután értesültem róla, hogy aznap korán reggel tragikus házi balesetben elhunyt. Nemsokára ünnepelte volna 60. születésnapját.

Halálának híre mindnyájunkat megdöbbentett. Szinte hihetetlen, hogy már többet nem jön a magyar szentmisére, nem támogatja, vezetgeti a templomba beteg férjét, mert házassági ígéretét halálosan komolyan vette: el nem hagylak holtomiglan holtodiglan semmiféle bajban. Így ápolta a férjét, ami nagy áldozatot, kitartást, sok-sok türelmet és lemondást kívánt tőle. Ennek ellenére mindenki számíthatott rá. A római magyar közösség oszlopa és így legjobb világi munkatársam volt. Nem tudtam tőle olyat kérni, amit meg ne tett volna a közösségért: felolvasott, köszöntőt mondott, árusította a füzeteket a magyar kápolnáról, udvari fotósként megörökítette a szentmiséket, megvette a virágot, hozta az olajágakat virágvasárnapra, és az ő közvetítésével indultak el a magyar szentmisék Loretóban. De mindig őhozzá fordultam, ha valakinek segítségre, szállásra, alkalmi munkára volt szüksége. A római magyar közösség az idén emlékezik lelkipásztor elődöm, Angelus atya halálának tízedik évfordulójára. Ennek programját is Magdival terveztem meg. Ő is készült rá, már a szabadságát is kiíratta azokra a napokra, hiszen Angelus atya életének a végén, Magdi volt a második bot, akire Angelus Páter támaszkodott, ahogy ő viccelt vele. Ember tervez Isten végez szoktuk mondani.

Hívő emberként azt is tudjuk, hogy az Isten útjai nem a mi útjaink. Emberileg gondolkodva érthetetlen, hogy miért pont ő és miért ilyen fiatalon távozott közülünk. Húsvétkor Jézus életének titkát szemléljük: szenvedését, halálát és feltámadását, ami a mi szenvedésünket és halálunkat is értelmessé teszi. Életünk nem a semmibe vezet, hanem ahogy az apostol mondja, ha vele együtt halunk meg, akkor vele együtt élni is fogunk. Ebből a hitből merítünk erőt és választ kérdéseinkre. Hisszük, hogy Magdi életének küzdelme nem volt hiábavaló. Sugárzott mély hite, odaadó szeretete, ezért bátran hihetjük, hogy őt a temetési szertartás szavai szerint vállára vette a jó Pásztor, hogy a Szentlélek örök szeretetében örvendjen az el nem múló boldogságnak a szenteknek a társaságában. Holnap április 16-án 10.30-kor veszünk tőle végső búcsút az olasz plébánia templomában, az Aquinói Szent Tamás templomban tartandó temetési szentmise keretében az olasz hívő közösséggel együtt, majd a Veranói temető magyar sírjába helyezik örök nyugalomra. Magdi, köszönjük életed példáját, nagyon fogsz hiányozni nekünk. Isten veled. Nyugodjál békében!

Róma, 2011. április 15. Németh László - olaszországi magyar lelkész

Elhunyt Szabó Imre nyugalmazott sárbogárdi református lelkipásztor életének 92. évében.

Szabó Imre 1919. október 30-án született a délvidéki Alsó Ittebén. A Budapesti Református Thelogiai Akadémiát 1946-ban végezte el.

1950. november 20-án, Budapesten szentelték lelkipásztorrá. Szolgált Kiskunhalason, Budapesten a Kálvin téri gyülekezetben, Kelenföldön, a Klauzál téren, majd 1952-től 33 éven át Sárbogárdon. 1985. augusztus 31-én vonult nyugállományba.

A nyugalmazott lelkipásztor 2011. március 15-én a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át.

Szabó Imre 2011. április 13-án tért meg Teremtőjéhez.

	Elozmény: ( Ima szeretteinkért @ 2011-02-18 17:20)
	Temetés Mindenkinek köszönöm az együttérző szavakat. Frici búcsúztatása 2011.03.09. napján 11.15 órakor lesz a Budapest X. ker. Új Köztemetőben. (1108 Budapest, Kozma u. 8-10). Pleszkán Éva (A kiváló jazz-zongorista, Pleszkán Frigyes, életének 52. évében, tragikus hirtelenséggel elhunyt.)

"Szikár, szigorú zenész, hű magyar


(mint annyi társaid közt – „hírhedett”)


volt törvény abban, hogy éppen e nép


lelke mélyéből, ahová leszálltál,


hogy épp e mélység még szűk bányatorka


hangtölcsérén át küldted a sikolyt föl


a hideg-rideg óriás terembe,


melynek csillárjai a csillagok?"

AJ

Megöltek egy lengyel szalézi papot Tunéziában

33 éves volt Marek Rybiński, lengyel szalézi misszionárius, akit holtan találtak február 18-án reggel a manoubai szalézi iskola területén, Tunéziában. A papot az intézmény raktárhelységében végezték ki támadói, torkát késsel elvágták. Marek atya 2007 óta teljesített szolgálatot Manoubaban, ahol a szalézi közösség pénztárosa volt, ezen kívül a tunéziai érsek kinevezésére a helyi lengyel közösség vezetőjeként tevékenykedett. Nagy gondot fordított a fiatalok bérmálásra való felkészítésére – olvasható a Szalézi Rend magyar internetes honlapján. Temetésére február 28-án, hétfő délután került sor a tuniszi székesegyházban, majd holttestét Lengyelországba szállítják és Varsóban helyezik örök nyugalomra.

Bronisław Komorowski lengyel elnök posztumusz kitüntetésben részesíti Marek Rybiński lengyel szalézi misszionáriust, amellyel az Újjászületett Lengyelország Hivatalos Nagykeresztjét adományozza a tragikus körülmények között elhunyt szalézi atyának. Az elismerést „a gyermekek és a fiatalok erkölcsi nevelésében elért nagy eredményeiért, az embertársak iránti szeretetről való tanúságtételéért, és a misszionáriusi küldetésében elért eredményeiért” kapja.

Az érdemkereszt Lengyelország egyik legjelentősebb kitüntetése, amelyet a nevelés-oktatás, a tudományok, a sport, a kultúra, a művészet, a gazdaság, a nemzetvédelem, a szociális tevékenységek, a nemzetközi kapcsolatok terén teljesített kiváló tevékenységért ítélnek oda. 1921. február 4-én hozták létre és katonai, illetve civil személyeket tüntetnek ki vele, akik között külföldieket is.

Elhunyt Huszár Jeromos OFM

A rend esztergomi gimnáziumának egykori igazgatója Egyházasrádócon született 1915-ben. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, ezt követően bencés diák volt Esztergomban és Pápán, itt már ferences rendi növendékként. Érettségi után, 1937-ben rendi elöljárói a salzburgi egyetemre küldték filozófiai tanulmányok végzésére. Itt élte át 1938 márciusában az Anschlusst. Hazakerülése után a Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán folytatta tanulmányait. 1941 júniusában szentelte pappá Zadravecz István ferences püspök, majd kitüntetéssel doktorált 1943-ban a szegedi egyetemen.

Tanári működését a legnehezebb időben, 1944-ben kezdte meg az esztergomi gimnáziumban; történelmet és földrajzot tanított. 1950-től azon néhány korábbi ferences tanárok egyike volt, aki vállalta a további tanítást, és oroszlánrésze volt abban, hogy az iskola fennmaradt és napjainkig is működik. 1965-től 1974-ig volt igazgató, illetve igazgatóhelyettes. Az 1989/90-es tanév végéig oktatott, majd mikor a rend visszakapta a zalaegerszegi rendházat, ott szolgált lelkipásztorként.

Amíg ereje bírta, részt vett az öregdiákok osztálytalálkozóin, mint egyetlen élő a háború utáni tanári karból. Halálával megszakadt az 1950 előtti esztergomi ferences tanárok és a még élő diák nemzedékek közötti utolsó kapcsolat. Utánozhatatlan egyénisége, szeretete, mosolya ezrek számára adott erőt. Jeromos atya élete és személye Esztergomtól elválaszthatatlan.

Vigyázz a hajamra hóhér,csak most fésülködtem
Nem akarok kócosan menni az úr elébe
Vigyázz a hajamra hóhér most nagy útra megyek
Hol megszűnik minden mi földi s elhágy az emlékezet
Siess hóhér de vigyázz a hajamnak ne árts
Méltón akarok menni a társaim után

A hajamra vigyázz hóhér többé már nem fésülhetem
Éltem tükre elhomályosul, s kioltja fényét hóhér kezed
Hosszú útra megyek hóhér odaát várnak már társaim
Éltünk közös szent harca holtunkban is össze fűz


956 ban egy ifjú lány a harcban
nem féltette életét.
Tette mit meg kell tenni,ami csak tőle telik
mert szívében lüktet az igaz Magyar vér.
Nem félt ha lőni kellett,nem félt hogy őt lövik le
egy repesz majdnem elvette életét.
Védte a lyukas zászlót, a vörös komisszártól
és ott állt a barikád tetején.

De a forradalmat Kádár elárulta
a lány kezén kattant a bilincs.
Koholt vádak között a bírónak nem könyörgött,
büszkén állt a halálra ítélt lány.
Nyolc hónap siralomházban, tizenhárom év fegyházban
töretlenül viselte a kínt.
Esküjéhez méltón,soha nem bocsájtott
ma is viszi tovább a hírt.

Azóta ötven év telt a komisszár hazament
de itt hagyta áruló pribékjeit.
A lány ma is harcra készen árulókkal szemben
büszkén vállalja 56os esküjét.

Emlékezz te is vele,56 emlékét védd

Elhunyt tanítványomért

Temetése ma 15 órakor volt Szekszárdon


Üdvözítő Jézus Krisztus! Kérlek Téged, fogadd országodba hívednek lelkét, akiért szent véredet kiontottad.

Emlékezzél meg, Uram, hogy gyarló az emberi természet, és olyanok vagyunk, mint a mezei virágok, melyek hamar elhervadnak, és a szél könnyen széthordja szirmaikat.

Te, aki a keresztfán meghallgattad a hozzád folyamodó jobb latrot, és a paradicsomnak örömét ígérted néki, hallgasd meg hívednek kiáltását is, és kegyelmesen oldozd fel a világból kimúlt szolgád lelkét minden bűne kötelékétől, hogy a feltámadásnak dicsőségében a választottak között részesüljön az örök életben.

Adj neki, Uram, örök nyugodalmat, és az örök világosság fényeskedjék neki! Ámen.

Temetés

Mindenkinek köszönöm az együttérző szavakat.

Frici búcsúztatása 2011.03.09. napján 11.15 órakor lesz a Budapest X. ker. Új Köztemetőben. (1108 Budapest, Kozma u. 8-10).

Pleszkán Éva

(A kiváló jazz-zongorista, Pleszkán Frigyes, életének 52. évében, tragikus hirtelenséggel elhunyt.)

Elhunyt Czank Vilmos, Jánossomorja plébánosa

Életének 69., papságának 45. évében, 2011. február 4-én, súlyos betegség után, a betegek szentségével és a szent Útravalóval megerősítve a győri kórházban elhunyt Czank Vilmos címzetes kanonok, jánossomorjai plébános. Temetése – szentmisével egybekötve − február 17-én déli 12 órakor lesz Lébényben.

Vilmos atya Lébényben született, 1942. június 7-én. Győrött szentelték pappá 1966. június 19-én. Felszentelése után segédlelkész Rábapatonán 1966-1967-ig, Dunaalmáson 1967-1971-ig, Mosonszentmiklóson 1971-1976-ig, Tata II-n 1976-ban. Plébános Magyarkeresztúron 1976-1980-ig, Abdán 1980-2002-ig. Ellátta Mosonszentmiklóst is 1999-2002-ig, Abdai plébánosként kitartó, lelkes odaadással építette fel az ikrényi új templomot, ahol bőven kivette részét a fizikai munkából is. Jánossomorján 2002-től látta el a három egyházközséget haláláig. 1985-ben püspöki tanácsosi, 1993-ban, az ikrényi templom felszentelése alkalmával kanonoki címet kapott.

Elhunyt Tóth József, Ásványráró és Lipót egykori plébánosa

Életének 72., papságának 48. évében, február 3-án, hosszan tartó, súlyos betegség után a betegek szentségével és a szent Útravalóval megerősítve a győri kórházban váratlanul elhunyt Tóth József címzetes kanonok, nyugalmazott ásványrárói és lipóti plébános. Temetése – szentmisével egybekötve – február 15-én, kedden 13 órakor lesz a győri Szentlélek-templom kriptájában.

Tóth József Pinnyén született, 1939. november 26-án. Győrött szentelték pappá 1963. június 23-án. Papszentelése után segédlelkész volt a győri Szent Imre plébánián 1963-1964-ig, Ácson 1964-1967-ig, Tatabánya-Bánhidán 1972-1973-ig, Rábaszentmihályon 1973-1975-ig, ugyanott adminisztrátor, majd plébános 1975-1994-ig. Plébános Lipóton 1994-1997-ig, ellátja Hédervárt is 1996-1997-ig, Ásványrárón 1997-2008-ig, ellátja Lipótot és Novákpusztát 1997-2008-ig. A novákpusztai új templom építését nagy buzgósággal és odaadással gondozta. Példás türelemmel viselt, egyre súlyosabbá váló betegsége miatt 2008-ban nyugalomba vonult az Egyházmegyei Papi Otthonba, és amíg ereje engedte, kisegítést vállalt a győri Német Ispita templomban.

Elhunyt Váradi József nyíregyházi esperes, plébános

Temetése 2011. január 29-én, szombaton lesz Nyíregyházán. A Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban délelőtt 10 órakor mutatnak be érte engesztelő szentmisét, majd a nyíregyházi köztemető papi parcellájában helyezik örök nyugalomra.

Váradi József 1926. december 25-én született Balmazújvároson. 1953. június 21-én szentelték pappá Budapesten. Kápláni szolgálatait a füzesabonyi egyházközségben kezdte, utána az egri főplébánián szolgált két évig (1955-57-ig). 1957-76-ig az Egri Hittudományi Főiskolán filozófiát tanított, itt prefektusi kinevezést is kapott. 1976-85-ig Bélapátfalva, 1985-90-ig Miskolc-Vasút vidék plébánosként folytatta szolgálatait. Innen került a Nyíregyházára, a Magyarok Nagyasszonya plébániára, ahol 15 évig szolgált. 1990-ben pápai prelátusi, egri mesterkanonoki címet kapott, 1993-ban szabolcsi fő esperes, püspöki helynök lett, ezután megkapta az apostoli protonotárius kinevezést. 2002 óta nyugdíjas éveit töltötte Nyíregyházán, de továbbra is aktívan bekapcsolódott az egyházközség életébe, valamint a főplébánián működő teológiai tanfolyam irányításába.

Az évek során nagyon jó kapcsolatai alakultak ki felekezettől, hittől függetlenül Nyíregyháza polgáraival. 1999-ben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés az erkölcs és az emberségesség területén kifejtett munkásságát Pro Communitate díjjal ismerte el.

Elhunyt Cséfalvay Pál

Életének 77. évében, 2010 december 6-án elhunyt Cséfalvay Pál protonotárius, kanonok, az esztergomi Keresztény Múzeum nyugalmazott igazgatója, nyugalmazott plébános. Temetéséről később intézkednek.

Cséfalvay Pál rövid életrajza

Cséfalvay Pál Dunakilitiben született 1934. január 14-én, és Esztergomban szentelték pappá 1958. június 15-én.VI. éves a Bp. Hittudományi Akadémián 1958–59, papi működési engedélye megvonva (kántor) 1959–62, káplán Lábatlanban 1962–63, Esztergom-Szent Anna plébánián 1963–65, Tokodaltárón 1965–66, karkáplán Esztergom-Vár főplébánián 1966–69, káplán Bp.-Csillaghegyen 1969–73, közben ELTE Művészettörténeti Tanszékén egyéni levelező 1967–72, az esztergomi Keresztény Múzeum ügyvezetője, majd igazgatója és a Főszékesegyházi Kincstár művészettörténésze 1973–2010, közben kiegészítő tanulmányok Párizsban 1974–76. Esztergom-Vízivárosban plébános 1982–2010.

Nyugállományban 2010. augusztus 1-től. Tb. kanonok 1984, protonotárius, kanonok 1988.

Cséfalvay Pálért este hétkor mutatnak be szentmisét az Esztergom-belvárosi plébánián. Az elhunyt temetéséről később intézkednek.

Elhunyt Tomka Miklós vallásszociológus

November 25-én váratlanul elhunyt Dr. Tomka Miklós professzor, neves vallásszociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének korábbi vezetője.