Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - Csukor Árpád üzenet mindannyiunknak! - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Árpád, Árpádina napja
1 felhasználó online
0 tag, 1 vendég



Képek a galériából

Árnyék
Feszület
Fórum

Oldalak: [1] 2345...Utolsó
1138. hozzászólás
Létrehozva: 2017-12-10 19:25
Árpád
Hozzászólások: 774
Adventünk, - 2017.
9. este

„Egy hang kiált a pusztában:
készítsétek az Úr útját!” (Mk 1, 3)

A puszta, - a világunk.
Mert annyira sivatagosodik
az ember élettere.
Felesleges dolgok
szaporodnak körülöttünk,
de a szívünket nem melegítik,
lelkünket nem növelik.
S ebbe a sivatagba is
belekiált a Hang:
„Készítsétek utamat!”
Mert jön az Úr!
Hogy karjába vegye
és ölében hordozza övéit.
Találjon minket tisztán és fedhetetlenül.
Hogy megvalósulhasson
az új ég és új föld.
Az igazságosság hazája.

MI VÁRJUK ŐT
Várjátok-e Őt, az alázatos szívű,
A csodás beszédű Istenembert?
Aki azért jött e bűnös világra,
Hogy felemeljen minden embert?
Várjátok-e Őt, a világosságot,
Ki az Út, igazság és élet.
Az örök élet forrásának vizét
Ingyen adta mindenkor tinéktek.
… …
Jöjj el, Uram, Jézus Krisztus!
Mi minden időben készen várunk.
Boldogság lesz számunkra az óra,
Amelyben Téged színről-színre látunk.

Jöjj el, Uram, jöjj el! Igazságos bíró,
Hatalommal és dicsőséggel…
Ítéld meg e megroppant világot,
Mert „közel” immár a hajnal!
(Somogyi János)

Kodály Zoltán: Adventi ének - Budapesti Monteverdi Kórus
https://www.youtube.com/watch?v=XKIwkfyP2jk
1137. hozzászólás
Létrehozva: 2017-12-10 11:08
Árpád
Hozzászólások: 774
Vasárnap van! (advent 2. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki előtt
az Útkészítő, a pusztában, - így kiáltott:
„Készítsétek el az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit.”
Különös ember, - János, a Keresztelő, -
ki ma is kiált felénk.
Teveszőr ruhába öltözött, bőrövet viselt.
Sáskát és vadmézet evett. A pusztában élt.
A lehető legnagyobb egyszerűségben.
S nemcsak kiált,
hanem ő maga is teszi amit mond.
Méltóképpen készíti elő a köztünk
megszülető Jézus Krisztus útját.
Kinek nagysága
nem a hatalmaskodásban mérhető,
hanem az alázatban és az egyszerűségben.

János keresztsége ott a Jordán partján,
figyelmeztet: meg kell tisztulnunk!
Mert Aki nemsokára jön,
Annak fogadására tiszta szívvel kell készülni.
Mert a Megváltó tiszta szívet kér.
A népét meglátogatni és megváltani készülő
Üdvözítő, - nemcsak köztünk,
hanem bennünk: szívünkben is
meg akar születni,
lakást óhajt venni.
Ha képesek leszünk megtisztítani életünket,
akkor fogjuk igazán észrevenni
és értékelni az ő közeledtét.

Advent első felében vagyunk.
Gondolkodjunk el, -
megtisztítottuk-e már szívünket
a Megváltóval való találkozásra?
Vagy engedjük, hogy Isten Igéje
pusztába kiáltott szó gyanánt
belevesszen a csönd mélységébe?
Süket fülekre talál bennünk a Szó?
Vagy készek vagyunk mi magunk is,
készíteni az Úr útját,
egyengetni ösvényeit?

Ma még nem hallunk Máriáról,
advent nagy alakjáról,
Üdvözítőnk Édesanyjáról.
Várakozó Szíve alatt
pedig már csöndesen és alázattal,
Testet öltött az Ige!
Isten Szíve dobog a Szűznek méhében!
Példája is segítsen minket,
hogy mi is készséggel befogadjuk
Isten szavát, - Igéjét, - életünkbe.
Így készítsük az Úr útját,
s egyengessük ösvényét
ebben az Istenre szomjas világban.
Az Isten hangját sokféle módon
meghallhatjuk. A Szentírás lapjain…
Az imádságon keresztül…
Akár egy jó tanács, egy baráti szó,
egy lelkünket érő mondat által.
Csak figyeljünk ezekre és keressük
Istennek hozzánk szóló Hangját,
- mindenben.
Most van itt, - az alkalmas idő!
Most kiált lelkünkbe, szívünkbe és életükbe!
Szép vasárnapot, - adventi elmélyülést,
szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
+ SEBESTYÉN FERENC (1954-1984) - emléktábla megáldása
https://www.youtube.com/watch?v=__mX4241-qo&t=245s
1136. hozzászólás
Létrehozva: 2017-12-08 17:40
Árpád
Hozzászólások: 774
Adventünk, - 2017.
7. este

„Most ezt mondja az Úr,
a teremtőd, Jákob,
az alkotód, Izrael: Ne félj,
mert megváltalak;
neveden szólítalak:
az enyém vagy!” (Iz 43, 1)

Máriában megjelent a földön
az egyetlen bűn nélküli ember.
Így tette az Isten,
- kegyelmének teljességével, -
méltóvá, hogy Ő legyen
Fiának Édesanyja,
és a Szentlélek Jegyese.
- Szeplő nélküli!
Benne mi is Édesanyát kaptunk,
ki mindenkinél hathatósabban
pártfogol minket és számunkra
az életszentség
legtökéletesebb példaképe.
Mindenkor kell érezzük
segítő oltalmát,
hiszen Őáltala kaptuk
az Élet Szerzőjét!
Benne ragyogott fel
üdvösségünk Hajnala!

IMMACULATA
Te vagy a fénynek
fehér ragyogása,
Jóságnak képe,
Irgalomnak mása,
aki napsugárba,
fénybe öltözött
liliom-kehelyként
állsz a Föld fölött,
egészen tiszta és egészen fehér,
kihez a bűnnek árnyéka sem fér.
Elcsendesül bennem a szó,
a beszéd,
Ó, milyen szép vagy!
Mennyire szép!
Te vagy az Isten
remekelt csodája,
kertje, galambja,
ékes palotája,
magad vagy az oltár,
ki mennyekbe ér,
egészen tiszta,
és egészen fehér,
mint a hegytetőknek
csillogó hava,
szeplőtelen vagy,
édes szűz Anya!
Elcsendesül bennem a szó,
a beszéd:
Ó,milyen szép vagy!
Mennyire szép!
(Szent-Gály Kata)

Britten: Himnusz a Szűzhöz - Ad Libitum Kórus Baja
https://www.youtube.com/watch?v=XGFBXidDd14
1135. hozzászólás
Létrehozva: 2017-12-08 12:29
Árpád
Hozzászólások: 774
A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA
SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA
(főünnep)

Fiához méltó hajlékot készített Istenünk,
amikor Máriát, - éppen Fiának érdeméért, -
megóvta minden bűntől.
Fogantatásának pillanatától,
már az eredeti bűnnek szennyétől is.
Ekkor a Szűzben megjelent a földön
az egyetlen bűn nélküli ember.
Így tette az Isten,
- kegyelmének teljességével, - méltóvá,
hogy Ő legyen Fiának Édesanyja,
és a Szentlélek Jegyese. - Szeplő nélküli.
Benne mi is Édesanyát kaptunk,
ki mindenkinél hathatósabban
pártfogol minket és számunkra
az életszentség legtökéletesebb példaképe.
Mindenkor kell érezzük segítő oltalmát,
hiszen Őáltala kaptuk az Élet Szerzőjét!
Benne ragyogott fel üdvösségünk Hajnala!
Áhítatos lélekkel ünnepeljük ma Őt,
mint lelki örömeink és kegyelmi javaink
legszebb, - Istentől kapott, - Ajándékát!

Franz Biebl: Ave Maria - Kodály kórusiskola Cantate vk.
https://www.youtube.com/watch?v=FZQlDIrD6B0
1134. hozzászólás
Létrehozva: 2017-12-07 16:50
Árpád
Hozzászólások: 774
Adventünk, - 2017.
6. este

„Fönséges gazdagságot rejt
a pogányok számára ez a titok:
Krisztus bennetek
a megdicsőülés reménye.”
(Kol 1, 27)

Minden adventtel
előbbre haladunk
az Isten által ígért jövőnk felé.
Útlevelünk a mi hitünk,
melynek fényében Ő vezet minket.
Adventi létünk alapja pedig az,
hogy Akinek érkezésére várunk,
már eljött!
Meg is halt értünk!
De feltámadott!
Egész életünknek
e reménységnek
adventi csillagfényében
kellene ragyognia!

RORATE

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.
A gyertyák rendre gyúlnak,
A ministráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.
Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifjú pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyermekség,
Ó boldog Betlehem!
(Juhász Gyula)

Rorate Caeli
https://www.youtube.com/watch?v=cjwOzlBsoXo
1133. hozzászólás
Létrehozva: 2017-12-06 17:00
Árpád
Hozzászólások: 774
Adventünk, - 2017.
5. este

„Íme, a mi Istenünk!
Benne reméltünk, hogy megszabadít minket.
Ő az Úr, s mi benne bíztunk.
Örüljünk és ujjongjunk segítségén!” (Iz 25,9)

A bűnös ember képtelen
Istenhez közeledni,
mert bűne elvakítja.
Ebben az állapotában
a legelemibb igazságot
sem képes észrevenni.
Az Úr azonban hűséges!
Advent= ad és venio!
Közeledik adventünkben
és jön hozzánk.
Hogy végre, - találkozzunk!
Az akadályt, a bűnt,
- ezt a megmászhatatlan hegyet, -
kell lebontanunk hozzá.
Találkozásunk akadályát.

NE AZT MONDD
Ne azt mondd:
így haladtunk mindig
és így is fogunk,
kérdezd inkább azt:
jó-e ahogy volt,
- haladhatunk-e tovább?
Ne azt mondd:
így építkeztünk mindig
és így is fogunk,
kérdezd inkább azt:
jól van-e úgy, amint van,
- építkezhetünk-e tovább?
Ne azt mondd:
így várakoztunk mindig
és így is fogunk,
kérdezd inkább azt:
mire még, s mennyi ideje már,
- hogyan várhatnék tovább?
(ismeretlen szerző)

Ó jöjj, Immánuel! (Jöjj, - ki, velünk az Isten!)
https://www.youtube.com/watch?v=6_zxbTRfUDU&list=PLhnplR0KIjVuKjKL2OnDDYfIqCZgxQaxX
1132. hozzászólás
Létrehozva: 2017-12-05 17:45
Árpád
Hozzászólások: 774
Adventünk, - 2017.
4. este

„Amikor elérkezett az idők teljessége,
az Isten elküldte Fiát,
aki asszonytól született,
és ő alávetette magát a törvénynek,
hogy kiváltson minket
a törvény szolgaságából,
hogy a fogadott fiúságot
elnyerjük. (Gal 4, 4-5)

Adventünk napjaiban
annak lehetünk tanúi,
hogy Istenünk mennyire
gazdaggá tesz bennünket azáltal,
hogy Ő a jászolig szegénnyé lesz.
Felveszi testünk szegénységét,
hogy mi elnyerjük
istenségének gazdagságát.
Ő lemond isteni dicsőségéről,
hogy teljességéből részt kapjunk.
Itt az alkalmas idő,
hogy istenképűségünket,
melyre nem vigyáztunk eddig eléggé,
ismét magunkra öltsük!

ADVENT

Hófehér álom
Pihen a tájon,
Durmol alatta
A nyári világ.
Csillagos éjjel
Illatos fénnyel
Hullik le reánk
Az ünnepi báj.
Szép idillérzés,
Mosolygó érték,
Amely az égből
A házakra száll,
Örömnyi csoda
Emlékké olvad,
Csendül az élet
A szívünkön át.
(Kövecses Anna)

Ó jöjj, - ó jöjj, - Üdvözítő!
http://indavideo.hu/video/Advent_1_vasarnapja
1131. hozzászólás
Létrehozva: 2017-12-04 17:20
Árpád
Hozzászólások: 774
Adventünk, - 2017.
3. este

Őt várjuk, ki azért jött
„hogy életük legyen
és bőségben legyen. (Jn 10, 10)

Adventünk folyamán
kereszténységünk megfakult reményét
kell felélesszük magunkban.
Ami nélkül hitünk nem is él, - halott.
Szeretetet pedig képtelen teremni.

VÁRAKOZÁS
(részletek)

Adventi gyertyának
lobban a lángja.
Lelkünket betölti
fénye lobogva;
Házunkba meghittség
nyugalmát hozza.
Ünnepet álmodunk
reménnyel telten;
Isten jön mihozzánk
emberi testben.

Bűnbánat ösvényén
éberen járunk;
Teljessé szépüljön
várakozásunk.
(Kurczina Terézia)

ADVENTI ÉNEK
https://www.youtube.com/watch?v=HzlAe3Lt8SA
1130. hozzászólás
Létrehozva: 2017-12-02 21:34
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (advent 1. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki
„Abban az időben így tanított:
Vigyázzatok és virrasszatok!
Nem tudjátok,
mikor jön el az idő.” (Mk 13,33)
Adventben arra készülünk, hogy újra,
határozottabb formában és teljesebben
magunkba fogadjuk a hozzánk
állandóan érkező Istent.
Ehhez, - ebben a karácsony előtti
időszakban, - különösképpen is
virrasztanunk kell, mert csak így
lehetünk képesek
Isten titkait magunkban életté váltani.

Amikor igazán virrasztunk,
akkor cselekszünk, és amikor
határozottan valamit cselekszünk,
akkor biztosan nem alszunk.
Advent arra hív minden embert,
hogy „ ébreszd fel és tartsd ébren
a személyes kapcsolatodat Krisztussal!”
A hűségnek, a virrasztásnak
és az éberségnek jele,
hogy minden nap, minden este,
őszinte szívvel és felszítva lelkünkben
a szeretetet,
a Krisztushoz való ragaszkodást,
meggyújtjuk adventi koszorúnk gyertyáit.
Így váltjuk életre
az Istentől kapott hívás titkát.
S ennek eredménye lesz, hogy megvalósul
új adventünk és karácsonyunk ajándéka:
barátjává, - Önmagával egy szívvé, -
formál az Úr.
Ha ez a csoda
az idei esztendőben újra megtörténik,
meghozza azt,
amire tulajdonképpen vágyunk.
Az igazi békét, a szeretet áradását.
Szeretetáradást Felfelé az Úr felé,
és Tőle ránk, - és a ránk bízottak,
a mellettünk élők felé.

Emberi gyöngeségeink miatt
oly könnyen elvész bennünk
mindezeknek tudata,
vagy meg sem születik.
Aztán az elveszett tudat miatt,
meggyengül a cselekvés,
amellyel érdemes lenne virrasztanunk,
és éberré válnunk.
S ha elvész életünknek ez az adventi,
karácsonyba tekintő távlata, -
akkor a várakozás meg sem születik bennünk.
Akkor semmi különbség nincs
adventi napjaink és
egyéb köznapjaink között.
Fontos, hogy ebben az idei adventben
ne csak virrasszunk,
hanem olyan értelemben legyünk éberek,
hogy el tudjunk igazodni
saját életünk útvesztőiben
és rátaláljunk legbensőbb énünkben
az Istennel való kapcsolatunk
reménységére.
Vágyunk változzék reménnyé
és ennek a bennünk álő reménységnek,
- bár még nincs jelen a gyümölcse, -
biztosítéka van arra, hogy meg is valósul.
Ez a mi adventi reményünk!
Ettől lesznek egészen mások
adventi várakozásunk napjai.
Eredményes adventet!
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Harmatozzatok égi magasok... - Tóth Boglárka
https://www.youtube.com/watch?v=ezZl8YDyD5k
Kosóczki Tamás: Adventi improvizáció 2016
www.youtube.com/watch?v=NjLEyYR0Lzk
Babits: Zsoltár gyermekhangra Misztrál: (koncert)
https://www.youtube.com/watch?v=S96iozegCtk
1129. hozzászólás
Létrehozva: 2017-11-25 16:08
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap!
KRISZTUS, A MINDENSÉG KIRÁLYA!
(főünnep)

Az én Jézusom a Krisztus, - „Abban az időben
így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia
eljön az ő dicsőségében,
összes angyalának kíséretében,
és helyet foglal dicsőséges trónusán,
akkor minden nemzet
összesereglik előtte…” (Mt 25, 31)
Mert Király Ő, aki Szent Szívével,
- a lándzsával átszúrttal, -
áll a bűnében haldokló világ felett.
Az ember képtelen kiheverni
a háborúk rengéseit,
az eszmék és forradalmak émelyét, -
az újra és újra
vérükben vonagló emberek kínjait.
S onnan, - a bűnök mélységeinek
sötétjéből kiált fel a magas Fényre:

Krisztusunk!
Bár százszor és ezerszer megtagadtunk,
Te vagy a Királyunk!
Emberbűnben s gyötrelemben
Hozzád kiáltunk!
Irgalmazz! - Mi már irgalmazni,
még magunknak sem tudunk.
Uralkodj felettünk!
Hisz magunkon, - uralkodni nem tudunk.
Nézz le ránk,
Töviskoronás Fejednek
kegyes szép szemeivel!
Könyörülve rajtunk, - uralkodj felettünk!
Hisz testvérünk, - egy vagy közülünk!
Simogató szigoroddal nézz mirajtunk végig!
Türelmed rózsájával várj miránk.
Öleld magadhoz, - szelíd Király, -
őrült századunkat.
Tekintsd a Hozzád imádkozók
végtelen zsoltárénekét!
Új tavasznak ők esdik ki szép ígéretét.
Áldásod adjon világunknak új kikeletet!
Az életnek új és dús kalásza
borítson el mindeneket!
S nyissa fel az évezredeknek
ősi himnuszát:
„A Királyt, akinek mindenek élnek,
jöjjetek, imádjuk!”

Az egyházi év végén egy külön ünneppel
emlékezünk arra,
hogy mennyei Atyánk Jézust állította
életünk csúcsára. Őt tette a mindenségnek,
életünknek Urává, Királyává.
Egyedül csak Krisztusunk királyi jogainak
elismerése változtathat a világnak
mai, - oly szomorú helyzetén.
Csak ez lehet orvossága
a világ hatalmas tévedéseinek,
mindent romba dönteni akaró igyekvésének.
Krisztus király felé kell fordulnunk
kegyelmét kérve, hogy Isten országának
egyedül üdvözítő programját
meg tudjuk valósítani.
Valósággá téve azt a mások javára
és a magunk örömére, - boldogságára!
Szép ünnepet!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Zarándoklat Szent Erzsébet ünnepén 2017.
https://www.youtube.com/watch?v=dL1wJPrCp20
1128. hozzászólás
Létrehozva: 2017-11-18 16:09
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 33. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki az egyházi év
vége felé közeledvén, - már csak két vasárnap van
az idei egyházi évből, - a vasárnapi evangéliumi
részletekben a végső dolgokról,
az isteni számonkérésről szól hozzánk:
„A kevésben hű voltál, sokat bízok rád:
menj be urad örömébe!” (Mt 25, 21)
A világtörténelem vagy helyesebben
az üdvösségtörténet utolsó eseményeit
tárja elénk, - prófétai szavakban.

Azt köti lelkünkre, hogy tetteinket
Isten számon tartja.
Akármilyenek is tetteink,
Isten előtt egyszer
számot kell vetnünk róluk.
Nem Ő ítél el bennünket,
hanem a jutalmunk vagy büntetésünk
az evilági tetteink következménye lesz.
Isten nem anyagi javakat bíz ránk,
hanem képességeket ad nekünk,
hogy ezekkel segítsük haladásunkat
és embertársainkat,
- ezáltal dicsőítsük Őt.
Hűségre szólít fel bennünket.
Oly szépen mondja: aki a kicsiben hű,
az a nagyban is az;
és aki a kicsiben hűtlen,
az a nagyban is az.
Hogyan lehet hűséges a keresztény ember?
Úgy, amint azt
Kalkuttai Szent Teréz Anya mondta:
„A legkisebb dolgokat is
a legnagyobb szeretettel tedd!”

Csodálatos képességekkel áldotta meg
az embert Istenünk.
És arra kér bennünket, hogy ezekkel
embertársaink szolgálatára álljunk.
Hogy minden adottságunkkal önmagunk
és mások üdvösségét segítsük.
Ezáltal szerezzünk neki dicsőséget.
Így vezet bennünket az örök életre.
Meg kellene halljuk ezen a vasárnapon,
a ránk meredő kérdést, -
és őszintén válaszolnunk is kellene rá:
„Vajon derék szolga vagyok,
vagy egy mihaszna, lusta szolga?”
A végső napra való gondolásunk célja,
éppen a mai vasárnap evangéliumából
felénk szóló tanítás értelmében az,
- hogy rádöbbenjünk arra, hogy
azon a napon végérvényesen kinyilvánul
Krisztus dicsősége a hívők életében
és a világ sorsában. Nekünk azért kell
mindvégig mellette hűségesen kitartanunk,
hogy részesedjünk dicsőségében is.
Ő nem hagy magunkra minket akkor,
ha már most, - mindennapi életünkben, -
észrevesszük és kérjük az Ő segítségét.
Így lehetünk hálásak az Ő hűségéért
és azért, hogy mi is
hűségesek tudunk maradni hozzá!
Talentumainkat Isten gazdagságából kapjuk.
De talentumaink az Isten vagyona!
Az Isten gazdagsága pedig az Ő Országa.
Amit velünk való kapcsolatán keresztül épít!
Szép vasárnapot:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Szép őszi nap! Svájc - 2017.10.21.
https://www.youtube.com/watch?v=nid-xjFkwTw&t=16s
Árpád-házi Szent Erzsébet napra:
Hazajáró dalok: Szent Erzsébet - Gyimesfelsőlok
https://www.youtube.com/watch?v=p4tufoXI7Eg
1127. hozzászólás
Létrehozva: 2017-11-11 17:51
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 32. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, - aki szól,
és figyelmeztet: „Virrasszatok,
mert nem ismeritek
sem a napot, sem az órát!” (Mt 25, 13)
Életünk minden pillanatában
késznek kell legyünk arra,
hogy az Úr, - „ajtónkon zörgethet!”
Az értelmesnek teremtett lény,
- az ember, - jól tudja,
hogy földi léte véges.
Éppen ezért érzi szükségét annak,
hogy e véges létnek értelmet adjon.
Mivel teheti ezt?
Azzal, hogy értelmével
és szabad akaratával
elfogadja Teremtőjének
róla alkotott elgondolását,
- őt üdvözíteni akaró tervét.
Életét, sorsát, bánatát és örömét,
legyen képes Istenének
szerető Gondviselésére bízni.
Földi léte kezdetétől,
annak végéig éli ezt,
- rendületlenül és állhatatosan.
Ez az ő „virrasztása!”

A virrasztás tehát nem csak
az alvás megvonása,
hanem életünk és képességeink
tudatos összpontosítása.
Az ésszerű meghajlással elfogadott Cél
megvalósításának érdekében.
A virrasztás, - az egyén és közösség
törekvését átfogó életforma.
Várakozás, - a készenlét állapota, -
mindennapjaink nyüzsgésének zajában.
Aggódás mentesen megfelelni
mindennapjaink feladatainak.
A katolikus liturgia
az ünnep előtti virrasztást ismeri.
A krisztusi ember Hatalmas Ünnepet
van hivatva , - előkészíteni!
Azt amire egész életünkben
vágyunk és várunk.
Amivel másoknak is jeles napokat szerzünk,
azzal, hogy jó szívvel szolgáljuk őket,
hisz ünnepünk s az ünnepük,
a mi kezünkben van.
A keresztény ember virrasztva kell
megvalósítsa életét
Isten, az embertárs, - és a maga örömére.
Biztos reménnyel kell tekintsen jövőjére,
az életén túlra is, - és közben mégis, -
itt és most kell megélnie annak teljességét.
Számára a mában,
- múltja, jelene és jövője egyesül.

A virrasztó ember felelősséggel figyeli
a változások jeleit.
Ragaszkodik a meggyőződése szerinti
helyes lehetőségekhez.
Időben észreveszi a veszélyeket,
és azok hatását Istentől kért segítséggel
csökkenti vagy megelőzi.
Nem merül el a mindennapok problémáiban.
Mindent Krisztus tanításához viszonyít!
Állandóan ellenkezik a sodródással!
Mindez személyes odafigyelést,
és nagy erőfeszítést kíván.
Ez nem könnyű!
Éppoly nehéz, mint a virrasztás
az álmos ember számára…
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Kalkuttai Szent Teréz anya himnusza az életről
https://www.youtube.com/watch?v=YGjUbSphAcc
Ákos - Virrasztó
https://www.youtube.com/watch?v=1zG2LoAogIg
1126. hozzászólás
Létrehozva: 2017-11-06 14:32
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 31. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki ennek a
vasárnapnak evangéliumi szakaszában
teljes nyíltsággal festi le
a farizeusokat és írástudókat.
Olvasva vagy hallva szavait, -
elénk rémlik: nem rólunk beszél?
„Tegyetek meg és tartsatok meg mindent,
amit mondanak nektek, de tetteikben
ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan,
de maguk nem teszik azt.” (Mt 23, 3)

Jézus idejében a farizeusok még az
imádságot is képmutatóan használták.
Nem az Istennel való kapcsolattartás
volt a lényege, hanem az emberek elismerése.
Látványosan imádkoztak az emberek előtt,
de a lelkük fehérre meszelt
sírboltra emlékeztetett.
Ugyan nem éppen mások előtt,
de legalább magunknak fel kell tegyük a kérdést:
mennyire van bennem a farizeusi lelkület?
Adja az Úr,
hogy ne látszatkeresztények legyünk,
hanem ott bent a lelkünk mélyén
találkozzunk az élő Istennel!
E találkozás eredménye legyen,
hogy megtapasztaljuk,
Ő mennyire nagyszerű,
nagyvonalú és egyszerű!
Mi emberek pedig
teljesen egyenlők vagyunk.
Ezért egyikünk sem törekedhet arra,
hogy a többiek felett uralkodjék,
hanem mindegyikünk arra hivatott,
hogy a közösség többi tagját szolgálja.
Jézus Krisztus követőiként
egyikünk sem engedheti meg magának,
hogy a többi fölé emelje magát.
Csak egy valakit illet meg
ez a kiemelt hely, - Istent.
Hivatásunk az embertárs szolgálatára szól.
Minden más, - Istent illet.

Van ellenszere a farizeusi lelkületnek.
Ez az alázat. A helyes igazságérzet.
Alázatos az, aki elkerüli az önhittséget,
önmagát és valós értékeit
nem próbálja felnagyítani.
Szerénységre törekszik.
Más emberekkel való viszonyában
nem akar mások fölé kerekedni.
Isten előtt beismeri kicsinységét.
Belátja, hogy mindent Istennek köszönhet.
Legfőképpen
bűnösségét ismeri el Istene előtt.
Hozzánk szóltában
ma talán úgy fogalmazna Jézusunk,
hogy ne legyünk álszentek,
akik a vallásosság jelmezébe öltözködünk.
Ugyanis nem az emberek tetszését keresi
a hiteles és igaz vallásosság.
Mindet Istenért tesz
és az embertárs szolgálatában.
Ha nem ez vezeti, akkor csupán
a vallásosság látszatát kelti.
Sokszor képes ezzel másokat,
- talán sokakat, - még be is csapni.
Sőt egy idő után még önmagát is.
De az Úr jól ismeri szívének
szándékait és érzéseit.
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
A héten volt Mindenszentek
és Halottak napja…
1994 - ben, - Alma Materemben
így ünnepelték:
http://nava.hu/id/892640/#
1125. hozzászólás
Létrehozva: 2017-11-02 20:37
Árpád
Hozzászólások: 774
AZ ÉN JÉZUSOM A KRISZTUS, - aki által
a boldog feltámadás reménye
ragyog fel nékünk.
Ezért bár minket megszomorít
a halál kényszere,
az ígért örök élet megvigasztal.
A halálban életünk megváltozik,
de meg nem szűnik.
Amikor halandó testünk enyészetnek indul,
lelkünket a mennyben Örök Otthon várja.
Isten akaratából és szeretetéből születtünk.
Az Ő gondviselése kormányoz minket.
A bűn miatt testünk,
vissza kell térjen a földbe,
(vagy bármi módunk szét kell omoljon, - )
- amelyből vétetett.
Jézus Krisztusnak értünk
önként vállalt halála
megváltott minket.
S a végső napon egy intése fog
felébreszteni bennünket halálos álmunkból.
Azért, hogy feltámadva a halálból,
megosszuk Istenünkkel
az Ő Szeretetfényben élő
vég nélküli Örök Világosságát!

„Istenünk, te úgy akartad, hogy egyszülött Fiad,
legyőzve a halált, a mennybe visszatérjen;
add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek,
hogy a földi élet halandóságát legyőzve
örökre szemlélhessenek téged,
aki alkottad és megváltottad őket.
Jézus Krisztus, a te Fiad által! Ámen.”
1124. hozzászólás
Létrehozva: 2017-10-28 22:51
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 30. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki szerint
a legfőbb parancshoz, - az Isten szeretetéhez,
hangsúlyozottan hozzá tartozik
az ember szeretete: „Szeresd felebarátodat,
mint saját magadat!” (Mt 22, 39)
Szavai félreérthetetlenek.
Szeretnünk kell Istent és az embertársat is!
Istent teljes szívünkből,
egész lelkünkből és minden erőnkből,
embertársunkat pedig úgy,
mint saját magunkat
A parancsban előbb van az Isten szeretete,
a megvalósításban viszont
az embertársé a hangsúlyozott .

Ha embertársunkat szeretjük,
- akkor egészen jó úton vagyunk.
Szeressük tehát őt, akivel egy úton vagyunk,
hogy eljuthassunk ahhoz,
Akivel örökre együtt szeretnék maradni.
Michael Jackson Heal the world című száma,
akár gyakorlati útmutatónk is lehet.
„Van egy hely a szívedben
Én tudom, hogy az a szeretet
Ez a hely holnapra
Sokkal ragyogóbb lehet.
És ha valóban akarod
Rájössz, nincs szükség sírásra.
Érezni fogod,
Itt nincs fájdalom, nincs bánat.
Megvan a módja, hogy megtedd
Ha eléggé tiszteled az Életet
(az én értelmezésemben: Istent,
ki minden életet teremtett…)
Találj egy kis helyet (a szívedben)
És tedd azt jobbá...

Így valósul meg a minket üdvözíteni akaró
Isten terve. Az Atya örök szeretete
átragyogott Krisztuson,
ezáltal dicsőül meg az Atya a Fiúban.
A Fiú is megdicsőül az Atyában.
A mi embertárs felé irányuló szeretetünk
ebbe a dicsőítésbe kapcsolódik bele.
Így válik a Krisztus által
szeretetből vállalt halálnak éjszakája,
- amit a mi szeretetlenségünk fest
olyan kegyetlenül sötétre, -
a Feltámadás, és a mi saját halálunkból való
feltámadásunk verőfényére.
Amint az Istenszeretet, -
úgy a Jézus által vele egyenrangúvá tett
felebaráti szeretet is
olyan alappá kell váljon életünkben,
amelyre bátran építhetjük
evilági és örök boldogságunkat.
A mindenütt jelenvaló Isten láthatatlan.
Könnyen elégnek tűnik
szájjal és külsőleg tisztelni Őt.
A felebarát mellettem van jelen,
látható, - mint embertestvér…
Őt szeretni nem elég
frázisokkal teletűzdelt erőtlen
„humanizmussal.”
Aki nem ismeri és nem szereti Istent,
- embertársában sem fogja
a testvérét felismerni és szeretni.
Aki nem tiszteli Isten törvényeit,
- soha nem fogja
az embertárs jogait tiszteletben tartani.
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Michael Jackson- Heal The World (Magyar felirattal)
https://www.youtube.com/watch?v=bz7ZO_td92I
Szent Mór ünnepe a Pécsi Székesegyházban
https://www.youtube.com/watch?v=Hu-6iGKyN2A
1123. hozzászólás
Létrehozva: 2017-10-21 18:12
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 29. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, akihez a farizeusok
tanítványaikon keresztül álnokul így szóltak:
„Tudjuk, hogy igazat beszélsz,
és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod,
és nem vagy tekintettel
az emberek személyére.” (Mt 22, 16)
Hízelgő, bevezető szavaik mögé akarták rejteni
ferde és Jézust tőrbe csalni akaró szándékukat.

Elképzelhető - mennyi sok példa is van rá, -
hogy akinek tanítania kellene
másokat az igazságra,
- nem a teljes igazságot tanítja.
Ez lehet magának a tanítónak hibája,
aki vagy nem ismeri,
vagy nem szereti az igazságot.
Az is lehet, hogy aki tanít,
bár ismeri az Istenre vonatkozó
tudott igazságot,
még sincs tekintettel az istenfélelemre,
és az Istenre vonatkozó
tudott igazságot
nem hirdeti teljes világosságában.
Hogy valaki ne az igazságot vallja és tanítsa,
az lehet az embertárstól való félelem miatt is.
Vagy éppen az embertárs iránti
szeretet miatt hallgat az igazságról.
Jézus korában is így volt,
- s azóta sem változott.
Mindezt figyelembe véve kell lássuk,
hogyan jönnek álnok és hízelgő kérdéssel
Jézus elé.
Rá akarják Őt szedni arra, hogy azt mondja:
inkább Istentől kell félni, mint a császártól.
„Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”
Szándékosan kelepcét állítanak Jézusnak.
Erre éppen Jézus erőteljes tevékenységét,
a tanítást akarják felhasználni.

Elképesztő, hogy Isten szavát,
a megtestesült Igét
emberi szó által akarják tőrbe csalni.
Bárgyú és végtelenül buta módon
szeretnék az igazságot
a saját igazságukkal lerombolni.
Ez persze őket magukat leplezi le.
S a csapda, amit Krisztusnak állítottak,
voltaképpen az a verem,
amelybe ők maguk estek bele.

Saját életünkre tekintve,
- kérdezzük bátran magunkat,
nem élünk-e mi is, - nem is kevésszer, -
ezzel az álnok módszerrel,
Jézussal szemben?
Mesternek nevezzük Őt,
de nem tartjuk valóban mesterünknek.
Igaznak mondjuk,
de nem úgy bánunk vele mindenben.
Tudjuk, hogy nem személyválogató,
de oly sokszor,
- amikor érezzük, éppen nekünk szól szava,
bennünket oktat és vezet, - elutasítjuk Őt.
Főleg abban, - amit tanításában,
éppen nekünk szán.
Igaznak mondjuk Őt, - s magunkra nézve
mégsem hiszünk szavainak igazságában.

Lelkiismeretünket is megmozgató,
gyönyörű szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Oeschiensee - i (Svájc) kirándulásom
https://www.youtube.com/watch?v=JxeJbY1REwo&t=10s

1122. hozzászólás
Létrehozva: 2017-10-14 16:32
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 28. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki az Isten országát
ahhoz a királyi menyegzőhöz hasonlította,
melyet a király, - fiának rendezett. (Mt 22, 1-14)
Isten örök szeretetének, üdvözítő tervének
történelmi megvalósulásáról szólt.
Így világított rá arra,
hogy az Úr lakomájának közössége az egyház.
Ebben a közösségben mindenféle ember előfordul,
jó és rossz egyaránt.
Ám itt a földön Isten országát
ez a közösség teszi láthatóvá.

Az Isten országa, vagyis a hívő élet,
mint egy menyegző, -
tele van örömmel és áldással.
Ebbe a közösségbe, - Isten országába, –
minden ember hivatalos.
Így lesz ez majd, - az örökkévalóságban is.
Aki pedig nem képes szép közösségben lenni
már itt a földön, arról aligha képzelhető el,
hogy egy közös asztalnál legyen
a mennyek országában.
Aki nem tudja
szeretetébe fogadni embertársát,
annak nincs menyegzős köntöse.
És bár nagyon kegyetlenül hangzik, -
felette így szól az ítélet:
„Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki
a külső sötétségre” (Mt 22, 13).

Keresztény emberként
jó barátként kell elfogadjuk
nemcsak Istent, Jézust, - hanem minden embert.
Még a durva és rosszindulatú embertársat is.
Őket is, kikről az a véleményünk,
hogy Isten meghívójára nem méltók.
Isten barátjaként,
- az Ő vendégségébe való vágyunk közben, -
nem szabad kedvünket szegjék
még az egyház közösségében tapasztalható
hibák és gyarlóságok sem.
A bennünket végtelenül szerető Istenünk óhaja,
hogy meghívóját minden ember elfogadja,
hogy asztalánál mindannyian otthon legyünk.
Minden nép Jézus által
kap meghívást Isten országába.
E meghívóval együtt azt is el kell fogadjuk,
hogy a meghívottak jegyzékén nemcsak szentek,
hanem olyanok is szerepelnek,
akiket az élet mélységeiből, sötét oldaláról hív.
S ha jobban belegondolunk,
minket is onnan hív,
hol még nem öltöttük magunkra
Istenünk menyegzői köntösét.
E nélkül pedig senki nem nyerheti el
örök üdvösségét.
Bizony „sokan vannak a meghívottak,
de kevesen a választottak". (Mt 22,14)
Sokan gondoljuk magukat kereszténynek,
anélkül, hogy a megtérés útján járnánk.
Nem elég a keresztség önmagában,
az Isten akarata szerinti élet nélkül!
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Őszeleji sétám - Bettmeralp, 2017.
https://www.youtube.com/watch?v=jzrncPmUZi0&t=435s
1121. hozzászólás
Létrehozva: 2017-10-07 19:41
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 27. vas.)

Az én Jézusom a Krisztus,
aki a gonosz szőlőművesekről
mondott példabeszédében valójában arról szól,
hogy Isten, - a szőlőültetvény tulajdonosa, -
bérbe adta szőlőjét népének.
Ezért elvárja tőlük, hogy teljesítsék mindazt,
mit meg kell tenniük a jó termés érdekében.
Népe mint régen, - sajnos ma sem törődik
üzenetével és a hozzájuk küldöttekkel.
Sőt még legkedvesebb Küldöttjét,
- egyszülött Fiát, - meg is ölték.
Ám akit elvetettek, - „a kő…, szegletkővé lett
az Úr tette azzá, s ez csodálatos
a szemünkben.” (Mt 21, 42)

Ez után az Úr más népet választott magának.
A krisztus-követőket, - Isten keresztény népét.
Ebbe a közösségbe minden ember
meghívást kapott.
Ezután a meghívás után a keresztény nép lett
Isten szőlőjének bérlője.
A gonoszság azonban
a kereszténység századaiban is jelen van.
Máig sem szűnt meg.
Magunkra alkalmazva ez azt jelenti,
szüntelenül kísért bennünket is
a hűtlenség Isten iránt.
Ugyanakkor tagadhatatlan tény,
hogy a kereszténység,
az egész emberiséggel összefogva
mindig fáradozik a jó termés betakarításán.
Sok-sok hűtlenségünk, engedetlenségünk
sőt bűneink ellenére is,
Isten kegyelméből mi is tudunk jót tenni.
Ki kell józanodjunk
a mai keresztényeket is megkísértő
öntelt, beképzelt gondolkodásból.

Az Úr szőlőjének termést kell hoznia.
Kiválasztottságunk
nem emel bennünket mások fölé.
Általa sokkal nagyobb a felelősségünk,
hogy szolgáljuk az Urat
és szeressük az embertársat.
Ha semmibe vesszük ezt a felelősséget,
akkor számíthatunk arra,
hogy Isten országát is elveszik tőlünk
és egy olyan népnek adják,
amely meghozza gyümölcsét.
A mai vasárnap evangéliuma
erre akar figyelmeztetni bennünket.
Elmondja, hogy a szőlőjének gazdája
nem mi vagyunk, hanem Isten.
Aki egyszer és utoljára,
elküldte hozzánk, - szőlőjébe, -
Szent Fiát, Jézus Krisztust.
Vele utolsó üzenetet intézett hozzánk:
Isten országa közel van! Térjetek meg!
Tartsátok meg Isten akaratát,
mert csak így hozhat a világ bőséges termést.
Szilárd békét, őszinte kiengesztelődést
és megbocsátást, - vagyis igazi boldogságot.
Ennek végiggondolása és nyomában
az elhatározás, hogy kitartunk a jó mellett,
- hogy bő termést hozzunk, -
tegye széppé vasárnapunkat!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Tranzitus, - a ferencesek legnagyobb ünnepe:
http://www.ferencesek.hu/tranzitus-a-ferencesek-legnagyobb-unnepe
Csíksomlyón, - október 3-án este ünnepi szentmise keretében
emlékeztek meg Assisi Szent Ferenc tranzitusáról, égbe költözéséről:
https://www.youtube.com/watch?v=GQkG6SSEKcw
1120. hozzászólás
Létrehozva: 2017-09-30 15:56
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 26. vas. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki két fiúról mond
szép példázatot. Amit csak Máté evangéliumában
lehet olvasni és ezen a vasárnapon
tár elénk édes Anyaszentegyházunk.
(Mt 21, 28-32)
Valójában arról szól, hogy Isten hívására
kétféle választ adhatunk, - igent vagy nemet.

Krisztus oly szívesen
és gyönyörűen tanított példázataiban.
Képeit a mindennapi életből merítette.
Ezek egyszerűek, érdekesek
és tanulságosak voltak.
Valóságos kis irodalmi remekművek.
Két-három vonással
tökéletes életjeleneteket tudott ábrázolni.
Ez a mostani evangéliumi részlet is
tökéletesen ábrázolja a hamis
és a helyes irányban haladó
vallásosságnak ellentétét.
Arról szól, hogy a külsőnek és a belsőnek,
- vallásos életünkben, -
kellő egyensúlyban kell lennie.
A hangsúly nem a külsőségeken,
hanem az Isten szavát követő tetteinken van.

Örömet apjának, - egyik fiú sem szerzett.
De végül is az volt jobb a másiknál,
aki kiment a szőlőbe dolgozni,
bár előtte azt mondta, nem megy ki.
Igazából azonban egyik sem azt tette,
amit mondott.
Annyiszor van, - ugyanez a kettősség
a mi szíveinkben is.
A két fiú bármelyike,
- lehetnénk és vagyunk is, - mi magunk.
Mindnyájunk közös feladata,
- Mennyei Atyánk akaratát megtenni.
Életútjainkban a kívánságok és a kötelességek,
- ugyanígy ütköznek.
De mindnyájunkat, mennyei Atyánk küld.
A szőlő az az élettér, ahol életünket leéljük.
Az a család, az a munkahely, s azok a feladatok,
amelyekben, s ahol
életünk folyamán munkálkodnunk kell.
A lehetőségek széles útja áll előttünk.
Ajtaja, mindnyájunk előtt, - tárva, nyitva.
S bizony,- szomorúan kell megállapítsuk azt,
hogy oly sokszor a mi életünkben is
mennyire távol van az, amit teszünk
és az amit mondunk.
Hogy ennek ellenére mégis
vannak jó cselekedeteink is,
az egyedül Isten kegyelmének köszönhető.
Lelkének erejét kell kérjük ahhoz,
hogy mindig igent tudjuk mondani Isten akaratára.
És hogy ennek az igennek megfelelő legyen
a tetteink sorozata.
Tegyünk meg mindent, hogy szíveinkben,
szavainkban és tetteinkben
képesek legyünk megmutatni,
hogy mi Mennyei Atyánkhoz tartozunk.
Legyünk engedelmesek, - szóban és tettben.
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Az eucharisztia ünnepe – Egyházmegyei zarándoklat a Szent Vér Kegyhelyhez:
https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/2004-video-az-eucharisztia-unnepe-egyhazmegyei-zarandoklat-a-szent-ver-kegyhelyhez
Egyházmegyei zarándoklat Bátára:
https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/1994-egyhazmegyei-zarandoklat-batara-2
Püspöki szentmise a bátai Szent Vér kegyhelyen:
https://www.youtube.com/watch?v=SIrObYwasf8&t=1565s
1119. hozzászólás
Létrehozva: 2017-09-30 15:55
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap (évközi 25. vas. A év)
Az én Jézusom a Krisztus, aki érdekes dologra
világít rá, - a felfogadott munkásokról szóló
példabeszédében. (Mt 20, 1-16a)
Rámutat arra, - mennyire kicsinyes tud lenni
az emberi természet. Minden munkás,
a megállapodás szerint kapta bérét…
A gazda egyáltalán nem volt igazságtalan.
Hisz mindenkinek egy dénárt ígért.
Az elsőknek sem többet,
- s az utolsóknak sem kevesebbet.
Mint ahogyan Istenünk sem nézi,
közülünk ki tért meg előbb vagy utóbb.
Azt nézi, - ki fordul Hozzá bizalommal,
szeretettel és bűneit bánva.
Ha őszinték vagyunk magunkhoz,
be kell lássuk,
mi is beleesünk abba a hibába,
amibe az elsőként munkába állók.
Mi, gyakorló keresztények, hitvalló életet élők,
oly sokszor értékesebbeknek hisszük magunkat
a később megtérteknél.
S annyiszor nem akarjuk elfogadni azt,
hogy Isten kivétel nélkül szeret mindenkit!
Nem tesz különbséget az Őt keresők között.
Ha mégis megtenné,
hogy egyikünknek kevesebb kegyelmet,
- ingyenes ajándékot, - ad,
mint másikunknak, -
Őt senkinek sincs jogában
felelősségre vonni.
Oly nagylelkű az Isten,
hogy Őt meg sem közelítheti
a mi emberi méricskélésünk.
Mindenkit tetszése szerint
halmoz el ajándékaival.
Aki azt hiszi, hogy valamiért is,
neki több járna,
- az súlyosan becsapja önmagát.
Mert ha valakit korábban hívott
az Isten Országáért való munkára az Úr:
az ajándék, isteni kegyelem,
- nem pedig érdem.
Az igaz, hogy vannak munkát keresők
és vannak ácsorgók.
Ez utóbbiak vannak többen.
Vannak, akik a munkára rögtön mozdulnak
s vannak restek is.
Mindig vegyük észre a saját ácsorgásainkat!
Ne keressünk igazolást tétlenségeinkre.
Ne várjuk másoktól, hogy igent mondjanak arra,
amire elfogadásunkat, - tőlünk várja az Úr!
Főleg ne legyünk megszólítottan is tétlenkedők!
Isten mindenkit hív Országába.
Nem egyszerre és nem egyenlőképpen.
Szabadon osztogatja kegyelmi adományait.
Ez azonban soha sem teszi kétségessé és kérdéssé
igazságosságát és végtelen szerető irgalmát.
Éljünk úgy, hogy felénk soha se hangozzék:
„Talán rossz szemmel nézed,
hogy én jó vagyok?” (Mt 20, 15)
Szép vasárnapot!
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:


MEDJUGORJE - pillanatképek 2017. 09. 11-14.
1118. hozzászólás
Létrehozva: 2017-09-16 19:43
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 24. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, kinek határozott
és megfellebbezhetetlen parancsa így szól:
„Nem mondom, hogy hétszer,
hanem hetvenszer hétszer!” (Mt 18, 22) -
- kell megbocsátani annak, aki megbántott.
Csak a megbocsátás lehet a helyes megoldás.
Csak Isten segítségével tudunk
ebben a helyzetben helyesen cselekedni,
és megszabadulni a megbántás
és megbántódás nehéz terhétől.
Csak a megbocsátó lelkület
segíthet a bennünk lévő feszültséget oldani.
Szinte fizikai megkönnyebbülést is adva.
Nem egyszer és nem kétszer, -
hanem hetvenszer hétszer,
ami a keleti gondolkodásban
a teljességet, - a mindig -et jelenti

Ezzel a mondatával az Úr, - Péternek válaszol.
Aki arról érdeklődött,
hányszor kell megbocsátani
a másik embertől elszenvedett megbántást.
Jézus szerint nincs határ,
- mindig meg kell bocsátani.
Ő a szüntelen, a feltétel nélküli megbocsátást kéri,
mert csak ez képes megszakítani
a gyűlölködés ördögi körét.
A megbocsátás nem egyenlő az elfelejtéssel,
melynek úgy tűnik, valóban nem vagyunk urai.
Nem valamiféle gyengeség, mely félelemből
nem akar tudomást szerezni az igaztalanságról..
A megbocsátás nem egyfajta közömbösség,
hanem tudatos és szabad tett.
Azt, aki rosszat tett nekünk,
- ennek ellenére, - elfogadjuk olyannak, amilyen.
Mint ahogyan a jó Isten is elfogad bennünket,
ellene vétő bűnösöket.

A sértésre nem sértéssel válaszolunk,
hanem a sértésen felülemelkedő megbocsátással.
Ezzel ő is aki megbántott, - de mi magunk is,
újra és újra, - új életet kezdünk.
Olyan jövő következik be erre,
amiben már nem a rosszé az utolsó szó,
hanem a jóé.
A minket megbántó gesztust,
vagy akár egy-egy szúrós megjegyzést,
nem viszonozzuk sértéssel.
Azokkal kell elsősorban így tennünk,
- családunkban, munkahelyünkön,
iskolában vagy közösségeinkben, -
akikkel összeköt az egymás melletti élet.
Ekkor kell előttünk álljon a jézusi parancs,
mert csakis úgy tartható fenn a béke és egység,
ha újra meg újra megbocsátunk.
Ez nem könnyű?
Valóban nem könnyű!
Ám pont ebben van kereszténységünk szépsége.
Újra és újra kezdve, - éljünk így, -
ennek szellemében.
A szív békéje és túlcsorduló,
eddig ismeretlen öröm tölt el majd bennünket.
Szeretettel:

Árpád

Újra ott jártam, - hol találkozik az ég a földdel.
Régi útjaim beszámolója:
https://www.youtube.com/watch?v=xs4Qx6xP224&t=288s
1117. hozzászólás
Létrehozva: 2017-09-09 18:12
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 23. vas. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki kijelentette:
„Ahol ketten vagy hárman összejönnek
az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
(Mt 18, 20) Ha így van közöttünk,
az azt jelenti, hogy a nevében alkotott közösség
rendkívül fontos együttlét.

Ezekben a közösségekben, - hol Jézus jelen van, -
otthonra, szeretetre, barátságra lelhetnek
az életük értelmét keresők.
Ilyen közösségek jelentik az Egyház jövőjét.
Hisz eleve az ember üdvössége nem magánügy,
amit manapság annyira szeretnek hangsúlyozni.
Istennek emberre bízott országa
akkor tud létre jönni a világban,
ha vannak akik a közösséget
az egymással való szeretetben úgy tudják megélni,
hogy Krisztus jelen legyen közöttük.
Ehhez akár naponta kell meghalniuk
önmaguknak, önzéseiknek és
Jézus mértékével kell szeressék egymást.
Sosem volt szükségesebb ez, mint manapság.
Éppen az Egyház túlélésének
és töretlen haladásának szempontjából.

Az ember valójában semmiben
és semmikor sem lehet boldog, - egyedül.
Istennel való kapcsolatában különösen nem!
Ha gondolnád, hogy „nézd a remetéket!”
- megsúgom, - ők azután,
a legtökéletesebb közösségben vannak Istennel, -
és szüntelen imáik által embertársaikkal is.
De ahol az egyén szinte meggyőződésből
különíti el magát és önmagába zárkózottan akarja
megélni „vallásos” életét, - ott Jézus nincs jelen.

Sajnos - a keresztények sokszor összejönnek,
de ritkán jönnek össze, - igazán Jézus nevében.
Jézus nevében összejönni azt jelenti,
hogy Jézus lelkülete van bennünk,
azaz úgy próbáljuk szeretni Istent és embertársainkat,
ahogyan Jézus szeretett.
Ha ebben a szeretetben jövünk össze,
akkor Jézus ott lesz a közösségünkben.

Jézusunk valóságos jelenléti formája,
a nevében összegyűltek közössége.
Tehát ilyen, - nem kézzel épített
templomokat kell emelnünk Jézus számára,
- közösségeink által.
S ha sok ilyen nem kőből alkotott templom épül,
akkor fognak újra megtelni
a ma egyre jobban üresedő templomaink.
Végiggondoltuk, csak egyszer is,
hogy Jézus nem az Eucharisztiáról,
hanem a nevében összegyűlt szeretetközösségekről ígérte,
hogy a világ róluk fogja felismerni az Atyát?
Aki áldón nyújtja fölénk gondviselő karját,
s megáldja megszentelt vasárnapunkat!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

Őszeleji, - emlékező sétám 2017.
www.youtube.com/watch?v=pXX9ziscjbM&feature=youtu.be
Közös sétánk 2015 - kora őszén
https://www.youtube.com/watch?v=-FbQRru4XjY
1116. hozzászólás
Létrehozva: 2017-09-02 17:46
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 22. vas. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki követőit
kereszthordozásra szólítja:
„Aki követni akar engem, tagadja meg magát,
vegye fel keresztjét és kövessen.” (Mt 16, 24)
S amit kell tegyünk, egész életünkben,
azt tettük az elmúlt hét szombatján.
Életünket példázóan, Máriát köszöntően
követtük az Urat, - felvéve a Keresztet.

ZARÁNDOKOLTUNK,

az 1Úton Nemzetközi Zarándoknap - 2017.
programjába kapcsolódva, egy közös célért,
a megbékélésért és az egységért.
Ez a minden évben megrendezendő zarándoknap
az 1Úton nevet viseli
és több száz települést érint Ausztriában,
Erdélyben és Magyarországon egyaránt.
Sok ezer ember számára nyújt
igazi zarándokélményt,
melyen keresztül életre kel a csoda:
a különféle nemzetiségű, világnézetű emberek
egymáshoz, egymás mellett
és egymásért zarándokolnak.
A mai széthúzó világban átélik az egységet,
mely hatalmas lelki jelentőséggel bír.

Ezen a napon, - zarándoklatunkban, -
a gyermekre várókért,
gyermekáldásért fohászkodtunk.
Házaspárokért, akiknek kérése
gyermekért, gyermekekért esedezik.
Nagyszülőkért, akiknek az unokák
aranyoznák be, - életüket.
Szülőkért, akik azt tervezik, hogy gyermeket,
gyermekeket fogadnak örökbe, - családjaikba.
Adja az Úr, hogy a gyermekeket,
mindenütt a világon,
- de különösen édes hazánkban, -
nyitott szívvel és örömmel fogadják.
Mint az Úrtól kapható legdrágább ajándékot.
Mi pedig valamennyien,
minden gyermekben,
- már az édesanyák szíve alatt élőkben is, -
az Isten képmását tiszteljük és szeressük.
Adja az Úr, hogy gyermekeinket tudatosan,
szeretettel és biztos kézzel vezessük Feléje.
Ők pedig növekedjenek és gyarapodjanak
élő hitükben és szívüknek
Isten elgondolta és alkotta jóságban.

Vértessomlón, - a Sarlós Boldogasszonyban,
a Gyermekét hordozó Édesanyát tiszteltük.
Aki utat mutat nekünk, hitünk újra felfedezéséhez.
Kinek közbenjárására visszakaphatjuk a reményt,
mely őseinket is mindig éltette.
Reményt abban,
hogy életünk egyedüli ura, - az Isten!
A teremtő, és gondviselő Úr!
Akihez minden ügyünkben fordulhatunk.

Ma is, amikor annyi aggasztó hír
vesz körül bennünket.
Amikor újkori népvándorlás tanúi vagyunk.
Ma nagyon nagy szükségünk van
Mária példájára és közbenjárására.
Máriáéra, aki egész életével azt üzeni
minden 21. századi magyar családnak,
hogy minden körülmények között,
csak Istenben bízva élhetjük életünket.
Ő vállalta, gondozta és nevelte Gyermekét,
minden fenyegető veszély ellenére.
Nekünk is, - éppen ma, amikor
Európában a házasságot,
a családot, - megkérdőjelezik.
Amikor egy
népünkért aggódó püspöknek ajkáról
elhangzó figyelmeztetés nyomán
szinte felzúdítják a fél országot,
rossz szándékú félremagyarázók,
és olyan nyilatkozók,
akiknek fogalmuk sincs arról,
miről is van valójában szó,
- s ezt „dühtől lihegve” teszik, -
nekünk ki kell állnunk
a keresztény értékek mellett!
Meg kell védenünk az Isten elgondolását,
amely minket, családjainkat,
gyermekeinket és unokáinkat
van hivatva védeni.
Mindennap hordozott
keresztjeink terhe mellett is örömben,
- az Úr örömében megélt vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Zarándoklat: Majk - Vértessomló 2017.08.26.
https://www.youtube.com/watch?v=OPkE2trjarQ&t=375s

1115. hozzászólás
Létrehozva: 2017-08-25 22:17
Lélekemelő
Hozzászólások: 374
1114. hozzászólás
Létrehozva: 2017-08-25 17:04
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnapután vasárnap! (évközi 21. vas. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki megkérdezte
tanítványaitól: „Kinek tartják
az emberek az Emberfiát?” (Mt 16, 13)
Miért kellett ez a kérdés és erre a válasz?
Hisz Ő mindig jól tudta, - kicsoda.
Földi éltének minden pillanatában átélte,
- gúnyt, meg nem értést, sőt még a halált is
vállalva érte, - hogy Ő, - az Isten Fia.

A kérdést azért tette fel és teszi fel ma is,
hogy övéi döbbenjenek rá valódi énjére.
Kérdésének elhangzása óta hány és hány
kötetet tenne ki, ha leírnák, mit tartottak felőle
filozófusok, teológusok, tudósok!
A barátai, ellenségei, - az évszázadok folyamán!
Mondták róla, hogy világbarát,
mások azt, hogy világgyűlölő.
Társadalmi forradalmár. Igazi proletár vértanú.
Rajongó. Mítosz a mítoszok között.
Gyermek- és ifjúkorunk „tudományos”
állítása volt Róla, - hogy nem is létezett.
De nem is az a lényeg, hogy mit állítottak
és mit állítanak Róla.

A lényeg, - „Ti kinek tartotok, - engem?”
Ez minden kor minden emberéhez szól.
De a még fontosabb kérdés:
„Te kinek tartasz engem?”
A válasz pedig, - mindnyájunk számára, -
sorsdöntő.
Ez a kérdés éppen a mi érdekünkben hangzik föl
szívünk legmélyén.
Ember- és istenkereső gyötrelmes
és boldogító legmélyünkben.
Válaszomon múlik, van-e igaz Istenem,
megtalálom-e az embertársamat,
és megtalálom-e, - önmagamat.
Ha tudom vallani és hinni,
s ha még nem tudom kimondani és hinni,
akkor pedig, - még inkább,
szükséges keresnem a választ:
miért is történt,
hogy az Isten emberré lett,
és az ember Isten életébe,
- Jézus Krisztus által, - felvétetett?

Életemben kell megmutatkozzon az,
hogy számomra Jézus
a világ világossága, a jó pásztor,
az igazi szőlőtő, az Élet Kenyere,
a Feltámadás és az Élet.
Aki arra született és azért jött a világra,
hogy tanúságot tegyen az igazságról.
Kérdése alól
egyikünk sem vonhatja ki magát.
A keresztény közösség,
és az egyes ember sem mondhat le
a kérdésre adott válasz megfogalmazásáról.
A választ, mint újra és újra felelevenített vallomást,
ismételten tudatosítanunk kell magunkban.
Így vezet el bennünket
a Jézussal való személyes találkozáshoz,
a Vele való boldog Élethez.
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Egy éve már…
https://www.youtube.com/watch?v=kbnqPkBYwH0
1113. hozzászólás
Létrehozva: 2017-08-19 19:07
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 20. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki a kánaáni
asszonynak mondta: „Asszony!
Nagy a te hited! Legyen úgy,
amint szeretnéd!” (Mt 15, 28)
Ez az asszony nem fogadta el
Jézustól az elutasítást,
hanem kitartóan, - hittel, -
kérte segítségét.
Örök érvényű tanítás ez számunkra is.
Újra és újra megtapasztaljuk mi is
hitünk gyümölcseként az Úr segítségét.
Az asszonynak hite sugallja,
hogy Jézus tud segíteni.
Jézus ezt látva mondja ki a szavakat:
„Asszony! Nagy a te hited!
Legyen úgy, amint szeretnéd!”

Vajon én mennyire vagyok kitartó
az imádságban,
hitem növelésének ügyében?
Hiszem-e, hogy Jézus az én megváltóm?
Hiszem-e, hogy vezet engem
az Országa felé vezető úton?
Kérem-e bocsánatát,
hogy úgy hittem a szeretetben,
hogy nem az Ő szeretetében
hittem elsősorban?
Úgy hittem a jóságban,
hogy nem az Ő jóságában hittem.
Rácsodálkoztam ugyan Isten szép világára,
anélkül, - hogy határozottan
indultam volna Feléje…

Jézus a benne bízó hitet,
- mindig megdicséri.
Mert a hit,- ha nem is a legnagyobb,
(a szeretet ugyanis megelőzi),
de a legfontosabb erény.
Minden erénynek az alapja,
még a szeretetet is ideszámítva.
Az igazi hit átlelkesíti tetteinket.
Megmutatja a világ álnokságát,
s minden dologban rámutat Istenre.
Számára semmi sem lehetetlen.
Erőt vesz a nyugtalanságon,
veszélyeken, félelmeken.
Eltölt békével és a szív igaz örömével.
Úgy vezet át az életen,
mint anya a gyermekét,
- kézen fogva.
Mindent fényben láttat.
Az embereket is, mint Isten képmásait,
akiket szeretnünk, tisztelnünk kell.
Hitünk segít abban,
hogy a teremtményeket
úgy lássuk,
mint amelyek abban segítenek,
hogy megnyerjük a mennyet.
Felismerteti velünk saját kicsinységünket
és megsejteti velünk Isten nagyságát.
A hitet nem lehet kiérdemelni,
de lehet kérni Istentől, az Atyától,
aki azt akarja, hogy a hit által
mindenki üdvözüljön.
Jézus a hitnek erre az igényére,
mint a jó tanár a jól felelő gyerek válaszára,
helyeslő jóváhagyással válaszol:
„Mondom nektek,
nagyszerű dolgot kértek,
mert óriási a hit ereje!”
Szinte a lehetetlenre is képes
az ember, - a hit birtokában!
Hitünkben megerősítő szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Boldogasszonynapi búcsú, - Máriapócson:
www.youtube.com/watch?v=IyY4jh7YpFY
1112. hozzászólás
Létrehozva: 2017-08-12 18:51
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 19. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki
a kenyérszaporítás csodája után
fölmegy a hegyre,
hogy ott egyedül imádkozzék.
A tanítványok pedig Jézus kérésére
a tavon vannak.
Míg Jézus a hegyen keresi az Atyával
az imádságos közösséget,
- ezt az állandó erőforrást, -
addig tanítványai
messze eltávolodnak a tó partjától,
és a kedvezőtlen szélviszonyok közt
nem tudnak uraivá lenni hajójuknak.
A negyedik éjszakai őrváltás idején
a vízen járva, - megjelenik Jézus
a hajó közelében.
Úgy tűnik, - nem is azért jött,
hogy segítsen a viharba kerülteken.
A tanítványok nem is ismerik fel.
Azt hiszik, kísértetet látnak.
Kiáltozni kezdenek,
- pánik tör ki közöttük.
Ekkor szólítja meg őket Jézus:
„Bátorság! Én vagyok!
Ne féljetek!” (Mt 14, 27)

Felismerve az Urat, Péter azonnal
szeretne hozzá menni a vízen.
Jézus szavára, félelme legyőzésével
megkockáztatja a döntő lépést:
kilép a csónakból.
Hite lehetővé is teszi vízen járását.
Néhány lépés után azonban az erős szél
hatalma erőt vesz rajta.
Már nem Jézusra néz.
Kételkedése pedig,
- a hullámokba süllyeszti.
Ekkor felkiált, - „Uram ments meg!”
S a megmentő kéz és hatalom
megőrzi őt az elsüllyedéstől.
Amikor Jézus és Péter
belépnek a csónakba,
a vihar teljesen lecsendesedik.
Az Úr hatalma nyilvánvalóvá lesz
a minden életet fenyegető erő felett.
Ezt ismeri el a csónakban levők leborulása,
és hittel teli vallomásuk:
„Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14, 33)

Jézus tanítványai számára
a legnagyobb veszélyt
mindig a kishitűség jelenti.
Jézus követőjének, - mint Péternek is, -
a hit és a bizalom kockázatát kell
újra és újra vállalnia.
Éppen az élet viharaiban,
a veszedelmekben,
a szenvedésben veheti észre,
hogy valaki tartja őt, - jóságos kezében.
Hogy valaki oltalmazza őt,
és meghallgatja kéréseit.
Jóságos tekintetével
őrködik békessége felett.
Nem engedi, hogy nagyobb kísértés érje,
mint amilyent el tud viselni.
És felemeli, ha életútján elesik.
Teljes biztonsággal kell
az Úrra hagyatkozzunk!
Mert Ő a mi erős szabadítónk
és megmentőnk.
Mint Péternek,
életünk csapkodó hullámai közt
felénk is nyújtja megmentő
és segítő karjait.
Ne féljünk megragadni, - állandóan, -
ezt a felénk nyújtott Jóságos Kezet!
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Csíksomlyói pünkösdi zarándoklatunk 2012.
https://www.youtube.com/watch?v=8tHpD_B2PVc
megfakult képek, emlékfoszlányok,
egy negyven évvel ezelőtti zarándokútról:
https://www.youtube.com/watch?v=d7q2RvDWoYE
1111. hozzászólás
Létrehozva: 2017-08-05 20:13
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap Urunk színeváltozásának
ünnepe! (A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki tudta,
hogy övéinek mennyire szüksége van arra,
hogy megmutassa nekik dicsőségét.
Ezzel adott erőt már jó előre,
a reá váró szenvedések elfogadására.
„ Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett,
mint a nap, ruhája pedig vakítóan fehér lett,
mint a fény” (Mt 17, 2)
Ennek tanúi majd látni fogják Őt
tövissel koronázottan, sebzett testtel,
vérző arccal. Színeváltozásával
megerősíti őket az Úr.

Ragyogóan fényes ez a történet
és ugyanakkor nagyon titokzatos.
Titokzatos a velünk,
hívő emberekkel való kapcsolatában.
Csak három apostolt vett maga mellé az Úr.
Mi pedig, amikor olvassuk ezt a történetet,
- mégis reménnyel elteltek vagyunk.
Reménykedünk, hogy egyszer majd mi is
a kiválasztottak közé fogunk tartozni.
Mi is átváltozunk, s majd egykor
ránk is kerül abból a fényességből és dicsőségből,
ami Jézusunknak és a szenteknek már sajátja.

Ami ott fenn a hegyen történt
az sokkal fenségesebb ahhoz, hogy pusztán
a kiválasztott apostolok megerősítését szolgálja.
Túl fényes és világító ahhoz,
hogy ne adjon ragyogó útmutatást
a következő évezredek hívő emberének.
A dicsőséges és színében ragyogóvá vált Krisztus
lámpásként tündöklik felettünk.
Soha le nem nyugvó napként mutatja Arcát.
Ettől hitünk, - mindig újra kell éledjen.
És mint a kiválasztott apostoloknak,
a mi ajkunkra is kell jöjjön a szó:
„Uram, jó nekünk itt lennünk!”

Bennünket is annyiszor felvisz Krisztusunk
a hegyre! Annyiszor megjelenik előttünk
színében ragyogva!
Az újabb és újabb szentáldozásaink
Találkozásaiban, - újra és újra
ránk nyitja az ég ablakát.
S amikor lejövünk erről a csodálatos hegyről,
mindig Ő hoz vissza minket úgy,
hogy velünk is tart, - idelent a mélyben.
A kérdés számunkra, - ezen a szép nyári ünnepen, -
tudjuk-e méltón fogadni és köszönteni Őt?
Őt, - Aki nem csak a fenti és hegyi
perceinkben van velünk,
hanem „vándorlásunk társa lett!”
Itt jár velünk a völgyben,
itt rejtezik társainkban életútjainkon.
Kísér bennünket a kenyér és bor színe alatt.
Az Oltáriszentségben!
A feltámadott, átváltozott Testben és Vérben!
Melynek világra szóló ünneplésére,
- a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
megünneplésére készülünk már.
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Hittel hiszem 10.
A keresztény, - diadalmas világnézet alapjait!
https://www.youtube.com/watch?v=ne8RS3hU7Fk&t=4s
Győzelemről énekeljen!
https://www.youtube.com/watch?v=GIUbcA61hdI
1110. hozzászólás
Létrehozva: 2017-08-05 20:13
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap Urunk színeváltozásának
ünnepe! (A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki tudta,
hogy övéinek mennyire szüksége van arra,
hogy megmutassa nekik dicsőségét.
Ezzel adott erőt már jó előre,
a reá váró szenvedések elfogadására.
„ Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett,
mint a nap, ruhája pedig vakítóan fehér lett,
mint a fény” (Mt 17, 2)
Ennek tanúi majd látni fogják Őt
tövissel koronázottan, sebzett testtel,
vérző arccal. Színeváltozásával
megerősíti őket az Úr.

Ragyogóan fényes ez a történet
és ugyanakkor nagyon titokzatos.
Titokzatos a velünk,
hívő emberekkel való kapcsolatában.
Csak három apostolt vett maga mellé az Úr.
Mi pedig, amikor olvassuk ezt a történetet,
- mégis reménnyel elteltek vagyunk.
Reménykedünk, hogy egyszer majd mi is
a kiválasztottak közé fogunk tartozni.
Mi is átváltozunk, s majd egykor
ránk is kerül abból a fényességből és dicsőségből,
ami Jézusunknak és a szenteknek már sajátja.

Ami ott fenn a hegyen történt
az sokkal fenségesebb ahhoz, hogy pusztán
a kiválasztott apostolok megerősítését szolgálja.
Túl fényes és világító ahhoz,
hogy ne adjon ragyogó útmutatást
a következő évezredek hívő emberének.
A dicsőséges és színében ragyogóvá vált Krisztus
lámpásként tündöklik felettünk.
Soha le nem nyugvó napként mutatja Arcát.
Ettől hitünk, - mindig újra kell éledjen.
És mint a kiválasztott apostoloknak,
a mi ajkunkra is kell jöjjön a szó:
„Uram, jó nekünk itt lennünk!”

Bennünket is annyiszor felvisz Krisztusunk
a hegyre! Annyiszor megjelenik előttünk
színében ragyogva!
Az újabb és újabb szentáldozásaink
Találkozásaiban, - újra és újra
ránk nyitja az ég ablakát.
S amikor lejövünk erről a csodálatos hegyről,
mindig Ő hoz vissza minket úgy,
hogy velünk is tart, - idelent a mélyben.
A kérdés számunkra, - ezen a szép nyári ünnepen, -
tudjuk-e méltón fogadni és köszönteni Őt?
Őt, - Aki nem csak a fenti és hegyi
perceinkben van velünk,
hanem „vándorlásunk társa lett!”
Itt jár velünk a völgyben,
itt rejtezik társainkban életútjainkon.
Kísér bennünket a kenyér és bor színe alatt.
Az Oltáriszentségben!
A feltámadott, átváltozott Testben és Vérben!
Melynek világra szóló ünneplésére,
- a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
megünneplésére készülünk már.
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Hittel hiszem 10.
A keresztény, - diadalmas világnézet alapjait!
https://www.youtube.com/watch?v=ne8RS3hU7Fk&t=4s
Győzelemről énekeljen!
https://www.youtube.com/watch?v=GIUbcA61hdI
1109. hozzászólás
Létrehozva: 2017-07-29 18:01
Árpád
Hozzászólások: 774
Holnap vasárnap! (évközi 17. vas. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki elmondta
nekünk a földbe rejtett kincsről
és az igazgyöngyről szóló hasonlatát.
(Mt 13, 44-46)
Figyelmeztetve ezzel bennünket arra,
hogy készek legyünk
minden áldozat meghozatalára,
ha felismertük a hitünk tanítása szerinti
legnagyobb értéket.

Sokan az gondolják, hogy a mennyek országa
a mennyország, - ahová
az igaz emberek kerülnek haláluk után.
A mennyek országa azonban,
vagy más néven Isten Országa
nagyon is evilági valóság, - jelenünk része.
A példabeszéd nagyon jól megvilágítja azt,
hogy hogyan kell viszonyulnunk ehhez az országhoz.
Két igével teszi ezt. Keresni és megtalálni.
Mi szüntelenül keresünk,
- sokszor magunk sem tudjuk, hogy mit.
Néha valamit találunk,
miről azt hisszük, hogy azt kerestük.
Azután kiderül, hogy mégsem azt.
Egyszer csak rábukkanunk, -
az Isten országára és tisztán érezzük,
ez az amit kerestünk.
Amiért érdemes mindent odaadnunk.
Hogy csak ez, -
az ember igazi boldogsága.
A hívő ember igazi boldogságát
csak Istenben találhatja meg.
A mennyek országa a keresett boldogság,
amely már itt van közöttünk a jelenben.
Amikor ezt a kincset felfedezzük,
az oly világos, örömteli esemény,
amit nem lehet nem észrevenni.
A kérdés csak az,
hogy merek-e ekkor mindent feláldozni,
érte mindent odaadni.
Hiszem-e, hogy ebben a „kincsben”
benne van minden, ami számomra
az életet teljessé, értelmessé
és örömtelivé tudja tenni…

Tudatos, célzott, egész figyelmünket lekötő
keresésre van szükség, ha eredményt akarunk.
S ha megtaláltuk, - érte mindent oda kell adjunk.

Az elrejtett kincsről szóló tanítás
nagyon is élethű, életszerű.
Jézus két kérdést intéz hallgatóságához,
jelen esetben hozzánk.
Keresésben vagyunk-e éltünk kincse után?
S mennyit vagyunk hajlandók adni érte?
A valóság az, hogy még a keresés útján vagyunk.
De fontosabb a kérdés második fele.
A rejtett kincsért,
- mennyi áldozatra vagyok hajlandó?
A hasonlat embere, - mindenét odaadta.
Nálam, - minek van elsőbbsége?
Jól nézzünk körül a kincsünk után,
mert ha nem találjuk, - az a mi nagy
és elmulasztott felelősségünk.
Ha pedig rátalálunk?
Tudjuk, - mi a teendőnk!
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Hittel hiszem 1.
Az Ország pillanata, - a kicsiny pillangó:
https://www.youtube.com/watch?v=lSB7lgS_NHY
Dicsérjétek az Urat!
Mozart: Laudate Dominum - K. 339.
https://www.youtube.com/watch?v=q9rvyvssvuI
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép