Holnap vasárnap lesz!

Az „én” Jézusom a Krisztus, - aki fölment a hegyre,
hozzá járultak tanítványai, - így tanította őket:
„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Mt 5,7)
A görög szöveg szó szerinti fordításában: Boldogok a könyörülők, mert rajtuk is könyörülni fognak. II. János Pál pápa szerint, az egész keresztény életprogramot össze lehet két mondatban foglalni: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
Boldogok az irgalmasok, mert az Isten irgalmaz nekik.”

Az Isten szívesen megbocsát a bocsánatát kérőnek.
Megbocsát, - hetvenszer hétszer is. Ezt tapasztalva természetes kell legyen számunkra,
hogy mi is irgalmasok legyünk mások iránt.
Nem arról van szó, hogy a rosszat jónak mondjuk, s annak szabad folyást engedjünk.
Az igazságos büntetés kiszabására olykor szükség van.
De ez a büntetés legyen olyan, ami a rosszat elkövető javulását segítse elő.
Ugyanakkor megfontolandó számunkra a jézusi szó:
„Ne mondjatok ítéletet senki fölött; akkor fölöttetek sem fog ítélkezni az Isten.
Bocsássatok meg, és nektek is megbocsát az Isten.” (Lk 6, 37-38)

Amíg valaki nem tér meg, amíg valaki nem ismeri el Istent élete mindenek feletti urának, amíg bűneinkkel szembesülve nem vágyunk a Legfőbb Jóság szerető irgalmasságára,
addig az irgalom könyörületéről mondottak csak üres okoskodások lesznek.
Azok viszont, kiknek élete nyitott könyv, - Isten irgalma elé tárva, - azok naponként átélhetik a csodát, melyben Uruk, Jézus Krisztus, - könyörülő szeretettel öleli szent Szívére őket.
Oly gazdagság, s boldogság ez, - mely naponta gyarapszik, de csak akkor,
ha mi is megosztjuk azzal, aki hozzánk hasonlóan könyörületünkre szorul.

Bárcsak megtalálnánk e szép vasárnapon Isten irgalmának forrását, - embertársaink szeretetében, és a megbocsátásban. Az irgalmas Istenben ugyanis soha sem csalatkozunk!

Holnap vasárnap lesz!

Az „én” Jézusom a Krisztus, - aki fölment a hegyre,
hozzá járultak tanítványai, - így tanította őket:
„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.”(Mt 5, 6)
Ma talán e szavakkal szólna:
Boldogok, akik életüket meghatározó módon vágyakoznak arra, amit Isten akar,
- Isten beteljesíti az ő vágyakozásukat.

Voltak a történelem folyamán, akik valóban megélték ezt az éhséget
és szomjúságot. Nem nyugodtak, - mert érezték annak fájdalmát,
hogy még oly kevéssé terjedt el a világban az Isten országa.
Még nem élnek az emberek hitből, - reménnyel és szeretettel.
Ebből az érzésből fakadt tevékenységük.
Ez az érzés űzi napjainkban is a Jézushoz hű tanítványokat.

Az „igazság” itt nemcsak helyes ismeretet jelent.
Istenünk akaratának teljesítését jelenti.
Ha úgy tudunk szeretni, - mint Jézus.
Emberségünk mércéje nem valami véges törvény vagy szabály,
hanem a végtelenül szerető Isten, és az Őt nekünk kinyilatkoztató Jézus.

Az igazságra éhező és szomjazó ember mindig elégedetlen, - mert látja,
hogy mennyi még a tennivaló. „Eltelnek vele” talán azt jelenti, - hogy tudjuk,
- Isten megtette már a döntő lépést a világ üdvösségéért.
Ezért azután nincs bennünk keserűség akkor sem, -
ha tapasztaljuk, hogy mennyire tökéletlen e világban az igazság.
Azt is tudjuk, - hogy tökéletesség csak akkor lesz,
amikor a világ végén Krisztus átadja a megbékélt világ fölötti hatalmat az Atyának,
és Isten lesz minden mindenben (1Kor 15, 24.28).
Mindig voltak, - akik erőszakkal akartak földi paradicsomot teremteni.
Ezáltal kimondhatatlan szenvedésbe döntötték az embereket.
Amit ember adhat, az csak „töredék”. A „tökéletes” csak akkor fog elérkezni,
amikor majd színről színre látjuk az Istent (1Kor 13,10.12).
Ő az egyetlen Igazság, aki ki tudja elégíteni a végtelenre vágyó ember szívét.

Ragyogó nyári napsugárként, - járja át életünk érzékeny szövetét,
Isten igazsága, - e szép vasárnapon!

Nagyon szépen köszönöm!
Az Úr áldjon meg Mindnyájunkat,
- örömével!

Holnap vasárnap lesz!

Az „én” Jézusom a Krisztus, - aki látva a tömeget, fölment a hegyre,
hozzá járultak tanítványai, - így tanította őket:
„Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet.” (Mt 5,5)
A mai emberhez talán e szavakkal szólna:
Boldogok, akik nem erőszakosak, Isten nekik adja az ígéret földjét.

Ma a szelídség, - érték vesztett tulajdonsággá vált.
Ki a szelíd? Akivel tehetnek bármit? Akit mindig ki lehet használni, - el lehet taposni?
Szelíd az, - aki csendben vár, míg szidalmazzák, amikor látja, hogy félrelöknék, - kitér.
Ebben a szelídségben acélkeménység rejtőzik!
Szelíd az, aki egy nála hatalmasabb Valaki ellenőrzése alatt éli életét.
Aki hagyja magát, ez által a Valaki által, megszelídíteni.
Akinek a legfelsőbb törvény: Isten maga!
Mert bár lehet, hogy nem képes megváltoztatni a körülötte levő világot,
ám meg tudja változtatni a világot egy valaki számára.
Aki látva a szelíd szelídségét, - felismeri, hogy boldogok a szelídek.

A keresztény ember ereje, - a gyengeségnek látszó szeretet.
A szelíden szerető emberé a föld.
Nem ez a mi mostani föld,
- mert ezt bizony sokszor az erőszakosok ragadják magukhoz, -
hanem az „élők földje.” (Zsolt 27,13
Örökké csak a szeretet és gyümölcse marad meg.
Az öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség és szelídség. (Gal 5,22)
Akik szelídek, - alázatuk és énjük feladása által, -
Jézus örököstársaivá válhatnak, amikor a szelídek öröklik a földet.
„Új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” (2 Pt 3,13)
Amikor családi körünkben szelíd viselkedésünk boldoggá teszi
a család minden tagját. Amikor nem váltunk ki veszekedéseket, nem válaszolunk ingerülten, hanem elcsitítjuk a fölborzolódott kedélyeket, - gyöngédségünket mindenki megérzi.
Ahol a szelídséget ápolják, ott a szelídség, - ezt a földi családot, -
a mennyei nagy család részévé képes emelni.

Szelídséges boldogságot kívánok, Mindnyájunknak,
- s nem csak egy vasárnapra!

Holnap vasárnap!

Az „én” Jézusom a Krisztus, - aki látva a tömeget, fölment a hegyre,
hozzá járultak tanítványai, - így tanította őket:
„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. .”(Mt 5,4)

A mai emberhez talán, - közelebb álló megfogalmazás szerint:
„Boldogok, akik szomorúak, mert Isten megvigasztalja őket.”
Nem azt mondja Jézus, hogy boldogok lesztek majd, - hanem boldogok vagytok!
Már most. Már akkor is öröm tölti el szívünket, ha egy emberi szív hajol hozzánk.
A hívő ember Isten barátságának részese. Valahol ebben rejlik az első hallásra oly meghökkentőnek látszó jézusi ígéret megoldása.
Az lesz a boldogság részese, akinek minden kicsi, minden kevés,
- egyedül Isten az ember vágyát betöltő hatalmasság.
Nem a könnyek nyújtotta szomorúság,
hanem a rájuk váró vigasztalás kegyelme miatt nevezi őket boldognak.
Nem könnyű megérteni a szavak mélyén rejlő üzenetet.
Ennek az üzenetnek lényege nem is a síráson,
hanem a sírókra váró vigasztaláson van.
Ez az ígért vigasz, még a legsúlyosabb keserűség helyzetében is
képes a remény szikráját nyújtani a szomorkodónak.

„Az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök!” (Jn 15,11.)
Aki ezt mondta, Ő is sírt! Sírt, amikor Jeruzsálemet sajnálta. (Lk 19,41)
Lázár sírjánál.(Jn 11,33- 35) A Getszemáni kertben. (Mk 14,34)
Másokért és másokkal sírt Jézus.
Nekünk azonban önmagunk gyarlóságáért kell elsősorban sírnunk.
Megsiratnunk életünk minden csalódását és fájdalmát.
Őszinte bánatot tartva minden olyan gondolatunkért, szavunkért és tettünkért,
amivel megbántottuk embertársainkat, elbizonytalanítva az ő szeretetreméltóságukat.
Ez a sírás megtisztít, - és Isten ránk teríti békéjének gyöngéd nyugalmát, -
biztosan megvigasztalódunk.

Akinek van meleg szerető szíve, az e világban sokszor szomorkodni és sírni fog.
De az Istenben bízva rendíthetetlenül reméli,
hogy szomorúsága, - „örömre változik” (Jn 16,20).

Én remélem, - talán, már ezen a vasárnapon!

Vasárnap van!

Az „én” Jézusom a Krisztus, - aki látva a tömeget, fölment a hegyre,
leült, hozzá járultak tanítványai, megnyitva száját, - így tanította őket:
„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”

A mai emberhez közelebb álló megfogalmazás szerint:
„Boldogok, akik szegények az Isten előtt, - mert Isten őnekik adja országát.”
Azoknak adja, akik kiüresítik magukból az evilági szenvedélyeket, kötöttségeket.
Akik nem az anyagi javakhoz ragaszkodnak elsősorban.
Akik el tudnak szakadni a birtokukban levő dolgoktól, a teremtményektől, - önmagunktól is. Akik képesek háttérbe helyezni szívükben mindent, ami megakadályozná őket abban, hogy nyitottan álljanak Isten előtt. Akik elsősorban Isten szeretetében és gondviselésében bíznak.

Nem azokról szól Jézus, akik a kényszerű szegénységből jézusi erényt kovácsolnak. Ragaszkodva ahhoz, amijük nincs, - vágyaikban pedig kötődve ahhoz, ami másoknak van.
Az ilyen ember saját szegénységének rabjává válik. Ami gúzsba kötheti a lelket. Megakadályozhatja, hogy kinyíljon Istenre és az embertársra.
A „lélekben szegény” ember teljes bizonyossággal tud hinni Isten szeretetében.
Megtapasztalva atyai szeretetét, aggodalommentessége szabaddá teszi.
Ez pedig képessé teszi arra, hogy mások iránti szeretete töltse ki életét.
Megosztva mindazt, amije van: képességeit, javait, idejét, - mosolyát.
A másik emberhez való szeretetteljes odafordulás, - az igazi gazdagság.
Ez teszi jelenvalóvá már itt, - a mennyek országát.
Ebbe pedig, még nincstelenségünk ellenére is belekapcsolódhatunk.
Így válhatunk egymás számára Krisztus gazdagságává. (Szent Pál)

A szeretet „javaként” megélt „szegénység,” - képessé tesz arra,
hogy fenntartás nélkül befogadjuk Isten akaratát, és minden embertársat.
Aki képes megélni a lelki szegénységnek ezt a gazdagságát,
- annak ígéri Jézus a mennyek országát.
Ők lesznek már most, - itt a földön is, - boldogok!

Legyen részetek benne, - ezen a vasárnapon!

Holnap vasárnap, - két nappal Jézus szentséges Szívének ünnepe után!

Jézus Szent Szívének ünnepén Benedek pápa, lezárta a papok évét.
Jézus Szívének ünnepe, egyben a papok megszentelődésének világnapja is.
A lándzsával átdöfött Szív, - Isten legyőzhetetlen szeretetének ékes és élő jele.
A lezárult papok évében, Egyházunk arra buzdította papjait, hogy megkeressék magukban ezt a jelet, - amivel ők Krisztus Szíve gazdagságának őrzői és kezelői.

A papokat körülvevő mai társadalmi légkör, nem ismeri el a kereszténység és a papság létjogosultságát. A pápa, - paptestvéreinek címzett levelében, - hangsúlyozta, hogy a papok óriási ajándékot jelentenek nemcsak az egyház, hanem az egész emberiség számára. Világszerte sok-sok pap fáradhatatlanul végzi apostoli tevékenységét, szolgálja Istent és testvéreit, - nehézségek és meg nem értések ellenére is. A Szentatya ugyanakkor keserűséggel állapítja meg, - amit ugyan a média rosszakaratú szándékossággal hatalmasra fúj, - hogy vannak olyan, - eléggé el nem ítélhető helyzetek is, amelyekben maga az egyház szenved egyes szolgáinak hűtlensége miatt.

Az Istennek, ember iránti szeretete abban érte el csúcspontját, hogy Egyszülött Fiát adta értünk, aki a végtelen szeretet eszközévé lett, - és „emberi szívvel” szerette a világot.
Nekünk is meghívásunk van a erre a szeretetre, mely mindennek az alapja, foglalata és csúcsa.
Az evangéliumokból a legigazibb evangélium, - vagyis Örömhír, - nem más, mint Jézus Szívének dobogása. Annak a Szívnek dobogása, aki által Isten beoltódott az emberbe,
amikor elsőt dobbant az Isten Szíve, - a názáreti lány, Mária Szíve alatt!

Isten, - szentháromságos szeretetével, - bevisz minket Jézus Szent Szívének szeretetébe.
Az Istenember, - akiben emberi Szív dobog, - élete, viselkedése, - vallásosságunknak,
- Isten és ember közti kapcsolatunknak, - igazi mércéje.
Ezért mondja Jézus, - „tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű.”

Szép vasárnapot!

Holnap vasárnap, - a katolikus liturgia szerint: ÚRNAPJA!
Annak a Titoknak ünneplése, hogy az Isten-embernek teste és vére, istensége és embersége, - valójában, lényegileg és igazán jelen van a kenyér és a bor külső színe alatt.

Amikor megünnepeljük a feláldozott Báránynak, Krisztusnak keresztáldozatát,
mindannyiszor megvalósul, - jelenvalóvá válik, - a megváltás műve.
Eleget teszünk az Úr parancsának: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (1 Kor 11, 24)
Tesszük azt, amit Ő tett, az utolsó vacsorán.

Nekünk, keresztényeknek nem olyan Istenünk van, aki csak teremtő. Ez a pogányok istene. Nem is csupán olyan Isten, aki megajándékozza az őt imádókat. Ez a zsidók Istene.
A mi Istenünk a szeretet és vigasztalás Istene, aki betölti övéinek szívét-lelkét. Megérezteti nyomorúságunkat, és az Ő végtelen irgalmasságát. Egyesül velünk, betölt bennünket alázatossággal, örömmel, szeretettel és bizalommal.
Aki odaadta nekünk Fiát, aki megtanított bennünket arra, hogy Istent Atyánknak nevezzük. Aki azáltal teljesítette küldetését, hogy saját Vérében kötött velünk szövetséget.
Amikor részt veszünk a szentmise áldozatban, részesülünk az Eucharisztiából, mely egész keresztény életünk forrása és csúcsa, akkor ezt az isteni Bárányt és általa önmagunkat ajánljuk fel Istennek. Az első szövetség is, - melyben megszületett Isten népe, -
lakomával végződött. (Kiv 19, 6) Jézus, utolsó vacsoráján az Újszövetség emlékezetét alapította meg, és Isten új népe egységének szentségét.
Mi ugyanazon kenyérrel táplálkozunk és Krisztus testének közösségében,- az Egyházban, -
egy testté válunk.

Ennek ünneplése akkor igazán szívünkből fakadó, ha mindnyájunkat, akik benne részt veszünk a szeretet cselekedeteire, egymás segítésére késztet.
Ha gyümölcse a keresztény tanúságtétel.
A Test és Vér, - a kenyér és bor színe alatt, - a szövetség csúcspontja.
A Feltámadott csodálatos jelenléte közöttünk és bennünk.
Forrása az Egyház egész életének, - földi zarándok útja idején.
Benne egyesül a földi egyház a mennyeivel s hirdeti azt a napot,
amikor Isten lesz minden, - mindenben.

Ünnepeljük lelkesen azt a csodálatos Titkot!

A GYALÁZATOS TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM
GYÁSZOS, - 90. ÉVFORDULÓJÁNAK NAPJA!

Aki ismeri nemzetünk történelmét, tudja, -
ki akartak végezni egy 1000 esztendő óta keresztény, európai népet.
„A béke, amit galambnak szokás ábrázolni, keselyűként csapott le Magyarországra, kegyetlenül ízekre tépte, teljesen bénultan és tehetetlenül hagyva a szerencsétlen országot mindenre elszánt és megrögzött ellenfeleivel szemben.” (Buckmaster lord)

Búsan gyászolni, lélekben sírni, - lehet, - de nagyon kevés!
Az átkot kellene megtörni, s a közömbösséget, - mely szinte még szólni sem enged.
Hitre és hazaszeretetre kellene ébresztenünk minden honfitársunkat,
hogy képesek legyünk mindent megtenni hazánkért, - magyar népünkért.
Mindazt, amit az Úristen megkíván tőlünk.

A végzetesnek mondott napnál sokkal tragikusabb, - szégyenteljes, -
hogy már-már becstelenné válunk azzal,
hogy több millió magyar testvérünknek nem fáj Trianon!
Pedig még Illyés Gyula is megfogalmazta: „magyar az, - akinek fáj Trianon!”

Kell azonban éltessen a remény, amikor látjuk, a határon kívül rekedt magyar testvéreinkért folyó küzdelmet. Nem szabad gyáván, lesütött szemmel állnunk, ha látjuk az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai, őrvidéki magyarság szenvedéseit.
„ …magyarnak lenni … annyit jelent, mint mindig egy lépéssel előbb lenni... többet dolgozni, többet szenvedni, többet adni, többet tudni, többet érezni, … meghajolni a viharban, mint a mezőségi gyertyánfa, földig hajolni, ha kell... de meg nem törni soha!
A fenyő hasad, a tölgyfa törik, de a gyertyán hajlik,
mint az acélrugó és kiegyenesedik újra meg újra...
csak a gyertyán-embernek van jövendője." (Wass Albert)

Egy nemzet gyásza:
http://www.youtube.com/watch?v=uB82Jcuj5x4
Elment innen orosz, török, - trianon sem örök:
http://www.youtube.com/watch?v=uw0JRAZcfRU&feature=watch_response

TRIANON: Élő közvetítés Versailles-ból - 2010. június 4-én:
http://www.mvsz.hu/trianon_90/trianon_tv.html

a lenti levelet Sarnyai Andi, a tolmácsnő írta
------------------------------------------------------------------------

Kedves Testvérek!

Szeretném megosztani Veletek azt a hatalmas csodát, kegyelmet és örömet, mellyel az Úr és a Szűzanya ajándékozott meg bennünket, egész nemzetünket és országunkat. Dicsőség Neki! Meggyőződésem, hogy sok-sok jóakaratú ember imájának és áldozatnak gyümölcse az, amit a képeken láthattok, melyek Orbán Viktor facebook-ban találhatók...

Danko atyát /Medugorje vikáriusa 2007 aug óta/ egy évvel ezelőtt hívtuk meg és akkor egyeztettük jövetelének időpontját. Két hónappal ezelőtt kiderült, hogy a dátum éppen pünkösdre esik, így egy héttel későbbre tettük át látogatását. Azt kérte, hogy hétfőn szeretné megnézni Budpest nevezetességeit. Meg is szerveztem több programot, köztük a parlamenti látogatást is. Amikor csütörtökön megérkezett kiderült, hogy hétfőn reggel vissza kell utaznia, mert több mint 10 ezer olasz érkezik Medjugorjéba. Kicsit szomorú voltam, hogy nem láthatja a csodaszép parlamentünket... ekkor elkezdődött a csodák sorozata. Barátnőm férje, aki a parlamentben dolgozik segített, hogy Semjén Zsolt és Latorcai János szombaton 10 órakor fogadják Danko atyát. Szép találkozás volt, Danko atya többek között felhívta figyelmüket arra, hogy sok akadállyal kell majd szembenézniük, de ha kitartanak az imában, győzni fognak. Ekkor Semjén Zsolt kivett zakója zsebéből egy rózsafüzért és azt mondta: "Tudom, hogy csak ez segíthet." Együtt imádkoztunk, Danko atya megáldotta őket és az egész parlamentet. Ezután jött egy hölgy, aki azt mondta, hogy bemehetünk az eskütételre is és a nagykövetek közé ültettek bennünket. Az ünnep csodálatos volt. Orbán Viktor azzal, zárta beszédét, hogy az ő dolguk az, hogy szolgáljanak és egyedül Istené a dicsőség. Ezután ismét jött valaki és a miniszterelnöki hivatal elé vezetett bennünket. Azt mondták várjunk, mindjárt jön a Miniszterelnök Úr. Pár perc után családjával együtt meg is jelent az ajtóban és köszönött bennünket. Danko atya a következőket mondta: "Nagy öröm számomra, hogy elsőként köszönthetem Magyarország új Miniszterelnökét. A medjugorjei ferencesek üdvözletét hoztam." Erre Orbán Viktor azt mondta:"Tudnia kell, hogy Medjugorjénak itt mindig helye van." Ezután együtt elimádkoztunk egy Üdvözlégyet, majd Danko atya áldást adott a következő szavakkal:"Uram, kérlek, áldd meg Magyarország új Miniszterelnökét, családjával együtt, azokat, akik ebben a parlamentben dolgoznak, áldd meg az egész magyar nemzetet és add, hogy a munkájukkal minden ember javát és üdvösségét szolgálják. Ezt kérjük Tőled a Boldogságos Szűz Mára, a Béke Királynője közbenjárásásra, Krisztus, a mi Urunk által. Amen."

Ezután gratuláltunk a Miniszterelnöknek és elbúcsúztunk tőlük. Hiszem, hogy ez egy szép út kezdete és Isten csodálatos ajándéka, hogy új Miniszterelnökünk Isten áldásával, - mely példaértékű és egyedülálló - kezdheti meg szolgálatát.
E kegyelmi pillanatnak arra kell ösztönöznie bennünket, hogy még többet imádkozzunk hazánkért, népünkért és azokért, akiket Isten tett népünk vezetőivé.

Imádságos szeretettel:
Andrea

Soli Deo gloria!
„Egyedül Istenné a dicsőség!” -
voltak befejező szavai Orbán Viktornak, amikor választ adott a kormányprogram megvitatására, - a szavazás és eskütétel előtt, - szombaton.
Történelminek mondható beszédjéből alázat és szolgálat csendült ki,
- amikor újra elénk tárta a Nemzeti Együttműködés Programját.
Reményünk lehet arra, hogy A FIDESZ és a KDNP kétharmados győzelmével,
az új parlament és kormány megkezdheti a „forradalmi” változtatásokat.
A gazdaság talpra állításával, a közbiztonság megerősítésével, az egészségügy megmentésével, a szociális biztonság megteremtésével,
és a nemzeti értékek helyreállításával. Gyönyörű és biztató jeleket, - máris látunk…
„Nincs teljes körű fejlődés és egyetemes közjó olyan személyek nélkül, akik a lelki és erkölcsi javakat a lélek és a test egységében szemlélik.” (XVI. Benedek, - Caritas in veritate.)

E gondolatokkal hívom fel figyelmeteket,
az új Albumomba behelyezett képekre
és Leányfalusi Vilmos atya orgona improvizációjára.

http://iwiw.hu/pages/image/albumdata.jsp?albumID=5283320&userID=9738713

http://www.youtube.com/watch?v=0sa4QBSX8N0

SZÉP NAPOT!
SZŰNŐ ESŐT!
EREDMÉNYES ESZTENDŐKET!

Szentháromság vasárnapja!

Végig, - egy esztendő során, s életünkben újból és újból, (kinek mennyi adatik,) - megünnepeljük a Szentháromság egy Isten nagy-nagy tetteit.
Mindazt, amit értünk végbevitt.
A megtestesülést, a megváltást, a Lélek kiáradását.

Illő és üdvös, hogy ráfigyeljünk Arra,
aki mindezen műveinél többet is akar adni nekünk: Önmagát.
Ez a Titok, - a Szentháromság titka, - értelmünkkel soha fel nem fogható.
Elfogadni azonban mégis oly könnyű. Hiszen képét magunkban hordozzuk.
Bennünk is, - szívünk-lelkünk mélyén, - ugyanaz a vágy húzódik meg.
Szeretni akarunk és szeretve lenni.

Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából tudjuk,
hogy Isten benső élete, - a Szentháromság személyei közötti szeretet.
Ez a kinyilatkoztatás teljessége.
Isten belső életének feltárulkozása. Miért volt erre szükség?
Hogy mi is részesüljünk belőle. Ez a szeretet teljessége.
A mi szeretetünk lehet jót cselekvő, jót akaró, - akár a hősies fokot is elérő.
Ki terjedhet még az ellenségre is.
De az ilyen szeretet legfeljebb csak tökéletes, de nem teljes.

Teljes, - a Szentháromság személyei közötti szeretet.
Az Atya és a Fiú kapcsolata, - a Lélekben, -
aki az Atya és a Fiú lehelete, közös élete, szeretete.
Ő járja át legbensőbben egész világunkat, -
és Ő kapcsol bele bennünket az Atya és Fiú életébe, szeretetébe.
S nem csak ebbe a legbensőbb közösségbe von bele minket,
hanem egymás között is ezt a bensőséges,
mélységes szeretet kapcsolatunkat építi.
A szőlőtő ebben Krisztus, melynek gyökerei az Atyába kapcsolódnak.
Mi a szőlővesszők vagyunk, akikben ugyanaz az éltető nedv kering,
- ugyanaz a Lélek. Ez az Egyház!
A Krisztusban élők szeretet közössége. Isten barátságának legmélye.

Hatalmas, már-már vakmerőségig menő kaland ebbe belemerülni.
A hívő embernek ugyanakkor kötelessége is leszállni,
a Kapcsolatnak ebbe az isteni mélységébe.

Kívánom, hogy minél többünknek legyen része ebben,
ezen a szép vasárnapon!

Hosszú-hosszú évtizedek várakozása után végre az Országgyűlés tegnap elfogadta a magyar állampolgárságról szóló törvényt módosító javaslatot, amely szerint a határon túli magyar testvéreink, - egyszerűbben és kedvezményesen szerezhetik meg a magyar állampolgárságot.
Szívünkben, - ennek nyomán, - már dalolhat az öröm...
Mint azt Dsida Jenő kéri, idézett sorainak végén:

"Száraz nyelvem kisebbzett,
égő fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak minden magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
...tovább »üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
magyarok a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt
s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém.
Magyarok Afrikában, Ázsiában,
Párizsban, vagy Amerikában,
üljetek mellém!
Ti eztán születők s ti porlócsontú ti ősök,
ti réghalott regösök, ti vértanúk, ti hősök
üljetek mellém!
Ülj ide, gyűlj ide, népem
s hallgasd amint énekelek,
amint a hárfa húrjait,
feszült idegem húrjait
jajgatva tépem,
ó, népem,árva népem!-
- dalolj velem..."
(Dsida Jenő: PSALMUS HUNGARICUS (Magyar Zsoltár))

PÜNKÖSD

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa illat,
Fényözön hull, a szívek megnyílnak.

Hogy először tűnt fel a világnak,
Tüzes nyelvek alakjába támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed
Ma is minden bánkódó szívének,
Hogy ki tévelyeg kétségbe, homályba:
Világító sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világosítsd hittel föl az elmét.
Hogy eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!

Piros pünkösd, szállj le a világra,
Taníts meg új nyelvre, új imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjjet,
Szeretetnek sugara, SZENTLÉLEK!

Reviczky Gyula

HOLNAPUTÁN,
- ÁLDOTT SZÉP PÜNKÖSDNEK GYÖNYÖRŰ ÜNNEPE!

Mi volt a Lélek csodája, az első Pünkösdön?
Háromezren hallgatták a Lélek által megerősített Pétert.
Rádöbbentek bűnös voltukra. Szakítottak vele,
- megkeresztelkedtek, - és megkapták a Lélek át.
Hallgatni, (olvasni), megtérni, és az Ajándékot elfogadni!
Ma sem más a sorrend! Aki képes Jézust befogadni, azt Isten gyermekévé teszi.
Akit Isten gyermekévé tesz, azt elhalmozza Ajándékaival.
Ad Bölcsességet, Értelmet, Jótanácsot, Tudományt,
Lelki erőt, Jámborságot és Istenfélelmet. Adja Szentlelkét!
Lattaquié Ignatios gör.kel. metropolita szavaival:

SZENTLÉLEK NÉLKÜL:
Az Isten, - távoli,
Krisztus, - a múlté,
az evangélium, - holt betű,
az egyház, - csupán szervezet,
a tekintély, - uralkodás,
a misszió, - propaganda tevékenység,
a szentmise, - emlékek felidézése,
a keresztény élet, - rabszolga erkölcs.

A SZENTLÉLEKBEN VISZONT:
a kozmosz, - feltámad és szüli az Országot,
a feltámadt Krisztus, - velünk van,
az evangélium, - életerő,
az egyház, - szentháromságos közösség,
a tekintély, - szabadító szolgálat,
a misszió, - Pünkösd,
a liturgia, - emlékezés, elővételezés,
az emberi cselekvés, - átistenül.

KÉRJÜK ÉS VEGYÜK A LELKET!
ÉLJÜNK A JELENLÉTÉBEN!
Ezáltal lesz szép számunkra, a Pünkösdnek áldott ünnepe!

Holnap a mennybemenetel Ünnepének vasárnapja!

Az „én” Jézusom, a Krisztus, - aki felment a Mennybe,
szeret minket s hazavár minket.
Szeretete örök és végtelen. Árad mindnyájunk felé.
Az Ő mennybemenetele, a mi reményteli felemelkedésünk is.

Felment, - mert Ő nem helyhez kötött. Ő mindenkié, - éspedig, - teljesen.
El kellett mennie, hogy mi megkapjuk a Szentlelket.
Utolsó kérése:
„Tegyetek tanítványommá minden népet.” (Mt 28, 19)
Nem csak engem, - téged, - hanem mindnyájunkat!
Mindenkit, aki bármikor és bárhol meglátja Isten szép világát.
Hisz Ő keresztjéről, - két karjával, - mindenkit átölelt.

Nekünk pedig, - végső kérésének megfelelően, -
mindenhová el kell mennünk, és hirdetni kell, - Örömhírét.
Ha kell szavunkkal, - de még inkább, tanúságot tevő tetteinkkel.
Krisztus boldogsága ez, - s a mi reményünk.
Egyháza nem lehet csak önmagával törődő, önmagának örvendező közösség.
Tagjainak észre kell venni az embertestvért.
Az embertestvér testi-lelki nyomorúságát, szomorúságát, szeretetért sóvárgó sóhaját.
Az égbeszálló, nekünk helyet készítő, mindnyájunkat hazaváró Jézusunk,
utolsó kívánsága ez.
Távozásakor megáldotta övéit. Áldó mozdulattal hagyott itt bennünket, - úgy hogy kijelentette: „Én veletek vagyok a világ végezetéig.” (Mt 28, 20)
Áldóereje ránk szállt, - hogy teljesíteni tudjuk küldetésünket.
Ezzel érkezik el a Szentlélek kora, - amikor beteljesedik minden ígérete.
Amikor mindenkihez eljuthat, - általunk is, - az üdvösség.

Azzal tisztában lehetünk, hogy közben sok bántalom, rágalom ér bennünket.
De hisz a Mesternek is ezt kellett szenvednie. Ezt szenvedi Egyháza is.
(Ebben az esztendőben, - a papok évében, - különösen sok rágalom éri…)
Ám „a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.” (Mt 16, 18)
Megtorpanni nem kell attól, hogy mi vár ránk. Az apostolokkal együtt bizakodással kell tekintenünk jövőnk, - családjaink, egyházunk és hazánk jövője elé.

Ezen a borongósnak ígérkező vasárnapon is!

Holnap Húsvét 6. vasárnapja!

Az én Jézusom, - a Krisztus, aki magáról mondta,
Ő az igazi Szőlőtő. (János 15,1)
Nekünk pedig hozzátartozó szőlővesszőknek kell lennünk.

A feltámadt Krisztus így van jelen híveinek közösségében, s így van jelen az egyénben is.
Jelen van mindnyájunkban, - a kezdetektől, végig a történelmen, - ma is.
Jézusnak ez a szőlőtő hasonlata biztonságot nyújt.
Mert következik belőle, hogy nem vagyunk szélfútta levelek. Bennünket nem sodorhat mindenféle szél. Sem külső vihar, sem belső nyugtalanság. Nem vagyunk arra kárhoztatva, hogy egyedül, - csak saját, sokszor annyira kérdéses és igencsak homályos önmagunkra támaszkodjunk. Isten azért tett a létbe bennünket, hogy fölemeljen saját szeretetének élő közösségébe. Összetartozásunk eredménye az lesz,
hogy kiemel bennünket a bűnből és még a halál szakadékán is átemel.

Az éltető gyökér számunkra, - a Krisztus. Vele áldottan termékeny lehet életünk, - a jóra.
Ám ez a biztatás, és a Jézussal való egység, - komoly felszólítást is tartalmaz: „maradjatok bennem, s akkor én is bennetek maradok.” (Jn 15.4)
Ott rejlik mögötte a fenyegetés is, „aki nem marad bennem, az elszárad, azt levágják és elégetik.” (Jn 15.6) A Krisztussal való közösség, - a vele való egység, - már nem tűr meg semmiféle félmegoldást, sem visszahúzódást.
Mert vagy rajta van a vessző a szőlőtőn, vagy leválik róla.

Életünk legalapvetőbb kérdése:
vajon, - valóban ebből a Szőlőtőből sarjad ki az életünknek ága?
Ha alázatosan és őszintén akarunk válaszolni erre a kérdésre, akkor bizony jelen lehet szívünkben a nyugtalanság is… Ám ha „tettel és igazsággal” (1Jn 3.18) szeretünk, - ha Isten parancsait igyekszünk megtartani, - akkor bizonyos, hogy nem alaptalanul és nem vakmerően bizakodunk az összetartozás életet adó erejében, - végső soron Istenünk szerető irgalmában.
„Ha szívünk vádol is valamivel, Isten fölötte áll a szívünknek…” (1Jn 3.20)

Ő tegye széppé, ezt a májusi vasárnapunkat!

„Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek…
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna…
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.”
(Mécs László)

Örök igazság: minden nagyság, jóság, tökéletesség, - szentség, - megbecsülésünket és csodálatunkat érdemli. Az édesanyák nagysága, jósága, - szentsége, - ezekeken felül az erények szép erényét, - hálánkat is! Édesanyánk az, aki bennünket mindenkinél jobban szeret. S óh, szomorúságunk! - mindenkinél jobban szeretett. Aki úgy fogadott bennünket, - fájdalmak közt éltre szülve, - mint Istentől kapott ajándékot. Aki hivatását abban látta, hogy neki gyertyának kell lennie. Világosságot és meleget árasztva, s közben csonkig égve! Vállalva szeretetből, - az értünk való áldozatokat.

Bárcsak a megérdemelt fokra növekedne az emberiségben, - az édesanyai hívatás megbecsülésének mértéke. Bárcsak tudnánk szívünkben őrizni,
- s nem csak egy napig, - az Édesanyánk iránt való tiszteletet és szeretetet.
Mi is, - kik születésünk óta már annyi évet leőröltünk.
Mi is, - akik már csak emlékeinkben kereshetjük, - fáradt szívvel, gyenge szemmel, - azt a valamikor annyira jól megszokott erős támaszt. Akiknek már talán távoli a szép és lágy arc gondszántotta, drága vonása. Hisz a porladó szívre, - s az áldott kézre, már csak néma hant borul, - hangtalanul.

Anyák napjának, - minden esztendőben, - különös zenéje van, mely édes madárdalként muzsikál szíveinkben. Anyánk szeretetének fényben kivirágzott áldozatára emlékeztet.
Ugyanakkor alkalmat nyújt arra is, hogy őszintén bánjuk, ha valaha is fájdalmat okoztunk neki. S akár valóságban, akár gondolatban oda helyezzük eléje, hálánknak örökké nyíló,
- bár oly hamar hervadó, - rózsáját.

Boldog, szép, - Anyák napját!