Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - Csukor Árpád üzenet mindannyiunknak! - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Judit napja
2 felhasználó online
0 tag, 2 vendég



Képek a galériából

Mikro...
Árpádházi Szent Erzsébet
Fórum

Oldalak: [1] 2345...Utolsó
1216. hozzászólás
Létrehozva: 2018-12-10 17:33
Árpád
Hozzászólások: 860
2018. adventjének tizedik estje!

Együtt várjuk Őt!
Talán éppen idén érkezünk Hozzá!

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.
... ...
Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén ég, ragyog
A vihar fújta, szél lengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.
(Reményik Sándor - részlet)

Két égő gyertyaláng
több, mint az egy!
S oly hamar, - égni fog mind a négy!
Oszlik a sötétség!
Oszlik a sötétség?
Készülünk? Vágyakozással?
Hogy majd megéljük,
a lélekemelő varázslatot?
Túl tudunk lépni önmagunkon?
Gondjaink, fáradtságaink
szürke hétköznapjain?
Beszűkült, kicsinyes korlátain?
Képesek vagyunk vállalni,
akarni és élni
a szeretet napi próbatételeit?
Megőrizve magunkban
az örülni tudás képességét?
Gyúlnak a fények!
Nem csak az utcák forgataga felett,
nemcsak az üzletek kirakataiban,
de gyúlnak egyre, az adventi koszorún!
Gyúlnak szíveinkben is?
Ezek a lángok üzennek!
Üzennek és figyelmeztetnek!
Ma este is!
Szeretettel:

Árpád

Tegyünk egy adventi sétát,
- jó öreg kollégámmal,
a lipcsei Kántorral,
- koráljának dallamán:
J. S. Bach - "Jesus bleibet meine Freude" BWV 147
https://www.youtube.com/watch?v=d9EN27Zh_vg&feature=related
Zaunmair - Esti ima - (Müncheni Egyetemi Énekkar)
https://www.youtube.com/watch?v=KgvjZ5UBScY
1215. hozzászólás
Létrehozva: 2018-12-09 17:55
Árpád
Hozzászólások: 860
2018. adventjének kilencedik estje!

Együtt várjuk Őt!
Talán éppen idén érkezünk Hozzá!

Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
(Róth Márta)

Karácsonykor az ajándékozó Istent
ünnepeljük. Ki nekünk ajándékozta,
mi neki legkedvesebb:
Egyszülött Fiát!
Bármerre tekintünk, mindenhol
ajándékait láthatjuk:
embertársainkat, fákat, virágokat,
növényeket, állatokat,
hegyeket, völgyeket és folyókat ...
Mindmegannyi szerelmes levelei
szerető Istenünknek.
Szeretetének megnyilvánulásai.
Szépségek, csodák, színek és formák,
hangok és dallamok,
melyek neki himnuszt zengve
vallanak végtelen Szeretetéről.
Az advent alkalmas idő,
hogy végig gondoljam,
- én ajándék vagyok - e?
Ajándék vagyok - e, Istenemnek?
Mert azzá kell legyek!
Minden ember hivatása,
hogy ajándék legyen embertársainak.
Gyönyörűséges hivatás ez!
Isten éltető áldásai között,
- áldássá válni!
Csak ez tehet bennünket boldoggá!
Életre szóló feladat!
Mely adventté teszi, - egész életünket.
Hogy a végén, - megérkezzünk
AZ ÖRÖK ÜNNEPBE!
Legyen a mai esténk is ajándékozó est!
Szeretetet ajándékozó
szeretettel:

Árpád

J. S. Bach - Choral Prelude: Nun komm, der Heiden Heiland - BWV 659
https://www.youtube.com/watch?v=xhpnkqsfmTs
1214. hozzászólás
Létrehozva: 2018-12-08 17:49
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap! (advent 2. vas C év)

Az én Jézusom a Krisztus, kinek érkezését
Keresztelő János hirdetve, - Izaiást idézte:
„Minden ember meglátja
az Isten üdvösségét!” (Lk 3, 6)
Abban az esetben, ha fel tudunk készülni
fogadására! Vagyis előbb szükséges a
minél tökéletesebb rendcsinálás, útelőkészítés,
és csak utána következhet a rátalálás,
a felismerés boldog öröme és gazdagsága.
Ki kell tépnünk magunkból a hitetlenség
lelki ürességét, kislelkűségünk gyávaságát.
Kevélységünk és gőgjeink hegyeit
le kell hordanunk.
Bűneink görbe útjait ki kell egyenesítenünk.
Bennünk élő kevés erényeink
göröngyös útjait el kell simítanunk.

Egy biztos: Krisztus már eljött
és itt él közöttünk! Ez tény!
Szomorú, hogy jelenléte oly sokszor
elhomályosodik előttünk.
El fog érkezni az a pillanat,
amikor viszont önként ugyan,
de mégis kénytelenek leszünk
alázattal meghajolni Előtte!
Az évenként újra és újra visszatérő adventek
vannak hivatva életünkben, hogy átéljük,
ez az „újra eljövetele” meg fog történni!
A világ a bűn sötétjében vergődött,
amikor az isteni Fény, - Gyermekként, -
először jött. Karácsony éjjelén pedig
évenként jelenik meg újra és újra.
Hogy fényével megvilágosítsa szíveinket,
melyek e nélkül a felragyogó Fény nélkül,
a bűn sötétjébe ragadnának.
A karácsony van hivatva arra,
hogy fényben állítsa elénk a Gyermeket,
akiről ennek a fénynek birtokában
már meg tudjuk hitünkkel állapítani,
hogy Ő az Istennek egyszülött Fia!
Akiben minden embernek
meg kell látni, - Isten dicsőségét!
Előtte, - az örök Ige előtt, -
kell hódoljon az egész világ,
mint ahogyan hajdanán előtte hódoltak
a messze keletről jöttek,
kiket ezért a történelem bölcseknek nevez.

Soha sem szabad elfelednünk,
hogy nem csupán egy Jászolban
ránk mosolygó Kisdedet fogunk ünnepelni,
hanem abban a Kisdedben
magát a világ Urát köszöntjük.
Akiben mi is rátalálunk Isten dicsőségére!
Aki előtt az egész világ hódolni tartozik.
Aki hatalmával,
- keresztjével és feltámadásával, -
hitünk által, - Isten gyermekeivé tesz bennünket.
Őt engeszteljük adventi lemondásainkkal,
jócselekedeteinkkel, keresztviseléseinkkel,
és kérleljük könyörgéseinkkel,
hogy adja meg szívünk békéjét és nyugalmát.
Tegye nyilvánvalóvá a világ előtt
Isten dicsőségét!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Advent második vasárnapjára.
Már két gyertya ég adventi koszorúnkon!
https://www.youtube.com/watch?v=SOc_oDv_88w
1213. hozzászólás
Létrehozva: 2018-12-08 17:47
Árpád
Hozzászólások: 860
2018. adventjének nyolcadik estje!

Együtt várjuk Őt!
Talán éppen idén érkezünk Hozzá!

MÁRIA!
Atya szolgálóleánya,
Fiú édesanyja,
Lélekkel teljes!
Így hívunk, Mária!
Add Urunk, Istenünk,
hogy ismerjük meg a Szűzanyát,
mint aki igent mond,
és hallgató szerénységgel
hordozza Őt,
akinek
minden szavát megőrzi:
Jézust!
(Pierre Griolett, - Csanád B.)

A katolikus egyház liturgiájában
ma ünnepli a
Szeplőtelen fogantatás
Asszonyát és titkát.
Őt, aki üdvösségünk Hajnalcsillaga.
Belőle készített az Atya,
- Fiához méltó hajlékot.
Isten bölcs elgondolása,
hogy Fiának Édesanyja
szeplőnélkülien szent legyen.
Aki tökéletesen alkalmas arra,
hogy a Megtestesülő Istennek
lakása legyen.
Így lett Mária
az emberiség adventjének
és minden egyes ember
adventjének nagy alakjává.
Akit a Biblia szerint,
az Isten által küldött angyal így köszönt:
,,Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!”
Ebbe a pillanatba pedig
beleremegett az egész teremtés!
A Szeplőtelen názáreti lány
kimondja ,,Igen” - jét,
és szent Méhe Isten hajlékává lesz.
Ha őszintén igent mondunk Istennek,
mi is isteni léttel telünk meg.
Templommá válunk.
Ennek a templomnak építése
Mária által kezdődött.
Befejezést akkor nyer,
ha majd mindenki beleegyezik abba,
hogy Isten lakást vegyen benne!
Égi Édesanyánk felé forduló
szép adventi estét!
Szeretettel:

Árpád

Adventben, - elképzelni sem tudok
szebb imát, mint az Üdvözlégy Máriát …
Hallgassátok meg, az ősi gregorián dallamán,
és két jeles feldolgozásban:
Ave Maria (gregorián)
https://www.youtube.com/watch?v=M6SpLV8sCM8
Caccini: Ave Maria
https://www.youtube.com/watch?v=4mBJIbQHTHY
Ave Maria from the motion picture Modigliani - Bel Canto Choir Vilnius
https://www.youtube.com/watch?v=Voja3B_H2PY
1212. hozzászólás
Létrehozva: 2018-12-06 17:01
Árpád
Hozzászólások: 860
2018. adventjének hatodik estje!

Együtt várjuk Őt!
Talán éppen idén érkezünk Hozzá!

Legszebb idő
a Várakozás,
a Gyermek ideje.
Közel a néma tenger
beszédes mormolása,
a megváltó ígéret
próféta moraja,
a titkok áradása.
Mégis oly ismeretlen,
hogy küzdeni kell érte,
szenvedni és siratni,
hogy végre megszülessen.
(Csanád Béla)

Advent folyamán,
mint az összeírásra igyekvők,
mi is, - Betlehembe,
a Jászol felé haladunk.
Bennünket is borít,
saját lelkünk sötétje.
Merünk-e bekopogni
a Jászol hívogató örömébe?
Remélhetünk-e helyet
az isteni Szeretet melegében?
Mindnyájan a Fény felé haladunk!
Legfeljebb nem mindenki ismeri ezt el,
vagy nem mindenki ismeri fel.
Pedig a jól megélt advent napjai után,
együtt érünk a Célba!
Együtt fogunk leborulni
az Égi Kisded előtt.
Imádva és áldva Őt!
Irgalmáért könyörögve,
bocsánatát kérve.
Mindnyájan homályból érkezők vagyunk,
ám Fénytől érintettek leszünk.
Engedjük, hogy a Kisded fénye,
- már előre, - ragyogja be világunkat.
Akár a mai estén!
Szeretettel:

Árpád

Ady Endre: Az Úr érkezése - Bubik István
https://www.youtube.com/watch?v=NZk4AMAlqi0
Bárdos Lajos - Ady Endre: Az Úr érkezése (Paksi Városi Vegyes Kar)
https://www.youtube.com/watch?v=K52c7CUCVIg
Misztrál : Az Úr érkezése
https://www.youtube.com/watch?v=6goU1N8YepU&feature=related
1211. hozzászólás
Létrehozva: 2018-12-05 18:03
Árpád
Hozzászólások: 860
2018. adventjének ötödik estje!

Együtt várjuk Őt!
Talán éppen idén érkezünk Hozzá!

Selymes harangszó öleli a tájat,
sok évezredet keltő, lágy zene,
a lelkeken át ringatózva árad,
s dallama már az Öröm éneke.
Fent: homályból kibomló, tiszta tenger.
Dércsipkés fák alatt térdel a csend.
A halk szélben felhők illata lebben,
s a Pusztában Kiáltó hangja zeng.
A Szeretet jön! Mérhetetlen évek
messzeségéből a világba lép.
Redőtlen úton közeleg az Élet,
s zengő sugárral meghasad az ég.
(Balássy László)

A betlehemi Jászol felé haladó,
Istent dicsérő és magának békét áhító
emberiség, - újra és újra, -
válaszút elé érkezik.
A festők vásznai,
a zeneszerzők pasztoráljai,
a lírai vallomások költői is,
- éppen csak sejtenek valamit,
a történelem legfontosabb eseményéből.
Az Isten lépett be történelmünkbe!
Olyan ember lett,
mint amilyenek mi vagyunk.
Hogy elénk élje az emberlétben rejlő
lehetőségeket és adottságokat.
Azért, hogy az ember ki tudja mondani
igenjét vagy nemét
a közénk érkező Istennek.
Aki kimondja az igent,
annak át kell formálnia életvitelét.
El kell fogadja értékeit és tiltásait.
S azokat meg is kell valósítania.
Aki pedig nemet mond,
- annak viselnie kell e szomorú választás
összes következményét.
Kétségünk ne legyen azt illetően,
hogy mi az igent, vagy a nemet válasszuk.
Döntenünk nem holnap, - ma kell!
Sőt már ma este, adventi koszorúnk
égő első gyertyájának fényénél!
Szeretettel:

Árpád

Arcangelo Corelli: D-dúr Concerto Op. 6 No. 4, - Voices of Music
https://www.youtube.com/watch?v=3smZkpqXYHs&index=5&list=RDLz0FmmNrTck
1210. hozzászólás
Létrehozva: 2018-12-04 17:54
Árpád
Hozzászólások: 860
2018. adventjének negyedik estje!

Együtt várjuk Őt!
Talán éppen idén érkezünk Hozzá!

Krisztus előtti csend,
csillagérlelő adventi éjszaka,
vízcseppszomjas a világ,
olyan, mint kiszáradt értelem szava.
Kitakart sorsunkat rejtenénk:
milyen kesernyés számadat!
Megtorpant vonaglással
vágyaink tapogatódznak.
.... ....
Várunk: ránk nehezül a csend,
csillagérlelő adventi éjszaka,
vízcseppszomjas a világ,
olyan, mint kiszáradt értelem szava.
(Kelemen Erzsébet)

A Keresztelő hozzánk is szól:
„Teremjétek a bűnbánat méltó
gyümölcseit!" (Lk 3, 8)
Adventi készületünk leg lényege ez!
Megszabadulni, elfordulni, megváltozni.
Szenvedélyeinktől, rossz szokásainktól.
Mindattól, amiről tudjuk,
Istennek nem tetszik bennünk.
Ne féljük kimondani:
szentebb emberré kell lennünk.
Képtelenség jónak lenni?
Ez nem igaz!
Isten bölcs segítsége vezet minket,
hogy adventünkben, életünkben,
- találkozzunk Szent Fiával.
Ha valamikori megtérésünk
őszinte volt,
akkor már nem a külső körülmények
változtatásával kell törődnünk.
Bensőnkben kell megengednünk,
hogy életünk
Isten kegyelmének csodája legyen!
Haladásunkban már,
semmi sem zavarhat minket.
S közben éljen bő reményünk:
minél jobbak leszünk,
annál inkább hatni tudunk ott,
hová küldetésünk szól.
Legyen szép és eredményt hozó,
- az idei adventünk!
Szeretettel :

Árpád

Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő, - beteljesült már az idő!
https://www.youtube.com/watch?v=XSkYJFQXx3w
1209. hozzászólás
Létrehozva: 2018-12-03 17:20
Árpád
Hozzászólások: 860
2018. adventjének harmadik estje!

Együtt várjuk Őt!
Talán éppen idén érkezünk Hozzá!

Adj fényt nekem kérlek ... ...
adj fényt, s reményt nekem,
hogy minden napomat újra kezdhessem
és szerethesselek tiszta szívből...
(Angyal G.)

A világ karácsonyi sürgős-forgós,
vásárlós előkészületében,
az emberben oly sokszor,
az elutasítás vesz erőt.
Ebben a Lényegtől való elzsongításban,
nem könnyű megélni
az Úrjövet szent időszakát.
Nyoma sincs itt az igaz bűnbánatnak,
a lelki megújulás iránti vágynak,
sem a csendes békés várakozásnak.
Ez nem méltó
a Jászolba született Kisdedhez!
Ez nem más, mint szeretet-mázzal,
békeöntettel lealacsonyított hangulatüzlet.
Ebben a közegben azután,
Isten Fia, - miképp születhetne meg?
Újra és újra, minden esztendőben
meg kell keresztelnünk, közkeletű szóval,
újra evangelizálnunk a karácsonyt!
Hogy majd a Szenteste,
- a Születés csodálatos estéje, -
képes legyen erőt sugározni ránk,
amiből majd élhetünk
egy újabb esztendőn át!
Szeretettel:

Árpád

J. S. Bach: 140. Kantáta (részlet)
https://www.youtube.com/watch?v=Lz0FmmNrTck
1208. hozzászólás
Létrehozva: 2018-12-02 17:16
Árpád
Hozzászólások: 860
2018. adventjének második estje!

Együtt várjuk Őt!
Talán éppen idén érkezünk Hozzá!

Öröm számunkra ez az adventi,
- karácsony felé való haladásunk.
Egyben felelősség is!
Nem vigasztalhat az öröm anélkül,
hogy ne vennénk tudomást
a ránk rótt felelősségről.
Mert Aki érkezik,
emberré lett, hogy az embernek
vissza adja isteni rendeltetését.
Ez a rendeltetés volt jelen Születésében.
Ez a rendeltetés van jelen,
bennünk való megszületésében.
Ennek a feszültségnek kellene
jelen lennie adventünkben.
Megmaradni és mássá válni!
Ennek eredményeképpen
- karácsony estéjén majd visszanézve, -
nem valami édeskés képzelgés
lesz úrrá rajtunk,
hanem határtalan Öröm.
Annak öröme, hogy az Úr segítségével,
- teljesítettük adventi feladatunkat.
Úgy, hogy éppen alázatunkban,
- bűnösségünk felismerésében, -
adatott meg, hogy felemelkedjünk Hozzá.
Hozzá, - aki a Jászolba ereszkedett alá,
- hozzánk!
Ő tegye széppé életünket,
mai esténket!
Szeretettel :

Árpád

Palestrina: Alma Redemptoris Mater - motetta
A milánói Cappella Musicale Basilica, - vez: Giovanni Vianini
https://www.youtube.com/watch?v=uWq-SdmNMmA&feature=related

Alma Redemptoris Mater (Simple Tone) - gregorián
https://www.youtube.com/watch?v=iq5CKlOyeMk
1207. hozzászólás
Létrehozva: 2018-12-02 17:16
Árpád
Hozzászólások: 860
2018. adventjének első estje!

Együtt várjuk Őt!
Talán éppen idén érkezünk Hozzá!

Szeretettel köszöntelek Benneteket!
Ismét eltelik lassan az esztendő…
Ismét közeledik a karácsony…
Hogy belépjen szívünkbe az Ünnep,
és az Ünnepelt, - ha Ő megengedi nekünk, -
haladjuk idén is együtt.

Új Advent! Új lehetőség!
Ha az adventi lelkület
kialudna lelkünkben,
örökre elvesznénk.
Erőre kapna a bűn gyökere.
A számunkra létező világ
Isten ígéretétől fényes és ragyogó.
Annyit jártunk már
a reménytelenség ösvényein!
Csak is az Isten adventi ígéretében,
bízó ember éli a valóság életét.
Advent reménye nélkül életünk
zuhanás a semmibe.
Adventi reményünk alapja az,
hogy az Érkező, - már megérkezett!
Megszületett,
- keresztre feszíttetett és feltámadt!
Ő, - mindnyájunk Reménysége!
Ő töltse meg reménnyel Adventünket!
Adjon, - szép estéket!
Szeretettel:

Árpád

„Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.”
(zsolozsma himnusza)

Rorate caeli - gregorian
https://www.youtube.com/watch?v=DRoBxNbUO28&feature=related
1206. hozzászólás
Létrehozva: 2018-12-01 16:36
Árpád
Hozzászólások: 860



Holnap vasárnap!(advent 1. vas C év)

Az én Jézusom a Krisztus, amikor a világ
végéről szól, - többek között ezt mondja:
„Az emberek megdermednek a rémülettől,
miközben várják, hogy mi történik
a világgal.” (Lk 21, 26)
Az adventi időszak kezdetén
Jézusnak végső időkről szóló szavait
tárja elénk az evangélium.
Jelekről szól, melyek félelmetesek
és rendkívüliek.
Sokszor úgy tűnik, mindezek éppen
a mai időkben látszanak beteljesülni.
Annak következménye ez,
hogy korunkban, - egy nagy falu lett a világ.
Pillanatok alatt értesülhetünk
minden katasztrófáról, s a képek jelenbe
és közelbe hozzák a történteket.

Az Isten-hívő ember ezzel szemben tudja,
hogy élete biztonságban van
Istenének gondviselő kezében.
Ez azonban könnyelműségre
nem adhat okot neki.
Életének minden percéről
számot kell adjon!
Isten pedig, - jelenlétével mellette áll,
erősíti és bátorítja őt.
Rábízhatjuk magunkat
a történelmi viharokban is.
Világvégi jelenségek közepette is.
És ha Ő velünk van, - Általa, -
minden nehézségen
felül tudunk emelkedni.

Jézus Krisztus emberségében jól ismerte,
- hisz Ő is megélte, -
a létnek bizonytalanságát, aggodalmát,
önmaga kiszolgáltatottságát.
A hívő embernek is,
- még ha hisz Istenében, hisz a világban
és az emberben is, -
még neki is szörnyűségesnek tűnik a világ.
Hatalmasan vaknak és brutálisnak.
Amint lökdösi az embert ide-oda.
Annak ellenére,
hogy oly szépen berendezte
az ember a világot,
- hőserővel lakhatóvá tette, -
jól tudja, léte mégis
csak a pókhálónyi szálon függ.
Tönkreteheti tűz (atom),
földrengés vagy tengerár…
Ám legdrámaiabban
erkölcsének megbomlása.
A férfi, nő, - elveszített önazonossága.
A család s a nemzet eszméjének
teljes kifosztása.
A figyelmeztetés elhangzott:
nem tudhatjuk előre sem az órát,
sem a napot!
Tiszta lelkiismerettel kell
állandó készenlétben élnünk!

Az advent az Úr eljövetelére való
várakozás ideje.
Isten szeretetének jeleit várjuk.
Jeleket, amelyek bennünket hitre vezetnek.
Amivel Isten szeretetét,
megváltásunk titkát tudjuk elfogadni,
mint idei karácsonyunknak Ajándékát.
A csillogó adventi kavalkád,
könnyen letéríthet bennünket
a hitnek ezen útjáról.
Mi azonban figyeljünk a legfontosabbra:
Jézus Krisztus hitünk által
szülessen meg, - szívünkben!
Szeretettel:

Árpád

Advent első vasárnapjára:
https://www.youtube.com/watch?v=9fYs-xgrGI8


1205. hozzászólás
Létrehozva: 2018-12-01 16:36
Árpád
Hozzászólások: 860
AZ ÉN DRÁGA SZÉP ERDÉLYEM
SZOMORÚ NAPJA, - DECEMBER 1.

Száz éve történt!
A magyarok, ott a Kárpátok koszorújában
államiságuk elvesztéseként élték meg
1918-ban, ezt a napot! Erdély elrablását!
Magyar ajkú lakosság most már sajnos, -
nem annyira számottevő nagyságrendben található,
mint akkor, amikor ez a Tragédia megtörtént.
De vagyunk még, - s úgy tűnik
egyre többen leszünk, - kik lélekben,
szellemi támogatásban részesítjük
erdélyi és székely-magyar testvéreinket,
akik remélhetőleg Isten segítségével
képesek lesznek túlélni ezt a nagy kihívást.
S megérik a napot, - amikor
szép valóságba szökkennek törekvéseik.
Életbe lépnek a be nem tartott
gyulafehérvári ígéretek.
Amit az akkori új román állam,
megalakításának alapelveként,
a Nemzet¬gyűlés kinyilvánított.

,,1. A teljes nemzeti szabadság
az összes együtt élő nép számára.
Minden nép saját kebeléből való egyének által
saját nyelvén fog élni a közoktatással,
közigazgatással és igazságszolgáltatással.
Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában
képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban
és az ország kormányzásában.
2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti
szabadságot az ország összes felekezetének.”

Adja Isten, hogy Erdély, - a Kárpátok Svájca legyen!

https://www.youtube.com/watch?v=IOJFExAx-uc&feature=c4-overview&list=UUm2V9Sw1tqEN-ShBSd52LWQ
1204. hozzászólás
Létrehozva: 2018-11-24 17:53
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap! (évközi 34. vas B év)
Krisztus a Mindenség Királya!

Az én Jézusom a Krisztus, aki Pilátusnak
és rajta keresztül
mindnyájunknak jelenti ki:
„Az én országom
nem ebből a világból való!” (Jn 18, 36)
Országa az emberi társadalmak felett
egy másik közösség,
azoknak a közössége, akik őrá hallgatnak.

Az egyházi év utolsó vasárnapján
Krisztust ünnepeljük,
mint a világmindenség királyát.
Azt a Krisztust, akinek alakját
az evangéliumokban úgy látjuk,
mint egy szegény embert,
aki csupa jóra, szépre tanította
a népet és csak jót tett velük és értük.
Hatalomra soha nem törekedett.
És most kijelenti, - király Ő,
de országa nem e világból való.
Ő minden embert
egy egészen más közösségbe hív.
Oly közösségbe, melynek alapja
az igazság és a szeretet.
Közössége olyan országot formál,
amely csak
második eljövetelével lesz látható.
Azok az üdvözültek alkotják Országát
akik hűségesen követték
szereteten és igazságon alapuló életelveit.

Valójában arról beszél: kétféle ország van.
A földön megvalósuló országok
és az általa hirdetett Ország.
A földi országokban az emberek
képtelenek megtenni az hatalomnak igazságot.
Ezért teszik meg igazságnak a hatalmat.
Jézus azt akarja,
hogy Országának megvalósulásán dolgozzunk,
- az Isten Országának létrejöttén, -
ahol az igazság a hatalom,
az élet teljes folyamán.
Ennek az országnak eljöveteléért kell
parancsa szerint imádkoznunk:
„Jöjjön el a Te országod!”
Ez az ország sajnos még, -
nem található meg a világban.
Egyszerűen úgy mondjuk,
- túl van ezen a világon.
És ezért mondja Jézus,
akinek Isten ennek az országnak
királyságát adta,
hogy az ő országa nem e világból való.
Az Ő országa a mindig eljövendő,
a hozzánk mindig közeledő Ország.
Boldoggá teszi életét, már földi létében is az,
aki ennek az országnak építésén fáradozik.
Jézus mindenség feletti királyságán.

Pilátus előtt megvallotta:
„én király vagyok!”
Már a szenvedés küszöbén áll.
E szenvedésével és a Kereszt trónján
valósul meg igazán királysága és győzelme.
Királyi dicsőségét pedig feltámadásával
és majd elkövetkező
második eljövetelével nyilvánítja ki.
Győzelme a keresztfán, - a jövőbe,
a történelem végéig kiható győzelem.
Boldog lehet ki ennek a jövőnek,
- Országának, - részese már itt,
ahol elkezdődött országlásának
örök jelene!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=awiT7narvnQ
1203. hozzászólás
Létrehozva: 2018-11-17 21:00
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap! (évközi 33. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, amikor
a végső időkről beszélt tanítványainak,
nagyon határozottan mondta:
„Ég és föld elmúlnak, de az én igéim
soha el nem múlnak.” (Mk 13, 31)

Az Egyház, a kétezer éves történelme
folyamán mindig, Jézus Krisztus Igéjéből,
mint forrásból táplálkozik.
Szavai a keresztény életvitel
alapjait tartalmazzák.
Mindig így volt és ma is így van!
Az pedig nem igaz,
hogy ma nem szomjúhozza
és éhezi az emberiség a Jézusi Szót.
A közömbösség ijesztő térhódítása
közepet is, - ma is ez élteti.
A célt vesztett emberiségnek
éppen ez az elbizonytalanodása
kiált ma is, - jobban, mint bármikor, -
az Úr szavának eligazításáért.
Mint legbiztosabb fogódzópont után.
Az Ő Igéi, soha el nem múlnak,
- hangzik Jézus szigorú intelme.
Bár ez komornak és fenyegetőnek hathat,
mégis sokkal inkább vigasztalást
és biztonságot kell nyújtson nekünk.
Ezért is annyira szükséges,
el nem mulasztható kötelessége
a keresztény embernek,
és az egész egyháznak, a
„tegyetek tanítványommá minden népet”
parancs megtartása.
Mert ebben a tanításban
juthat el mindenkihez
Krisztusnak el nem múló Igéje.
Istenünk üzenete, mely minden korok
minden emberének szívéhez szól.
Ezt az egy adott korban elhangzott
isteni üzenetnek jelenkorra is érvényes
tartalmát szükséges bemutatni
és mai módon megfogalmazni.
Az Úr, - Lelke által, - ügyel arra,
hogy miközben mai nyelven
értelmezzük Szavát,
abban semmi,
de semmi változás ne történjen.
Megtalálva a mai formát, kell őrizni
annak eredeti tartalmát.
Ez a soha el nem múló Szó nemcsak
a keresztény egyházak közös kincse,
de egyben az emberi,
ezen belül az európai kultúrának is
kultúraformáló gyökerét képezi.
Ezt szeretné tönkre tenni a napjainkban
világszerte, de különösen Európában,
oly kíméletlen dühösséggel ellene támadó
balliberális irányzat.
Pedig Isten Szava,
- hozzánk szóló Üzenete, -
nemcsak a művészeti alkotások
hordozóin válik
az emberiség közös kincsévé,
de minden korok emberének
lelkét és szívét alakítja és finomítja.
Az el nem múló Ige
gyümölcséből táplálkozva
meríthetünk erőt
életünk megpróbáltatásaiban.
Ennek az erőnek forrása és éltető vize,
maga a Feltámadott és közöttünk élő
Jézus Krisztus. Csak az Ő Szava,
- ez a soha el nem múló Ige, -
képes megtartani,
üdvösségre vezetni bennünket!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=3TmMPU78O0U&feature=youtu.be
1202. hozzászólás
Létrehozva: 2018-11-10 16:38
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap (évközi 32. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, figyelmeztette
az előtte levő tömeget: óvakodjanak
az írástudóktól, - „akik színleg
nagyokat imádkoznak. Ezért
keményebb ítélet vár rájuk.” (Mk 12, 40)
Ismét olyat mond, teljes határozottsággal,
ami ránk is, ma is, - érvényes.
Istent nem lehet megtéveszteni,
mert az ember szívébe lát.
Jól látja az „írástudókat,” akik bár
jól ismerik a vallási előírásokat,
mégis inkább a látszatra törekszenek.
Cselekedeteik pedig nem
az Isten iránti szeretetből fakadnak.
Az emberek tetszését akarják megszerezni.
Amit tesznek, még ha a
vallásosság köntösében is,
szív és lélek nélkül teszik.
Jézus, - meg is fenyegeti őket:
mivel ti nagyokat imádkoztok
a látszatra törekedve,
ezért majd ítéletetek is sokkal nagyobb lesz!

Mint oly sokszor, most is magunkra
ismerhetünk Jézus elítélő szavaiban.
Azokról az emberekről beszél,
akik a vallásban példát kellene mutassanak,
akiknek az élete mintaként kellene
szolgáljon a többi ember számára.
Mert vajon kihez is szólhat
annak az embernek imája,
aki csak színleg imádkozik?
Egészen biztos, hogy az emberekhez
a látszat kedvéért, - és nem Istenhez.
Az ilyen ember cselekedetei, szavai
csak önmaga körül forognak.
Önmagát helyezi előtérbe és magát mutogatja.
Éppen a címzett, - Isten, -
marad ki belőle és kimarad a tartalom is.
Ez az egész nem több, mint üres semmiség.
Jézus nyíltan felrója ezt a magatartást.
Ez pedig oly könnyen
megmutatkozhat a mi életünkben is.
Amikor a szépnek mutatott külső alatt
hamisság rejtőzik.
Ma is, - minket is, - kísért a képmutatás,
kísért az igazság színlelése.
Könnyen felöltjük magunkra
ezeket a Jézus által elítélt a tulajdonságokat.
Ekkor bennünk is elválik
az imádság az igazságosságtól.
Ez pedig súlyos ítéletet von magára.
Ha azt mondjuk, hogy szeretjük az Istent,
de valójában elébe helyezzük
a mi saját önteltségünket, -
elítéltettünk!

Naggyá válni Isten szemében csak
a pózolás nélküli, őszinte megalázkodás
és vallásosság által lehet.
Isten tekintete gyönyörködik az ilyen embereken,
akik a legtermészetesebben,
magától értetődő módon teszik a jót
és szólnak imájukban Istenhez.
Akik nem méricskélik magukat senkihez,
hanem egyszerűen odaadják magukat Istennek
és az embertárs szolgálatának.
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=xVcvCwIRb2k
1201. hozzászólás
Létrehozva: 2018-11-03 20:03
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap! (évközi 31. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki
az őt faggató írástudónak,
beszélgetésük végén,
különös mondatot mond:
„Nem jársz messze Isten országától.”
(Mk 12, 34)
Az írástudó arról faggatta Jézust,
mi a véleménye,
melyik a parancsolatok közül a legelső.

Ha mi beszélgetnénk az Úrral,
- ugyanerről, - nekünk is ezt mondaná?
Ő együtt beszél az Isten iránti szeretetről
és az emberek iránti szeretetről.
Hitünk csak akkor valós és igaz,
ha cselekedeteinkben mutatkozik meg!
Nagyon valószínű, ugyanerről
ugyanezt mondaná nekünk is.
Hogy mi is közel járunk
az Isten országához,
de még csak épp a kapujában állunk.
Lehet, hogy Isten országa
már csak karnyújtásnyira van tőlünk,
de még korántsem bizonyos,
hogy el is nyerjük.
Vagyis még a legtökéletesebb
istenismeret és vallásosság sem igaz,
hogyha nem fakadnak belőle
a szeretet cselekedetei.
Márpedig mit érne közel járnunk
Isten országához,
ha a szeretetlenség megkötözöttsége
okán képtelenek lennénk belépni oda?
Legyünk bár hasonlók
ahhoz az írástudóhoz,
de a kegyelem által immár,
ne csak közel legyünk Isten országához,
hanem törekedjünk arra,
hogy be is lépjünk oda.
Bölcs ember az, - aki megérti ezt.
Érti és látja, - tudja és megéli, -
hogy Jézus Krisztus
a szeretet parancsában látja
a legfőbb törvényt,
amely szeretet egyrészt Isten,
másrészt az embertárs felé irányul.

Az nagyon nagy probléma
lenne életünkben,
ha a szeretet parancsát,
mint valami külső kényszert
akarnánk megélni.
Akkor attól, szinte megbénulnánk.
A szeretetünk csak akkor ér valamit,
ha szívünkből jön.
Ha azt szívünkbe írt törvényként éljük meg,
- boldog örömben,
a legnehezebb körülmények között is, -
életünk folyamán.
Az ember, legyen az keresztény,
vagy bármilyen vallású, -
aki már érezte Isten szeretetét,
aki megtapasztalta életében Isten
gondoskodó, és szerető jelenlétét,
- hogy Isten maga a Szeretet, -
az egészen természetesnek tartja
e szeretet viszonzását, valamint
istenszeretetének továbbsugárzását
az emberek felé.
Legyen a szeretet
életünk legfőbb vezérelve!
Minden cselekedetünket
határozza ez meg!
Mindig és szünet nélkül!
Ahogyan szívünk dobban,
- minden pillanatban…
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Ma 62 éve történt 56 vérbefojtása!
https://www.youtube.com/watch?v=gM5Q7pSsRoM&t=8s
1200. hozzászólás
Létrehozva: 2018-11-01 20:15
Árpád
Hozzászólások: 860
Mindenszentek estéjére,
halottak estéjén…

Igyekezzünk oda jutni,
hová ők már eljutottak…

Mit ér a szenteket,
- akik előttünk éltek,
a hitet, reményt és szeretetet
hősies fokban gyakoroltál életükben
és már ott vannak a mennyei dicsőségben, -
tisztelnünk és ünnepelnünk?
Hiányzik ez nekik?
Ugyan már!
Kel nekik a dicséretünk?
Nekik, - akiket Jézusunk ígérete szerint,
maga az Isten fogadott dicsőségébe?
Egyáltalán nem hiányzik nekik
a mi dicséretünk, - ünneplésünk!
Nekünk azonban javunkra válik,
ha tiszteljük őket,
ha közbenjárásukat kérjük,
ha példát veszünk róluk!
Rájuk tekintésünk
vágyat kell gyullasszon bennünk!
Vágyat a velük való boldog közösségre.
Hisz ők is, - ezt bizonyosra vehetjük, -
várva várnak minket.
S mi mennyiszer megfeledkezünk erről!
Ne szűnjünk meg keresni az odafentvalókat
és bátran kívánkozzunk oda,
hová ők már beérkeztek.
Lángoló buzgóság kell eltöltse lelkünket
ha erre a vég nélküli gyönyörű
Találkozásra gondolunk!

Hasonló gondolatokkal gyújtsuk meg
mécseseinket is Szeretteink sírján,
és helyezzük oda
az emlékezés hálavirágait.
Krisztus, - a meg nem szűnő Világosság, -
ragyogjon ránk, - már most, -
és majd örökké,
a szentek Közösségében!
Szeretettel:

Árpád
1199. hozzászólás
Létrehozva: 2018-10-27 18:06
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap! (évközi 30. vas B év)

Elhangzott-e már felénk életünkben
az a szó, amit a jerikói vaknak mondtak
az úton levők?
Akkor, amikor Jézus magához hívta,
- a többiek figyelmeztették:
„Bátorság! Gyere, - téged hív!”
(Mk 10, 49)
Kaptunk- e figyelmeztetést
embertársainktól,
vagy figyelmeztettünk- e másokat,
a jézusi hívásról, sürgetésről.
Boldog lehet az az ember,
aki felé elhangzik a szó:
„Bátorság! Gyere, téged hív!”
Ha pedig belátjuk és
meggyőződésünkké válik,
hogy Jézus hív, - akkor mit kell tennünk?
Ugyanazt, amit a jerikói vak tett.
Eldobni az addigi lekötöttségeinket,
- felugrani és Jézushoz menni!

A jerikói vakot
a látásra való igény hajtotta.
Vágy az értelmes,
egyre többet látó emberi életre.
Arra pedig
a körülötte levők figyelmeztették,
hogy induljon, - mert őt hívja az Úr.
Mi is, valamennyien, mint a jerikói,
oly sokszor, - nem csak vakok,
koldusok is vagyunk.
Ha pedig vakságunkból meggyógyulunk,
feladhatjuk koldus voltunkat is.
Aki megszabadul, - Isten kegyelméből,
vakságából,
az már képes a jézusi látásmódot,
a jézusi szabadságot választani.
A kérdés pedig az, - merjük-e
teljes határozottsággal kérni,
hogy megszabaduljunk vakságunktól?
Vállaljuk- e mindazt,
ami azzal jár, hogy már látunk?
A jerikói koldus,
Jézussal való találkozásáig,
testi látással nem bírt.
Ezzel egyenes arányban
fejlődött ki benne a lelki látás, - a hit!
Hit a hozzá közeledő,
őt magához hívó Jézusban.
Annyi, - önmagát még akár
kereszténynek nevező
embertársunk életéből is, -
hiányzik ez az isteni erény.
A vallás külső gyakorlatait úgy ahogy
teljesítik, de ez csak valamiféle,
hangulat, szentimentális érzelem
és nem igazi, mély hit,
amire az élet alapozható.

Igazi és mélységesen erős vágy
kellene hajtson minket is az Úrhoz.
Keresztül mindenen!
Szemben a visszatartó dolgokkal,
az Úrhoz való kiáltásunkat
csitítani akarókkal.
Látni szeretnénk, - látni akarunk!
Lángoló hittel élni életünket!
Ezzel a hittel, - és az Úr segítségével, -
legyőzhető minden akadály.
Erősítsen bennünk az Úr
a hittel való látásra.
Ne féljünk egymásnak mondani:
„Jézus, téged is hív!
A te vakságodat is meg akarja gyógyítani!”
Szép, és a hit látásában megélt
őszi vasárnapunk legyen,
mindnyájunknak!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=ilW7uVgooPQ
1198. hozzászólás
Létrehozva: 2018-10-20 20:28
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap! (évközi 29. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki az Őérte
mindent elhagyók jutalmáról tanít
a mai vasárnap evangéliumában.
Ezen Jakab és János fantáziája
azonnal, - egyből meglódul.
Nekik, - akik nemcsak követték Jézust,
de az idők folyamán Jézusnak legbensőbb
tanítványi körének is tagjaivá váltak.
Hiú módon nemcsak Jézus követőkké
akartak válni, hanem hatalommal bíró
vezetőkké is Jézus eljövendő országában.
Jézus pedig világosan, - másfajta
felemelkedésre hívta fel figyelmüket,
és valójában a mi figyelmünket is.
Igazi felemelkedést
csak a szeretet-szolgálat által lehet elérni.
Isten országában az egyszerű lelkek,
az alázatosak lesznek az elsők.
Azok, akik saját érdekeiken felülemelkedve,
mások szolgálatára összpontosítanak.
Jézus szeretettel figyelmeztet:
„Nem tudjátok, mit kértek!” (Mk 10, 38)

Jézus a maga engedelmességére, hitére,
életútjára nézve, - tudja,
mi vár rá, mit vállalt.
S felteszi a kérdést:
követői tudják-e mindezt vállalni?
Mikor kiderül a többi tanítvány előtt,
hogy ezek mit kértek Jézustól,
zúgolódni kezdenek.
Féltékenyen, irigyen és elváróan.
Jézus a kérés mögött meghúzódó
emberi indulatot ítéli el.
Hisz elfeledkeztek a Messiás útjáról,
szenvedéséről és csupán csak
a dicsőségében akartak osztozni vele.
Ugyanakkor Krisztus útján csak az járhat,
aki elfogadja, hogy a jutalmazás egyedül
a mennyei Atya hatáskörébe tartozik.
Az elsőbbség pedig,
a nagyobb szolgálatban és odaadásban van.

Jézus élete, - a maga teljes egészében, -
másokért odaadott,
a szenvedés és a halál jegyében folyó élet.
Nem is lehet ez másként,
mert a Messiás élete csak így lehet
a bűn rabságában sínylődő ember életéért
kifizetett váltságdíj.
Általános és személyes értelmében egyaránt.
Ugyanakkor őszinte, de nagyon emberi
gondolkodást árul el a két tanítvány.
Azt hiszik, hogy csodákat tevő
és csodásan tanító Mesterük,
hamarosan trónjára ül.
Ebből szeretnének
önző módon hasznot hajtani.
Jézus rámutat lényeget láttatóan,
- és szeretettel utal arra, - hogy
az a sors, amely Őrá vár,
a tanítványok osztályrésze is lesz.
Jakab és János csak a földi dolgokat,
a hatalmat és az ezzel járó előnyöket látja.
Ugyanakkor Jézus, az Isten országának
rendjét villantja fel előttük.
Annak az országnak rendjét,
mely számunkra már megkezdődött.
Hisz annak jelenében éljük életünk.
Ám az, - az idők végezetében fog beteljesedni.
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=9h4YOMSCJR4&t=81s
1197. hozzászólás
Létrehozva: 2018-10-13 19:02
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap (évközi 28. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki ránézett
a parancsokat megtartó gazdag ifjúra.
Megkedvelte őt, de figyelmeztette:
„Valami még hiányzik belőled!”
(Mk 10, 21)
Mennyire jó lenne, ha elmondhatnánk
mi is magunkról,
hogy Jézus ránk is úgy néz,
mint arra a lelkesedéstől áthatott ifjúra!

Mindentudásával látja
annak hibáit és erényeit.
És látja a benne élő szeretetet is.
Bennünket is így néz.
Bárcsak rólunk is azt mondhatná el,
- megkedvelt minket!
De hisz ez a valóság!
Kedvel, még ha bűnben bukdácsolunk,
- akkor is.
Mert igyekszünk Isten parancsait megtartani.
Még ha vallásosságunk alig több,
mint hétvégi megszokás.
Ha imaéletünk alig több mint a nulla.
Még ha valóságos isten-kapcsolatunk
oly parányi is, mint a mákszem.

Bámulatra méltó
Jézus Krisztusunk szeretete.
Amely a legkisebb jó szándék esetén is
megnyílik, hogy befogadja
a hozzá közeledőt!
Ez a befogadás azonban mindig
a teljességre törekszik.
Teljesen akar bennünket!
Készséges Jézus-követést kíván!
Ez tettrekészség, - szétosztásra készség,
önzetlen követésre való készség,
s a lehetetlenre való vállalkozás készsége.
Oly gyönyörűen fogalmaz,
amikor az ifjúhoz szól:
„valami még hiányzik belőled,”
„add el, amid van!”
S nem csak az anyagiakra gondol!
Erre a kérésre a választ,
a legszegényebb is képes megadni.
De ki képes erre a radikális döntésre?
Voltak, akik képesek voltak!
A szentek hosszú sora…
Az első tanítványoktól indulva
napjaink szentjeiig,
- képesek voltak erre!
Fénylő csillagok előttünk.
Égő fáklyák, kik világítják az utat.
Melegük biztat: ne féljünk!
Legyünk bátrak és nagylelkűek!
Ami Jézusnál vár, az sokkal több,
mint amit az anyagi világ nyújt!
Jó annak, aki tudja:
Jézus már ránézett, és megkedvelte őt.
Hívott! És mindig lehetőségünk van arra,
hogy igennel válaszoljunk hívására.
Már ezen a szép őszi vasárnapon!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=58X6DqSl19o&t=130s
1196. hozzászólás
Létrehozva: 2018-10-05 17:42
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnapután vasárnap! (évközi 27. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki neheztelve
néz a tanítványokra, amikor
elküldik Tőle a gyermekeket.
Nekik, de főleg nekünk mondja:
„Aki nem úgy fogadja az Isten országát,
mint egy gyermek, nem megy be oda.”
(Mk 10, 15)
Ha az Írás mást nem is mondana
a gyermekekről, csak ezt,
akkor is mélységes áhítattal és
hálás szívvel kellene forduljunk minden,
számunkra példát nyújtó gyermek felé.

A Jézus elé vitt gyermekek már itt a földön
boldogok, hisz a gyermekkor önfeledt,
tiszta derűje a mennyország boldogságát idézi.
De miért éppen a gyermekeké
az Istennek országa?
Mert a gyermeki kor különleges állapot.
A gyermekek nem félnek, - nem azért,
mert nem lenne félelemérzetük, -
hanem alapvetően
biztonságban érzik magukat.
A bennük levő közvetlenséget,
bizalmat várja tőlünk is az Úr.
Ezt a gyermeket keresi bennünk is, - Jézus.
Nem a gyerekest, hanem a gyermekit.
A gyermek veleszületett alázatát,
hogy rá van szorulva szüleire.
Jézus azt várja tőlünk, hogy úgy
engedelmeskedjünk mennyei Atyánknak,
- olyan gyermeki rajongással, -
ahogyan csak a gyermek tud földi szüleiknek.

A gyermekség természete jó és értékes.
Felnőttként gyermeknek lenni pedig,
különleges és természetfölötti erény.
Sokkal több, mint a puszta gyerekség.
Lélekben kell gyermekké lennünk,
vagyis természetfölötti szinten.
Akinek ez sikerül, - az jó értelemben, -
élete végéig képes gyermeki lelkületben élni.
Nyitott, bizakodó és tiszta.
S bár a gyermekkort régen kinőtte,
a lelki gyermekséget,
- amit Jézus kíván tőle, -
haláláig képes megőrizni.
A gyermekkor elmúló életállapot,
a lelki gyermekség viszont,
- amellyel Isten országát fogadjuk, -
tulajdonunk, örökre szóló sajátunk.

Amivel már itt a földön is,
- még a nehézségek ellenére is, -
- akár egy hosszú életen át is, -
meg tudjuk őrizni
tiszta gyermeki szívünket.
Boldog és tiszta gondolkodású emberként,
- még ha bűnbe is esnénk, -
úgy tudnánk bánkódni bűneink felett,
őszintén és igazán, mint egy gyermek.
Még a felnőtt bűnmélységek után is lehet
gyermekien vágyni
a bocsánatra, a tisztaságra.
A magyar líra nagy alakjának,
a bűneit megvalló Ady Endrének is voltak
gyermekien tiszta pillanatai,
amikor rátört a vágy
a jézusi gyermekség után:
„De jó volna mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.”
(Karácsony)
Szép őszi vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
J. S. Bach: Korál - Smücke dich, o liebe Seele - Rákász Gergely
https://www.youtube.com/watch?v=yIDqdg-_-0Y
Perpetuum Jazzile - Jovano Jovanke
https://www.youtube.com/watch?v=EZX4v9UW5l0
1195. hozzászólás
Létrehozva: 2018-09-29 18:59
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap! (évközi 26. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki az Írásban
drámai hangon figyelmeztet bennünket
a megbotránkoztatás súlyosságáról:
„aki megbotránkoztat egyet is
e kicsinyek közül,
akik hisznek bennem,
jobb volna annak, ha malomkövet
kötnének a nyakára
és a tengerbe dobnák.” (Mk 9,42)
Botrányt okozni ebben a jézusi,
bibliai értelemben annyi, mint
valakinek megingatni a hitét,
vagy valakit a rosszra, bűnre vezetni.

Jézus szavai meghökkentenek bennünket,
sőt, - bizonyos fokú rossz érzést
keltenek bennünk.
Pedig amikor az Evangélium, - a jó hír,
mondatait halljuk, -
azt örömhírként éljük meg,
amely biztat, bátorít, felemel, gyógyít.
(Szép gondolat ez, Szentírás vasárnapra!)
Itt pedig most félelmet keltő szavak.

Jézus, - tanítványait oktató,
szinte sokkoló
kijelentésében nagy igényeket támaszt
velünk szemben.
A kicsinyeket veszi védelmébe.
Egyben magunktól is óv,
amikor a botrányról, az ártatlan,
a tiszta szívűek
megbotránkoztatásáról beszél.
Határozottan jelenti ki:
a kárhozat lehetősége adva van!
Ne játszadozzunk örök üdvösségünkkel.
A használt kép, - nagyon erős.
Ha valakit nyakánál fogva
a malomkőhöz kötnének
és a tengerbe dobnák,
az sokkal elviselhetőbb lenne,
mint az, ami az örök büntetéssel rá vár.

Pedig, - mennyire könnyen elsiklik
a közvélemény a lelki megtévesztés,
az erkölcsi megbotránkoztatás
sokszor előforduló esete fölött!
Érzéketlenek vagyunk a gyermekek,
és általában az emberek nevelésével,
alakításával kapcsolatos
felelősségünkkel kapcsolatban.
Csak saját szabadságunkat,
hamis önmegvalósításunkat
hangsúlyozzuk
és nem figyelünk oda eléggé,
azokra a szavainkra, tetteinkre,
- amelyekkel másoknak ártunk.
Korunk félreértelmezett
egyéni szabadságának hangsúlyozása
felmenteni akar a másokért vállalt
felelősségünk alól. Pedig ezt,
egyáltalán nem vehetjük félvállról.
Nem szabad elhinnünk
a szabados felfogású társadalomnak,
hogy semmi közünk egymáshoz!
Hogy mindenki élhet
a maga elgondolása szerint.
Hogy nem vagyunk hatással,
sőt nem is szabad hatással lennünk
egymás lelki, erkölcsi fejlődésére.
Nagyon is hatással vagyunk!
Akár belátjuk, akár nem.
A legtöbb bűn és megrögzött rossz szokás
az egyes emberek életében
a mások rossz példája,
rosszra vezető magatartása miatt
következik be!
Jézus szavai valóban félelmetesek.
Azért, mert még a „legkisebbnek” is
végtelen értéke van az Ő szemében,
- Isten szemében, -
és joga van az örök élethez.
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=J5mshPsuFgI&t=1384s
1194. hozzászólás
Létrehozva: 2018-09-22 19:17
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap! (évközi 25. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki ezekkel
a szavakkal akar lelkesíteni és
elkötelezettségre biztatni minket:
„Aki pedig engem befogad,
nem engem fogad be,
hanem azt, Aki küldött engem.” (Mk 9, 37)

Ez a tanítás egyben kijelöli az utat
és a legkisebbek befogadását hozza
példaként, hogy képesek legyünk
befogadni a Legnagyobbat, - Őt, -
aki Atyjától jött közénk.
Ha Őt befogadjuk, akkor megtörténik
életünkben magának az Istennek befogadása.
Csodálatos érkezés, - mely csodálatos
befogadást feltételez és valósít meg.
Jézus személyében maga Isten lett
egy közülünk. Kis gyermekként
jött közénk, mi pedig megnyílunk előtte
reményt nyújtó hitünkben.
Ez a hit képessé tesz bennünket arra,
hogy szeretettel forduljunk a legkisebbek,
a leggyengébbek felé.
És segítő kezet nyújtsunk
a felénk közeledő rászorulónak.
Hiszen benne Isten közeledik felénk.

Mit tesz Jézus,
hogy ezt ábrázolja nekünk?

Magához ölel* egy kis gyermeket,
s ezzel mutatja meg,
hogy Isten végtelen mélységű Titka
mennyire nyilvánvaló minden gyermekben.
A bennünk levő,
gyermekkel való meghittségünk pedig,
készségessé tehet bennünket
az Istenünkkel való meghittségünkre is.
Tökéletesen meggyőző magyarázat
arra nézve,
hogy miért jött el közénk Gyermekként.
Miért mondta magáról,
hogy Ő az „Ember Fia.”
És minél inkább az „Ember Fia” - Ő,
annál inkább az „Isten Fia” is egyben.
Ő annyira megélte közöttünk emberségét,
amennyire csak Isten képes erre.
Annál inkább isteni, -
minél inkább emberi!
S ez a katolikus vallásúaknál
a szentáldozásban
„kézzel fogható” módon meg is valósul.
Aki magához veszi Jézus Testét és Vérét
a kenyér és bor színe alatt,
- azt Eucharisztiában, -
az eltelik Krisztus Misztériumával.
Istent veszi magához!
Ezáltal pedig további életében mindabban,
amit tesz, - nyilvánvalóvá kell váljon,
önmaga és a körülötte élők számára
a Krisztus, - vagyis az Isten, - misztériuma.
Kívánom valamennyiünknek
hogy napról napra növekedjen bennünk
az alázatos gyermeki lelkület.
Hogy egyre jobban hasonlítsunk
az Emberistenre, Jézus Krisztusra,
aki nem ijedt meg a szolgának levéstől,
a szenvedéstől sem, csak azért,
hogy felemeljen minket és üdvözítsen.
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

* (milyen jó, hogy ezért 2000 évig,
senkinek nem jutott eszébe Őt
pedofíliával gyanúsítani.
Isten bocsássa meg nekem,
hogy ezt most az egyháziakra zúduló
rágalomhadjárat ajkamra adta…)

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Őszeleji emlékező sétám:
azokon a padokon 3 éve még, - együtt üldögéltünk…
https://www.youtube.com/watch?v=pXX9ziscjbM
Flashmob - Nürnberg 2014. - Az Örömóda, - így:
https://www.youtube.com/watch?v=a23945btJYw
(S míg nézed és hallgatod,
- ezekben az eléggé zavaros napokban, -
mondj egy fohászt az öreg kontinensért, Európáért.)
1193. hozzászólás
Létrehozva: 2018-09-07 21:06
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnapután vasárnap! (évközi 23. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus,
aki kihívta a tömegből
a dadogva beszélő süketet,
„föltekintett az égre,
fohászkodott és szólt:
Effata, azaz nyílj meg!” (Mk 7,34)
Erre annak megoldódott nyelve
és érthetően beszélt.

Valamennyien, - ilyenek vagyunk!
Szeretnénk szabadulni
süketségünktől és némaságunktól.
Hangtompító falat rakunk magunk köré,
hogy senkit se halljunk,
senkihez ne kelljen fordulnunk.
Aki pedig senkit nem hall,
- csak önmagát hallja!
Semmit sem hall, őt sem érti senki.
S közben az a legszomorúbb,
hogy csend sincs a lelkében,
ahol meghallhatná Istent.
Pedig valójában az a leglényegesebb,
hogy képes vagyok-e meghallani Istent!
Ha pedig nem hallom Őt, -
akkor bizonyos, hogy szólni sem tudok Hozzá.
S akkor hogyan tudnék szólni Róla?

Boldog lehet az az ember, aki rálel arra,
hogy mitől süket és néma.
Az már képes észrevenni,
amikor Jézus hozzá lép,
mint a süketnémához és gyógyítani akarja.
Mert Jézus, -
mindnyájunknak mondja: „Effata!”
Ő, - csak egyedül Ő képes meggyógyítani
süketségünket és némaságunkat!
Ha pedig elkezdjük meghallani,
mit mond nekünk Isten,
akkor megnyílik a fülünk, szívűnk, lelkünk,
és szólni kezd a szánk.
Akkor majd rádöbbenünk arra,
hogy amit eddig oly fontosnak hittünk,
az lehet, hogy nem is az.
És amiről azt gondoltuk,
hogy ósdi és értéktelen, arról kiderül,
- az a legfontosabb életünkben.

Mert ma is úgy van,
mint a süketnéma idejében.
Vagyis csak Jézusra érdemes figyelni!
Az lehet, hogy nem divatos, amit mond.
Lehet, hogy gyengeségnek tűnik.
De ha képesek vagyunk elfogadni,
hogy Jézus meggyógyíthatja hallásunkat
és szóra is tud bírni,
akkor egyszer csak észrevesszük,
hogy megváltozik a világ körülöttünk.
Mellettünk mások is meg fognak gyógyulni.
Másoknak is megnyílik szemük és fülük,
szívük és lelkük, - mert rádöbbennek,
hogy aki minket meggyógyított,
valóban tud gyógyítani és
nekik is képes új lehetőséget nyújtani.
Hogy ők is meghallják
és megvallják Krisztust!
Akinek minden szava, tette, csodája,
- egyet hirdet: „Effata, azaz: nyílj meg!”
Ezt kellene meghallanunk
életünknek minden napján.
Jézusnak ez az egyetlen szava képes
feltörni egész életünk süketségét,
és hallóvá tenni bennünket.
Nem önmagunkért!
Hanem azért, hogy Őt dicsőítsük,
és általunk is meghallják a világ süketjei:
Effata! Azaz: nyílj meg!
És fogadd be Krisztust!
Már ezen az ősz eleji gyönyörű vasárnapon!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Antonio Vivaldi (1678-1741)
A négy évszak - Ősz - Op. 8, No. 3.
https://www.youtube.com/watch?v=PapzGRO9edU
1192. hozzászólás
Létrehozva: 2018-09-07 21:05
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnapután vasárnap! (évközi 23. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus,
aki kihívta a tömegből
a dadogva beszélő süketet,
„föltekintett az égre,
fohászkodott és szólt:
Effata, azaz nyílj meg!” (Mk 7,34)
Erre annak megoldódott nyelve
és érthetően beszélt.

Valamennyien, - ilyenek vagyunk!
Szeretnénk szabadulni
süketségünktől és némaságunktól.
Hangtompító falat rakunk magunk köré,
hogy senkit se halljunk,
senkihez ne kelljen fordulnunk.
Aki pedig senkit nem hall,
- csak önmagát hallja!
Semmit sem hall, őt sem érti senki.
S közben az a legszomorúbb,
hogy csend sincs a lelkében,
ahol meghallhatná Istent.
Pedig valójában az a leglényegesebb,
hogy képes vagyok-e meghallani Istent!
Ha pedig nem hallom Őt, -
akkor bizonyos, hogy szólni sem tudok Hozzá.
S akkor hogyan tudnék szólni Róla?

Boldog lehet az az ember, aki rálel arra,
hogy mitől süket és néma.
Az már képes észrevenni,
amikor Jézus hozzá lép,
mint a süketnémához és gyógyítani akarja.
Mert Jézus, -
mindnyájunknak mondja: „Effata!”
Ő, - csak egyedül Ő képes meggyógyítani
süketségünket és némaságunkat!
Ha pedig elkezdjük meghallani,
mit mond nekünk Isten,
akkor megnyílik a fülünk, szívűnk, lelkünk,
és szólni kezd a szánk.
Akkor majd rádöbbenünk arra,
hogy amit eddig oly fontosnak hittünk,
az lehet, hogy nem is az.
És amiről azt gondoltuk,
hogy ósdi és értéktelen, arról kiderül,
- az a legfontosabb életünkben.

Mert ma is úgy van,
mint a süketnéma idejében.
Vagyis csak Jézusra érdemes figyelni!
Az lehet, hogy nem divatos, amit mond.
Lehet, hogy gyengeségnek tűnik.
De ha képesek vagyunk elfogadni,
hogy Jézus meggyógyíthatja hallásunkat
és szóra is tud bírni,
akkor egyszer csak észrevesszük,
hogy megváltozik a világ körülöttünk.
Mellettünk mások is meg fognak gyógyulni.
Másoknak is megnyílik szemük és fülük,
szívük és lelkük, - mert rádöbbennek,
hogy aki minket meggyógyított,
valóban tud gyógyítani és
nekik is képes új lehetőséget nyújtani.
Hogy ők is meghallják
és megvallják Krisztust!
Akinek minden szava, tette, csodája,
- egyet hirdet: „Effata, azaz: nyílj meg!”
Ezt kellene meghallanunk
életünknek minden napján.
Jézusnak ez az egyetlen szava képes
feltörni egész életünk süketségét,
és hallóvá tenni bennünket.
Nem önmagunkért!
Hanem azért, hogy Őt dicsőítsük,
és általunk is meghallják a világ süketjei:
Effata! Azaz: nyílj meg!
És fogadd be Krisztust!
Már ezen az ősz eleji gyönyörű vasárnapon!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Antonio Vivaldi (1678-1741)
A négy évszak - Ősz - Op. 8, No. 3.
https://www.youtube.com/watch?v=PapzGRO9edU
1191. hozzászólás
Létrehozva: 2018-09-01 18:49
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap! (évközi 22. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki a köréje gyűlt
farizeusoknak és írástudóknak mondta:
„A sok rossz mind belülről származik,
és tisztátalanná teszi az embert.” (Mk7,23)

Mennyire elgondolkodtató,
- nekünk is szóló figyelmeztetés.
Ha kivonjuk magunkat
Isten szerető figyelme alól,
akkor megfosztjuk magunkat
minden kincsünktől.
Mert soha sem bűneink tárgyai,
a teremtett világ dolgai a rosszak,
- hisz azok is a jóságos Isten akaratából
vannak jelen világunkban, -
hanem bűneink kezdete az,
hogy hogyan állunk mi hozzájuk.
Ha öncélúan, tagadva Istentől eredő
ajándék voltát, - önzésünk lelkületével, -
attól lesz az bűnné életünkben.
Ha nem vonjuk kétségbe
a Teremtő törvényének érvényét,
életünkre vonatkozó szépséges tervét,
ha nem ragaszkodunk annyira
a mi saját befolyásolt akaratunkhoz,
akkor megmarad lelkünk tisztasága.

Jézus azért jött közénk, azért szól hozzánk,
hogy utat mutasson nekünk,
hogy ezzel egyben a gyógyulásunkat is biztosítsa.
Az isteni bölcsesség fényében kell életünket
újra és újra felülvizsgálnunk.
Nem elég azonban felismernünk
az elénk nyíló távlatokat,
mert könnyen elhomályosulhat értelmünk
és tragikusan meggyengülhet akaratunk.
Rosszra hajló természetünk, vagy a gonosz,
a zavarkeltő csábítása
bizalmatlanságba kergethet
az isteni vezetéssel szemben.
Ekkor válhatunk „tisztátalanná,”
bűnbe, engedetlenségbe és gőgbe taszítottá.
Akkor pedig már, - nem a Lélek Fénye
világít szíveinkben. Rossz tetteinknek
kiszámíthatatlanok a következményei.

A szem csak akkor lát tisztán, ha egészséges.
A tiszta szívnek is van tisztán látó szeme.
A szív, - a lélek, - az ember legbensőbb titka.
Gondolatok, érzelmek, elhatározások,
- benne születnek.
Jézus a láthatatlan szív fontosságát,
- a bensőnket, - hangoztatta.
Vigyázzunk szívünkre, óvjuk lelkünket!
Olyan szívünk legyen, melyet nem az önző,
másokat megkárosító, szeretetlen gonoszság tölt el,
hanem az Isten szívével egyesülve,
Istent és embert, - mindenkit szerető jóság.
Hogy bensőnkből csak olyasmi származzon,
ami tisztává képes tenni bennünket!
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Balczó András - 80. éves - Életműdíj
https://www.facebook.com/M4sport.hivatalos/videos/1214093885389485/?hc_ref=ARTKSF8mdPBS38NYk8-iMLMxhBklKW1ewdvfk6Mc3p294gHp2kgBC8iiymrsN9WrJXI&__xts__[0]=68.ARDyv8iENDd0_gav1mbLeEI2P-HGS5I41B6NfOS-AjvgDwMHLYPjVM1Dtfv-qJavNv5RqdkXjCffjjG39EpD_iR_G1PS9VDFqPPlaU5CHDajdUX4wPTSq3jiULNTxaSp1Hy8xYk&__tn__=FC-R&fb_dtsg_ag=AdyQEVl7YNBAm6K1t6F4r-0nff9fwxIh2f8XxGdV8E6tmQ%3AAdwY2QybeFhyFPC_FwDu_PNd6y4qYXjKyL9_umaj60G8KQ
1190. hozzászólás
Létrehozva: 2018-08-25 19:28
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap! (évközi 21. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, kinek tanítása
felett egyesek méltatlankodtak…
Erre Ő így szólt hozzájuk:
„A szavak, amelyeket hozzátok intézek,
lélek és élet!” (Jn 6, 63)
Az ember, - történelme folyamán,
mindig kereste az élet és a lélek lényegét.
És amikor valóságosan ott állt előtte
Jézus Krisztus, az Isten Fia személyében,
akkor nehezen hitte, hogy Ő az.

Ma is megvan a lehetőségünk arra,
hogy akár naponta is találkozzunk Vele,
- a szentmisében, a szentáldozásban,
az Írás Szavában, -
mégis oly kevesen keresik fel.
Elképesztő ez a helyzet!
Hogy annyian nem ismerik fel,
hogy annyian félreértik Őt még azok is,
akik magukat kereszténynek vallják.
Őt, Aki boldoggá tehetné már földi életüket is.
Tőle, Aki a legjobban szolgálná üdvösségüket,
Tőle tartják magukat távol.
Legtöbben a földi jólét
és boldogság keresése miatt felejtik el,
hogy kitől kaphatnák meg a lelket és az életet.
Ehelyett az evilági élet
taposómalmába süllyednek.
Jézus pedig kötöttségektől mentes,
szabadon gondolkodó
és Őt szabadon elfogadó
embereket akar magának.
Nem köti magához bilinccsel senki életét.
Ingyen ajándékozza nekünk Lelkét és Életét.
Ebben az ajándékozásban
sem a mi kezdetleges próbálkozásaink a fontosak, -
bár azok is fontosak és szükségesek.
A legfontosabb, hogy átadjuk magunkat
Jézus szeretetének.
Mert Jézuson kívül nincs más
kihez lélekért és életért fordulhatnánk.

Szava valóban élet.
Mert amit Ő nyújt nekünk,
még a halálban is megmarad.
Jézus örök Húsvétjában a legyőzhetetlen,
diadalmas és igazságtevő életet kapjuk.
Mert Krisztusunk végérvényesen
győzött a halál felett.
Jézus óta a halál és élet nem csupán két szó,
két fogalom vagy eszme.
Hanem dicsőséges út és esemény,
amely Jézus Krisztusban beteljesült.
Feltámadásában történelmet és világot átfogó
győzelmet kell látnunk!
Ez keresztény hitünk alapja!
Kereszténynek lenni annyit jelent,
mint megvallani és megélni
Krisztus feltámadását
és az odafönt valókat keresni.

Mi nem egy ismeretlen,
arctalan Istenben hiszünk.
A világon jelen levő
többi vallással szemben
a kereszténység olyan vallás,
amelyben Isten arcát Jézus arcában,
Kinek szava lélek és élet, - ismerhetjük fel.
Minél jobban elmélyedünk
az Igében, Isten Szavában,
annál nagyobb életerőt kapunk
életutunk viseléséhez.
Annál erősebb lesz a lelkünk.
Ha nem táplálkozunk belőle minden nap,
nem lesz erőnk az élethez.
Mivel csak Istennek köszönhetően vagyunk
részesei az életnek és léleknek,
Urunk, - Jézus Krisztus ígéreteinek.
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Valójában miért ne lehetne
szép nyári mosoly az életünk?
https://drive.google.com/file/d/1IH6bKWwtYP-VN3aRaI-pD3M6JxpjoRib/view
Mozart: Varázsfuvola - Papagena és Papageno kettőse
(Thomas Quasthoff, Sylvia Schwartz)
https://www.youtube.com/watch?v=ULihXz-MHH8
https://www.youtube.com/watch?v=QGgAM8D5vAs
1189. hozzászólás
Létrehozva: 2018-08-18 18:46
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap! (évközi 20. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki az
egymás között vitatkozó zsidókhoz
így szólt: „Ha nem eszitek
az Emberfia testét,
és nem isszátok az ő vérét,
nem lesz élet bennetek.” (Jn 6, 53)

A kenyérszaporítás után mondott
beszédében Jézus kijelenti,
hogy a kenyér, amelyet ad,
az Ő valóságos Teste.
A hallgatóság fel is teszi
minden korok kérdését:
„hogyan adhatja saját testét eledelül?”
Jézus kijelentését csak azok érthetik,
akik hisznek istenségében.
Egyértelmű, amit mond nekik, - nekünk:
Testét és Vérét,
- ami az Oltáriszentségben van jelen, -
magunkhoz kell vennünk.
Kérte, - megparancsolta, -
hogy vegyük és együk,
valamint vegyük és igyuk.
Istennel való tökéletes egyesülésünk
teljessége válik ekkor és ezzel
valóra bennünk.
Olyan titok ez, amit nem érthetünk meg,
még ha hittel elfogadjuk is,
csak akkor, ha táplálkozunk vele.
Az alázat, - a Lélek segítségével
bennünk létre jövő észszerű meghajlás, -
siet segítségünkre.
S akkor már szép szeretettel fogadhatjuk
az isteni Szeretet e csodálatos Ajándékát.
Aki pedig visszautasítja, - az az Örök Életet
és üdvösségét utasítja vissza.

Mondhatjuk, - az Egyház „Szívére” irányítja
figyelmünket a mai evangélium.
Hogy jól megértsük a szentmise,
- a szentáldozás, - értékét és jelentését.
Hogy Istennel való kapcsolatunkat
mind teljesebben megélhessük.
Századok során, az Egyház
kétezer évében, sőt ma is,
- sokan halálukig kitartottak, kitartanak
az Eucharisztiába vetett hitük mellett.
Életük kockáztatásával is azon vannak,
hogy részt vegyenek a vasárnapi szentmisén.
„Vasárnap nélkül nem élhetünk!” -
vallották és vallják ma is vértanúk milliói.
Az ő tanúságtételük kérdőre von mindnyájunkat!
Választ vár tőlünk arra a kérdésre,
mit jelent számunkra részt venni
a szentmiseáldozaton?
Mit jelent az Úr asztalához járulni?
Az élő víz Forrását keressük,
mely életünket a dicséret és a hálaadás
lelki áldozatává teszi?
Ez a szent eucharisztia legmélyebb értelme!
Hisz maga az Eucharisztia szó „hálaadást” jelent.
Hálaadás az Atya, Fiú és Szentlélek Istennek,
aki átalakít minket és így von be szeretetközösségébe.
Eucharisztia nélkül, - előbb utóbb, -
keresztény életünk elhal!
Éljünk hát vele!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Eucharisztia fent a hegytetőn
https://www.youtube.com/watch?v=mynv_YFwcSQ&t=28s
Államalapító Szent István ünnepe elé:
Babits Mihály: Eucharisztia
https://www.youtube.com/watch?v=O3dviJyzQSQ
1188. hozzászólás
Létrehozva: 2018-08-11 17:47
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap! (évközi 19. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki a zsidók
zúgolódására kifejtette: „Senki nem jön hozzám,
ha az Atya, aki engem küldött,
nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó
napon.” (Jn 6,44)
A közöttünk és Jézus közötti örök
szeretetkapcsolatról szólt,
melyet Mennyei Atyánk létesít, - vonzásával.

Az Atya irányunkba érkező vonzása,
Mennyei Atyánk szeretete, mely szeretet
az Ő Szent Fiában hatja át a mindenséget.
Az egész kozmoszt, az időt és teret,
a teljes emberiséget és
minden egyes személyt.
Mindnyájunkat, - Téged is és engem is!
Ennek képes bárki engedni
és akkor vonzza őt az Atya, - az Ő Fiához.
De az ember ellenállni is képes
ennek a vonzásnak, és akkor
az Atya vonzása nem érvényesül rajta.
Nagy és érthetetlen titok az, hogy még
a vonzást visszautasító is, - e csodálatos
atyai ház vonzáskörében marad.
Jézus Krisztus, - a mi Mennyei Atyánk
megtestesült Szeretete!
Ez a megtestesülés, - értünk történt!
Ebben a szeretetben rólunk van szó!
Még ha ki is derülne rólunk az igazság,
hogy emberi önteltségünkben, hibáinkban,
bűneinkben elutasítanánk Isten szeretetét,
- Őt ez nem rendítené meg.
Mert Fiában, Jézus Krisztusban,
vére ontásáig hűséges hozzánk.
Ám ha befogadjuk szívünkbe
Isten szeretetét,
és amit kért Jézus, - esszük az Ő Testét,
az Élet Kenyerét, - akkor ennek
erejéből, mi is krisztusivá válunk.
Akkor Jézusunkhoz hasonlóan
leszünk képesek, - szeretni embertársunkat.
Szükséges megnyílnunk Isten kegyelme előtt!
Az Atyaisten az emberi szívekben kelt
folyamatosan vonzalmat, - Fia iránt.
Ahhoz hogy helyet adjunk ennek a vonzásnak,
amit Isten kelt a szívünkben, arra van szükség,
hogy meg tudjuk szüntetni magunkban
az önteltséget, a gőgös előítéleteket.
Csak így tudunk megnyílni Isten vonzásának.
Így tudunk alázatban (ami igazságérzet!)
szabadon csatlakozni Krisztushoz.
Ami által teljesen beléphetünk az Ő életébe.

A Krisztusba vetett hit életünket már most
örökkévalóvá, istenivé teszi.
Ő ezért akar eledellé lenni a számunkra.
Mert ahhoz, hogy hasonlóvá tegyen magához
és bevezessen minket
halhatatlanságának misztériumába,
- ez a feltámadás! -
mondja: „én feltámasztom az utolsó napon.”
Csak arra vár, hogy elfogadjuk
mennyei Atyánk vonzását,
vagyis befogadjuk Őt!
Boldog aki találkozik Vele,
már ezen a szép nyári vasárnapon!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Hittel hiszem az egy Urat, - Isten egyszülött Fiát!
https://www.youtube.com/watch?v=hZ15HyZxR6Y
Egy orgonista portréja: Elischer Balázs
https://www.youtube.com/watch?v=Xas2HwYzuRU
1187. hozzászólás
Létrehozva: 2018-08-04 18:47
Árpád
Hozzászólások: 860
Holnap vasárnap! (évközi 18. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, kinek
feltették a kérdést: „Mit tegyünk,
hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”
„Istennek az tetszik, - válaszolta Jézus, -
ha hisztek abban, akit küldött.” (Jn 6, 28-29)

Azt a kérdést tették fel, -
amit mi is, - mindnyájan felteszünk.
Ám manapság is él a régi gondolkodás,
amit valaki így fogalmazott meg:
„a vallás az ostobáké és az okosaké.”
S a kettő között leledzenek,
kik imádják a „felvilágosodást.”
Bár mégis: igen!
A vallás az egyszerűeké,
és ugyanakkor a művelteké.
Mert az egyszerű ember,
- a lélekben szegény, -
ésszerű alázattal tud meghajolni hitében.
A művelt embert pedig éppen
megszerzett és megtalált tudása teszi
képessé arra, hogy higgyen.
Ezzel a hittel kell elfogadni Krisztust,
- akit maga az Isten küldött, -
ha Istennek tetszők szeretnénk lenni.
Ez a hit kell elkísérje életünket,
földi létünk utolsó pillanatáig.
Ezzel a hittel kell újra és újra
rácsodálkozzunk arra,
mit tett értünk Istenünk,
amikor Fiát küldte,
hogy életünknek társa legyen.
A kereszten megváltónk,
feltámadásával pedig jövőnk záloga lett.
S a Benne való hitünk arra kötelez,
hogy ennek a feltámadott,
Istenünktől nekünk küldöttnek, -
élő, eleven tanúi legyünk a világban.

Van ugyan sok eszme, filozófia és tan,
mely tartalmaz igazságmagvakat.
Segítenek eligazodni földi világunkban.
Az Istentől jött Krisztus igazsága viszont
az örökéletbe vezető biztos utat
és haladást képes mutatni.
Tökéletesen a lényegre irányul.
S ha együtt gondolkodásunkban
eddig eljutottunk,
már nem is az a lényeg,
hogy kérdésünkre milyen választ kapunk,
hanem az, hogy Kitől kérdezünk
és Kitől kapjuk rá a választ.
Akkor is és ma is, sokan csak azért
keresték és keresik Istent,
- s az Ő Küldöttét Jézus Krisztust, -
mert földi életük viszontagságai közepette
remélnek segítséget tőle.
Pedig ha földi létünk folyamán
az örök élet szempontjából
közelítjük meg a kérdést,
akkor személyes problémáink
és saját bajaink
annyiban rosszak vagy jók,
amennyiben közelebb
vagy távolabb vezetnek minket Istenhez.
Amikor mi a Küldöttben,
Jézus Krisztusban hiszünk,
akkor egy személyes Istenben hiszünk!
Benne való bizalmunk a legjobb döntés,
melyet hozhatunk.
Vele és Benne való életünknek
éltető hitben kell történnie.
Hitünkben vagyunk közösségben
az Istentől jött Közvetítővel,
örök Segítőnkkel.
A Jézussal való életünk kapcsol be minket.
Istenünk közösségi, - Szentháromságos életébe.
Jézussal éljük életünket
és éljük szép vasárnapunkat!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Aki nékem szolgál…
Kosóczki Tamás áldozás utáni rögtönzése,
2018.07.25-én a 19 órai szentmisén a bajai belvárosi templomban.
https://www.youtube.com/watch?v=LYjvIUfScTE&t=45s
Hittel hiszem - Az egy Urat, Isten egyszülött Fiát!
https://www.youtube.com/watch?v=hZ15HyZxR6Y
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép