Holnap vasárnap! (évk. 5. - B év)

Az én Jézusom a Krisztus, - akihez igen sok,
különböző bajokban szenvedő beteget hoztak,
s Ő valamennyiüket meggyógyította. (Mk 1, 32-34)

Nyilvános működésének három esztendeje alatt
Jézus fáradhatatlanul gyógyított.
Miért tette?
Mert a beteg is fontos ember.
Ezt akarta tudatosítani az Őt követőkben is.
Mert fontos a beteg akkor is, amikor elesettsége
kisodorja őt az élet sűrűjéből, egészen a lét perifériájára.
Hisz ilyenkor történik vele a legrosszabb.
Kénytelen megélni azt, hogy ő már nem fontos, - senkinek.
Önmagának is teher. Lelkét még azok is sújtják,
akik szánalommal segítenek neki.

A mi Jézusunk, - azóta is, - gyógyít.
Az egészséget ugyan nem emeli szentségi rangra.
Bár az egészség, talán a legfontosabb az ember életében,
- ám az örökkévalósághoz képest csak pillanatnyi állapot.
Ugyanúgy, ahogyan az ember szenvedése is.

Ő nem nyitott orvosi „iskolát.”
A hippokratészi felelősségvállalás körét, -
(amit manapság sajnos annyiszor megszegnek,
lásd az utóbbi évtizedek hétmilliós magzatgyilkosságát,
vagy a „kegyes halál” kezdődő szorgalmazását)
- nem bővítette ki.
Csodaszert nem hagyott ránk,
- mégis, mindig gondja van a betegekre.
A biológiai halál legyőzhetőségével sem áltat minket.
A betegek világnapja (febr. 11.) közeledtével
jó arra gondolni, hogy minket, - Krisztus-követőket, -
nem annyira a legújabb gyógyászati újdonságok foglalkoztatnak,
hanem a betegek szeretete, a velük való törődés.
A sorsukkal való együttérzés,
a megalázás nélküli melléjük állás.
Ez minden időben, - feladatunk!
Szükséges, hogy betegeink,
a mi legdrágább kincseink legyenek.
Mert olyan értékeket képesek kihozni belőlünk,
amit soha, semmi más nem képes kiváltani.
Hozzájuk hajló szeretetünket.

A gyógyító Jézus érintse meg lelkünket,
ezen a behavazott, s fehérségében,
- a hideg ellenére is, - oly szép vasárnapon!

MAGYAR MISE: Vikidál: Érintsd meg a lelkem
http://www.youtube.com/watch?v=bhcTvhagAdM

Holnap vasárnap! (évk. 3.)

Az én Jézusom a Krisztus, kinek hívására az apostolok,
otthagyták hálóikat és „a nyomába szegődtek.” (Mk 1,20)

http://pctrs.network.hu/clubblogpicture/2/_/20399_304093792_big.jpg

Ebben a világban a döntések nem így történnek.
Hanem elvtelen érdekszövetségek mentén.
Ebből következőleg azután mindennaposak az árulások,
a hamis áltatások és cserbenhagyások.
A kufár lélektelenségek.
Amikor jelentéktelen ügyek kötnek le teljes energiákat,
s az igazán fontos dolgokra idő, - nem marad már.

Krisztus az őt követőktől,
s különösen „munkatársaitól,”
addigi életük teljes megváltoztatását várja.
Művét csak hiteles tanuk képesek átadni
a következő nemzedékeknek.
Titokzatos Testét, az Egyházat,
- melynek egységéért e héten
különös intenzitással igyekeztünk imádkozni, -
szilárd alapokra építette.
S tovább sem épülhet múlékony anyagból.
Bár hús-vér anyag emberekkel teszi ezt,
- azok minden esendőségével, -
ám annak lehetőségével is,
hogy képessé teszi őket a vele való együttműködésre.
Ha valaki hajlandó erre rászánni magát, azt kívánja tőle,
hogy életét gyökeresen változtassa meg.
Ekkor egy olyan pozitív építkezés veszi kezdetét,
- Isten Lelke által, - mely meghalad minden földi elképzelést.

A régi ember állandóan meg akart felelni
a világ képtelen elvárásainak.
Az új ember, egyedül az Úrnak akar megfelelni.
A régi embert az állandó időzavar jellemezi,
a Krisztusi ember életében már most megjelenik az új „Időzóna.”
Az Örökkévalóság!
Lelkéből ekkor kihull minden értéktelen.
A régi embert dermedté teszi az elmúlással zsaroló
kegyetlenül pergő napok fogyása.
A Krisztus-követőt bátorítja a feltámadás,
a boldogító Isten – látás,
és az eltávozott szeretteivel való Találkozás,
biztos reménye.

A krisztusi út helyessége, - mint minden, - gyümölcseiről ismerhető fel.
Hisz, ahol Hit van, - ott erősödik a Szeretet.
Ahol szeretet van, ott alakulhat ki a Béke.
S ahol béke van, - ott van az Isten.
S ahol Isten, - ott szükség nincsen!

Éljük meg vasárnapunkat,
ebben a gazdagságban!

Az igaz, - sokakat megdöbbent szép hazánkban e vélemény ...
Ám nem nehéz belátni, - mennyire helyes ...
Szép napot!

Megdöbbentő vélemény a magyar alaptörvényről
KNL
2012. január 15.
Jócskán eltér nyugati társaitól Magyarországról alkotott véleményében a Scotland on Sunday nevű skót lap, mely a „hagyományos értékek, a nemzeti öntudat és a szabadságtisztelet ékkövének” tartja a január elsején életbe lépett, sokat kritizált új alaptörvényt.

Bill Jamieson publicista szerint már a szokásos körök – EU, IMF, Hillary Clinton – szemforgatása is jelzi, hogy valaki a világban valami nagyot alkotott. A tartalom pedig bizonyítja a gyanút. „Nyugati nemzet régóta nem hozott létre ilyen feddhetetlen kulturális
és szellemi tartalmú és lenyűgöző morális értékű dokumentumot” – vélekedik a cikk szerzője.
A „21. század erkölcsi sivatagában” megdöbbentő lelet ez az „ékkő” – nem csoda hát,
hogy Brüsszel és Washington el akarja pusztítani. Aki azonban ismeri a magyar történelmet, tudhatja, hogy ez „hiábavaló próbálkozás”.

A cikk megmagyarázza, mit jelent a magyaroknak a kommunisták által kikiáltott „köztársaság”, a Szent Korona, a Szent István óta tartó alkotmányos folytonosság. A legtöbb helyet azonban az egyes – a legtöbb sajtóorgánum gyakorlatával szemben pontosan idézett – szövegrészek méltatásának szenteli a szerző. A kereszténység mint fontos nemzetformáló erő elfogadása, a családok szerepének kiemelése, a jogrend nemzedékeken átívelő összefogásként értékelése – mind olyan passzusok, melyek magasan az „üres uniós fecsegés” szintje fölött állnak.

Jamieson megemlíti Gyurcsány Ferenc kommunista kötődéseit és elismerően nyilatkozik a kommunista rendszer bűnöseit elítélő részekről is. Megdöbbentőnek nevezi, hogy abban a világban, melyben a kilencvenéves nácikat oxigénsátorban hurcolják bíróság elé, felháborodást kelt, amikor a „vörös gyilkosokra” kerül a sor. A publicista szerint az egész mögött a sokat emlegetett kettős mérce áll. „A jobboldal rémtetteket követ el, a baloldal legfeljebb hibákat” – jegyzi meg. A központi bankot szabályzó törvény elleni kritika is csupán azért ilyen erős, mert a kormány általa le akar számolni a „bónuszra jogosult osztályok” uralmával – olyan lépés ez, melyet a többi európai nemzet hiába követel vezetőitől.

Nem csupán ezért követendő példa a magyar alaptörvény, érvel Jamieson. Az erkölcseiben megroppant, passzivitásba süllyedt Európában „múlhatatlan szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra” – mondja ki a „nemes dokumentum”, mely a „kulturális és morális értékek” régóta várt ébredését jelzi. „Egy magas kultúrájú nemzet visszaköveteli örökségét és függetlenségét – egész Európa példát vehetne tőlük” – írja a skót szerző.
Forrás: MNO

Holnap vasárnap! (évközi 2.)

ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR!
http://www.youtube.com/watch?v=hzE0c1DAYjg

Az én Jézusom a Krisztus,
akiről András mondta testvérének,
Péternek: „megtaláltuk a Messiást,
vagy más szóval, a fölkentet!” ((Jn 1, 41)

Hányszor vagyunk úgy, - emberi viszonylatainkban, -
hogy azt mondjuk valakiről: „csak most ismertem meg őt, igazán!”
Még inkább így vagyunk Jézusunkkal kapcsolatban.
Azt mondjuk, - ismerjük Őt.
Aki még soha sem érezte életében, hogy
„eddig még nem is ismertem Őt igazán” -
az valószínű csak felületesen, nem igazán ismeri Őt.
Ha két személy igazán szereti egymást,
állandóan haladniuk kell egymás megismerésében.
S ha szeretjük, - így kell lennünk Jézusunkkal is.

Az is igaz, ha Bírámat látom Benne,
az is, ha sorsom, életem Urát látom benne.
Ám önmagában ez messze van a teljes igazságtól.
Őt ismerni, nem is olyan könnyű, nem is olyan egyszerű.
Az apostoloknak is nehezen ment.
Pedig a Mester, - nap mint nap tanította őket.
Először földi értelemben vett királyt láttak Benne.
Igazán csak jóval mennybemenetele után ismerték fel.

A megtalált Jézus arca, millió és millió vonást rejt.
Megismerni egészen, - soha sem lehet.
Előre haladni ennek az Arcnak megismerésében,
- egy életen keresztül, - lehet és kell.
Belemélyülni titkaiba, annak sikerül,
aki sokat imádkozik Hozzá és igazán szereti Őt.
Aki szereti, - egyre jobban igyekszik megismerni.
Aki megismerésében, állandóan nem halad,
nem is szereti Őt igazán.

Örök és régi probléma az, ha valaki Jézust
csak „sajátjának” tudja elképzelni.
Jézusa ő és Megváltója, - a másik embernek is!
A lenézetteknek, az ellenségeknek, a „bűnösöknek” is.
Csak ha ezt megértem, -
akkor fogom testvéremnek érezni,
minden embertársamat.
Nekik is, - mindnyájuknak, -
épp úgy megváltó Istene Jézus, - mint nekem!

Ő tegye széppé,
- Istenre találóvá, - mindnyájunk vasárnapját!
Szeretettel:
Árpád

Egy nagyon pontos látlelet, - sajnos, -
- s nem azt kell nézni, - kitől jön…
Válasz: valamit tenni és főleg imádkozni kell,
mert különben itt a vég!
Imával és szeretettel:
Árpád

Csurka István: Agresszió

Magyarországgal ugyanaz történt most 2011 késő őszén, mint ami 1956.
november 4-én, amikor a szovjet Vörös Hadsereg tankjai óriási
túlerővel elözönlötték és eltaposták kivívott szabadságát. Semmit nem
számít, hogy most nem tankokkal vonultak be és nem kelet felől, hanem
nyugat felől és bankműveletekkel.
A világ a globalizmusban annyit
változott, hogy egy nemzet függetlenségét bankműveletekkel éppen úgy
meg lehet szüntetni, el lehet taposni, mint lánctalpakkal.

Mi történt és hogyan történt ami történt, kevesen tudják.
Tény, hogy egy gombnyomásra összehangolt támadás indult a forint,
a magyar államháztartás ellen, képtelen magasságba hajtották fel a forint-euró
viszonylatot, leminősítéssel fenyegették a magyar fizető-képességet és
kilátásba helyezték, hogy Magyarország sehonnan nem jut pénzhez, mert
a magyar államkötvények eladhatatlanokká válnak.
Fenyegetett a 400 forintos euró árfolyam, amely minden eddigi megtakarítást,
adósságcsökkentést elvitt volna. Mindez az arányokat tekintve
semmiség. Néhány nagyobb bank, néhány megnevezhetetlen befektetői kör
összehangolt eladásokkal és vételekkel játszva mozgósít annyi pénzt,
amennyi Magyarország ellehetetlenítéséhez szükséges. Mindez
megtörtént. A kormánynak szembe kellett néznie az államcsőddel.
Mindennek politikai okai vannak.
A magyar kormány Orbán Viktor
vezetésével és a kétharmados felhatalmazással élve alkotmányt írt,
megkezdte egy magyar, nemzeti érdekű politika és egy újszerű
együttműködésen - nem egoizmuson, hanem közösségi együttműködésen -
alapuló társadalom alapjainak lerakását. Elfordult a liberális
világrendtől, de közben minden érvényben lévő szabályt betartott,
óvatosan haladt, annál is inkább, mert közben az Unió soros elnöksége
tisztével is felruházták. Most pedig az Unió Bizottsága is
jóváhagyólag nézi a magyar függetlenség ellen megindított akciókat.

Orbán Viktor, akinek most a fejét követelik, ha szigorúan magyar
szempontok szerint ítélünk, mindent jól tett - már amennyire emberi
tettekről ezt egyáltalán elmondhatjuk - és éppen ez a bűne.
A globalizmus megnevezhetetlen hatalmasságai úgy gondolják, hogy a
mindenkori magyar kormány feje csak egy kliens lehet, egy általuk
odatett bábjátékos. "Orbánnak mennie kell", mondják és mondatják most
itthon és külföldön egybehangzóan az agresszorok, mert magyar érdeket
szolgáló miniszterelnök bátorkodik lenni.
Az ötvenhatos párhuzam abban a tekintetben is fennáll, hogy a magyar
kísérlet a mai világrendre nézve éppen annyira veszélyes, mint a
magyar forradalom és szabadságharc volt az akkori világrendre.
Orbán intézkedéseit más államokban is bevezették. Tetszett a bankadó és
mindenekelőtt az újfajta viszonyulás a liberális világrendhez.
Orbán ugyanakkor maga is látta, hogy kísérlete veszélyes és nem bizonyos,
hogy elnyeri a globalizmus urainak türelmét, de mivel úgy ítélte meg,
hogy a többször kivéreztetett magyarság számára a régi feltételek közt
maradás halálos - belevágott.
A teljesen szabályosan elért kétharmados győzelem is erre predesztinálta.
Hajóját kikormányozta a nyílt tengerekre, új szövetségeseket keresett és talált is,
de most megtorpedózták. Hajója ugyan még nem süllyedt el, a támadt seb
befoldozható, de a szabad hajózás már lehetetlen.
A magyarság megint áldozat lett, szabadságigényének áldozata.
Húsz év múlva, - vagy talán még előbb - amikor a gerjesztett válságokkal
fegyelmező gátlástalan globalokrácia végkép megbukik és átadja a
helyét egy ma még ismeretlen takarékos és istenfélő világrendnek,
talán majd megemlékeznek róla, hogy a folyamatot a magyarok indították
el. Úgy, ahogy 56 után Albert Camus megemlékezett önfeláldozásunkról.

Orbán jól tudja, hogy a bankár, kamatszedő globalokrácia, amelynek
arcát Sárközi és Obama elnök rajzolta fel a minap egy maguk közt
maradónak vélt beszélgetésben, akármekkora hatalommal rendelkezik is
ma még, meg fog bukni. Új világrendnek kell jönnie, mert ez a mostani
az emberiség létét fenyegeti.
Addig azonban élve kell maradni.
Ezért kezdődnek tárgyalások a megtorpedózott hajó kormányosa
és az IMF között. Ezek tulajdonképpen a
Trianonban megismert feltételű béketárgyalások.
Nem az a kérdés, hogy igénybe vesszük-e az IMF hiteleit,
hanem az, hogy az elsüllyedést, az államcsődöt elkerülve
menynyit tarthatunk meg eredeti célkitűzéseink közül.
Életbe lép-e új alkotmányunk, folytatható-e, illetve
foganatosítható-e végre az IMF rokonszenvét élvező előző kormány
törvényes elszámoltatása. Megmaradhat-e valami abból, amit a magyarság
óriási többsége megálmodott magának és amiből eddig a körülmények
alakulása folytán, azaz a globalizmus gerjesztett válságai
következtében csak kevés valósulhatott meg. Lehetséges-e még
végtörlesztés a devizában eladósodottak számára, vagy az IMF-el
kilátásba helyezett tárgyalások eleve azt jelentik, hogy nem és a
csaló bankok szépen zsebre teszik a nyereséget.

Most a helyzet belpolitikai tekintetben is drámaian megváltozott.
Már nem bízhatja rá magát a kétharmados többség azzal a tehermentesítő
könnyedséggel miniszterelnökére, mint eddig, mert a fegyverletételi
okmányt neki kellett aláírnia, és azért sem mert most ő van a
legszorosabb őrizetben. A fejét követelik, de ha megmukkan, az egész
országot vezetik az államcsőd nyaktilója alá.
Ez a zsarolás soha nem látott, legkifinomultabb formája.
A pénzügyi eszközökkel folytatott háborúnak még koránt sincs vége.
Nem is akarják, hogy vége legyen.
Mert a Trockij-féle permanens forradalom helyébe
a permanens válságot léptették, mint legerősebb fegyelmező eszközt.
Most csak a társadalomnak, a kétharmados többség népének, polgárainak,
keresztényeinek, gazdáinak és nehezen élő, de még a nemzeti öntudat
foszlányaival bíró fiatalságának, plebejusainak és szerzeteseinek
maradt némi cselekvési szabadsága. Amit Orbánnak az őrizetben
elgondolnia sem szabad, azt most millióknak kell kimondania.
Semmit sem kell törődni az IMF megszállással. Ötvenhatban is úgy
történt, hogy november 4-e után a munkástanácsokban és a forradalmi
bizottságokban folyatódott a forradalom és Szerov és a pufajkások
uralma csak a legkíméletlenebb terror alkalmazása után vált
lehetségessé. De most ki fog kíméletlen terrort alkalmazni, ki fog
akasztani az IMF nevében? Talán az a törpe kisebbség, amely eddig is
együttműködött a nemzetközi bankvilággal?

Most a kétharmadot munkájával, részvételével és türelmével kivívó
csendes magyar többség kiállására és tántoríthatatlanságára van szükség.
Először is világossá kell tenni, hogy amíg a demokratikus úton
szerzett többség fennáll az országgyűlésben, addig semmilyen
kormányfőváltás nem képzelhető el. A társadalom többségének akarata,
hogy az maradjon a kormányfő, aki kénytelen volt letenni a fegyvert.
Világossá kell tenni, hogy Orbán bukásáról csak azok a hazaárulók
beszélnek, akik együttműködtek és ma is együttműködnek
ellenségeinkkel. Világossá kell tenni, hogy vannak ellenségeink.
Külsők és belsők egyaránt. Ennek az akaratnak tömegmozgalom és sok
ezer kisebb kör egyöntetű kiállása, tüntetése képében is testet kell
öltenie. Meg kell érteni, hogy itt nem egy személy, hanem a nemzet
sorsáról van szó. Most minden hátralépés, minden anyagi nehézségre
hivatkozás veszélyes. A történelem forgása már csak ilyen: ha
korlátozzák azt az embert, akire a kétharmados többség ráruházta a
vezetést, akkor a cselekvés kötelezettsége azokra száll vissza, akik
ráruházták. Ilyenformán például az elszámoltatás csak akkor nem marad
abba, ha tömegek követelik. Az IMF nem fogja követelni Gyurcsány
elszámoltatását, amiért odaadta a sukorói telket Joav Blumnak és
főnökének St. Laudernek a ZsVSZ elnökének, de a tömeget mégsem
akadályozhatja meg ebben a követelésben. Eddig ez a többség csak várta
az elszámoltatás lépéseit, furcsállta a sok bejelentést és a kevés
folyamatba helyezett eljárást, vádemelést, mostantól követelnie kell.
Neki nem tud parancsolni az IMF, mert a tömeg emberi jogával él.

S van ennél még fontosabb feladat is. Ebben a pillanatban ugyanis a
társadalom kettészakadt volta kétségtelenné vált. Soha még világosabbá
nem vált, ki itt most az IMF-pufajkás és ki a magyar. Most minden
hazaárulást nevesíteni lehet. Hányan vannak, milyen funkcióban és
milyen vagyonnal rendelkeznek azok, akik nemcsak tudtak a készülő
magyar csődbevitel tervéről, de nemzetközi kapcsolataikkal elő is
mozdították, és most ezt a magyarság és kereszténység ellenes
összeesküvést akarják a saját hatalmuk visszaállítására, illetve
további törvénytelen vagyonosodásukra felhasználni.

Soha még ennyire világos nem volt, kik dolgoznak a nemzet többsége ellen.
Egy szűk kör hazaárulása most ténnyé vált. Semmivel sem bűntelenebb
Dobrev Klára férjénél, Gyurcsánynál a volt bankár, aki nyilvánvalóan
megbízásból kiállt a nyilvánosság elé és elmondta az önbeteljesítőnek
szánt jóslatot, hogy egy év múlva a most EU biztos, volt kommunista,
csak állampolgársága szerint magyar Andor László lesz Magyarország
miniszterelnöke Orbán Viktor helyett. Aki mögött nem áll senki, csak a
globalokrácia, esetleg Sárközi és Obama beszélgetésének sötét hőse,
Netanjahu, míg Orbán mögött egy teljesen törvényes kétharmados
többség. Mi ez, ha nem hazaárulás és a demokrácia semmibe vétele?
A kikényszerített józan megfontolás, az IMF visszahívása a kormány
kezét köti meg, a népét nem. S az öntudatos magyar államalkotó többség
nem kötelezhető a hazaárulókkal való együttélésre.

Ne forduljon elő az, ami ötvenhat után egy féktelen terror és akasztófa erdő után
bekövetkezett, hogy a magyarság belekonszolidálódott az árulóival,
a pufajkásokkal való együttélésbe. Az IMF-pufajkásokkal, belesavanyodva
az elfogadhatatlan realitásba, nem élhet együtt a nemzet. Minden
pillanatban, minden találkozáskor, minden megjelenéskor rá kell
mutatni árulásukra. Semmi törvénytelenséget, semmi erőszakot nem kell
és nem szabad elkövetni velük szemben, de minden találkozáskor, minden
megjelenéskor rá kell mutatni kilétükre, emberi minőségük posványára
és köpni kell. Nem érezhetik magukat otthon abban az országban,
amelynek szabadságtörekvését megtorpedózták.
Az ország leggazdagabb embereiről van szó, szinte valamennyiük vagyona
kétes eredetű. Az MNB jelenlegi elnöke - ciprusi off-shore cégben
lerakott vagyonát, amelyet még igencsak a Deloitte and Touche nevű
privatizációs közvetítő, kétes hírű cégnél szerzett, áron alul eladva
idegeneknek mindent, ami sűrűbb a levegőnél - ma sem hajlandó
elszámolni pénzével. A pályaív maga korrupció: a Deloitte and
Touche-ból az MNB elnöki székébe, csak egy nemzetellenességtől
áthatott agyban születhetett meg. És a többiek? Békesi a maga
Fotexével? Ő most IMF szószóló. Összeköttetéseit, közismert
"bölcsességét" és megszorítások iránti olthatatlan rokonszenvét hozta
bele az üzletbe? Mi szükség van itt rá? Természetesen azokkal a
fórumokkal egyetemben, amelyekben megszólal.
Szükségtelen mindenkit felsorolni, a berliniektől Konrádig és vissza,
le egészen Kertész Ákosig, akinek végeredményben a legpontosabb
magyarellenes lelki alapállás felmutatását köszönhetjük.
Ők már csak ilyenek.
A túlerővel kiharcolt fegyverletételből csak akkor nem lesz végleges
Trianon, ha a magyarság erővel juttatja kifejezésre, hogy látja,
ismeri, meg tudja nevezni árulóit és kifejezi,
hogy nem hajlandó a velük való szótlan, tétlen, beletörődő együttélésre.
Az IMF-pufajkások számára egyébként nyitva van a határ minden irányban.


Mentsvárunk (lehet, hogy az utolsó?)! Vegyétek nagyon komolyan! Hovatartozás most csak egy lehet: a magyarság. Hajítsuk el mindazt, ami szétválaszt. Boldogabb új évet!
Mindenkinek szeretettel:
Győző



Kedves Magyar Honfitársaim! Kedves Barátaim!

Hazánk Magyarország most pénzügyileg nagyon nehéz helyzetben van.
Sorsfordító napokat élünk át. A pénzügyi világ összefogott ellenünk.

Korunkban a háborúkat a "fejlett" világban már nem fegyverekkel vívják,
hanem a tőke, a pénz, a valutaárfolyamok arzenáljával.

Mi kicsi ország lévén ezekkel szemben védtelenek vagyunk. Földi dolgok már
nem segítenek rajtunk.

Ezért fordulok hozzátok, hogy emelkedjünk felül minden pártoskodáson,
minden kicsinyes ellenségeskedésen, hisz itt már nem személyekről,
pártokról van szó, hanem szeretett hazánkról, Magyarországról.

Csak az egység és az összefogás segíthet rajtunk. Ha túllépünk évszázados
megosztottságunkon, - mely az utóbbi időben észveszejtő méreteket öltött -
és egy szívvel, egy lélekkel fordulunk a Mindenség Urához, Ő megsegít
bennünket. Istennek semmi sem lehetetlen.

Voltunk mi már ennél nehezebb helyzetben a tatárjárás idején és akkor is
megmenekültünk. Mikor a tatárok 1241-ben Magyarországra törtek, IV. Béla
király és felesége - az akkor áldott állapotban lévő Laszkarisz Mária -
fogadalmat tettek, hogy születendő gyermeküket Istennek ajánlják. A
megszülető Margit ezt a fogadalmat megerősítette és beváltotta, mikor is
"Margit imái vezekelve szálltak".

Most Szent Margit ünnepéhez közeledve (január 18.)
szálljanak a mi imáink
is vezekelve Isten elé.

Ki-ki hite, felekezeti hovatartozása szerint imádkozzon és könyörögjön
Istenhez hazánkért, reménységünk szeretett földjéért, Magyarországért.

Imádkozzunk kilencedet január 10-től 18-ig úgy, hogy minden nap imádkozzuk
el a Mindenszentek litániáját (Hozsanna 80-83.o.) az alábbi módon. A
litániában a "Könyörögj érettünk" helyett azt imádkozzuk, hogy:

*"Esdekeld / esdekeljétek ki számunkra Isten Szent Szeretetét és imádkozz /
imádkozzatok nemzetünkért, Magyarországért".*

Másik módja a kilenced elvégzésének, hogy naponta imádkozzuk a Rózsafűzért,
vagy legalább egy tizedet belőle.

Protestáns testvéreink naponta imádkozzák el Urunknak, Jézus Krisztusnak az
imáját, a Miatyánkot.

Szeretettel kérem azokat is, akik még nem hisznek Istenben, hogy őseink és
gyermekeink földjéért mondjanak naponta egy fohászt, hisz Isten feltétel
nélkül szereti őket is és meghallgatja kéréseiket.

Befejezésül a jó Isten áldását kérem szeretett hazánkra, Magyarországra és
mindazokra, akik csatlakoznak ehhez az imahadjárathoz.

Százhalombatta, 2012.január 06. péntek

Gátai Tamás Péter, nyugdíjas mérnök és lelkipásztori munkatárs


*Mindenszentek Litániája*


Könyörgés
Úristen, oltalmunk és erősségünk: hallgasd meg Egyházad buzgó könyörgését!
Te adod lelkünkbe a vallásos buzgóságot: engedd, hogy amit hittel kérünk,
azt valóban elnyerjük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

INTERJÚ DR. BÁBEL BALÁZZSAL:
"Már Lázár János is támadja a katolikusokat?

A törvény előkészítés folyamatába nem vonták be a püspöki kart

2011 a törvényalkotás éve volt: Schmitt Pál, Köztársasági elnök éppen 106 jogszabályt szignált; számos közülük érinti az egyház és az állam együttműködését, viszonyát. Hogyan érintik a legalapvetőbb változások az egyházat? Kérdeztük a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye első emberét.

Mivel a törvény alkotói az előkészítés folyamatába nem vontak be bennünket, átfogó véleményt nem tudok mondani. – mondja a metropolita - Egy állam nem tudja meghatározni, hogy valójában mi az egyház és mi annak a feladata, hiszen másként közelít a kérdéshez, mint mi. Számunkra alapkérdés, hogy egyház csak keresztény közösség lehet. Míg a katolikus egyház vallja és őrzi a kétezer éves folytonosságot, és a Jézus Krisztustól kapott hitletétemény felett őrködik, az állam olyan ismérveket választ, ami neki szociológiailag megfelel: veszi az idő tényezőt, a népességet, a társadalomban való hasznosságot. Fontos cél volt úgy láttam, az úgynevezett biznisz egyházak kiszűrése, amelyek úgy élnek az egyháznak adott kedvezményekkel, hogy valójában sem hitéleti, sem szociális munkát nem végeznek. –

Január 1-jén életbelépett az alaptörvény. Úgy érzi, hogy sikerült a szent istváni örökség ápolásával és a katolikus tradíciókkal a folytonosságot megteremteni? –

Az egész alaptörvényről nem nyilatkozhatok. A preambulummal kapcsolatban voltak stilisztikai kifogásaim, azoknak annak idején hangot adtam. A családról, házasságról, emberi életről megfogalmazott alaptételeket azonban jónak tartom. Amikor arról esik szó, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, hogy a család egy férfi és egy nő közössége, a család és a gyermekek patronálásának szándéka – ez mind egybevág az egyház tanításával. –

Az oktatási törvény változásai is komoly kihatással vannak az egyházra. Maradéktalanul megvalósíthatónak érzi ezeket? –

Ez majd a gyakorlatban mutatkozik meg. Mi magunk sem vagyunk felkészülve például arra, hogy míg eddig, utolsó és első órákban úgy, ahogy taníthattunk hittant, most egyszerre mindenütt jelen kell hogy legyünk. Ehhez szolgáltassunk kellő számú képzett embert. Mindezek ellenére ha a jóakarat adott, ez is megoldható…. –

Lázár János, a FIDESZ erős embere – frakcióvezetője - nyilatkozta a napokban: „az egyházi iskolák ne válogathassanak a gyerekek között. Nekik is alapfeladatul kell kitűzni a fölzárkóztatást, mint legfontosabb társadalmi célt.” „Például úgy, hogy ehhez kötjük az állami támogatást.” „többen is eltökéltük: nem hagyjuk, hogy elitista, bigott katolikus oktatás szerveződjék közpénzből. Közpénzből közoktatást!” Mi erről a nyilvánvaló támadásról a véleménye? –

Méltatlan, igazságtalan és bizonyos értelemben cinikus is ez a vélemény. Méltatlan, mert a magyar katolikus egyház ezer éve tart fenn iskolát. Igazságtalan, mert kimutatott tény, hogy ezekben az intézményekben legalább annyi hátrányos helyzetű gyerek van, mint más iskolában. Megkülönböztetést nem teszünk. Az más kérdés, hogy követelményeket támasztunk. De kérdezem: például a budapesti Fazekas gimnáziumba bárki bejuthat? Ami pedig a közpénzeket illeti: azt legalább annyira a katolikus gyerekek szülei adják, mint a politikusok. -

Lázár úgy tűnik kifejezetten a katolikus püspökökre tőr... Vajon kiérdemelték-e ezt a durva és felületes kritikát. Hatalmi gőg? Őrült erőfitogtatás? -

Ez engemet is megdöbbentett. Nem értem és visszautasítom ezt a stílust! – Hoffmann Rózsa pápai körlevelet küldött az iskolaigazgatóknak, amelyben XVI. Benedek pápa neveléssel kapcsolatos gondolatait osztotta meg, mondván: hogy ki-ki belátása szerint meríthessen azokból. Ennek fogadtatása meglehetősen vegyes volt. - Had kérdezzem meg: vajon ha a tibeti láma gondolatait küldi szét az is tiltakozást szült volna a Demokratikus Koalíció körében? Most, amikor az atrocitás mindennapos az iskolákban, mindent meg kell tenni azért, hogy béke legyen. Aki pedig egy jó és békére nevelő gondolatot megtámad, az nem akar békességet. A szelíd, tiszta szavaktól félnek ezek a lázadozó pártemberek?!
(Forrás: Dr. Bábel Balázs érsek)

Holnap vasárnap!
Urunk megjelenésének ünnepe.

http://3.bp.blogspot.com/_aYGAdSgU1jU/TROUYj_prjI/AAAAAAAAAdU/8dR9DjxUPt4/s1600/harom_kiralyok_3.jpg

Az én Jézusom a Krisztus, kinek Csillagát látva, -
a bölcsek elindultak, hogy hódoljanak előtte.
„Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával.
Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket,
ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2,11)

Mi pedig velük együtt visszük eléje ajándékainkat,
amikor önmagunkat ajánljuk és ajándékozzuk Istenünknek.
Nem az a nagydolog, hogy mi odaadjuk,
hanem az, hogy Ő, - elfogadja.
S éppen ezáltal lesz a miénk!

Útját Istenhez, - kinek, kinek, - magának kell megtalálni.
Ennek kulcsa a szeretetben rejlik.
Aki szereti Istent, vágyódik utána és keresi Őt,
az meg is találja.
Hisz nem is keresné, - ha már meg nem találta volna.
A napkeleti bölcsek, az asztrológia már-már babonás útján
indultak, s mennyivel előbbre jutottak,
mint az Írásokat ismerő tudósok és főpapok.
Ha őszinte vágy és szeretet van bennünk,
hogy Istent mindig jobban megismerjük és szeressük,
akkor biztosan megtaláljuk a Hozzá vezető utat is.
Vezérlő csillagunk pedig csak
az embertárs felé nyújtott szeretet lehet.

Isten megadja mindenkinek a lehetőséget.
Mindenki számára van csillaga.
Persze akadályok vannak ezen az úton.
Az önelégültség, a kényelemszeretet,
az emberi tekintetektől való félelem.

Istenkeresésünk örök példaképei a napkeleti bölcsek.
Alázatosan mentek, - nem csak saját tudományuknak hittek.
Haladtak, akár a csillag által, akár az Írás szavával,
akár a Jézus születését nem is sejtő,
méltatlan papok által mutatta nekik az utat az Úr.
A maguk feje után, sohse mentek.
Hisz bárkitől, bárhonnan jön az Isten szava,
többet ér az, mint a legbölcsebb okoskodás.
El tudjuk képzelni, mekkora élmény lehetett a bölcseknek,
megtalálni a betlehemi Gyermeket?
Számomra pedig létkérdés,
- öröklétem kérdése, - megtalálom-e Istenemet?

Az év utolsó estéje.
Holnap Újesztendőnk első napja!

Szép emlék a 2011. szentestéről:
http://www.youtube.com/watch?v=e8bNtjM2EYI&list=UUm2V9Sw1tqEN-ShBSd52LWQ&index=1&feature=plcp
(Nincs szebb a világon, mint mikor a
karácsonyfa gyertyáinak fénye tükröződik Gyermekeink szemein!
Mi tudjuk! Hála érte az Úrnak!
Hát még amikor a gyermek, - dédunokánk, - Zsoltika!)

Az év utolsó napján a hálaadás mellett,
késztetést érzünk arra, hogy számot vessünk.
Elmerengjünk azon, hol tartunk,
hová jutottunk ebben az elmúlt esztendőben, -
s merre is kellene haladnunk.
Évbúcsúztatóul azt is átgondolhatjuk,
mit fogadtunk tavaly ilyenkor, - mit akartunk, meddig értünk.
Elégedettek lehetünk a jól végzett munka mindent átható erejétől,
vagy erőtlenek lehetünk az elfecsérelt napok ürességétől?
Megtettünk - e mindent, amire vállalkoztunk?
Mennyi minden történt életünkben, az elmúlt esztendőben!
Késztetést érzünk arra, hogy leltárt készítsünk.
Rendet vágjunk a kuszának tűnő események között.

A hívő ember rádöbbenhet,
hogy ahol ennyire elhatalmasodik a gyűlölet, a bosszúvágy,
a szeretetlenség, ahol ennyire nem tisztelik az emberi életet és méltóságot,
ott csak az Isten Irgalmassága lehet a mentség.
Maga a Karácsonyunk is ennek a sebeket gyógyító
Isteni Irgalmasságnak a megjelenése közöttünk.
„ Amikor Üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát
és emberszeretetét, megmentett minket, -
nem azért, mert igazak voltak tetteink,
hanem irgalmasságából.” (Tit 3, 4)

Ez az Irgalom, -
életünk eseményei és útvesztői között keres és talál meg minket.
A betegeket a betegágyon keresi fel, mert Ő a mi gyógyulásunk.
Az egészségesek pedig ott találkozhatnak vele,
ahol jót tesznek a legkisebbekkel is.
Előzékenyen és végtelen alázattal közeledik felénk.
Érintése teremtő erő, sötétséget oszlató, szívet felmelegítő.
Próbáljuk Benne megérteni elmúlt esztendőnket,
s ebbe az Irgalmas Szeretetbe helyezzük a következőt!
Akkor esélyünk van arra, hogy Boldog Év legyen!
Mindezeknek tudatával tekintsünk az elmúlt esztendőre
és nézzünk előre a 2012 – es újévre.
Kívánva magunknak és Mindnyájunknak,
hogy így legyen.
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - beteljesült várakozás!
2011. év huszonkilencedik adventi estéje,

mely „Üdvözítőnk érkezésének szent éjszakáját” vezeti be.
Még lángolnak az adventi koszorú fényei,
de már a karácsonyfák gyertyái is sorban kigyúlnak, - hiszen,

SZENTESTE VAN!

Adjunk hálát az Úrnak, - nagy jótéteményéért:
Te Deum Laudamus - Isten téged dicsérünk... - Schola Hungarica
http://www.youtube.com/watch?v=jwyp7wvl7t8&feature=related
Angyalka
http://www.jacquielawson.com/viewcard.asp?code=2008434989170&source=jl999
Fel nagy örömre....
http://www.youtube.com/watch?v=khOydB9ONuc


Az Írás szava:
„Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt,
és éjnek idején őrizték nyájukat.
Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala,
és beragyogta őket az Úr dicsősége.
Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk:
"Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek,
s az lesz majd az egész népnek.
Ma megszületett a Megváltó nektek,
Krisztus, az Úr, Dávid városában.” (Lk 2, 8 - 11)

„Azon az éjjelen a Végtelen
önmagát adta csendben, nesztelen
mint szállongó hópihe-sokaság,
a didergő földet
nyugalmával betakarta,
- a törékeny emberlétet.
Azon az éjjelen minden remény
örök jelen lett. Beteljesülés!
A bűn kötelét feloldó titkos
csillagfény-pillanat
átölelte, egybefűzte
a jövendőt s a régmúltat.
Azon az éjjelen a pusztában
láthatóvá vált a Láthatatlan.
Az ijesztő árnyékot messzire
űzte királyi szövetség.
Azon az éjjelen közel jött
az emberhez, - az üdvösség .”
(Kelemen Erzsébet)

A karácsonynak gyönyörű hangulatú vigíliája van.
A megvalósulás estéje jött el,
- a várakozás, a reménykedés napjai, hetei után.
A katolikusoknak kincsük van: az Éjféli mise!
Megtörténik a Találkozás:
holnap látjuk meg az Úr dicsőségét!

Ez idei várakozásunk végső pontja.

Ragyogó fénye volt annak az első Karácsonynak.
Körülötte, - minden sötét volt!
De hát, - nem ma is, ugyanez a helyzet?
S ez ad nekem feladatot!
A szívemben megszületett,
- hála érte a Kisdednek, -
az Élet fénye!
Őt kell ragyognom a környezetemben élőkre!

Hálát adok az Úrnak, hogy együtt lehettünk,
- idén is, - a várakozás megszentelt heteiben.
A betlehemi Gyermek békéje töltse el szívedet,
s a Karácsony csodája legyen részed!
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - beteljesült várakozás!
2011. év huszonnyolcadik adventi estéje.

Praetorius: Szép rózsabimbó nyílt ki nékünk - Mainzi Dóm kórusa
http://www.youtube.com/watch?v=JyrdxftXugA&feature=share
Arthur Honegger: Karácsonyi kantáta - részlet
Nemzetek karácsonyi énekeinek csodálatos egybefűzése:
http://www.youtube.com/watch?v=TdsHRxhqzI8

Az Írás szava:
„Amikor üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát
és emberszeretetét, megmentett minket.” (Tit 3, 4)

„Megcélozni a legszebb álmot,
Komolyan venni a világot,
Mindig hinni és remélni,
Így érdemes a földön élni.”
(Shakespeare)

Istenképünk egyik oldala lehet hideg és személytelen is.
Ilyen például, hogy Isten örök, -
mert ha léte valamikor kezdődött,
akkor nem isten lenne, csak nagyon régóta meglévő létező.
Vagy, - minden tudó, mert ha valamit is nem tudna,
akkor csak nagy tudású lenne.
Mindenható, hisz ha valamire is nem lenne képes,
akkor már csak valami igen nagyhatalmú lény lenne.
És így tovább…
Ez az istenkép tulajdonképpen eléggé távol van az embertől.

A keresztény hittel élő ember,
a kinyilatkoztatás birtokában,
magabiztosan éli és ünnepli
személyes Isten-kapcsolatát.
Isten, - „Fia által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1)
Karácsonykor azt ünnepeljük,
hogy a második isteni személy, a Fiú,
emberi testet magára vége megkezdte
az isteni önközlés teljességét.
Életével, tanításával beszédes tetteivel,
láthatóvá tette a láthatatlan Istent.
Gyermekként jelent meg
az üdvözítő Jóság és Emberszeretet.
Így tudott legkedvesebben
barátságot felajánlani mindnyájunknak.
A végtelenül távollevő, - végtelenül közel jött hozzánk.
Jézus által Isten mindig,
minden vergődésünkben és döntésünkben velünk van.
S ha vele vagyunk,
nem tarthatjuk magunkat magányosnak!
Ezt kell megélnünk, s ünnepelnünk Karácsonyunkban.
Felfedezni Benne, - hitünk szemével, -
a társat, a barátot, - Megváltónkat.
Feladatunk az olyan ünneplés,
mely a betlehemi Kisdedben újra ráismer a Küldöttre,
- s mely ünneplésben,
elkötelezzük magunkat a tanítványi viszonyra.
Hozza meg számodra ezt, - az idei karácsony!
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - beteljesült várakozás!
2011. év huszonnyolcadik adventi estéje.

Praetorius: Szép rózsabimbó nyílt ki nékünk - Mainzi Dóm kórusa
http://www.youtube.com/watch?v=JyrdxftXugA&feature=share
Arthur Honegger: Karácsonyi kantáta - részlet
Nemzetek karácsonyi énekeinek csodálatos egybefűzése:
http://www.youtube.com/watch?v=TdsHRxhqzI8

Az Írás szava:
„Amikor üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát
és emberszeretetét, megmentett minket.” (Tit 3, 4)

„Megcélozni a legszebb álmot,
Komolyan venni a világot,
Mindig hinni és remélni,
Így érdemes a földön élni.”
(Shakespeare)

Istenképünk egyik oldala lehet hideg és személytelen is.
Ilyen például, hogy Isten örök, -
mert ha léte valamikor kezdődött,
akkor nem isten lenne, csak nagyon régóta meglévő létező.
Vagy, - minden tudó, mert ha valamit is nem tudna,
akkor csak nagy tudású lenne.
Mindenható, hisz ha valamire is nem lenne képes,
akkor már csak valami igen nagyhatalmú lény lenne.
És így tovább…
Ez az istenkép tulajdonképpen eléggé távol van az embertől.

A keresztény hittel élő ember,
a kinyilatkoztatás birtokában,
magabiztosan éli és ünnepli
személyes Isten-kapcsolatát.
Isten, - „Fia által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1)
Karácsonykor azt ünnepeljük,
hogy a második isteni személy, a Fiú,
emberi testet magára vége megkezdte
az isteni önközlés teljességét.
Életével, tanításával beszédes tetteivel,
láthatóvá tette a láthatatlan Istent.
Gyermekként jelent meg
az üdvözítő Jóság és Emberszeretet.
Így tudott legkedvesebben
barátságot felajánlani mindnyájunknak.
A végtelenül távollevő, - végtelenül közel jött hozzánk.
Jézus által Isten mindig,
minden vergődésünkben és döntésünkben velünk van.
S ha vele vagyunk,
nem tarthatjuk magunkat magányosnak!
Ezt kell megélnünk, s ünnepelnünk Karácsonyunkban.
Felfedezni Benne, - hitünk szemével, -
a társat, a barátot, - Megváltónkat.
Feladatunk az olyan ünneplés,
mely a betlehemi Kisdedben újra ráismer a Küldöttre,
- s mely ünneplésben,
elkötelezzük magunkat a tanítványi viszonyra.
Hozza meg számodra ezt, - az idei karácsony!
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - beteljesült várakozás!
2011. év huszonhetedik adventi estéje.

Kocsis Tibor - Silent night / csendes éj
http://www.youtube.com/watch?v=scUwAFR-bmc
Kocsis Tibor - Mit ér egy hang
http://www.youtube.com/watch?v=71brLFZuLbs&feature=related
A Lélek hangjának vélem, - s imának fogom fel:
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/75428/kocsis-tibor/mit-er-egy-dal-zeneszoveg.html

Az Írás szava:
„Uram, mutasd meg nekem útjaidat,
taníts meg ösvényeidre!
Vezess igazságod szerint és taníts engem,
hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom,
minden időben benned bizakodom!” (Zsolt 25, 4-5)

Karácsonyi ének
Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük, hogy megszületett!
Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
(Babits Mihály)

Vezérszólama a karácsonynak, - a békesség.
S arról kevesebb szó esik, hogy az Isten dicsérete,
Isten dicsőségének hódolata nélkül,
aligha születhet igazi emberi békesség.
Fiának emberi alakban való belépése a történelembe,
emberi szem számára is megvalósulása Isten szeretetének,.
Dicsőségének is, mert megtestesülésével új értékrend jelent meg.
Senki soha előtte nem beszélt arról,
hogy boldogok azok, akik kiüresítik magukat,
és úgy fordulnak Isten és az embertárs felé.
S amikor békességért, megértésért, szeretetért fohászkodunk,
a dicsőséges Isten felé emeljük tekintetünket.
Azokkal a szavakkal, melyeknek fedezetét jócselekedeteink adják.
S csak így remélhetjük a meghallgatást.

Vigyáznunk kell, hogy ne homályosodjon el
szívünkben, lelkünkben annak a békességhozó Csillagnak fénye,
mely bátorítóan hívogat advent utolsó napjaiban is,
a Született Kisded felé.
Kinek jászlánál, Istent dicsőítő angyalok éneke ígért békességet
a jóakaratú embereknek.

Adventi kérdés ez is: van - e fülünk, ezt meghallani?

A Gyermek, - Isten dicsőségének előhírnöke.
Az Úr útját mutatja nekünk.
Melyen biztonsággal lépdelhetünk Feléje.
A dicsőség Istene által erősítve,
alázattal és a jászolban fekvő Kisded
sugárzó szeretetétől áthatva,
haladjunk ezen az úton!
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - beteljesült várakozás!
2011. év huszonhatodik adventi estéje.

Akár tehetünk egy adventi sétát a Korál dallamán:
http://www.youtube.com/watch?v=d9EN27Zh_vg&feature=related

Az Írás szava:
„Mert egy gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk!” (Iz 9, 5)

„ …
Ó ha most mindent itt hagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
…
Százszor megállítanának, —
örülnék, ha átcsúszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj, és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten,
és a lábad csupa seb,
s ahelyett hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirhámmal,
keserűszagú mirhámmal,
kenném véres lábadat.”
(Babits Mihály)

Gyermekeink örülnek legjobban a karácsonynak.
S akinek életében, a gyermekség vonásai elevenen vannak jelen.
Mert igaz örömet nyújt, ha adventben érlelődve,
elérkezik az ember a fenyőágak illatához, az égő gyertyák fényeihez.
Az örvend, kinek szívében visszhangra talál az énekszó:
„Vigasságos, hangos, - nagy örömünk támadt,
megszületett Jézus, - a beteg világnak!”

Hiába nehezedik ránk korunk megannyi sötét nyomorúsága.
Nem képes kioltani lelkünkből a karácsony Fényét.
Jelen van ugyan a világ éhezőinek, szegényeinek
fenyegető gondja,
- a Született Gyermeket fel nem ismerők hibájából, -
beárnyékolja életünket az életet pusztító,
s családokat szétszóró támadások veszedelme…
Mégis, - nekünk mégis ragaszkodnunk kell
a karácsony örömének bátorításához.
Hiszen időben egykor, s a történelemben végig,
és a lelkeink mélyén, - mégis csak megvalósul
a „velünk az Isten” ígérete.
A végtelen és jóságos Isten üdvözítő terveit,
gondviselésének rendjét,
sem a gonosz, sem az ember nem hiúsíthatja meg!

Nekünk keresnünk kell advent folyamán,
s majd az Ünnepben, - az Isten „közelségét.”
Majd ha a Jászol elé állunk, az örök Valóság előtt borulunk le.
A hozzánk hasonló emberré lett Isten Fia előtt.
Imánk sem lehet más, mint hogy Hozzá hasonlóan,
vállaljuk saját életünket, - szenvedéseivel és örömeivel együtt.
Ezt elmondhatjuk Neki, - már ma este is!
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - beteljesült várakozás!
2011. év huszonötödik adventi estéje.

BÁRDOS LAJOS: AUDI FILIA
Magyarul: „Figyelj leány, - nézd, fordítsd ide füled.
a király kívánja szépségedet.
Ő urad neked, - közeledj hát, - odaadóan!”
(Énekek éneke)
http://www.youtube.com/watch?v=lyAU0EPIHI4
Advent idején különösen értelmezhetjük a Szűzanyára, -
de saját magunkra is. Hiszen az Úristen közelít
minden egyes emberhez.

Az Írás szava:
„Gyarapítson és gazdagítson titeket az Úr
a szeretetben egymás és mindenki iránt …
Tegye állhatatossá szíveteket,
hogy feddhetetlen szentségben állhassatok
Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk,
Jézus Krisztus majd eljön
összes szentjének kíséretében. (l Tessz 3, 12-13)


Idén is lesz karácsony,
ünnep a szegénységben,
idén is lesz fenyő,
élet a csüggedésben,
maradék hitedből
építs kis istállót,
hogy idén is megszülethessen a Gyermek…
Átöleled szeretteidet,
óvod őket, mint Isten óv benneteket,
ebben a karolásban
kitűnik egy szép új világ.
Hajóra szállsz,
hogy megtaláld a béke szigetét,
az ünnep megóvja
az ijedt emberiséget.
(Nádasdi Éva)


A tudomány fejlődésével, - egyre több, és egyre mélyebbek ismereteink.
Szomorú, sőt tragikus, hogy minél inkább nőnek ismereteink,
annál inkább kizsákmányoljuk a természetet.
A hívő ember viszont megéli azt,
hogy a rendelkezésre álló valóságon túl,
a természetfeletti, az isteni a világ is meghatározza létét.
Az a világ mely titkokat hordoz.
melyet természetes ésszel nem látunk át teljesen és egészen.
S nem azért, mert még nincs felfedezve, hanem mert meghaladják
teremtett valónk emberi képességeit.
Ismeretünk van ezekről a titkokról,
- mert Isten kinyilatkoztatta számunkra, -
de teljes valóságukban képtelenek vagyunk átlátni.

Jól is van ez így.

Ilyen titok az egy Isten szentháromságos valóságának titka.
Ilyen titok, Isten emberként való közénk érkezésének titka is.
Beszélni tudunk róla, de beszédünk nagyon töredékes.
Viszont ugyanakkor, beszédünk révén rásejthetünk
a valóság óriási voltára.
Ami világító fényként képes segíteni, - emberi létünket.
A karácsonyi Születés Titka
nem arra indít bennünket, hogy mindez, hogyan történt?
Hanem arra, hogy felismerjük:
A Gyermekben és a Gyermek által, - velünk az Isten!
S ha az Ünnepben, s az Ünnepre való készületben,
- találkozom is Vele,
akkor Isten élet tere tölti be földi létem lét-meghatározóit.
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - beteljesült várakozás!
2011. év huszonnegyedik adventi estéje.

Alma Redemptoris Mater
http://www.youtube.com/watch?v=nRjcbojR7tg&feature=related

Az Írás szava:
„Amint a föld növényzetet sarjaszt,
és amint a kert veteményt növel,
úgy sarjaszt az Isten igazságot és dicsőséget
minden nemzet előtt.” (Iz 61, 11)

Adventi himnusz:
„Üdvösség napja, Jézusunk,
Ragyogj fel szívünk rejtekén,
Fut már az éj, a föld kerek
Színére új, szebb nap derül.
Adtál kívánatos időt:
Hadd mossa könnyek kútfeje
Tiszta áldozatul szívünk
S gyullassza vidám szeretet.
Jő már a nap, a Te napod,
Hogy minden újra felvirít.
Akkor mi is örvendezünk,
Kiket jobbod jó útra vitt.”
(Sík Sándor ford.)

Mi már a beteljesült várakozásban élünk.
Adventünk napjai ebben telnek.
Várjuk a Gyermek érkezését,
pedig tudjuk, - Ő már eljött a világba.
Várjuk a karácsony lelkének illatát,
mert oda akarunk térdelni a Jászol elé.
Ugyanakkor tudjuk, - kegyelméből, -
mi már be is fogadtuk Őt szívünkbe.

A világ erőszakosan másfelé akarja fordítani szívünket,
lelkünket, figyelmünket, hódolatra induló lépteinket.
Nem könnyű, - minden erőnket össze kell szedni hozzá, -
hogy minden körülmények között csak Jézusra tekintsünk.

Megreszkettet a gondolat:
hány ezer év várakozására válaszolt Isten,
- amikor elküldte Fiát?
Akiben láthatóvá és tapinthatóvá vált az üdvözítő Isten.
Mi pedig, már századok hitének,
- szentek és vértanuk bizonyságára, -
oda térdelhetünk Eléje!

A világ ezt képtelen megérteni.
Van is abban valami feloldhatatlannak tűnő ellentmondás,
hogy ez a Jászolba született,
- majd keresztre feszített Isten, -
teljesítette be várakozásunkat.
Aki ezt fel tudja ismerni, el tudja fogadni,
annak már nem is olyan nagy lépes, meglépni azt,
hogy életének Krisztus legyen a középpontja.
S kívánhat ember ennél többet?
A négy gyertya, világosítsa estéteket!
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - beteljesült várakozás!
2011. év huszonharmadik adventi estéje.
A negyedik adventi vasárnap.
A szeretetből hozzánk hajló Úr napja

Monteverdi – (Choir of New College, Oxford)
Magnificat anima mea Dominum
Et exultavit spiritus meus in Deo salutari meo.
Magasztalja lelkem az Urat,
http://www.youtube.com/watch?v=q2h7MVCUJ6M&translated=1

Az Írás szava:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:
Íme ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas:
ő, akit Szentnek hívunk.” (Lk 1,46-47)

„Szelídzengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe' járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten üzent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!”
(Túrmezei Erzsébet)

Annak az Úrnak napja a vasárnap,
aki hatalmát és végtelen nagyságát,
gyengeségében nyilatkoztatta ki számunkra:
Jézus születésében , életében, szenvedésében és kereszthalálában.
Megtörtént az, - amit az Úr öröktől fogva elhatározott.
Ebbe az üdvözítő nagy Határozatba,
- hitünk által kapcsolódhatunk bele.
Azzal, hogy hiszünk Jézus Krisztusban,
aki által dicsőítjük, szeretjük és szolgáljuk mennyei Atyánkat.

Az advent borongós sötétsége,
- még mindig egyre rövidülnek a napok! –
azt a hosszú korszakot idézi emlékezetünkbe,
amikor az emberiség nagy része egyáltalán nem,
vagy csak homályosan ismerte az üdvösség titkát.
Kinyilatkoztatás híján, - nem is ismerhette.
Ma már egyre kevesebb az ilyen ember.
De még mindig sokan vannak, akik nem tudják,
s még többen, akik nem is akarják ismerni és elfogadni.
A keresztény ember számára éppen ez a nagy feladat,
életükkel és tanúságtételükkel kell
megkönnyítsék ezt számukra.
A munka adott.
Azt estünk legyen szép!
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - beteljesült várakozás!
2011. év huszonkettedik adventi estéje.

Advent negyedik vasárnapjára 2011.
http://www.youtube.com/watch?v=XEcH37LP2UE&list=UUm2V9Sw1tqEN-ShBSd52LWQ&index=1&feature=plcp

Holnap vasárnap! - A negyedik adventi vasárnap.
A hozzánk hajló Úr napja.

Az én Jézusom a Krisztus,
kinek születését angyal adta hírül Máriának.
Amire: „Mária így válaszolt:
Íme, az Úr szolgálója vagyok,
legyen nekem a te igéd szerint.
Erre az angyal eltávozott.” (Lk 1, 38)

Az angyal elment, - Mária pedig maradt.
És Mária Szíve alatt, - elsőt dobbant az Isten Szíve.
Ha egészen rejtve is, de egészen közel,
- itt van velünk az Isten!
Ezért azután, hitünk és üdvösségünk
nem csupán csillogó üvegdísz
örömökkel és szenvedésekkel teli életünk karácsonyfáján.
Hanem az Isten útja, - felénk és közöttünk.

Azzal, hogy Mária „igent” mondott Istenünknek,
- igent mondott az Életre,
igenjével igent mondott a mi életünkre is.
Advent még hátra levő napjaiban végig gondolhatjuk,
mit jelent számára, s mit a mi számunkra, ezt az igen.

Számára nagyon kemény következményei lettek.
El kellett viselni József súlyos és nehéz gondolatait…
Indulni kellett Betlehembe, közvetlenül a szülés előtt,
megpróbáltatásokkal teli többnapos útra.
Tapasztalni a szívtelen elutasításokat Betlehembe érkezésekor.
A rokonok részéről is.
Nem volt hely a születendő Élet számára!
Istállóba kellett húzódnia, az Istengyermek születésével.
Ahol a nélkülözést még súlyosbítja a kirekesztés élménye.

Mária igenje miként hat a mi életünkre?
Mikor szíveink annyira vágynak a megbékélésre, a megerősítésre,
ma sem adatik nekünk más út, mint amin Mária indult.
Hiába tesz kísérletet, immár kétezer év óta az emberiség,
hogy biztonságát szállások pompájába és biztonságába ágyazza!
Csak az istállót is vállaló Úrnál lel megnyugvásra!
Teljes pompájukban sziporkázhatnak ugyan
a gazdagok lakásaiban a karácsonyi fények,
tobzódhat a világ talmi ünneplése,
nyomába sem léphet, - annak a szegényes, első Betlehemnek!

A szívek, kikben szeretet él, - ma is Mária lépteit keresik.
S azt a békét, ami még az elutasítást,
a kirekesztést is úgy tudja kezelni,
hogy a maga sajnáltatása helyett,
- áldozatos szeretetével -
másokat segít és erősít.

Legyen részünk benne,
s nyújtsuk annak, - ki rászorul erre.
Hozzon ez, - karácsonyi örömöt szívetekbe!
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - örvendező várakozás!
2011. év huszonegyedik adventi estéje.

Túrmezei Erzsébet - Adventi éjszaka
http://www.magyarvagyok.com/videok/25-Vers/28482-Turmezei-Erzsebet-Adventi-ejszaka.html
EZ MÁR A KARÁCSONY HANGJA!
In Dulci Jubilo - Édességes ujjongással énekeljünk,
a Szűz ölén nyugvó Gyermeknek - Sissel -
http://www.youtube.com/watch?v=N0jyUlwWD6k&feature=watch_response

Az Írás szava:
„Amint a föld növényzetet sarjaszt,
és amint a kert veteményt növel,
úgy sarjaszt az Isten igazságot
és dicsőséget minden nemzet előtt.” (I z 61, 11)

„Ádvent: a várakozás megszentelése.
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak,
hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után,
ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így.
Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött.
Télen: az első hóesésre.
És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb.
Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni,
hazatalálni – és fölfedezni azt, ami a miénk.”
(Pilinszky János)

Advent: a várakozásunk heteinek megszentelt napjai.
Kevés ez a négyhétnyi adventi idő arra,
hogy megrakjuk azt a nagy tüzet, - miről József Attila is szól.
Melynek melegénél a világ összes fázó embere
megmelegedhetne.

De szép is lenne!
Közel ahhoz az égő, melegítő tűzhöz,
felállíthatnánk a négy hét alatt, - egy óriási Fenyőfát.
Az igazi, - mindenki Karácsonyfáját!
Égne rajta az ember milliárdok hitének fénylő gyertyácskája.
Csilingelnének a reményeink aranycsengettyűi.
A Fáról mindenki kapna Ajándékot.
Például rizst, kenyeret, sőt még kalácsot is.
Attól kezdve nem lennének éhező gyermekek,
csak éneklő gyermekek.

Bizony kevés mindehhez ez a négy, adventi hét.

Pedig de jó lenne, valahogy így várni
a világ nagy Karácsonyának betlehemi Vezérlőcsillagát.
Akkor Jászlában, biztosan nem dideregne
a Gyermekként megszületett Isten Báránya.
Viszonzásul a pusztításhoz, öléshez és rabláshoz szokott kezünkbe
a Szeretet hatalmas erejét helyezné észrevétlenül.
Így osztaná szét Önmagát
a Jóra éhezőknek és szomjazóknak.
Felnyitná Mindenki szemét, a Szépre,
a Jóra és az Igazra.
Hogy végre már, - ne csak nézzünk,
de lássunk is!

Nem sok nap van már Karácsonyig!
Nyitogasd szemeidet, szívedet, - lelkedet!
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - örvendező várakozás!
2011. év huszadik adventi estéje.

Bárdos Lajos: Jeremiás próféta könyörgése
http://www.youtube.com/watch?v=jLQwNw0R81Q
Isten szeret minden gyermeket.
http://www.youtube.com/watch?v=f4nohxnewNg&feature=related

Az Írás szava:
„Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk,
s az ő vállára kerül az uralom.
Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó,
Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.
Messzire kiterjed majd uralma,
és a békének nem lesz vége.” (Izaiás 9, 5)

A hajnal szárnyas hírnöke
az új nap jöttét zengi már
és a lelkünket fölverő
Krisztus, megint életre hív.

Vigyétek – szól – az ágyakat:
mindent, mi álmos, rest, beteg!
Tisztán, virrasztva, józanul
várjatok: már közel vagyok!
(Prudencius – Babits M. ford.)

Túl vagyunk már advent derekán…
Úgy teljes igazából, feltettük - e már
a kérdést magunknak, - ugyan kire várunk?
Ez az igazi adventi kérdés.

Igen! Gyermeket várunk!
Tesszük ezt édes Hazánk már-már
kétségbeesésre okot adó demográfiai helyzetében.
Roppant beteg az a társadalom,
ahol az öregek száma messze meghaladja
a fiatalok lélekszámát.
Öncsalás lenne politikai,
gazdasági és társadalmi körülményekre hivatkozni,
és nem azt beismerni, hogy az ok elsősorban
az emberi aggodalmaskodás, és a kényelemszeretet.
Ami pedig ezt eredményezi, - az az önzés.
Nem látja tisztán a helyzetet, aki ezt tagadni akarná.

Súlyos felelőssége van a politikának is.
Mert rossz az a politika, amely nem tekint előre.
Melynek számára a jövő
csak a következő választás megnyerését jelenti.
Az emberiesség újjászületése nélkül semmi jó nem várható.
A gyermekek számának növekedése sem.
Súlyos hiányról szól az adventi gyermekvárás.
És hiányról panaszkodik az ország állapota is.
Jövőképünk hiányáról

Adventben így válhat a hiányzó gyermekek várása, -
a Gyermeknek várásává.
Csak ha sok - sok magyar családban
megszületik az isteni Gyermek,
akkor fog több gyermek születni édes Hazánkban.
Ha ezt sokan, tettre sarkalóan belátnák,
nem telne hiába való várakozással, - ez az idei advent.
Várjunk, - reménnyel!
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - örvendező várakozás!
2011. év tizenkilencedik adventi estéje.

Misztrál : Advent
http://www.youtube.com/watch?v=gvLqiLZdrrY&feature=related
Ne félj, mert megváltottalak!
www.youtube.com/watch?v=uuNHcIohz08&feature=related

Az Írás szava
„Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt,
mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység,
megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét,
és beteltek az Isten egész teljességével.” (Ef 3, 18 – 19)

ADVENTKOR
Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk
Illendő ruhában, méltóképpen várjunk.
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged.
(Mécs László)

Adventi napjainkon, -
ha azokat igazán eredményesen szeretnénk megélni, -
talán a legjobban, a csendnek kellene uralkodni.
Advent csendjében adhatnánk lehetőséget magunknak,
hogy rácsodálkozzunk Isten végtelen szeretetére.
Ennek mélyen átélt tudata igaz örömmel töltené el lelkünket.

A mai világ zajos, felszínes, külsőségekkel törődő.
Ugyanakkor tapinthatóan érzékelhető, hogy a mai ember is,
egyre jobban igényli a bensőséget, a csendet,
a békességet, az elmélyült odafigyelést.
Nem könnyű mindennek külső és belső kereteit megteremteni.
Ezek önmaguktól, - nem valósulnak meg.

Csak egy módon tudunk a világ felszínes harsányságán,
talmi csillogásán, erőszakosan felkínált álértékein túl jutni,
ha valóban mélyen, - szívünkkel és értelmünkkel is, -
megismerjük hitünket.
Mely végtelen gazdagságot rejt magában.

Karácsony előtt, majd minden embert elönt,
még a nehéz időkben is, a vásárlási láz.
Mintha a karácsony csupán a megajándékozás ünnepe lenne.
A keresztény embernek pedig igazán tudnia kellene,
hogy az egyetlen Ajándék, - Jézus születése.

A karácsony, - Isten szeretetének ünnepe
és nem pusztán egymás szeretetének kifejezési alkalma.
A hittel élő embernek fel kell szabadítania önmagát
a mindennapi teendők súlya alól is,
és szembe kell néznie, az álságos ünnepi csillogással.

Remek alkalom erre az adventi csönd, -
ami lehetőséget nyújt az embernek,
hogy meghallja, - mit mond számára az Isten.

Így lehet befogadni az Úr szeretetét.
Rácsodálkozni és megtapasztalni ezt a Szeretetet.
Csak ez a Szeretet tölthet el minket, tiszta örömmel.
Olyan örömmel, amiről tudhatjuk,
hogy nem tarthatjuk meg magunknak.
Amit tovább kell adnunk.

A magam szerény eszközeivel,
én is ezt próbálom tenni.
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - örvendező várakozás!
2011. év tizennyolcadik adventi estéje.

Dicsérjétek Istent, minden népek…
akár még az Önkiszolgáló Étteremben is!
(Olykor az Úr is így találkozik velünk,
- a szürke hétköznapok világában is, -
mint ahogyan a muzsika varázsa, - a felvételen)
http://www.youtube.com/watch?v=SXh7JR9oKVE

ADVENTI KIÁLTÁS (részlet)
„...ha nincs advent, lesz-e majd
karácsony?
Váratlanul várjuk az Urat?
A zöld lombú, behavazott erdő
nem lelkünk állapotára mutat?
- Hogy várjuk Urunk
visszajöttét?
- Nemcsak fenyőfás ünnep
közeleg!
… akinek van füle, meghallja:
- Ébredjetek!
Ne szenderegjetek!
- Az Úr visszajötte közeleg!”
(Lukátsi Vilma)

Az Írás szava:
„Aki mindezt tanúsítja, az mondja:
"Igen, hamarosan eljövök. Ámen."
Jöjj el, Uram Jézus!
Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel!
Ámen.” (Jel 22, 20 – 21)


A Biblia utolsó könyve, - a Jelenések Könyve, -
hatalmas fohásszal végződik:
„Jöjj el, Uram Jézus!”
S ezzel veszi kezdetét
a megváltásból kibontakozó örök élet,
- Krisztus egyházában.
Ez a kibontakozó, állandó változás tart egészen addig,
amíg az Úr, - most már nem gyermekként és rejtetten, -
hanem a nyilvánosság látható dicsőségében, -
újra megjelenik, - a Rá várakozó világban.

Isteni dicsőségben következik be ez a második eljövetel.
Egyértelműen lenyűgöző lesz,
mert a végső bizonyítás erejével,
ellenáll a századok rettenetes tagadásainak.

Az advent, évről évre visszatérő szent liturgiája
gyönyörűen érzékelteti mindennek végtelen igazságát.
Evangéliumában,
ez a fenség veszi körül Jézus Krisztus személyét,
és érzékelteti ezt, - a hívő ember számára.
Mintegy megelőlegezi az Igazságnak és a Szeretetnek
győzedelmes hatalmát.
Mely a Második Eljövetelben
teljes mértékben és nyilvánvalóan felfedi magát.
Erre várakozunk,
amikor „hittel valljuk Feltámadását, - amíg el nem jön.”
Várakozzunk,
jó cselekedetekben megnyilvánuló hittel!
Szeretettel:

Árpád

Új Advent, - örvendező várakozás!
2011. év tizenhetedik adventi estéje.

Adventi hírnök friss fenyőág
http://www.videocentrum.hu/adventi-hirnok/adventi-hirnok-friss-fenyoag-video_dc3a9fd78.html
Ism. szerző - Adventi Cantata
http://www.youtube.com/watch?v=m-TOTTqgbog

Az Írás szava:
„Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek,
s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait.
A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen.
Ellentétben állnak egymással,
s így nem azt teszitek, amit szeretnétek.
Vezessen benneteket a lélek,
akkor nem vagytok alávetve a törvénynek.” Gal 5, 16 -18)

„Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!”
(Szerző: M. Fresch nyomán: Hamar István)

Az adventi várakozást csak a Szentlélekben lehet elképzelni.
Kinek erejéből testesült meg a názáreti Szűz Szíve alatt
a gyermekké lett Isten.
Csak a Lélekben lehet elképzelni azt is,
hogy neki engedve, - sugallatát meghallva, -
véghez vigye bennünk is az Úr akaratát.
Hogy elérje nálunk is, - teljes önátadásunkat.

Mindebből következik, hogy az advent
nem is annyira minket serkent cselekedetekre.
Az Atya kéri tőlünk, hogy Lelke kezdhesse meg bennünk
szerető gondoskodását.
Bibliai képpel: hogy „metszőkésével, mint
jó szőlősgazda,” - megtisztítson bennünket.
Ilyen metszéspontok lesznek életünkben azon dolgaink,
- imáink, gondolataink, szeretett cselekedeteink, -
ahol láthatóvá válik szeretetünk áramlásainak ereje és iránya.
Így válik adventi felszólítássá az,
hogy nekünk a Tőhöz, - Krisztushoz kell kapcsolódnunk.
Hiszen nekünk, szeretetünk, -
sokszor annyira csapongó erejétől és vágyairól kell számot adni.
Ott a Jászol előtt is, - és majd az Ítélő Bíró előtt is.
Szeretetben kell újjá születnünk a Lélek által
Ha már felismertük, és igent mondtunk Isten akaratára,
- a feleségben, a férjben, a ránk bízottakban,
a mellettünk levő embertársban.
Így akar növekedni bennünk Ő,
- Akinek születésére készülve, - várakozunk.

Új Advent, - örvendező várakozás!
2011. év tizenhatodik adventi estéje.

Advent III. Vasárnapja - Ciszteri Apátsági Templom-Bélapátfalva.
http://www.youtube.com/watch?v=DKUB6Tc3N88
Az angyali Üdvözlet - operában:
Verdi: Otello - Ave Maria - Pitti Katalin
http://www.youtube.com/watch?v=TCHVaLp4kc0

Az Írás szava:
„Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok.
Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök,
és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek.
Ismerjétek el nyomorotokat, bánkódjatok és sírjatok.
Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá.
Alázkodjatok meg az Úr előtt,
és akkor megdicsőít benneteket.” (Jak 4, 8-10)

De jó lenne, de jó lenne,
ha az öröm útra kelne,
és eljutna mindenhova,
ahol eddig nem járt soha.

De jó volna, de jó volna,
ha a jónak szárnya volna,
ide szállna, oda szállna,
mindenkivel cimborálna.
(Szűcs Imre)

Felszólítás az advent! Arra szólít fel minket,
hogy tisztázzuk magunkban a múltat, s a jövőt.
Mi az, amitől meg kell szabadulnunk,
s mi az, - amit feltétlen tovább kell vinnünk…

Bánattal a szívünkben, - föl kell tárnunk
és át kell nyújtanunk múltunkat, - mindenestől, - az Úrnak.
Erre elengedhetetlenül szükségünk van,
mert bűnöktől elnehezült lélekkel
nem tudunk igent mondani a születendő Gyermek hívására.
Csak a megtisztult lélek juttathat oda bennünket,
ahol Krisztus vár minket.
Isten akaratával kell találkozzunk advent folyamán.
Ez lesz egyben magával az Istennel való találkozásunk.
Ne gondoljuk azt, hogy ez számunkra elérhetetlen,
megfoghatatlan, érthetetlen és értelmetlen.
Mert akkor úgy járunk, mint a választott nép fiai.
Ők is várták a Megváltót, de csak olyan
messiást lettek volna hajlandók elfogadni,, -
az isteni akarattal szemben, - aki az ő vágyálmaikat teljesíti be.
Isten azonban megelégelte az ő méricskéléseiket
és a Szentlélek erejével emberré lett Jézus Krisztusban.
Hogy mindenki megismerhesse
az Igazságot, az Utat és az Életet.
Isten életét: a Szeretetet!
Aminek nagyon halvány visszfénye
a mi szeretetünk.
Én ezzel köszöntelek:

Árpád

Új Advent, - örvendező várakozás!
2011. év tizenötödik adventi estéje.

Advent harmadik vasárnapjára 2011.
http://www.youtube.com/watch?v=s0ffnIg6K8g

Holnap vasárnap! - A harmadik adventi vasárnap,
mely az örvendezésé, - hisz közel már az Úr!

Garai Gábor: Jókedvet adj

Jókedvet adj és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.

S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő s folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jó kedvet adj, Uram!


Az én Jézusom a Krisztus, akiről Keresztelő János így tanúskodott:
„Köztetek áll az, akit nem ismertek,
aki a nyomomba lép,
s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Jn 1.27

Vajon mi, - ismerjük Őt?

Jézust, aki közénk jött, s aki köztünk van.
Akinek mi, ha bármit is tenni szeretnénk,
- még csak hozzá sem készülődünk, -
máris szégyenkezve kell tudomásul vennünk,
Ő megelőzött minket.
nem csak azzal, hogy Ő előbb szeretett minket,
hanem Ő már előre megbocsátotta a mi mindenkori hűtlenségeinket,
vele szembeni és az embertársakkal szembeni szeretetlenségeinket.
Teljesen a bizalmába fogad minket,
amikor felindítja bennünk a mindent megtisztító bűnbánatot.
Ő életünk Forrása és Célja.
Érte, Általa és benne teremtettünk.
Egyedül Ő képes biztosítani személyi méltóságunkat
és kötöttségektől mentes szabadságunkat.

Ezért Ő az igaz oka örömünknek!
Olyan örömnek, amit a világ,
ha belefeszül sem képes nyújtani,
örömre vágyó szíveinknek.
Nélküle világunk, - siralomvölgy.
Mert a világ nyújtotta öröm, -
rendszerint valami kényszerpályára szorul.

Miért van oly kevés öröm világunkban?
Egyetlen oka van.
Mert a világ, - nem akarja észrevenni a köztünk lévő Jézust!
De mindazoknak, akik Őt felismerik, -
azoknak örömét már senki el nem veheti.
Mikor van közöttünk?
Amikor segítünk valakin.
Amikor legalább egy mosolyt, egy pohár vizet,
egy darab kenyeret nyújtunk a mellettünk levő, - rászorulónak.
Örüljetek, - Jézusba kapaszkodva,
mert az öröm az életünk virága!
Szeretettel:

Árpád