Karacsony - Hordozd a gyertyát - Magyar Continental Singer

Tudd, van egy gyertya

Tudd, van egy gyertya a szívünkben, van kié lobban, van kié nem.
De él az Isten, ki lángra gyújthat, és meggyógyíthat, ha Benne élsz.
Hát, hordozd a gyertyát, lángoljon benned, annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjet, hadd lássák fényed, tartsd a gyertyát, mert szükség van rá.
Óvd a lángját, mert szükség van rá.
Eltévedt testvér, látod, hogy nem megy, ahol kerestél, nem éget láng.
Becsaptak téged, de ne add fel kérlek!
Elszunnyadt gyertyás szikrára vár.

Hát, hordozd a gyertyát, lángoljon benned, annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjet, hadd lássák fényed, tartsd a gyertyát, mert szükség van rá.
Óvd a lángját, mert szükség van rá.
Istenben bízva a holnap hív ma, nézzünk fel együtt most az ég felé.
Imában kérve, Jézus nevében, győzzük le végre az éjszakát!
Hát, hordozd a gyertyát, lángoljon benned, annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjet, hadd lássák fényed, tartsd a gyertyát, mert szükség van rá.
Óvd a lángját, mert szükség van rá.

A mai este, - a 2010. esztendő adventjének 27. estéje

Kocsár Miklós: Magyar karácsonyi dalok
http://www.youtube.com/watch?v=J9PtBrp1uhY
Karácsony - Hordozd a gyertyát -
http://www.youtube.com/watch?v=OID_zz2Jq3g

„Angyali kórus dalolása hallik,
himnuszuk hangja új korokat hirdet:
Jó Atyánk, Néked odafenn dicsőség,
s béke a földön.
Kisdedként fekszel, Ura a világnak,
tiszta gyümölcse makulátlan méhnek,
Krisztus, a győztes szeretet hatalmát
hozd le a földre.” (himnusz)

AZ ÍRÁS SZAVA:
„Az Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.” (1Jn 4, 9-10)

Sok mindenre voltak jók és alkalmasok ezek az adventi napok.
Arra, - többek között, - hogy tiszta értékrendet alakítsunk ki magunkban.
Szükséges, hogy tiszta és világos elveink legyenek.
Az, hogy „nekem legyen jó, - a többi nem számít” - elv, -
nagyon alacsonyan áll az értékrendek sorában.
Tudnunk kell, hogy felelősek vagyunk,
nem csak önmagunkért, hanem másokért is.
Hogy az Úr megszülessen bennünk, - rendet kell tennünk magunkban.
„Ki kell egyenesíteni az egyenetlenségeket,”
- amint erre az advent nagy alakja, az előfutár,
Keresztelő Szent János buzdított.
Az igen, legyen igen, - s a nem, nem!
Bennünk nem vegyülhet össze az igaz és a hamis.
Nem keveredhet össze a hazugság az igazsággal.
Meg kell tisztulnunk!
S milyen jó és üdvös,
hogy erre az évenként vissza-vissza térő adventek,
lehetőséget nyújtanak.
Állandó feladatunk az, hogy évről évre tisztábbak, jobbak,
igazabbak legyünk. Legyünk készek erre.
Belátni azt, hogy tiszta értékrendhez való ragaszkodás nélkül
Istenre vágyó ember, - akit a Kisded a Jászolból megszólított, -
nem élhet! Sem önmagában, sem a családjában,
sem édes hazájában, - sem sehol a világon.

S ha jobban belegondolunk, így élni, - nem is olyan nehéz.

A mai este, - a 2010. esztendő adventjének 26. estéje

Dies est Laetitiae – Örömnek napja ez …
http://www.youtube.com/watch?v=ME0-Hfd_x6A&feature=related
Karácsony
http://www.youtube.com/watch?v=9CYF4ezm-yo&feature=related

Karácsony éjjelén állj meg csak egy percre!
Hallgasd a végtelen csendet áttörő harang szavát!
Néked is szól, hogy útra kelj, halld angyalok dalát!
Betlehem felé csillag elvezet, mint a három királyt.

Megáll csillagod az istálló felett, hol Jézusod pihen,
Lépj hozzá, borulj le, öleld Őt szívedre!
Lelked legyen jászla az Istengyermeknek!
Mert Ő az ki született váltságul embernek!
(Szőcs György)

AZ ÍRÁS SZAVA:
„Isten kegyelmét ne vegyétek hiába.
Azt mondja ugyanis (Isten):
Kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad.
Nézzétek, itt a kellő idő! Itt az üdvösség napja! (2Kor 6, 1-2)

Várakozzatok!
Csak az tud éberen várakozni, - aki tudja, mire vár.
Tudja, - Kire vár! S tudja, hogy várnia kell!
Abban is biztos, hogy megérkezik, Akire vár.
Különben értelmetlen lenne a várakozása, a virrasztása.

Minden ember vár valamire. A szülők várják gyermeküket.
A gyermek várja felnőtté levését.
Minden ember várja a mások által való elfogadást.
Várja a sötétből a fényre jutást,
Az idős, - magára maradott, - egy-egy látogatót.
Az elhagyott, egy-egy jó szót. A beteg a gyógyulást.
A boldogtalan a boldogulást.

Oly sok mindenre várakozik a világ.
Elsősorban, kereszténységét megélő emberekre várakozik.
Tiszta emberekre, - ebben a politikába belegabalyodott világban.
Mi, akiknek fáj az advent sötétsége,
a jövőnk kilátástalansága, - ne felejtsük el,
- nem csak mi várjuk az Érkező Fényt.
Azt valójában minden ember várja.
S nekünk keresztényeknek kellene igazi Krisztus-hordozóknak,
- a fény hordozóinak lennünk!
Magunkba nézve, be kell ismerjük, - ez nem mindig sikerül.
Ekkor kell bűnbánatot tartanunk!
És mily jó, hogy adatik lehetőségünk arra,
hogy mindig újra kezdjünk.

Itt van a kellő idő, - itt van az üdvösség napja!

A mai este, - a 2010. esztendő adventjének 25. estéje

Ne félj, mert megváltottalak!
www.youtube.com/watch?v=uuNHcIohz08&feature=related
Angel Voices - Örömóda
http://www.youtube.com/watch?v=LFxIGqynVOM&feature=related
S EZ MÁR A KARÁCSONY HANGJA!
In Dulci Jubilo - Édességes ujjongással énekeljünk,
a Szűz ölén nyugvó Gyermeknek - Sissel -
http://www.youtube.com/watch?v=N0jyUlwWD6k&feature=watch_response

KÉPZELD (részlet)
„Képzeld ma este világod vak sötétnek,
Hegytetőn is kihunytak már az őrtüzek
S tudod, egy istállóban csoda készül
Fényes angyal hív el a kopár mezőről

Képzeld magad térden imádva az Istent
S hogy Fiát elküldte eltörölni vétked
Szótlan mosolyra csak ima a felelet
Hisz’ az emberfia másképpen nem tehet

Képzeld el a menyben a zengő szózatot
Mondva dicsőséget, áldva a magzatot
Új idő vesz most erőt az Új Világon
Mikor az Országot magadban hordozod

Képzeld ma világod ismét vak sötétnek,
Hol mindezt a Fényt lelkedből tudod, hiszed
Karácsony éjjelén a gyertya ha lobban
Örömre lendül kondulni minden harang.”
(Lengyel Károly)

AZ ÍRÁS SZAVA:
„Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjuk,
aki mindvégig megerősít minket,
hogy feddhetetlenek legyünk Urunk, Jézus Krisztus eljövetelének napján.
Hűséges az Isten,
aki meghívott minket Fiának közösségébe.” (l Kor l, 7b-9)

Krisztusra várunk!
Aki eljött az idő és a hely egy pontján, - a történelemben,
de újra és újra érkezik, - az évenként visszatérő Ünnepben.
S érkezik életünk folyamán, - röpke jeleneinkben.
Biztosan jön! Mert tudjuk, - Isten az ő Fiát elküldte a földre,
hogy nekünk kinyilatkoztassa emberszeretetét.
Az eljött Jézus pedig, minden embert hív!
Ám mindenki maga dönti el,
hogy elfogadja - e, ezt a meghívást, - vagy sem.
Ha elfogadja, e szerint is kell éljen!
Békében. Nyitottnak és türelmesnek lenni,
a másokkal való érintkezésben.
A Jászol ridegségében fekvő Gyermek legfőbb vágya:
hogy testvérei, - szeretetben vándoroljanak,
a Lélek világosságában, - az Úr áldásának Fényében.

A mai este, - a 2010. esztendő adventjének 24. estéje

Túrmezei Erzsébet - Adventi éjszaka
http://www.magyarvagyok.com/videok/25-Vers/28482-Turmezei-Erzsebet-Adventi-ejszaka.html

Paradicsomnak közepibe - Szvorák Kati
http://www.magyarvagyok.com/videok/33-Nepdal/1176-Szvorak-Kati-Paradicsomnak-kozepibe-nepdal-2006.html

ÁDVENTI IMÁDSÁG
Kihez kiálthatnék, én Istenem,
kihez fordulhatnék segítségért,
ha nem Tehozzád?
Egyedül csak Isten tudja
teljesíteni reményemet.
Mert magát az Istent keresem,
utánad vágyódom, Istenem!
Hozzád fordulok hát, hogy elérhesselek.
Te teremtetted lelkemet,
egyedül csak Te ismered,
s Te tudod újjáteremteni is!
Te saját képedre alkottál engem,
egyedül csak Te tudsz átalakítani
annak képére és hasonlatosságára,
aki Jézus Krisztus,
Megváltóm, tükörképed,
isteni lényed Jele és Igéje!
(Blaise Pascal)

AZ ÍRÁS SZAVA:
„Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig!
Erősítsétek meg szíveteket,
mert az Úr eljövetelének ideje közel van!
Nézzétek, a bíró már az ajtóban van.” (Jak 5, 7-8)

Őrá, - az Úrra vár a szívünk!
Az Úr érkezésére.
Ez a várakozás is kifejezi, hangsúlyozza,
hogy Krisztus-várás az életünk.

A keresztény ember igyekszik rész vállalni,
mi több, egyenesen kötelessége is,
azokban az erőfeszítésekben, amelyek a világot szebbé, -
élhetőbbé akarják tenni.
Lakhatóbbá ezt az átmeneti lakóhelyet, a Földet.
Ám nem tud azonosulni oly törekvésekkel,
melyek a rajta való életet ki akarják ragadni Isten kezéből.
Azt a hamis látszatot keltve,
hogy ezáltal lesznek képesek megteremteni az ember jólétét.
Közben elhallgatják, hogy az emberiség több,
mint nyolcvan százaléka szegény.

Az igaz, - sajnos, - hogy az emberek többsége,
jól el van Isten nélkül. Meggondolatlanul élnek, csak úgy,
- bele a mindennapokba. Pedig aki nem ébred fel időben,
és nem épít Istenre, - annak élete könnyen kerülhet,
teljes kilátástalanságba, - nagyon súlyos válságba.
Erre figyelmeztet az ősi adventi énekünk,
adventünk végén is:
„Ébredj ember, mély álmodból!”

A mai este, - a 2010. esztendő adventjének 23. estéje

Bárdos Lajos: Jeremiás próféta könyörgése
http://www.youtube.com/watch?v=jLQwNw0R81Q

ADVENTKOR
Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk
Illendő ruhában, méltóképpen várjunk
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged.
(Mécs László)

AZ ÍRÁS SZAVA:
„Nevemért fogom vissza haragomat,
dicsőségemért fékezem magam, nehogy elpusztítsalak.
Lám, megtisztítottalak, mint az ezüstöt,
kipróbáltalak a nyomorúság kohójában.
Magamért, csakis magamért tettem ezt meg.
Mert hogy tűrhetném, hogy meggyalázzák nevemet?
Dicsőségemet nem engedem át másnak soha.” (Iz 48, 9-11)

Mióta ember él a földön, - várakozik.
Mindig valamit jobban szeretne, jobbat akar.
Várta a jobbat, - ahogyan előbbre haladt az időben.
Ez a jobbat várás egyre inkább átváltott arra, hogy „kell valakinek jönnie!”
Volt ebben valami ösztönösség.

A hívő ember, - az Írás bizonyságában, -
tudja, hogy a Gondviselő Isten, -
a Lélek által plántálta lelkébe a várakozást.
A konkrét történelmi advent, az ószövetségi zsidóság története.
A próféták figyelmeztetése tartotta állandóan ébren lelkében a várakozást.
Hogy miért ők lettek a választott nép?
Miért a názáreti szűz, - Mária lett az emberré lett Isten anyja?
Csak egy válasz lehetséges. Az isteni döntések mindig titkok!

Az biztos, - a kiválasztottság át is alakítja az embert.
Isten arcán pedig két gyönyörű adventi vonás tűnik fel a századok során.
A hűség és a türelem.
Miért vár és hallgat Isten? Miért engedi ártatlanok halálát, milliószámra?
Miért engedi, hogy kifosszák, megalázzák az embert?
S elvegyék tőle a legfontosabbat, - azt a tudatot, hogy ő Isten képmása?
Valószínű azért, - mert akarja, hogy a jó is, a rossz is mutassa meg magát.
Az Ő hallgatása, - adventi csend. Ám kikerülni Őt, - nem lehet!
Ő jön! Az Ünnepben érkezik!
S a történelem végén megmutatja annak igazi célját, -
mert akkor: „ Meglátja majd minden ember az Isten dicsőségét.”

Vasárnap van! Advent 4. vasárnapja!

A mai vasárnap az adventi bizonyosság vasárnapja.
Az Úr már teljesen közel!
A kérdés egyre szorongatóbb, - méltók vagyunk - e, - fogadni Őt?
Őt, aki majd azt fogja mondani magáról,
hogy „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10, 30)

A keresztény ember egyik legfontosabb kérdése, amire neki helyes választ kell adni,
- hogy kicsoda Jézus Krisztus?
Már maga a szó, hogy keresztény, - azt jelenti, hogy Krisztusban hívő,
bele oltott ember vagyok. Tehát, aki nem vallja teljes szívvel, lélekkel,
hogy Jézus Krisztus valóságos isten és valóságos ember,
- Ő valóban az Isten Fia, aki értünk emberré, testvérünkké lett,
ugyanakkor nem szűnt meg Urunknak és Istenünknek lenni, -
az nem is mondhatja magát kereszténynek.
Amikor itt élt a földön, szépeket tanított, betegeket gyógyított,
hirdette a szeretet nagy parancsát, - minden további nélkül elfogadták őt.
Amikor azonban elmondta, hogy Ő valójában kicsoda,
akkor vesztették el türelmüket a zsidók.
Amikor határozottan kijelentette: Én és az Atya egy vagyunk,
- meg akarták kövezni. Ezért is ítélték kereszthalálra.
Jézus nem tagadhatta le az igazságot.
S ha Ő nem Isten Fia, akkor egész küldetése, élete,
semmit sem ér. Akkor nincs megváltás, nincs örök élet.
Akkor semmi az egész…

Igaz, hogy végig gondolva a kereszténység titkát, - az ész megtorpan.
Már magánál az ember teremtésénél is.
Mi emberek, önmagunkban már, csodalények vagyunk!
Hogy együtt legyen egy lélek és egy test, - egy személyben?
Hát akkor, hogy ne állna meg az emberi ész, amikor arról van szó,
hogy egy személyben egyesül Isten és ember?
A keresztény ember, mindezt, - a világban tapasztalható csodákon ámulva,
hitét ésszerűen megalapozva,
a próféták jövendöléseinek pontról-pontra való
teljesedésén keresztül, Krisztus feltámadásáig, - elfogadja.
S térden állva csodálja, - Istenének,
a közénk született isteni Gyermeknek, -
Jézus Krisztusnak titkait.

Készüljetek! Már közel van!

A mai este, - a 2010. esztendő adventjének 22. estéje

Monteverdi – (Choir of New College, Oxford)
Magnificat anima mea Dominum
Et exultavit spiritus meus in Deo salutari meo.

Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:
Íme ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: ő, akit Szentnek hívunk.
http://www.youtube.com/watch?v=q2h7MVCUJ6M&translated=1

RORÁTE
Ó, nézd ezt az esteli fényt,
mely már a hajnalt zengi:
Mária asszony áldott titka
ragyog le ránk. Most mindenki
boldoggá hevül, a pap sötét-
lilában mond misét, s mintha
testét veszítené, egészen átszellemül,
hogy végre magához vehesse Jézust –
míg az ablakon lassan
keresztüldereng
az angyali üdvözlet első sugara …
(Berda József)

AZ ÍRÁS SZAVA:
„Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjuk,
aki mindvégig megerősít minket,
hogy feddhetetlenek legyünk Urunk,
Jézus Krisztus eljövetelének napján.” (l Kor l, 7b-9)

Belegondoltunk már valaha is, annak mélységébe,
hogy - kihez is jön a megváltó Jézus?
A szegényekhez, a megtört szívűekhez.
A bűn rabságában sínylődőkhöz, - akik olyanok, mint a foglyok,
mint a börtön lakói.
Egyszer azt is át kellene érezzük,
hogy milyen szerencsétlenek is lennénk Jézus Krisztus nélkül.
Mennyire rossz lehet azoknak, akiknek lelkébe
nem jön el az igazi Karácsony.
Az az Ünnep, melyben a mi szívünkben, -
megszületik az isteni Gyermek.
Ha ezt teljességében átérezzük, -
akkor Máriával együtt örvendezhetünk:
„Szívem ujjong az én Istenemben,” –
hiszen „az üdvösség ruhájába öltöztetett,
az igazság köntösét terítette reám.”
Hogy azután ebben senki ne kételkedjék,
Izajás próféta kimondja: „ amint a föld megtermi gyümölcsét,
ahogyan a kert veteményt sarjaszt,” úgy minden bizonnyal
megérkezik ez a csoda is.
Hozzá teszi: „Minden nép színe előtt!”
Tehát már nem csak a választott nép,
hanem minden ember, - mi is, -
Te is, - én is megéljük ezt a csodát.

A mai este, - a 2010. esztendő adventjének 21. estéje

Óh jöjj Immánuel! (Immánuel= Velünk az Isten!)
http://www.youtube.com/watch?v=YqgqO24rW4U&NR=1
Ó, jöjj, ó, jöjj, Immánuel,
Csak téged áhít Izrael,
És hozzád sóhajt untalan,
Mert Isten híján hontalan.

Jövel, jövel, ó, Izrael,
mert eljövend Immánuel!

Ó, jöjj el, Jessze vesszeje,
És állj a rossznak ellene!
A mélyből, mely már eltemet,
S a tűzből mentsd ki népedet!
http://www.youtube.com/watch?v=pu-fVRwQpqw&feature=related

ADVENTBEN
Már én a földnek szolgaláncát
Erős karokkal szétzúzom,
Feléd esengve tiszta hévvel,
Sóvárgó vággyal, Jézusom!
… …
Vigasztalódva nézhetem már
A nagyvilágot, bár sötét;
Egekből áradt üdv sugara
Oszlatni kezdi bús ködét.

Szívem keservét, régi búját
Örök reménnyel altatom,
A kétség, csüggedés borúján
Raráte sír föl ajkamon.

Az irgalom nagy Istenéhez
Gyakorta szárnyal hő imám,
Mert lelkem e csalárd időknek
Megváltót, üdvöt, fényt kíván!
(Paksy Gáspár)

AZ ÍRÁS SZAVA:
„Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökeréből.
Az Úr Lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke;
a tanács és az erősség lelke;
a tudás és a jámborság lelke,
s eltölti őt az Úr félelmének lelke.” (Iz 11, l -3 a)

Adventben, eltölt bennünket a várakozás.
Ha elegendő gondot fordítunk rá, -
akkor, ez nagyságrenddel fokozottabb, mint máskor.
Miért? Mert az életre vágyunk.
Életet szeretnénk, - „életet bőségben.” (Jn 10, 10)
És örömet, - „örömet teljességben.” (Jn 15, 11)
Életünk ápolásra szorul, - törődésre.
Mindnyájunk közös tapasztalata, - hogy gyámoltalanok,
törékenyek vagyunk. Rászorulók, - szükséget szenvedők.
Úgy szeretnénk olykor megfelelő helyen kopogtatni,
- segítséget kérni.
S nem tudjuk, hová forduljunk.
Mert bizalmunk, - reménységünk, - roppant csekély…
Urunkhoz azonban, teljes bizalommal járulhatunk!
Benne senki nem csalódhat!
Ennek tudata kellene felbátorítson bennünket a kérésre…
Hiszen valamennyien az Ő segítettjei vagyunk.
Egyébként is, - mindenünk Tőle van!

A mai este, - a 2010. esztendő adventjének 20. estéje

BÁRDOS LAJOS: AUDI FILIA
Magyarul: „Figyelj leány, - nézd, fordítsd ide füled.
a király kívánja szépségedet.
Ő urad neked, - közeledj hát, - odaadóan!”
(Énekek éneke)
http://www.youtube.com/watch?v=lyAU0EPIHI4
Advent idején különösen értelmezhetjük a Szűzanyára, - de saját magunkra is.
hiszen az Úristen közelít minden egyes emberhez.

Áve Máría,
Istennek Anyja,
Tebenned virágzik
Váltságunk aranyja.
Áldásod nyelvünk nem unja.

Ó drága Jézus,
Szűznek gyümölcse,
Teáltalad szűnjék
Világ rossz erkölcse,
Malasztod szívünk bétöltse.

Esedezz értünk,
Isten Szülője.
Régi magyarságnak
Te valál őrzője.
Légy minden jónknak szerzője.
(népének)

AZ ÍRÁS SZAVA:
„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.
Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.
Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni.
Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak országát,
és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.
Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?
Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll rád,
s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával.
Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.” (Lk 1, 31 – 35)

Advent lelkülete akkor él elevenen a keresztény emberben,
ha legalább megpróbálja, hogy hasonlítson a Szűz Anya lelkületéhez.
Abban, hogy amint Ő is várta szent Fiának megszületését,
nekünk is úgy kell várnunk Krisztusunkra.
Aki megérkezik az Ünnepben,
egész életünkben közeledik hozzánk szeretetével,
meg fog érkezni halálunk pillanatában,
s eljön második eljövetelekor, a végső napon.

Mária példája taníthat bennünket befelé fordulni.
Nekünk is befogadóknak, elfogadóknak kell lennünk.
Igent mondani mindarra, amit Isten tenni akar velünk.
S ha mi is megtanultunk befelé fordulókká, elfogadókká lennünk,
akkor biztosan soha sem szűkülünk be.
Kitágul és gazdaggá lesz,
- már az Ünnepünk is, -
és egész életünk.

Köszönöm, -
Kedves Ilike,
így már minden rendben,
bármelyik megnézhető, meghallgatható.
A mait különösen is ajánlom...
Az általam megmagyarított cím is helytálló, ugyanis az Alleluja szó, - intarzia szó. Al - le - lu - Jahve.
Sajnos hiányos a műveltségem.
Ezért nem tudom a héber mondatot, mely szavainak első szótagjai,
az Alleluja - szó.
A mondat magyarul pedig így szól: Minden népek dicsérjétek Istent!
Magyar nyelven az Alleluja így hangzana: Min - né - dics - Ist.
És hát én Önkiszolgáló Étteremnek nézem a helyet, ahol a híres Händel mű elhangzik, meghökkentően nagyszerűen.
Szép estét!
Árpád

A mai este, - a 2010. esztendő adventjének 19. estéje

Dicsérjétek Istent, minden népek… - az Önkiszolgáló Étteremben …
http://www.youtube.com/watch?v=SXh7JR9oKVE

VÉGTELEN
Kutatom lényed,
keresem az arcod,
formálom emberarcúvá
a mindenséget.
Fogódznék, karom
Feléd réved,
Benned a végtelen
titok egyszerűsége.
Kiáltanék, látom
hatalmas kezed,
titkaid egyikét a
mentő kegyelmet.
Engedd kérni,
hogy megérteni
éljek, elémtárt
végtelenséged.
(Sz. Gy. I.)

AZ ÍRÁS SZAVA:
„Nektek, akik félitek a nevemet,
felragyog az igazság Napja,
sugarai üdvösséget fognak árasztani.” (Mal 3, 20)

Várjuk a Karácsonyt!
Oly szép, amikor egy családban azt mondjuk: gyermeket várunk.
Megrendítően nagy, - s hála érte, ha boldogító is egyben, -
eseményről szól, e két szép magyar szó!

Ezen a karácsonyon Jézus Krisztus szeretne a mi szívünkben megszületni.
A karácsonyt nem az ember találta ki!
Érthetetlen is, - hogy hogyan lehet karácsonyról Jézus Krisztus nélkül beszélni!
Nélküle a karácsony giccs halmaz, - a lényeg teljes eltorzítása.
A nagy kérdése az Ünnepnek,
hogy a betlehemi éjszakában felkínált isteni szeretetet elfogadom,
- vagy visszautasítom.
Ki tudja, talán még ennél is rosszabb, ha úgy teszek,
mintha elfogadnám, - de nem élem!
Örökérvényű tehát amit Angelus Silesius, mond erről:
„Jézus ezerszer is megszülethetne a földön,
mit sem használ neked, ha nem születik meg a te szívedben.”

Vigyázzunk kell, hogy éppen a lényeg, - ne kerülje el figyelmünket.
Az abból hasznot húzók, tüneményesen tudják gerjeszteni a vásárlási lázt.
Kifinomult technikáik elől aligha menekülhet az ember.
Az igaz, hogy a szeretet szerény jeleire szükség van,
ám nem szabad, hogy ez váljon a lényeggé.
Manapság akkora forgataga van a vásárlóknak,
tülekedéssel, fényáradattal, akárcsak Betlehemben volt, az összeíráskor.
Vigyázzunk!
S még van pár napunk!
Készüljünk tudatosan.
S ne feledjük, - a Karácsonyunk olyan lesz,
amilyen az adventünk volt.
Rendezzük, - Istennel való kapcsolatunkat…

A mai este, - a 2010. esztendő adventjének 18. estéje

Harmatozzatok egek onnan felülről, és a felhők ontsák az Igazat!
http://www.youtube.com/watch?v=vrv6WXJhVl4&feature=related

RORATE
A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.
A gyertyák rendre gyúlnak,
A ministráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.
Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifjú pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!
(Juhász Gyula)

AZ ÍRÁS SZAVA:
„Harmatozzatok, egek, onnan felülről,
és ti felhők, hullassátok közénk az Igazat!
Nyíljék meg a föld, teremje az Üdvözítőt,
és sarjadjon vele szabadulás is!” (Iz 45, 8)

Ünnepre készülünk, - a legbensőségesebbre.
A szeretet ünnepére.
De nem a szó „hétköznapi” értelmében.
A titok nyitja az, hogy a karácsony a szeretet CSODÁJA!
Istenünk isteni szeretetével beleszeretett az Emberbe.
Azért, - hogy az Ember, egész szívével, lelkével szeretni tudja Őt.
Mert amikor eljött, abba a „rongyos istállócskába,”
amikor Isten, a Fiában vállalja a mi emberi létünket,
akkor nekünk rá kell döbbennünk saját szépségünkre.
Erre gondolva meg kell szelídüljünk!
S ez a „megszelídülés” csodás változást kell eredményezzen.
Már maga az ünneplés is bizonyos fokú változás.
Az ordas farkas, báránnyá kell változzon.
A kíméletlen szembenállóknak le kell tenni a fegyvert.
A széthúzó család hangulata, békéssé kell váljék.

Mert Isten Fia eljött közénk, - felkínálva szeretetét az ember számára.
Ennek már csak sejtése is, - meg kell bennünket változtasson.
E változásnak bizonyos fokát már az Ünnepig el kell érjük,
- éppen ezért szükséges az adventben VALÓBAN KÉSZÜLNÜNK!
Hogy amikor a Karácsonyban, Isten szeretete hozzánk simul,
Gyermek képében a betlehemi éjszakán,
akkor képesek legyünk Szeretetének minden,
legkisebb morzsáját is befogadni

A mai este, - a 2010. esztendő adventjének 17. estéje

Harmatozzatok, égi magasok! Jöjj el édes Üdvözítőnk!
http://www.youtube.com/watch?v=CXEs_oGdYGA

ADVENT
Az oltáron
forró könnycsepp:
olvadt viasz.
Csendes hálaének,
öröm-imádság,
békesség,
vigasz.

Isten várás
kitárt, tiszta szívvel
pőrén,
akár a fenyő,
hólepte, téli dombokon.
Mert kell egy áldott szó,
ha nem szó, hát ölelés
néma, hosszú, igaz
jóleső szeretés.
(Simon Zsolt)

AZ ÍRÁS SZAVA:
„Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok,
melyik órában jön el Uratok!” (Mt 24, 42)

Advent folyamán az Úr kegyelmet hozó eljövetelére való felkészülés mellett,
figyelmünket Krisztus második eljövetelére is irányítjuk.
Jézus felszólítása a keresztényektől folytonos készületet,
evangéliumi szóhasználattal élve „virrasztást” követel.
Adventi gondolkodásunk előterébe Krisztus második eljövetelét,
ezt a jövőbeni, történelmet lezáró,
mindeneket ítélő eljövetelt kell állítsuk.
A főhangsúly ennek a végső napnak kiszámíthatatlanságán van.
Amennyire fontos és életbe vágó, - maga a tény,
annyira bizonytalan, annak pontos időpontja.

Senki nem érezheti bebiztosítva magát véglegesen itt a földön.
A hívő ember képes a beteljesedés tudatában tekintve a jövő felé,
- értelmezni magát. Számára a vég valójában kezdet.
Az Úrral való egészen bensőséges és közvetlen,
- teljes közösség kezdete.
Úgy is kellene éljen, hogy életének minden mozzanata
erre a célra irányuljon.
Egész életének istenszolgálatával, várni azt a találkozást,
amikor „színről színre” (1 Kor 13, 12) láthatja majd Urát.

Nem csak végességének tudatában kell élnie,
hanem úgy, hogy saját magának is, nyugtalanító,
- de mások felé is, - figyelemfelkeltő jellé kell válnia.
Arra kell törekedjen, hogy figyelmét ne kizárólag a földiek kössék le!
Elkötelezett életével tanúskodnia kell arról,
hogy ő „új eget és új földet” vár, - ahol az Igazság lakik.
„Mi (az Úr) ígérete alapján, új eget és új földet várunk,
az igazságosság hazáját.” (2Pét 3, 13)

A mai este, - a 2010. esztendő adventjének 16. estéje

Jézuska kiscsizmája - Ghymes
http://www.youtube.com/watch?v=BgARCVK1CnU&feature=related

JÓZSEF ATTILA: BETLEHEM
A gyolcs ködökben puha varjak ülnek,
csüggedt borókán fészkel a homály.
Tömpe szobácska vert földjére dűlnek
két botos pásztor, és három király.
Az asszony leszáll kamrai létrán, -
Mennyből az angyal! - zeng öt atyafi.
Az öreg kapás az ólban ganét hány,
kántálnak sírva lompos tyúkjai.
Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt
borostás állal komorul a zsupp
s fodor leveske szaga áraszt vigaszt,
mely a danával mennyezetre fut.
Jézus, kinek szállása sárga irka,
heverő papírhalmok közt örül
s a tűz fényénél a jámborok mintha
ugrándoznának a jászol körül.
De ez nem igaz. Zsellér-szalmát hajszol
az úri szél és gőzlik a magyar
s a két pásztor fonott kalácsot majszol
s a három király pálinkát nyakal.

AZ ÍRÁS SZAVA:
„Mária megszülte elsőszülött fiát,
bepólyálta és jászolba fektette,
mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lk 2, 7)

A fenti karácsonyi költemény, a 25. éve körül járó,
Isten-kereső József Attila alkotása, (ateista, proletárköltő!ugyan!)
akinek másik, ismert verse a bájosan profanizáló Betlehemi királyok.
Húszsoros vers, - ötször négysoros, keresztrímes, művészi darab.
Egyszerűségében nagyszerű. Üzenete: betlehemi üzenet.
Szegényszagú, magyar világ.
A mélységeket magasságokkal összekötő „szentkép.”
Lírai rajzolatú, szegény, de boldog világ.
Hisz ilyen, - sőt ennél szegényebb, - trágyaszagúbb, -
hajlékba érkezett a Világ Megváltója!
A betlehemi szegénység általános érvényű.
Általános, mert Jézus minden ember megváltására született.
Azokéra is, akik csak az éhségüket csillapító kalácsért, -
vagy búkat felejtető pálinkáért indulnak a maguk alkotta,
talán csak irkalapokból össze ászkabált Betlehem felé.
A megváltás öröme az övéké is!
A Lélek foghatta Attila tollát, - mikor ezt a ritka érzékenységű,
parasztosan idilli képet festette.

Hogy gondolkodjunk felette, s tanuljunk belőle.