Örömmel adjuk hírül, - hogy örüljetek velünk, Ti is!
Robi fiúnk és Aranka menyünk,
Isten segítségével, - ma éjjel, - megajándékozott
minket, - a 16. unokánkkal.
Segítsetek nekünk, hálát adni érte!
Hogy szerelmüknek és a jó Istennek áldása kísérje

BOGLÁRKÁT,

egész életében,
és a negyedik gyermeküknek örvendő Robiék,
életpéldája legyen a gyertyaláng,
mely melegít és világít majd Neki,
életének, és bontakozó egyéniségének fejlődésében.
Szeretettel:

Editke és Árpád

Az ősi magyar himnusz - Boldogasszony Anyánk
http://www.youtube.com/watch?v=OSOh3SZaDig
Liszt Ferenc - 15. Magyar rapszódia (Vásáry Tamás) 1996
http://www.youtube.com/watch?v=wSKCIYZ5mIU&feature=related
Liszt Ferenc - Haláltánc
http://www.youtube.com/watch?v=zGBXA1tBiLw&feature=fvwrel
Franz Liszt - Hungarian Rhapsody No.2
http://www.youtube.com/watch?v=goeOUTRy2es

Holnap vasárnap! (évk. 30.)
Amely egyben nemzeti ünnepünk is!

Az én Jézusom a Krisztus,
aki megfogalmazta számunkra a főparancsot:
"Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs.” (Mt 22, 37)
Ez persze egyáltalán nem zárja ki,
- jár eszemben a mai szép ünnepen, -
hazám szeretetének édes kötelességét!

Az ünnep arra hangol, hogy tovább gondolkozzunk…
Gondolkodásunk arra is rádöbbenthet,
hogy valójában boldoggá tesz az a tudat,
- sőt ne féljünk ki mondani, -
még büszkévé is ( a szó helyes értelmében),
hogy Istenünk, - Aki szeretet vár tőlünk, -
bennünket magyarnak teremtett.
Bár manapság ez a tudat veszélyes is lehet!
Pedig szükséges lenne újra és újra felszítani magunkban,
- és fiataljainkban, - hogy mennyi kincset,
magyar értéket hagytak ránk őseink.
56 örökségét!!
Most, - amikor veszélyben forognak ezek az értékek,
amikor tudatosan kétkedést ültetnek a magyar szívekbe,
mely megkérdőjelezi már azt is, hogy megérdemli – e a magyar,
hogy egyáltalán helyet kapjon a nap alatt, - a következő évezredben?
Most még szükségesebb, mint valaha,
hogy visszameneküljünk őseink,
az 56 – os hősök, drága hagyatékához.

Ma már alig merünk hazaszeretetről beszélni!
Annyira visszaéltek e szóval,
s annyian támadják már magát a fogalmat is.

Az is ronthatja ünnepünk örömét, ha arra gondolunk,
hogy történelme során a magyarság,
alig hogy elűzte az ellenség fegyverét,
máris testvérharcot vív egymással.
Ennek tanúi vagyunk.
Pedig mennyire jó lenne, ha mindkét oldal elindulna egymás felé,
- hogy találkozzanak, összefogjanak.
Hogy egy új vérszerződést kössenek az egységes magyarságért,
egy erős Magyarországért.
A történelem megtaníthatott volna rá,
hogy a pártokra szabdalt országot oly könnyű legázolni, becsapni.
Olyan vezetők kellenének, akik magyar szívvel,
Istent szeretve vezetik a hazát.
Csak ilyenektől remélhetnénk,
hogy nem csak a maguk hasznát nézik a jövő tervezésében.
Akik önzetlenül fáradoznak azon,
hogy felépítsenek egy boldog országot.
Hazát, melyből nincs száműzve Isten.
Ahol a kétezer éves Evangéliumra építik
a mai ember kereszténységben megújult életét.

Ma még a legderűlátóbb embernek is be kell látnia,
- ezt Fekete Gyula, már 1977-ben megmondta, -
meghúzhatjuk a lélekharangot a magyarság felett.
Az anyák miatt, kik az anyaméhet vesztőhellyé teszik.
A kényelmüket önzően védelmező apák miatt.
Az elnéptelenedő falvak utcáin
más népek gyermekei fognak játszani és kacagni!
Akik a maradék magyarságot, - a temetőkbe fogják űzni.
Jövőnk csak akkor lesz, ha megváltozik ez a gondolkodás.
Ha egyre több lesz a bölcső,
melyben új és új életet ringat az édesanyai szeretet.
Honnan a benne Fekvő, -
a virágzás, a felemelkedés dallamát gügyögi.

Szép és üdvös dolog meghalni a Hazáért.
De az igazi hazaszeretet ott kezdődik,
- ez oly sokaknak már eszébe sem jut, -
ha áldozatosan vállalják a bőséges Életforrást.
A hősi halál, - csak egy pillanat.
A hősi élet viszont, - a lemondások sorozata azért,
hogy a magyarság fennmaradjon.
Az állam vezetőinek szent kötelessége,
hogy mindenben segítse ezeket a mai, modern, - „ország védőket!”
Akár komoly és hatásos, - ellenszéllel szembeni, -
törvények kierőszakolásával is.
Mindezek végig gondolása, - megélése nélkül,
- beszélni hazaszeretetről, csak üres szócséplés.
Sőt, - ki lehet mondani: hazaárulás!

Szép és meghitt ünneplést kívánok,
szeretettel:

Árpád

Gregorian - Áve Mária:
http://www.youtube.com/watch?v=_xmADtLsvWI
Victoria: Áve Mária
http://www.youtube.com/watch?v=Dw4m-CIbtmw
Liszt Ferenc: Áve Mária
http://www.youtube.com/watch?v=eRv1cFATsaQ&feature=related
Babits Mihály: Októberi ájtatosság -
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00118/03764.htm
Johann Sebastian Bach: Air aus der Suite Nr. 3
http://www.youtube.com/watch?v=sOOgqZdztGY

Holnap vasárnap! (évk.29.)

Az én Jézusom a Krisztus,
aki konkrét politikai kérdésben,
- világos és egyértelmű állást foglal.
Lényegbe vágó megjegyzése azonban,
minden kor emberét elgondolkodtatja.
„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré,
- az Istennek pedig, ami az Istené!” (Mt 22, 21)

Ellenfelei kérdezték afelől, - hogy szabad e adót fizetni a császárnak?

Ő, - aki minden nép Megváltója, - bölcs válaszával kifejezi,
hogy felette áll a szembenállók politikai csatározásain.
Az ellene felállított csapda arra irányul, hogy bármit válaszol,
egyaránt vádolható legyen. Álnok, kettős csapdával szerették volna elérni,
hogy Jézus magára haragítsa a rómaiakat, s ugyanakkor saját népét is.
Bölcsen kikerüli a csapdát, és egyben mély értelmű tanítást is ad.
Azt ugyanis, hogy nem szabad Istennel takaróznia annak,
aki bármi indokkal ki szeretne bújni kötelességei alól.

Azért mert megadom Istennek, ami az Istené,
- nem szabad kötelességeim alól kibújnom.
Éppúgy számot kell adjak azokról,
hisz végső soron, azok is Isten iránti kötelességek.


A vallásos ember vallásossága akkor érték,
ha ő egyben becsületes ember, jó állampolgár, házastárs, szülő…
Törődik embertársával, vigyáz az egészségére, - és így tovább.
Csak akkor kedves Isten előtt, ha ezzel együtt jó állampolgár is.
Nincs felmentve az alól, hogy jó feleség, vagy férj egyen,
Az sem, - akiknek pl. nem vallásos a házastársa.

Államban élünk, mely biztosítja nyugodt békés életünket, közbiztonságot, jogrendet.
Ha mindezt elfogadjuk, - akkor meg is kell adjuk az államnak,
ami neki jár.
A törvények tiszteletét, s az aktív részvételt a közösség életében.
Ezt nem csak, hogy szabad, - de egyenesen kötelességünk is megtenni.
Olyan kötelesség, mely ellen cselekedni, - bűn.
Isten törvénye elleni bűn.
Rossz állampolgárról nem képzelhető el,
hogy egykönnyen állampolgárságot kapna, - Isten Országában.
Pedig nekünk az a célunk, - hogy oda érkezzünk!

Adjon az Úr Neked,
- minden viharért egy szivárványt.
Minden könnyért egy mosolyt.
Minden gondoskodásért egy ígéretet.
És áldást, - minden megpróbáltatás során.
Minden problémádra küldjön egy hűséges barátot, akivel azt megoszthatod.
Minden sóhajtásra egy drága dallamot.
És választ, - minden imádra!
Szeretettel:

Árpád

NYÍLT NAP AZ ESZTERGOMI FERENCES GIMNÁZIUMBAN!
2011. november 19., szombat, 08.30

Szeretettel várjuk és hívjuk a most hatodik és nyolcadik osztályos fiúgyermekeket.
Bővebb információ a gimnázium titkárságán a 33/510-293-as telefonszámon kapható munkanapokon 07.00-15.00 óra között.
Minden érdeklődőt örömmel várunk!

A héten, - Szent Ferenc ünnepe volt…

ASSISI SZENT FERENC
http://www.youtube.com/watch?v=3_xik5n6UB0
Liszt Ferenc - (Saint Sae¨ns orgona átirata) - Á-dur Legenda
(Szent Ferenc prédikál a madaraknak) – ea. Kiss Ádám
http://www.youtube.com/watch?v=b-RDa2HtXn4
Era - Hymne - Tied a dicsőség!
http://www.youtube.com/watch?v=bZwtc9rxe2k
Napfívér, Holdnővér - Ferenc és a szegények temploma
http://www.youtube.com/watch?v=xbDY1Av-7y8&feature=related
Napfívér, Holdnővér - Ferenc és Klára
http://www.youtube.com/watch?v=pio0J0g5DsI&feature=related
St Francis-Brother Sun and Sister Moon
http://www.youtube.com/watch?v=CZZFO9F8FWU&feature=related
NAPHIMNUSZ
http://www.youtube.com/watch?v=-no4rJsF1dE

Holnap vasárnap! (évk. 28.)

Az én Jézusom a Krisztus, - aki a mennyek országát,
királyi menyegzőhöz hasonlítja. (Mt 22, 11.)
Olyan menyegzőhöz, ahol a meghívottak egyik része, - meg sem jelent…
És voltak olyanok is az ünneplő és örvendező vendégek között,
akik menyegzős ruhájukat otthon hagyva sértették meg azt,
aki oly szeretettel hívta meg őket.
A Királyt és Fiát!

Mennyire időszerű vádirat ez ma is,
az egész emberiség otrombasága és mulasztása ellen.
Ebben persze benne van a mi, - az én, -
otrombaságom és mulasztásom is.
A világ dolgaiban, -
mennyi mindent fontosabbnak vélünk, mint Isten ügyét!

Mindenre ugyan, - magyarázatot, mindig találunk.
De mi lesz majd a Számadáskor?
Ezek a magyarázatok akkor majd, - szánalmasaknak,
nevetséges kifogásoknak fognak tűnni, - nekünk, magunknak is.
Ugyanaz a nóta, - mindenre…
Az idő és a pénz hiánya. Az emberiség mókuskereke!
Üzlet, pénzhajsza, megélhetés, -
vágyaink egyre frissebb élményekkel való feltöltése.

Létünk legnagyobb Ajándéka pedig:
Istenünk szerető, személyes Meghívása.

Az Isten jelenlétébe való belehelyezkedés,
a Megváltó megváltásának elfogadása, - mindenkit megtisztít.
De ha ezt valaki nem akarja, - visszautasítja, - bűnben marad.
S ha képes mégis, így lépni a szívek ujjongó Táborába,
- tolakodása, - a bűnnek mocskával lelkén, -
durván sérti a Legszentebb Urat.

Pedig, - ha jobban belegondolunk, -
tulajdonképpen oly kevés kell az Üdvösséghez.
Legalább is abból, ami a mi részünk.
Igaz ugyan, - a meghívás elfogadása,
kötelezettség-vállalást is jelent!
Urunk, Jézus Krisztus azonban,
előre elrendezett mindent, - megváltó Keresztjén.
Nekünk csak Igent kell mondanunk,
Atyjának meghívó szeretetére.
Lelkünk szennyét, - amit a századok ránk dobtak,
amivel besároztuk életünk elmúlt éveit, napjait,
bűnösen elmulasztott lehetőségeinket, -
megváltó Jézusunk, - elsimítja.
Nekünk csak szabad utat kell engednünk,
lelkünk jobbik felének.
De ezt meg kell tennünk!
Már ezen a vasárnapon!

Töltse el szívedet az Úr, - buzgósággal,
mely mindig Őt keresi.
Bölcsességgel, mely mindig Őt követi.
Tekintettel, mely mindig Őt látja.
Élettel, mely Néki tetszik.
S kitartó hűséggel, - a végsőkig!
Szeretettel:

Árpád

http://www.youtube.com/watch?v=OmWrHDzapbk

Ó, Istenünk, eléd letérdelünk,
könyörgünk hozzád, téged kér szívünk:
áldd meg a népünk, áldd meg nemzetünk!
"A nagyvilágon e kívül" sehol sincs helyünk,
s mi egymástól is megtagadtuk itt, hogy boldogok legyünk.

refr.: Szállj dalom, szállj, gyönge kis madár,
határokon túl a Hargitáig szállj,
bátorítsd a csüggedőt, vigasztald a szenvedőt! 2x
Krisztus soha el nem hagyja őt!

Ó, Istenünk, eléd letérdelünk,
könyörgünk hozzád, téged kér szívünk:
áldd meg a népünk, áldd meg nemzetünk!
Mint oldott kévét hányszor szórta szét szörnyű vihar,
lesújtott ránk, ó mennyi nemzet fia néz ma gyűlölködve ránk!

refr.: Szállj dalom...


Nemzeti Gyásznap!
Október 6.
A levert, - 1848-49-es szabadságharc vezérlő tábornokainak
mártírhalálára emlékezünk.

Az emberbőrbe bújt bresciai hiéna Haynau,
hatalmi mámorában, s a gyűlölet tébolyában,
császári felhatalmazással gyilkolta, - felekezetre,
nemzetiségre való tekintet nélkül, - mindazokat,
akik részesei voltak a magyar forradalomnak és szabadságharcnak.
Ez a megtorlás szabad utat nyitott a többi kivégzések sorozatának…
Alig több, mit századnyi idő múlik,
s több mint ötvenszerese lesz a mártírok száma,
egy újra bosszútól lihegő hóhér véres keze által.
„Magyarország ezzel vérzett el,
s ezzel együtt vérzett el a Szabadság is.” (Heinrich Heine)

Ott a Maros partján, az aradi vár sánca mellett,
szerény obeliszk őrzi a vértanuk emlékét…
Hírünk a világban: szabadságszerető nép a magyar.
Történelmünk, - szabadságharcok szakadatlan történelme.
A szabadság, - hitünkbe és tudatunkba, mint élen járó érték épült be.

Hitünk Istene is maga a Szabadító Isten.
Világunk megváltója: Jézus, -
a mi legfőbb Szabadítónk.
Néki hálát adva, - Őáltala valljuk magunkénak a magyarok Istenét.
Az aradi Vesztőhely, - Krisztus halála által minősül át,
„Magyar Golgotává.” (Kossuth)
Az aradi Tizenhármak gyalázatos kivégzése,
Krisztus keresztjének fényében magasztosul
a szabadságért vállalt életáldozattá.

1849 október 5-ről október 6-ra virradóra,
Damjanich tábornok nem csak önmagáért,
hanem szerencsétlen Hazájáért is imádkozott:
„Isten, áldd meg Aradot, - áldd meg a szegény,
szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot!”

Felemelt szívvel, összetett kézzel, -
mi is fohászkodjuk így, - ezen a mai estén.
A Lélek segítsen bennünket,
édes Hazánkért való együtt imádkozásunkban.
S az Úr áldása legyen felettünk!
Szeretettel:

Árpád

Szép őszi táj, - nézz jobbra és nézz balra, - le a lábad elé is, de mindig, - főleg Felfelé:
http://photo.photojpl.com/tour/08automne/08automne.html
Varga Miklós - Vén Európa, az öreg hölgy:
http://www.youtube.com/watch?v=BeSCX85w4P0
J. S. Bach -Brandenburg Concerto 5 Karl Richter - vez. és csemballó:
http://www.youtube.com/watch?v=vMSwVf_69Hc&feature=related
Ha folyóvíz volnék:
http://www.magyarnota.com/text_Ha_folyoviz_volnek.html
OKTÓBERRE: ÜDVÖZ LÉGY, KIRÁLYNŐ, - IRGALMASSÁG ANYJA!
Kocsár Miklós: Salve Regina:
http://www.youtube.com/watch?v=2uLkZhcczLI
Szent Efrém Férfikar - Angyaloknak Nagyságos Asszonya
http://www.youtube.com/watch?v=zrNS5IQKzfU



Holnap vasárnap! (évk. 27.)

Az én Jézusom a Krisztus, - aki figyelmezteti a főpapokat és a nép véneit, - de figyelmeztetése ma is, nekünk is szól:
„elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg,
amely megtermi gyümölcsét.”(Mt 21, 43)

Azok a főpapok, írástudók, nép vénei, -
ugyan a Napkeleti bölcseknek meg tudták mutatni,
- pontosan útba tudták igazítani őket, -
hogy hol találják a Messiás királyt, -
de önmaguk nem indultak el.
S tudjuk mennyire siralmas lett a folytatás:
a betlehemi gyermekgyilkosságok.
Akkor a gyermekek legyilkolása volt, - ma pedig??
Ma a szellem, a lélek, a kultúra gyilkolása folyik,
úgy, hogy már könnyet sem ejtünk felette.

A közvélemény is, legfeljebb csak akkor háborodik fel,
ha valaki túlon-túl, sokat szakít a közösből.
(„jó időben, jó helyen”)
S ilyenkor is csak azokon a „balekokon” csattan az ostor,
akiknek nem sikerül „feljebb bukni.”
Szomorú, de úgy látszik, - ez a világ rendje.
Vajon mi az, ami akkor a főpapok, az írástudók, a nép vénei,
- manapság pedig, újra és újra, a nép felelős vezetői,
az áruló értelmiség, - értelmét, gondolkodását elhomályosítja?
A hatalom elvesztésének félelme, a kapzsiság,
vagy talán az eredendő gonoszság? Nem!
Ezt igazán, sose merjük feltételezni.
Mindezt, mindig csak a „másik oldal” - ról állítjuk.

Viszont az egész emberiség közös ajándéka Istentől:
AZ ÜDVÖSSÉG JÓHÍRE!
Mi ez?
Ez alanyi jogon, - minden embernek szóló, Istentől felkínált Meghívás.
Minden emberi méltatlanságunk ellenére,
szeretetének végtelen irgalma, ami ma is érvényes.
Amikor pedig, - ezt nap mint nap tapasztaljuk, -
elhatalmasodik a bűn, akkor csordul túl Isten kegyelme.

Ha mi, keresztények, - hitelesen akarjuk Jézus Jóhírét hirdetni,
akkor a legsötétebb korszakban is meg kell találnunk a felemelkedést.
Kezdve ezt először önmagunkban, -
s összefogással, - nemzetünk, egyházunk, s a világ életében.
A krisztuskövetők ma is meg tudják találni, - a tevékeny szeretetben, -
a legreménytelenebb helyzetben is, a testvéri hangot.
Ezért válhat mindenki testvérünké, - Krisztusban, -
ha Őt igazán követjük!
Ezáltal lesz Isten országa bennünk, s gyümölcsöt ez, - így terem.
Termi már! S szebbé teszi, - e szép őszi vasárnapunkat…

Az Úr, aki kitüntetett bennünket boldogító szeretetével,
mely ifjúságunk óta bennünk folyton nőtt,
- s felfogni e földi létben nem tudjuk mélységét, -
áldja meg vasárnapunkat, s egész életünket!
Szeretettel:

Árpád

Vivaldi: Négy évszak.. Ősz
http://www.youtube.com/watch?v=-vZXXCQJvX8
Az ősz színei - Secret Garden
http://www.youtube.com/watch?v=Nmx0Yqr7SCM
Ágnes Vanilla - József Attila: Ősz
http://www.youtube.com/watch?v=mbG3PNtSA6U

Tar ágak - bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvű oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, míg dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.


Holnap vasárnap! (évközi 26.)

Az én Jézusom, a Krisztus, -
aki az engedetlen testvérekről szóló példabeszédben,
tükröt állít elénk, hogy belenézve komoly önvizsgálatot tartsunk.
Az egyik nemet mond, majd cselekszik, -
a másik igent mond, s nem teszi amit vállalt. (Mt 21, 18-32)

Nem szavakkal, hanem tettekkel kell szeressük az Istent,
- s embertársainkat!
A szavak oly egyszerűek, s ugyanakkor,
- mégis milyen veszélyesek lehetnek!
Sok mindent meg lehet oldani szavakkal, de nem mindent.
Például, ha szomorúak vagyunk,
akkor nagyon jól esnek mások bátorító szavai.
De ha éhesek vagyunk, vagy fázunk,
akkor a szavak nem elegendők.

Nagy a kísértés, hogy a két fiút úgy azonosítsuk,
hogy a nemet mondó, de végül is engedelmes fiúban,
saját magunkat lássuk.
Nem is volna baj ezzel az azonosulással,
ha valóban így lenne.
Ha mi is, bár kedvetlenül, - válaszolnánk a nógatásra,
de végül is, tennénk a jót.
Azt, amit kell!
Baj akkor van, - ha nemet is mondunk, és nem is cselekszünk.
Mert bármi legyen is a beszédünk,
nekünk is, - cselekednünk kell.
Azt amit Isten kíván tőlünk.
Legjobb igent mondani és aszerint is cselekedni.

Az ember, - bűne által, - nemet mondott a tőle igent váró Istennek.
Amikor azután áldozatok nyújtásával kívánta kifejezni igenjét,
bár ezt Isten elfogadta, ez azonban nem volt elegendő.
Ennek oka az, hogy az emberi szív, -
már anyja méhétől kezdve bűnös.
Nem lelhette benne örömét az Úr.
Ő maga adott olyan Áldozatot, és olyan áldozatot bemutató Főpapot,
akinek egész lénye tiszta Igen, - a nemnek minden árnyéka nélkül.
A pap és áldozat egyszemélyben:
Istennek emberré lett Egyszülött Fia,
aki annyira Igen az Úrnak, - hogy egylényegű vele.
Áldozata a keresztoltárán egyszer s mindenkorra szóló,
örökre elfogadott Igen volt az ember részéről, - Istennek.

Ehhez az Igenhez kell csatlakoznia minden embernek.
Magunkat, - az önmagát feláldozó Jézussal együtt,-
átadnunk a mennyei Atyának.
Újra és újra meg kell újítsuk ezt az Igenünket,
- és meg is kell tartsuk!

Van az úgy néha, - talán éppen ezen a szép őszi vasárnapon, -
hogy könnyebb igent mondani, - mint máskor…
Tehát?
Hassa át vasárnapodat az „igent” mondók öröme,
s a tettre indulók reménye!
Szeretettel:

Árpád

Tegnapi napon Esztergomban, a ferencesek kriptájában,
végső nyugalomba helyezték
P. VÉGVÁRI VAZUL ATYA,
szeretett prefektusunk megfáradt testét.
Az osztálytársak nevében a következő mondatokkal
vettem búcsút:

Szeretett osztályod,
- a forradalom évében érettségire készülő,
IV. humán nevében szeretnék köszönetet mondani
Neked, Vazul atya,
és a feltámadás biztos reményében elköszönni.
- most, amikor Te már elérkeztél az örök Mába!

Mi vagyunk azok, - akik pontosan tudjuk,
mint jelent életrajzodban ez a mondat:
„Pappá szenteltek 1953 augusztusában,
és prefektus- nevelőként,
esztergomi fiúgimnáziumunk internátusában kezdtem meg szolgálatomat.”
S azt is tudjuk, - valóban nem tudtad elképzelni,
hogy szeretett osztályodat felcseréld a következőre.
Te, aki a család és a nő szerelmétől, - a papságért,
oly bátran meg tudtad tenni azt a néhány lépést,
Te, a nagycsalád szerelmese, -
féltél attól, hogy meg kell válnod tőlünk.

Mi mindvégig,
és azóta is, - éreztük ezt a nagy-nagy szeretetedet irántunk.

A Gondviselés megoldotta problémádat, -
és e látszólagos gyengeséged is segített,
hogy bátran dönts azokban a napokban, hogy tudd,
- hol a helyed.
Nekünk pedig szívünkbe égtek, azok az együtt töltött évek.
Évek, - amelyekben 24 órás jelenléttel szolgáltad
a feladatod. Élted jelmondatodat, - ezt igyekeztél átültetni belénk is:
„Nagyobb boldogság adni, mint kapni!” (Ap Csel 20, 35)

Izgalmas, program dús, vidám, -
sziporkázóan gazdag ötletekkel teli évek voltak azok
Most itt, csak a kollégiumi esték költői hangulatú prefektusi negyedóráira gondolok,
amikor szent hagyatékot bíztál ránk.
Hogy kialakítsuk magunkban az Isten szeretetébe simuló keresztényt,
- az irodalom, a művészetek és a természet csodálatába merülő
és hazáját szerető magyar embert.
Biztonságos támaszt nyújtottál nekünk.
Azóta már sokszor végig gondoltuk,
hogy sokkal többet köszönhetünk Neked,
- mint amennyit szavakkal ki lehetne fejezni.

Hála Érted az Úrnak,
hogy azokban a férfit termő években veled lehettünk.

Három nappal halálod előtt,
minden osztálytársunkat a körbe vonva,
egymás kezét fogva, - együtt imádkoztunk Veled,
és megrendülten fogadtuk,
ahogyan egész szabályos nagy keresztet rajtolva,
- ránk adtad utolsó áldásodat.
Ez az áldás kísér bennünket,
- életünk előforduló sötétségeibe,
és amíg élünk,
bevilágítnak szavaid és életpéldádnak sugarai,
amit igaz ferencesekre jellemzően,
finom lelked alázatával nyújtottál nekünk.

A Boldogságos Szent Szűz mosolya
és Assisi Szentjének barátsága legyen jutalmad, -
a boldog Isten-látás örökkévalóságán keresztül.
Vazul atya! - Mi biztosak vagyunk abban, hogy találkozunk! –
Isten veled!

Holnap vasárnap! (évközi25.)

Az én Jézusom a Krisztus, aki olyan szőlősgazdához hasonlítja
a világvégén ítélkező Urat, aki még a nap utolsó órájában jelentkező
és felfogadott munkásoknak is teljes bért fizet. (Mt 20, 15)

Ezt még mi, - akik Istenhívőnek, Istenismerőknek valljuk magunkat,
még mi is nehezen értjük. Ennek egyik eredménye azután,
hogy a keresztények emberi okoskodása,
az Egyház missziós küldetésének egyik legnagyobb akadálya.
Isten irgalma könnyedén és szeretettel, - irgalmának teljében, -
kínálja fel az üdvösséget az eltékozolt életű,
még a már-már roncsnak is nevezhető embereknek is.
A hívő emberek emberi okoskodása ugyanakkor,
szinte eltömíti az üdvösségre törekvők szélesre tárt kapuját.

Az Úristen, akár nélkülünk is, - megtalálja a módját annak,
hogy az „elkallódottakhoz” is szóljon.
Őket is, - életük utolsó pillanatáig is,
változatlan szeretettel, újra és újra hívja Országába.

Ha mi valóban Istenünk munkatársai akarunk lenni,
- a világ, az embertárs üdvözítésében, -
akkor először és őszintén örülnünk kell annak,
hogy egyáltalán dolgozhatunk az Úr szőlőjében.
Azután pedig sajnálnunk kell azokat, akik még, - valami miatt,
ebben az életet jelentő munkában nem vesznek részt.
Világosan kell látnunk, azoknak sanyarú helyzetét,
akik bár lehet, hogy anyagiakban dúskálnak,
de mégis a „lelki munkanélküliség” piacterén ténferengnek.
Azt is tudnunk kell, hogy a lelki munkanélküliség, - csalárd csapda!
Egyre szorítóbb csapda.
Amit nem pótolhat semmi, - de semmi, - ami evilági.

Végül a megvilágosodásnak arra a fokára kellene eljutnunk,
amely az angyalok örömével nyit kaput minden,
- életének bármely szakaszában megtérőnek.
Ha képes lenne minden, önmagát kereszténynek valló és érző ember
így gondolkodni, akkor nagyon hamar szűkké válnának templomaink.
De amíg magukat a hívőket is a megosztottság,
a „bennfentesség,” az állandóan „másra várás,”
és főleg a szeretetlenség és szűkkeblűség ritkítja,
addig a fájdalmas sikertelenség lesz legkeményebb figyelmeztetőnk.

Mert a készséges szív, a bűnösökért aggódó szeretet,
- az Isten Országáért szűnni nem akaró buzgóság,
ontja a lélek munkásait, és ezáltal, lesznek munkások,
- egész nap, - az Úr szőlőjében.
Szép vasárnapot!

„Tarts meg első szerelmemben, maradj porcióm és kelyhem ahogy régen.
Tégy aranyos paténádra életadó békességed üdvözítsen engem”
(P.Vazul: Pappá szentelésem 47. évfordulóján)

Az Élet Urának gondviselő szeretetét köszönjük meg

VÉGVÁRI LÁSZLÓ P. VAZUL ofm
halálában

82. születésnapja után pár nappal, szeptember 13-án szólította nővérünk,
a testi halál.
1948-ban lépett a rendbe, 1952-ben tett örökfogadalmat,
1953-ban szentelték pappá.
Törékeny, apró termetű ember, de a lelkében telve az igazság,
a szabadság, a szépség iránti szenvedélyes szeretettel
és állandó lobogással: egyszer a harcos hazafiság,
és egyszerre vele a tékozló fiú keserves könnyei.
Mint az élet maga olyan - ahogy a fehér szétbomlik színeire,
és ott van a szivárványban minden árnyalat: a fájdalmas és az álomszép.
„Remegő bensővel, de nagy bizonyossággal”
lépett ki ’56-ban a kolostor kapuján,
a hajdani hadapród Kapisztránói János nyomába indult.
Megjárta Amerikát, mert menekülnie kellett
– úgy volt ott otthon, hogy itthon volt:
a vallásos és nemzeti ünnepek jeles napjaival,
a tábortüzek népdalaival, a zsoltárokkal és dicséretekkel.
Az igazi szabadságát újra itthon találta meg.
Írt és verselt, szónokolt, szavalt, mozgósított.
Ha lehetett, mindenhol jelen volt,
és azt kérdezte: „beleégett-e a szívedbe a haza?”
„Nagy baj, - mondta - ha a pap csak "papos",
a magyar "magyaros", a keresztény "keresztényi".
Ezer szállal kapcsolódott ehhez a világhoz – hálásan akár egy jó szóért is.
Aztán egy szakadás – majd a kórházi ágy, magány, félelmek,
a komputer sem hozza a híreket, a rádió is csak hangokat ad,
a mobiltelefon is válasz nélkül hever.
Ez a szegény testvér tiszta szívvel,
óriás szemekkel és minden érzékével Istenre lett egyre szomjasabb.

Az érte felajánlott szentmise 2011. szeptember 20-án, kedden
11.00 órakor kezdődik az esztergomi Ferences Templomban.
Temetése a rendház kriptájában lesz a szentmisét követően.

Adj, Uram, örök nyugodalmat neki!

Megszomorodott szívvel tudatjuk,
ugyanakkor örvendve azon,
hogy hazaérkezett a Mennyei Atya országába,
a Hit, Haza és Szeretet jegyében leélt élet után

P. VÉGVÁRI VAZUL OFM.,

- szeretett Prefektus atyánk.
Életünk következő, tovatűnő éveiben,
- ami még adatik nekünk,
visszük tovább, most, - szombat délben ránk adott áldását…
Áldó kezére csókoltuk, osztálytársaink, - a legendás IV. humán, -
nevében is, - hálacsókunkat,
a most már Hozzá, - közbenjárásáért imádkozó,
Apáti Zoltán, Kovács István és Csukor Árpád

Misericordias Domini – Taize – Irgalmas istenünk jóságát mindörökké éneklem…
http://www.youtube.com/watch?v=pva71b0fTMM&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=xEeY9a_3NkI&feature=related
Francesco Durante - Misericordias Domine - Dresdai Kreuz Kórus - Martin Flämig
http://www.youtube.com/watch?v=LXn1pLQZqCU
Mozart - Misericordias Domini K.222 - Chamber Kórus - Berlini Rádió Zkara - Marcus Creed
http://www.youtube.com/watch?v=lEBYufTXJQk

Vasárnap van! ((évközi 24.)

Az én Jézusom a Krisztus, aki természetes egyszerűséggel,
és tökéletes pontossággal megmondta,
hogy hányszor kell megbocsátanunk az ellenünk vétőknek:
„nem mondom, hogy hétszer, - hanem hetvenszer hétszer!” (Mt 18, 22)

Isten országa a „megbocsátok” szó nélkül elképzelhetetlen.
Ez a szó, - kétszer kell elhangozzék. Isten ajkáról, s az enyémről.
Isten országa, - Isten élete bennem, s az én életem Őbenne, a mennyben.
Ö nem ölelhet engem Szívére, nem vehet fel a Szentháromság közösségébe,
csak akkor, ha megbocsátó szavával eltörli bűneimet, tisztává, szentté tesz.
Ez a megbocsátó Szó, - Ige, - a keresztjén meghalt Jézus Krisztus.
Üdvösségemhez szükséges, hogy én is kimondjam,
embertársaim felé: „megbocsátok!”
Mert a menny, - nem csak együttélés Istennel, de együttélés az embertestvérrel is.
Csak az léphet át a végtelen Boldogság szeretetközösségébe,
amikor kilép földi életéből, - aki előbb itt a földön egy lett
a megbocsátásban, testvéreivel is, akikkel Ott, - találkozik.

Az egység alapjához elkerülhetetlenül hozzátartozik
a „megbocsátok, - mindent és egészen.”
Az tény, hogy egészen tökéletesen,
képtelenek vagyunk szeretni egymást.
Akkor legalább, haragudni ne haragudjunk egymásra.
Csak így tud valamit kezdeni velünk Istenünk.
Ő nem külön-külön ölel bennünket magához, hanem mindenkit,
akik egyek Krisztusban.
S nem lehet egy a többiekkel Krisztusban az,
aki nem képes megbocsátani.

Természetesen nem pusztán szóval kell megbocsátani,
(ez sokszor, talán sértő leereszkedésnek hat),
hanem a szív mélyén, és megfelelő viselkedéssel.
Nagyon csúnya és kicsinyes:
„ahogy bánik velem valaki, én is úgy bánok vele…”
Rettenetes lenne, ha Isten is ezt mondaná nekünk.
Ő azt mondja: „aki megbocsát embertársának,
annak én is megbocsátok.” De csak annak!

Az irgalom, - Isten ajándéka az életünkben.
A lelket boldoggá teszi, ha ezt szívébe fogadja.
Aki tud bocsánatot kérni, vagy megbocsátani,
annak szívében az Úr otthont talál, -
s az szinte értetlenül kérdi magától:
„hát eddig ezt, miért nem láttam?”
Szívében túlcsordul a hála mindent megértő és elviselő szeretete.

Bocsássunk meg egymásnak,
- gyakoroljuk az Úr irgalmát, - életünkben.
nem csak azért, mert ez az érdekünk,
hanem mert a Jézusban megjelent isteni irgalom szépsége,
így ragyog át életünkön.

S miért ne éppen ezen a szép, őszeleji vasárnapon?
Istenünk irgalmától ragyogó,
szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

Holnap vasárnap! (évk. 23.)

Az én Jézusom a Krisztus, aki így szólt a benne hívőkhöz:
"Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek,
megismeritek az igazságot,
és az igazság szabaddá tesz benneteket." (Jn 8, 31)

Az Igazság pedig, - maga Jézus Krisztus.
Nem valami elmélet, - nem eszmerendszer,
hanem Élet és tökéletes Hittapasztalat,
- a Szentlélek által, Jézus Krisztusban.

Hinni annyit jelent, mint elfogadni a Választ,
melyet maga a mennyei Atya adott Fiában, Jézus Krisztusban.
Ezzel részesedni a Jézus Krisztusban felkínált és megadott
örök életben, a Szentlélek által közölt Szeretet által.
Ezért vagyunk a világon!
Öntudatra ébredve az ember, - mint szellemi, gondolkodó lény, -
az Igazságot keresi és vele együtt boldogságát is.
Megnyugvást csak ennek megtalálása jelent.
Szent Ágoston szerint: „Magadnak teremtettél minket,
és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned.”
Szent János apostol így írja: „Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött,
és megadta nekünk, hogy megismerjük az Igazat.
Ezzel az Igazban vagyunk, az ő Fiában, Jézus Krisztusban.
Ő az igaz Isten és az örök élet.” (1 Jn 5, 20)

Az ember, - mert szíve és értelme van, -
keresi az Igazságot és az Életet. Keresi Istent.
A szíve még felül is múlja okoskodó értelmét,
mert „látása” képes a Szeret legfelsőbb régiójába hatolni.
Pascal: „Nem keresnél, ha már meg nem találtál volna.”
A kereső ember megsejtheti Isten nagyságának
és szépségének nyomait a teremtett világban.
És mindenképpen megtalálhatja saját szellemébe,
szívébe tekintve. Ezt teszik a költők is.
Ady: „Isten van valamiképpen, minden gondolatnak aljában.”
József Attila: „Tetten érhetjük szívünkben.”

S ha jobban belegondolunk, - nem is annyira az ember keresi Istent,
hanem Ő, - a Teremtő és Megváltó keresi az embert.
Mindent érte hozott létre, - Gondviselése érte működtet mindent.
Egyszülött Fiát küldte érte, hogy keresse és megmentse, - ami elveszett.
Jézus ezért jött, - hogy életünk legyen.
Nekünk pedig csak IGENT kell mondanunk erre a SZERETETRE!

Ezen a szép, őszeleji vasárnapon, - mindenképpen!
Hogy még szebb legyen, - s boldogabb, - az életünk!

A Magyar Televízió (m1) által,
- 2006.02.19. - én közvetített,
http://www.youtube.com/user/csukorarpad?blend=2&ob=5#p/a/u/0/ppfUzyDboW4
BÁTASZÉKI SZENTMISE részlete ... 3. (befejező) rész.

A 2011/12 – es tanév első napja volt a mai nap!
A nekünk ajándékozott Lélekkel áradjon szívünkbe,
- minden tanuló, minden nevelő és minden szülő szívébe, -
AZ ISTEN SZERETETE.
(Külön is imádkoztam azokért a, - mint azt valaki, aki végig nézte
a bátaszéki szentmiséről készített YouTube - filmeket, írta -
„jó arcú fiatalokért,” - akik ott voltak azon a szentmisén.)
Mindnyájunkat áldjon meg az Úr,
s adjon pihentető szép álmokat.
Szeretettel:

Árpád

A Magyar Televízió (m1) által, - 2006.02.19. - én közvetített,
bátaszéki szentmise Igeliturgiájának részletei ...

HA VAN HOZZÁ KEDVED, -
NÉZD TOVÁBB A BÁTASZÉKI SZENTMISÉT:
(ennél gyönyörűbb templom,
nem sok van az országban, - ugye?)
http://www.youtube.com/watch?v=MSKFPhRoVzI

S HOGY MOSOLYOGJATOK IS:
7 perc tömör gyönyör!
http://www.youtube.com/watch?v=CMNDdnYOjWw&feature=youtube_gdata_player
Ha eltalálod, - nekem melyik kislány tetszik,
vehetsz magadnak egy hatalmas fagyit,
vagy nyithatsz egy pezsgőt! :) :)
Viszont, mindenképpen, - szép legyen az estéd,
nyugtató és pihentető az álmod!
Az Úr áldásával,
szeretettel:

Árpád

Igazi szép ünnep volt, - az a vasárnap!
MOST MEGMUTATOM, - NEKTEK IS!
Bátaszéki szentmise 2006. 02. 19. - 1. - MPEG2
http://www.youtube.com/watch?v=mRe6fTc8thY
Fogadjátok szeretettel,
úgy küldöm, - én is!
S hozzá az Úr áldását,
szép álmok kívánságával:

Árpád

Hurtigruten - A norvég hazaút
http://mandiner.blog.hu/2011/06/22/hurtigruten_a_norveg_hazaut#more3003092
Debussy: A lenhajú lány - Michelangeli
http://indavideo.hu/video/Debussy_A_lenhaju_lany_-_Michelangeli
Cantemus Gyermekkórus Nyiregyháza Hungary 2009.
http://www.youtube.com/watch?v=ZdVOC-7_wpE&feature=related
Kodály Zoltán - Esti dal
http://www.youtube.com/watch?v=AB4K7ehaiHo

Holnap vasárnap! (évközi 22.)

Az én Jézusom, a Krisztus, - akit Péter óva int:
„Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled." (Mt 16, 22)
- amikor közelegő szenvedéséről szól.
A szelíd Krisztus pedig kemény szavakkal szól rá:
„Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod,
amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak." (Mt 16, 24)

Számunkra sem igazán érthető,
hogy Jézus krisztus kínszenvedése megtörténhetett, - és megtörtént.
S ugyanez történik Krisztus titokzatos Testével, - Egyházával is.
Immár kétezer éve, - folyamatosan.
Miért?
Mert e világ érdeke folyamatosan mást diktál, - érdekeihez egészen más tapad. Az igazságnak állandóan keresztbetenni, a jóságot megcsúfolni,
a szépséget rútul meggyalázni, a szentet pedig egyenesen fölfeszíteni.
Ez a Krisztusi-sors, ez az Egyház sorsa, s ez a Krisztus-követők sorsa.

Aki már fájdalmat szenvedett Krisztusért, gyilkos indulatot,
megvetést, megcsúfolást, - az érzékenyen fogékony
Krisztus titokzatos testének, Egyházának szenvedései iránt.

Édes hazánk, - mely 1100 éves történetének utolsó évszázadában elviselni kényszerült, hogy létét megkérdőjelezték akkor,
amikor sorsáról döntöttek a nagyvilág dölyfös urai,
s a történelem példátlan diktátumát, a totális kiszolgáltatottságot szenvedte el, -
akkor ez a nép a krisztusi-sors részese.
Jézus Péternek, - s ezzel követőinek is, - figyelmeztetést mond,
- ezt ma már napnál világosabban látjuk, - eligazítást:
„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen.
Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti,
az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?” (Mt 16, 24-26)

Nekünk hívőknek, - meg kellene mutassuk a világnak, - lelkünket.
Azt a lelkünket kellene megmutassuk,
amit szent István óta, - a Nagyasszony oltalmaz.
Melyről, - állítsa bárki is az ellenkezőjét, -
nem vette le anyai Védőpalástját.
Tudja meg a világ: ez a lélek nem kirekesztő,
- hisz képes szívét adni mindenkinek.
Ez a lélek közösséget vállal, hisz megéli,
hogy Isten-képmás minden ember.
Ez a lélek úgy segíti ki a rászorulót, hogy az növekedjen.
Csak nyissuk ki bátran lelkünket Annak,
aki kijelölte legszentebb kötelességünket.
Vezéreljen bennünket Isten ügye, s ne emberi tekintetek.
Mert az Emberfia el fog jönni, -
Atyjának dicsőségében, angyalainak kíséretében,
és megfizet kinek-kinek, - tettei szerint.

Jöjj el Uram Jézus Krisztus!
Marana tha!
Tedd széppé vasárnapunkat, - s az életünket!

Holnap Nagyboldogasszony napja lesz!

Van még nép? - amely ilyen királynővel dicsekedhet?
És van még nép? - amely évszázadok óta
így rászorulna egy égi oltalmazóra?
Szenteljük meg ezt a napot,
- mert az Úr „reánézett szolgálója kicsinységére,”
- és ettől a naptól boldognak mondja Őt, minden nemzedék.

A Mennybe fölvettet tiszteljük e napon, -
Aki nagy is, - boldog is, - és asszony is!

Nagyságához nem fér kétség.
A felkínált méltóság szédületesen nagy.
Ember nem képes ésszel belátni.
A hitetlen emberek hitetlenségének is egyik fő oka,
hogy nem képesek elég nagyot gondolni.
Mária hitte, hogy Isten mindent megtehet.
Ebben a teljességgel ráhagyatkozó hitben volt Mária nagy!

És boldog is volt!
Bár neki, - édesanyaként
rettenetes fájdalmat jelentett Fiának szenvedése.
Mint ember és anya aggódott gyermekéért, -
de hitt abban, hogy Jézus a Messiás!
Fájdalmas Anyaként is boldog volt, mert mindig tudta,
hogy ennek így kell lennie.
Ezért öröme és boldogsága teljes volt.

Mária, - asszony volt!
Életét döntően meghatározta a család,
mely nagyon különleges volt.
Mária és József kapcsolata, - majd Mária özvegysége,
- és legfőképpen a Gyermek, - aki az Isten Fia!
Asszonyságában is nagy és boldog, - mert csupa szolgálat.
Józsefnek is kellett kapnia szeretetéből,
de úgy és annyit, hogy Istenanyai méltóságát megőrizze.

Mária, - nagy, - boldog, - és asszony!
Nagyboldogasszony!

Nemzetünk életére akkor ütött csapást a veszedelem,
amikor megtépte a széthúzás, a pártoskodás,
- az ősök lelkétől és hitétől,
- a mi legdrágább örökségünktől való elszakadás,
Ebben élünk ma is.
A szentistváni hit, a szent korona,
az ezer éves kettős-kereszt és a máriás lélek,
- ezek a nemzeti örökségek, - veszendőben vannak!
Bár mi megfogyatkoztunk a fiúi kegyeletben,
Ő megmaradt Nagyasszonyunknak!
Őseink, ha Hozzá sírtak, föléjük hajolt.
„Boldogasszony, a jó Krisztust kérd meg,
- a magyar nép ajkairól, mindörökké,
szálljon égbe, - a Máriás ének!”

Szép Ünnepet!