Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - Boldog II. János Pál pápáról - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Dániel, Daniella napja
7 felhasználó online
0 tag, 7 vendég



Képek a galériából

Márti otthona.  Topor Márta
Michelangelo: Teremtés harmadik napja
Fórum

Oldalak: 12 [3]
19. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-25 23:51
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
„Subito santo” – Legyen azonnal szent! – Interjú Seregély István ny. egri érsekkel

A főpásztor, aki a Makrovilág utazási iroda által szervezett római zarándoklat lelki vezetője, felidézi II. János Pál pápához fűződő személyes emlékeit.
Hamarosan valóra válik a kívánság, amelyet már hat évvel ezelőtt, II. János Pál temetésén kifejezésre juttattak a világ minden részéről Rómába érkezett zarándoktömegek: legyen azonnal szent.
18. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-25 23:49
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
II. János Pál boldoggá avatására készülve – Jakubinyi György gyulafehérvári érsek idézi fel személyes emlékeit

A lengyel Szentatya megmozgatta a magyar kedélyeket. De a világ is felfigyelt: 1523 óta olaszok voltak a pápák. És most először négy és fél évszázad után egy nem olasz, az is lengyel, kommunista állampolgár. Megremegett a Kreml, az egész világ felfigyelt. Mi lesz. És következett áldott 27 év pápaság, 1978-2005.

II. János Pál pápa nem rejtőzött névtelenségbe. Nyíltan megvallotta lengyelségét, gyökereit. Mi magyarok ezért voltunk büszkék, hiszen a lengyel-magyar testvériség közmondásszerű volt. Annyira, hogy az „ad limina” látogatáskor mindig elmondtam a Szentatyának a nálunk nem annyira, de Lengyelhonban jobban ismert mondást: "Polák wenger dwe bratanki, i do szablje, i do szklanki. = Lengyel magyar két jó barát, együtt harcol, issza borát".

A Szentatya mindig rámosolygott az idézetre, amelyet jól ismert. Én még külön emlegettem neki, hogy ezeréves székesegyházunkban nyugszik Izabella Jagelonka, I. Zsigmond lengyel király leánya, Szapolyai János magyar király felesége, magyar királyné, fiával, János Zsigmonddal két külön kőkoporsóban.

De eltérve ettől a sajátosan nemzeti kötődéstől, Szentatyánkban az életszentséget lehetett felfedezni, amely sugárzott belőle. Az „ad limina” látogatás hat napján ötször találkoztunk vele: koncelebráció, negyedóra négyszemközti, ebéd, közös fogadás, reggeli utáni. Szentpéteri küldetésének – talán túlzó kifejezés - „megszállottja” volt. És ebben emésztette fel önmagát.

Még csak egy személyes találkozást említenék meg. Amikor a négy romániai magyar Főpásztor kérvényezte, hogy 900 éves közös múltunk alapján egyháztartományt alkossunk, Gyulafehérvár székhellyel, amelyhez Szatmár, Nagyvárad és Temesvár tartozna, akkor még csak, mint segédpüspököt megbíztak, és elérték, hogy a püspökszinódus alatt tíz percre fogadott a Szentatya ebben az ügyben 1991-ben. A pápa felkészült és tájékozott volt. Megtanultam szövegem, hogy a tíz percből fölöslegesen ne veszítsek. Rögtön rám kérdezett: Miért akartok magyar érseket? Ott van Boros érsek, ő magyar. Megmagyaráztam, hogy Boros érsek úr már idős, titkos püspök volt. Emiatt ült 14 évet a kommunista börtönökben. De a Szentatya folytatta: Akkor ott van Kertész érsek, ő is magyar. Szerényen magyaráztam, hogy ő szintén titkos püspökként 14 évet ült börtönben, a Duna-delta sás ültetvényében szédülést kapott, nővérek ápolják, neve magyar, de ő görög katolikus román, Chertes! Amikor megmagyaráztam a Szentatyának, hogy én először római katolikus segédpüspök vagyok, másodszor magyar, harmadszor pedig lojális román állampolgár, – sajnos mások felfordítják a sorrendet! – mosolyogva tréfásan mondta: és negyedszer most püspökszinódusi atya vagy!

Lengyel Szentatyánknak köszönöm három kinevezésemet: 1990-ben királyfürdői tunéziai címzetes (Aquae Regiae) püspök és gyulafehérvári segédpüspök, 1991 a romániai örmény katolikus Ordináriátus „ad nutum S. Sedis” apostoli kormányzója vagyok húsz éve ideiglenesen, és 1994 óta gyulafehérvári római katolikus érsek.

21 évi püspökségem alatt többször találkozhattam Szentatyánkkal. Mindig élmény volt. Mindig érzetem, hogy valóban ő a világ vége előtti Máriás Pápa, akit megjövendölt Grignion de Montfort Szent Lajos Mária. A pápa címerében hordta a Szűzanyát jelentő M betűt a kereszt alatt.
Szívből örvendek, hogy május 1-én a boldogok sorába iktatja Szentatyánk, XVI. Benedek pápa.

Hadd fejezzem be a most már hivatalosan is mondható kéréssel: II. Boldog János Pál pápa, hitvalló, könyörögj érettünk!

Gyulafehérvár, 2011. április 7. Jakubinyi György érsek
17. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-25 23:48
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
„Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki” – II. János Pál szavai 1991. augusztus 20-án Budapesten, a magyar püspökökhöz

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek visszaemlékezése után ide kívánkoznak Tiszteletre méltó II. János Pál szavai, aki szintén felidézte a jól ismert közmondást a hagyományos lengyel-magyar barátságról.
Magyarországon tett első apostoli látogatása vége felé, 1991. augusztus 20-án a pápa együtt ebédelt a püspökökkel, akikhez kötetlen beszédet intézett. Végigvette a két nemzet közös történelmének főbb alakjait, majd a „lengyel-magyar két jó barát” mondást idézte, kiváltva a jelenlévők viharos tetszését.

Hozzátette: nem mondhatjuk azt, hogy a lengyelek és magyarok testvérek, de mindenképpen unokatestvérek a kard és a pohár köti össze őket. „Mi is ezt tettük ma, legalább is a pohárral. A kard pedig spirituális kard volt”.
16. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-25 23:45
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
II. János Pál pápa Magyarországon tett látogatásakor mondott beszéde a kultúra és a tudomány képviselőihez

1. Hölgyeim és Uraim! Örömmel és tisztelettel köszöntöm mindnyájukat, a kultúra és a tudományok valamennyi képviselőjét ebben a palotában, a Tudományos Akadémia székhelyén. Mindenekelőtt Göncz Árpád úrhoz, a Magyar Köztársaság elnökéhez fordulok köszöntésemmel, aki azon túl, hogy a magyar irodalmi élet jeles képviselője, mint államfő a nemzeti egység eleven jelképe is. Üdvözlöm Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter urat, aki hivatalában azon fáradozik, hogy megőrizze és kibontakoztassa a magyar kultúra maradandó értékeit. Különleges köszöntéssel fordulok Kosáry Domonkos úrhoz, a Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez is, aki nagy elődei nyomdokain haladva arra vállalkozott, hogy a történelem új, tárgyilagosabb értelmezését dolgozza ki, és Jókai Annához, a Magyar Írószövetség elnökéhez, aki az emberi lélek mélységeinek éles szemű vizsgálója és a magyar írók közötti baráti kapcsolatok fáradhatatlan segítője.

Az őszinte megbecsülés és a mély tisztelet üzenetével szeretnék fordulni minden tudóshoz, akik követve a múlt nagyjainak hagyományát, kutatják a természet világát, és elmélyítik a tudományos ismereteket: vívmányaik segítik a nemzetet és az egész emberiséget, hogy folytassák Isten teremtő művét, elősegítve a közös haladást a biztosabb és boldogabb jövő felé. Köszöntöm a magyar művészeket is, akiknek tevékenysége olyan csodálatos műalkotások forrása, amelyek a nemzetet gazdagítják, s a szépség, az igazság és a jóság nemesítő értékeire nevelnek. Köszöntöm az orvostudomány és a műszaki tudományok képviselőit, akik azért fáradoznak, hogy megőrizzék az emberi lét összhangját, és egészségesebb életkörülményeket teremtsenek.

2. Engedjék meg, hogy különleges szeretettel fejezzem ki megbecsülésemet azoknak az íróknak, tudósoknak és orvosoknak, akik mindig megvallották keresztény hitüket a közelmúlt körülményei között is, és mindig hűségesek maradtak az igazság követelményéhez és lelkiismeretük szavához, még ha ezért súlyosan hátrányos megkülönböztetést kellett is elviselniük. Hogy is ne utalnánk arra, hogy szomorúan és fájdalommal kellett látnunk Közép- és Kelet-Európában kiváló személyiségek háttérbe szorítását, akiket kizártak a társadalmi és kulturális életből, mivel szilárdan ragaszkodtak a hit értékeihez? Ma örömmel tapasztaljuk, hogy megszűnnek az ideológiai monopóliumok, s olyan új társadalom van kialakulóban, amely tiszteletben tartja ezeket az alapvető értékeket. A tudományok és a művészetek képviselői, akik különböző vallási és politikai meggyőződést vallanak, ma szabadon egyesülhetnek abban a közös erőfeszítésben, hogy az igazságot, a jóságot és a szépséget keressék és szolgálják, a kultúra és az emberiség igazi fejlődése javára, a Teremtő és Megváltó Isten szándékai szerint.

A II. Vatikáni zsinat is erre emlékeztet bennünket: "Az emberi személy jellegzetes vonása, hogy csak kultúra által, azaz a természet javainak és értékeinek továbbfejlesztése által juthat el az igazi és teljes emberségre. Ahol tehát emberi élettel találkozunk, ott természet és kultúra a legszorosabban összefonódik." (53.)

Előmozdítani a kultúrát; ez sohasem jelenti azt, hogy valami elvont spiritualizmusba esünk, amely nem ismeri a mindennapi élet tapasztalatát. Ellenkezőleg: ahhoz, hogy legyőzzük a társadalmi élet számtalan ellentmondását és jobb jövőt tervezzünk, szükséges, hogy meghatározott kulturális értékek szerint tájékozódjunk, s ezek biztos támpontokká váljanak mindenki számára.

Ezért ennek az Akadémiának alapítója joggal nevezte a "kiművelt emberfőt" a teljes emberi fejlődés legfőbb tényezőjének.

Hozzá kell még fűznünk, hogy Krisztus tanítványa számára az ember kulturális fejlődése akkor éri el csúcsát, amikor a részleges javakat a legfőbb értékek elismerésére alapozva használja, és a személyes Isten hitében fedezi föl azok forrását és célpontját. A hívő tudja, hogy a Gondviselés rendjében a "tökéletes ember" csak Krisztusban valósulhat meg, a megtestesült Igében. E tökéletesség ugyanis abban áll, hogy részesedik "Krisztus teljes érettségében" (vö. Ef 4,13). Csakis a Megváltó üdvözítő kegyelme tudja fölemelni a mi értelmi és érzelmi növekedésünket erre a csúcsra a szeretetben tevékeny hit révén.

3. Az Egyház e biztos meggyőződéstől vezetve nagy megbecsüléssel és tisztelettel tekint rátok, akik a kultúra építői és terjesztői vagytok. Tevékenységetek különleges méltóságot kap már a teremtés rendjében, és fontos szerepet játszik a kegyelem rendjében. Az Egyház mindennek tudatában elismeri és követeli a tudományos kutatás és a művészi alkotás szabadságát és autonómiáját. A történelem arra tanít bennünket, hogy igen káros, ha a szellem tevékenységét megbénítják azzal, hogy az uralkodó ideológia követelményeinek szolgálatába állítják.

A kultúrának szüksége van az igazi szabadságra még a vallásos hittel szemben is. Mert két megismerési rend létezik: az ész és a hit rendje. A különböző szaktudományok a természeti jelenségeket és azok kölcsönhatását vizsgálják. De a jelenségeken túl a filozófiai ész eljuthat Isten bizonyos fajta ismeretére, aki a világmindenség alapja. Ám csak az isteni kinyilatkoztatás, a hit tárgya vezet be bennünket Isten életének misztériumába. Ész és hit ugyanarra az őseredeti Igazságra törekszenek, amely nem mondhat ellent önmagának. Ezért amikor az ész és a hit látszólag szembekerül egymással, akkor minden bizonnyal vagy a kulturális tevékenység vagy a hitből táplálkozó reflexió túllépte a saját illetékességi körét, nem vette figyelembe saját módszere követelményeit.

Sajnos néha a keresztények sem vették kellőképpen figyelembe a tudomány és a művészet jogos autonómiáját, így viszálykodások, viták és ellentétek keletkeztek. Ez sokakban azt a hiedelmet keltette, hogy a tudomány és a hit ellentmondanak egymásnak (vö. 36; továbbá 56, 59). Ennek nem szabad megismétlődnie a jövőben.

Másrészt jogosan reméljük azt, hogy megszűntek már azok az előítéletek, amelyek alapján a múltban tudósok és művészek nemegyszer ellenséges magatartást tanúsítottak a vallásos hittel szemben. Szükséges, hogy mindenki előtt világos legyen: a hit nem kényszerít rá a kutatóra előre gyártott sablonokat, és munkásságuk gyakorlati eredményeit sem akarja megváltoztatni vagy kisajátítani.

4. Más az emberi alkotás és más a vallásos hit világa. A hit - benső fényének köszönhetően - teljes mélységében feltárhatja mindannak jelentését, ami a tudományos elemzés számára érthetetlennek, sőt egészen abszurdnak tűnik: ilyen például a halál, a szenvedés és a rossz.

Hozzátehetjük: a helyes értelem észreveszi az erkölcsi értékeket, és tudja, hogy nélkülük az ember végül is önmagát pusztítja el. De mindenki megtapasztalja, hogy a bűntől sebzett személyben milyen mélyen benne gyökerezik az a hajlam, hogy elszakadjon az erkölcsi értékektől. Miért kellene kizárni a tudatból annak lehetőségét, hogy világosságot meríthet a hit magasabb indítékaiból, és még inkább belső erőt a kegyelem transzcendens forrásaiból?

A zsinat emlékeztet rá: "Az Egyház nagyon jól tudja, hogy amikor védelmezi az emberi hivatás méltóságát, a szív legtitkosabb vágyait fejezi ki, és visszaadja a reményt azoknak, akik már hinni sem mernek egy magasabb rendű életben. Amit az Egyház hirdet, az nem kisebbíti az embert: inkább világosságot, életet és szabadságot ad a haladáshoz: más ígéret pedig nem képes kielégíteni az ember szívét: (Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nem nyugszik meg szívünk, amíg meg nem pihen benned (Szent Ágoston)" (Gaudium et spes, 21.).

5. E megfontolások arra ösztönöznek, hogy nyomatékosan említsek egy olyan követelményt, amely nyilvánvalóan jelentkezik történelmetek jelen korszakában. Hogy e föld népe is eljusson arra a teljes és harmonikus érettségre, amelyről beszéltem.,elsőrendűen fontos, hogy a magyarok gyermekkoruktól kezdve megismerhessék a keresztény hit alapjait, és részt vehessenek az egyházi közösség hitéletében. E célból elengedhetetlenül szükséges, hogy biztosítsák a fiataloknak a hitoktatást tanulmányaik egész ideje alatt.

Az ember Isten képmására teremtett lény. Valamennyien az ő eleven ikonjai vagyunk, aki forrásunk és végső célunk. Azok, akik a hittől megvilágosítva fölfedezik önmagukban és testvéreikben ennek az ikonnak vonásait, áthatóbb és egyetemesebb szemléletet alakíthatnak ki az emberi személyről és a környező világról. Ennek tudatában, alázatosan hálát adva Istennek, egyesíteniük kell erejüket minden jóakaratú ember erőfeszítésével, hogy felajánlják az emberiségnek a hitükből származó fényt. Ráébreszthetik testvéreiket arra, hogy mindenfajta immanentizmus, amely hiányos képet nyújt az emberről, megfosztja őt attól a transzcendens dimenziótól, amely egyedül képes megmenteni a végső megsemmisüléstől. Az emberi személynek sajátos méltósága van, mivel örök hivatással rendelkezik. Az ember létének és távlatainak egyoldalú szemlélete ellentétes az igazi humanizmussal.

Hogyan vállalja a felelősséget az új nemzedékekért az, aki nem tárja fel előttük a keresztény üzenet tágas horizontját, felkínálva nekik az igazi szabadságot, hogy tudatosan és éretten fogadhassák el a szeretetnek a hitből fakadó meghívását. A tudatlanság lehetetlenné tesz mindenfajta szabad döntést. Ezért nem szabad megfosztani a fiatalokat attól a jogtól, hogy teljes értékű nevelést kapjanak, beleértve a keresztény hit alapelemeit is.

A keresztény élet érettsége föltételezi a személyes növekedés folyamatát, s ezt mindenki csak önmaga végezheti el. Ezen az úton nem lehet egyedül hagyni az embert. Fölkészítésre és irányításra szorul, hogy felelősen hozza meg döntését. Magukra hagyatva milyen kevesen lennének képesek arra, hogy saját kultúrájukat kialakítsák! Amikor elfáradnak, a keresésben eltévednek, mindig újra rá kell vezetni őket a helyes útra! Milyen sok idő kellene ahhoz, hogy fölfedezzék az ész és a hit helyes viszonyát, és mekkora lenne a veszélye annak, hogy a hit nem lesz az egész kultúra éltető elvévé, hanem fájdalmas tapasztalatok sorozatán keresztül végül is az élet rosszul odatoldott függelékévé zsugorodik!

Ismeretes a tény: nem annyira nekünk kell Istenhez mennünk, hogy találkozzunk vele, hanem inkább ő közeledik hozzánk, hogy találkozzék velünk. Isten megismerteti magát a lelkiismeret belső hangja révén és a természet látványán keresztül is. De ennél magasztosabb módon is kinyilatkoztatta nekünk misztériumát. A hívők tanúságtétele felkészít bennünket Isten Szavának hallgatására. "Mindenki, aki segítségül hívja az ér nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? (Róm 10,13-14)

6. A kultúra egyik legfontosabb tényezője a nevelés. Ez azonban nem csupán abban áll, hogy a jövendő nemzedékek átadják a tudományos vívmányok és a technikai eredmények foglalatát. Jól tudom, milyen értékes az iskolarendszeretek az ifjúságnak nyújtott szakszerű oktatásban. De hasonló, sőt nagyobb erőfeszítést kell tenni a nevelés terén is, elősegítve a fiatalok személyiségének érlelődését a világnézet, az értékek a személyes kapcsolatok területén is. Egy leszűkített emberkép menthetetlenül hátrányosan hat vissza a képzésre, amint ezt a közelmúlt tapasztalata bizonyítja, amikor nem részesült kellő figyelemben a hosszú, de elengedhetetlenül szükséges nevelői folyamat.

Bizonyára még világosabb mindenki számára, hogy e bonyolult és törékeny folyamatban nem elegendő a nevelők és a szülők által megtanított néhány erkölcsi elv. A fiatalok konkrét családban és meghatározott társadalmi környezetben élnek: mindaz, ami körülöttük történik, hatással van személyiségük fejlődésére. Vagy segíti őket a teljesebb érettség felé, vagy - éppen ellenkezőleg - megakadályozza belső kibontakozásukat, és lerombolja még a természetes vágyat is a teljesség és a boldogság elérésére.

A magyar társadalom az átmeneti kor mély válságát éli át. Még mindig szenved a diktatúra elmúlt évtizedeinek következményeitől, ugyanakkor erősen fenyegeti a szekularizmus veszélye is. Alapvető erkölcsi erényeket nemegyszer elhanyagolnak, vagy egyenesen nevetségessé tesznek. A kultúra embereinek egyik első feladata az, hogy az újonnan megszerzett szabadság keretében az új társadalmat az olyan emberi erények alapjaira építsék, mint a becsületesség, az igazságosság, a kölcsönös tisztelet, a szolidaritás, az egyetértő együttműködés.

Aki az új nemzedékek neveléséért felelős, az gondosan vizsgálja felül és válogassa meg azokat a hatásokat, amelyek a környezetéből érik a fiatalságot. Teremtsék meg az összes szükséges föltételt harmonikus emberi fejlődésükhöz. Sajnos, ma sok család nem képes egyedül biztosítani ezt a légkört. A szülőknek nagyon kevés idejük van gyermekeik számára. Olykor a szülők maguk is mélyen sebzettek lelkükben, meginogtak alapvető meggyőződésükben, és így közömbössé váltak az élet igazi és végső értelmével szemben. A nemzet vizsgálja felül nevelői rendszerét, hogy segítse az igazi személyiség érlelődését az ehhez szükséges eszközök felhasználásával.

Az Egyház készségesen felajánlja a maga segítségét e nemes cél elérésére. Ezért maga is megnyitja saját iskoláit. A múltban kizárták az új nemzedékek neveléséből. Most örömmel látja a szülők egyre növekvő vágyát arra, hogy jó nevelést biztosítsanak gyermekeiknek ezekben az iskolákban. Sokan, főleg a szerzetesek és szerzetesnők legjobb képességeik szerint igyekeznek megfelelni e várakozásoknak, még ha - és ez érthető negyvenéves kényszerű tétlenség után - az újrakezdés folyamata szükségszerűen lassú és fáradságos. Mindnyájukat megkérem arra, hogy nagylelkűen működjenek együtt e feladatban. Jobb és teljesebb nevelői rendszert kell megteremteni, igénybe véve a szerzetesrendek és az elkötelezett katolikusok közreműködését is.

7. Az Egyház elsőrendű feladatának azt tartja, hogy hirdesse Isten Országát mind a hívek gyülekezetében, mind az egyesekkel folytatott közvetlen párbeszédben, főleg a fiatalok körében. Megelégedéssel láthatjuk, hogy az Egyház most már gyümölcsöző kapcsolatokat építhet ki az ifjúsággal. Adjunk hálát ezért a Gondviselésnek! Mégis nyíltan el kell ismernünk, hogy az Egyház egymaga nem képes megoldani a fiatalok hitoktatásának feladatát. A közelmúltban az Egyházat megfosztották az ehhez szükséges helyiségektől és anyagiaktól. Ezenkívül az ifjúság annyira elfoglalt az iskolában, hogy szinte lehetetlen volna önálló nevelési módszert kialakítani, amelyik mereven elkülönül az iskolaitól.

Ezért elengedhetetlen, hogy az állami iskolák is segítsék elő a fiatalok rendszeres találkozását a különbözö egyházak képviselőivel, biztosítva a hitoktatást az iskolai oktatási rendszeren belül is.

Nem akarom lebecsülni azokat a nehézségeket, amelyek a nemzeti iskolarendszerben ma jelentkeznek, mégis arra szeretném bátorítani az illetékeseket a múlt tapasztalatai alapján; ne féljenek attól, hogy a vallásoktatás pluralizmusa kárt okoz a nevelés egységének. Kétségkívül helytelen lenne az olyan rosszul értelmezett vallásoktatás, amely a felekezetek közötti vitákat vagy mások hibáinak megbélyegzését helyezné előtérbe. De az esetleges visszaélések kockázata nem igazolja azt, hogy elvileg elutasítsuk ezt a szolgálatot. Sőt, arra kell nevelni az ifjúságot, hogy tudja értékelni a különbözőséget, amely az egyes keresztény felekezetek között fennáll, mégpedig a párbeszéd és a kölcsönös tolerancia szellemében.

8. A magyar kultúra története nemcsak kiváló profán eredményeket tart számon, hanem a keresztény hit és kultúra remekműveit is. A magyar irodalom legelső remekműve Szűz Máriáról, Jézus Fájdalmas Anyjáról szól. Sok híres magyar író és költő megvilágította azt a bensőséges kapcsolatot, amelyet Isten igazságos és irgalmas szeretete teremt minden egyes ember szenvedésének történetével, hiszen ő mindenkit gyermekének tekint, azokat is, akik letértek a helyes útról.

A magyar zene egyik lényeges része Isten dicsőségét zengi. A legszebb műemlékek a templomok és kolostorok. Kultúra és hit mindig elválaszthatatlan volt történelmetek során. Azt az óhajomat és reményemet fejezem ki, hogy a magyar kultúra a jövőben is tanúskodjék a keresztény hit és az emberi szellem közti termékeny találkozásról az egész nemzet javára. Ennek a találkozásnak ti vagytok a fő megteremtői. Ez a legértékesebb hozzájárulás, amit tőletek hazátok és az egész emberiség vár.

Segítsen benneteket az Úr, hogy megértsétek küldetéseteket, és oltalmazzon benneteket Mária anyai közbenjárása, akihez a magyar nép gyakran bizalommal fordult ezeréves története során. Az ő nevében én is szívből megáldalak benneteket.

1991. augusztus 17. szombat
15. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-25 23:43
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
II. János Pál pápa beszéde Budapesten, a Hősök terén


1. ,,Sziklára építette házát'' (Mt 7.24).

Íme, István, Magyarország királya, a szent, aki lerakta házatok alapjait. Rá vonatkoztathatók Krisztus szavai a hegyi beszédben, arról a bölcs emberről, aki sziklára építette a házát. Az ő háza a ti házatok. A királynak ugyanis, mivel ő kormányoz, az a hivatása, hogy az egész nemzet közös javának első szolgája legyen.

István király, ezt a házat ezer évvel ezelőtt őseiteknek építette, és rajtuk keresztül a magyarok minden nemzedékének, akik azóta követik egymást országotokban. Tovább élnek ők, és tovább folytatják ugyanannak a háznak az építését, amelynek alapjait Szent István vetette meg.

Éppen a hegyi beszéd igazsága az a szilárd alap, amelyre nagy királyotok a nemzetet építette. Krisztus Evangéliumának igazsága az a szikla, amelyre ő alapozott, és amely az embereknek adott isteni erőt tartalmazza. Ezer év után adjunk hálát a Mindenható Istennek ezért az alapért: mert ennek a nemzetnek a háza, a magyar történelem háza sziklára, nem pedig homokra épült.

Ma Róma püspöke, Szent Péter utóda köszönti a magyar nemzet minden fiát; köszönti azokat a magyarokat, akik e hazában élnek, és azokat, akik annak határain kívül laknak. Köszönti mindazokat, akik lélekben ragaszkodnak Szent István koronájának közös örökségéhez. Különösen is köszönti Paskai László bíborost, az esztergomi érseki székben tisztelendő Testvérét és minden jelenlévő bíboros és püspök testvérét. Köszönti a papokat, a szerzeteseket és szerzetesnőket és az egyházi közösség többi tagját. Tiszteletteljes köszöntéssel fordul a megjelent állami vezetőkhöz, és azokhoz, akik lehetővé tették ezt a lelkipásztori látogatást, amely immár a végéhez közeledik. Szívből köszöntöm a különböző országokból jött testvéreket, a szlovák, a lengyel és a német zarándokokat.

Szlovák nyelven:
Különleges köszöntéssel fordulok a nagyszámú szlovák zarándokhoz, akik azért jöttek a magyar fővárosba, hogy találkozzanak Péter utódával, és együtt esdjék le Isten áldását. Miként a Duna természetes összeköttetést jelent Közép-Európa és a földrész délkeleti részének népei között, úgy legyen hitetek egyesítő kötelék, testvéreim, kölcsönös megértésben, a béke előmozdításában és a kiengesztelődésben.

Lengyel nyelven:
Szeretetteljes köszöntéssel fordulok a Szent István országában összegyűlt lengyel hívekhez. Magyar testvéreitekkel és más népek híveivel együtt adjatok hálát Istennek az országaitoknak ajándékozott szabadságért. Használjátok fel életeteknek ezt az új lehetőségét arra, hogy társadalmatokat azokra a keresztény értékekre alapozva építsétek, amelyek századokon át jellemezték földrészünket.

Német nyelven:
Szeretettel köszöntöm a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett zarándokokat is. Szent Péter utódával és magyar testvéreitekkel akartatok találkozni e nemes fővárosban, melynek történetét és hagyományát mindig a különböző népek és kultúrák találkozása jellemezte. Egyesüljünk az imádságban, hogy az Úr erősítsen meg benneteket a keresztény hit és a mindennapok tanúságtételében.

Kedves Testvérek, hallgassátok meg Krisztus szavait! Igyekezzetek újra felfedezni származásotok és egész történelmetek igazságát, ezekben az egyszerű, de erőteljes kifejezésekben, amelyeket a mai liturgia Szent István királyra vonatkoztat. Valóban, ő volt és ő marad a nemzedékek emlékezetében az a ,,bölcs ember'' (vö. Mt 7,24), aki hallgatta az Isteni Bölcsesség szavait és meg is valósította azokat. A királynak, a nemzet atyjának ez a bölcsessége, ez a ti nagy örökségetek.
2. Szent István ezt az örökséget tudatosan adta át a jövendő nemzedékeknek. Ünnepnapján, minden évben újraolvassuk azokat az Intelmeket, amelyeket fiának hagyott. A mai liturgia szavai megdöbbentő hasonlóságot mutatnak ennek szövegével: ,,Hallgasd hát meg, fiam, és fogadd el szavamat... Megmutatom neked a bölcsesség útját; egyenes lesz az út, amelyen járatlak'' (Péld 4,10).
Így szól a Biblia sugalmazott szerzője, és hasonlóan beszélt Szent István is fiának, Imrének.
De vajon egyedül hozzá intézte-e szavait? Nemde inkább a magyarok minden jövőbeli nemzedékéhez, koronája minden örököséhez írta Intelmeit?
Kedves magyarok! Szent királyotoktól nemcsak a II. Szilveszter pápától kapott királyi koronát örököltétek. Rátok hagyta szellemi végrendeletét is, az alapvető és megsemmisíthetetlen értékek örökségét: az igazi sziklára épített házat.
3. Ez a sziklára alapozott épület nem csupán tanítás, vagy törvények és tanácsok gyűjteménye, vagy pedig emberi mű: hanem mindenekelőtt szilárd tanúságtétel a keresztény életről.
Szent István olyan keresztény, aki hisz a kinyilatkoztatott igazságban, szívét Jézusra, az igaz Istenre és igaz emberre hangolja, és habozás nélkül követi az ő tanítását.
Ugyanis Krisztusra épül az Egyház és minden keresztény ember léte: Krisztusra, a szegletkőre (vö. Ef 2,20), aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (vö. Zsid 13,8), aki velünk van az idők végezetéig (vö. Mt 28,20).
Akkor állunk szilárdan ezen a sziklán, ha Krisztus által, Krisztusban, és Krisztusra tekintve élünk. Aki Krisztus által él, az számít kegyelmének erejére. Aki Krisztusban él, az ugyanazt a lelkületet ápolja magában, amely őbenne volt (vö. Ef 2,5): feltétlenül engedelmeskedik az Atyának, és nagylelkűen szereti felebarátját. Aki pedig Krisztusra tekintve él, az Isten Országának a világban való építésén fáradozik.
4. Ez a ti hivatásotok és kötelességetek, kedves Testvérek, ha azt akarjátok, hogy a nemzet épülete szilárdan fennmaradjon a történelmi változások között.
Mindnyájan tudjátok milyen sok támadás érte ezt a házat különféle időkben a külső ellenségek részéről, és azt is, hogy mennyi nehézséggel kellett megbirkóznia a belső feszültségek és megosztottságok miatt. Ma Magyarországon új helyzet állt elő, most nem fenyegetik külső ellenségek. Ez egyedülálló lehetőséget nyújt az ősöktől épített ház megerősítésére. Ennek a vállalkozásnak sikeréhez azonban az szükséges, hogy a benne lakók féken tudják tartani az egyéni jólétük önző és gátlástalan keresését valamint az ellenségeskedés kísértését, amely újra meg újra egymás elleni küzdelemre uszítja az állampolgárokat, a társadalmi rétegeket és osztályokat.
Az Úr Krisztus - az út, az igazság és az élet - az a szilárd szikla, amelyre maradandóan lehet építeni. Magyarország felszabadult a külső elnyomástól; eljött az óra, amikor meg kell szabadulnia a lelki rabszolgaság különféle formáinak belső kötelékeitől is. A béke neve igazságosság, szolidaritás és szeretet. A nemzet csak akkor remélhet egy jobb jövőben, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért.
Szent István felismerte, hogy a kereszténység felvétele az igazi útja a túlélésnek, és annak, hogy a különféle törzsekből egy nemzetet alkosson. A valódi emberi kultúra számára ugyanis csak a keresztény értékek tudnak szilárd alapot teremteni. Magyarország most pluralista társadalommá vált, amelyben az egyes állampolgárok és csoportok eltérő értékrendszerekhez csatlakoznak. De a történelem arra tanít, hogy a modern emberiség életébe olyan alapvető keresztény értékek épültek be, mint a személy méltósága, a szolidaritás, a szabadság és a béke. Az Egyház veletek van, hogy folytassa Isten Országának hirdetését, és bizonyítsa, hogy ez az Ország az emberi méltóság alapja és az a transzcendens távlat, amelyben minden emberi érték elnyeri teljes értelmét.
5. Mennyien vannak köztetek, akik az üldözés alatt is kitartóan megőrizték a hitet! Az ő tanúságtételük ma hatalmas ösztönzést ad a közösség minden tagjának, egyrészt arra, hogy Krisztussal egységben maradjon, másrészt pedig arra, hogy az új és annyira szükséges evangelizálásnak bátor és meggyőződéses apostola legyen.
Korunkban a bátorság és a merészség kiegészítésre szorul; szükség van tanulékonyságra és engedelmességre is az Egyház, az élet tanítója iránt. De hogy le ne térjünk a hűség útjáról, hozzájárul ehhez a mindennapi imádság és a vasárnap megszentelése, a szentségekhez járulás és mindenekelőtt a szentmisén való részvétel, amikor az eucharisztikus kenyérrel együtt Isten Igéjéből is részesedünk.
Az apostolkodásban tevékenykedő közösségekhez és csoportokhoz való tartozás lehetőséget ad a hit alaposabb elmélyítésére és a lendületesebb lelkipásztori tevékenységre; arra serkent, hogy hivatásunkat mélyebben megéljük, az apostoli munkát pedig olyan gyümölcsözővé teszi, hogy soha ne vegyen erőt rajta a megszokás.
Azt sem szabad azonban soha elfelednetek, hogy az apostolkodás e szervezetei, amelyekben az Evangélium hirdetéséért fáradoztok, csak akkor lesznek egészen hatékonyak, ha nem szigetelődnek el az Egyház közösségétől, hiszen arra hivatottak, hogy annak élő sejtjei legyenek, a püspökök irányítása alatt, akiket Isten állított oda, hogy igazgassák az Ö Egyházát (vö. ApCsel 20,18).
Mi tehát az Egyház feladata? Hívők és nem hívők egyaránt föltehetik ezt a kérdést. Az Egyház feladatát, minden keresztény ember feladatát világosan jelzi az Evangélium: tanúskodjék arról, hogy a meghalt és feltámadott Krisztus megváltotta a világot; hirdesse Isten Országát; alázatosan szolgálja az egyes emberek és a közösség javát mindenkinek megmutassa az élet igazi értelmét és minden lehetséges módon megossza azoknak a nehézségeit, akik szükséget szenvednek. Az Egyház nem úgy jelentkezik, mint hatalmi központ a társadalom fölött vagy mellett, hanem mint a szolgálat helye, ahová kivétel nélkül bárki szabadon fordulhat.
6. Nagy királlyal a nemzet igazi atyjával ajándékozott meg titeket az isteni Gondviselés, aki nemcsak uralkodói erejével volt kiváló, hanem lelkületében is. Atya és nevelő, aki szól századokon és nemzedékeken át. A mai nemzedéknek is elismétli azt, amit az Efezusiakhoz írt levélben olvasunk: ,,Azt mondom tehát, sőt kérve kérlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre, elidegenedtek az istenes élettől... és érzéketlenné váltak... ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól'' (4,17-20).
Királyotoktól és nevelőtöktől Krisztus ismeretét tanultátok; megtanultatok az Evangélium szerint élni.
Akkor hát ne éljetek tovább úgy mint a ,,régi ember'', aki rabszolgája önző egyéni vágyainak, az élvezetek, a birtoklás és a siker hajszolásának; hanem mint ,,új ember'', aki hasonlóvá válik Krisztushoz, és megnyílik mások felé úgy, hogy Isten iránti szeretetéből nektek ajándékozza önmagát. Ez Jézus stílusa, aki ,,kiüresítette magát, szolgai alakot öltött... megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig'' (Fil 2,7-8). Ez Szent István életstílusa is, amelyet örökségként hagyott rátok.
Az Isten és a felebarát iránti konkrét szeretet nem elégszik meg néhány jócselekedettel, hanem kötelességének érzi, hogy nagylelkű szolgálattá alakítsa át az egész életet. Az ilyen szeretet megújítja a családot: a szülők kölcsönösen egymásnak adják magukat, együtt pedig odaajándékozzák magukat gyermekeiknek, és ezáltal a családjukat az isteni terv szerint formálják (vö. Ef 5,25-33). Az ilyen szeretet megújítja a munkát: a közjó előmozdítása érdekében vállalt tevékenységgé és szolgálattá teszi. Végül megújítja a társadalmat: emberibbé, az isteni tervhez méltóbbá teszi.
7. Itt azonban különösen is szeretném kiemelni ennek a szeretetnek két jellemzőjét. Szent István beillesztette Magyarországot az európai nemzetek közösségébe, amikor elfogadta a földrész közös társadalmi formáit és keresztény hagyományait s befogadta az országba az idegeneket, különösen a zarándokokat. Így történt, hogy az ősi Magyarország hamarosan olyan nemzetté vált, mely mindenki számára híres volt vendégszeretetéről és kedvességéről. Ti Európa közepén éltek, különböző népektől és nemzetektől körülvéve. Csak akkor lesz boldog és biztonságos a házatok, ha nagylelkűen a ,,közös európai ház'' építésén fáradoztok, a nyitottság, a szolidaritás és az együttműködés szellemében.
Szent Istvánnak, mint annyi más magyar szentnek is, másik jellemzője a szegényekről való rendkívüli gondoskodás volt. A szent királyon kívül elég itt Szent Erzsébetre emlékeztetni, mert egyik is, másik is kiemelkedett ebben a magasztos szolgálatban. Hazátokban, akárcsak a többi közép- és kelet-európai országban ma is jelentkezik ez a szükséglet, amikor a gazdasági struktúrák változásaiból származó nehézségekkel küszködik. Ebben az átmeneti állapotban ugyanis megnőtt a szegények száma, egyre több a munkanélküli és a hajléktalan, sokan arra kényszerülnek, hogy szűkös körülmények között éljenek, a nyugdíjasok bevételei az infláció miatt fokozatosan csökkennek, számos család pedig az alapvető létszükségletekben is hiányt szenved. Miközben egyes társadalmi csoportok a jobb jövő érdekében magánvállalkozásba fognak és egyre jobban meggazdagodnak, másokat az a veszély fenyeget, hogy egyre növekvő nyomorba süllyednek. Kedves Testvérek, Szent István és Szent Erzsébet nyomdokain járva tudjátok minden szegényben megtalálni Krisztust, és segíteni neki lehetőségeitek szerint. Ne feledjétek: a szegények az Egyház kincsét jelentik: Krisztus rejtett jelenlétét kőztetek!
8. ,,Ez az igazságban és valódi szentségben Istenhez hasonlóvá alkotott új ember'' (vö. Ef 4,24) ma kiemelkedik a ti egész ezeréves történelmetekből, és jelenvalóvá válik itt, a Hősök terén.
Egyáltalán nem távoli ő, nem a múlthoz tartozik, a ma embere ő. Az ,,új ember'', aki Isten rendeléséből feltűnik történelmetek kezdetén, és mindaz, ami benne jó, nemes, nagy és hősi volt, végigvezetett titeket a századokon keresztül.
A ma embere ő. Mert az igazság mindig időszerű, és ugyanúgy nem veszíti el aktualitását, miként a jóság, az igazságosság és a szentség.
Szent István az ,,új ember''... ,, valóban őt hallottátok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság'' (Ef 4.21).
Ez az ember, István, a magyarok királya és nevelője, maradjon továbbra is jelen köztetek, hogy támogasson titeket azokban a feladatokban és fáradozásokban, melyeket jövőtök útján vállalnotok kell.
Ez az ember, a szent, a harmadik keresztény évezred küszöbén mindnyájatoknak azt mondja, amit fiának is mondott: ,,Öltsétek magatokra az új embert''.
A HŐSÖK TEREI SZENTMISE VÉGÉN
Szent Istvánnak, Magyarország védőszentjének ünnepén szívből köszöntök minden magyart, minden jót kívánva számukra az Úrban.
Köszöntöm az összes európai népet is, és kérem az Úristen áldását jövőjükre, hogy az mindig összhangban legyen keresztény gyökereikkel, és azokkal az értékekkel, amelyek naggyá tették Európát.
A Szovjetunióból érkező híreket hallva még buzgóbban imádkozom, azt kérve Istentől, hogy ez a nagy ország elkerülje az újabb tragédiákat. Azért könyörgök imádságomban, hogy ne kerüljenek veszélybe azok az erőfeszítések, amelyeket az elmúlt években tettek, hogy az egész társadalom visszakaphassa szavát és méltóságát.
Hálásan emlékezem vissza találkozásaimra Gorbacsov elnökkel, aki két alkalommal meglátogatott engem. Különösen becsültem az őt vezérlő őszinte szándékot és azokat a nemes törekvéseket, amelyek őt áthatották az ember jogainak és méltóságának előmozdításában, valamint elkötelezettségét országa és a nemzetközi közösség javára.
Az általa megkezdett folyamatnak nem szabad megszakadnia.
Ti, kedves magyar testvéreim, legyetek tudatában annak a nagy szerencsének, melyet jövőtök számára az a szabadság jelent, amelyet visszafordíthatatlan módon megszereztetek. Becsüljétek meg és éljetek helyesen a szabadságotokkal.

1991. augusztus 20. kedd
14. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-25 23:40
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
II. János Pál pápa pannonhalmi beszéde

Tisztelendő Püspök Testvéreim,
Kedves Főapát Úr, Szeretett Bencés Atyák,
Kedves Testvérek!

1. Nagy örömmel zarándokoltam el ide, Szent Márton hegyére, Pannonhalma
ősi monostorába. Együtt emlékezünk meg a lelki élet és a kultúra e történelmi központja alapításának ezredik évfordulójáról; ahol egy olyan hagyomány vette kezdetét, amely töretlenül fennmaradt mind a mai napig. Róma püspöke első alkalommal látogat hozzátok, akik kezdettől fogva nagyon szorosan kötődtök az Apostoli Szentszékhez.
Egykor Rómából érkezett a szerzetesek kis csoportja – Szent Adalbert prágai püspök rendtársai és tanítványai – hogy előbb a Prága melletti Brevnovot, majd onnan a ti apátságotokat alapítsák meg. Szent Adalbert, az én hazám első vértanúja és védőszentje, a történelmi cseh, lengyel és magyar korona népeinek közös szentje.

Szent Adalbert különös tisztelete így azokkal a népekkel egyesít benneteket, akik a szlávokkal együtt Közép-Európában éltek és élnek. A jövő év tavaszán, Szent Adalbert vértanúságának ezredik évfordulója alkalmából – ha Isten is úgy akarja – abban az örömben lesz részem, hogy meglátogathatom az ő egykori székhelyét. A hegy, amelyen éltek, Szent Márton nevét viseli.

Annak a szentnek az oltalma alatt éltek tehát, aki ezen a vidéken született, amely egykor a római Pannónia tartományhoz tartozott. Európa sok országában tisztelték Szent Mártont az elmúlt ezerötszáz év alatt. Karizmatikus egyénisége lelkileg összekapcsol benneteket. Innen, az ő szülőföldjéről köszöntöm szeretettel a franciaországi Tours lakóit, ahová néhány nap múlva örömmel zarándokolok el.

Történelmetek kezdetei abba a korba nyúlnak vissza, amelyben a keresztény Kelet és Nyugat még osztatlan volt. Amikor Pannonhalma alapításának ezredik évfordulóját megünnepeljük, akkor visszaemlékezünk a híveknek arra az egységére, amely az első évezredet jellemezte. A ti gyökereitek ebbe az áldott korszakba nyúlnak vissza. Olyan múlt ez, amely kötelez benneteket és feladatot ad, ugyanakkor azonban jövőtök biztosítéka is.

2. „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki? Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle?” (Róm 11,33-35) Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének e szavai a mai ünnep összefüggésében különös jelentőséget kapnak.

Nemrég ünnepeltük Magyarország megkeresztelkedésének millenniumát – majdnem egyidejűleg Lengyelországéval – és ma ebben az ősi bencés apátságban, az elmúlt ezer évért zengünk ünnepélyes hálaéneket az Úrnak.

Ezek a fontos történelmi ünnepek Szent István király emlékével is összekapcsolnak bennünket.
A liturgia azonban az események történeti dimenzióin túlra vezet minket, és arra ösztönöz, hogy azok legmélyebb gyökereit Isten bölcsességében és tudásában keressük, amely a teremtett rend és a történelem alapja.

Még ha az évszázadok során az ember nagy műveket alkotott is, ha az államok és királyságok kezdetei egyes személyekhez kapcsolódnak is, a hívő ember
ezekben az emberi történésekben az Isteni Gondviselés titokzatos és bölcs végzését ismeri fel.
Azok az emberek, akik e történelmi események kezdeteinél szerepeltek, általában tudták, hogy alkotóerejük és kezdeményezéseik egyedül Istenben gyökereznek, az ő határtalan bölcsességében és örök szeretetében.
És mivel minden – ahogyan az apostol mondja –„belőle és általa” van, minden
„érte” is van (vö. Róm 11,36). Ut in omnibus glorificetur Deus
(Hogy mindenben Isten dicsőíttessék)– amint Szent Benedek tanította. Minden érte van. Neki legyen tisztelet és dicsőség mindörökké!

3. „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket, adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemetek hódolata” (Róm 12,1). E szavakkal az apostol az Úr szolgájára emlékeztet bennünket, amint azt Izajás próféta megjövendölte: a szolga feláldozza magát, mint élő, szent és Istennek tetsző áldozat, aki „engedelmes mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). Éppen engedelmessége által váltotta meg a világot. Ezzel nemcsak Szent Benedek Reguláját ihlette, hanem az összes szerzetesi közösség reguláját is, így az évszázadok során sok-sok férfinak és nőnek adott alkalmat arra, hogy – hűségesen válaszolva a meghívó Krisztus tökéletes, jegyesi szeretetére – Isten szent szolgálatának útjára lépjen.

A megtestesülésben Isten Fia „kiüresítette magát és szolgai alakot öltött” (Fil 2,7). Így mutatta és mutatja meg ma is sokak számára a szerzetesi hivatás csodálatos útját. Így szól hozzájuk: „kövess engem”. De olyan szavakkal mondja ezt, amelyeket csak a szív foghat fel.
Krisztus átütő erővel szól hozzánk halála és feltámadása titkáról. Az emberi lét olyan formáját nyilatkoztatja ki, amely lehetővé teszi számára, hogy megtalálja életének legmélyebb értelmét.

A bencés hivatásban, mint egyébként minden keresztény hivatásban, és különösképpen a megszentelt életformában, az ember arra kap meghívást, hogy bemutassa a „lelki istentiszteletet” (Róm 12,1), hogy teljes mértékben megvalósítsa emberi létét, amelyet Isten az _ saját képére és hasonlatosságára alkotott (vö. Ter 1,27). Amint a II. vatikáni zsinat tanítja, az ember az egyetlen olyan földi lény, akit Isten saját magáért akart, és aki teljesen csak az őszinte önátadásban találhat magára (vö. Gaudium et spes 24).

Azért vagytok itt mindannyian, szeretett testvéreim, mert Krisztus azon páratlan és ingyenes ajándéka által hívott meg benneteket, amivé önmagát tette; a kereszt oltárán az Atyának bemutatott áldozata által hívott meg benneteket. Ily módon készséget teremt bennetek, hogy általa és benne ingyenes ajándékká váljatok a ti bencés közösségetek életében részesedő szent népe számára. Így íródik immár ezer éve ennek az apátságnak, Pannonhalmának a történelme.

4. Az Apostol folytatja és buzdít bennünket: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes” (Róm 12,2). Talán Szent Benedek szemei előtt éppen e szavak lebegtek, amikor Reguláját írta. Nagy jelentőségű, hogy ugyan nem követte a korszellemet, ám Regulájában mégis olyan hatékony eszméket gyűjtött össze, amelyek a világ átalakítására irányultak.

Ebben mindenki egyetért. Még a kereszténységgel szemben nem mindig objektív szerzők is elismerik azt, hogy Szent Benedek és fiai „megújították a föld színét” (vö. Zsolt 103,30), és hogy Európa nagyrészt nekik köszönheti – különösképpen az első évezredben – a kulturális és szociális élet soha nem látott megújulását. Az „ora et labora” egyszerű jelszava hatalmas célkitűzés kezdete lett, és a kontinensen ennek köszönhetően kezdtek kialakulni azok a kulturális formák – a nagy népvándorlás eseményei után – amelyek mind a mai napig jellemzik az európai népeket és különleges szerepüket a világban.

Ebben a korban a gazdaság elsősorban a mezőgazdaságot jelentette, ezért a nép életszínvonalának javítása érdekében a legfőbb munka, amelyet Szent Benedek fiai végeztek, a hatalmas erdős vidékek feltörése, a földművelés bevezetése volt. Döntően ez jelentette a társadalmi és kulturális átalakulás kezdetét. E századokon át tartó előkészítő munka során alakulhattak ki a második évezredben az európai városok, a művészeteknek és az építészetnek olyan alkotásaival, amelyeket máig megcsodálhatunk. Amikor a pannonhalmi apátság alapításának ezredik évfordulóját ünnepeljük, bizonyos értelemben annak a bencés jelenlétnek ezer évére is emlékezünk, amely alapvetően hozzájárult az európai civilizáció és hazátok civilizációjának kialakulásához is.

5. Szent Pál így folytatja: „Gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes” (Róm 12,2). A föld külső képének kialakítása az ember szívének átalakításából és belső megújulásából ered. Az összes gazdasági, kulturális és esztétikai érték, amely a nagy bencés munkából született, azoknak a ti régi elődeiteknek a lelkében gyökerezett, akik belső érettséget mutattak fel.

Szent Benedek azt tanította, hogy Krisztus szeretetének semmit se tegyünk elébe: a megfeszített és feltámadt Krisztus szeretete az, amely apátságotokban uralkodott a múltban, és uralkodik mindmáig. Ez van jelen a kultúra és a civilizáció mindazon formájában, amellyel apátságotok hozzájárult a magyar nemzet és egész Európa történelméhez. Ezer év után ma mindezért köszönetet mondunk az isteni Gondviselésnek. Róma püspöke örül annak, hogy részt vehet Pannonhalma közösségének és a magyar népnek ünnepélyes Te Deum-án.

6. Adjunk hálát közösen Istennek az elmúlt ezer év során művelt csodálatos tetteiért. És te, pannonhalmi bencés közösség, légy továbbra is – mint hegyre épült város – fényforrás e vidék és az egész nemzet számára. Maradj hűséges ehhez a hivatásodhoz, amint azt az elmúlt évszázadok során is tetted. Vezesd továbbra is az új nemzedékeket az emberi és isteni bölcsesség útján, és hogy ebben változatlan eredményességgel sikeres legyél, Szent Benedek szavai szerint magad is válj tanítvánnyá „az Úr szolgálatának iskolájában" (Szent Benedek Regulája, Prol. 45).

Ha szorgalmas tanulóként Isten szavára hallgattok, kedves Testvéreim, szívetek készségessé válik mindarra, amit az Úr mond nektek válaszként a történelem minden egyes korszakának elvárásaira. Legyetek éberek és figyelmesek „az idők jeleinek” a fürkészésében, az Úr iránti alázatos engedelmesség megtartásában, hogy az üdvösségnek helyesen értelmezett üzenetét eredményesen adjátok tovább.

A harmadik évezred küszöbén az Egyház megújított apostoli lendületet vár tőletek. A megfeszített és feltámadt Krisztus világítsa meg küldetésetek útját. Ő legyen számotokra minden: az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. Legyetek feltámadásának tanúi és szeretetének apostolai. A mindennapi szolgálat során mozdítsátok elő a keresztények egységét, párbeszédre lépve mindenkivel.

Az ökumenikus mozgalom nagy hasznot meríthet abból, ha elkötelezitek magatokat a dialógusra, a másik fél meghallgatására és a közeledésre. Legyen a ti apátságotok mindig nyitott otthon a testvérek gondjai előtt. E mindennapi úton álljon előttetek védőszenteteknek, Szent Mártonnak a példája, aki azt adta, amije volt: köpenyének felét a szegénynek, valójában magának Krisztusnak.
Védelmezzen benneteket Szent Adalbert püspök, aki életét adta Jézusért, és Szent István, első királyotok, Istennek és a népnek egy hosszú életen át önmegtagadásban és nagylelkűségben hűséges szolgája.

Éljen mindnyájatokban Szent Benedek szelleme, hogy kolostoraitok testvéri lánca kösse össze Nyugat és Kelet nemzeteit és keresztényeit. Ragyogjon fel szolgálatotok által a béke és a kiengesztelődés szivárványa a Kárpát-medence fölött. Mária, delicia Benedictinorum kísérjen benneteket és vegyen oltalmába a jövőben is.

1996. szeptember 6.
13. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-25 23:39
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
II. János Pál pápa üzenete a krakkói Communio Sanctorum kápolna megáldásának ünnepére

Szeretett Testvéreimnek,


Franciszek Macharski bíboros úrnak, Krakkó metropolitájának,

Erdő Péter bíboros úrnak, Esztergom-Budapest érsekének, Magyarország prímásának,

Seregély István érsek úrnak, Eger metropolitájának, a Magyar Püspöki Konferencia elnökének

Örömmel értesültem arról, hogy október 9-én Krakkóban, az Isteni Irgalmasság bazilikájában Erdő Péter bíboros úr megáldja az első nemzeti kápolnát, amelyet a magyar katolikusok hite és áldozatkészsége épített a Szentek Közössége (Communio Sanctorum) tiszteletére. Örömömre szolgál továbbá az a tény is, hogy erre az ünnepi alkalomra a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjainak, a magyar közélet képviselőinek és e testvéri ország zarándokainak sokasága jelenlétében kerül sor.

A lengyel és magyar nemzet évszázadokat átölelő testvéri kapcsolatára és lelki közösségére is emlékeztet ez a nap. Az új kápolna ennek a barátságnak bizonysága. Tanúságot tesz ez a szentély ugyanakkor arról a közös hitbéli örökségről is, amely az életszentség olyan pompás gyümölcseit termette, mint Szent István király, Szent Hedvig és Szent Kinga. Tudom, hogy a Krakkói Egyház hasonló érzéseit kívánja kifejezni azzal, hogy ebben a Łagiewniki kápolnában helyezik el Szent István ereklyéjét, amelyet az egység jeleként Nagy Lajos király hozott el Lengyelországba. A hit, a szeretet és az életszentségre való kölcsönös törekvés egységének ez a szimbóluma tanítson mindig e helyről és gazdagítsa mindazok szívét, akik a jövőben ide zarándokolnak.

Szeretett Testvéreim, szívélyes üdvözletemet küldöm Nektek, a püspök atyáknak, a paptestvéreknek, a megszentelt életet élő személyeknek és a hívők sokaságának, akik részt vesznek ezen az ünnepen. Köszönetet mondok mindazoknak, akik az Isteni Irgalmasság iránti tisztelettől vezérelve, nagylelkű adományukkal, illetve fáradságot nem kímélve hozzájárultak e kápolna művészi kialakításához. Ez a szentély emlékeztet minket mindarra, amit atyáink különféle módon megvalósítottak: a hűségre, az egyetértésben való kitartásra, lelki egységre a magyar, lengyel és a kelet-közép-európai nemzetek szentjeivel és boldogjaival, akiknek élén a Legszentebb Szűz Mária áll: Lengyelország királynéja és a Magyarok Nagyasszony. Kérem Istent, hogy a következő nemzedékek őrizzék meg a „comunio sanctorum”-ot az ég szentjeivel és mindazokkal, akik még a földi életben törekszenek az életszentségre.

Kedves Testvéreim, Isten Irgalmasságába ajánllak mindannyiotokat, az összes zarándokot, a lengyel és a magyar egyházat, és szívből küldöm apostoli áldásomat.



Kelt Castel Gandolfoban, 2004. szeptember 12-én, Szűz Mária neve napján
12. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-25 23:36
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
„II. János Pál pápa a megszólítás mestere volt“ – P. Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes visszaemlékezése

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítóelnöke méltatja a leendő boldog életszentségét, kiemelve kommunikációs képességét, amely különösen fontos az evangelizáció szempontjából.

A magyar Irgalmasrendi Tartomány vezetője Tiszteletre méltó II. János Pál pápával való három találkozásának emlékét idézi fel.

Húsvéti fények Európában 2011-ben - P. Kozma Imre, a Magyar Irgalmasrendi Tartomány vezetőjének üzenete


Az emberiség egyik legnagyobb sorsfordulatának idejét éli. Egyszerre „reng a Föld” minden földrészen. Nincs egyetlen pontja sem a földgolyónak, amely a válság okozta tragédia hatáskörén kívül maradna.

Mindent elöntött, mint egy új özönvíz, az önzés. Az ember anyagias bódulatában nem ismer törvényt a saját érdekein kívül. Nem ismer kötelezettségeket, csak jogokat, amelyeket mindenkivel szemben megkövetel, és sokall minden áldozatot az államért, ugyanakkor jogot formál arra, hogy az állam védje egyéni érdekeit. Életcélja lett az egyre nagyobb anyagi nyereségre törekvés, és az élet minél rafináltabb élvezete.

Mi európaiak nem feledhetjük, hogy az európai kultúra nem a toronyházak, nem a repülőterek, nem az összközműves otthonok világa, hanem lelkiállapot, amely a keresztény műveltség hagyományaiból szívja erőit.

A kérdés, hogy az ember hajlandó-e tovább élni ennek a műveltségnek erkölcsi keretei között, vagy beilleszkedik az európai hagyománytól idegen eszmeáramlatok, életformák hatalmi vonulatába?

Fel kell készülnünk arra, nekünk, magyaroknak is, hogy anyagi és szellemi erőinket feltétel nélkül hazánk megmaradásának, s ezáltal Európa jobb sorsának szolgálatába állítsuk.

Az új Európa húsvéti Európa lesz: egységes. Ez az egység, nem Brüsszelből központilag irányított egyformaság színtelen azonossága, nem egyeduralmi törekvés, hanem mozaikszerűen sokszínű, sokoldalú. Az egység akkor erős és tartós, ha részei megtartják sajátosságaikat, amelyek a maguk belső törvényei szerint fejlődnek. Ezt az egységet egy figyelemreméltó belátás élteti: életképes az a közösség, amely önként vállalt áldozatokból bontakozik ki.

Az új Európa húsvéti Európa lesz: a szabadság birodalma. Ez nem azonos azzal a szabadság eszmével, amely kihasználja a védteleneket, hanem a szabadságnak egy olyan formája, amelyben minden ember meghozza a maga áldozatát annak érdekében, hogy testvére vele egyenértékű szabadságot élvezzen.

Az új Európa húsvéti Európa lesz: demokratikus. Ez olyan rendszer, amelyben képviselethez jut az egész nép, minden népréteg véleménye, törekvése. A jogállam keretei közt megküzdhetnek a különböző világnézetek az emberi személyiség és közösségek jólétéért az elfogadás szellemében. Az egyoldalúsággal szemben érvényesülhet az alkotó gazdagság sokoldalúsága és termékeny kölcsönhatása.

2011 Húsvétján kérjük a Megváltót, hogy ajándékozzon meg minket a feltámadás hitével, amikor szeretett magyar hazám is, az Európai Unió soros elnökeként, elszántan és alkotó erővel küzd egy jobb világért, egy új Európáért.

Az új Európa az egység, a szabadság, a demokrácia, a szociális haladás elkötelezettjeként, mint a reménység jele tündököljön a Világ egén.

2011 Húsvétján


P. Kozma Imre OH
a magyar rendtartomány vezetője
11. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-25 23:32
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
II. János Pál pápa boldoggá avatására készülve – Pákozdi István egyetemi lelkész visszaemlékezése

A vele való személyes kapcsolatom pappá szentelésem évfordulója tájára, 1979-re esik. Római ösztöndíjas koromban olyan atyákkal együtt vehettem részt csak nekünk, a Pápai Magyar Intézet növendékeinek és dolgozó nővéreinek tartott kihallgatáson, mint Ivancsó István görög katolikus teológiai tanár, a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja, Erdő Péter bíboros, Dolhai Lajos rektor, teológiai tanár. Ott álltunk mellette és csodáltuk fiatalosságát. Akkoriban gyorsabban szaladt fel a hatalmas vatikáni lépcsőkön, mint az agg monsignorék… Ez volt az az idő, amikor úgy lopták ki a pápát síelni az Abruzzókba. Később többször kísértem autóval Lékai László bíboros urat pápai fogadásra, tárgyalásra, ahol nem egyszer a könyvtár-teremben az elköszönéskor én is ott lehettem.

Azután már itthon Barsi Balázs atyával kommentálhattam az első pápalátogatás esztergomi miséjét. Titkára, a mostani krakkói érsek, Stanislaw Dziwisz bíboros ekkor nyomta a kezembe váratlanul a prédikációt követően az egyik másodpéldányt, amit ő tartott a kezében a homília alatt. 1996-ban pedig a győri mise televíziós közvetítése után bemutathattam neki a munkatársakat, Téglásy Ferencet és a többieket, akik részt vettek a munkában.

Szerencsésnek tartom magamat, mert 1997-ben Párizsban, az Ifjúsági Fórum résztvevőjeként egészen közel lehettem hozzá a koncelebráló papok között az Ifjúsági Világtalálkozó záró szentmiséjén. 2000-ben Rómában, a hasonló, de még „világrengetőbb” ifjúsági találkozón is ott voltam. Tanúja lehettem a fiatalság iránti mérhetetlen szeretetének. Egy magyar – akkor még egyetemista – Süveges Gergő kezéből vette át a találkozó lángját a Szent Péter téren.

Annak a pápának, II. János Pálnak a boldoggá avatása, aki 27 évig ült Péter székében és a nemzetünkhöz oly közel álló lengyel nép fia volt, valamint pápasága alatt kétszer is meglátogatta országunkat, vallási és felekezeti különbségek nélkül minden magyar számára ünnep. A debreceni, gályarabok emlékmű megkoszorúzása óta protestáns testvéreink is szívükbe fogadták. A Nobel-díjnál is nagyobb elismerése egyszerű derűjének, tiszta szavainak, tanításának, a nyugat és kelet között húzódott falat ledöntő imádsága erejének, lelkipásztori és emberi nagyságának. Mindnyájunkat, akik vele léphettünk át a 21. századba, arra tanít, hogy bátran „evezzünk a mélyre”, „Duc in altum!” vagy, ahogy a címerébe írta: „Totus tuus!” – Egészen a tiéd! – teljes bizalommal és fogyhatatlan reménységgel éljünk.
10. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-25 23:29
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
„Lengyel pápánk van!” – Német László nagybecskereki megyéspüspök visszaemlékezése

A főpásztor felidézi 1978. október 16-át, amikor Karol Wojtyła krakkói bíboros érseket megválasztották Péter utódjául. Német László püspök, verbita szerzetes abban az időben éppen Lengyelországban végezte tanulmányait novíciusként.

Személyes emlékei közé tartozik, hogy II. János Páltól kapta meg a missziós keresztet 1983-ban, mielőtt megkezdte volna küldetését a Karib-tenger térségében.

Német László nagybecskereki megyéspüspök jelen volt 1979 júniusában II. János Pál hazájában tett első pápai „zarándoklatán”, amelyet joggal ítélt meg a történelem, mint fontos lépést a Berlini Fal összeomlása felé vezető úton.
9. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-25 23:26
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
Angelo Comastri bíboros imája Boldog II. János Pál pápa közbenjárásáért

Boldog János Pál, a mennyek ablakából add ránk áldásodat! Áldd meg az egyházat, amelyet annyira szerettél, amelyet szolgáltál és vezettél. Bátran ösztönözted, hogy haladjon előbbre a világ útjain, hogy elvigye Jézust mindenkihez és mindenkit elvezessen Jézushoz. Áldd meg a fiatalokat, akiket szenvedélyesen szerettél. Eszközöld ki, hogy ismét álmodjanak, hogy ismét feltekintsenek az égre, hogy megtalálják a fényt, amely megvilágítja itt lent az élet ösvényeit.

Áldd meg a családokat, áldj meg minden családot! Te megérezted a sátán támadását ez ellen az értékes és nélkülözhetetlen égi szikra ellen, amelyet Isten gyújtott meg a földön. János Pál, imáiddal oltalmazd a családot!

Imádkozz az egész világért, amelyet még mindig feszültségek, háborúk és igazságtalanságok sújtanak. Te küzdöttél a háború ellen, szorgalmaztad a párbeszédet és elhintetted a szeretet magvait: imádkozz értünk, hogy mi is fáradhatatlanul a béke munkásai lehessünk.

Boldog János Pál, a mennyek ablakából áraszd ránk, mindnyájunkra Isten áldását. Ámen.

Angelo Comastri bíboros – a pápa vatikánvárosi helynöke
8. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-25 23:24
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
„II. János Pál otthon érezte magát minden élethelyzetben” – Kiss-Rigó László püspök visszaemlékezése

A szeged-csanádi megyéspüspök felidézi személyes emlékeit a leendő boldogról, akinek megválasztásáról a budapesti Központi Szeminárium növendékeként értesült.

Kiss-Rigó László püspök többek között megállapítja:

„II. János Pál pápasága áldás volt nemcsak az egyház, hanem az egész világ számára”.
7. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-25 23:21
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
„II. János Pál Isten végtelen nyugalmát közvetítette számunkra” – Kruppa Levente görög-katolikus pap visszaemlékezése

Kruppa Levente, aki jelenleg a budapesti Rózsák-terei görögkatolikus paróchus, 1991. augusztus 18-án, a máriapócsi szent liturgián diakónusként szolgálhatott a Szentatya mellett. A feszült helyzetben, amikor bizonytalan volt, hogy vajon a záhonyi határon átengedik-e a magyar hívősereget, II. János Pálból az Úrból merített végtelen nyugalom áradt. Érezhető volt, hogy Isten közelében él. Ezért mondhatta halála pillanatában: „derűs vagyok, legyetek ti is derűsek” – mondta többek között visszaemlékezésében Kruppa Levente görög-katolikus paróchus.
6. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-24 21:50
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
II. János Pál pápa ma is világos jel, boldog útitársunk – P. Pawel Cebula minorita megemlékezése

Az elmúlt Nagyhéten azon gondolkodtam: Isten mit akar mondani nekem most II János Pál boldoggá avatásán keresztül? Csak pár éve, hogy találkoztam vele, beszélgethettem és most... Ő már boldog, teljesen boldog, teljesen Istenben! Micsoda JEL? Világos jel, amely most is üzen, beszél, bár a szél - Kinek a szele? - bezárta a földi életének a könyvét... De tovább fúj és tanítani akar János Pál boldog útitársamon keresztül.

Járom az emmauszi utamat. Csalódás, csalódás után, gyengeség, hűtlenség, hálátlanság, kishitűség, félelmek... Csalódott csalódottan, sötétben botorkálva...
S akkor közeledik Ő, a titokzatos Vándor. Szelíden, alázatosan. Nem tol le, de nem csak kísér – megmagyarázza a misztériumot és táplál!

Csak akkor ismerem föl, pedig mindig ITT VAN. Néha még az erőtlen, sirült szívem is lángol. Ezért is szól a boldog, hűséges szolgája által, aki az utolsó földi Húsvétján saját hangjával már nem is tudta kihirdetni a húsvéti üzenetét és ezért ma is kiáltja egész életútjának tanúságával:

„Kedves Testvéreim! Az Eucharisztia Igéje és Kenyere, Húsvét titka és ajándéka, az évszázadokon át velünk maradnak, mint Krisztus kínszenvedésének, halálának és feltámadásának örökös emlékezete. Ma, a Feltámadás Húsvétján mi is, a világ minden keresztényével együtt ismételjük: Keresztre feszített és feltámadt Krisztus, maradj velünk!

Maradj velünk, az idő útjain haladó emberiség hűséges barátja és biztos támasza! Te, az Atya élő Igéje, töltsd el bizalommal és reménnyel mindazokat, akik életük valódi értelmét keresik. Te, az örök élet Igéje, tápláld az igazságra, szabadságra, igazságosságra és békére éhes embert.

Maradj velünk, az Atya élő Igéje, és tanítsd meg nekünk a béke szavait és tetteit! Adj békét a véred által megszentelt és olyan sok ártatlan áldozat vérével öntözött földnek! Adj békét Közel-Kelet és Afrika országainak, ahol szintén olyan sok vér folyik továbbra is! Adj békét az egész emberiségnek, amelyet beárnyékol a testvérgyilkos háborúk veszélye!

Maradj velünk, örök élet Kenyere, amelyet megtörtél és szétosztottál az asztaltársak között! Add meg nekünk is a nagylelkű szolidaritás erejét azon sokaságok iránt, akik még ma is nyomor és éhség miatt szenvednek és meghalnak, akiket halálos járványok tizedelnek meg, vagy akiket mérhetetlenül nagy természeti katasztrófa sújt! Feltámadásod erejében legyenek ők is részesei egy új életnek.

Nekünk is, a harmadik évezred embereinek szükségünk van Rád, Feltámadt Urunk! Maradj velünk most és egészen az idők végezetéig! Add, hogy a népek anyagi előrehaladása soha ne homályosítsa el a lelki értékeket, amelyek civilizációjuk lelkét képezik! Kérünk, légy támaszunk zarándokutunkon! Tebenned hiszünk, Tebenned reménykedünk, mert csak Neked vannak örök életet adó igéid. (vö. Jn 6,68)

Maradj velünk, Urunk! Alleluja!
Mindenkinek örömteli Húsvétot kívánok!”

II. János Pál pápa Vatikán, 2005. március 27.
Krisztus Feltámadásának ünnepén


Nem, nem ez volt az utolsó üzenete..-

Minden magyar Testvéremnek
Fr. Pawel minorita
5. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-24 21:49
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
„II. János Pál magyarországi látogatása mind az egyház, mind az állam számára nagy jelentőségű volt”- Angelo Acerbi érsek visszaemlékezése

Angelo Acerbi érsek, a Szuverén Máltai Lovagrend prelátusa 1990-től 97-ig szolgált Budapesten apostoli nunciusként. Most felidézi II. János Pál első, 1991-es magyarországi látogatását.
Acerbi érsek: „Nagyon sok emlékem van azokról a napokról, amelyek jelentőségteljesek voltak nemcsak számomra, aki vendégül láthattam II. János Pált a nunciatúrán, hanem főleg az ország számára, amelyben nem sokkal azelőtt ért véget a kommunizmus.

És valóban az első látogatás 5 napja nagyon intenzív volt az új valóságban mind az egyház, mind az állam részére, amely a szabadság egyfajta tavaszát élte. A pápa meg akarta erősíteni a magyarokat a hitben, a reményben és az egységben. Ez a látogatás rendkívül sajátos volt, kiterjedt az egész országra és minden állomása különleges üzenetet hordozott. Szeretnék most hármat felidézni ezek közül az epizódok közül.

Az egyik a Szentatya és a fiatalok találkozója, amelyre a budapesti stadionban került sor – mondta Acerbi érsek, kiemelve a fiatalok lelkesedését és II. János Pál irántuk mutatott nagy szeretetét”.

A másik epizód ökumenikus jellegű volt és Debrecenben történt. A pápa felkereste a református Nagytemplomot, majd ezt követően megkoszorúzta a gályarabok emlékoszlopát. Olyan református hitvallók voltak, akiket a vallásháborúk idején ítéltek gályarabságra, majd egy holland admirális Michiel de Ruyter szabadította ki őket. A pápa gesztusa megtörte a jeget és a továbbiakban nagymértékben megkönnyítette az ökumenikus kapcsolatokat.

Végül pedig a látogatást lezáró ünnepélyes szertartás a budapesti Hősök-terén. Mintegy 200 ezer ember részvételére számítottak, azonban valójában több mint fél millióan érkeztek.
Én ott álltam a koncelebrálók mellett, a Szépművészeti Múzeum lépcsőin, láttam ezt a végtelen tömeget, amely nagy figyelemmel kísérte a szertartást. Annak a napnak a csúcspontja, természetesen az Eucharisztiát követően, az az üzenet volt, amelyet a pápa az egész magyar néphez intézett.

Mintegy megszakítva beszédét, erőteljesen kérte Gorbacsov elnök kiszabadítását, akit azokban a napokban fogva tartott egy ellenzéki csoport a Krím-félszigeten. Ennek az eseménynek a híre hullámszerűen végigfutott a térségben és eljutott Magyarországra is, amely nem sokkal azelőtt szabadult meg a kommunizmustól.
4. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-24 21:47
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
„Becsüljétek meg és éljetek helyesen a szabadságotokkal!” – II. János Pál pápa buzdítása a magyarokhoz

Angelo Acerbi érsek, apostoli nuncius szavaihoz kapcsolódva most felidézzük II. János Pál köszöntését, amelyet 1991. augusztus 20-án, a budapesti Hősök-terén bemutatott szentmise után intézett a jelenlévőkhöz:

„Szent Istvánnak, Magyarország védőszentjének ünnepén szívből köszöntök minden magyart, minden jót kívánva számukra az Úrban.

Köszöntöm az összes európai népet is, és kérem az Úristen áldását jövőjükre, hogy az mindig összhangban legyen keresztény gyökereikkel, és azokkal az értékekkel, amelyek naggyá tették Európát.

A Szovjetunióból érkező híreket hallva még buzgóbban imádkozom, azt kérve Istentől, hogy ez a nagy ország elkerülje az újabb tragédiákat. Azért könyörgök imádságomban, hogy ne kerüljenek veszélybe azok az erőfeszítések, amelyeket az elmúlt években tettek, hogy az egész társadalom visszakaphassa szavát és méltóságát.

Hálásan emlékezem vissza találkozásaimra Gorbacsov elnökkel, aki két alkalommal meglátogatott engem. Különösen becsültem az őt vezérlő őszinte szándékot és azokat a nemes törekvéseket, amelyek őt áthatották az ember jogainak és méltóságának előmozdításában, valamint elkötelezettségét országa és a nemzetközi közösség javára.

Az általa megkezdett folyamatnak nem szabad megszakadnia.

Ti, kedves magyar testvéreim, legyetek tudatában annak a nagy szerencsének, melyet jövőtök számára az a szabadság jelent, amelyet visszafordíthatatlan módon megszereztetek. Becsüljétek meg és éljetek helyesen a szabadságotokkal”.
3. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-24 21:46
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
Boldog II. János Pál pápa személyében olyan közbenjárót kapunk, aki életében is szerette a magyarokat – Ternyák Csaba egri érsek visszaemlékezése

Rám legnagyobb hatással II. János Pál pápa közvetlen embersége volt. Ezen a mély emberségen nyugszanak a többi erényei is, különösképpen az emberek iránti szeretete. Különleges tehetsége volt ahhoz, ahogyan beszélgető partnerét a középpontba tudta állítani, mintegy elvonva saját magáról a figyelmet. Ahhoz vagyunk általában hozzászokva, hogy a „nagy emberek” úgy beszélnek, élnek, viselkednek, mintha körülöttük forogna a világ.

A pápa viszont azt éreztette beszélgető partnereivel, hogy ők az igazán fontosak. Talán ezért is hatott felszabadító erővel a társaságában lenni. Ezt érdekes módon nemcsak azok érezték át, akik beszélhettek vele, vagy esetleg rövid szellemes megjegyzései célpontjai voltak, mint néha jómagam, hanem gyakran azok is, akiknek csupán a tekintete találkozott az ő érdeklődő, nyitott tekintetével.

Szívesen emlékezem vissza a két magyarországi pápalátogatásra. 1991-ben és 1996-ban is az a kiváltság ért, hogy részt vehettem a látogatás előkészítésében és látogatások során is többször a közelében lehettem, mint tolmácsa. Az 1996-os pápalátogatás előtt a Szentatya a Castel Gandolfó-i rezidencián néhány napon keresztül, napi egy-két órán át erre a látogatásra készült velem. Az utolsó magyar óra után meghívott ebédre, amelyen akét titkárán és rajtam kívül más nem is volt jelen.

Itt végig a magyar múltról és az akkori magyar helyzetről kérdezett. Kérdéseiből világossá vált számomra, hogy milyen alaposan ismerte a magyar történelmet, főleg a magyar-lengyel történelmi kapcsolatokat. Ismerte a szomszédos országokban élő kisebbségi magyarság helyzetét is. Kérdései és észrevételei nagyban segítették akkoriban a Magyar Püspöki Konferencia kisebbségekkel kapcsolatos politikáját.

Van még valami, amit nagyon szeretnék megosztani a Vatikáni Rádió hallgatóival. Olykor előfordult, hogy vatikáni szolgálatom ideje alatt nekem szegezték a kérdést: miért nem szereti II. János Pál pápa a magyarokat? El kell mondanom, hogy ezt a kérdés méltatlannak és igazságtalannak tartottam, hiszen többször tanúja voltam irántunk megnyilvánuló szeretetének.

Tudjuk, hogy romániai látogatása kapcsán sokan nem értették meg, miért nem látogatott el Erdélybe. Emlékszem, akkortájt én is lobbiztam annak érdekében, hogy az a várt látogatás megvalósuljon. Döntése nekem is fájt akkor, de aztán megértettem, hogy a pápa azt a látogatását alárendelte az ökumenikus szempontoknak. Az lebegett a szeme előtt, hogy az ortodox egyházzal szorosabbra fűzze a katolikus egyház kapcsolatait. Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy a meghívása kizárólag a román fővárosra vonatkozott.

Magyarországot viszont kétszer is meglátogatta és számos városba eljutott. Több magyar boldogot avatott. Felszentelte a Szent Péter Bazilikában a magyar kápolnát és gyakran nyilvános jelét adta a magyar nemzet iránti megbecsülésének. Boldog II. János Pál pápa személyében mi magyarok is újabb égi közbenjárót kapunk, olyan patrónust, aki életében is szeretett minket. Hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy magam is tanúja lehettem.
2. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-24 21:44
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
Kiállítás nyílik a Vatikánban Karol Wojtyła életéről

„II. János Pál. XVI. Benedek pápa tisztelete a boldoggá avatás alkalmából” címmel rendeznek időszaki tárlatot április 29-től július 24-ig a Szent Péter téri kolonnád Nagy Károly szárnyában. A kiállítás támogatója Vatikánváros Kormányzósága, együttműködésben Lengyelország szentszéki nagykövetségével és a Lengyel Köztársaság kulturális és örökségvédelmi minisztériumával.

A tárlat 15 egységre oszlik, amelyek bemutatják Karol Wojtyła életét és pápaságát. Felidézik a későbbi pápa wadowicei gyermek- és fiatalkorát, majd a Krakkóban töltött éveit és további emlékeket, így a háború időszakát, amikor munkásként tevékenykedett, vagy az illegális szemináriumi éveket egészen pappá szenteléséig, majd püspöki kinevezésétől a bíborossá kreálásig és végül a hosszú pápaság éveit.

A kiállítást Tarcisio Bertone vatikáni bíboros államtitkár nyitja majd meg április 28-án, délután fél 6-kor, amelyen jelen lesz Giovanni Lajolo bíboros, a vatikáni kormányzóság elnöke, továbbá lengyel politikusok és diplomaták is, így Waldemar Pawlak miniszterelnök-helyettes és gazdasági miniszter, Piotr Żuchowsky kulturális és örökségvédelmi minisztérium elnök helyettese és Hanna Suchocka lengyel szentszéki nagykövet.
1. hozzászólás
Létrehozva: 2011-04-24 21:33
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
Szeretném összegyűjteni Boldog II. János Pál pápáról megjelenő írásokat.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép