Kedves Dianka, Andrea!
Köszönöm, így ismeretlenül is a hozzászólásaitokat. Mindenben szívesen állok rendelkezésetekre, ha nekiindulnátok az útnak...Keressetek mindig nyugodtan!
Itt is akár,de,ha több kell, akkor adok elérhetőséget.
Márti

...soha ne indulj el Rómában térdet takaró szoknya, nadrád, kiskabát, vagy legalább egy vállkendő nélkül! Mert úgy jársz, mint én...
Tehát kedd reggel volt. A Szt.Péter bazilika magyar kápolnájába indultunk 8-ra misére. Természetesen otthon felejtettem a kiskabátomat és nem engedtek be. Fekete (néger) őrfiú határozottan kiutasított a korlátok mögül. Ott maradtam egyedül, mert reggel szinte üres a monumentális tér, és nem tudtam, merre fussak, hogy találjak magamra valamit? Ilyen korán még az utcai árusok sem pakolnak ki. Rohantam, mint egy maratoni futó, csak úgy a fejem után, hátha találok valakit....találtam. Valahol az Anna kapu tövében (ez a Vatikán bejáratánál van)egy árus épp, hogy elkezdett kirámolni. Pici encsem-bencsemeket rakott a pultjára, sál, kendő sehol sem volt látható....aztán felnézett rám, mikor lélekszakadva elé toppantam, egy árva szót nem szólt, lehajolt a pult alá, kitett elém egy kendőt és annyit mondott: 5 Euro.Leesett az állam. Nem késtem el a misét és a napi edzésem is megvolt.
A magyar kápolnát keresztapám indítványára, kezdeményezésére, adományai révén építették fel 25 éve a bazilikában. Kicsit ő is eszembe jutott azon a napon.
Közeledvén augusztus 25-éhez,amikoris házasági évfordulónkat ünepeljük, ott a mise után áldást kaptunk házasságunkra. Megdöbbentett ez a pillanat. Tulajdonképpen váratlan volt,megható és egyben rémísztő, hogy ennyi évet lehúztunk együtt....

Szt.Péter és II.János-Pál sírjánál természetesen megálltunk egy-egy percre, aztán kezdtük az aznapi városjárást.
Közel a bazilikához található az a templom, amelyik egy krakkói apáca emlékét őrzi, ő volt az, aki látomásában Jézust látta, kinek szívéből kék és piros sugarak fénylettek. A víz és a vér jelképei.Hatalmas Jézus-szíve festmény látható egyik oldalsó oltára felett.

Mindezek után sétáltunk kicsit azon a csodás sugárúton, amelyik egyenesen szembe visz a Szt.Péter bazilikával és Mussolini indítványozására épült. Ennek az útnak a neve a Kiegyezés útja. Közvetíteni kívánt ezzel Mussolini a Város és a Vatikán között.Egy padon ülve szendvicseinket elfogyasztottuk, majd beültünk egy elegáns étterembe és egy hatalmas sört ittunk. (Nem volt olcsó!)Hát, élni tudni kell, vagy legalábbis úgy tenni...

A du-i szieszta a pálmafák alatt telt a szálláshelyen. Hideg dinnyét ettünk, hogy magunkhoz térjünk.

Majd 5 felé ismét utra keltünk. Elsőnek Michelangelo Mózes-ét akartuk látni.
Ez a szobor egy síremlék egyik alakja. Az emlékművet II.Gyula pápa készíttette magának, de nem ott nyugszik, ahol ez áll, talán, mert Mózes sokkal nevesebb figurává vált az idők során, mint ő maga...ki tudja? A látvány lenyűgöző! Mózes, mintha élne.Hatalmas szakállát marokra fogja, oldalra tekint, (állítólag az öregasszonyok kérésére tette ezt az alkotó vele, hogy ne őket nézze mise alatt), fején két pici szarv, ami a bibliai szöveg téves fordítása során került a fejére. Aztán mindenhol így ábrázolják szegényt.
Ebben a templomban-San Pietro in Vincoli-láthatók Szt.Péter bilincsei, amelyekkel a börtönben fogva tartották.

Utunkat a spanyol negyed, ill. a spanyol lépcső felé vettük...természetesen most is telis-tele volt üldögélő túristákkal.Azért felszaladtam a tetejére....!
A Trevi kútnál felfrissültünk, csupán a víz-párájától. De pénzt nem dobtam bele. Ugyanis ott kívánni lehet, hogy, vagy szeressen beléd az, akit szeretnél, hogy szeressen, vagy,hogy "kopjon le"...Ennek megfelelően jobb, ill. bal vállad fölött kell a pénzérmét a vízbe hajítani. Mivel azonban nem tudtam, melyik óhaj melyik váll fölött....szóval nem dobtam a vízbe semmit.Pedig jó lett volna tudni!

A közelben áll egy hatalmas obeliszk, melynek tetején Mária áll. Mária szeplőtelen fogantatásának emlékére.Kezében virágkoszorú....ott fenn...több 10 m-es magasságban. Állítólag II.János-Pál minden alkalommal (dec.8-án) eljött ide és egy hatalmas daru felvitte őt a magasba, így koszorúzta meg Mária szobrát.

Még egy bazilikát tudtunk "befogadni" aznap, a 12 apostol bazilikáját. Nem sok túrista téved arra, pedig ott van az apostolok közül kettő, Jakab és Fülöp eltemetve. Az altemplomban álltunk sírjaik előtt.


Na, ennyi mára. Gondolom elfáradtatok. Még jövök, de már nem sok van vissza.Kitartás!

Márti

Szép estét Mindenkinek!

Tehát ott tartottam tegnap, hogy ókori Róma. A második napunk.
Természetesen verőfényes napra ébredtünk. Mindig lengedezett a városban a szellő, így a nagy meleget jobban viseltük a budapesti kánikulánál, amelyik folyton ragacsos.

A Tiberis partjáról rövid séta kell, hogy elérjük az ókori emlékeket. Közben elsétáltunk a Capitolium és a Mennyország temploma mellett. És, hogy nehogy felesleges kilókat szedjek magamra, egy szuszra felszaladtam ez utóbbi lépcsőin. Kb 200 lépcsőfok...na, persze nem számoltam, de irgalmatlan sok. Innen is a neve (van neki másik is, de nem számít...). Itt láttuk azt a pici Jézus szobrocskát, amelyhez gyerekek ezrei írnak, küldenek levelet, hogy teljesítse kéréseiket. A rend szerzetesei szoktak állítólag nekik válaszolni.

A Capitolium tere, mint az nyilván sokak előtt ismert, Michelangello terve szerint készült. Közepén Marcus Antonius lovasszobra áll.

Közvetlen ezek szomszédságában van Victor Emanuel emlékműve. Hát nem semmi, mekkora szoborcsoporttal akarta emlékét megőrizni az utókor számára! Ha fel bír az ember rá mászni...mert 40 fokban ez már nagyon sok, akkor szép kilátásban van része. Szemben a Piazza Venezia-val. Egyik palotájában lakott Napoleon anyja, a homlokzatán most is olvasható: BONAPARTE.
Egy hideg limonádéra szükségem volt, hogy tudjam folytatni...Tehát a Fórum. 3 Fórumot lát az ember , ha letekint, a Császárok Fórumát, Traianus Fórumát és a Forum Romanumot.
Ez utóbbit járhatja a kíváncsiskodó végig. Nem hosszú séta Septimus Severus diadalívétől Traianus diadalívéig, csak, hát a hőség nagy ellenség volt. Minden csordogáló kút alá bedugtuk a fejünket, így éltük túl. Megmásztuk még a Palatinus dombot is, minden csodás kertjét megnéztük. A hatalmas fekete, eredeti római útburkolat sütött a lábunk alatt.
Egyetlen "üdítő" momentum az volt, mikor lementünk Szt.Pál és Szt.Péter börtönébe. Ott lehetett kicsit felfrissülni. Őrület!
Hazafelé végigsétáltunk a Circus Maximus oldalában.....hát, vagy 1000-1200 m a hossza. Ma csak egy hatalmas mélyedés, a tűző nap kiéget benne mindent. De a monumentalitása lenyűgöző.

Természetesen aludtam du. megint egy picit.

5 órakor indultunk vissza. Belvárosi sétát terveztünk.

Utunk egy Dominikánus rendi templom mellet vezetett el. Benéztünk, hisz magyar vonatkozású hírrel is szolgálhatok: Szt.Margit volt Dominikánus rendi, egyik freskón ábrázolják is őt.
Még egy érdekesség: Itt láttunk egy Michelangello szobrot, a művész fiatal korában született, Krisztust ábrázolja. Emberközelben áll a szobor, megfoghatod. Csodaszép.

A napot a Pantheonnál fejeztük be.
Ez Róma első és legnagyobb pogány temploma. Minden szentek temploma. (a római hódoltság idején az elhódított népek szentjeit is itt imádták) Innen ered a mai Mindenszentek ünnepe. Ráadásul nov.1-én avatták a templomot később keresztény templommá. Itt van Raffaello is eltemetve. Ő a szerelmesek művésze, mondják, és a sírja körül mindig sok-sok szál rózsa található. (Nálam nem volt, hogy letegyem....)
A Pantheon kupolája eredetileg bronzból volt (ma betonnal fedett..) a bronz kupola anyagából a Szt.Péter sírja fölé emelt baldacchin-t építették. Azt mondják: amit nem tettek meg a barbárok, megtették a Barberini-k....Mindenesetre szép a baldacchin.

Az estét egy hatalmas fagyi után a vendégház kertjében, pálmafa alatti vacsorával zártuk, Limoncello-val a legvégén.
Hát, ha jót akartok inni, azt feltétlen kóstoljátok meg!

Bízom benne, hogy ma sem voltam nagyon unalmas, és bőbeszédű (sok mindent kihagyok) és, remélem, a következő adagra is visszalátogattok....

Jó éjt, Márti

(A Galériát okvetlenül nézzétek meg!)

Én is érdeklődéssel -és némi irigykedéssel-olvastam a beszámolót,nagyon élvezetes,szinte oda képzeli az ember magát...nekem is régi vágyam Róma-egyáltalán Olaszország,a rengeteg csodálatos látnivalóval.Nagyon régen egyszer Velencéig jutottam,de teljesen lenyűgözött és elvarázsolt,-sőt,az emlékek hatása még ma sem sokat fakult-és már akkor éreztem,hogy szeretnék még egyszer eljutni Olaszországba-bár az is lehet,hogy sosem fog megvalósulni...(Kicsit emiatt is) kíváncsian várom a folytatást.

Szia Márta!

Olvastam római leírásodat és érdekelne a folytatás! Remélem vagy még az oldalon. Láttam a galériába feltöltött képeidet, nagyon tetszenek! Szeretnék majd én is eljutni ide a férjemmel, ezért érdekelne minél több információ.

KÖSZÖNÖM!
Dianka

Tehát, sziasztok!
Megjöttem a római szabadságomról és ahogy kértétek, egy hosszabb beszámolóval.


Csodás dolog ez a fapados repülő! Az ember viszonylag elfogadható áron eljuthat sok helyre rövid időn belül. Reggel még az ágyadban ébredsz, délbe Rómában ebédelsz, hát így volt!
Róma forró volt, verőfényes, kék ég, csillogó macskakövek, pergő, fényes vízcseppek a szökőkutak körül és sok-sok csoda! Ha a sarkad körül megpördülsz, egy pillanat alatt száz csodát látsz!
Nem is töltöttünk sok időt az asztalnál, nyakunkba vettük a várost.
Első utunk oda vezetett, ahová mindenki első útja. A Szent Péter térre. Igen. Azt akartam most is érezni, mint eddig már többször, ahogy kilépek az oszlopok mögül a térre és visszahőkölök a méretek láttán. Mert ez a tér monumentális. Átlagos budapesti halandó nem lát minden nap ekkora méretű teret, bazilikát! És tudtátok? Biztosan sokat jártatok már ott, de talán ez újdonság: a tér formája, amit a kollonádok alkotnak, egy kulcslyukforma. Állítólag Szent Péter ebbe a kulcslukba fogja azt a bizonyos kulcsot beleilleszteni, és megnyitni számunkra a mennyországot.

A hatalmas méretű bazilika Szent. Péter sírjára épült. Ill. az előző bazilika fölé.
Szent. Pétert a jelenlegi katedrális mellett lévő küzdőtéren ölték meg sok ezer kereszténnyel együtt, és a tér mellett lévő temetőbe helyezték örök nyugalomra. E temető, ill. sír fölé épült a templom. Emlékeztek a Quo vadis-ra? Hát ezen a helyen játszódik a regény nagy része. Egyébként a temető és a küzdőtér között vezető un. Római utat ismét feltárták! A föld alatt mélyen. Borzongató érzés ott járni, ahol előtted ilyen ember járt.
Az első templomot a sír fölé egyébként Constantin császár építette. Ő az, aki látomása után a kereszt jel alatt győzedelmeskedett a csatában és betiltotta a keresztények üldözését. Ő maga sosem keresztelkedett meg állítólag, lovas szobra is csak a bazilika külső falán van. Édesanyja, Szent. Ilona azonban keresztény volt.
A bazilika több napot igényelne. Bár minden nap visszatértem, mégsem tudok róla így beszélni. Látni kell.

(Lásd a galériában.)

A délutánt Róma 7 dombja közül ez egyiken folytattuk. Csodás élmény látni fentről a várost és a naplementét!

Este a belvárosban vacsoráztunk. A Piazza Navona-n. Ez az a hatalmas tér, ami régen a fogathajtó versenyek helyszíne volt.
Itt zajlik az éjszakai élet. Zenészek, festők, zsonglőrök, fiatalok, fagyi, sör, pizza illatok, holdfény, ezer kicsi vendéglő, szűk utcák szóval ellenállhatatlan.

Hazafelé, fagyizás közben a Tiberis partján sétálva csodáltam meg az Angyal várat, melyet Hadrianus császár építtetett magának védelmi célból. Látványos, monumentális építmény.

Mielőtt hazatértünk, még betévedtünk Szent. Lőrinc templomába, hát, csak mert épp Lőrinc nap volt akkor. Csodaszép templom! Egyébként nekem mindig az a legszebb, ahol épp vagyok.

Másnap az Ókori Rómával folytattuk, de most hagylak Benneteket pihenni.

Remélem, olvassátok, és nem untatlak Benneteket!
Holnap, holnapután ismét jövök a folytatással.

Szép álmokat, Márti

Merre jártatok a nyáron? Milyen volt a szállás és az ellátás? Erre számítottatok?