Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - P. Kiss Ulrich SJ: Vasárnapi gondolatok - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Vendel napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

Mária
Fentről lefelé
Fórum

Oldalak: [1] 234
100. hozzászólás
Létrehozva: 2013-03-31 23:57
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
99. hozzászólás
Létrehozva: 2013-03-31 23:17
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2013. Március 31. - HÚSVÉTVASÁRNAP 2013 "C év"

Nem tudom, hova tették!

A hét első napján, korra reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból. Jn 20,1-9

Nem tudom, hova tették! – Magdolna elsőnek fedezte fel az üres sírt, a tényt, de nem tudta értelmezni. Médiavilágunkra ez mai is jellemző. Tényt tényre halmozunk, aztán tehetetlenül széttárjuk kezeinket: „Így egy ez” – ahogy Kurt Vonnegut mondaná. Mennyi mindenre mondjuk ezt, mily ritkán kap értelmet az esemény, a tény! A klasszikus újságírás még büszke is erre: arra, hogy a tényt és a véleményt élesen elkülöníti. Elvileg. Akár a vallást és a tudományt.
tényleg tények?

Itt van az üres sír, az empirikus tény. Lehet egyáltalán ezt nem kommentálni/kommentelni? Mária Magdolna se volt rá képes: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Volt egy azonnali magyarázata, amely minden valószínűség szerint a közvélemény első reakciója is lenne, ha (lett) volna kortárs média. Hisz kézenfekvő, avagy?

Sherlock Holmes persze nem adná ilyen olcsón, sem Columbo. Ajánlom, az ő logikájukkal, technikájukkal járjuk körbe a kérdést! Kik is lehettek volna a potenciális elkövetők? Volt alibijük? S ki az örökös? Van végrendelete az elhunytnak? Ki a kedvezményezett?

Ilyen és hasonló spekulációkat sok szkeptikus is végzett már. A bökkenő, hogy ő (a szkeptikus) ugyanolyan elfogult, mint a tanítványok. Tény az is, hogy nyomozónk hamar rádöbben: a tanítványok így is, úgy is örökösök voltak, nem nyertek volna semmit az ereklye eltüntetésével. Columbo hadnagy figyelmét persze a nagy gonddal összehajtogatott kendő is felkeltette volna. Szinte látom, ahogy visszafordul az ajtóból, és még egy utolsó kérdést feltesz…


Kiss Ulrich SJ
98. hozzászólás
Létrehozva: 2013-03-24 23:27
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
97. hozzászólás
Létrehozva: 2013-03-03 23:33
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
96. hozzászólás
Létrehozva: 2013-03-03 23:31
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2013. Március 3. - Nagyböjt 3. vasárnapja "C év"

(Vajon) … bűnösebbek voltak, mint a több galileai?

Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a több galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő több embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Aztán egy példabeszédet mondott. Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd k! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod. Lk 13,1-9

Ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a több galileai? – kérdezi Jézus a római mészárlás áldozatairól, és határozott nemmel felel. Mégis, ma is, sokunkban él a hamis istenkép a bíráskodó Istenről, aki végre is hajtja az ítéletet, nem bízva a földi igazságszolgáltatásban. Sőt mi több, egy kontinensnyi ember komolyan hiszi, hogy az Istenség ezt akár nemzedékek hosszú során át is megteszi, illetve nem is kell hozzá semmiféle Isten, önmagunkat ítéljük kései büntetésre egy másik életben, újraszületve, csak azért, hogy elnyerjük méltó büntetésünket. Jézus azonban arra tanít, hogy elég a bűnbánat, hisz bűnhődött Ő helyettünk. Csak az érthetetlen, hogy mi bűnösök miért nem örülünk ennek? Miért várjuk továbbra is a büntetést buszszerencsétlenségek, földrengések és cunamik formájában? Miért próbálják egyesek akár a gulágot és a holokausztot is karmikus adósságaink törlesztéseként magyarázni? Vagy éppenséggel szeptember 11-ét?

Miközben Istent hóhérként és a világ csendőreként képzeljük el, felmentjük kínzóinkat és rabtartóinkat. Legfeljebb majd legközelebbi életükben bűnhődnek, és ezzel folytatódik a körforgás. Nos, a zsidók Jézus korában nem rendelkeztek ilyen kényelmes mindent megmagyarázó tannal, ezért aztán Pilátus is Isten helytartója, sőt végrehajtója, lett, aki Isten helyett büntetett. Még kényelmesebb egy tárgyat, mint a tornyot az Isteni harag eszközévé tenni. Így aztán az építészek, akik mondjuk a mai üzleti gyakorlat szerint kispóroltak néhány téglát, és ezzel tették potenciális gyilkossá alkotásukat, büntetlenül maradnak.

Miért olyan nehéz bűnbánatot tartani, és helyette mítoszokat gyártani felmentésünkre? Miért váratjuk Isten akár három évig? Miért nem érik be a bűnbánat gyümölcse? Erre keressünk választ a nagyböjtben!


Kiss Ulrich SJ
95. hozzászólás
Létrehozva: 2013-02-25 00:05
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
94. hozzászólás
Létrehozva: 2013-02-17 22:51
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
93. hozzászólás
Létrehozva: 2013-02-17 22:44
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2013. Február. 17. - Nagyböjt 1. vasárnapja "C év"

Írva van

Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat Istened imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísérd Uradat, Istenedet!” Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust. Lk 4,1-13

Írva van – milyen nagy a kísértés, hogy vitás kérdésekben nagy – és vitathatatlan – tekintélyekre hivatkozva hengereljük le az ellenfélt. Jézus és a sátán párbajában mindketten tekintélyre hivatkoznak. Feszélyezhet is minket ez a személyeskedés. A Wikipédia így fordítja magyarra az „argumentum ad hominem” a logika áltál érvénytelennek mondott érvelését. Idézem: „Az argumentum ad hominem (latinul „személy elleni érvelés”, „személyeskedés”), vagy röviden ad hominem, olyan érvelési hiba, amely a vitapartner személyét, tulajdonságait, vagy személyes érdekeit veszi célba, esetleg cselekedeteit, szavait használja fel vele szemben, gyakran elvonva a figyelmet arról, amit a másik fél állít. Míg a vitázó politikusok vagy újságírók többnyire becsmérlik ellenfelüket, és lejáratni igyekszenek, hogy érveit gyengítsék, sátán sokkal rafináltabb: ő dicséri Jézust: „Ha Isten Fia vagy”…

Lám, miközben felmagasztalja, ahogy senki sem tette azt addig, egyúttal mindjárt meg is kérdőjelezi e tekintélyt: „ha” … Ha ez a szócska nem volna! Hány diskurzusban tagadjuk a feltételes móddal épp a lényeget! Ha bárkinek rejtett kisebbségi komplexumai vannak, ezzel ä „ha” szócskával kihozhatjuk sodrából, megingathatjuk önképét és önbizalmat. Jézusnál ez a trükk nem működik. Egy-egy idézettel helyre utasítja kihívóját. Isten szavát idézi, és ezt a sátán jól tudja. Az már szinte mulatságos, hogy a harmadik nekifutásban maga is az Írásra hivatkozik. Tehát ismer! A tudás, a gnózis, azonban nem használ neki. Mert nem méri fel, hogy ellenfele az Írás felett áll, maga annak a forrása, hisz Isten Fia. A tudás nem ment a téves következtetésektől, ha nem párosul bölcsességgel és alázattal. Mindez igaz minden kísértésünkben, bármilyen gyenge pontunkat is támadja az ellenfél.

Jézus parancsolhatta sátánnak, nem kísérje Urát és Istenét. Jézus nevében azonban mi is elzavarhatjuk az álfilozófust és amatőr teológust, sátánt.


Kiss Ulrich SJ
92. hozzászólás
Létrehozva: 2013-02-10 23:42
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
91. hozzászólás
Létrehozva: 2013-02-10 23:40
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2013. Február. 3. - Évközi 5. vasárnap - "C év"

A halászok kiszálltak,

Amikor egyszer Jézus a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálójukat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon – egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok”. A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. Lk 5,1-11

A halászok kiszálltak, – mi több, hálójukat mosták. Hogyan lehetséges ez? Hisz Jézus épp a tömegeknek prédikált. Őket, a halászokat, azonban a munkájuk kötötte le. Te mit tennél ilyen érdektelenség láttán, főleg, ha pont azok mutatnak tüntető közömbösséget, akiket leginkább meg szeretnél nyerni: kiszemelt munkatársaidat? Jézus bámulatos tapintattal járt el. „Megvendégeltette” magát a halászok bárkájába, majd onnan folytatta a tanítást. Ez egyfelől nagy megtiszteltetés ezeknek az egyszerű mesterembereknek, hisz a bárka mintegy az otthonuk. Másfelől így természetes módon Jézus hallgatóivá váltak. Majd utólag megértik, és mi is értsük meg, hogy csak az lehet Jézus munka- és útitársa, aki előbb meghallgatta tanítását.

Ezek után, miután befejezte a tanítást, annak nyilvános részét, halászi minőségében fordult a dolgozó emberhez. „Evezz a mélybe”… Ez az, amihez Péter és társai értettek: halfogáshoz. A különös idegen azonban nem volt szakmabeli, és Péter mégis engedelmeskedett neki. Ez talán a történet legizgalmasabb mozzanata. Miért hitt neki Péter? Olyan kérdésben, amelyben ő és nem Jézus volt a szakember? Milyen alázat és milyen hit kellett ehhez? Vagy talán az egész éjszaka sikertelensége, a kudarc tette őt nyitottá? Hisz mit kockáztatott? Nemde, Jézus volt az, aki kockáztatott? Hisz ha ismét nem fognak semmit, oda a hitele! Már pedig itt a csapatépítés leg kezdetén vagyunk, valójában ettől a halfogástó, annak eredményességétől függ az induló apostol munka teljes sikere. Mindezt még jobban átérezte az egész csapat, amikor megtörtént a hihetetlen: bőséges volt ott a fogás, ahol az „amatőr” utasítására kivetették hálójukat.

Ki-ki alkalmazza ezt a történetet és annak lehetséges tanulságait immár saját szakmájára, saját életére, saját hivatására. A szerencsésebbek Péterhez hasonlóan partra vonják majd hajóikat, és Jézushoz szegődnek.


Kiss Ulrich SJ
90. hozzászólás
Létrehozva: 2013-02-03 22:41
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
89. hozzászólás
Létrehozva: 2013-02-03 21:53
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2013. Február. 3. - Évközi 4. vasárnap - "C év"

Mindenki helyeselt neki,

Abban az időben: Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok. Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De hát nem József fia ez? –kérdezgették. Ekkor így szólt hozzájuk: Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is! Majd folytatta: Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Namán. Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük és eltávozott. Lk 4,21-30



Mindenki helyeselt neki, Jézus beszédének látszólag pozitív a fogadatása.
Nem is várnánk ezt másképp, hisz szabadulást ígér, és a mai ember a szabadság mítoszában nőtt fel. A szabadság előfeltétele azonban, hogy akarjuk. Nemde, minden csodás gyógyítás előtt rákérdez Jézus: Mit akarsz? S mivel Jézus hallgatói lelkébe látott, tudta, hogy a tömeg nem érett meg az üzenetre, a szabadságra. Ezt olvassa fejükre határozottan és keményen. Nem hízeleg nekik, hogy megnyerje őket, hanem, számunkra talán meglepően és politikailag nem éppen korrekten, sovinisztának és kishitűnek mondja őket.

Sőt mi több kétszeresen is egy érzelmileg fájó pontjukban támadja őket: egyfelől saját történelmük, vallási hagyományuk példáival érvel, másfelől ezek közül is kiválasztja az idegenekre vonatkozó eseteket: csak ők jogosultak szabadságra! A megígért szabadság órája hiába ütött: Jézus honfitársai kirekesztik önmagukat. Ezért persze nem önmagukra, hanem a szókimondó Jézusra haragszanak, sőt – ilyen a közvélemény – akár meg is kövezték volna. De Jézus faképnél hagyta őket.

Bizony, mindez akár a mai ingatag közvélemény leírása is lehet. A reklámok és a propaganda arra építenek, hogy hízelegjenek a közönségnek, és az készségesen elhiszi a legnagyobb képtelenségeket is. Eközben a szabadságot visszautasítják és többnyire észre se veszik, hogy manipulálják őket. Jaj annak, aki leleplezi kóros függésüket és tehetetlenségüket!


Kiss Ulrich SJ
88. hozzászólás
Létrehozva: 2013-01-27 23:39
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
87. hozzászólás
Létrehozva: 2013-01-14 22:56
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2013. Január. 13. URUNK MEGKERESZTELÉSE – „C” ÉV

A nép feszülten várakozott.


Abban az időben: A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem. Lk 3,15-16. 21-22


A nép feszülten várakozott. Ez a mondat, ez a leírás egyszerre tárj fel Jézus kortársainak várakozását, és remélhetőleg miénket is. A Karácsonyi ciklusban pedig már nem is várunk újabb tetőzésre, annyira felgyorsultak az események, annyira mindennapossá vált az Élő Isten jelenléte közöttünk. A valós történelemben persze a gyermek születése és a keresztelés között egy emberöltő eltelt. Simeon és Anna rég megtértek őseikhez, a hagyomány szerint Szent József is halott volt, a nép reménye nem kötődött Jézushoz. Unokatestvére, János a várakozás katalizátora. És János még felcsigázza a várakozást: nagyobbat, többet ígér, mint amit a tömeg el tud képzelni. Nem váratja meg őket. Az ígérettel szinte egyidejűleg bemutatkozik a Megígért.

Ami figyelemre méltó, hogy Lukács szerint az esemény váratlan csúcsa, a Lélek megjelenése, Jézus imájához kötődik. „Miközben imádkozott” szállt le a Lélek. Ez ma sincs másképp, és a csoda minden szentmisében megismétlődik, és a jelenlét szelíd és diszkrét. Akkor „mint egy galamb” szállt le a Lélek, ma ugyanolyan szerényen jelenik meg a kenyér és bor színében, Lakománkban.

S ha feszülten figyelünk, ha továbbra is feszülten várakozunk, talán mi is meghalljuk az szózatot: Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem!


Kiss Ulrich SJ
86. hozzászólás
Létrehozva: 2013-01-07 00:25
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2013. Január. 6. - VÍZKERESZT - "C év"

jelentsétek nekem.


Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte. Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak. A júdeai Betlehemben, mert ezt írja próféta: Te. Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek. Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte! Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. Mt 2,1-12

jelentsétek nekem. Heródes portréja nem éppen hízelgő. Féltékenysége és rémülete az illegitim uralkodók görcsössége. A császár kegyelméből kiskirálykodhatott. Bábkirály volt, s mint az ilyenek, ő is sokszor ellenfeleivel szemben különösen kíméletlen. Családját szinte kiirtotta, annyira féltette hatalmát. A betlehemi gyermekmészárlás tehát lélektanilag nagyon is megfelel a despota jellemének. És ezt a jellemet Szent Máté nagyon realistán mutatja be.

Lehetett volna a történetnek más kimenetele? Mi lett volna, ha Heródes nem csak ígéri, hogy majd hódol a kisded előtt, hanem valóban megteszi azt?

Az álnok királynak már csak négy éve volt hátra, de ezt persze nem tudhatta. A kisded minden esetre még jó ideig nem jelentett semmi veszélyt trónjának. S ha Heródes nem hazudik a bölcseknek, hanem valóban tiszteletét teszi a gyermeknél, akkor ma a mi betlehemeinken ő is ott térdelne a három bölccsel együtt, és neve nem lenne oly gyászos csengésű, hanem valóban kiérdemelte volna a Nagy jelzőt, és immár nem kora miatt, megkülönböztetésül ó, mivel ő volta z idősebb Heródes, hanem személyes nagysága jogán. S talán akkor nem férgek eszik meg elevenen a testét, az udvar és a nép szörnyülködésére. De félt egy gyermektől. S hányan félnek még ma is ettől a gyermektől? Akik tiltják a karácsony minden jelét?

85. hozzászólás
Létrehozva: 2012-12-30 23:05
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2012. December. 30. - Szent Család Vasárnapja - "C év"

hogy ott keressék

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind elcsodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: Gyerekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged. Ő azt felelte: Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem? Ám ők nem értették, mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mindig megőrizte szívében. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek között. Lk 2,41-52

hogy ott keressék… S te hol keresnéd Jézust? Az úti társaságban? A rokonok és ismerősök között? A tanítók közt? A templomban? Szülei mindezeket a lehetőségeket megfontolták. A kézzelfogható, leginkább valószínű feltételezéssel kezdték: a karavánban, a többi zarándok társaságában tűnt ésszerűnek keresni. Akkoriban még nem tombolt az individualizmus,é s a mikro család sem volt társadalmi minta, így a keresés először nem célirányos, valahol az útitársak között lesz megtalálható. Ma is jó tudni, hogy Jézus úton van velünk. Néha azonban Atyja házában kell keresnünk. Jézus szüleinek ez még új tapasztalat volt. Rég feledésbe merült az angyali üdvüzlet, Simeon éneke és Anna próféciája: a gyerek olyan volt, mint a többi.

A zsidóknál a fiú tizenhárom évesen lesz a közösség tagja, felnőtt. Ez a Bar Micva. Jézus koraérett lett volna? Minden jel arra mutat ugyanis, hogy a leírt esemény Jézus Bar Micvája volt. Ettől kezdve a zsidó fiatal felolvashatta a Tórát a Közösségben. Jézus azonban nem érte be ennyivel. Kérdezett. Ugye, különös, hogy Szent Lukács ezután kiemeli okossága mellett feleleteit is. A kérdezőből a párbeszéd során válaszoló lett, egyenrangú vitapartner. Vagy talán több. Ez a gyerek tudott valamit, amit a felnőttek nem, sőt a tanítók sem.

Milyen ostoba is a mai ember! Nem kérdez, mindenre kész feleletei vannak. Jó lenne elvegyülni a tanítók közé, és meghallgatni, mit mond a Gyermek.


Kiss Ulrich SJ
84. hozzászólás
Létrehozva: 2012-12-23 23:52
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
83. hozzászólás
Létrehozva: 2012-12-23 23:51
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2012. December. 23. - Advent 4. vasárnapja – „C” ÉV

Örvendezve felujjongott méhemben a magzat


Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, s a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcs! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked! Lk 1, 39-45

Újítsuk csak meg adventi aktív-passzív elemzésünket!

Ki itt az aktív? Mária. Ő az, aki útra kel, aki siet, aki belép Zakariás házába, aki eljött Erzsébethez. Ki itt az aktív? Erzsébet, aki felkiált, hogy áldott a látogatója. Persze csak megállapította, hogy mi történt vele. Ő Máriát passzív szerepében látja, mint azt, aki befogadta méhébe a gyermeket. Mert az Úr mondta. Aki áldott, az passzív, hisz az Úr adja az áldást. Az Áldás megtörténik vele. Az Úr az aktív, a végső kezdeményező! Csak Ő?

S íme, a nagy meglepetés: a magzat az, aki Máriával egyenrangú aktív szereplő a történetben. Ő az, aki felujjong az anyaméhben, aki Máriával együtt köszönti a Megváltott, aki hozzá hasonlóan meg sem született, hanem ugyancsak magzat. A magzatok egymásnak örülnek, és rajtuk keresztül ujjonganak az anyák! De honnan az ő örömük, a magzatoké? Valójában a Lélek ujjong bennük és velük. A Lélek, amely betöltötte Erzsébetet is, mint ahogy korábban Máriát, és most a magzatot is. A magzat mint egy erősítő felnagyítja az örömöt anyjában. Eszköz, aktív eszköz, a végső Aktív, a Lélek kezében.


Kiss Ulrich SJ
82. hozzászólás
Létrehozva: 2012-12-16 23:19
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
81. hozzászólás
Létrehozva: 2012-12-16 23:11
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2012. December. 16. - Advent 3. vasárnapja – „C” ÉV

Mester, mit tegyünk ?

Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: Mit tegyünk? Akinek két ruhája van, –válaszolta –, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen. Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: Mester, mit tegyünk? Ezt felelte nekik: Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva. Megkérdezték őt a katonák is: Hát mi mit tegyünk? Nekik így felelt: Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg a zsoldotokkal. A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Erre János így szólt hozzájuk: Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégesse. És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget. Lk 1, 25-3-6

Mit tegyünk? Lám, legutóbb, advent 2 vasárnapján az aktív igéket állíthattuk szembe a passzívakkal. Láthattuk, hogy az advent nem a passzív várakozás ideje, hanem az aktív előkészületé. Ezúttal Jézus hallgatói épp erre összpontosítanak. Azt szeretnék tudni, mi a teendő. Jézus nem marad adós a válasszal, és meglepi hallgatóit, Amit megkövetel, az elemi becsületesség a mindenkori szakmában és életállapotban. Nem több, és nem kevesebb. A szolidaritás azonban az alap, amelyet mindenkitől elvár.

Emlékszem, párizsi éveimben segítettem egy friss menekült családot. Összeszedtem otthon edényeket, ágyneműt, ezt.-azt, amire egy családnak szüksége van, amikor nulláról újrakezdi az életét. Két gyerekük volt, egy fiú, meg egy lány. A fiú a kicsomagolás után és vacsora közben megkérdezte: Ha Ulrich bácsi mindent elajándékoz, akkor ezentúl ő lesz a szegény? A felnőttek megmosolyogták a gyermeki naivitást, Pedig Tominak igaza volt. Jézus nem alamizsnát követel a szegényeknek, hanem teljes igazságosságot,amely egyenlővé tesz minket: nincs többé szegény és gazdag, hanem testvérek leszünk!

Nem tíz ruhából adok kettőt-hármat mert felesleges, hanem kettőből egyet, és akkor nekem is, neki is egy-egy lesz csak. S hirtelen megvilágosodik előttünk, miféle hegyeket kellett lehordani Lukács szerit, és miféle árkokat betemetni. Az Úr ösvényeit a szolidaritás eszközeivel egyengessük!


Kiss Ulrich SJ
80. hozzászólás
Létrehozva: 2012-12-09 23:10
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2012. December. 9. - Advent 2. vasárnapja – „C” ÉV

A halmokat hordjátok el,

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Júdea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Liziniász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: A pusztában kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.. Lk 1, 25-3-6

Ha, amint adventi köszöntőmben Szent András napján feltett posztomban javasoltam, aláhúztátok e szövegben az igéket, mit kaptatok?

Négy aktív ige uralja az egész szöveget, felszólító módban: készítsétek, egyengessétek, töltsétek (fel), és hordjátok (el). Mint láthatjuk egyre erőteljesebbek, aktívabbak az igék, nagyobb a megoldandó feladat. Crescendo. A semleges „készítsétek” és a diplomatikus „egyengessétek” után emberfeletti méreteket ölt a munka, amit az igekötők még tovább hangsúlyoznak.

Fel! – a feltörekvő ujjongás az árkokat temető diadalittas lelkületét tükrözi, míg az „el” az elutasításra rímel, jelzi, hogy az akadályokat nem tűrjük, el akarjuk azokat hárítani, és visszhangozza lázas türelmetlenségünket. S ha mindez megtörténik, lecsendesül az akció, és immár boldogan szemlélhetjük az eredményt, mely szinte magától adódik. Nem kell már tennünk érte semmit: egyenessé, sőt simává válik, ami még előbb görbe és göröngyös volt. S íme, jöhet a szemlélődés, az áldott passzivitás, hisz már meglátjuk az Üdvösséget, és semmit sem tehetünk hozzá!

Mindezt mi tesszük. Nem a történelem nagyjai, akik csak valahogy vannak, miközben mindez történik. Nem itt csak mi cselekszünk, egyenként és közösségben, és a „pusztában kiáltó”, aki hirdeti ezt a nagyszerű távlatot, és hirdetve járja be a vidéket, és járva-kelve hirdeti a teendőinket. Kövessük hét felhívását!


Kiss Ulrich SJ
79. hozzászólás
Létrehozva: 2012-12-02 23:26
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
78. hozzászólás
Létrehozva: 2012-12-02 20:03
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2012. December. 2. - Advent 1. vasárnapja – „C” ÉV

Jelek lesznek a Napban

Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és csillagokban, a földön pedig kétségbeesés támad a népek között a tenger zúgás és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok. Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az e világi gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket ez a nap. Mint csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt. Lk 21, 25-28, 34-36

Már csak egy híján húsz nap… A Nasa cáfolja az idén december 21-ére megígért világvégét. – olvashatjuk egy portálon, mely magát sokatmondóan Katasztrófa Információs Portálnak nevezi. Közben kiderült, hogy a rémhír egy hollywoodi film gerillamarketingjének része. A film trailere elég látványos, a felhőkarcolók kártyavárként omlanak sorra össze, és a legyőzhetetlen főhős repülőn száguld a New York-i Grand Canyon romokból feltorlódó szurdokaiban. Családostul! A Happy End felé!

Vajon hány néző fejében fordult meg a gondolat, hogy mindez csak jel? És hányan dermedtek meg a rémülettől, ahogy Szent Lukács jósolta? Vajon hányan rándítják meg vállukat, „Ugyan, ez csak Hollywood” felkiáltássál? Nem lepne meg, ha azokban a napokban sokan azt hinnék, csak moziban vannak… Vagy álmodnak. Egyáltalán, mi a valóság?

A legizgalmasabb kérdés mégsem ez! Az a kérdés, hányan emelik majd fel fejüket, hányan néznek fel? Hányan örvendeznek a Megváltásnak? Mert a jövendölésben nem az átélt borzalmak a valóban izgalmas mozzanat, hanem az, hogy mindettől nem félnünk kell, hanem örvendeznünk! Ilyen értelemben nem is azért kellene imádkoznunk, hogy megmeneküljünk a megpróbáltatások elől, hanem azért, hogy meglássuk az Emberfiát, és szembe nézhessünk vele!


Kiss Ulrich SJ
77. hozzászólás
Létrehozva: 2012-11-25 20:01
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2012. November. 25. - KRISZTUS, A MINDENSÉG KIRÁLYA – „B” ÉV

Tehát király vagy?

Abban az időben: Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy-e a zsidók királya? Jézus így válaszolt: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? Pilátus ezt felelte: Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél? Ekkor Jézus így szólt: Az én országom nem ebből a világból való. Hogy ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való. Pilátus megkérdezte: Tehát király vagy? Jézus így felelte: Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra! Jn 13, 33b-37

Tehát király vagy? – Pilátus Jézus válaszával nem tud mit kezdeni, mert jogi és hatalmi kategóriákban gondolkodik, míg Jézus spirituálisban és szellemiekben. Más dimenziókban mozognak, nincs átjárás! S mégis, szemben állnak egy adott történelmi pillanatban. Kevés pillanata van a Megtestesülésnek, mely ennyire nyilvánvalóvá teszi a két Világrend elkerülhetetlen konfliktusát. Hiába is mondja Jézus, adjuk meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené, ha a császár abszolút hatalmat akar, vagy nem ismeri el a másik ország törvényességét. Pilátus, a mindenkori Pilátusok, nem tudnak mit kezdeni olyan királlyal, aki nem él hatalmával. Hisz ismerjük Sztálin hírhedt mondását a pápa divízióiról. Nevük Szolidarnoszt, de ezt a generalisszimusz még nem tudhatta. Mint ahogy Pilátus is legyintett volna, ha megjósolják neki, hogy a császárok egy napon térdet fognak hajtani az előtte álló fogoly előtt.

S mit véljünk az Igazságról? Jézus tanúságtétele szerint Pilátus megérthette volna őt, ha az Igazságot keresi. De ő, Pilátus, csak igazságot szolgáltatott, nem szolgálta az Igazságot! Római módra. Ma már nincsenek királyok, vagy csak amolyan kirakati királyok. Hatalom nélkül. Nem ítélhetnek el senkit, nem uralkodnak. De az Igazság még mindig nem foglalta el trónjaikat. Bronzba öntötték és kőből kifaragták, megfestették, és himnuszokat írtak hozzá. De a Pilátusok még mindig értetlenkednek, és zavartan kérdezik: Mit tettél?


Kiss Ulrich SJ
76. hozzászólás
Létrehozva: 2012-11-18 23:52
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
75. hozzászólás
Létrehozva: 2012-11-18 23:36
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2012. November. 18. - Évközi 33. vasárnap - "B" év

Azt a napot vagy órát senki sem tudja

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullnak az égről, és a mindenséget megtartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel, Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról,a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: Amikor zöldellni kezd és leveket hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van már, az ajtó előtt. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha le nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya. Mk 12, 38-44



Azt a napot vagy órát senki sem tudja – Míg napjaink látszólag kiszámíthatóak, az éves szabadság éppúgy, mint ünnepeink, a legizgalmasabb pillanatot hiába várnánk, nincs előjegyezve a naptárban! Igaz, időről időre házalnak a világvégével, és egyesek éppenséggel idén decemberben is újra – ki tudja hányadszor – várják a világvégét, és biztos, ami biztos, bevásárolnak, de valamikor csak-csak elfogadjuk, hogy Joe Black akkor jön, amikor neki tetszik, és a globális Joe Black még kiszámíthatatlanabb. Itt nem segít Nostradamus sem, vagy Malakiás püspök, aki szerint a következő, 12. pápa lesz az utolsó. Ezek a „próféciák” sok bestsellert szültek, de népszerűségük mit sem változtat azon, hogy szöges ellentétben állnak a kinyilatkoztatással, az evangéliummal. A megjövendölt események persze bekövetkezhetnek, csak épp kiszámíthatóságuk nem más, mint babona.

Beérett?

Jézus szavai e téren egyértelműek: még ő maga sem ismeri a napot vagy órát, és e bizonytalan fogalmazás is jelzi, hogy az esemény nem határolható be még megközelítően sem. Miért is törődünk ezzel, amikor ugyanő kijelenti, hogy igéi örökök, miközben a világ mulandó? Mégis, a bizonytalanság nem olyan nagy, mint tűnik: meg tudjuk tudni, amikor valóban közel az idő. Addig minek nyugtalankodjunk? Hisz a Vég a Dicsőség kezdete? Mit törődünk az ígért sötétséggel, ha tudjuk, hogy ez csak előjele annak, hogy összegyűjt minket az Emberfia?


Kiss Ulrich SJ
74. hozzászólás
Létrehozva: 2012-11-11 23:32
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
73. hozzászólás
Létrehozva: 2012-11-09 00:39
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
72. hozzászólás
Létrehozva: 2012-11-04 23:54
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
2012. November. 4. - Évközi 31. vasárnap - "B" év

Ő az Egyetlen

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze az Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni. Mk 12:28-34

Ő az Egyetlen – E hitvallás többet ér, mint a vallásgyakorlat, bizonygatja az írástudó. Mily különös, hogy aki, és akik oly jól tudják az alapelvet, oly könnyen megfeledkeznek arról a mindennapokban, hogy aztán mégis szertartásoknak hódoljanak, abban merüljön ki vallásosságuk. Jézus kortársai emellett büszkék voltak arra, hogy ellentétben a pogányokkal, akik benépesítették az „eget” fantázialényekkel, ők az egy Isten imádták. Ő az Egyetlen – ez volt hitvallásuk és csatakiáltásuk. Pedig az írástudó, aki kikérdezi Jézust, mint a hittanár a katekistát, tisztában volt azzal is, hogy nem elég hinni az Egyetlenben, szeretni is kell őt. Nem is akárhogy: teljes lényükkel.

Nem tartanak örökké

Az európaiak is büszkék voltak arra, hogy ők fejlettebbek más népeknél, és az egyistenhitet is magasabbrendűségük jeleként értékelték. De valóban teljes lelkükből, teljes elméjükből és teljes erejükből Őt, az Egyetlent imádták? Valójában jól megfért ott más néhány más istenség is: Haladás, Tudomány, Haza, Piac, Faj és Munkásosztály, később még a Párt is. Mindezt persze aligha ismerték fel, még kevésbé be!

Volt és van persze gond a második paranccsal is. A felebarátot sehogy szem szerették és szeretik, mint önmagukat, már ha a sok önelemzés mellett még képesek voltak megfogalmazni, kik is ők? Ki vagyok én, ez rég túl bonyolult kérdés, hogy egymagunkban megválaszoljuk, analitikusra van szükségünk. Eközben a Tudatalatti Mesterünkké vált, néha éppen sötét Istenségé. Szolgálunk neki, ha nem is szeretjük. Nekünk azért fel kéne tennünk Jézusnak néhány kérdést, hogy közelebb jussunk Isten országához.


Kiss Ulrich SJ
71. hozzászólás
Létrehozva: 2012-10-29 16:26
P. Kiss Ulrich SJ
Hozzászólások: 102
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép