Egyet lépek, kettőt botlom -
szabóm varrta díszes fodrom.
Bő nadrágom lötyög rajtam…
felkötözöm, hogyha baj van.

Kezemben egy sétapálca,
víg mosolyom nem csak álca.
Hupilila minden gombom,
csetlem-botlom a porondon.

Cipőm orra el lett szabva,
olyan, mint egy kisebb labda.
Elhuppanok, hasra esem…
ki cserélne vajon velem?

Mégis vidám fickó vagyok –
szeretnek is kicsik, nagyok.
Gurgulázva nevetgélek.
Járjuk együtt! Szeretnétek?