Ezüsthajú nagyanyóka
sürgölődik, tipeg-topog,
s így köszönti unokáját:
Drága kincsem, Isten hozott!

Mily kegyes az élet hozzám,
mennyi szépet tartogat!
Legutóbbi búcsúnk óta
számláltam a napokat,

mikor vonhat kebelemre
újból majd a két karom?
Milyen csodás vasárnap ez
drága kincsem, szép nagyon!

szaladt felém, s mintha szállna,
úgy suhant a kerten át,
hol tegnap még fájós hátát
masszírozva meg-megállt.

Szemeiből, mint a zápor,
potyogtak a könnycseppek.
Drága mami, kesergésed
vajon mivel törjem meg?

Nem a bánat könnye pereg
szólt, s ráncolta homlokát.
Úgy hívják e csodás érzést
kedvesem, hogy boldogság.

(2011. március 25.)

Ezüsthajú nagyanyóka
sürgölődik, tipeg-topog,
s így köszönti unokáját:
- Drága kincsem, Isten hozott!

Mily’ kegyes az élet hozzám,
mennyi szépet tartogat!
Legutóbbi búcsúnk óta
számláltam a napokat,

mikor vonhat kebelemre
újból majd a két karom?
Milyen csodás vasárnap ez
drága kincsem, szép nagyon! -

szaladt felém, s mintha szállna,
úgy suhant a kerten át,
hol tegnap még fájós hátát
masszírozva meg-megállt.

Szemeiből, mint a zápor,
potyogtak a könnycseppek.
- Drága mami, kesergésed
vajon mivel törjem meg?

- Nem a bánat könnye pereg -
szólt, s ráncolta homlokát.
- Úgy hívják e csodás érzést
kedvesem, hogy boldogság.

(2011. március 25.)