Bohókás szél borzolgatja
vígan a tavat
bokrok alján kék ibolya
várja a tavaszt.

Orgonaág hajladozva
hinti illatát
kiskertekben bókol már a
nárcisz, gyöngyvirág.

Vége van az iskolának,
kezdődik a nyár
tó partján a magas csúszda
csakis reánk vár.

Erdőt járunk, hegyet mászunk,
vidám a dalunk
táborozunk, sátorozunk,
végre nyaralunk!

Sárgulnak a szőlőszemek,
mint a napsugár
aranylik a levele is,
véget ért a nyár.

Seregélyek hada repked,
őrködik a csősz
falevelet reptet a szél,
suttog már az ősz.

Hófelhőket repít felénk
süvöltve a szél
hótakarót borít reánk
morcosan a tél.

Szánkónk siklik a friss havon,
messzire szalad
hóbortos szél épít nekünk
magas hófalat.