Tudod, én még kicsi vagyok,
mint bimbó a faágon.
Elmondjam, hogy mit is érzek?
Nem lesz könnyű, belátom.

Olyan vagy te, mint a szellő,
mely cirógat, elringat,
mint az édes, anyaföldünk,
mi a fáknak enni ad.

Mint suttogó levélsátor,
mely árnyat nyújt nyaranta,
mint holdsugár ezüstfénye
a nyár esti patakba.

Mint zápor, mely aláhullva
megpihen a földeken
megitatva erdőt, rétet,
hogy a fátyluk zöld legyen.

Mint a szép Nap melengető,
éltet adó sugara,
úgy ragyogsz be mosolyoddal,
s bocsátasz majd utamra.

Te táplálod testem, lelkem,
s tudd meg, nagyon szeretlek!
Boldog vagyok, édesanyám,
hogy a fiad (lányod) lehetek.

Te vagy szín a szivárványban,
te vagy a Hold, meg a Nap…
ölelj át most édesanyám
minél, minél hamarabb!