Nagymosást tart medve néni
Két kisfia kérve kéri,
Míg te mosol, licsi-locs,
málnát szed két kicsi bocs.
Málnát szednek, ha találnak,
kis húguknak, Márikának.

Szép az erdő mindenütt,
szőke nyírfa, sima bükk.
Itt a bokor, itt a málna,
Jaj be édes, tömd a szádba!
Szúr a tüske? Annyi baj!
Bozontos a medvehaj.

Tele kosár, tele bendő,
két kis bocsnak elegendő.
Elnyúlnak a fa alatt.
Hé! Lopják a kosarat!
Felriadnak most a zajra,
néznek erre, néznek arra
Jaj! Hová lett a kosár?
Pamatfülük égnek áll.

El nem rejti azt a fenyves,
akinek a keze enyves!
A két mackó szétszalad,
Fölverik a bokrokat.
Nézzünk körül ott, a nyúlnál!
Répán élek, mondja Nyúl Pál
meg káposztalevélen,
Olykor meg is reszelem.

Rókaasszony mondja, Mackók!
Málnát nálam mért kutattok?
Mért csináltok galibát?
Többre tartom a libát!
Sün Sámuel a fa tövében
siklót vacsorázik éppen.
Nincs ennél jobb eledel!
mondja bölcsen Sámuel.

Mókus! Mókus! Hol a málna?
Nem te vitted föl az ágra?
Málna? Dió, mogyoró,
meg fenyőmag, az a jó!
Mókus Miklós kedves fickó,
boldog ám a két kis mackó,
mert a fáról leszalad,
s kölcsön ad egy kosarat.

Nézd csak, nézd csak, ki fut erre?
Senki más, mint Tolvaj Ferke!
Itt a baj most, itt a jaj!
Egy fatörzsön elhasal,
Hát szaladjunk most utána?
Nem, idesüss, itt a málna!
Ó, be édes, zamatos,
megszedjük, míg mama mos.

Tele kosár, tele bendő,
három bocsnak elegendő,
Nincsen otthon már hiba,
málnát eszik Márika.
Itt az este, ágyuk vetve,
alszik három buksi medve.
Medve néni fonogat,
így őrzi a bocsokat.