A kis fiam már gagyogat,
Kiáltoz, tör, tipeg, veszekszik,
Mosolyog s bámul nagyokat,
Ez vagy amaz ha tetszik.
Mindenben nagy kedvét leli,
Csak egy nem ízlik, fürdeni.
Van ilyenkor sűrű sikongás,
Hős rúgkapálás, könnyetontás,
A szája reszket, arca kékül,
Két májas-kar az ingecskébül
Míg nagynehezen kikerül,
Szóval a dolog sikerül.
Az anyja persze ezalatt,
Ami csak az eszéig ér,
Az égen, földön, föld alatt,
Mindent neki ígér.
Hintalovat, szép hámosat,
Székecskét, tulipánosat,
El az aranyház se marad,
S belé gyémántból madarat.
De csípős végű vesszőcskét is,
Amitől félhet, aki rossz,
Karácsonyfát, fehér pihét,
Mit a Jézuska hoz.
Egy ilyen fergeteg után
Beszélt hozzá az anyja egyszer.
Mind meg sem is értette tán,
De nézte anyját a kis ember.
Madonna képe a falon.
A kis Jézuska csupaszon
Ül a karján, s tekintetével
Az Istenanya beragyogja.
Kis fiamnak az anyja mondja.
,,Hol a Jézuska ott a képen?
Tedd a kezecskéd össze szépen,
Úgy s ints neki most csókot is.''
Cuppog a száj, megvan az is.
,,Kicsi Jézus, inget reája,
Lásd, nem varrhatott anyukája.
Fázik szegényke. És neked van,
Neked mindig jó meleged van.
Nézd a szegénykét, kicsi kincsem.
A Jézuskának inge sincsen''
A kis fiam néz mereven
Hol az anyjára, hol a képre.
Szemén kigyúl az értelem,
S nyelve is oldódnék beszédre.
Kedveskés ümmögés jelzi,
Hogy mit hallott, megszívlelé,
Fogja kis ingét kis kezével
S nyújtja édes ügyetlenséggel
Szegény kis Jézuska felé!