Kertünk bokrán cinege, cinege.
Szobámba behallik éneke.

Asztalom mellett olvasok,
Asztalomon könyvek, hírlapok.

Értelek pajtás, cinege, cinege!
Azt fütyörészed. Minek-e? Minek-e?

Tisztes a munkád, szereted, szereted,
Az ágyad fejénél feszület, feszület.

Nem elég ennyi? Mire több? Mire több?
A többire hékám fütyülök, fütyülök!

Igazad van pajtás, cinege, cinege,
Egy fütty az ember élete.

Egy pici fütty az életem,
Elég az gondnak, hogy szép legyen!

Elég az gondnak, hogy jó legyek.
Mindenkinek, amíg lehetek.

Mire nekem bánnom, igaz-e!
Bolond-e más vagy gonosz-e?

Ember öröme, panasza
Úgyis az Úristen igaza.

Feneketlen a világ feneke,
Igaz-e pajtás, cinege, cinege!

Egy az igazság kicsikém,
Egy az okosság, tudom én, tudom én.

Vagyok-e Isten gyereke,
Mint te kicsi testvér, cinege, cinege.