Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot, és ott letelepedtek.

Így szóltak egymáshoz.
„Gyertek, csináljunk téglát, és égessük ki.”

A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. Azután így szóltak.
„Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!”

Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek.

Így szólt.
„Nézzétek, egy népet alkotnak, és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását legondolják. Ezért leszállunk és összezavarjuk nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!”

Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Azért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét, és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.
forrás:képes biblia