Az Édenkert

A világ és az első ember teremtését, valamint az Édenkert, a bűnbeesés magyarázatát ne úgy értelmezzük, mintha valaki szemtanúként írta volna le az utókor számára. A világ keletkezésének, az élet értelmének és céljának, ugyanígy a rossz eredetének kérdéseivel is az emberek – történelmileg – később kezdtek foglalkozni.
Az embert szüntelenül nyugtalanítja a kérdés: Honnan van a világon és az emberek szívében a gonoszság? Vajon Isten maga teremtette-e a rosszat? A jóságos Isten mellett van-e gonosz lélek is, aki Isten művét akarja megrontani? Az alapvető kérdésekre a bibliai leírások azokat a válaszokat adják, amelyekre a kereső emberi szellem Isten segítségével rátalált: A rossz azért van, mert az ember, szabad akaratával visszaélve, Isten ellen fordult, Isten parancsaival ellentétben, illetve Isten nélküli életet akart élni.

Az Úristen kertet telepített Édenben keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és rossz tudásának fáját.
Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt. Az egyiknek a neve: Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található.
Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és onixkő is. A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét. A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.
Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.”
forrás:képes biblia