Az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomásban.
„Ne félj, Ábrám, én védőpajzs vagyok; jutalmad igen nagy lesz.”

Ábrám így szólt.
„Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam.”

És Ábrám folytatta.
„Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm.”

Az Úr szava ezt mondta neki.
„Nem az lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik.”

Azután kivezette, és ez mondta neki.
„Nézz föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket.”

Majd hozzáfűzte.
„Ilyen lesz a nemzetséged.”
Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra.

Ismét szólt hozzá.
„Én vagyok Isten, aki kihívtalak a kaldeai Urból, hogy ezt a földet adjam birtokodul.Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak neki, azok pedig, elnyomják őket 400 esztendeig. De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedve vonulnak ki onnan. Te azonban békében térsz meg atyáidhoz, és magas korban temetnek el. A negyedik nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bűne még nem teljes.”

Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, és így szólt.
„Utódaidnak adom ezt a földet, Egyiptom patakjától egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig, a kenitákat és kenizitákat, a kadmonitákat, hetitákat, perizitákat és refaitákat, az amoritákat, kánaániakat, girgasitákat és jebuzitákat.”

Ábrám az Ábrahám nevet kapja

Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak, és így szólt.
„Én El Shaddái vagyok, járj előttem, és légy tökéletes. Szövetséget hozok létre köztem és közted s megsokasítalak, szerfölött megsokasítalak.”

Erre Ábrám arca borult, Isten pedig, ezt mondta neki.
„Én! Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Szerfölött megsokasítalak, néppé teszlek, és királyok származnak tőled. Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid között minden nemzedéken át. Ez örök szövetség lesz, s én a te s utánad utódaid Istene leszek. Neked és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most, mint jövevény tartózkodol.
Kánaán egész földjét örök birtokul és én Istenük leszek.”

Isten tovább beszélt Ábrahámhoz.
„Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve. Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen, népek királyai származnak majd tőle.”

Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában. "Százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencven esztendős még szülni fog?”

De Isten ezt válaszolta neki.
„Feleséged Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig, az ő és őutána leszármazottjainak Istene leszek.”

A három férfi

Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét, és íme, három férfi állt előtte.
Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt, és így szólt.
„Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat.”

Ábrahám megvendégelte őket. Míg ettek, ott állt előttük a fa alatt. Azok megkérdezték. „Hol van a feleséged, Sára?”
Ezt válaszolta.
„Itt a sátorban.”
Az folytatta.
„A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz.”

Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. Ezért Sára nevetett magában. Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz.
„Miért nevet Sára, és miért gondolja.
Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád, és Sárának már fia lesz.”
Sára tagadta, és azt mondta. „Nem nevettem.”
De ő így válaszolt. „Igenis nevettél.”

Szodoma és Gomorra pusztulása

A férfiak elindultak és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket. Akkor az Úr így szólt.
„Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök?”

Az Úr úgy határozott, hogy elpusztítja Szodomát és Gomorrát, mert azok lakosai igen romlottak voltak. Ábrahám a városok megmentéséért könyörgött, de az Úr nem hallgatta meg a szavát, mert tíz igaz ember sem volt a két városban.

A két angyal este ért Szodomaába. Lótnál szálltak meg. Amikor hajnalodott, az angyalok sietették Lótot és mondták.
„Rajta, vedd feleséged s két lányodat, akik itt vannak, nehogy a várost súlytó büntető ítélet téged is érjen.”

Mivel még késlekedett, a férfiak kézen fogták őt, feleségét és mindkét lányát. Amikor kivezették őket, ezt mondták.
„Menekült, az életedről van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj.”

A nap éppen megjelent a föld felett. Isten kén- és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára. Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét.

Lót felesége visszanézett, és sóoszloppá változott. Ábrahám korán reggel kiment a helyre, ahol Isten színe előtt állt, és körülnézett Szodoma és Gomorra irányába, meg az egész síkságon. Azt látta, hogy a földből füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez.

Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy előre megmondta. Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt. Ábrahám fiának, aki született, az Izsák nevet adta.

Isten próbára teszi Ábrahám hitét

Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá.
„Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” –felelte.

Akkor ezt mondta neki.
„Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked.”

Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. Ábrahám azt mondta a szolgáknak.

„Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok.
” Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tűzet és a kést. Így mentek egymás mellett.

Akkor Izsák megszólította Ábrahámot.
„Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány, az égőáldozathoz?”
Ábrahám így felelt.
„Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.”

Mikor megérkeztek a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte fiát, és az oltárra helyezte a fa tetejére. Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza fiát.
De az Úr angyala rászólt az égből, és azt mondta.
„Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” –felelte.
Az folytatta. „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.”

Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul fia helyett. Azután az Úr angyala másodszor is szólt

Ábrahámhoz. „Magamra esküszöm – ez az Úr szava - , hogy mivel ezt tetted, és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait, és mint a tenger part fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. Utódaid által nyer áldást a föld miden nép, mivel hallgattál a szavamra.”

Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt.
forrás:képes biblia