Izsák és Rebeka házassága

Ábrahám idő volt, előrehaladt a korban, és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot. Akkor Ábrahám így szólt háza legidősebb szolgájához, aki egész vagyonát kezelte. Tedd kezedet a csípőm alá! Megesketlek az Úrra, az ég Istenére, és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget fiam számára a kánaániták lányai közül, akik között lakom. Menj inkább szülőföldemre, a rokonaimhoz, s hozzál feleséget a fiam, Izsák számára! A szolga ezt válaszolta. De hátha nem akar követni a lány erre a földre. Akkor vigyem vissza a fiadat abba a hazába, ahonnan te eljöttél? Óvakodj attól, felelte Ábrahám, hogy a fiamat oda visszavidd. Az Úr, az ég Istene és a föld Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonaim földjéről, aki beszélt hozzám és megesküdött nekem. Ezt a földet utódaidnak adom, ő majd előtted küldi angyalát, hogy feleséget hozhass onnan fiamnak. Ha pedig a lány nem akar követni, akkor fel vagy mentve ez alól az eskü alól. De fiamat nem szabad oda visszavinned. Akkor a szolga kezét urának, Ábrahámnak csípője alá tette, és megesküdött neki, ahogy megbeszélték.

Ábrahám szolgája útra kel

Azután a szolga kiválasztott tíz tevét ura tevéi közül, és különféle
drágaságaiból is vett magához. Elindult és elment Aram Naharajimba, Nachor városába. A tevéket letelepítette egy kútnál a városon kívül. Estefelé volt, az az idő, amikor az asszonyok kijönnek a vízért. Így szólt. Uram, uram, Ábrahámnak Istene, rendezd el ma szerencsésen a dolgot, és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz! Nézd, én a kútnál állok és az emberek lányai, kijönnek a városból vizet meríteni. Ha az a lány, akinek szólok. Nyújtsd a korsódat, hadd igyam, azt feleli. Igyál, tevéidet is megitatom, akkor kiválasztottad azt szolgád Izsák számára. Erről fogom megismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál uram iránt. Még mielőtt végig mondta volna, kijött Rebeka, aki Ábrahám testvére, Nachor felesége, Milka fiának, Betuelnek a leánya volt, s vizeskorsó volt a vállán. A lány külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte korsóját, és ismét feljött.

Rebeka a kútnál

A szolga odasietett hozzá és megszólította. Hadd, igyam egy kis vizet korsódból. Igyál uram. Válaszolta, aztán gyorsan leemelte a korsót, kezébe fogta s inni adott neki. Megvárta, míg eleget ivott, majd így szólt. Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat. Gyorsan kiöntötte a vizet a vályúba, s a kúthoz futott, hogy merítsen. Így merített minden tevéjének. A férfi hallgatagon figyelte, hogy felismerje, az Úr sikeressé teszi-e útját, vagy nem. Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett egy fél sékel súlyú arany karikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára, amelyek tíz aranysékelnyit nyomtak. Aztán megkérdezte. Mond meg nekem, kinek a lánya vagy! Van-e hely atyád házában, hogy ott töltsük az éjszakát? Betuel lánya vagyok, felelte, Milka fiáé, akit ő Nachornak szült. Majd hozzáfűzte. Szalma és takarmány bőven van nálunk és hely is éjjeli szállásra. Erre a férfi meghajtotta magát, leborult az Úr előtt és mondta. Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szeretetét és hűségét uramtól. Az Úr egyenesen uram testvérének házába vezetett. A lány, pedig elszaladt, és otthon elbeszélte anyjának, hogy mi történt.

Lábán, Rebeka bátyja

Rebekának volt egy Lábán nevű testvére. Lábán kisietett a kútnál lévő emberhez. Mikor látta az orrkarikát és nővére karján a csatokat s hallotta nővérének, Rebekának szavait. Így beszélt hozzám az az ember, elindult az emberhez, aki még a tevék mellett állt a kútnál, s ezt mondta neki. Gyere, Isten kedveltje! Miért állsz kint? Már rendbe tettem a házat, és tevéidnek is csináltam helyet. Az ember tehát bement a házba, ő pedig lenyergelte a tevéket, szalmát és takarmányt adott a tevéknek, s vizet hozott, hogy ő és a vele jött férfiak megmoshassák a lábukat. Mikor aztán eléje tették az ételt, így szólt. Nem eszem addig, amíg elő nem adom megbízatásomat. Beszélj hát! Mondták neki. Erre így folytatta. Ábrahám szolgája vagyok. Az Úr gazdagon megáldotta uramat, úgy, hogy nagy jólétnek örvend. Adott neki juhokat, tevéket és szamarakat. Sára, uramnak a felesége fiút szült uramnak, mikor már idős volt, s ő minden vagyonát átadta neki. Ezután elmondta a szolga, hogyan küldte őt útra Ábrahám, hogy fiának feleséget keressen, és miként találkozott Rebekával. Majd ezt mondta. Most tehát ha szeretetet és hűséget akartok tanúsítani ura iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki, hogy aszerint forduljak jobbra vagy balra. Erre Lábán és Betuel ezt mondák. Ez az Úrtól indult ki. Nem szólhatunk semmit sem hozzá, sem ellene. Nézd, Rebeka rendelkezésedre áll. vedd és menj! Ő legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr mondta. Mikor Ábrahám szolgája hallotta szavaikat, imádkozva földre vetette magát az Úr előtt. Azután a szolga előhozta az ezüst és arany ékszereket, a ruhákat, és odaadta Rebekának. Testvérének és anyjának is értékes ajándékokat adott. Utána ettek és ittak, ő és a férfiak, akik kísérték, s éjszakára ott maradtak. Másnap reggel fölkeltek, és ő így szólt. Bocsássatok el uramhoz! A testvére és az anyja ezt felelték. Maradjon még a lány egy ideig, legalább tíz napig nálunk, ezután elindulhat. Ő azonban ezt válaszolta. Ne tartóztassátok! Az Úr sikeressé tette utamat, bocsássatok hát el, hadd menjek uramhoz! Hívjuk a lányt, mondták ők, és kérdezzük meg tőle magától. Odahívták Rebekát és megkérdezték. Akarsz elmenni ezzel az emberrel? Akarok felelte. Erre elbocsátották Rebekát, dajkájával, Ábrahám szolgájával és embereivel. Megáldották Rebekát és mondták. Nővérünk legyen ezerszer ezerré, utódai foglalják el ellenségeik kapuját. Erre Rebeka útra kelt szolgálóival. Tevékre szálltak, és követték az embert. A szolga átvette Rebekát és elindult.

Izsák és Rebeka

Nap szállta idején kiment Izsák, hogy a szabad mezőn járkáljon. Mikor körülnézett, tevéket látott közeledni. Rebeka is fölemelte szemét, és meglátta Izsákot. Sietve leszállt a tevéről, s megkérdezte a szolgát. Ki az a férfi ott, aki a mezőn felénk tart? Ő a mi urunk. Felelte. Erre vette a fátyolt, és elfödte magát. A szolga elbeszélt Izsáknak mindent, ami történt. Izsák sátrába vitte, magához vette Rebekát, s az a felesége lett. Izsák megszerette őt, úgy, hogy megvigasztalódott anyjának elvesztésén.
forrás:képes biblia