Közben Mózes felnövekedett, és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett, s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Másnap is visszajött s látta, hogy két héber verekedik. Miért ütöd a barátodat? Kérdezte a támadót.
Az így válaszolt. Ki tett téged főnökünkké és bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit? Mózes megijedt és így szólt magában, a dolog nyilvánvalóan kitudódott. A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetről, és halálra kerestette Mózest.
Ő azonban elmenekült előle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál. Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. Az odaérkező pásztorok azonban elkergették őket. Mózes védelmükre kelt, és megitatta juhaikat.
Mikor hazaértek apjukhoz, Reuelhez, az megkérdezte, miért jöttetek ilyen korán? Így válaszoltak, egy egyiptomi ember kimentett bennünket a pásztorok kezéből. Vizet is mert nekünk, és megitatta a juhokat. Hol van, kérdezte a lányait, miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok meg, hadd egyék velünk.
Így Mózes elszegődött ehhez az emberhez, az, pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát. Ez fiút szült neki, s ő Gersomnak nevezte, mivel, úgymond idegen földön jövevény voltam. Hosszú idő telt el, s közben meghalt Egyiptom királya. Izrael fiai, pedig szolgaságban nyögtek, segítségért kiáltoztak, és fohászuk felhatolt Istenhez nyomorúságukból.
Isten meghallotta panaszukat, és Isten megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségről. Jóakaratúan tekintett le Izrael fiaira.

Mózes küldetése

Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Isten angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el.
Így szólt magában, odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam miért nem ég el a csipkebokor. Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból.
Mózes, Mózes! Itt vagyok, felelte.
Erre így szólt, ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld. Azután így folytatta.
Én vagyok az Isten, atyáid Istene. Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene. Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni. Az Úr, pedig így szólt. Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát, igen ismerem szenvedését.
Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba. Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból. Mózes így szólt Istenhez. Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból? Isten ezt válaszolta: Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van. Ha majd kivezetted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutatok be áldozatot Isteneteknek.
Mózes ezt mondta Istennek. Ha megérkezem Izrael fiaihoz, és így szólok hozzájuk. Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik.
Mi a neve? Mit feleljek erre? Isten ezt válaszolta. Én vagyok, aki vagyok. Azután folytatta. Így beszélj Izrael fiaihoz. Aki van, az küldött engem hozzátok.
Azután még ezt mondta Isten Mózesnek, Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre. Menj tehát, hívd össze Izrael véneit, mond meg nekik, Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent nekem és kijelentette, letekintettem rátok, és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítenek benneteket.
Ezért elhatároztam, hogy kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból. Azután, Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához és közöld vele, hogy találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével, ezért most szeretnénk, háromnapi járásra a pusztába menni, és Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni. De tudom, hogy Egyiptom Királya nem enged el benneteket, hacsak kemény kéz nem kényszeríti. Ezért kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket.

Csodás jelek

Mózes újra megjegyezte. De ha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják, hogy az Úr nem jelent meg neked. Erre az Úr megkérdezte. Mi van a kezedben? Bot, felelte. Dobd a földre, parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott, és Mózes megijedt tőle. Erre az Úr így szólt.
Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkánál. Kinyújtotta hát a kezét, megfogta, és az újra bottá vált a kezében. Erről majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked.
Azután az Úr újra megparancsolta. Dugd a kezed a kebledbe.
Mózes bedugta kezét a keblébe. Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó. Ere azt mondta neki.
Dugd a kezed újra a kebledbe. Még egyszer bedugta kezét a keblébe, s amikor kihúzta, olyan volt, mint testének többi része. Ha tehát nem hisznek neked, és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak. De ha még erre a két jelre sem hinnének, és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizéből, és öntsd a száraz földre.
A Nílusból merített víz a száraz földön vérré változik. Mózes ezután így szólt az Úrhoz. De Uram, én nem vagyok a szó embere. Azelőtt sem voltam, és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú. Az Úr ezt válaszolta. Kiadott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Menj, csak majd segítelek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.
Ő azonban ellene vette, bocsáss meg Uram, de küldj, akit akarsz. Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek. Áron a levita nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked. Beszélj vele, és add szavaidat a szájába.
Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben és megtanítalak benneteket arra, mit kell tennetek. Ő beszél majd helyetted a néphez, s olyan lesz mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten. Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat.

Mózes visszatér Egyiptomba

Mózes elindult visszatért apósához, s ezt mondta neki. Szeretnék elmenni Egyiptomba rokonaimhoz, hogy lássam élnek e még. Menj békével, mondta Jetró. Az Úr így szólt Mózeshez Midiánban. Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már meghaltak, akik életedre törtek. Mózes vette feleségét és fiát, szamárra ültette őket és visszatért Egyiptom földjére. Mózes az Isten botját a kezében vitte. Az Úr így szólt Mózeshez.
Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghez vigyél a fáraó előtt. Akkor ezt mondd a fáraónak. Így szól az Úr, Izrael az én első szülött fiam. Én ezt a parancsot adom neked, bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem.
Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm első szülött fiadat.
Az Úr így szólt Áronhoz. Menj Mózes elé a pusztába.
Az elindult az Isten hegyénél találkozott vele és megcsókolta.
Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki, és minden csodajelet, amelyet rendelt. Mózes és Áron ezután elmentek és összegyűjtötték a véneket Izrael fiai közül. Áron beszámolt mindenről, amit az Úr Mózesnek mondott. Ő meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket. A nép hitt és örült, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, s hogy megemlékezett szenvedésükről. Meghajoltak és arcra borultak.
forrás:képes biblia