Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, Galileát Heródes, Iturea és Trahonítisz tartományát testvére, Fülöp, Abilina tartományát pedig Lizániász kormányozta, amikor Annás és Kaifás voltak a főpapok, szólott at Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.

Erre ő bejárta a Jordán egész vidékét és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, amint Izaiás próféta könyvében olvassuk.

Ezt hirdette. Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa! Megerősítette, hogy reá vonatkozik Izaiás próféta könyvének jövendölése. Íme, elküldöm előtted követemet, hogy előkészítse utadat.

"Ez a szava a pusztában kiáltónak. Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit! Töltsetek fel minden völgyet, hordjatok le minden hegyet és halmot. Ami görbe, legyen egyenessé, ami göröngyös, legyen sima úttá. És minden ember meglátja az Üdvözítőt, akit elküld az Isten." (Iz. 40, 3-5)

János teveszőrből készült ruhát viselt, csípője körül, pedig bőrövet, eledele sáska és vadméz volt. Kivonult hozzá egész Júdea és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották előtte bűneiket és megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban.

Amikor János látta, hogy számos farizeus és szadduceus jön hozzá és készek megkeresztelkedni, így szólt. Viperák fajzata! Ki tanított arra titeket, hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét. És ne mondogassátok magatokban, Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökeréhez ért. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem.
A sokaság azt kérdezte. Mit tegyünk tehát?
Mire ő így felelt. Akinek két ruhája van, az egyiket adja annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen.

A vámosok is eljöttek hozzá, hogy megkeresztelje őket és megkérdezzék. Mester, mit tegyünk?
Ezt felelte nekik. Ne követeljetek többet, mit amennyi jogos.
Katonák is fordultak hozzá. Hát, mi mit tegyünk?
Nekik is válaszolt. Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan arra gondoltak magukban, hátha talán János a Messiás.
János ezért így szólt hozzájuk. Én ugyan keresztellek titeket vízzel a bűnbánat jeléül. Aki azonban utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és saruszíját megoldjam. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében. Rendet teremt szérűjében, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégeti.

Ilyen és más hasonló oktatással hirdette János a népnek az üdvösséget. Azokban a napokban, amikor mind az egész nép javában keresztelkedett, eljött Jézus is Galileából. Jánoshoz ment a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék.

János igyekezett visszatartani őt. Nekem van szükségem a te keresztségedre, mondta, és te jössz énhozzám?
Jézus így felelt: Hagyd el ezt most! Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami méltányos. Erre János felhagyott az ellenkezéssel.

Megkeresztelkedése után Jézus azonnal feljött a vízből. Miközben imádkozott, megnyílt szeme láttára az ég és látta, hogy Isten Lelke a Szentlélek galamb képében lebocsátkozik és rászáll.
Akkor a mennyből ez a szó hangzott. Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.
forrás:képes biblia